Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)
1983-07-04 / 181. szám
Sportvilág XII. évf., 17. (602.) szám 4983. Július 4., hétfő A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE '' -..._____________Szerkeszti: SZÁNTÓ ZOLTÁN SAKKCSAPAT EB: PLOVDIV Jugoszlávia az ezüstérmes A bronzérem a magyar csapaté, fölényesen első a Szovjetunió (Különtudósítás a Magyar Szónak) A plovdivi sakkcsapat Európa-bajnokság utolsó fordulójában a jugoszláv válogatott 4,5:3,5 arányú vereséget szenvedett az angol csapattól, de a minimális vereség az ezüstérmet jelentette. A mérkőzés két gyors döntetlennel kezdődött. Gligoric, illetve Kurajica szerzett fél-fél pontot, míg a többi a táblán nagy küzdelem folyt. Kovačevic újítással próbálkozott, de Mestel jó sakkérzékkel döntötte meg a zágrábi nagymester elképzelését, és biztosan nyert. Nem kis izgalmat okozott a szakvezetés körében Djuric időzavara, másodperceken múlott, hogy csak a 1ront 11-1 más után kint 1 ° * zászló. Cebalo veresége a 8. táblán már 3,5:1,5-es angol vezetést jelentett. Idegesség a csapatban, helyes kapitányi döntés, kombinált döntetlen ajánlat a Ljubojevic—Miles és Chandler—Ivanovic partiban, és megvan az ezüstérem. A mérkőzés hőse Nikolic volt, áld Speelmant győzte le minimálisra csökkentve a vereséget. A szarajevói nagymester kitűnő eredményt ért el: 7-ből 5 pontjával a 3. táblán Kovacevic mellett a csapat legeredményesebb játékosa volt. Taktikai okokból ötször játszott sötét és if nehéz feladat volt az újonc számára. Eredmények: Jugoszlávia—Anglia 3,5:4,5 Ljubojevic—Miles döntetlen, Grigoric —Nunn döntetlen, Nikolic—Spellman 1:0, Kovacevic—Mester 0:1, Karacija— Keene döntetlen, Ivanovic—Chandler döntetlen, Djuric—Short döntetlen, Cebalo—Hebden 0:1. Meglepetésre a magyar csapatnak meg kellett küzdenie a bronzéremért is. A biztos elsőség tudatában a szovjet nagymestereik békülékenyek voltak, Karpov és Vágányán nem játszott, és alig másfél órai játék után már 7 döntetlen be volt írva. Egyedül Romanisin volt harcias hangulatban, ő játszani akart. A figyelem a holland—dán meccs felé fordult, és megkönnyebbültünk, amikor 3:1-es holland vezetés után a dánok megszerezték első győzelmüket. Rendkívül érdekesen alakult Csem partija: a magyar nagymester gyalogot nyert, Romanisin támadáshoz , jutott ellenértékként. A vereség esetleges lehetősége miatt a szovjet nagymester döntetlent kínált, amit Csem nem mert elfogadni, mert nem tudta, miként áll a holland—dán mérkőzés. (A terem másik végében játszottak). Időzavarban hibázott, és menthetetlen lett az állása. Cristiansen azonban megszerezte a dán csapat második győzelmét, és ez egyúttal a magyar válogatott bronzérmét jelentette. Szovjetunió—Magyarország 4,5:3,5 Polugajevszki—Portisch, Petroszján— Ribli, Beljavszkij—Sax, Tukmakov— Pintér Pszahisz—Adorján, Juszurov— Faragó, Geller—Horváth, mind döntetlen. Romanisin—Csem 1:0. A bolgár válogatott a közönség örömére győzelemmel búcsúzott, míg a hollandok csak 4,5:35 arányban tudták legyőzni a dán csapatot. A szovjet válogatott nyolcadik európa-bajnoki aranyérmét szerezte meg. K»o'-.-kongi'i'Nrn-ott., 16 cr'~'nt. —'■ lehetőséggel taktikai csapatösszeállításra, a nagymesterek pihentetésére. Karpov csak négy játszmát játszott, láthatóan nem is erőltette a játékot a világbanek. Elsöntő lendülettel kezdett a csapat, és olyan nagy fölénnyel vezetett az első négy forduló után, hogy két döntetlen és egy csapatgyőzelem is clofTgrrjQ 'rn t ** ereg V---r-',. ^c^hoz. A sorsolás szeszélye folytán a gyengébbek ellen kezdett, összehasonlít Ac-I-apr^o— : 'fi’* r· b r·’1 рглг!. Az NSZK és a dán csapat ellen a szovjetek T-r-rt”’' *1 ■’’’goszláv csapat 21 pontot teljesített, míg a magyar v-'-’c- - ipí-t 19 pontot ért el. Ez a különbség szinte a végeredményt adja. A szovjet csapat statisztikája: Karpov 2,5 (4), Polugajevszkij 3 5 db Petroszján 3,5 (5), Vágányán 4 (5), Beljavszky 3 5 (6), Tukmakov 3 (6), Pszahisz 5 (7, Pomaniszin 4,5 (6), Juszupov 5,5 (7), Geller 3 (4) pont. A jugoszláv válogatott második helye teljesen megérdemelt, a csapat rendkívül egységes volt, fejtette ki Karpov a rögtönzött sajtóértekezleten. Szembetűnő az olimpiai táblákon nyújtott kitűnő teljesítmény. Sakkozói nyelven +9, tíz játszmát nyertek, és csak egyet vesztettek a nagymesterek. És még ha Ljubojevic nem is volt túlzottan elégedett, hiszen csak egy játszmát nyert, ha Gligoric két nyerése ellenére leszögezte, hogy ő ötször volt világos és Nikolic ötször volt sötét, ha Kovacevic vesztett is az utolsó forduló-ban, kiemelkedő az összteljesítmény. Ivanovic a várakozásnak megfelelően ponterős volt, míg Djuric jól küzdött. , Parma, a szokszoros olimpikon higgadtan vezette a csapatot az ezüstérem felé. Egy vereség csúszott csak be, lélektanilag is fontos volt a magyarok elleni győzelem az első fordulóban, kisiklásnak nevezhető a bolgárok elleni 4:4; nehéz percek a hollandok ellen és csak minimális győzelemre , ám 6,5 pont az NSZK, illetve 6 pont a dánok ellen, győzelemmel felérő döntetlen a szovjet csapattal szemben, jó csapat- szellem, ez volt az Európa-bajnoki ezüstérem záloga, amely a jugoszláv csapat számára immár az ötödik. Nehéz a krónikás helyzete, ha a magyar bronzérmet kell értékelni. A magyar csapatban lényeges az erőkülönbség az első öt és az utolsó öt tábla között. Ha nem megy a játék az éltáblákon, akadozik a gépezet, mondta Karpov. Portisch igazi vezéregyénisége volt a csapatnak. Minden játszmá-ában minden idegszálával győzelemre tört. Balszerencsés vereséget szenve-dett Timmantól, az előző napi függő fáradságát nem tudta kipihenni, pihenőt nem kérhetett, hiszen a csapat nélküle „félkarú óriás” hangzott el már oly sokszor. Ribk a Szmiszlov elleni világbajnok-jelölti mérkőzésre gondolva békülékenyen, visszafogottan játszott. A nagy csalódás Sax teljesítménye, míg (Folytatása a 12. oldalon) Ljubomir Ljubojević KAJAK-KENU Ljubek és Japić nyerte a maratoni Vukováron a ћатоовсЛс napja tiszteletére megtartották a hagyományoskajak-kenu maratont, melyen a legjobb hazai versenyzőkön kívül a szegedi SZEOL sportolói is részt vettek. A kajakozók versenyében Milan Janic, világbajnok bizonyult a legjobbnak, míg a kenusok népes mezőnyében az olimpiai bajnok Matija Ljubek szerezte meg az első helyet. Válogatott versenyzőink bizonyították jó formáinkat a közelgő világbajnokság előtt Tctóhíradó A teütalálatos szelvény: 1. Slohoda—Innsbruck 2. Honvéd—Inter (P) 3. Fortuna—Zürich 4. Young Boys—Rzlávia (Sz) 5. Rt. Gallen—Malmö в. Werder—Po gon 7. Bohemians—Viking 8. Odense—Elsenstadt 9. Ađmira—Göterborg 10. Kopenhagen 1903—Baltyk 11. Sturm—Universitatea 12. Eintracht (B)—Vitkovice 13. Trákia—Elfsborg Az új vajdasági ligás szabadkai Racka. Állnak (balról jobbra): Rajčić edző, Semic, Stojanov, Rimac, Ćirić, Remeš, Mandić Bošnjak, Simun, Cvijovic, Antelj, Kujunđžić klubelnök. Guggolnak: Ostojic, Radjenovic, Popovic, Petrik, Vujkovic, Markovic, Ratkovic, Rončević. (VICAI Lajos felvétele) k Sička, Polet és a Habel jutott a Vajdasági ligába FEHÉRTEMPLOM: BAK—Backa 1:3 (1:1) Csaknem 3500 néző, vezette Letdé (Újvidék), góllövők Rogac a 11., illetve Ratkovic a 43., Vujkovité a 80. és Simun a 83 percben. BAK: Stošić, Petković, Pakuran, Jovanov (Živanov), Popov, Portovié, Ivašković, Kometović, Bela, Putnik, Rogaé, (Mitrović). ВАСКА: Cirić, Manđić, Simun, Bošnjak. Kemeš, Crnojević, Petrik (Ostojić). Vujkovió, Rimac (Radjenović), Ratković, Rončević. Az első 15 percben a fehértemplomiak rohamoztak, támadás támadást követett, és a 11. percben a BAK megszereze a vezetést. Mandić felvágta Ivankovicot, Rogac állt a labda mögé és megadásra kényszerítette Ciric kapust. A 29. percben Ratkovicnak volt kiváló gólszerzési lehetősége. A 43. percben ismét hozzá került a labda és az 5-ös magasságból jól helyezett fejesével megadásra késztette Stašićért. Kapucsere után Rogacnak volt kínálkozó lehetősége, majd Ratkovic találta el az oldalhálót. Az 53. percben Ivašković tétovázott és a kapus hárítani tudott. Az 55. percben Ciric csak végső erőfeszítés árán tudta kiütni a Labdát. A 63. percben a gyakran szabálytalankodó Mandicot az új,vidéki játékvezető kiállította. A 72. percben Popov-helyzetet láttak a szurkolók. A 78. percben Rončević egyéni akcióját csodálhatták meg a fehér templomnak. A 80. percben Popovot állították ki. Ugyanebben a percben Rončević eldöntötte a mérkőzés sorsát, Vuikovichoz továbbított, aki kitűnő helyzetből bevette Stasic hálóját. A hazaiak sorsa végképp a 88. percben pecsételődött meg, amikor a szabadkaiak balhátvédje Simun újabb találatot ért el. F. L. ÚJVIDÉK, Strand úti pálya, 3500 néző, vezette: Borjanovic (Zrenjanin), góllövő: Simek (tizenegyesből) a 6. percben. KÄBEL: Verebes. Brkié. Titov. Jovanovió. Rubin; Laziéié; Simek, Galonja, Miličević. Brusin (Polié); Savanovió (Radenkovló). SLOVEN: Cirié. Nešković, Nedió. Krstić, Trkulja; Obradovié: Vukelié (Rosić). Opačić, Ninković. Ratković (Dostandó), Scóanski. Aki azt merte volna hinni a mérkőzés előtt, hogy a selejtező visszavágója pusztán formalitás az újvidéki Kábel számára, nagyot tévedett. A rómaiak korántsem érkeztek fehér zászlóval a tartományi fővárosba, sőt hihetetlenül harciasak voltak, szinte az első pillanattól kezdve arra hajtottak, hogykiprovokálják a Kábel játékosait, s utána kihasználják idegességüket. Saját csapdájukba estek. Azt követően, hogy már az első percben sárga lapot kapott soraikból Krstic, a negyedikben rákényszerítették a zrenjanini játékvezetőt, hogy tizenegyest ítéljen ellenük. Simek ugratta ki Miličevićet, de az újvidéki középcsatár Secanski durván labdástól együtt a fűre vitte. Borjanovic gondolkodás nélkül a tizenegyes pontra mutatott, s a büntetőrúgást a tapasztalt Simek biztosan értékesítette. A labdát a bal sarokba küldte, s habár Ciric jól vetődött, a lövés védhetetlen volt. Ezt követően egészen az utolsó percig egyenrangú játékot láttunk a pályán. Ha a Slovén így játszik az első mérkőzésen is, nyilván büntetőkkel dől el, melyik csapat lesz az új vajdasági ligás. Helyzetekből nem akadt túl sok, főleg mezőnyjáték folyt, de azért itt-ott lőhettek volna gólt a csatárok. Így például, a gól után, a 10. percben Ninkovic a labda mellé fejelt, pedig csak három méter választotta el az üres kaputól. Újvidéki részről Jovanovicnak és Simeiknek volt szép helyzete. Jovanovic például a 16. percben egymás után kétszer is gyönyörűen lőtt a kapura, de Ciric, akinek tehetségéről meggyőződhettünk már a római első találkozón is, remekül védte a léc alá tartó labdákat. A 35. percben Simek 30 méterről lőtte a szabadrúgást a kapura, jobb felső sarokba tartó lövését azonban Cirié előbb a felső lécre tornázta, onnan pedig a labda szögletre pattant. Három perccel később Brusin fejelt jó helyzetből, de Cirié ismét a helyén volt. Az első félidő utolsó támadását a vendégek vezették, szöglet után Ттки- Ija emelt az öt és feles közelében, a labdára ráfutó Ninkovic gyenge lövését azonban Verebes védeni tudta. A második félidőben a Kábel elégedettnek látszott az elért eredménynyel, átengedte a kezdeményezést a rómaiaknak, de a vendégek képtelenek voltak egyenlíteni. Habár helyzetük akadt, (Secansski, Ninikovic, Vukelic és Nedié kitűnő alkalmakat hagyott kihasználatlanul), úgy tűnt, hogy akár három mérkőzést is játszhat a két csapat, a rumaiak képtelenek gólt rúgni. Mindent összegezve, tehát megérdemelten jutott a Kábel a vajdasági ligába, játéka azonban a visszavágón korántsem volt olyan színvonalas, mint az első találkozón. Kitűnt: Verebes, Titov, Lazicié és Brusin, illetve Cirié és Opacié. G. M. Kábel—Sloven 1:0 (1:0) A Horgos ved egyed igazat Egy szabálytalan döntés margójára A szabadkai ligás bajnoki táblázat mégsem végleges! A döntést a sorrendről — hogy pontosak legyünk, a 8. helyről — a VLSZ szabálymagyarázói hozzák meg. A Horgos ugyanis hozzájuk fordult a törvényesség megvédése érdekében. Annak idején úgy értesültünk, hogy a májusi ünnepek alatt lejátszott törökkanizsai Obilicı Horgos (2:1) mérkőzésre érkezett horgosi óvás ügyében minden tisztázódott, hogy az eredmény nem változhat. De csak a szabadkai ligás versenybizottság számára. A Horgos ugyanis ilyen kimenetelről hallani sem akart. Igazát jól megalapozott tényekkel támasztja alá. A következőkkel: a Savó Tátié az Obilic középhátvédje, az említett mérkőzésen március 6-ai keltezésű törökkanizsai rendelő pecsétjét viselő orvosi igazolással lépett pályára. O Savó Tátié március 6-án a vukovári laktanyában tartózkodott, ahol tényleges katonaidejét tölti. Erről hivatalos írás érkezett az 5530/47-es katonai postától, azzal a megjegyzéssel, hogy Tátiénak a májusi ünnepeken sem volt játékengedélye az illetékes katonai szervektől. A tényt a versenybizottság első fokú döntésénél figyelmen kívül hagyta! @ A törökkanizsai rendelő orvosának utólagos magyarázata: A vizsgálat még január 8-án megtörtént, csak a pecsét került március 6-ai keltezéssel a könyvecskébe. © A másodfokú döntés: a kinevezett öt bizottsági tag közül három — a kvórumhoz elegendő — 2:1-es szavazással a Horgos javára hozta meg. Utólag azonban figyelembe vették Petar Radojcic szabadkai sportmunkás voksát is, aki nem volt jelen az ülésen, de állítólag szóban elmondta az alszövetség titkárának. A VLSZ versenyszabályzatának 79. szakaszában, a 3. pont alatt szabadon fogalmazva a következő olvasható: 3:0-ra nyeri egy csapat a mérkőzést, ha az ellenfél játékosának versenykönyvecskéjébe pontatlan adatok kerülnek. Világos, nem? Csak a versenybizottság tagjai nem hajlandók róla tudomást szerezni. Folytatják kicsinyes, klubszínezetű játékukat. Struccpolitika, nem más, hogy figyelmen kívül hagyva a nyilvánvaló tényeket megszegik a sportetika legelemibb szabályait A VLSZ versenyszabályzatában ugyan nem áll, hogy katona nem futballozhat, de mindenki előtt világos, kinek az engedélyével. Ennek kijátszását a válogatott sem engedheti meg magának. Vagy nem tudják, hogy egy jogerős döntéshez csak a jelenlevők szavazatai érvényesek, hogy a távolmaradottak, bizonyos eseteket kivéve, még írásban sem szavazhatnak! Esetleg az sem, hogy az orvosi pecsétnek a vizsgálat napja keltezését kell viselnie? Kérdezzék meg bármelyik sportorvost! Ha viszont a versenyszabályzat említett szakaszának értelmezése a kérdéses. Hadd segítsünk: Tátié könyvecskéjében tényleg pontatlan (hamis?) adat áll! Ezt azonban nyilván szükségtelen külön megmagyarázni a versenybizottságnak. Könnyebb volt számára egy kényes kérdésben a döntőbírói szerepet lerázni, mint határozottan kiállni az igazság mellett. Vállalja azt magára a VLSZ! GÁSPÁR Mihály NAKOVO: Polet—Tekstilac 4:1 (1:1) 5000 néző, vezette: Marovic (Szabadka). Góllövő: Kovačević 2, Grbić és Bobic, illetve Fehér. POLET: Rosić, S. Radujko, Bucalo, Bablé, Egelja, Mudrinié, Karanovié, Bobié, Grbić, Djurdjević (Kovačević), Bulajić. TEKSTILAC: Sárgáé, Arslé, Marinkovié (Sava Ilié), Milinkovié, B. Gakovié, Surla, Stankovxé (Ignjatovié), Fehér, Djukié, Stóján Ilié, Panöié. A Poletnek sikerült harmadszor is bejutnia a vajdasági ligába. A tegnapi mérkőzés után ünnepelt az egész falu. Mindenki a Poletet és labdarúgóit éltette. A Polet a tegnapi nagy győzelmét úgyszólván az utolsó percben érte el. A mérkőzés végéig nem maradt több hét-nyolc percnél. Az eredmény ekkor még 2:1 volt a Polet javára. A kis stadionban senki sem hitt a csodában. A csoda azonban mégis megtörtént! A hazaiak nagy ellentámadásba kezdtek. A nyomás már vagy 25 perce tartott. A Polet csatárai minden helyzetből lőttek, de Sárgáé, a hódságiak remek kapusa, mindent hárított. Bevehetetlen volt. Legalább öt alkalommal védhetetlen lövést tett ártalmatlanná. De vagy hét perccel a mérkőzés befejezése előtt mégis kapitulálnia kellett. Bucalo ideálisan továbbította a labdát a balszél felé, ahol Kovacevic tartózkodott, ez tovább futott a labdával és néhány méterről gurította be a hálóba. Ez a gól megváltoztatta a hangulatot a pályán. A nézők most már hinni kezdték, hogy lesz ennek a mérkőzésnek folytatása. Hódságon ugyanis 3:1 arányban győzött a Tekstilac. A mérkőzést azonban mégsem kellett folytatni. A labda ugyanis a 87. percben Bobic feléről a hódságiak hálójába röpült. 4:1! Itt a vajdasági liga ranga a nakovóiak számára! Ezen a mérkőzésen az első gól már a 15. percben megszületett. De ez egyúttal hideg tus is volt a rekord számú nézőkre. A gólt a vendégek érték el. Ilic, a balösszekötő ugratta Fehért, majd ez közvetlen közelről lőtt a léc alá. A 22. percben a szabadkai Marovic megsemmisített egy teljesen szabályos gólt. Igaz, ezt csak akkor tette, amikor az oldalbíró ezt neki állhatatosan jelezte. A vendégek hevesen tiltakoztak, a bíró azonban megmaradt a határozatánál. A 43. percben Bobié egy magas labdát továbbított Mudrinlé felé, aki a 16-osban tartózkodott. Mudrinlé lőni akart, de szándékát megelőzte a játékvezető sípja. Marovic a 11-es pontra mutatott. A vendégek nem értették, hogy mit jelent ez. Nem sokkal a második félidő megkezdése után a Polet belőtte a második gólját. . VIA