Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-04 / 181. szám

Sportvilág XII. évf., 17. (602.) szám 4983. Július 4., hétfő A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE '' -..._____________Szerkeszti: SZÁNTÓ ZOLTÁN SAKKCSAPAT EB: PLOVDIV Jugoszlávia az ezüstérmes A bronzérem a magyar csapaté, fölényesen első a Szovjetunió (Különtudósítás a Magyar Szónak) A plovdivi sakkcsapat Európa-baj­­nokság utolsó fordulójában a jugoszláv válogatott 4,5:3,5 arányú vereséget szenvedett az angol csapattól, de a minimális vereség az ezüstérmet jelen­tette. A mérkőzés két gyors döntetlen­nel kezdődött. Gligoric, illetve Kuraji­­ca szerzett fél-fél pontot, míg a többi a táblán nagy küzdelem folyt. Kovače­­vic újítással próbálkozott, de Mestel jó sakkérzékkel döntötte meg a zágrábi nagymester elképzelését, és biztosan nyert. Nem kis izgalmat okozott a szakvezetés körében Djuric időzavara, másodperceken múlott, hogy csak a 1r­ont 11-1 más után ki­­nt 1 ° * zászló. Cebalo veresége a 8. táblán már 3,5:1,5-es angol vezetést jelentett. Ide­gesség a csapatban, helyes kapitányi döntés, kombinált döntetlen ajánlat a Ljubojevic—Miles és Chandler—Ivano­­vic partiban, és megvan az ezüstérem. A mérkőzés hőse Nikolic volt, áld Speelmant győzte le minimálisra csök­kentve a vereséget. A szarajevói nagy­mester kitűnő eredményt ért el: 7-ből 5 pontjával a 3. táblán Kovacevic mel­lett a csapat legeredményesebb játé­kosa volt. Taktikai okokból ötször ját­szott sötét és i­f­ ne­héz feladat volt az újonc számára. Eredmények: Jugoszlávia—Anglia 3,5:4,5 Ljubojevic—Miles döntetlen, Grigoric —Nunn döntetlen, Nikolic—Spellman 1:0, Kovacevic—Mester 0:1, Karacija— Keene döntetlen, Ivanovic—Chandler döntetlen, Djuric—Short döntetlen, Ce­balo—Hebden 0:1. Meglepetésre a magyar csapatnak meg kellett küzdenie a bronzéremért is. A biztos elsőség tudatában a szovjet nagymestereik békülékenyek voltak, Karpov és Vágányán nem játszott, és alig másfél órai játék után már 7 dön­tetlen be volt írva. Egyedül Romanisin volt harcias hangulatban, ő játszani akart. A figyelem a holland—dán meccs felé fordult, és megkönnyebbül­tünk, amikor 3:1-es holland vezetés után a dánok megszerezték első győ­zelmüket. Rendkívül érdekesen alakult Csem partija: a magyar nagymester gyalogot nyert, Romanisin támadáshoz , jutott ellenértékként. A vereség esetle­ges lehetősége miatt a szovjet nagy­mester döntetlent kínált, a­mit Csem nem mert elfogadni, mert nem tudta, miként áll a holland—dán mérkőzés. (A terem másik végében játszottak).­­ Időzavarban hibázott, és m­enthetetlen lett az állása. Cristiansen azonban megszerezte a dán csapat második győ­zelmét, és ez egyúttal a magyar válo­gatott bronzérmét jelentette. Szovjetunió—Magyarország 4,5:3,5 Polugajevszki—Portisch, Petroszján— Ribli, Beljavsz­kij—Sax, Tukmakov— Pintér Pszahisz—Adorján, Juszurov— Faragó, Geller—Horváth, mind döntet­len. Romanisin—Csem 1:0. A bolgár vá­logatott a közönség örömére győzelem­mel búcsúzott, míg a hollandok csak 4,5:3­5 arányban tudták legyőzni a dán csapatot. A szovjet válogatott nyolcadik euró­pa-bajnoki aranyérmét szerezte meg. K»o'-.-k­ongi'i'Nrn-ott., 16 cr'~'nt. —'■ lehe­tőséggel taktikai csapatösszeállításra, a nagymesterek pihentetésére. Karpov csak négy játszmát játszott, láthatóan nem is erőltette a játékot a világba­­nek. Elsöntő lendülettel kezdett a csa­pat, és olyan nagy fölénnyel vezetett az első négy forduló után, hogy két döntetlen és egy csapatgyőzelem is clofTgrrjQ 'rn t ** er­eg V---r-',. ^c^­hoz. A sorsolás szeszélye folytán a gyengébbek ellen kezdett, összehason­­lít Ac-I-apr^o— : 'fi’* r· b r·’1 рглг!. Az NSZK és a dán csapat ellen a szovje­tek T-r-rt”’' *1 ■’’’goszláv csapat 21 pontot teljesített, míg a ma­gyar v-'-’c- - ipí-t 19 pontot ért el. Ez a különbség szinte a végeredményt­ adja. A szovjet csapat statisztikája: Karpov 2,5 (4), Polugajevszkij 3 5 db Petroszján 3,5 (5), Vágányán 4 (5), Be­­ljavszky 3 5 (6), Tukmakov 3 (6), Psza­hisz 5 (7, Pomaniszin 4,5 (6), Juszupov 5,5 (7), Geller 3 (4) pont. A jugoszláv válogatott második helye­­ teljesen megérdemelt, a csapat rend­kívül egységes volt, fejtette ki Kar­pov a rögtönzött sajtóértekezleten.­­ Szembetűnő az olimpiai táblákon nyúj­­­­tott kitűnő teljesítmény. Sakkozói nyel­ven +9, tíz játszmát nyertek, és csak egyet vesztettek a nagymesterek. És még ha Ljubojevic nem is volt túlzot­tan elégedett, hiszen csak egy játsz­mát nyert, ha Gligoric két nyerése el­lenére leszögezte, hogy ő ötször volt világos és Nikolic ötször volt sötét, ha Kovacevic vesztett is az utolsó forduló-­­­ban, kiemelkedő az összteljesítmény.­­ Ivanovic a várakozásnak megfelelően­­ ponterős volt, míg Djuric jól küzdött. , Parma, a szokszoros olimpikon hig­gadtan vezette a csapatot az ezüstérem felé. Egy vereség csúszott csak be, lé­lektanilag is fontos volt a magyarok elleni győzelem az első fordulóban, ki­siklásnak nevezhető a bolgárok elleni 4:4; nehéz percek a hollandok ellen és csak minimális győzelemre , ám 6,5 pont az NSZK, illetve 6 pont a dánok ellen, győzelemmel felérő döntetlen a szovjet csapattal szemben, jó csapat-­­ szellem, ez volt az Európa-bajnoki­­ ezüstérem záloga, amely a jugoszláv csapat számára immár az ötödik. Nehéz a krónikás helyzete, ha a ma­gyar bronzérmet kell értékelni. A ma­gyar csapatban lényeges az erőkülönb­­­­ség az első öt és az utolsó öt tábla­­ között. Ha nem megy a játék az éltáb­­l­­ákon, akadozik a gépezet, mondta Karpov. Portisch igazi vezéregyénisége volt a csapatnak. Minden játszmá-­á­ban minden idegszálával győzelemre tört. Balszerencsés vereséget szenve-­­­dett Timmantól, az előző napi függő fáradságát nem tudta kipihenni, pihe­nőt nem kérhetett, hiszen a csapat nélküle „félkarú óriás” hangzott el már oly sokszor. Ribk­ a Szmiszlov elleni világbaj­nok-jelölti mérkőzésre gondolva békülékenyen, visszafogottan játszott. A nagy csalódás Sax teljesítménye, míg (Folytatása a 12. oldalon) Ljubomir Ljubojević KAJAK-KENU Ljubek és Japić nyerte a maratoni Vukováron a ћатоовсЛс napja tiszteletére megtartották a hagyo­mányos­­kajak-kenu maratont, me­lyen a legjobb hazai versenyzőkön kívül a szegedi SZEOL sportolói is részt vettek. A kajakozók verse­nyében Milan Janic, világbaj­nok bizonyult a legjobbnak, míg a ke­nusok népes mezőnyében az olim­piai bajnok Matija Ljubek szerez­te meg az első helyet. Válogatott versenyzőink bizonyították jó for­máinkat a közelgő világbajnokság előtt Tctóhíradó A teütalálatos szelvény: 1. Slohoda—Innsbruck 2. Honvéd—Inter (P) 3. Fortuna—Zürich 4. Young Boys—Rzlávia (Sz) 5. Rt. Gallen—Malmö в. Werder—Po gon 7. Bohemians—Viking 8. Odense—Elsenstadt 9. Ađmira—Göterborg 10. Kopenhagen 1903—Baltyk 11. Sturm—Universitatea 12. Eintracht (B)—Vitkovice 13. Trákia—Elfsborg Az új vajdasági ligás szabadkai Racka. Állnak (balról jobbra): Rajčić edző, Semic, Stojanov, Ri­mac, Ćirić, Remeš, Mandić Boš­­njak, Simun, Cvijovic, Antelj, Ku­junđžić klubelnök. Guggolnak: Os­­tojic, Radjenovic, Popovic, Pet­­rik, Vujkovic, Markovic, Ratkovic, Rončević. (VICAI Lajos felvétele) k Sička, Polet és a Habel jutott a Vajdasági ligába FEHÉRTEMPLOM: BAK—Backa 1:3 (1:1) Csaknem 3500 néző, vezette Letdé (Újvidék), góll­övők Rogac a 11., illet­ve Ratkovic a 43., Vujkovité a 80. és Simun a 83 percben. BAK: Stošić, Petković, Pakuran, Jovanov (Živanov), Popov, Portovié, Ivašković, Kometović, Bela, Putnik, Rogaé, (Mitrović). ВАСКА: Cirić, Manđić, Simun, Boš­­njak. Kemeš, Crnojević, Petrik (Osto­­jić). Vujkovió, Rimac (Radjenović), Ratković, Rončević. Az első 15 percben a fehértemplo­miak rohamoztak, támadás támadást követett, és a 11. percben a BAK meg­­szereze a vezetést. Mandić felvágta Ivankovicot, Rogac állt a labda mögé és megadásra kényszerítette Ciric kapust. A 29. percben Ratkovicnak volt kiváló gólszerzési lehetősége. A 43. percben ismét hozzá került a labda és az 5-ös magasságból jól helyezett fejesével megadásra késztette Stašićért. Kapucsere után Rogacnak volt kí­nálkozó lehetősége, majd Ratkovic ta­lálta el az oldalhálót. Az 53. percben Ivašković tétovázott és a kapus hárí­tani tudott. Az 55. percben Ciric csak végső erőfeszítés árán tudta kiüt­ni a Labdát. A 63. percben a gyak­ran szabálytalankodó Mandicot az új,­­vidéki játékvezető kiállította. A 72. percben Popov-helyzetet láttak a szurkolók. A 78. percben Rončević egyéni akcióját csodálhatták meg a fe­hér templomnak. A 80. percben Popovot állították ki. Ugyanebben a percben Rončević eldöntötte a mérkőzés sorsát, Vuikovichoz továbbított, aki kitűnő helyzetből bevette Stasic hálóját. A hazaiak sorsa végképp a 88. percben pecsételődött meg, amikor a szabad­kaiak bal­hátvédje Simun újabb talá­latot ért el. F. L. ÚJVIDÉK, Strand úti pálya, 3500 néző, vezette: Borjanovic (Zrenjanin), góllövő: Si­m­ek (tizenegyesből) a 6. percben. KÄBEL: Verebes. Brkié. Titov. Jo­­vanovió. Rubin; Laziéié; Simek, Galo­­nja, Miličević. Brusin (Polié); Savano­­vió (Radenkovló). SLOVEN: Cirié. Nešković, Nedió. Krstić, Trkulja; Obradovié: Vukelié (Rosić). Opačić, Ninković. Ratković (Dostandó), Scóanski. Aki azt merte volna hinni a mér­kőzés előtt, hogy a selejtező visszavá­gója pusztán formalitás az újvidéki Kábel számára, nagyot tévedett. A rómaiak korántsem érkeztek fehér zászlóval a tartományi fővárosba, sőt hihetetlenül harciasak voltak, szinte az első pillanattól kezdve arra hajtot­tak, hogy­­kiprovokálják a Kábel já­tékosait, s utána kihasznál­já­k ideges­ségüket. Saját csapdájukba estek. Azt követő­en, hogy már az első percben sárga lapot kapott soraikból Krstic, a ne­gyedikben rákényszerítették a zre­­njanini játékvezetőt, hogy tizenegyest ítéljen ellenük. Simek ugratta ki Mili­­čevićet, de az újvidéki középcsatár Secanski durván labdástól együtt a fűre vitte. Borjanovic gondolkodás nél­kül a tizenegyes pontra mutatott, s a büntető­rúgást a tapasztalt Simek biz­tosan értékesítette. A labdát a bal sa­rokba küldte, s habár Ciric jól vető­dött, a lövés védhetetlen volt. Ezt követően egészen az utolsó per­cig egyenrangú játékot láttunk a pá­lyán. Ha a Slovén így játszi­k az első mérkőzésen is, nyilván büntetők­kel dől el, melyik csapat lesz az új vaj­dasági ligás. Helyzetekből nem a­kadt túl sok, főleg mezőnyjáték folyt, de azért itt-ott lőhettek volna gólt a csa­tárok. Így például, a gól után, a 10. percben Ninkovic a labda mellé fe­jelt, pedig csak három méter válasz­totta el az üres kaputól. Újvidéki rész­ről Jovanovicnak és Simeiknek volt szép helyzete. Jovanovic például a 16. percben egymás után kétszer is gyö­nyörűen lőtt a kapura, de Ciric, aki­nek tehetségéről meggyőződhettünk már a római első találkozón is, re­mekül védte a léc alá tartó labdá­kat. A 35. percben Simek 30 méterről lőtte a szabadrúgást a kapura, jobb felső sarokba tartó lövését azonban Cirié előbb a felső lécre tornázta, on­nan pedig a labda szögletre pattant. Három perccel később Brusin fejelt jó helyzetből, de Cirié ismét a helyén volt. Az első félidő utolsó támadását a vendégek vezették, szöglet után Ттки- Ija emelt az öt és feles közelében, a labdára ráfutó Ninkovic gyenge lövé­sét azonban Verebes védeni tudta. A második félidőben a Kábel elé­gedettnek látszott az elért eredmény­nyel, átengedte a kezdeményezést a római­aknak, de a vendégek képtele­nek voltak egyenlíteni. Habár helyze­­tük akadt, (Secansski, Ninikovic, Vuke­lic és Nedié kitűnő alkalmakat ha­gyott kihasználatlanul), úgy tűnt, hogy akár három mérkőzést is játszhat a két csapat, a rumaiak képtelenek gólt rúgni. Mindent összegezve, tehát meg­érdemelten jutott a Kábel a vajdasági ligába, játéka azonban a visszavágón korántsem volt olyan színvonalas, mint az első találkozón. Kitűnt: Verebes, Titov, Lazicié és Brusin, illetve Cirié és Opacié. G. M. Kábel—Sloven 1:0 (1:0) A Horgos ved­ egyed igazat Egy szabálytalan döntés margójára A szabadkai ligás bajnoki táblázat mégsem végleges! A döntést a sorrendről — hogy pontosak legyünk, a 8. helyről — a VLSZ szabálymagyarázói hozzák meg. A Horgos ugyanis hoz­zájuk fordult a törvényesség megvédése érdekében. Annak idején úgy értesültünk, hogy a májusi ünnepek alatt lejátszott törökkanizsai Obilicı Horgos (2:1) mérkőzésre érkezett horgosi óvás ügyében minden tisztázódott, hogy az eredmény nem változhat. De csak a szabadkai ligás versenybizottság számára. A Horgos ugyanis ilyen kimenetelről hallani sem akart. Igazát jól megala­pozott tényekkel támasztja alá. A következőkkel: a Savó Tátié az Obilic középhátvédje, az említett mérkőzésen március 6-ai keltezésű törökkanizsai rendelő pecsétjét viselő orvosi igazolással lépett pályára. O Savó Tátié március 6-án a vukovári laktanyában tartózko­dott, ahol tényleges katonaidejét tölti. Erről hivatalos írás érkezett az 5530/47-es katonai postától, azzal a megjegyzéssel, hogy Tátiénak a májusi ünnepeken sem volt játékengedélye az illetékes katonai szervektől.­­ A tényt a versenybizottság első fokú döntésénél figyelmen kívül hagyta! @ A törökkanizsai rendelő orvosának utólagos magyarázata: A vizsgálat még január 8-án megtörtént, csak a pecsét került márci­us 6-ai keltezéssel a könyvecskébe. © A másodfokú döntés: a kinevezett öt bizottsági tag közül három — a kvórumhoz elegendő — 2:1-es szavazással a Horgos ja­vára hozta meg. Utólag azonban figyelembe vették Petar Radojcic szabadkai sportmunkás voksát is, aki nem volt jelen az ülésen, de állítólag szóban elmondta az alszövetség titkárának.­­ A VLSZ versenyszabályzatának 79. szakaszában, a 3. pont alatt szabadon fogalmazva a következő olvasható: 3:0-ra nyeri egy csapat a mérkőzést, ha az ellenfél játékosának versenykönyvecské­jébe pontatlan adatok kerülnek. Világos, nem? Csak a versenybizottság tagjai nem hajlandók róla tudomást szerezni. Folytatják kicsinyes, klubszínezetű játékukat. Struccpolitika, nem más, hogy figyelmen kívül hagyva a nyilván­való tényeket megszegik a sportetika legelemibb szabályait A VLSZ versenyszabályzatában ugyan nem áll, hogy katona nem futballozhat, de mindenki előtt világos, kinek az engedélyével. Ennek kijátszását a válogatott sem engedheti meg magának. Vagy nem tudják, hogy egy jogerős döntéshez csak a jelen­levők szavazatai érvényesek, hogy a távolmaradottak, bizonyos ese­teket kivéve, még írásban sem szavazhatnak! Esetleg az sem, hogy az orvosi pecsétnek a vizsgálat napja kel­tezését kell viselnie? Kérdezzék meg bármelyik sportorvost! Ha viszont a versenyszabályzat említett szakaszának értelme­zése a kérdéses. Hadd segítsünk: Tátié könyvecskéjében tényleg pontatlan (hamis?) adat áll! Ezt azonban nyilván szükségtelen külön megmagyarázni a ver­senybizottságnak. Könnyebb volt számára egy kényes kérdésben a döntőbírói szerepet lerázni, mint határozottan kiállni az igazság mellett. Vállalja azt magára a VLSZ! GÁSPÁR Mihály NAKOVO: Polet—Tekstilac 4:1 (1:1) 5000 néző, vezette: Marovic (Szabad­ka). Góllövő: Kovačević 2, Grbić és Bobic, illetve Fehér. POLET: Rosić, S. Radujko, Bucalo, Ba­blé, Egelja, Mudrinié, Karanovié, Bobié, Grbić, Djurdjević (Kovačević), Bulajić. TEKSTILAC: Sárgáé, Arslé, Marinko­­vié (Sava Ilié), Milinkovié, B. Gako­­vié, Surla, Stankovxé (Ignjatovié), Fe­hér, Djukié, Stóján Ilié, Panöié. A Poletnek sikerült harmadszor is bejutnia a vajdasági ligába. A tegnapi mérkőzés után ünnepelt az egész falu. Mindenki a Poletet és labdarúgóit él­tette. A Polet a tegnapi nagy győzel­mét úgyszólván az utolsó percben érte el. A mérkőzés végéig nem maradt több hét-nyolc percnél. Az eredmény ek­kor még 2:1 volt a Polet javára. A kis stadionban senki sem hitt a csodá­ban. A csoda azonban mégis megtörtént! A hazaiak nagy ellentámadásba kezd­tek. A nyomás már vagy 25 perce tar­tott. A Polet csatárai minden hely­zetből lőttek, de Sárgáé, a hódságiak remek kapusa, mindent hárított. Beve­hetetlen volt. Legalább öt alkalommal védhetetlen lövést tett ártalmatlanná. De vagy hét perccel a mérkőzés befe­jezése előtt mégis kapitulálnia kellett. Bucalo ideálisan továbbította a labdát a balszél felé, ahol Kovacevic tartózko­dott, ez tovább futott a labdával és néhány méterről gurította be a hálóba. Ez a gól megváltoztatta a hangulatot a pályán. A nézők most már hinni kezdték, hogy lesz ennek a mérkőzés­nek folytatása. Hódságon ugyanis 3:1 arányban győzött a Tekstilac. A mér­kőzést azonban mégsem kellett folytat­ni. A labda ugyanis a 87. percben Bo­bic feléről a hódságiak hálójába röpült. 4:1! Itt a vajdasági liga ranga a nako­­vóiak számára! Ezen a mérkőzésen az első gól már a 15. percben megszületett. De ez egy­úttal hideg tus is volt a rekord számú nézőkre. A gólt a vendégek érték el. Ilic, a balösszekötő ugratta Fehért, majd ez közvetlen közelről lőtt a léc alá. A 22. percben a szabadkai Marovic megsemmisített egy teljesen szabályos gólt. Igaz, ezt csak akkor tette, amikor az oldalbíró ezt neki állhatatosan je­lezte. A vendégek hevesen tiltakoztak, a bíró azonban megmaradt a határoza­tánál. A 43. percben Bobié egy magas labdát továbbított Mudrinlé felé, aki a 16-os­­ban tartózkodott. Mudrinlé lőni akart, de szándékát megelőzte a játékvezető sípja. Marovic a 11-es pontra mutatott. A vendégek nem értették, hogy mit je­lent ez. Nem sokkal a második félidő megkezdése után a Polet belőtte a má­sodik gólját. . VIA

Next