Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)
1983-07-05 / 182. szám
12 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ Új utakon az általános oktatás Elkészült a tantervi reform koncepciója Az oktatás tartalma mindig visszatükrözi a termelés, a technika, a tudomány, a kultúra fejlettségi fokát egy társadalomban. Tekintettel a fejlődés ütemének felgyorsulására, az oktatásnak — amennyiben ezzel a fejlődéssel lépést akar tartani — követnie kell a termelés, a társadalom alakulását, fejlődését. Az oktatás tartalmi változásai — a periodikusan ismétlődő oktatási reformok — hátterében még egy törekvés áll: megkísérelni felszámolni azt az ellentmondást, amely egyre inkább elmélyül a technika és a tudomány viharos fejlődése következtében felhalmozódó ismeretanyag és a (hivatalosan megállapított) tanulmányi idő között, az oktatás tartalmának, módszereinek, szervezési formáinak racionalizálása által. Az általános oktatást illetően az oktatás és nevelés egységes rendszerének szocialista önigazgatási átalakulása folyamatában a jelnlegi szakasz 1975-ben kezdődött az egy évvel korábban hozott általános iskolai tantervek bevezetésével. E tantervek alkalmazásával párhuzamosan a tudományos és szakintézetekben hosszú távú kutatómunka kezdődött. Ez a kutatómunka kiterjedt az oktatás és nevelés minden komponensére; a tapasztalatok és a kutatási eredmények megbízható alapul szolgálnak a szükségessé vált módosítások kimunkálásához. A tervezett módosítások az oktatás és nevelés három területét fogják át: a pedagógiai munka szervezési formáit, a nevelőmunka alapjait és az oktatás tartalmát. Első lépésként az új tanterv koncepciója készült el, a kérdésben illetékes társadalmi-politikai szervezetek és szakmai testületek értékelése alapján és véleményük figyelembevételével. Az említett koncepcióval csakhamar alkalma nyílik megismerkednie a szakmai közvéleménynek; mi ezúttal néhány olyan jellegzetességet emelünk ki, melyek lényegében határozzák meg a koncepció alapján kidolgozandó tantervek szerkezeti és tartalmi sajátosságait. A differenciált oktatás a korszerű pedagógiai stratégia egyik alapelve. Célja, hogy a szerényebb adottságokkal rendelkező tanulók is végigjárhassák az általános iskolát, lehetőséget teremtve ezáltal az általános iskola elvégzésével összefüggésben álló jogok zavartalan érvényesítésére. Gyakorlatilag ez a tantervekben és a tankönyvekben is jelölt oktatási minimum elsajátítását tűzi ki célul, ami a munkára való jog megvalósításának elemi feltétele. Jóllehet az oktatás szerkezetében nem várhatók radikális változások, szólnunk kell a kötelező és választható oktatási tevékenység új arányairól. A kötelező tevékenység nagyobb hányada a közös törzsanyag, amely többnemzetiségű tartományunk jellegének megfelelően — esősorban a nyelvi, humán és művészeti tárgyak esetében — specifikus ismeretanyaggal egészül ki. További kiegészítésekre ad lehetőséget a szabadon választható és a választhatóan kötelező tárgyak bevezetése. Ugyanezt a három fogalmat vezeti be a koncepció a tanórán kívüli oktató-nevelő munkába is. Kötelező tanórán kívüli tevékenység például a kiegészítő oktatás, a korrektív célzatú pedagógiai munka, valamint a társadalmilag hasznos és termelőmunka. Választhatóan kötelező az iskolai ének- vagy zenekar, az iskola társadalmi és kulturális tevékenysége. A szabadon választható formák sorába kerülnek az ún. szabad aktivitások, a különösen tehetséges tanulókkal való foglalkozás (az eddigi emelt szintű oktatás helyett) stb. Befejezésül egy olyan elvet idézünk, mely minden eddigi tantervi reform célkitűzései sorában szerepelt, de amely a tantervi anyag konkretizálásának folyamatában rendszerint elsikkadt a tehermentesítés. Az ismeretanyag további halmozása helyett a koncepció az elavult tantervi részek kiselejtezését ígéri, statikus ismeretek nyújtása helyett funkcionális tudást biztosító, az összefüggések feltárását, a képességek kibontakoztatását, az elvek és irányultság kialakítását és megszilárdítását, végül pedig,ha folyamatos önművelésre való felkészítés megalapozását célzó tantervet helyez kilátásba. Van ennek a koncepciónak még egy olyan eleme, mely mindenként szót érdemel: a legutóbbi reform ugyancsak tarkává tette hazánk oktatáspolitikai térképét a sajátosságok túlzott hangsúlyozásával. Ennek hátrányairól az elmúlt nyolc év alatt alkalmunk volt meggyőződni. Éppen ezért megnyugtató, hogy az új tantervek kimunkálása már a közös törzsanyag, az egységes szakmajegyzék és a már elfogadott vagy az elfogadás folyamatában levő oktatáspolitikai dokumentumok alapjairól indul ki. Ezen túlmenően, a szerbiai, kosovói és vajdasági oktatási rendszer is közelebb jut egymáshoz, hiszen a koncepció érvényesíti mindazokat az elveket, melyekben Szerbia és a két tartomány illetékes képviselői közös nevezőre jutottak. SZÖLLÖSY VÁGÓ László VÖRÖSMART Jó kapcsolat a helyi közösség és az iskola között A vörösmarti Kiss Ernő Általános Iskola a központi iskola szerepét tölti be. Ide tartozik Csúza, ahol a négy alsó osztályban két változat működik, a felsősök pedig utaznak. Újbezdán területileg távol esik Vörösmarttól ezért a szaktanárok utaznak oda. — Föl se merült, hogy az újbezdáni gyerekek ingázzanak — mondja KOVÁCS Sándor, a vörösmarti iskola igazgatója —, sokkal célszerűbb volt úgy megszervezni a munkát, hogy a szaktanárok menjenek a helyszínre. Ez egyébként már sokéves gyakorlat, nem csak a területi iskolákba utaznak szaktanáraik, hanem a többi magyar, illetve kétnyelvű iskolával is van ilyen megegyezésünk, együttműködésünk, ily módon elértük azt, hogy minden tantárgyat szaktanár tanít, s a munka minősége sokkal jobb. Az iskolánk pedagógust is kapott, s ez szintén hozzájárul a jobb munkához. Betölti-e az iskola, azt a szerepet, amit a kis létszámú falvakban elvárnak a pedagógusoktól? — Tudatában vagyunk annak, hogy minél kisebb a falu, annál nagyobb feladat hárul az iskolára, a pedagógusokra. Ami Tijbezdánt illeti, sajnos az oktatásügyi dolgozóink nemigen vesznek részt a falu társadalmi-politikai életében, mert utazók, mindazonáltal a lehető legjobb kapcsolat alakult ki az iskola és a helyi közösség között. Különösen sokat köszönhetünk mindhárom községben a polgárok segítőkész®égének. Helyi járulékkal, önkéntes munkával járulnak hozzá az iskolai környezet rendezéséhez, így volt ez Újbezdánban is, Csúzán is. Újbezdánban sikerült lakályosabbá tenni az iskolaépületet, a villanyhálózatot megjavítottuk, üzemel a diákkonyha is. Sajnos, az épület már olyan állapotban van, hogy nagyobb tatarozást nem érdemes rajta végezni, új iskolát kellene építeni. Csúzán az utóbbi évek legnagyobb akciója az óvoda felújítása volt. Ebből kivette a részét a falu, és mi tanárok is a nagyobb diákokkal. Van még tennivaló az óvoda körül, de az a fontos, hogy a gyerekek elfogadható környezetben tanulhatnak, hiszen ma, amikor hatéves korban kezdődik az iskolai oktatás, sokkal nagyobb feladat hárul az óvónőre és a tanítónőre. A vörösmarti iskola szintén szoros kapcsolatot tart fönn környezetével. A társadalmi-politikai élet munkásai számára épp úgy nyitva van az iskola, ahogyan visszavárja volt tanulóit is. A fiataloknak nagy szükségük van pártfogásra, segítségre. Szívesen veszik a fölkínált támaszt. A tanulók és a volt tanulóik szórakozásának egyik szervezője PECHŐ Ferenc tanár. Tőle arról érdeklődtünk, mit jelent az, ha nyitva van az iskolla mindenki számára, és főleg a fiatalok, hogy viszonyulnak e törődéshez? — Vörösmart közösségi élete, szerintem magas színvonalú. A polgárok szívesen irányítják saját sorsukat, nemcsak akkor, ha munkáról van szó, hanem akkor is, ha szórakozni vágynak. A nőszervezet itt tartja összejövetelét, kézimunka-délutánjait, és a kórus is itt próbál. Az iskola szerepe főleg a téli napokon jut kifejezésre, amikor meleg terem fogadja az érdeklődőket. Van azonban egy állandósult összejövetel, amire mi tanárok büszkék vagyunk egy kicsit: volt tanítványaink rendszeresen fölkeresik az iskolát. Az előcsarnokában kitűnő lehetőség van vasárnaponként a „suli-diszkó” megszervezésére, s az sem zavarja őket, hogy fölnőtt felügyelet alatt állnak. S ami említésre méltó: a diszkó után semmi nyom, sem por, sem szemét. Az iskola környékén sincs eldobott cigarettavég. Ez bátorít föl arra, hogy bízzunk növendékeinkben, ez a bizonyíték arra, hogy érdemes velük foglalkozni akkor is, ha már nem igénylik védőszárnyainkat. Hiszszük, hogy később, fölnőtt korukban is mindig lehet rájuk számítani. Iskolánk egyébként tavaly a tisztasági versenyben elnyerte az első díjat Baranyában. A hangzatos cím egy színes televízióval jár. Az egészben az a szép, hogy a diákokkal mi magunk tartjuk rendben környezetünket, s a mi házunk tájékán nem csak a versenyre készülve, hanem egyébként is mindig tisztaság és rend van. MÉSZÁROS Vera Pechó Ferenc: — Volt tanítványaink rendszeresen fölkeresik egykori iskolájukat. KIÁLLÍTÁS A kép feltörése Vajdasági alkotók az újvidéki Munkásegyetemen Az új festészeti hullám Vajdaságot sem kerülte el. Az újvidéki Radiivoj Cirpanov Munkásegyetem képtárában 10 szerző 32 munkája hivatott szemléltetni a feltörő nemzedéket. Nem mintha túlzottan fiatal alkotókról lenne szó — a legidősebb 43-as, a legifjabb pedig 56-os —, akik egy meghatározott korosztály nevében léptek volna fel. Inkább azt mondhatnánk, hogy egy közös igény, a képi világ újrateremtésének szüksége hozta őket össze; azt a tízet, akik tájunkon első elkötelezettjei az új piktúrának. Amit az új képi törekvésekről vázlatosan tudni kell, azt a nyolcvanas évek művészetét ismertető refektszónokban már elmondtuk (Kilátó, 1983. VI. 25.). Hogy a jelenség nemzetközi összetevőit ne kelljen újra felidéznünk, most csak legáltalánosabb vonásaira térünk ki: az új képi irányzat részben a hetvenes évek racionális, anyagtalanított művészetének visszahatásaként jelent meg, de nem a konceptuális művészet tagadásaként, hanem — annak tapasztalatai értékeit felhasználandó —, mondhatni, folytatásaként, szerves részeként. Az új festészet most mintha kompenzálni igyekeznének a képi láttatásaiak az elmúlt évtizedben való elszegényesedését és visszaszorulását, a fotóval és a videóval szembeni kisebbrendűségét. S, hogy milyen nyelvi-stilisztikai eszközökkel kíván rehabilitálódni, szinte nem is lényeges. Az eklektikusság, a művészettörténeti kelléktárban való kendőzetlen kutászfeodás és az eredetietlenség nemhogy kárára volna, hanem egyik fő erénye. Kifejezetten nyelvi vonatkozásban persze, nem pedig életérzés és az alkotói magatartás tekintetében. Mert akármiilyen mértékű is az ismert stílusok psrafrazálása és felelevenítése, az alkotói világ belső értékrendje és a létélmény hőfoka itt is markáns alkotókat vethet fel. Az új kép létlehetősége pedig éppen a mai pillanat megélésének hitelességében, a válság visszadásának hatásosságában van. Innen hat az expreszszionista beütés, a trivialitás, a dekorrativitás, a nyers színhasználat, a piktúra újrafelfedezése. A szellem válságos pillanatában a puszta látvány, az értalem helyett a szemhez szóló vízió érvényesül. A fáradt és csüggedt ember idegfeszültsége a látvány banalitásában oldódik fel. Egészében véve a kiállítás meglehetősen heterogén. Az absztrakción (SANTRAC, KLATÍK), a neoexpresszívnizmuson (KEREKES, PRVAČKI, TOPOROVIĆ), az új figurákon (RAJIC) át az ambientális kíséretekig (KULIĆ, MATTIONI) terjed. A tárlatnak van egy földrajzi jellegzetessége is, tudniiiillilk, hogy valamennyi alkotó tartományunk déli részéről való, vagyis a főváros közelségének előnyét élvezi. Új művészeti eszmék terjedésének tekintetében ez sokat számít. Bár a szervező, Sava STEPANOV, nem törekedett teljességre, nehezen hihető, hogy az új törekvések az északi tájakra is eljutottak, hiszen az olyan erős festészeti központ, mint Szabadka, már önerejéből is kivetette volna vonatkozó értékeit. SZOMBATHY Bálint Dobrivoj Rajic: Őszi megpróbáltatások, 1983 (Kerekes László munkája) A telepi harmonikazenekar nem hagyja annyiban Beszerelés Gábor Károly zenekarvezetővel Az újvidéki (telepi) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület harmonikazenekarát több mint tíz évvel ezelőtt alakították meg, 1978 ősze óta GÁBOR Károly zenetanár, az Újvidéki Rádió munkatársa vezetésével tevékenykedik a szép sikereket elért, fiatalokból álló zenekar. — Abban az időben mindössze öt-hat tagja volt a harmonikazenekarnak — emlékezik vissza Gábor Károly zenekarvezető. — Rögtön megkezdődött, a tagtoborzás is olyan eredményes volt, hogy a következő év tavaszára tizennyolcra majd huszonötre nö-'e’r ed'ett a taglétszám. ›$ Kikből áll a zenekar? — Általános és középiskolai diákokból, egyetemi hallgatókból és egyetemet végzett fiatalokból. ’ iiferriegfisségi szempontból is tarka a zenekar összetétele, ami nagyban hozzájárul a másmás nemzetiségű fiatalok megbarátkozásához, a testvériség és egység, az együvé tartozás erősítéséhez. Milyen a zenekar repertoárja? — Arra törekszünk, hogy minél több eredeti alkotást tűzzünk műsorra, főleg olyan zeneműveket, amelyek századunkban és kizárólag harmonikára íródtak. Műsorunkban modern feldolgozású és népzenei alkotások egyaránt szerepelnek. Sok jugoszláv és külön vajdasági szerző művét előadtuk már, köztük Slavko Suklar, Szabó István, Damir Bustela, Ilija Havlicek, Stevan Radosavljevic, Rudolf Bruči és mások szerzeményeit. ф Tudomásunk szerint a zenekar igen szép sikerekkel dicsekedhet. — Idén májusban már negyedszer vetünk részt a harmonikazenakarokés harmonikások pulai országos szemléjén, amelyen összesen ezerötszáz harmonikán mutatta be tudását és tehetségét. Ez a szemle ugyan nem verseny jellegű, de nagy elismerésnek számít már a részvétel is, hiszen minden évben mintegy ötven harmonikazenekar jöp fel. Minden évben részt veszünk a vajdasági zenei szemlén is. A tartományi szemlét Rumán tartják meg szigorú rostolás után. Az idén például a komoly zenét művelő zenekarok közül mindössze nyolc jutott el a tartományi szemlére. Az elmúlt öt év alatt mindig nyilvános elismerésben részesültünk a római szemlén: először ezüst-, a következő három évben arany-, az idén pedig ismét ezüstplakettet kaptunk. Vajdaság több helységében, sőt külföldön is sikeres önálló hangversenyeket adott a zenekarunk. Újvidéken kívül felléptünk már Kikindán, Pancsován, Pacsérán, Budapesten, Pécsett, a kiszenekar pedig Nyugat-Németországban is vendégszerepelt. Az utóbbi időben milyen nehézségekkel küzd a zenekar? — Egyik legnagyobb baj a mind kevesebb nyilvános fellépés, ami kedvét szegi a zenekar tagjainak. Az utóbbi két évben csak a pulai és a római szemle maradt az alkalmi fellépéseket nem számítva. A művelődési egyesületnek lehetővé kellene tennie a zenekar számára a gyakoribb, változatosabb nyilvános szereplést, hiszen így már tizenöt tagúra sorvadt az együttes, és a kis létszámú zenekarnak bizony gyenge a hanghatása. Ráadásul hangszereink nagy része már tízéves, vagy még ennél is régibb. Újak kellenének, mert mind versenyképtelenebbé válik zenekarunk. Ф Teljesen megrekedt volna a tagtoborzás? — A művelődési egyesületben éppen most folyik az új tagok toborzása, új zenekari tagokra is számítunk. Szívesen befogadunk mindenkit, aki tud, akar és szenet közösen harmonikázni. Tervezzük egy pionír harmonikazenekar megalapítását is a rendszeres és folyamatos utánpótlás érdekében. KOVÁCS István 1983. július 5.– kedd