Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-02 / 179. szám

8 MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA RUMA A római Proleter grafikai mun­kaszervezetnek, akárcsak a köz­ség több más m­unkaszervezeténe­k, nagy gondot okoz a tartalék al­katrészek, valamint a hazai és behozatali beszerzése. Azokat az anyagokat legnehezebb beszerezni amelyek elengedhetetlenül­ szü­k­­ségesek a fénymásolatokhoz. Ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy cinkből, másolópapírból sincs ele­gendő, meggyőződhetünk, hogy a munkaszervezet helyzete egyálta­lán nem rózsás. Nagy problémát jelent a tarta­lék alkatrészek hiánya is, ugyan­is a berendezéseket szinte teljes egészében külföldön vásárolták. A helyzet következménye a foglal­koztatás csökkenése, a kapacitások nem megfelelő kihasználása és ez külön kedvezőtlenül hat az idei termelési terv teljesítésére is. A m­unka­szerve­zetet még egy sajátságos probléma érinti, a fizetőképesség fokozása érdeké­ben felkínálták neki, hogy e nyersanyagot váltókkal fizesse igen nagy kamatokkal, a kamat az idén 300 százalékkal növekedett. A Proleter a kedvezőtlen körülmény­től függetlenül a tavalyihoz ké­pest 40 százalékkal nagyobb össz­jövedelmet valósított meg, ezt a jobb termékszerkezettel érték el. A munkaszervezet hamarosan új helyiségekbe költözik, az épü­let adaptálását most fejezik be, és ez és közvetlenül kihat a terv teljesítésére. A szállító- és csoma­goló részlegben levő gépeket a következő két hónapban átköltöz­tetik az új részlegbe, a munka szakaszokban folyik, a havi ter­melési tervekkel összhangban. A dolgozók hisznek abban, hogy si­kerrel teljesítik e feladatokat. Az átköltözés első szakasza július 20-án fejeződik be, így nagyobb és megfelelőbb munkacsarno­­kokho­z, raktárhelyiségekhez jutnak, jobban kihasználhat­ják majd a kapacitásokat, a gépeket is­ .Szeptember­ben, amikor megkezdik a munkát az új helyiségekben, újabb 15 dol­gozót fognak alkalmazni. A munkaszervezetben érezhető a szakemberek hiánya, a rumad foglalkoztatási önigazgatási érdek­­közösségben nem tartanak nyil­ván grafikai szakembereket. A Proleterben továbbá is betöltetle­nek maradnak a legfontosabb munkahelyek , na­gy szükség lenne például grafikai mérnökök­re, de a munkaszervezet ,nem tud lakást biztosítani számukra­. Zorica BOROJEVIC Gondot okoz a nyersanyag beszerzése Mics­csdellár nem jár vissza Az idegen pénzeszközökkel való üzletelés eseteiről a bírósági gyakorlatban A­ jugoszláv állampolgárságú sze­mélyek között hazánk területén tilos mindenfajta külföldi fizetési eszközzel való üzletelés, adásvétel, kölcsön, de bármilyen más módon is. Aki ilyenfajta ügyletekbe bo­csátkozik, nemcsak büntetendő cselekményt­­követ el, hanem sú­lyos anyagi veszteség is érheti. Vajdaság Legfelsőbb Bíróságának két ezzel kapcsolatos ítéletét kö­zöljük az alábbiakban tájékoztatá­sul. Az első esetben egy észak-bács­kai polgárunk nyugatnémet már­kát és bizonyos összegű dinárt adott kölcsön, és ennek törleszté­sét követelte a kölcsönző személy­től. A kölcsönt a szóban forgó személy kisipari műhelyének kor­szerű, külföldi berendezésekkel való ellátása céljából vette igény­be. A dinár adósságát megfizet­te, a márka ellenértékével azon­ban adós maradt, s emiatt a köl­csönadó beperelte a bíróságon. ■‘Az alsó fokú bíróságok a kere­setet azon a címen utasították el, hogy tiltott jogügyletből eredő követelést a bíróság útján nem lehet érvényesíteni. Hazánkban a pénzrendszerünkről szóló törvény (a JSZSZK Hivatalos Lapja 1976. évi 49. száma) 9. és 13. szakasza szerint hazánkban a dinár a tör­vényes fizetési eszköz. A devizaügyvitel és a külföld­del való hitelviszonyokról szóló törvény (a JSZSZK Hivatalos Lap­ja 1977. évi 15. szám) 15. szakasza szerint devizának tekinthető min­den, bármely jogalapból származó külföldi fizetési eszközre vonat­kozó követelés, a felhasználásra vagy bármely más módra való te­kintet nélkül. Ugyanezen törvény 76. szakasza szerint jugoszláv állampolgárságú személyek között vagy jugoszláv állampolgárságú személyek és kül­földiek között Jugoszláviában ti­los az idegen pénzeszközökkel le­bonyolított adásvétel, vagy bármi­lyen más engedményezés is. Adás­vételnek tekintendő a jugoszláv állampolgár számára behozatali árura vonatkozólag vagy szolgál­tatásnak más hazai személy devi­zája eszközével történő fizetése is. Az alsó fokú bíróságok a kül­földi fizetési eszköz visszafizeté­sére szóló igényt elutasították mint törvényellenes követelést, és kötelezték a kölcsönvevőt, hogy az átvett idegen pénzeszköz ellenér­tékét ne a kölcsönadónak, hanem a községnek fizesse meg. Véleményüket a polgári per­­rendtartás 3. szakaszára alapoz­ták, amely szerint a bíróság nem ismeri el a felek igényének jogo­sultságát, ha azok a törvényes előírásokba és az önigazgatású szo­cialista társadalommal ellentétes erkölcsi szabályokba ütköznek. Je­len esetben nem csupán erről van szó, s a kereseti igényre a kötel­mi viszonyokról szóló törvény 104. szakaszát is alkalmazni kell. Az említett rendelkezés kimondja, hogy a semmis szerződéseknél (s jelen esetben erről van szó), min­den fél köteles a másiknak vissza­adni azt, amit tőle kapott, de, ha a szerződés azért semmis, mert tartalma ellentétben áll az alkot­mány által meghatározott társa­dalmi rend alapelveivel vagy az önigazgatású szocialista társada­lom erkölcseibe ütközik, a bíróság teljesen vagy részben elutasíthatja a lelkiismeretlen fél igényét, an­nak visszaszolgáltatása iránt, amit a másik félnek adott, de úgy is határozhat, hogy a másik fél azt, amit tiltó szerződés útján kapott, a lakhelye szerint illetékes község­nek adja át. Ilyen határozatmegho­­zatalnál a bíróság mérlegeli mind­két fél lelkiismeretességét, a ve­szélyeztetett társadalmi érdekek jelentőségét, valamint szem előtt tartja a társadalmi erkölcs elve­it is. Emellett nem kell minden eset­ben szükségszerűen elkobozni az elfogadott értéket, csupán azért mert nem megengedett ügyletről van szó. Erre utalnak a már emlí­tett, a devizaügyvitel és a külföld­del való hitelviszonyokról szóló törvény 220. és 221. szakaszainak első és harmadik bekezdésében foglaltak. Mindkét fél revíziós ké­relme folytán az ügy a tartományi Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsó fokú bíróságok íté­letének figyelembe vételével és lé­nyeges részei jóváhagyásával uta­sította az alsó fokú bíróságokat, hogy ítéleteiket, illetve indokolásai­kat hozzák összhangba az említett törvényszakaszok rendelkezéseivel, amelyekben a törvényhozó előírta, hogy hasonló esetekben szabály­sértési eljárás indítandó a szövet­ségi devizafelügyelőségen. Így határozott Vajdaság Legfel­sőbb Bírósága Rév. 379/81. számú és 1931. szeptember 11-ei keltezésű ítéletével. Hasonló ügyben keveredett egy másik közép-bácskai polgár is. Itt ugyancsak külföldi fizetési eszkö­zöknek (svájci frankról volt szó ez esetben) jugoszláv polgár által más, hazai személy rendelkezésére bo­csátásáról volt szó, s vita kereke­dett a felek között, amikor a visz­­szafizetés vált időszerűvé, s a köl­csönt adó ,a svájci franknak dinár­ban való megfizetését követelte. A bíróság ez esetben is kimond­ta, hogy miután a törvény által tiltott cselekményről van szó, ilyen esetben a bíróság nem részesítheti jogsegélyben a törvény ellen vé­tőt. Ezt az álláspontot nyilvánítot­ta ki Vajdaság Legfelsőbb Bírósá­ga Rév 554/82. számú és 1982. ok­tóber 20-ai keltezésű ítéletével. Mindkét esetben más jogi követ­kezményektől (büntetőjogi, sza­bálysértési) eltekintve az idegen fizetési eszközt rendelkezésére bo­csátó elvesztette az idegen fizetési eszközeit, s az, akinek rendelkezé­sére bocsátotta — a törvényellene­sen átvett értéket a lakhelye sze­rint illetékes községnek kellett díj­talanul rendelkezésére bocsátani. Dr. KOVÁCS Károly Egy tanácskozás eredménye Külföldi vonatkozású közlekedési balesetek Hazánk területére évente mintegy tízmillió külföldi redszámú közlekedési eszköz érkezik, illetve ennyi halad át az országon. Óhatatlan, hogy ne történ­jen velük és a bennük ülő emberek­kel baleset. Kimutatásaink szerint min­den tizedikkel esik kisebb-nagyobb ba­i. 1971 és 1980 között éppen tízmillió külföldi vonatkozású közlekedési bal­eset történt az országban. Rengeteg jogi — és persze egyéb — következ­ménye van az ilyen balesetnek. Mi­lyen előírások szabályozzák a jogese­tek elintézését? Mi a gyakorlatunk? Ez volt a­­központi kérdés annak a tanácskozásnak, amelyet a Vajdasági Nemzetközi Jogi Egyesület szervezett az ország legismertebb jogászainak és egyéb szakértőinek a bevonásával. Az esemény még februárban lezajlott, an­nak idején lapunk hasábjain több íz­ben is foglalkoztunk vele. Az egybe­gyűltek nem kevesebb, miint tizennyolc beszámolót és közleményt terjesztettek be. A jelenlevők nem vállalkozhattak arra, hogy a vaskos kötetnyi érteke­zést egybevonják és ennek alapján va­lamiféle határozatot hozzanak, hanem bizottságot neveztek ki a határozatok megfogalmazásáról. Dr. Milan I­IC, a szervező bizottság elnöke a minap eljuttatta az érdekeltek címére a mun­ka összefoglalóját és a pontokba fog­lalt határozatokat. Közülük mindössze két dolgot emelünk ki. Az első, hogy fő tanácskozáson kialakult nézet alap­ján bizonyos törvényes szabályozások­ra van szükség. A másik pedig: a nemzetközi vonatkozású balesetek kö­vetkezményeinek tisztázásába be kell vonni a szakmai egyesületek — jogá­szok, biztosítóintézetek, rendőrségi szakértők, közlekedési szakemberek — és egyebek neves szaktekintélyeit, részben mert ezt elvárják tőlünk nem­zetközi tekintélyünk alapján, részben pedig azért is, mert a következmé­nyeknek nem elhanyagolható anyagi vonatkozásai is vannak, amiből — ha járatlanul intézzük el — kárunk szár­mazik. Például: nem tudjuk behajta­ni a külföldi biztosítón a minket ille­tő kártérítést. Az ilyen ügyek igen gyakran szerfölött bonyolultak. Elin­tézésükben részt vesz a rendőrség mint a közlekedésbiztonság szerve, részt vesz a bíróság, amely az ügynek az esetleges bűnügyi vagy polgárjogi vo­natkozásait tisztázza, részt vesznek a biztosítóintézetek, amelyek a kár­térí­tést fizetik, részt vesz a külügyminisz­térium, amely az idevágó nemzetközi egyezmények kidolgozásában közremű­ködik, részt vesz sokféle szakértő, akik a vitás ügyekben véleményt nyil­vánítanak stb. Mindez igazolja, hogy a kérdés feltevése helyes volt, s hogy a Vajdasági Nemzetközi Jogi Egyesület bonyolult jogi kérdés kigubancolásá­­ban kísérelt meg — sikeresen — köz­reműködni. _­M. 1983. július 2., szombat it évtized kemény munka Varga Tamás topolyai földműves 16 holdon gazdálkodik. Hat évtize­det töltött a mezőn. — Egész életemben a földműve­léssel foglalkoztam, „szabad időm”­­ben pedig állattenyésztéssel — mondja elmerengve. — Keveset jártam iskolába. Hajnalban emel­tük vállunkra a kapa nyelét és a hold már magasan járt, amikor nyugovóra tértünk. Mindig bor­bély szerettem volna lenni, de a gyapjasok nyírásánál nem vittem többre. Nyáron cséplőgép mellett szolgáltam, s jártuk a végtelennek tűnő kalásztengert. Mire befejező­dött a búza és a napraforgó csépe­­lése, kezdődött a kukoricatörés. A tengerit héjastul törtük, és ami­kor végeztünk vele, esténként azt fosztogattuk és énekelgettünk. — Mit termelt az idén? — Négy hold búzám volt. Elége­dett vagyok a terméssel, mert el­érte a 44,5 mázsát. Napraforgót hat holdon ültettem, a többi ku­korica. Tavaly jól jövedelmezett a kukorica, noha a korai esőzés meg­nehezítette betakarítását. Holdan­ként 65 mázsát takarítottunk be. Ezzel a terméssel elégedett vagyok és bízom az ideiben is. — Hogyan műveli a földet? — Régebben igásokkal szántot­tam és vetettem. A mezőgazdasági gépekkel azonban gyorsabb és tö­kéletesebb munkát lehet végezni, így a lovaimat traktorra cseréltem fel. — Nem sajnálta a lovakat? — Nézze, az embernek időnként sok mindentől meg kell válni. A hetvenes években aki csak tehette, traktorral cserélte fel a lovakat. Nagyon megcsappant a lóállomány, pedig ebben az üzemanyag krízises időkben most hasznát vennénk a lovaknak. — Társult termelő? — A hetvenes évek derekán ne­kem is felkínálták a társulás lehe­tőségét, akkor visszautasítottam, de azóta megbántam, mert minden munka elvégzése rám vár. Mosta­nában azon gondolkodom, hogy a nyugdíj fejében átadom a földet. Hatvanöt éves leszek — mondta. Megüresedett az istálló, üresek az ólak. Pedig valamikor legalább s­záz hízót és még ennyi birkát tar­tott. Tíz pár tojótyúk, egy krédli­­kakas, öt pulyka és valamennyi galamb a tágas udvar lakója. A mezőgazdasági gépek: eke, tárcsá­zó, vetőgép és traktor pihen az ugarolásig. Varga Tamás már csak arra vár, hogy mielőbb nyugdíjba vonuljon. SINKOVICS Antonius* SZENTTAMÁS Egy hete, hogy dolgozom... Sava MANOJLOVIĆ egy hete, hogy a szenttamási községi kép­viselő-testület pénzügyi osztályán dolgozik referensként. Mosolyog, amikor megkérem, hogy meséljen valamit egyheti tapasztalatáról, benyomásairól. — Még 1979-ben befejeztem a középiskolát, és azóta a szentta­mási foglalkoztatási érdekközös­ség nyilvántartásán szerepeltem Közben távhallgatóként Újvidé­ken beiratkoztam a jogi karra Mint minden friss diplomával rendelkező, én is azt hittem, enyém a világ. Semmi különösen nem kötötte le a figyelmemet. Állandóan valami újat, érdekeset kerestem, így bevallom, a tanu­lás egy kicsit lemaradt. De azért az egyetem befejezéséről még nem mondtam le. Most, hogy munkát kaptam — igaz meghatá­rozott időre — szeretném a tanu­lást komolyan venni. Mit mondjak a munkáról, a kol­légákról? A munkával jelenleg ismerkedem. Még minden isme­retlen számomra, hisz más az, amit az iskolában tanultam, és más a gyakorlatban. A kollégákkal is jól megvagyok Gyorsan beilleszkedtem az új kör­nyezetbe. Kedvesen fogadtak, mindnyájan szívesen segítenek. Szabad időmben olvasok, sakko­zok. Nagy szenvedélyem a sakk. Tagja vagyok a szenttamási Szbobran sakk-klubnak. Elég szép eredményt értünk el eddig. Szá­mos elismerésben részesültünk, serlegeket kaptunk. A sakk mel­lett érdekel a kosárlabda is. A szórakozási lehetőség elég szegényes itt nálunk. Leginkább az Elan Szállóban töltjük az estét a barátokkal, de a diszkóba is el­megyek. Mivel a katonai szolgá­latot letöltöttem, szeretnék állan­dó munkát kapni és szeretném a jogi kart befejezni. VARKÚLA Irén Kikinda Vagyon- és Személy biztosítási Közösség Kihez kel! fordulnia a biztosítással kapcsolatban? Ismerje meg a biztosítási közösség dolgozóját, akinek ügykörébe tartozik az ön utcája is A múlt csütörtökön ismertet­tük az olvasókkal, hogy Kikinda, Csóka és Törökkanizsa községek területét felosztották a biztosí­tási dolgozók között. Minder felhatalmazott dolgozónak megvan a saját övezete, amelyben egye­dül nyújt szolgáltatást a biztosí­tottaknak. illetve azoknak, akik csak ezután óhajtanak biztosítási kötni bármilyen alapon. Ezúttal közöljük a biztosítási közösség dolgozóinak nevét, és az ügy­körükbe tartozó utcákat. Tekin­tettel arra, hogy káderváltozás történhet, felhívjuk a biztosítot­tak és a polgárok figyelmét, leg­fontosabb. hogy megjegyezzék, hányas övezethez tartoznak. 1. Emil Ćirić (Kikinda) Utcák: Slobodan Aciganj. Mi­lan Sivčev, Fejős Klára. Distrič­­ka. Vujin fivérek. Október 6-a, Vasa Stajié. Veljko Vlahovié, Donja vodoplavna. Bregalmčka, Hajdúk Veljko. Jugoviéeva. Ju­­govióevo sokače. Lakovié fivérek, Vinogradska, Strelište Vojvode Putnik. Dositej. Semlačko sokaőe, Stara klanica. Teremijski drum, Nikola Tesla, Jovan Popovié, Franc Prešeren. Jaša Tomié. Sem­­lačka. Skopljanska. Branko Ra­­dičević, Barska. Pionír u.. Mik­­rini út, Nikifor Branche, Drago­­ljub Udicki. Kinđa és Jezero. 2. Vlada Popov (Kikinda) Utcák: Save Lipanov. Kraljevié Marko. Kumanovo. Albert, Rada Trnié. Ivan Goran Kovačić. Ivan Cankar, Gavrilo Princip, Ljude­­vit Gaj. Gornja Vodoplavna. Sut­­jeska. Sterija Popovié. Ivan Jakšić, Nikola Francuski. Szent­tamási. Vojvoda Misié, Masaryk és Vodice. 3. Gálcsik Miklós (Kikinda) Utcák: Danilo Kostić. Sinđelić, Toza Markovié. Subotički fivérek, Njegoš. Miloš Ostojin. Jovan Jo­­vanović Zmaj. Uglješa Terzin, Tátié fivérek. Zágráb. Belgrád, Miloševački drum. Basahídi út, Šumica, Radnička. Sinđelićevo sokače. Partizán. Petőfi Sándor, A'leksa Radosavčev. Mihajlo Pu­­pin. Veliki bedem. Kosovo. Ivo Lola Ribar és Vük Karadžić. 4. Milan Krnié (Nakovón min­den utca és Kikindának egy része). Utcák (Kikinda): Ivan Miluti­novic, Arsenov fivérek. JNH. Dusán Vasiljev. Canadska. Sredo­­je fivérek. Moša Pijade. Opsenica fivérek. Marija Bursać, Vašarište, Osloboienje és Tito marsall. 5. Mirče Jugin (Kikinda) Utcák: Mali bedem. Stevan Sremac. V. Kljajié. Pera Sege­­dinac. Krnié Kosta, Milan Pet­­rović. Sabac, Dusán cár. Boga­­roski fivérek. Dura Jakšić, Sve­­tozar Miletić. General Drapšin, Zeleznićki növi red és Boris Kidrič. 6. Smilja Đurđilov (Kikinda) Utcák: November 29-e. Žarko Gavranov, Veselin Masleša. Dura Olički. Stevan Lakaj Gige. Kiss Mihály. Mosztár. Szarajevó. Má­jus 1-je. Makszim Gorkij, Aleksa Dundié. Vojislav Ilié. Ljubljana, Vojin Zirojevié. Kozara. Sko­­jevska. Vladimír Nazor. Petar Kočić. Sonja Marinković. Prole­tár. M'laden Stojanovié. Kosmaj, Boško Buba, Bihaé, Sava Kovačević, Fruska gora. Újvidék. Morava. Prizren. Zarlio Zrenjanin. Dura Daničić. Laza Rostié, Dóka Ra­­dak. Vojvoda Miljan és Dimitrije Tucovié. 7. Milan Buzulov (Tiszahegve­­sen minden utca és Kikinda egy része). Utcák (Kikinda): Július 7-e és Nemanja. E. I.

Next