Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 178-192. szám)

1983-07-13 / 190. szám

1983. július 13., szerda PÉLMONOSTOR Fokozódik az érdeklődés A múlt csütörtökön ülést tartott a Szocialista Szövetség Pélmonos­­tor községi választmányának okta­tási koordinációs bizottsága. Az ülésen megtárgyalták a pélmonos­­tori középiskolai központ szakirá­nyú oktatásának első és második beiratkozási eredményeit, a No­vember 29-e Népegyetem munka­­programját és több más kérdést. A középiskolai oktatásról Szlo­­boda János, a bizottság elnöke tartott beszámolót. Rámutatott, hogy a most következő iskolaév­ben már az első osztályokban kez­dődik a szakirányú oktatás. A község területéről 700 elsős beirat­kozását tervezték, ám a benyúj­tott tervből 11 szakra 640 tanuló beiratkozását hagyták jóvá. Az el­ső és a második beiratkozási idő­szakban 510-en jelentkeztek a kü­lönböző szakokra. Az elért tanul­mányi eredmény alapján válogat­ták össze a tanulókat. Érdekes megállapítani, hogy az idei elsősök beiratkozási eredmé­nye eltérő a korábbiaktól. Észre­vehetően emelkedett az érdeklődés a termelőmunka iránt, ennek az a magyarázata, hogy az utóbbi idő­ben a fizikai dolgozókat anyagilag jobban megbecsülik. Míg koráb­ban csak az utolsó beiratkozási időszak után alakult ki az egyes szakirányok képe, az idén a fém­ipari szakon a 140 helyből már csupán 19 tanulót tudnak fölvenni. Hasonló a helyzet a mezőgazdasá­gi ágazaton is, ahol a dolgozóknak ma már lényegesen több a szemé­lyi jövedelmük, mint bármely más termelő­ és nem termelő munká­ban. A harmadik osztályba a beirat­kozás még a régi módon történik. Lényegében megmaradt az érdek­lődés az olyan elméleti szakok iránt, amelyek főleg a tovább­tanulásra készítenek elő. A mező­­gazdasági szakirányra azonban kétszeres a túljelentkezés. A har­madik osztályban összesen még 151 szabad hely van. Az ülésen szóvá tették azt is, hogy az idén nem nyílik állat­­tenyésztői szak, habár az állat­­tenyésztés fejlesztési programja sürgős megvalósításra vár, a Bely­­lyei Kombinátban és a magánszek­torban is. Veljko Bertié elmondta, hogy a Bellyei Kombinátban új, korszerű tenyésztelep épül, ahol legalább középfokú végzettségű dolgozók alkalmazhatók, mert az új berendezések kezelése nagy szaktudást igényel. Megemlítette továbbá, hogy mivel Baranya me­zőgazdasági vidék, sokkal nagyobb gondot kellene fordítani a mező­gazdászok, illetve földművesek kép­zésére. Ma már ugyanis a korsze­rű gépek, a modern technológus megköveteli a nagy szaktudást a társastermelők körében is. Szloboda János magiszter, a kö­zépiskolai központ pedagógusa szó­vá tette, hogy sajnos még mindig mincs meg a kellő kapcsolat az iskola és a társult munka között. Eddig nemigen fordult elő, hogy a végzett mezőgazdász a saját föld­jén gazdálkodjon, s az iskolának azt a számot kellett figyelembe vennie, amennyit a Bellyei Kombi­nát alkalmazni tudott. Sajnos, még így sem lehet közel sem eleget tenni a beiskolázási tervnek, ami­­alapján véve a társult munkához alakul. Még mindig vannak olya­nok, akik kitartanak eredeti szán­dékuknál, s ha itt Pélmonostoron nem sikerül a felvétel a válasz­tott szakon, Eszéken iratkoznak be. Minden tanuló valakiben bízik, valamilyen összeköttetésben, aki­nek révén majd munkához jut, ez azonban megvalósíthatatlan. Ha a szakember igazán dolgozni akar, marad az átképzés, ami hosszadal­mas és költséges. Mindezt el le­hetne kerülni, ha alkalmazkodná­nak a szülők és a tanulók a föl­kínált lehetőségekhez. A magyar tagozatokon az első osztályban három szakot nyitottak. Még mindig van hely, a tervezett hatvan tanulóból eddig csak 40-en iratkoznak be. A harmadik osz­tályba szintén három tagozaton várják a magyar tanulókat. M. V. Több ezren fü­rödtek Gomboson Egyre népszerűbb a gombosi strandfürdő. Vasárnap például legalább kétezer gyermek, fiatal és idősebb személy keresett fel­frissülést a tó vizében. A par­kolóhely környékén, valamint a strandon nagyobb a rend mint korábban a parkolási díj 20 di­nár autónként, a felállított két tusoló is jó szolgálatot tesz. A víz tisztaságával sincs különö­sebb probléma, de még mindig elég sok szemét és hulladék kerül a vízbe. A gombosi strand egyre na­gyobb népszerűségét az is bizo­nyítja, hogy a helybeli, hódsági, szerbmiliiticsi fürdőzök mellett igen sok szilágyi, szántai, eszéki, vukovári fürdőző is akadt. X. A. Hogyan pihen a falusi pedagógus? Az elmúlt héten még együtt láttuk a kupuszinai József Attila Általános Iskola pedagógusait, de már mindannyian a nyári szabad­ságra gondoltak, nyaralásra indul­tak. —­ Eléggé nehéz volt az elmúlt tanév. Habár az új iskolában igen jó körülmények között dolgoz­tunk, de azért ezt is meg kellett szokni. Az új iskolaépület tanár­tól, diáktól többet követelt, de annak nagyon örülünk, hogy jó­nak mutatkozik, a diákok nagyon vigyáztak a rendre, a tisztaságra. A matematikát tanítom, s külön öröm számomra, hogy ebből a tantárgyból igen kevés, mind­össze két diáknak van gyenge osztályzata. Az igyekezet, a sok pólóra meghozta a magáét. Véle­ményem szerint a tavaszi nagy hajrá, a versenyek, szemlék sora meríti ki a diákokat, tanárokat. — Mivel sokat dolgoztunk az el­múlt tanévben, sokat is szeret­nénk pihenni. A tengerre is el­megyünk, mert nem árt egy kis felüdülés, de a családi házunkat is rendbe szeretnénk tenni. Eléggé nagy munka a nyári nagytakarí­tás. Évközben nemigen jut idő komolyabb takarításra. A követ­kező iskolaévre való előkészüle­tekről sem szeretnék megfeledkez­ni — mondja Reznicsek Erika ma­tematikatanár. Még azt is elújságolta, hogy a kupuszinai diákok szeretik a ma­tematikát, Buják Endre, Guzs­­vány Marika, Molnár Veronka, Reznicsek Attila nagyon jó mate­matikus. Zsivó Péter pedagógus azt vall­ja, hogy a munka és pihentet. — Sok munka van a háznál, ahol mezőgazdasággal is foglal­koznak. Ezért mindenben segéd­kezem. A piacra, határba járok, a ház körül is bőven akad mun­ka, de azért remélem, hogy hor­gászásra is jut egy kis idli. Nem megyünk a tengerre. Az első osz­tályosokat tanítom, szeretek a legkisebbekkel dolgozni. Addig ne­héz, míg nem tanulnak meg írni­­olvasni. Az elsősöknek minden új, ők mindent akarnak tudni, örömmel, figyelmesen hallgatják az embert. Egy érdekes tervem is van. Mivel az elkövetkező tan­évben a Hamupipőke című mese­játékot szeretnénk előadni, a gye­rekekkel elhatároztuk, hogy ko­rábban, már a nyáron megkezd­jük az előkészületeket. Azért, hogy több időnk jusson a vendégszerep­lésekre — mondja. K. A. Reznicsek Erika Zsivó Péter APATII: Ismétlődik a régi mess Továbbra is gyér érdeklődés a termelői szakmák iránt • A magyar tagozatokra is kevesen iratkoztak be Nem valami fényesen sikerült a beiratkozás az apatini Božiđar Maslarić Fémipari Iskolaközpont­ban, valamint a Nikola Tesla Szakközépiskolában. A beiratkozás eddigi eredményei bizonyítják, hogy ismétlődik a régi mese, to­vábbra is gyér érdeklődés nyilvá­nul meg a termelői szakmák iránt. A fémipari iskolaközpontban például 15 hegesztő, ugyanennyi autószerelő, hajókovács, csővezető, 30 mezőgazdasági gépjavító, laka­tos, vasesztergályos felvételét ter­vezték, de e tagozatokra csak 218 diák jelentkezett. A tervezett ma­gyar tagozatok iránt egyáltalán nem nyilvánult meg érdeklődés. Az építészeti szakközépiskolában is hasonló a helyzet. Húsz kőmű­ves helyett csak egy jelentkező akadt, a tervezett 150 helyett ed­dig csupán 20 jelentkező van a kőműves, ács, betonvasszerelő, víz­vezeték-szerelő, szobafestő, csem­­péző szakmák tanulására. A fafeldolgozó szakmák iránt sincs érdeklődés. Egyszóval mind­két szakközépiskola mindegyik tervezett tagozatán még bőven van szabad hely, magyar tagozatokra is jelentkezhetnek a diákok. Au­gusztus 15-e és 19-e között lesz a harmadik beiratkozási időszak. Remélhetőleg akkor valamivel jobb lesz a helyzet a termelő szakmák tanulását illetőleg, mert akik más­honnan lemaradtak, kénytelenek lesznek oda iratkozni, ahol akad még szabad hely. Apatinban olyan kísérleti tago­zatok nyitását is tervezik, melyek­be nyomban az általános iskola befejezése után be lehet iratkozni. E tagozatokon majdnem teljes a tervezett létszám. A nagy érdeklő­dés is bizonyítja, hogy a diákok, szülők egyaránt jónak tartják a megoldást, magyarán: a régi inas­iskola módosított változatának fel­újítását. Csupán négy tagozaton van még szabad hely: hajómechanikusnak, hajókovácsnak, textilmechanikus­nak, kötőnek jelentkezhetnek még az érdekeltek. A tervezett 150 sza­bad helyre 130-an jelentkeztek. Mindez azt sejteti, hogy a fiatalok már a befejezett általános iskola után el szeretnék kezdeni a kivá­lasztott szakma tanulását, az ál­talános szakközépiskolát felesle­ges időpazarlásnak tartják. Más­részt, remény van arra, hogyha valaki három évig tanulja a szak­mát, elsősorban a szakmatanulás­ra összpontosít, sokkal jobban el­sajátítja a szükséges tudnivalókat. Ide kívánkozik még hogy az ér­dekelt munkaszervezetekben is jobban megszervezik majd a szakmát tanuló fiatalok gyakor­lati oktatását. K. A. DUNATÁJ Szabadkán a Fiaim Most, a legnagyobb hőségben sem pihen a zombori Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület műked­velő színészgárdája. Mint isme­retes, a tavasz folyamán szép si­kert arattak Arthur Miller: Fiaim című drámájával. A lelkes csoport újra próbákat tart, hogy minél fölkészültebben lépjen föl a jövő szombaton Sza­badkán a Városháza udvarában ugyanezzel a darabbal Úgy hal­lottuk, szeptemberben Topolyára Kanizsán, Örömen és Horgoson mutatkoznak be, utána pedig Do­­roszló, Kupuszina és Telecska kö­vetkezik. Megbeszélések folynak arról, hogy az Újvidéki Rádió 25 perces felvételt készít a drámáról a zomboriak előadásában. h. á. Húsz éve a vásárlók szolgálatában Vérbeli kereskedő a mindig mo­solygós VÖRÖS István, a zombo­ri Régi áruház műszaki osztályá­nak vezetőhelyettese. Két évti­zeddel ezelőtt lépett munkav­i­­szonyba, és azóta sem gondolt ar­ra, hogy máshol keressen boldogu­lást. — Tizennégy éves koromban ke­rültem ide, két és fél évig inas­­kodtam. Nehéz volt az inas élet. Akkoriban még nem volt takarí­tónő, nekünk kellett tisztán tarta­ni az üzletet, télen miénk volt a fűtés is. Az árut kerékpárral hordtuk szét a városban a meg­rendelőknek, nem úgy mint most. öten inaskodtunk, de csak ketten maradtunk az áruházban. A másik három nem tartott ki, inkább kül­földön keresett boldogulást — emlékszik vissza a kezdetre. — Nem bánta meg, hogy itt maradt? — Szép, változatos ez a mun­ka. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kitartottam. Napról napra új emberek jönnek az üzletbe, na­gyon sok ismerősre, barátra tet­tem szert az elmúlt évek során. Nekem nagyon unalmas lenne Né­metországban állandóan egy gép mellett dolgozni. Bőröskereskedő­­ként fejeztem be az iskolát, de mindig a műszaki dolgok érde­keltek, s így kerültem erre az osztályra. Mindig volt valami új­donság, és igyekeztem alaposan megismerkedni vele. Otthon pél­dául mindent magam javítok meg. — Igen. Akkoriban még rá kel­lett beszélni a kedves vevőt, hogy vásároljon, mert válogathatott tetszés szerint az üzletekben, nagy volt a konkurrencia. Egy-két éve azonban sokkal gyengébb a kíná­lat. Most könnyű eladni az árut. Nem válogatnak a vevők, mert nem nagyon van miben. Mint minden szakmának, a ke­reskedőinek is megvannak az árnyoldalai is. Vörös István erről a következőket vallja: — Tönkre megy az ember lába, itt állandóan talpon kell lennie Az sem mellékes, hogy két váltásban dolgozunk, ily módon szórakozás­ra nem igen jut ideje az ember­nek. — És a kereset” — Tizennégyezer körül. Négy­öt éve is ennyit kerestem. A forgalom után kapjuk személyi jövedelmünket. Nemigen vagyok vele megelégedve, hiszen minden­nap drágább az élet. Albérletben lakom háromtagú családommal, nem sikerült még lakáshoz jut­nom, húsz évi munka után sem. És ezt egyáltalán nem tartom he­lyesnek, mert azok is kaptak már lakást, akik rövidebb ideje dol­goznak, és kevésbé vannak rá­szorulva mint én. Tettem is pa­naszt, emiatt, de eddig nem járt járt eredménnyel. H. A. : Húsz év megváltozott is alatt sok minden a kereskedelemben Vörös István 5 Megbonthatatlan kötelék Az elmúlt tizenöt év alatt kétségbeejtően csökkent a gólyák száma, úgyszólván az egész világon. Ez leginkább a vegyipar ro­hamos fejlődésének, a mérgezett vizű tavaknak, apróbb állóvizek­nek köszönhető. Megritkultak a békák és ez egyben a madarak fő eledelének az eltünedezését is jelentette Bizonyos adatok szerint Svájcban 1949, Svédországban pedig 1957 óta nem láttak gólyát. Hollandiában 1974 óta mindössze nyolc gólyapár él, holott még az 1968-ban kiadott Állatok kislexikonában az van feltüntetve, hogy e madarak különösképp jól érzik magu­kat a holland vidékeken és nálunk, ahol az emberek annyira sze­retik őket, hogy, a kéményekre kosarakat, kerekeket erősítenek a jövendőbeli fészek alapjául. Sajnos, ezeket a madarakat egyre ritkábban látni, nem térnek vissza fészkeikhez. A mintegy tízezer kilométer hosszú úton sokuk elpusztul, villanyvezetékeken leli végzetét és a visszatérők is gyakran szállnak le üres kéményre, melyen megsemmisítették a fészket. A természetes környezet elszennyeződése egyre nagyobb ká­rokat okoz. A halastavakból eltűnnek egyes halfajok, az erdőkből vadállatok, nem olyan élénk a hajnali madárhal és nem hallani a gólyák kelepelését. Vajon fennáll-e a lehetőség, hogy helyreállítsuk pici bolygón­kon a biológiai egyensúlyt, hogy az ember emberi módra éljen, ne rombolja az őt övező természetet és evvel együtt önmagát, hogy a gólyák úgy térjenek vissza régi fészkeikre, mintha hazajönnének? Ezekre a kérdésekre csak egy felelet adható: ésszerűvé kell változtatni az egész emberiség létezésmódját. Az időbeni, szaksze­rű természetvédelem könnyebb és gondtalanabb életet biztosít, szó­hoz juttatja a már-már feledésbe merült emberi érzéseket. A mi egyedüli feladatunk, hogy békében éljünk és ehhez bő­ven van hely a Nap alatt. Utóvégre mindannyiunkat a „gólya ho­zott” ... CIRKL Zsuzsanna

Next