Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)
1983-07-27 / 204. szám
1983. július 27., szerda Őrjárat a hódsági községben — Őrjárat a hódsági községben Jól megnézik, ki hogyan dolgozik Milan Dejanović a párttitkár a hódsági Zitoprodukt KSZ-alapszervezetében. Jó két évtizeddel ezelőtt kezdett dolgozni a magtárolóban, ahol ma munkavezető. Határozott, egyenes ember benyomását kelti, míg elmondja, hogy a 220 dolgozó közül 82 tagja a Kommunista Szövetségnek. Vajon elégedett-e a párttikár az alapszervezet eddigi tevékenységével? — Igyekeztünk jól, illetve jobban dolgozni. A Zitoprodukt gazdálkodási eredményei, a dolgozók jelenlegi havi 16 ezer dínáros átlagkeresete, a fejlesztési tervek realizálása, a haladó elképzelések támogatása, a tagfelvétel eredménye is erre vall. Nem mondom, hogy nálunk minden simán megy, de nagyobb gondjaink nincsenek. Azt már hallotta, hogy a liszt eléggé kelendő, jól sikerült a búzafelvásárlás, hogy új pékséget szeretnénk építeni. Az állattenyésztés fejlesztésének gondolatát is támogattuk, mert azt valljuk, hogy a hódsági tejgyárnak nagy szüksége van a tejre, az országnak pedig a húsra — mondja. — Hogyan dolgoznak, a tagság rendszeresen eljár-e az ülésekre? — Nézze, mi néha munkaidő alatt, néha utána tartjuk gyűléseinket. A 82-ből általában 62-en jelennek meg. Gondot okodnak a pékek, mert ők éjszaka dolgoznak, nappal otthon pihennek.. Minden egyes tárgysorozati ponttal kapcsolatban megfelelő határozatot hozunk, a határozatok 30 százalékát valóra váltjuk. — Jól megnézzük, ki hogyan dolgozik. A küldöttek munkáját is figyelemmel kisérjük. Akik munkahelyükön mulasztást követtek el, összejöveteleinkre sem jártak rendszeresen, megfelelő büntetésben, figyelmeztetésben, elvtársi bírálatban részesültek. Ez a többiek munkájára, magatartására is hatással volt. — Ebben az évben gyarapodott a tagság? — Igen, 4 új tagot vettünk fel. Mindannyian közvetlen termelők, fiatalok. A tagfelvétel nálunk úgy történik, hogy nyilvántartásba vesszük azokat, akiket erre érdemesnek tartunk, s miután hónapokon át figyelemmel kísérjük munkájukat, magatartásukat, az alapszervezet titkárságának indítványára vesszük fel őket a párt ■ soraiba. Az a legfontosabb, hogy: jó munkás legyen аз illető. — Mint pártalapszervezeti titkár, mint a Hódsági Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kombinát dolgozója, mit tart legfontosabbnak? — Azt, hogy minden egyes dolgozó alaposan tájékozódjon a gaz-dálkodást, a fejlesztési terveket, a munka menetét illetőleg. Az még egyenesen életbevágó, hogy jó le-gyen a kombináton belül az, együttműködés, jók legyenek a ’ belső viszonyok. Azt hiszem, hogy habár nekünk is vannak nehézsé- geink, ilyen szempontból nem pa-naszkodhatunk. A kombinátban jelen van a megértés, a szolidaritás. — Véleménye szerint a jelenlegi nehezebb gazdálkodási körül- mények között hogyan kell viselkedni a kommunistáknak? ! — Elsősorban, mutassanak jól példát másoknak is. Többet, sok- kal többet kell minden egyes párttagnak dolgozni, mint eddig. Azt hiszem, elérkezett annak az ideje, hogy megmondjuk egymásnak, hogy jobban szemügyre vegyük, ki való és ki nem való a Kommunista Szövetségbe. K. A. Milan Dejanovic Versenyfutás a tejért A hódsági tejgyár jelenleg a termelői kapacitások 61 százalékát használja ki A vajdasági tejgyárakhoz hasonlóan a hódsági is nyersanyaggondokkal küzd. Naponta átlag 60 ezer liter tejet dolgozott fel az elmúlt évben, jelenleg azonban alig 40 ezer kerül feldolgozásra. — Mi ennek az oka? — tettük fel a kérdést Mlađen JEFTIČNEK, a tejgyár igazgatójának. — Nagy versenyfutás folyik a piacon a tejgyárak között a nyersanyagért. Az utóbbi időben elvesztettünk néhány nagyobb termelőt, nem nekünk adják a tejet a kulaiak, a karadjordjevóiak, és így 19 százalékkal kevesebbet dolgozunk fel. Nagy gondot jelent ez számunkra, mert a nyers tej mellett keresett a joghurt, tejföl, különféle ömlesztett sajt és más tejtermék is. — Mit tettek annak érdekében, hogy növeljék a felvásárolt tej mennyiségét? — Az egyéni termelők nagy része a kedvezőtlen árarányok miatt felszámolta a tehénfarmokat, a társadalmi szektorban sem tartanak fejősteheneket, nem kifizetődő. Az áldatlan árarányviszonyon kell változtatni, elsősorban a társadalmi szektornak kellene példát mutatni, a földműveseket pedig tovább serkenteni a munkában. Nemcsak kedvezőbb árakkal, hanem kölcsönökkel, újabb beruházásokkal. — Úgy tudjuk hogy a hódsági tejgyárban a savót is feldolgozzák már... — Két éve, hogy megvásároltuk az ehhez szükséges felszerelést, jelenleg is a gyárunkban tartózkodnak a dániai és franciaországi szakemberek. A savó feldolgozásnak az a lényege, hogy az úgynevezett második fázisban ebből a korábbi hulladékanyagból jószágtakarmány készül a harmadik fázisban, amikor teljesen kivonjuk a savóból a vizet, a nedvességet, akkor pedig különböző orvosságalapanyag készül. A piacon, nagy a kereslet, korlátlan mennyiségben árusíthatnánk savótermékeket. A tejgyárban ezt Mirjana TRAJKOVIC, a tervezési osztály vezetője is megerősítette, egyelőre azonban nem a savófeldolgozás a legnagyobb gond, hanem az, hogyan biztosítsák a munkához szükséges tejet. Szlovéniai tapasztalatok is ismeretesek ebben a gyárban, egyelőre azonban a tejkompenzációra még nem került sor. Valaminek mindenesetre változnia kell ahhoz, hogy a környék földművesei ismét foglalkozzanak tejtermeléssel. TÓTH László Mladen Jestić Nem hagyják el a falut A hódsági községhez tartozó Ratkovón nemigen tapasztalható az elvándorlás, a városba költözés, inkább helyben keresik a boldogulást. Az utóbbi időben nagyot változott a falu, a közművesítést figyelembe véve a városok is megirigyelhetik. A lakosság túlnyomó többsége földműves, de számottevő a munkaviszonyban levők száma is. Mintegy 500 embert foglalkoztat a helybeli szövetkezet, a gombgyár, téglagyár és kendergyár. Ezenkívül többen Hódságra járnak be dolgozni. Aki esetleg nem elégszik meg az itteni szórakozási lehetőségekkel. "Újvidékre utazik. Könnyen megteheti, mert az új út kiépítésével alig 52 kilométeres távolságra van a tartományi székváros. DUNATÁJ A BÚZATERMESZTÉS BAJNOKAI Mindig számíthat a falu a szövetkezetre A hódsági községiben a ratkovói szövetkezet érte el a legjobb eredménytbúzatermesztésben, összesen 780 hektáron volt kenyérgabonájuk, és átlag 5,8 tonnát takarítottak be. Egyes táblákon megtermett a hektáronkénti 6,5 tonna ás. Nem vollt teljesen zavaratalan az aratás, hiszen a ratkovóiak is megérezték az alkatrészek hiányát, igyekeztek azonban a lehető legjobban megszervezni a munkát. Az aratócséplők vezetői nagy odaadással dolgoztak és 13 nap alatt betakarították a termést Itt kell megemlíteni, hogy a kombájnosok községi versenyén a ratseovói szövetkezet képviselői mindig a legjobbak között vettek, tavaly az első helyet szerezték meg. Az egyéni termelők sem panaszkodhatnak a hozamra. Nikola Vajagié lett egyébként a rekorder: egy haldon 3,6 tonna búzája termett. A gabona fölvásárlását jól megszervezték, jóformán a teljes mennyiséget leszállították a termelők. Meglepetéssel vettük tudomásul, hogy hét napon belül át is vehették az érte járó pénzt. Milorad Manasijevic, a szövetkezet titkára közölte ezt velünk és meg is magyarázta, miért: a szövetkezetnek a jó gazdálkodásnak köszönhetően nincsenek anyagi gondjai, rövid idő alatt kifizetheti az átvett termények árát. Búzán kíívül kukoricát, cukorrépát, szóját és 150 hektáron kendert termesztett a szövetkezet, de 30 hektár babot is vetett. Egyre népszerűbb a bab Ratkovón. A földművesek nem kevesebb mint 300 hektáron termesztik. Elsősorban azért, mert kedvező ára van és nem jár különösebb befektetéssel. Hagyománya van különben a fűseserpaprikának is, a termést kutakra szállítják. A szövetkezet 100, a fölművesek pedig 20 hektáron termesztettek paprikát és elégedettek a hozamokkal. Nehezen honosodik meg a másodvetés Ratkovón is. Eddig nem is próbálkoztak vele, az idén végre megtört a jég. A szövetkezet 30 hektáron vetett silókukoricát, az egyéni termelőknek is van néhány hold másodvetésű korai kukoricájuk. Az elenyésző területet azzal magyaráznák, hogy nincs lehetőség öntözésre. Mint már említettük is, igen kedvező a szövetkezet anyagi helyzete. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy 2200 hektár kiváló minőségű földön gazdálkodik és 206 foglalkoztatottja van, tehát tíz hektárra jut egy dolgozó. Az idei év első felében egyébként 17 200 dinár volt az átlagos Személyi jövedelem. A kívülálló azt is gondolhatná ezek után, hogy a szövetkezetiek amit megkeresnek, el is osztják egymás között, de nem ez a helyzet. Részt vesznek a falu r minden megmozdulásában, anya- jgilag hozzájárulnak minden közös akcióhoz. A 4 ezer lakost számláló falu minden utcájában aszfaltút és betonjárda van, továbbá vízvezeték, hamarosan pedig sportközpontot létesítenek. A költségek felét helyi járulékból teremtették elő, a másik felét a szövetkezet fedezte, és a továbbiakban is számítani lehet a segítségére. HAJNAL Árpád Milorad Manasijevic Mit mondanak a földművesek? A hódsági községhez tartozó Ratkován két földművessel beszélgettünk a tejtermelés időszerű kérdéseiről. Korábban mindkettő nagyobb mennyiségben adott át tejet a hódsági gyárnak. Annak reményében végeztek beruházást, hogy jövedelmező lesz ezzel a munkával foglalkozni, végül azonban mindketten csalódtak. Ratkován a földművesek Rade STOJANOVICOT, a korábbi évek legjobb tejtermelőjeként ismerik. Volt olyan év, amikor 1600 litert is átadott a helyi felvásároló állomáson, jutalomkirándulásra vitték külföldre, emellett pedig számtalan érmet,diplomát is kapott. Mégis felhagyott a munkával. — Számoljon csak utána, minden kiderül majd. Megdrágult a jószágtakarmány, a kukorica ára szinte már az egekig szökött, persze, hogy nem találjuk meg a számításunkat. Én korszerű felszerelést vásároltam, ólakat építettem, hittem abban, hogy megtalálom majd számításomat. Reménykedtem ahelyi szövetkezet, meg a tejgyár támogatásában, mindez azonban másképp alakult, mint ahogy terveztem. A tej átadásakor nem kérdeztek meg bennünket, milyen gondjaink vannak, a zsíregységet önkényesen állapították meg, úgyhogy végül már a szövetkezeti otthon előtti árokba öntöttük a tejet. Nagyot csalódtam, azt hiszem így van a többiekkel is — mondta Rade Stojanović. — Ha az ember nem tett semmit a zsebébe, akkor nem is vehet ki belőle semmit. Jem van ez a tejtermeléssel is. Ha nem adsz enni a fejőstehénnek, akkor nem is kapsz tőle tejet. Jelenleg 16 dinárt fizetnek itt helyben egy kiló kukoricáért, így nem találjuk meg a számításunkat. A megoldást nem Ratkovón kell keresni, nem is a termelőknél, hanem a közgazdászoknak kell rendet tenni a tejpiacon. Korábban nekem is voltak fejősteheneim. Az utóbbi időben azonban csak egyet tartok saját szükségleteimre. Felhagytam ezzel a dologgal, mert a tej átvételekor gyakran ímmel-ámmal beszéltek velünk. Bántja ez az embert. Mi is látjuk, hogy csak fél kapacitással dolgozik a terevár, de mit tehetünk? — hallottuk Božislar GRUJIC helyi földművestől. T. L. Rade • Stojmovic és Božlđar Grujic 3 HÓDSÁG A kivitel növelése elkerülhetetlen A hódsági községben sem tettek meg mindent az utóbbi időben a kivitel növelése és a fizetőképesség javítása érdekében. A legnagyobb kivitelező a Lola Ribar Textil- és Műanyaggyár, de egyben a legtöbb árut is hozza be külföldről. Sajnos, megközelítőleg sem szállít ki annyi árut, hogy fedezni tudja a behozatali nyersanyagok értékét. A Poljostroj Mezőgazdasági Gépgyár képtelen volt beszerezni a termeléshez szükséges nyersanyagokat, mégpedig a hazai piacról, ilíz módon szó sem lehetett a kivitelről. Hasonló a helyzet a Stil Konfekciós Üzemben is. A Hippl Vegyipari Üzem megkezdte ugyan termelését, de a sok adóssága miatt kénytelen igen olcsón kiszállítani a polipropilént. Mint a hódsági község politikai aktívája megállapította: megvannak a lehetőségek a kivitel növelésére. A savófeldolgozó termékei, ha rendesen beindul a termelés, a hazai és külföldi piacon egyaránt keresettek lehetnek. Ratkován a jövő hónapban indul be a brikettgyár. Kender- és más hulladékokból magas kalóriám fűtőanyagot állítanak majd elő, és tonnánként 3500 devizadinár értékben értékesíthetik külföldön. Évente egyébként 10 ezer tonnát szállíthatnak le. Szerbmiliticsen és még néhány helyen farmot építenek a tej- és hústermelés föllendítése céljából, és ha minden az elképzelések szerint történik, húsból juthat kivitelre is. Nagyok a lehetőségek a kukorica exportálásában, egyelőre azonban megközelítőleg sincsenek kihasználva. Hogy mennyire fontos a kivitel növelése, ez abból is látszik, hogy a községnek az első félévben tízmillió dolláros kötelezettsége volt, az árukivitelből azonban mindössze kétmilliót tudtak előteremteni. H. A.