Magyar Szó, 1983. július (40. évfolyam, 193-208. szám)

1983-07-27 / 204. szám

1983. július 27., szerda Őrjárat a hódsági községben — Őrjárat a hódsági községben Jól megnézik, ki hogyan dolgozik Milan Dejanović a párttitkár a hódsági Zitoprodukt KSZ-alap­­szervezetében. Jó két évtizeddel ezelőtt kezdett dolgozni a magtá­rolóban, ahol ma munkavezető. Határozott,­ egyenes ember benyo­mását kelti, míg elmondja, hogy a 220 dolgozó közül 82 tagja a Kom­munista Szövetségnek. Vajon elé­gedett-e a párttikár az alapszer­vezet eddigi tevékenységével? — Igyekeztünk jól, illetve job­ban dolgozni. A Zitoprodukt gaz­dálkodási eredményei, a dolgozók jelenlegi havi 16 ezer dínáros át­lagkeresete, a fejlesztési tervek realizálása, a haladó elképzelések támogatása, a tagfelvétel eredmé­nye is erre vall. Nem mondom, hogy nálunk minden simán megy, de nagyobb gondjaink nincsenek. Azt már hallotta, hogy a liszt eléggé kelendő, jól sikerült a bú­zafelvásárlás, hogy új pékséget szeretnénk építeni. Az állatte­nyésztés fejlesztésének gondolatát is támogattuk, mert azt valljuk, hogy a hódsági tejgyárnak nagy szüksége van a tejre, az ország­nak pedig a húsra — mondja. — Hogyan dolgoznak, a tagság rendszeresen eljár-e az ülésekre? — Nézze, mi néha munkaidő alatt, néha utána tartjuk gyűlé­seinket. A 82-ből általában 62-en jelennek meg. Gondot okodnak a pékek, mert ők éjszaka dolgoznak, nappal otthon pihennek.. Minden egyes tárgysorozati ponttal kap­csolatban megfelelő határozatot hozunk, a határozatok 30 százalé­kát valóra váltjuk. — Jól megnézzük, ki hogyan dolgozik. A küldöttek munkáját is figyelemmel kisérjük. Akik mun­kahelyükön mulasztást követtek el, összejöveteleinkre sem jártak rendszeresen, megfelelő büntetés­ben, figyelmeztetésben, elvtársi bí­rálatban részesültek. Ez a többiek munkájára, magatartására is ha­tással volt. — Ebben az évben gyarapodott­­ a tagság?­­ — Igen, 4 új tagot vettünk fel. Mindannyian közvetlen termelők, fiatalok. A tagfelvétel nálunk úgy történik, hogy nyilvántartásba vesszük azokat, akiket erre érde­mesnek tartunk, s miután hóna­pokon át figyelemmel kísérjük munkájukat, magatartásukat, az alapszervezet titkárságának indít­­ványára vesszük fel őket a párt ■ soraiba. Az a legfontosabb, hogy: jó munkás legyen аз illető. — Mint pártalapszervezeti tit­kár, mint a Hódsági Mező­gazda­sági, Élelmiszeripari Kombinát dol­gozója, mit tart legfontosabbnak? — Azt, hogy minden egyes dol­gozó alaposan tájékozódjon a gaz-­­­dálkodást, a fejlesztési terveket, a­­ munka menetét illetőleg. Az még­­ egyenesen életbevágó, hogy jó le-­­gyen a kombináton belül az, együttműködés, jók legyenek a ’ belső viszonyok. Azt hiszem, hogy­­ habár nekünk is vannak nehézsé-­­ geink, ilyen szempontból nem pa-­­­naszkodhatunk. A kombinátban­­ jelen van a megértés, a szolidari­tás. — Véleménye szerint a jelenle­gi nehezebb gazdálkodási körül-­ mények között hogyan kell visel­kedni a kommunistáknak? ! — Elsősorban, mutassanak jól példát másoknak is. Többet, sok-­­ kal többet kell minden egyes párt­tagnak dolgozni, mint eddig. Azt hiszem, elérkezett annak az ideje,­ hogy megmondjuk egymásnak,­­ hogy jobban szemügyre vegyük,­ ki való és ki nem való a Kommu­nista Szövetségbe. K. A. Milan Dejanovic Versenyfutás a tejért A hódsági tejgyár jelenleg a termelői kapacitások 61­ százalékát használja ki A vajdasági tejgyárakhoz hason­lóan a hódsági is nyersanyaggon­dokkal küzd. Naponta átlag 60 ezer liter tejet dolgozott fel az el­múlt évben, jelenleg azonban alig 40 ezer kerül feldolgozásra. — Mi ennek az oka? — tettük fel a kérdést Mlađen JEFTIČNEK, a tejgyár igazgatójának. — Nagy versenyfutás folyik a piacon a tejgyárak között a nyers­anyagért. Az utóbbi időben el­vesztettünk néhány nagyobb ter­melőt, nem nekünk adják a tejet a kulaiak, a karadjordjevóiak, és így 19 százalékkal kevesebbet dol­gozunk fel. Nagy gondot jelent ez számunkra, mert a nyers tej mel­lett keresett a joghurt, tejföl, kü­lönféle ömlesztett sajt és más tej­termék is. — Mit tettek annak érdekében, hogy növeljék a felvásárolt tej mennyiségét? — Az egyéni termelők nagy ré­sze a kedvezőtlen árarányok miatt felszámolta a tehénfarmokat, a társadalmi szektorban sem tarta­nak fejősteheneket, nem kifizető­dő. Az áldatlan árarányviszonyon kell változtatni, elsősorban a tár­sadalmi szektornak kellene példát mutatni, a földműveseket pedig tovább serkenteni a munkában. Nemcsak kedvezőbb árakkal, ha­nem kölcsönökkel, újabb beruházá­sokkal. — Úgy tudjuk hogy a hódsági tejgyárban a savót is fel­dolgozzák már... — Két éve, hogy megvásároltuk az ehhez szükséges felszerelést, jelenleg is a gyárunkban tartóz­kodnak a dániai és franciaországi szakemberek. A savó feldolgozás­nak az a lényege, hogy az úgyne­vezett második fázisban ebből a korábbi hulladékanyagból jószág­takarmány készül a harmadik fá­zisban, amikor teljesen kivonjuk a savóból a vizet, a nedvességet, akkor pedig különböző orvosság­­alapanyag készül. A piacon, nagy a kereslet, korlátlan mennyiség­ben árusíthatnánk savótermékeket. A tejgyárban ezt Mirjana TRAJ­­KOVIC, a tervezési osztály veze­tője is megerősítette, egyelőre azonban nem a savófeldolgozás a legnagyobb gond, hanem az, ho­gyan biztosítsák a munkához szük­séges tejet. Szlovéniai tapasztalatok is isme­retesek ebben a gyárban, egyelőre azonban a tejkompenzációra még nem került sor. Valaminek min­denesetre változnia kell ahhoz, hogy a környék földművesei ismét foglalkozzanak tejtermeléssel. TÓTH László Mladen Jestić Nem hagyják el a falut A hódsági községhez tartozó Ratko­vón nemigen tapasztalható az elván­dorlás,­ a városba költözés, inkább helyben keresik a boldogulást. Az utóbbi időben nagyot változott a falu, a közművesítést figyelembe véve a városok is megirigyelhetik. A lakosság túlnyomó többsége föld­műves, de számottevő a munkaviszony­ban levők száma is. Mintegy 500 em­bert foglalkoztat a helybeli szövetke­zet, a gombgyár, téglagyár és kender­gyár. Ezenkívül többen Hódságra jár­nak be dolgozni. Aki esetleg nem elégszik meg az itteni szórakozási lehe­tőségekkel. "Újvidékre utazik. Könnyen megteheti, mert az új út kiépítésével alig 52 kilométeres távolságra van a tartományi székváros. DUNATÁJ A BÚZATERMESZTÉS BAJNOKAI Mindig számíthat a falu a szövetkezetre A hódsági községiben a ratkovói szövetkezet érte el a legjobb eredményt­­búzatermesztésben, összesen 780 hektáron vol­­t ke­nyérgabonájuk, és átlag 5,8 ton­nát takarítottak be. Egyes táblá­kon megtermett a hektáronkénti 6,5 tonna ás. Nem vollt teljesen zavaratalan az aratás, hiszen a ratkovói­ak is megérezték az alkatrészek hiányát, igyekeztek azonban a lehető leg­jobban megszervezni a munkát. Az arató­cséplők vezetői nagy odaadással dolgoztak és 13 na­p alatt betakarították a termést Itt kell megemlíteni, hogy a kom­­bájnosok községi versenyén a rat­­seovói szövetkezet képviselői min­dig a legjobbak között vettek, tavaly az első helyet szerezték meg. Az egyéni termelők sem panasz­kodhatnak a hozamra. Nikola Va­ja­gié lett egyébként a rekorder: egy haldon 3,6 tonna búzája ter­mett. A gabona fölvásárlását jól megszervezték, jóformán a teljes mennyiséget leszállították a ter­melők. Meglepetéssel vettük tudo­másul, hogy hét napon belül át is vehették az érte járó pénzt. Mi­lorad Manasijevic, a szövetke­zet titkára közölte ezt velünk és meg is magyarázta, miért: a szö­vetkezetnek a jó gazdálkodásnak köszönhetően nincsenek anyagi gondjai, rövid idő alatt kifizethe­ti a­z átvett termények árát. Búzán kíívü­l kukoricát, cukor­répát, szóját és 150 hektáron ken­dert termesztett a szövetkezet, de 30 hektár babot is vetett. Egyre népszerűbb a bab Ratkovón. A földművesek nem kevesebb mint 300 hektáron termesztik. Elsősor­ban azért, mert kedvező ára van és nem jár különösebb befekte­téssel. Hagyománya van különben a fűseserpaprikának is, a termést kutakra szállítják. A szövetkezet 100, a fölművesek pedig 20 hek­táron termesztettek paprikát és elégedettek a hozamokkal. Nehezen honosodik meg a má­sodvetés Ratkovón is. Eddig nem is próbálkoztak vele, az idén vég­re megtört a jég. A szövetkezet 30 hektáron vetett silókukoricát, az egyéni termelőknek is van né­hány hold másodvetésű korai ku­koricájuk. Az elenyésző területet azzal magyaráznák, hogy nincs le­hetőség öntözésre. Mint már említettük is, igen kedvező a szövetkezet anyagi helyzete. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy 2200 hektár kiváló minőségű földön gazdálkodik és 206 foglalkozta­tott­ja van, tehát tíz hektárra jut egy dolgozó. Az idei év első felében egyébként 17 200 dinár volt az át­lagos S­z­emél­yi jövedelem. A kívülálló azt is gondolhat­ná ezek után, hogy a szövetkeze­tiek amit megkeresnek, el is oszt­ják egymás között, de nem ez a­­ helyzet. Részt vesznek a falu­­ r minden megmozdulásában, anya- j­gila­g hozzájárulnak minden közös akcióhoz. A 4 ezer lakost számlá­­­­ló falu­ minden utcájában aszfalt­út és betonjárda van, továbbá vízvezeték, hamarosan pedig sportközpontot létesítenek. A költ­ségek felét helyi járulékból te­remtették elő, a másik felét a szövetkezet fedezte, és a továb­biakban is számítani lehet a se­gítségére. HAJNAL Árpád Milorad Manasijevic Mit mondanak a földművesek? A hódsági községhez tartozó Ratkován két földművessel be­szélgettünk a tejtermelés idősze­rű kérdéseiről. Korábban mind­kettő nagyobb mennyiségben adott át tejet a hódsági gyárnak. Annak reményében végeztek be­ruházást, hogy jövedelmező lesz ezzel a munkával foglalkozni, vé­gül azonban mindketten csalód­tak. Ratkován a földművesek Rade STOJANOVICOT, a korábbi évek legjobb tejtermelőjeként ismerik. Volt olyan év, amikor 1600 li­tert is átadott a helyi felvásáro­ló állomáson, jutalomkirándulásra vitték külföldre, emellett pedig számtalan érmet,­­diplomát is ka­pott. Mégis felhagyott a munká­val. — Számoljon csak utána, min­den kiderül majd. Megdrágult a jószágtakarmány, a kukorica ára szinte már az egekig szökött, per­sze, hogy nem találjuk meg a számításunkat. Én korszerű fel­szerelést vásároltam, ólakat épí­tettem, hittem abban,­­ hogy meg­találom majd számításomat. Re­ménykedtem a­­helyi szövetkezet, meg a tejgyár támogatásában, mindez azonban másképp ala­kult, mint ahogy terveztem. A tej átadásakor nem kérdeztek meg bennünket, milyen gondja­ink vannak, a zsíregységet önké­nyesen állapították meg, úgyhogy végül már a szövetkezeti otthon előtti árokba öntöttük a tejet. Nagyot csalódtam, azt hiszem így van a többiekkel is — mondta Rade Stojanović. — Ha az ember nem tett sem­mit a zsebébe, akkor nem is ve­het ki belőle semmit. Jem van ez a tejtermeléssel is. Ha nem adsz enni a fejőstehénnek, akkor nem is kapsz tőle tejet. Jelenleg 16 dinárt fizetnek itt helyben egy kiló kukoricáért, így nem talál­juk meg a számításunkat. A megoldást nem Ratkovón kell ke­resni, nem is a termelőknél, ha­nem a közgazdászoknak kell ren­det tenni a tejpiacon. Korábban nekem is voltak fejősteheneim. Az utóbbi időben azonban csak egyet tartok saját szükségleteim­re. Felhagytam ezzel a dologgal, mert a tej átvételekor gyakran ímmel-ámmal beszéltek velünk. Bántja ez az embert. Mi is lát­juk, hogy csak fél kapacitással dolgozik a te­revár, de mit tehe­tünk? — hallottuk Božislar GRU­­JIC helyi földművestől. T. L. Rade • Stojm­ovic és Božlđar Grujic 3 HÓDSÁG A kivitel növelése elkerülhetetlen A hódsági községben sem tettek meg mindent az utóbbi idő­ben a kivitel növelése és a fizetőképesség javítása érdekében. A legnagyobb kivitelező a Lola Ribar Textil- és Műanyaggyár, de egyben a legtöbb árut is hozza be külföldről. Sajnos, megközelí­tőleg sem szállít ki annyi árut, hogy fedezni tudja a behozatali nyersanyagok értékét. A Poljostroj Mezőgazdasági Gépgyár képtelen volt beszerezni a termeléshez szükséges nyersanyagokat, mégpedig a hazai piacról, ilíz módon szó sem lehetett a kivitelről. Hasonló a helyzet a Stil Konfekciós Üzemben is. A Hippl Vegyipari Üzem megkezdte ugyan termelését, de a sok adóssága miatt kénytelen igen olcsón kiszál­­lítani a polipropilént. Mint a hódsági község politikai aktívája megállapította: meg­vannak a lehetőségek a kivitel növelésére. A savófeldolgozó ter­mékei, ha rendesen beindul a termelés, a hazai és külföldi piacon egyaránt keresettek lehetnek. Ratkován a jövő hónapban indul be a brikettgyár. Kender- és más hulladékokból magas kalóriám­ fűtőanyagot állítanak majd elő, és tonnánként 3500 devizadinár értékben értékesíthetik külföldön. Évente egyébként 10 ezer tonnát szállíthatnak le. Szerbmiliticsen és még néhány helyen farmot építenek a tej- és hústermelés föllendítése céljából, és ha minden az elképzelések szerint történik, húsból juthat kivitelre is. Nagyok a lehetőségek a kukorica exportálásában, egyelőre azonban megközelítőleg sincsenek kihasználva. Hogy mennyire fontos a kivitel növelése, ez abból is látszik, hogy a községnek az első félévben tízmillió dolláros kötelezettsége volt, az árukivitelből azonban mindössze kétmilliót tudtak előteremteni. H. A.

Next