Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)

1983-08-09 / 217. szám

1983. augusztus 9., kedd KÉRDEZZ - FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly Értesítjük olvasóinkat, hogy júliusban és augusztusban nem tartjuk meg szerkesztőségünkben a szokásos fogadóórákat, a kérdé­sekre csak írásban válaszolunk. PINTÉR KÁROLY, BÁCSKA: — Mi számít megfelelő lakásnak a törvény értelmében? Házat örö­költem, amelyben lakó lakik. Be szeretnék költözni, illetve elcse­rélném jelenlegi lakásomat az örö­költtel. Megjegyzem, jelenlegi la­kásomat jobbnak tartom, mint azt, amelyet örököltem, mégis cserélni szeretnék, hogy a sajátomban le­gyek. Magán­házban lakom most is, és a háztulajdonosomnak nincs ki­fogása a csere ellen. A lakó azon­ban, aki az örökölt lakásban la­kik, nem hajlandó belemenni a cserébe, annak ellenére, hogy jobb lakást kínálok neki, mert ezt hangoztatja, hogy én silányabb la­kást kínálok neki, ami nem felel meg a valóságnak. Mit tart a törvény megfelelő lakásnak? — Megfelelő lakásnak tartja a törvény azt a lakást, amely nagyságra körülbelül azonos a felkínált lakással, s a helyiségek számára és kényelmére való te­kintettel is azonos, valamint ha­sonló fekvésű (emelet szempont­jából). Ezenkívül tekintetbe ve­szik a fenti mozzanatokon kívül azt is, hogy a lakó­jog viselőjé­nek, valamint családtagjainak milyen az egészségi, anyagi és családi helyzete. Ezen szempon­tok figyelembe vételével hatá­rozza meg a bíróság minden egyes esetben, hogy a felkínált lakás megfelelőnek tekinthető-e. ELKESEREDETT LAKÓ, SZA­BADKA: — Szándékomban van lakást cserélni, de a magánház-tu­­lajdonos nem hajlandó ehhez a beleegyezését adni, akadályokat gördít a lakáscsere elé. Van-e eh­hez joga? Mit kell tennem, hogy a lakáscsere megtörténhessen? — A lakástulajdonos csak bi­zonyos esetben tagadhatja meg a cserét, például, ha önnek fel­mondást adtak, míg a felmon­dásról nem döntött a bíróság vagy pedig, ha a két lakás kö­zül az egyik hatósági megállapí­tással olyan állapotban van, hogy az a veszély fenyeget, összedől vagy nem felel meg a legalap­vetőbb egészségügyi követelmé­nyeknek, illetve, ha önnek épít­kezési engedélye van családi ház építésére vagy pedig lakásvásár­lási szerződést kötött. Ugyan­csak megtagadhatja lakásadója a cseréhez való beleegyezést, ha 6 hónapon belül olyan lakást biztosít, amely magának is meg­felel, önnek ajánlott levélben kell kérnie a háztulajdonostól, hogy egyezzen bele a cserébe. Ha ő 30 napon belül nem jelen­ti, hogy ellenkezik a cserével, úgy tekintik, hogy beleegyezett. Egyébként, ha ő indokolatlanul megtagadja beleegyezését, a bí­róság úgynevezett peren kívüli eljárásban hoz végzést arról, hogy a cserét engedélyezi (ha ennek nincs törvényes akadálya), s így létre jöhet a csere. H. ILLÉS, BÁNAT: — Vajon ápolási pótlékot, illetve díjat kap­hat-e az a családi nyugdíjas is, a­kinek egészségi állapota annyira leromlott, hogy legalapvetőbb élet­szükségleteinek ellátásához idegen segélyre szorul. Egy idős, egyedül élő rokonomról van szó, aki el­hunyt férje után özvegyi nyugdíj­ban részesül, öreg kora és súlyos betegsége miatt képtelen a leg­alapvetőbb életszükségleteiről is gondot viselni. Mit kell tenni ér­dekében, hogy ápolási díjban ré­szesülhessen? Ki dönt az igényjo­­gosultság felől ? — Az illetékes egészségügyi, illetve rokkantsági önigazgatási érdekközösség orvosi bizottsága hivatott eldönteni, hogy a szó­ban forgó személy egészségi ál­lapota valóban olyan-e, hogy nélkülözhetetlen számára az ide­gen segítség, illetve ápolási díj. Ha az említett bizottság valóban konstatálja, hogy ez az eset fennáll, akkor megállapítja az ápolási díjra való jogosultságot. T. KATALIN, Zenta: — Egy idős, egyedül élő nagynéném élet­hossziglani eltartási szerződést kö­tött egy távoli rokonával, de ösz­­szeférhetetlen természete miatt a bíróság felbontotta a szerződést. Az eljárás folyamán ugyan bebizo­nyosodott, hogy az eltartó sem vi­seltetett elegendő türelemmel az eltartottal szemben. Azóta nagy­néném különféle módon próbált sorsáról gondoskodni. Vagyona elegendő ahhoz, hogy ezért eltart­sák, gondoskodjanak sorsáról. Most azzal a gondolattal foglalko­zik, hogy hozzám költözne, de nem­­ akar eltartási szerződést kötni, s amit egyébként én sem szorgal­­■ mázok. Az a szándéka, hogy vég- s rendeletet készít, és abban engem­­ jelöl meg kizárólagos örökösének. Érdekel, hogy megváltoztathatja-e önhatalmúlag végrendeletét, illet­ve milyen joghatással bír az a ki­kötés, ha végrendeletében kijelen­­­­ti, hogy lemond a jogáról, hogy megváltoztassa végrendeletét? — Ha valaki cselekvőképessé­gében nincs korlátozva, annyi­szor változtathatja meg végren­deletét, ahányszor kívánja. Eb­ben senki sem gátolhatja meg. Az olyan kikötés, amelyben va­laki kötelezi magát, hogy nem változtatja meg a végrendele­tét, nem bír joghatállyal, tehát semmiféle biztosítékot nem nyújt önnek arra, hogy idős ro­kona nem gondolja meg magát. BÁLINT KATALIN, Bácska. — Édesapám nemrégiben elhunyt, és hagyatéki tárgyaláson tudtuk meg, hogy a házunk be van táblázva egy követelés miatt, amelyről édesapánk nekünk nem is szólt. Ő az ötvenes évek közepén üzlet­vezető volt, és egy akkori állító­lagos hiány miatt terhelték őt egy bizonyos összeggel. Később kiderült, hogy voltaképpen nem is volt hiány. Ennek ellenére édesapánk, hogy elkerülje a ha­tósággal való nézeteltérést, bele­egyezett, hogy az adósságot, illet­ve állítólagos adósságot az üzlet javára írják. Az üzlet azóta meg­szűnt, illetve társult és a mostani munkaszervezet úgy tartja, hogy mi, örökösök kötelesek vagyunk megfizetni édesapánk tartozását, ami még az ötvenes években keletkezett (a betáblázást a telek­­­könyv szerint 1956-ban végezték). Csak akkor hajlandóak megadni a törlési engedélyt, ha megfizetjük az akkori követelés átértékelt össze­gét, vagyis kamatos kamatot köve­telnek tőlünk. A vállalati jogász azt mondta, hogy ehhez joguk van. Egy másik jogásztól viszont úgy értesültem, hogy az ilyen követelés elévült és a vállalat köteles nekem minden további nélkül törlési engedélyt adni. Így szól-e a törvény? — A kötelmi viszonyokról szóló törvény 368. szakasza mondja ki, hogy az elévült, betáblázott tartozásokat, a be­­táblázás értékéig kell kifizetni. A kamatokat azonban az adós nem köteles kifizetni. Ezek szerint önöknek, mint örökö­söknek, csupán azt az összeget kell kifizetniük, amelyre a be­­táblázás szól. Közlése szerint 800 000 régi dinárról van szó, ami ma 8000 új dinárnak felel meg. Önöknek tehát csupán ezt az összeget kell megfizetni, s ha a vállalat, amely a hitelező jogutódja, nem hajlandó ezt elfogadni, pert kell indítaniuk ellene, s az említett 8000 dinárt bírói letétbe helyezni, s ezután a bíróság meghozza ítéletét, amellyel törlik a terhet a te­lekkönyvben. Nem tartjuk való­színűnek, hogy erre sor kerül, mert, ha ezt közli a vállalat jogászával, bizonyára jobb be­látásra térnek, tehát elfogadják a 8000 dinárt, és ennek ellené­ben kiadják a törlési enge­délyt. ..**** *** MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 KOSOVÓI HELYZETKÉP A gazdasági szerkezet megváltoztatásának útján A kosovói ellenforrad­almi ese­mények első elemzései is rámu­tattak arra, hogy a korábbi gaz­daságfejlesztési politika m mellékfogá­sai nagymértékben hozzájárultak, kedvező táptalajt adtak a mad­o­­nadamus és in­tendemteamius meg­jelenéséhez. Ismeretes, hogy korábban Ko­­sovóban a leg­fontosabb beruházá­sok olyan objektumok építése volt, amelyek méreteinél fogva is rengeteg pénzt emésztettek fel, ezzel szemben kevés munkaerőt igényel­tek. Ismervén a népszapo­rulat rohamos emelkedését a tar­tományban. Világos, hogy ez nagy­fokú munkanélküliséget eredmé­nyezett. E k­ét tényező (a beruhá­zás és foglalkoztatás) összhangjá­nak hiányát még tovább mélyí­tette a fejlesztési politika egy má­sik nagy hibája; az, hogy túlsá­gosan nagy súlyt helyeztek az úgynevezett társadalmi felépít­ményre, vagyis az oktatásra, kul­túrára, adminisztratív ügyek in­tézésének fejlesztésére, figyelme­n kí­vü­l­ hagyva a gazdaság igényeit és lehetőségeit. Tény, hogy a JKSZ-metk a ko­­sovói helyzet stabilizálásáról szó­ló platformja utáni időszakiban számos akció kezdődött, elsősor­ban kosovói és az ország más ré­szeinek munkaszervezetei közötti közös beruházások és a jövedelmi viszonyok­­kialakítása érdekében. Bár a kölcsönös érdekeltség több m­unkapaarvezseti esetében megvan, sőt konkrét programok, tervek is születtek, tény, hogy a­z iyen ala­­pon történő beruházások lassan válnak vallóra. Ennek egyik oka a­z i­s, hogy a tartomány beruházási eszközeinek túlnyomó részé­t a megkezdett nagy építkezések befejezése emész­ti fel. Világos tehát, hogy a­z el­múlt másfél évben nem történt teremetősebb változás a gazdasági szerkezetben a kidortgolzó ipar, a mezőgazdaság, kisipar és a turisz­tika javára. A KSZ ez irányú tevékenysége ellenére is aszit kall megállapítani, hogy sietem meg a kosovói gazdaság egyes területeim a helyzet rend­kívül kedvezőtlen, sört helyenként aggasztó. A másutt i­s érezhető kedvezőtlen folyam­atok egy ré­sze Kosolvárba­n kiáltványozot­tam je­lentkezik. A kivitel terén példá­ul, továbbá a közös és általános fo­gyasztásban, a termelékenység te­rén, a veszteségek esetében, a termeléssel ka­pcsoltartoss problé­mákban, a fizetőképességben kü­lönösen aggasztóak a veszteségek­ről szóló adatok. Tavaly példá­ul Kosovó gazdasága jövedelmének 1­2 százalékéit tették ki (az orszá­gos arányszám 3,5 szorzaralék). Az okokat vizsgálva legtöbbször a meg nem kereset­t személyi jöve­delem kiisliszell­sét említik. Sajnos, sok munkaszervezetben nem is készítettek tervet a veszteség hoisz­­saabid távon történő kiküszöbölése érdekében. Ehelyett leggyakrab­ban kölcsönökkel fedezik a­ hi­ányt, ami persze nemcsak hogy nem olid meg semmi­t, hanem még tetézi is a bajt. Bár a KSZ szervezetei és szer­vei, valamint a többi társadalmi i­­poi­kaii szervezet is állandóan fogle­lktozik e problémákkal, tény, hogy egyes alapszervezetek nem értékellik eléggé bírálóan környe­zetük helyzeteit, nem soka­t tettek a gazdasági gondok gyorsabb megoldása érd­e­kében, kivárnak, haboznak, passzívak. A mezőgazdasági termelés terén ezzel számban jelentős eredmé­nyek születtek. Az őszi és tava­szi vetés sikeresebben folyt, mint korábbam, s ezért jobb hozamra van kilátás. Pontos ezt kiemelni­, hi­sz a mezőgazdaságnak kél a tarrrtemény további feljjlódáséinek egyik hordozójává váltania. A me­zőgazdaság ugyanúgy mint az ország több más részében, Koso­­vóban sem tölti be ezt a helyet, s a továbbiakban elsősorban a társadalmi és magánszektor kö­zötti kapcsolatok elmélyítésén kell munkálkodni. M­indent összevetve megállapít­ható, ho­gy Kosovo gazdaságának fejlőd­ése lassúbb ütemű, mint korábban, ugyanúgy, mint Jugo­szláviában egészében véve. Ez azonban azt jelenti, hogy nem valósul meg Kosovo leggyorsabb fejlesztésének követelménye. Vi­lágos tehát, hogy a foglalkoztatás sem a­lakulhat ilyen körülmények között a tervezett ütemben. Ta­valyelőtt például a foglalkoztatás növekedése 5,5 százalékos vott, tavaly már csak 3,6 százalékos, így a munkanélküliek száma 71 600-ról 81 000 főre emelkedett. A kiutalt továbbra is a koráb­ban megjelölt feladatok megvaló­sításában kell keresni, vagyis erő­teljesebb lépéseket kell tenn­i a gazdasági szerkezet megváltoztatá­sára, fel kell fejleszteni a mező­­gazdasági termelést, a kisipart és feldolgozó ipart, s fel kell kutat­ni a kosovói munkaerő alkalma­zásának lehetőségeit más köztár­saságokban és Vajdaságban. P. I. Elkerülhetetlen intézkedések A topolyai egészségházban történtek kapcsán Egy pedagógus mondta, hogy a rossz diákra több időt, erőt kell elfecsérelni, mint a jó diákra. Ez az erőfeszítés ritkán hozza meg a várt eredményt, a rossz diákból nem lesz mindig közepes előme­netele, a jó diák pedig időhiány miatt sok új dologtól, tudnivaló­tól van megfosztva. Ez a megál­lapítás érvényes a topolyai Dr. Hadzsy János Egészségházra és annak KSZ-alapszervezetére is. A községi pártbizottság és a többi társadalmi-politikai szerve­zet már hónapok óta ennek a dolgozói közösségnek, azaz ennek az alapszervezetnek a problémái­val foglalkozott. Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy az egységében, akcióképes­ségében megingott alapszervezetet a KSZ vonalára térítse, de hiába. .A mintegy féléves türelmes vára­kozás, hogy rendeződjék a hely­zet az egészségházban, hasztalan­nak bizonyult. A párttagság ahe­lyett, hogy egy emberként szállt volna síkra a problémák leküzdése érdekében, polarizálódott, kettésza­kadt. A párton belül a problémák egységes erővel való leküzdése helyett felütötte fejét a karrieriz­mus, a bosszúállási vágy, a szak­mai vagy egyéb féltékenységből eredő mindenáron való lejáratás, alaptalan kipellengérezés, egyes magasabb fórumokban tisztséget betöltő párttagok rágalmazása. Pedig nem a személyeskedésre, az egyéni vágyak valóra váltásá­ra, a vélt „ellenségek” politikai és szakmai téren való feltétlen fél­­retevésére kellett volna erejét, tudásárt és tekintélyét latba vet­nie az allapszervezetnek. A szemé­lyeskedés, a karrierizmus helyett azokkal a problémákkal kellett volna foglalkoznia, amelyek meg­bénították az egészségház életét, azokat a problémákat kellett vol­na kiküszöbölni, amelyek az em­berek közti viszonyok megrom­lásához, a társadalmi vagyon fe­lelőtlen kezeléséhez, s az önigaz­gatás lábbal tiprásához vezettek, s amely hibákért a pártalapszer­­vezet is felelős. Mivel az elmúlt évek során ön­magával foglalkozott az alapszer­vezet — amiért elsősorban a párt­titkár és a titkárság tagjai a fe­lelősek —, nem tudott oda hatni, hogy a munkaszervezet önigazga­tási aktusait összhangba hozza a társult munka törvényével, hogy útját állja az egészségház olyan vezetőségének és vezetésének, amely az önigazgatást figyelmen kívül hagyja, nem tudott oda hat­ni, hogy forradalmunk egyik je­lentős vívmányának, a kétnyelvű­ség gyakorlati alkalmazásának is jogot szerezzen. Az alapszervezet a társadalmi közösség türelmének végső határán sem tudott oda hatni, hogy érdemében senkit, de senkit nem kímélve ilyen vagy olyan megkülönböztetési indokok­tól mentesen végérvényesen le­számoljon a társadalmi vagyon felelőtlen kezelőivel, függetlenül attól, hogy azok a párt sorai­ban, vagy azon kívül vannak-e. Nem tudott akcióképes lenni ak­kor sem, amikor valóra kellett volna váltani a munka szerinti díjazás elvét. Még sorolhatnánk azokat a fel­adatokat, amelyeket az alapszer­vezetnek valóra kellett volna váltania, de a lista nagyon hosz­­cszú lenne. A pártalapszervezet, s annak számos tagja, csak magá­val foglalkozott, s így nem csoda, h­ogy az alapszervezetet a saját problémáival való foglalkozás elő­térbe helyezése emésztette fel. A párton belüli polarizációtól ,már csak egy lépés, hogy a mun­kaszervezetbe bevezessék a kény­szerigazgatást, hogy feloszlassák a pártalapszervezetét. Őszintén szólva túl türelmes volt ez a tár­sadalmi közösség „a rossz diá­kokkal szemben”. Ha egy évvel ezelőtt hozta volna meg ez a kö­zösség a múlt héten foganatosí­tott súlyos és végső intézkedése­ket, akkor talán nem csaptak volna olyan magasra azok a hul­lámok, amelyek évek óta verde­sik az egészségház falait. Persze, ezért a község társadalmi-politi­kai szervezetei is felelősek. Nem ragáltak kellő időben a dolgok­ra, túlságosan bíztak abban, hogy az egészségház pártalapszervezete i­s kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy a problémákat a KSZ statú­tumával összhangban leküzdje”. Hiába volt a bizalom. Az alapszervezetet a községi pártbizottság csütörtök esti ülésén feloszlatta. Most az újraszervezés időszakában joggal várja el ez a társadalmi közösség és az egész­ségház józanul gondolkodó dolgo­zói is, hogy a helyzet rendezése érdekében a személyes vágyakat, a személyes vélt, vagy valós sé­relmeket félretéve talpraáll a munkaszervezet, s betölti azt a fe­lelősségteljes feladatát, amelyet társadalmi közösségünk rábízott. S azt is mindenki joggal várja el, hogy az újonnan szervezendő KSZ-alapszervezet egyszer s min­denkorra a munkásosztály élgár­dájává válik, s objektív, követke­zetes munkájával visszaszerzi az olcsón elvesztett tekintélyét. DANKÓ László KULA Több mint száz új tag a KSZ-ben Aránylag kevés a magyar és a ruszin nemzetiségű új párttag A Kommunista Szövetség kulai községi szervezetében jelenleg 5814 párttagot tartanak nyilván. Az idei év első felében a Kom­munista Szövetség községi szerve­zete 103 taggal gyarapodott, kö­zülük 47 egyetemista és diák. A közvetlen termelők soraiból hu­szonkettőt vettek fel a pártba. Tizenegy munkanélküli is meg­kapta a tagsági könyvet. Az első félévben egyetlen földművest sem vettek fel a Kommunista Szö­vetségbe. Ami az újonnan felvett párt­tagok nemzetiségi hovatartozását illeti, a kimutatásból kitűnik, hogy közülük 44 szerb, huszonnyolc crnagorai, tíz magyar, hét ruszin és négy egyéb nemzetiségű. Végezetül említsük meg, hogy az év első felében 24 párttagot ki­zártak, illetve ennyien önként hagyták el a pártot. A községen kívül más pártalapszervezetekbe 37 tag távozott, míg a kulai köz­ség KSZ-szervezetébe nyolcvan tag jött más községekből. Sz­i

Next