Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)
1983-08-09 / 217. szám
1983. augusztus 9., kedd KÉRDEZZ - FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly Értesítjük olvasóinkat, hogy júliusban és augusztusban nem tartjuk meg szerkesztőségünkben a szokásos fogadóórákat, a kérdésekre csak írásban válaszolunk. PINTÉR KÁROLY, BÁCSKA: — Mi számít megfelelő lakásnak a törvény értelmében? Házat örököltem, amelyben lakó lakik. Be szeretnék költözni, illetve elcserélném jelenlegi lakásomat az örökölttel. Megjegyzem, jelenlegi lakásomat jobbnak tartom, mint azt, amelyet örököltem, mégis cserélni szeretnék, hogy a sajátomban legyek. Magánházban lakom most is, és a háztulajdonosomnak nincs kifogása a csere ellen. A lakó azonban, aki az örökölt lakásban lakik, nem hajlandó belemenni a cserébe, annak ellenére, hogy jobb lakást kínálok neki, mert ezt hangoztatja, hogy én silányabb lakást kínálok neki, ami nem felel meg a valóságnak. Mit tart a törvény megfelelő lakásnak? — Megfelelő lakásnak tartja a törvény azt a lakást, amely nagyságra körülbelül azonos a felkínált lakással, s a helyiségek számára és kényelmére való tekintettel is azonos, valamint hasonló fekvésű (emelet szempontjából). Ezenkívül tekintetbe veszik a fenti mozzanatokon kívül azt is, hogy a lakójog viselőjének, valamint családtagjainak milyen az egészségi, anyagi és családi helyzete. Ezen szempontok figyelembe vételével határozza meg a bíróság minden egyes esetben, hogy a felkínált lakás megfelelőnek tekinthető-e. ELKESEREDETT LAKÓ, SZABADKA: — Szándékomban van lakást cserélni, de a magánház-tulajdonos nem hajlandó ehhez a beleegyezését adni, akadályokat gördít a lakáscsere elé. Van-e ehhez joga? Mit kell tennem, hogy a lakáscsere megtörténhessen? — A lakástulajdonos csak bizonyos esetben tagadhatja meg a cserét, például, ha önnek felmondást adtak, míg a felmondásról nem döntött a bíróság vagy pedig, ha a két lakás közül az egyik hatósági megállapítással olyan állapotban van, hogy az a veszély fenyeget, összedől vagy nem felel meg a legalapvetőbb egészségügyi követelményeknek, illetve, ha önnek építkezési engedélye van családi ház építésére vagy pedig lakásvásárlási szerződést kötött. Ugyancsak megtagadhatja lakásadója a cseréhez való beleegyezést, ha 6 hónapon belül olyan lakást biztosít, amely magának is megfelel, önnek ajánlott levélben kell kérnie a háztulajdonostól, hogy egyezzen bele a cserébe. Ha ő 30 napon belül nem jelenti, hogy ellenkezik a cserével, úgy tekintik, hogy beleegyezett. Egyébként, ha ő indokolatlanul megtagadja beleegyezését, a bíróság úgynevezett peren kívüli eljárásban hoz végzést arról, hogy a cserét engedélyezi (ha ennek nincs törvényes akadálya), s így létre jöhet a csere. H. ILLÉS, BÁNAT: — Vajon ápolási pótlékot, illetve díjat kaphat-e az a családi nyugdíjas is, akinek egészségi állapota annyira leromlott, hogy legalapvetőbb életszükségleteinek ellátásához idegen segélyre szorul. Egy idős, egyedül élő rokonomról van szó, aki elhunyt férje után özvegyi nyugdíjban részesül, öreg kora és súlyos betegsége miatt képtelen a legalapvetőbb életszükségleteiről is gondot viselni. Mit kell tenni érdekében, hogy ápolási díjban részesülhessen? Ki dönt az igényjogosultság felől ? — Az illetékes egészségügyi, illetve rokkantsági önigazgatási érdekközösség orvosi bizottsága hivatott eldönteni, hogy a szóban forgó személy egészségi állapota valóban olyan-e, hogy nélkülözhetetlen számára az idegen segítség, illetve ápolási díj. Ha az említett bizottság valóban konstatálja, hogy ez az eset fennáll, akkor megállapítja az ápolási díjra való jogosultságot. T. KATALIN, Zenta: — Egy idős, egyedül élő nagynéném élethossziglani eltartási szerződést kötött egy távoli rokonával, de öszszeférhetetlen természete miatt a bíróság felbontotta a szerződést. Az eljárás folyamán ugyan bebizonyosodott, hogy az eltartó sem viseltetett elegendő türelemmel az eltartottal szemben. Azóta nagynéném különféle módon próbált sorsáról gondoskodni. Vagyona elegendő ahhoz, hogy ezért eltartsák, gondoskodjanak sorsáról. Most azzal a gondolattal foglalkozik, hogy hozzám költözne, de nem akar eltartási szerződést kötni, s amit egyébként én sem szorgal■ mázok. Az a szándéka, hogy vég- s rendeletet készít, és abban engem jelöl meg kizárólagos örökösének. Érdekel, hogy megváltoztathatja-e önhatalmúlag végrendeletét, illetve milyen joghatással bír az a kikötés, ha végrendeletében kijelenti, hogy lemond a jogáról, hogy megváltoztassa végrendeletét? — Ha valaki cselekvőképességében nincs korlátozva, annyiszor változtathatja meg végrendeletét, ahányszor kívánja. Ebben senki sem gátolhatja meg. Az olyan kikötés, amelyben valaki kötelezi magát, hogy nem változtatja meg a végrendeletét, nem bír joghatállyal, tehát semmiféle biztosítékot nem nyújt önnek arra, hogy idős rokona nem gondolja meg magát. BÁLINT KATALIN, Bácska. — Édesapám nemrégiben elhunyt, és hagyatéki tárgyaláson tudtuk meg, hogy a házunk be van táblázva egy követelés miatt, amelyről édesapánk nekünk nem is szólt. Ő az ötvenes évek közepén üzletvezető volt, és egy akkori állítólagos hiány miatt terhelték őt egy bizonyos összeggel. Később kiderült, hogy voltaképpen nem is volt hiány. Ennek ellenére édesapánk, hogy elkerülje a hatósággal való nézeteltérést, beleegyezett, hogy az adósságot, illetve állítólagos adósságot az üzlet javára írják. Az üzlet azóta megszűnt, illetve társult és a mostani munkaszervezet úgy tartja, hogy mi, örökösök kötelesek vagyunk megfizetni édesapánk tartozását, ami még az ötvenes években keletkezett (a betáblázást a telekkönyv szerint 1956-ban végezték). Csak akkor hajlandóak megadni a törlési engedélyt, ha megfizetjük az akkori követelés átértékelt összegét, vagyis kamatos kamatot követelnek tőlünk. A vállalati jogász azt mondta, hogy ehhez joguk van. Egy másik jogásztól viszont úgy értesültem, hogy az ilyen követelés elévült és a vállalat köteles nekem minden további nélkül törlési engedélyt adni. Így szól-e a törvény? — A kötelmi viszonyokról szóló törvény 368. szakasza mondja ki, hogy az elévült, betáblázott tartozásokat, a betáblázás értékéig kell kifizetni. A kamatokat azonban az adós nem köteles kifizetni. Ezek szerint önöknek, mint örökösöknek, csupán azt az összeget kell kifizetniük, amelyre a betáblázás szól. Közlése szerint 800 000 régi dinárról van szó, ami ma 8000 új dinárnak felel meg. Önöknek tehát csupán ezt az összeget kell megfizetni, s ha a vállalat, amely a hitelező jogutódja, nem hajlandó ezt elfogadni, pert kell indítaniuk ellene, s az említett 8000 dinárt bírói letétbe helyezni, s ezután a bíróság meghozza ítéletét, amellyel törlik a terhet a telekkönyvben. Nem tartjuk valószínűnek, hogy erre sor kerül, mert, ha ezt közli a vállalat jogászával, bizonyára jobb belátásra térnek, tehát elfogadják a 8000 dinárt, és ennek ellenében kiadják a törlési engedélyt. ..**** *** MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 KOSOVÓI HELYZETKÉP A gazdasági szerkezet megváltoztatásának útján A kosovói ellenforradalmi események első elemzései is rámutattak arra, hogy a korábbi gazdaságfejlesztési politika m mellékfogásai nagymértékben hozzájárultak, kedvező táptalajt adtak a madonadamus és intendemteamius megjelenéséhez. Ismeretes, hogy korábban Kosovóban a legfontosabb beruházások olyan objektumok építése volt, amelyek méreteinél fogva is rengeteg pénzt emésztettek fel, ezzel szemben kevés munkaerőt igényeltek. Ismervén a népszaporulat rohamos emelkedését a tartományban. Világos, hogy ez nagyfokú munkanélküliséget eredményezett. E két tényező (a beruházás és foglalkoztatás) összhangjának hiányát még tovább mélyítette a fejlesztési politika egy másik nagy hibája; az, hogy túlságosan nagy súlyt helyeztek az úgynevezett társadalmi felépítményre, vagyis az oktatásra, kultúrára, adminisztratív ügyek intézésének fejlesztésére, figyelmen kívül hagyva a gazdaság igényeit és lehetőségeit. Tény, hogy a JKSZ-metk a kosovói helyzet stabilizálásáról szóló platformja utáni időszakiban számos akció kezdődött, elsősorban kosovói és az ország más részeinek munkaszervezetei közötti közös beruházások és a jövedelmi viszonyokkialakítása érdekében. Bár a kölcsönös érdekeltség több munkapaarvezseti esetében megvan, sőt konkrét programok, tervek is születtek, tény, hogy az iyen alapon történő beruházások lassan válnak vallóra. Ennek egyik oka az is, hogy a tartomány beruházási eszközeinek túlnyomó részét a megkezdett nagy építkezések befejezése emészti fel. Világos tehát, hogy az elmúlt másfél évben nem történt teremetősebb változás a gazdasági szerkezetben a kidortgolzó ipar, a mezőgazdaság, kisipar és a turisztika javára. A KSZ ez irányú tevékenysége ellenére is aszit kall megállapítani, hogy sietem meg a kosovói gazdaság egyes területeim a helyzet rendkívül kedvezőtlen, sört helyenként aggasztó. A másutt is érezhető kedvezőtlen folyamatok egy része Kosolvárban kiáltványozottam jelentkezik. A kivitel terén például, továbbá a közös és általános fogyasztásban, a termelékenység terén, a veszteségek esetében, a termeléssel kapcsoltartoss problémákban, a fizetőképességben különösen aggasztóak a veszteségekről szóló adatok. Tavaly például Kosovó gazdasága jövedelmének 12 százalékéit tették ki (az országos arányszám 3,5 szorzaralék). Az okokat vizsgálva legtöbbször a meg nem keresett személyi jövedelem kiisliszellsét említik. Sajnos, sok munkaszervezetben nem is készítettek tervet a veszteség hoiszsaabid távon történő kiküszöbölése érdekében. Ehelyett leggyakrabban kölcsönökkel fedezik a hiányt, ami persze nemcsak hogy nem olid meg semmit, hanem még tetézi is a bajt. Bár a KSZ szervezetei és szervei, valamint a többi társadalmi ipoikaii szervezet is állandóan foglelktozik e problémákkal, tény, hogy egyes alapszervezetek nem értékellik eléggé bírálóan környezetük helyzeteit, nem sokat tettek a gazdasági gondok gyorsabb megoldása érdekében, kivárnak, haboznak, passzívak. A mezőgazdasági termelés terén ezzel számban jelentős eredmények születtek. Az őszi és tavaszi vetés sikeresebben folyt, mint korábbam, s ezért jobb hozamra van kilátás. Pontos ezt kiemelni, hisz a mezőgazdaságnak kél a tarrrtemény további feljjlódáséinek egyik hordozójává váltania. A mezőgazdaság ugyanúgy mint az ország több más részében, Kosovóban sem tölti be ezt a helyet, s a továbbiakban elsősorban a társadalmi és magánszektor közötti kapcsolatok elmélyítésén kell munkálkodni. Mindent összevetve megállapítható, hogy Kosovo gazdaságának fejlődése lassúbb ütemű, mint korábban, ugyanúgy, mint Jugoszláviában egészében véve. Ez azonban azt jelenti, hogy nem valósul meg Kosovo leggyorsabb fejlesztésének követelménye. Világos tehát, hogy a foglalkoztatás sem alakulhat ilyen körülmények között a tervezett ütemben. Tavalyelőtt például a foglalkoztatás növekedése 5,5 százalékos vott, tavaly már csak 3,6 százalékos, így a munkanélküliek száma 71 600-ról 81 000 főre emelkedett. A kiutalt továbbra is a korábban megjelölt feladatok megvalósításában kell keresni, vagyis erőteljesebb lépéseket kell tenni a gazdasági szerkezet megváltoztatására, fel kell fejleszteni a mezőgazdasági termelést, a kisipart és feldolgozó ipart, s fel kell kutatni a kosovói munkaerő alkalmazásának lehetőségeit más köztársaságokban és Vajdaságban. P. I. Elkerülhetetlen intézkedések A topolyai egészségházban történtek kapcsán Egy pedagógus mondta, hogy a rossz diákra több időt, erőt kell elfecsérelni, mint a jó diákra. Ez az erőfeszítés ritkán hozza meg a várt eredményt, a rossz diákból nem lesz mindig közepes előmenetele, a jó diák pedig időhiány miatt sok új dologtól, tudnivalótól van megfosztva. Ez a megállapítás érvényes a topolyai Dr. Hadzsy János Egészségházra és annak KSZ-alapszervezetére is. A községi pártbizottság és a többi társadalmi-politikai szervezet már hónapok óta ennek a dolgozói közösségnek, azaz ennek az alapszervezetnek a problémáival foglalkozott. Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy az egységében, akcióképességében megingott alapszervezetet a KSZ vonalára térítse, de hiába. .A mintegy féléves türelmes várakozás, hogy rendeződjék a helyzet az egészségházban, hasztalannak bizonyult. A párttagság ahelyett, hogy egy emberként szállt volna síkra a problémák leküzdése érdekében, polarizálódott, kettészakadt. A párton belül a problémák egységes erővel való leküzdése helyett felütötte fejét a karrierizmus, a bosszúállási vágy, a szakmai vagy egyéb féltékenységből eredő mindenáron való lejáratás, alaptalan kipellengérezés, egyes magasabb fórumokban tisztséget betöltő párttagok rágalmazása. Pedig nem a személyeskedésre, az egyéni vágyak valóra váltására, a vélt „ellenségek” politikai és szakmai téren való feltétlen félretevésére kellett volna erejét, tudásárt és tekintélyét latba vetnie az allapszervezetnek. A személyeskedés, a karrierizmus helyett azokkal a problémákkal kellett volna foglalkoznia, amelyek megbénították az egészségház életét, azokat a problémákat kellett volna kiküszöbölni, amelyek az emberek közti viszonyok megromlásához, a társadalmi vagyon felelőtlen kezeléséhez, s az önigazgatás lábbal tiprásához vezettek, s amely hibákért a pártalapszervezet is felelős. Mivel az elmúlt évek során önmagával foglalkozott az alapszervezet — amiért elsősorban a párttitkár és a titkárság tagjai a felelősek —, nem tudott oda hatni, hogy a munkaszervezet önigazgatási aktusait összhangba hozza a társult munka törvényével, hogy útját állja az egészségház olyan vezetőségének és vezetésének, amely az önigazgatást figyelmen kívül hagyja, nem tudott oda hatni, hogy forradalmunk egyik jelentős vívmányának, a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazásának is jogot szerezzen. Az alapszervezet a társadalmi közösség türelmének végső határán sem tudott oda hatni, hogy érdemében senkit, de senkit nem kímélve ilyen vagy olyan megkülönböztetési indokoktól mentesen végérvényesen leszámoljon a társadalmi vagyon felelőtlen kezelőivel, függetlenül attól, hogy azok a párt soraiban, vagy azon kívül vannak-e. Nem tudott akcióképes lenni akkor sem, amikor valóra kellett volna váltani a munka szerinti díjazás elvét. Még sorolhatnánk azokat a feladatokat, amelyeket az alapszervezetnek valóra kellett volna váltania, de a lista nagyon hoszcszú lenne. A pártalapszervezet, s annak számos tagja, csak magával foglalkozott, s így nem csoda, hogy az alapszervezetet a saját problémáival való foglalkozás előtérbe helyezése emésztette fel. A párton belüli polarizációtól ,már csak egy lépés, hogy a munkaszervezetbe bevezessék a kényszerigazgatást, hogy feloszlassák a pártalapszervezetét. Őszintén szólva túl türelmes volt ez a társadalmi közösség „a rossz diákokkal szemben”. Ha egy évvel ezelőtt hozta volna meg ez a közösség a múlt héten foganatosított súlyos és végső intézkedéseket, akkor talán nem csaptak volna olyan magasra azok a hullámok, amelyek évek óta verdesik az egészségház falait. Persze, ezért a község társadalmi-politikai szervezetei is felelősek. Nem ragáltak kellő időben a dolgokra, túlságosan bíztak abban, hogy az egészségház pártalapszervezete is kellő erővel rendelkezik ahhoz, hogy a problémákat a KSZ statútumával összhangban leküzdje”. Hiába volt a bizalom. Az alapszervezetet a községi pártbizottság csütörtök esti ülésén feloszlatta. Most az újraszervezés időszakában joggal várja el ez a társadalmi közösség és az egészségház józanul gondolkodó dolgozói is, hogy a helyzet rendezése érdekében a személyes vágyakat, a személyes vélt, vagy valós sérelmeket félretéve talpraáll a munkaszervezet, s betölti azt a felelősségteljes feladatát, amelyet társadalmi közösségünk rábízott. S azt is mindenki joggal várja el, hogy az újonnan szervezendő KSZ-alapszervezet egyszer s mindenkorra a munkásosztály élgárdájává válik, s objektív, következetes munkájával visszaszerzi az olcsón elvesztett tekintélyét. DANKÓ László KULA Több mint száz új tag a KSZ-ben Aránylag kevés a magyar és a ruszin nemzetiségű új párttag A Kommunista Szövetség kulai községi szervezetében jelenleg 5814 párttagot tartanak nyilván. Az idei év első felében a Kommunista Szövetség községi szervezete 103 taggal gyarapodott, közülük 47 egyetemista és diák. A közvetlen termelők soraiból huszonkettőt vettek fel a pártba. Tizenegy munkanélküli is megkapta a tagsági könyvet. Az első félévben egyetlen földművest sem vettek fel a Kommunista Szövetségbe. Ami az újonnan felvett párttagok nemzetiségi hovatartozását illeti, a kimutatásból kitűnik, hogy közülük 44 szerb, huszonnyolc crnagorai, tíz magyar, hét ruszin és négy egyéb nemzetiségű. Végezetül említsük meg, hogy az év első felében 24 párttagot kizártak, illetve ennyien önként hagyták el a pártot. A községen kívül más pártalapszervezetekbe 37 tag távozott, míg a kulai község KSZ-szervezetébe nyolcvan tag jött más községekből. Szi