Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)
1983-08-09 / 217. szám
1983. augusztus 9., kedd L I. BREZSNYEV: Dajkonur első napjai A szovjet űrhajózás fejlődéséről (13.) Minden nemzedéknek megvannak a maga megpróbáltatásai, a maga hőstettei, ragyogó győzelmei. A fiatalság nem utánozza egyszerűen az elődök tetteit, ami lényegében véve lehetetlen is, de átvette forradalmi szenvedélyüket és kommunista meggyőződésüket, hazaszeretetüket és mély odaadásukat a párt iránt. Ebben van minden sikerünk záloga ... Semmi kétségem sincs felőle, ellenkezőleg: teljesen meg vagyok győződve róla, hogy a minket követő generáció méltó lesz ahhoz a nagy úthoz, amelyet képeink eddig megtettek, hogy az ifjúság átveszi a stafétabotot az idősebbektől, és a fejlődés olyan magas szintje felé viszi tovább — tudományos, gazdasági, társadalmi és erkölcsi értelemben egyaránt —, amilyet jelenleg még elképzelni is alig tudunk. Keldis, az űrhajózás teoretikusa A világűr meghódítása a tudomány és a munka, a szaktudás, a tapasztalat és természetesen számos ember tehetsége összefogásával vált lehetővé. Az ebben nagy érdemeket szerzett emberek közül szeretnék itt még egyről külön megemlékezni. Az 1961. esztendőben az újságokban a főkonstruktőr neve mellett gyakran esett szó az űrhajózás teoretikusáról is. Ez a teoretikus a mi nagy tudósunk, a szocialista munka háromszoros hőse, Msztyiszlav Vszevolodovics Keldis akadémikus volt. A történelem a szemünk láttára öltött formát, s ez az ember a szóban forgó események középpontjában állt. Annak idején, még a harmincas években, amikor a repülőgép-tervezők szembe találták magukat azzal a bizonyos titokzatos vibrációval, rezgéssel, amelyet a nemzetközi szakirodalom a flutter szóval jelöl, s amely több országban számtalan pilóta halálát okozta, sokak számára úgy tűnt, hogy áthághatatlan határvonalhoz érkeztek el a repülőgépek gyorsaságának növelésében. Msztyiszlav Vszevolodovics azonban elhárította a fejlődés útjából ezt az akadályt: kiderítette a vibráció okát, és fölfedte a konstruktőrök előtt, hogyan küzdjék le a jelenséget. „Keldis számára nincs olyan probléma a matematikában, amit nem tudna megoldani” — mondogatták róla a tudósok. Keldis tehetsége különösen az űrkutatási és rakétatechnika születésekor jutott kifejezésre. Rendkívüli képessége felbecsülhetetlen hozzájárulást nyújtott a legszükségesebb számításokhoz, amelyek nélkül elképzelhetetlen volt az űrutazás. Munkássága lehetővé tette, hogy rakétáinkat pontosan meghatározott pályára irányítsuk. Az ő segítségével számították ki szakembereink a szputnyikok és az önműködő bolygóközi állomások hosszú pályáit, oldották meg az aerodinamikai repülés legbonyolultabb problémáit, tervezték meg az űrhajók és rakéták szerkezeti elemeit. Hozzájárulása a kozmikus elmélethez és gyakorlathoz valóban rendkívüli értékű. Keldis akadémikus neve mindenképpen megérdemelten áll Koroljevé mellett. (Folytatjuk) A Vosztok típusú szovjet űrhajó a tompon kilövéseAz új generáció — a Szojuz TS 7 legénysége (jobbról balra): Alekszandr Szerebrov, Leonyid Popov és Szvetlána Szavicka MAGYAR SZÓ PORTYA 17 1 FLASH GORDON ÉS A MŰVENDÉG (3.) RAJZOLTA: DAN BARRY A megújuló Krakkó Krakkó a lengyel nemzeti kultúra bölcsője, ahogy a költők mondják: „minden lengyel szülőháza”, a nemzet büszkesége, a nagy történelmi hagyományok élő jelképe. A város most mégis súlyos, drámai időszakot él át. Annak ellenére, hogy a háborús pusztítások elkerülték — a fejlődő és terjeszkedő ipar, az állandó levegő- és vízszennyeződés romboló hatása következtében —, omladoznak, műemlék-kincsként számon tartott épületei. Ebben a Lengyelország területének mindössze egy százalékát elfoglaló és a lakosság 3 százalékának otthont adó városban összpontosul ,az ipari termelés 4 százaléka. Itt regisztrálják az ország öszszes ipari üzemeiből kibocsátott gázszenynyezés 16, porszennyezés 6 és a vízszenynyezés 15 százalékát! Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy sorra váltak lakhatatlanná a szép középkori házak, málladoznak a szobrok, és pereg a pompás, színes vakolat. A műemlékek megmentéséhez már nem elegendő a hatvanas évek óta tartó folyamatos restaurálás. A felújítási munkák régóta nem tudnak már lépést tartani a romlással. Éppen ezért a Minisztertanács még 1974-ben határozatot hozott a műemléki városrészek megóvásáról, és jogi alapot teremtett a helyreállítási munkálatokhoz. Négy évvel később, 1978-ban megalakult Krakkó Megmentésének Társadalmi Bizottság, amely magára vállalta a pénzalapok előteremtését gyűjtések és adományok útján. A gyűjtésekből, adományokból befolyt pénzösszeg és a jelentős állami támogatás segítségével 12 egykori polgárházat, a Mariacki-templom Hajnal-tornyát, továbbá több mint kétszáz kevésbé veszélyeztetett épületet állítottak helyre napjainkig. Nagy vállalkozásnak számított a Diedra utcai kereskedelmi passzázs felújítása is. Jelenleg a híres szobrász, Wit Stwosz egykori házát, a Labisch palotát restaurálják, ahol a későbbiekben a Városi Közkönyvtár talál majd otthonra. Rövidesen befejezik a Kanoniczna utca egyik régi palotájának helyreállítását. Ebben az épületben az Építészettörténeti és Műemlékfelújítási Intézet kap helyet. Az Óváros területén négyezer műemlék vár felújításra. Helyreállításuk — a számítások szerint — mintegy 30 évet igényel, s közben a folyamatos állagmegőrzésre is gondolni kell. Tervszerűek a környezetvédelmi munkák is. Por- és gázszűrőket szerelnek föl az ipari üzemekben, például a Lenin Kohóműben. A skawinai kohóban megszüntették az alumíniumgyártást, s nagyszabású szennyvíztisztítási munkálatok kezdődtek a városban, így sikerült megmenteni Krakkót az utókornak. (Interpress) Krakkói műemlék-épületek Hadüzenet a korróziónak A fémek korrózió elleni védelmére új eljárást fejlesztettek ki közösen minszki és kanadai kutatók. Az új eljárással például hatásosan megvédhetik az elektródokat az agresszív anyagoktól. Eredetileg arra kerestek megoldást, hogy miként lehet megakadályozni az olyan erős oxidálószerek behatolását a fém felszíni rétegeibe, amilyen éppen az oxigén. A kísérletek során leggyorsabban ezüstrészecskékkel bombázták a mintadarabokat. Elenyésző mennyiségű ezüsttel az ezerszeresére sikerült növelni a mintadarabok korrózióállóságát. A vizsgálatok azt is bebizonyították, hogy ez a védelem tartós. A kutatók fényes jövőt jósolnak az új eljárásnak. A fémek ezüst, foszfor, szilícium és néhány más elem ionjaival való bombázása jelentősen megnövelheti a gépkocsielemek, földgázvezetékek és drága vegyipari berendezések élettartamát.