Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)
1983-08-11 / 219. szám
V4. ÉVFOLYAM — 32. SZÁM, 1983. AUGUSZTUS 11. SZERKESZTŐ: DR. MIAVECZ MÁRTON Visszatér a repce A pancsovas birtokon világrekordot értek el — A zombori Agráripari Kombinátban az idén 730 hektáron termesztenek repcét — Előnyben a Korina és az Elvira fajta Miivel a napraforgót különféle betegség támadja, egyre nagyobb teret hódít a szója és a repce. Az utóbbi előnye, hogy a gyengébb földeken is jól terem, ha megfelelően megművelik a talaját. Milyen növény is a repce? A repcét régebben nálunk is sokan termesztették. Az élelmiszergyártók kívánsága az úgynevezett méregmentes fajta előállítása, amely nagyon kis menyiségben tartalmazzon erukasavat, 5 százalékkörül lenolénsavat, valamint csökkent kéntartalmú glükozidokat, és egyúttal bőtermő és télálló is legyen. Egyes országokban, mint például Angliában, csak 5 százaléknál kisebb enrukasavtartalmú fajtákat szabad termeszteni. Franciaország pedig már olyan csökkent erukasavtartalmú fajtákat termeszt, hogy a sok erukasavat tartalmazó repceolajból behozatalra szorul. Az NSZK- ban a 13 százalék alatti repceolajat számítják erukasavszegénynek. Ugyanúgy nálunk is ez a helyzet. A repcetermesztés jelentőségét növeli a kiváló jövedelmezősége és az olcsó agrotechnikai eljárás A jövő érdekében mind a termesztőknek, mind a nemesi tőknek megvan a sajátos feladatuk. Az iparszerű termesztés nagy agrotechnikai fegyelmet követel — a termesztett növényeink közül a répáéval majdnem azonos, igen magas agrotechnikai szintet — különös tekintettel a talaj előkészítésre, így kisebb lesz az időjárás okozta termésingadozás. Ugyanazon a területen csak 4—5 év után termesztünk repcét. Jó elővetemény A repcemag takarmányozási, olaj- élelmezési és ipari felhasználás szempontjából egyaránt igen fontos alapanyag, és ami szerfölött fontos, jelentős fehérjeforrás, jó takarmány. Az is bizonyos, hogy amíg a búzatermesztés a közvélemény érdeklődésének középpontjában áll, a repce hol kisebb, hol nagyobb szerepet kap. A búzatermesztésben kiemelkedő eredményeket értünk el, ugyanezt elmondhatjuk a repcéről is. A jelenlegi termésátlagok rendszeresen 2500—3000 kilogrammot tesznek ki, sőt a 4 tonnát is elértük, aránylag nagy területen. Az utóbbi években a repcetermesztés szerkezetében is változások történtek, ezek a termesztés fejlesztését, az eszközök, a műszaki feltételek és a biológiai alapok jobb felhasználását szolgálják. Különösen a Horvát Szocialista Köztársaságban szorgalmazzák a repce termesztését. Évről évre növelik a vetésterületet, mely jelenleg eléri a 15 000 hektárt. A termesztésfejlesztés egyik legfontosabb tényezője az adott feltételekhez jól alkalmazkodó, biztonságosan, bőven termő fajta. Ezt befolyásolja a gépesítés, a növényvédelem, a korszerű műtrágyázás, az alkalmazott agrotechnika, a fajta specifikus termesztéstechnológiája. Ismeretes, hogy jó előveteménye az őszi búzának, a monokulturális termesztést felváltja, a talajt gyommentesen, jó kultúrállapotban adja vissza. A tapasztalatok szerint hektáronként 300— 500 kilogramm terméstöbblet írható a repce-elővetemény javára a legtöbb előveteménnyel szemben. A gazdaságok termelési színvonalától függően hektáronként mintegy 1200 kilogramm repcetermés szükséges a ráfordítási költségek fedezésére. Ezeket a megállapodásokat elfogadva kitűnik, hogy ezen alacsony termések közvetlen eredménye is jövedelmet hozott, a közvetett eredményekkel együtt pedig jelentős eredményekhez juthatunk. Mivel a repce termesztésnek nincs külön gépigénye, a gabonatermesztés gépsorát használhatjuk, aratására a búzakombájn megfelel. Jól megoldható a repce gabonaforgóba való beillesztése, s így a neki megfelelő talajokra kerülne, nem pedig a gyengébb termőrétegű, rossz vízgazdálkodású területekre. A gyengébb parcellákon, ahol a hektáronkénti búzatermés a 2 tonna felett van, vagy azt eléri, a repceátlagok 3 tonna fölött alakulnak. Több gazdaság önköltségét vizsgálva a két növény termelési költségei alig térnek el egymástól, az értékesítési árakat véve figyelembe, pedig a repcéé csaknem kétszerese a búza árának. Az idén a Tamiš birtok kozjaki gazdaságán 72 hektárról átlag 4400 kiló repcét takarítottak be. Világrekord. A titulust a Požarevaci Agráripari Kombináttól hódította el, mert 200 kilóval többet termelt. A požarevaci birtok tavaly szerezte meg az első helyet a 4200 kilóval. Külön figyelmet érdemel az is, hogy világviszonylatban a repce az olajos növények között a 1. helyet foglalja el. 1963-ban körülbelül 6,1 millió tonna 1975- ben már 8,1 millió, 1982- ben pedig már 12 millió tonna volt a világ repceolajtermelése. Hazánkban vetésterülete néhány év leforgása alatt 8000 hektárról 20 000 hektárra nőt. Az utóbbi években termesztése különösen Bánátban terjedt el. Bizonyos az is, hogy amíg a növényi olajokat ipari célra használták fel, addig csak termesztési problémák voltak. Amióta azonban a táplálkozásba is bevonták a repce olaját, a minőségi és egészségügyi követelmények kerültek előtérbe. A repcében levő erukasav és a kéntartalmú glükozidák ugyanis az egészségre káros hatásúak, szívizomgyulladást, vérzékenységet, valamint golyvásodást okozhatnak. A telített és telítetlen zsírsavak káros hatása mellett az egyébként nagy fehérjetartalmú repcedara a benne található kéntartalmú glükozidok miatt csak kisebb adagban etethető fel, ha előzőleg nem „tisztították” meg. Az utóbbi időben azonban ez a művelet nem okoz különösebb gondot, hiszen méregmentes fajtákat termesztünk. sok bevezetése. A repcetermesztés jól gépesíthető élőmunka-ráfordítása kicsi és beilleszthető a vetésszerkezetbe. Miraz elővetemény a búza termését javítja. Sajnos, az eddig előállított és ismert fajták gyengébbtélállóságúak a korábban termesztett esruhasavas fajtáknál, jóllehet ez a tulajdonság az utóbbi évek enyhe teleim nem nyilvánult meg. Nálunk sehol sem jegyeztek fel kifagyást. A valódi fagyérzékenység csak mesterséges körülmények között volt felmérhető. Csökken az erdőterület a világon Növekszik a szántóterület és csökken az erdőterület a világon. 1980-ban az 1969/71 óta 32,4 millió ha-ral gyarapodó szántóföld 1358,4 millió ha-ra duzzadhat, a növekedés főleg Dél-Amerikában és Afrikában volt számottevő. A tartós kultúrákkal (ültetvényekkel) hasznosított terület 93,7 millió hara növekedett, ugyanakkor az állandó legelők nagysága 10 millió haral apadva 3116,6 millióra csökkent. 1969/71 és 1980 között az erdőterületek 120 millió ha-ral csökkentek, és így 4100 millió ha-ra estek vissza. Az erdőterületek csökkentése főleg Dél-Amerikában és Afrikában ölt vészes formát. (Wiener Zeitung) Hogyan termesztik a zomboriak? Az utóbbi években új igény a repceolaj élelmiszeripari felhasználása. Ehhez a hagyományos fajták nem feleltek meg, új fajtákra volt szükség. A régi fajták fenntartása mellett az úgynevezett erukasavban szegény fajták előállítása és gyakorlati alkalmazása a kutatók, a nemesítők és a termesztők feladata. Nálunk a Korina és az Elvira fajtákat vetik leginkább. Azágrábi kutatóállomás is fontos szerepet vállalt e téren. Itt fajtafenntartással, nemesítéssel, honosítással, új fajták kitermelésével teremtik elő a hazai termelés számára szükséges vetőmagot. A kísérleti parcellákon folynak az energiatakarékos agrotechnikai, úgynevezett szántás nélküli tárcsázásos talaj művelési kísérletek, biztató eredményekkel. Egyébként a repce nem igényli a mély művelést, íme, mit mond erről Budimir Rákic, a zombori Agroinstitut szakembere: a repce nem különösebben igényes, a szokásos talajművelést igényli, augusztus végéig vetjük el, és 10 kiló mag elég hektárjára. Műtrágyaigénye Másodvetés és szarvasmarha-tenyésztés Az idén is sokkal kevesebb a másodvetés, mint amennyi lehetne. Még az öntözhető területek nagy része sincs kihasználva. Minek a másodvetés, minek termeljünk takarmányt, amikor nincs ami megegyező volt a mentegetőző magyarázat sok birtok vezetője részéről arra a kérdésre, hogy miért nem használják ki a lehetőségeket. Igen, ez a helyzet, hogy nincs elég állat, elsősorban szarvasmarha nincs elég, ami a másodvetésből származó silótakarmányt elfogyasztaná. A silózás és a másodvetés roppant lehetőségeket kínál: olyan nagy mennyiségű takarmányt állíthatnánk elő, hogy 20—30 év alatt sem tudjuk természetes szaporodással annyira megnövelni az állományt, hogy a termelhető takarmányt elfogyasztaná. E lehetőségek mellett is miért csökkent évről évre a szarvasmarhaállomány, amikor szükségünk van tejre, vajra, bőrre, és ... még új munkahelyekre is. Az okok némileg eltérőek, a társadalmi és a magánszektorban és többfélék. Végső soron azonban a visszafejlődés okainak közös nevezője abban kereshető, hogy a tenyésztés nem volt kifizetődő, vagy legalábbis az árak nem voltak nagyon ösztönzőek a tenyésztők számára. Az árviszonyok kezdenek változni — drágább a hús, drágább a bőr, drágább az állat is — és úgy mutatkozik, hogy a szarvasmarhatenyésztés is kezd kifizetődőbbé válni. Az érdeklődés azonban még mindig nem olyan nagy — sem a magán-, sem a társadalmi szektor részéről, hogy túl nagy befektetést eszközöljenek. Másrészt tőkéjért sincs elég, 15—20 százalékos kamatraelvett kölcsönnel pedig nem lehet kifizetődő tenyészetet létesíteni. A kilátásba helyezett adókedvezmény, sőt a borjú vágási tilalma sem lesz elégséges valószínűleg a szarvasmarha-tenyésztés ütemes fejlesztésére. Nem elégségesek, mert a tenyésztésnek ez az ága hosszú lejáratú befektetésit igényel. Nyilvánvaló tehát, hogy a befektetést, az invesztíciót kell segíteni. Más szóval az első lépést szükséges anyagilag támogatni. Azt kell elsősorban segíteni, aki elkezdi a tenyésztést, és nem azt, aki befejezi. Azt, aki a borját neveli és továbbtenyészti. A fejlesztéssel kapcsolatban újra felvetődnek költségei, hogy ne mondjuk megalomániás tervek, amelyek drága új istállók építésével és előhasi üszők importjával akarják az állomány számát gyorsan megnövelni. Erre gondolni sem szabad és nem lehet. Jó lenne már az is, ha a hazai tenyésztőket segítenénk a tenyésztésbe vet borjak száma után. Sokkal, de sokkal olcsóbb lenne ez, mint importálni, és ezzel a külföldi tenyésztőt támogatni. Sajnos, gyors eredményt nem várhatunk, a szarvasmarha-állomány számának megnöveléséhez idő kell. De épp ezért mielőbb meg kell kezdeni, meg kell oldani a beruházó azonnali segítését (a borjak számától függően) a magán- és a társadalmi szektorban egyaránt. Miért? Azért, mert másképpen a másodvetés lehetőségét is alig használhatjuk ki, és azért, mert a húsra, tejre, bőrre ugyanolyan szükségünk van, mint a szénre vagy a gyógyszerre. És amíig a szénbányáknak szükségük van behozatali felszerelésre, addig a marhahús és tej előállításához szinte nincs szükségünk semmilyen behozatali árura. Befejezésül még egy megjegyzés: a szarvasmarha-tenyésztést minden fejlett országban támogatják, éspedig gazdasági érdekből. Dr. MIAVECZ Márton sem nagy, hektárjára 120 kiló nitrogén-, 80 kiló foszfor- és 80 kiló kálcium-műtrágyát szórunk. A repceolaj hallatára — mivel elég sokan meghaltak étolajmérgezésben Spanyolországban — egy pillanatra talán megrettenünk. A spanyolországi tragédiának a repceolaj volt ugyan az okozója, de a műszaki repceolaj, ugyanis belekeverték az étolajba. Nem a repce, hanem a feldolgozója volt tehát a vétkes. Mert a repce szerfölött fontos ipari növény, Kanadában több mint 3 millió hektáron termesztik. Nem túlozunk, ha azt állítjuk: a mindennapi kenyérrel majdnem azonos jelentőségű az étolaj, mind ipari, mind pedig táplálkozási energia formájában. Energiahiányos korszakunkban ugyanis fontos szerepet kaptak a növényi olajak, sorközti távolság 25 centi legyen. Egyébként a Zombori Agráripari Kombinátban 730 hektáron termesztenek repcét. A repce távlata jóllehet a repce keresett külföldön is, az utóbbi időben mégis rendszeresen behozatalra szorulunk, évente mintegy 3000 tonna repcemagot vásárolunk, vagy ennek megfelelő mennyiségű repceolajat hozunk be. Természeti adottságainkat, mezőgazdaságunk helyzetét figyelembe véve nagy lehetőségeink vannak. Franciaország, Svédország nagy mennyiségű erukasavas repcemagot vásárol ipari célra. Az erukasavban szegény repcedara az állatok takarmányozására mint fehérje-takarmánykiegészítő is alkalmas. A hazai repcetermesztés fokozásával import- és devizamegtakarítás érhető el. A jövedelmezőség, a gazdaságos exportlehetőség, az elegendő menynyiségű, megfelelő minőségű élelmiszer-termelés, valamint a fogyasztói igények megkövetelik a repcetermesztésben rejlő lehetőségek jobb kihasználását. Nálunk Horvátországban termesztenek legtöbb repcét, mintegy 20 000 hektáron. A hozam 2—3 tonna, de van ahol 3 tonnánál is nagyobb, tehát aránylag nagy jövedelmet szavatol. Vajdaságban leginkább Bánátban termesztenek repcét, mégpedig sikerrel. Sok helyen a gyengébb talajokon is aránylag nagy a termés, s ami szerfölött fontos, nem támadja a betegség. Megállapíthatjuk: egyelőre a repce nem kapja meg az őt megillető helyet, más szóval nem törődnek vele, főleg ami az új, termőbb fajták meghonosítását illeti. A Zombori Agráripari Kombinát példája mutatja, a repce ha lassan is, de újra meghódítja Vajdaságot. ЈВДБ.