Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 209-223. szám)

1983-08-06 / 214. szám

1983. augusztus 6., szombat BELGRÁDI KEZDEMÉNYEZÉS: Üzletközpontból művelődési központ Tommaso Campanella három év­századdal ezelőtt Napállam című művében egy olyan település el­gondolását vetette fel, amelynek utcáin és terein sétává a lakosok tanulhatnak és szórakozhatnak is. Sajnos, eddig nem vált valóra nagy utópista elképzelése. Ez két, egy­mástól látszólag távol álló körül­ménnyel magyarázható. A művészi és egyéb kulturális alkotások be­mutatása valahogy mindig zárt tér­hez és az „élettől” távol eső sa­játos környezethez kötődik. A vá­rosi élettempó mindjobban fel­gyorsul, és a mai embernek egy­re kevesebb ideje marad arra, hogy időt szakítson „kulturális élveze­tekre”. Kinek van kedve a nyolc óra megfeszített munka után autó­buszra ülni, hogy a város köz­pontjában megnézzen egy kiállí­tást vagy meghallgasson egy hangversenyt. Másfelől az efféle javak élvezete bizonyos szintű kri­tikai és racionális tudatot és ter­mészetesen megfelelő műveltséget igényel. Őszintén szólva még mesz­­sze vagyunk attól a reneszánsz kori gondolattól, hogy a sokoldalú tájékozottsággal és képzettséggel kell mérnünk az önelégültség szintjét. Most egy olyan elképzelésről fo­gunk beszámolni, amelynek az a célja, hogy a szépet és a hasznosat valahogy közelebb hozza egymás­hoz. Az újbelgrádi Ikarus helyi közösségnek és a művelődési ér­dekközösségnek a közös javaslatá­ról van szó, miszerint a Merkator üzletközpontot alkalmassá kell ten­ni a művelődési program befoga­dására is. A központ folyosóit, földszintjét és első emeletét lehet­ne átalakítani erre a célra. A nyi­tott galériákat télen be lehetne üvegezni. Bizonyos helyiségeket, valamint a központ kirakatait al­kalmassá lehetne tenni tárlatok, kiállítások megtartására. A köz­pontban egyéb rendezvényekre is lehetne alkalmat találni. Az új­­belgrádi olvasókör a népszerű Ce­­tinje utcai könyvesbolt példáját követve író-olvasó találkozókat szervezhetne, kisebb színműveket mutathatna be, megrendezhetné a kisszínpadok találkozóit, és helyet kaphatnának itt a műkedvelő és kísérleti csoportok is. A Višnjica vendéglátóipari munkaszervezet keretében a Snack-barban lemez­klub működhetne, a PKB-Turist irodáinak a helyén pedig reprezen­tatív szalont lehetne berendezni és itt sor kerülhetne képzőművészeti és zenei rendezvényekre is. Az ötlet nem új: Aleksandar Mi­­lankovictól, a művelődési érdek­­közösség küldöttjétől ered, és kö­rülbelül hat éve fontolgatják meg­valósítási lehetőségét. A város­atyák és az érdekelt tényezők „ál­dásukat” adták erre az elképze­lésre, mert az ily módon átalakí­tott Merkator nagymértékben hoz­zájárulna bizonyos igényeink való­ra váltásához. A kultúrát közelebb hoznánk a „tömegekhez”, tehát hozzájárulnánk a kultúra és a mű­vészet demokratizálódásához és decentralizálásához, tehát, hogy a kultúra központja Belgrád régi központjából áttevődjön a főváros községeibe és kerületeibe. Jelenleg ugyanis nemigen van lehetőségünk arra, hogy nagyobb művelődési központokat vagy ifjúsági otthono­kat építsünk. Mindenki bólogat és mindenki üdvözli ezt a kezdeményezést, még­sem jutott messzire az ügy. Az anyagiak hiánya közös gondunk, és azzal fenyeget, hogy nem sike­rül valóra váltani ezt az elképze­lést. A belgrádi Történelmi Levél­tárban nemrég összejöttek 20 új­­belgrádi helyi közösség képviselői, és megtárgyalták, miként lehetne pénzt gyűjteni a Merkator átala­kítására" Aleksandar Milankovic, az akció kezdeményezője hangsú­lyozta: " A gazdasági válság feltételei között kizárólag a kultúrára szánt pénz igénybevételével keresném a kiutat. Szervezetten és meggon­doltan, a társult munka támoga­tásával kellene összegyűjtenünk a szükséges összeget. Igénybe kell vennünk a kereskedelmi vállalatok segítségét, ha tényleg hozzá akar­nak járulni ahhoz, hogy tartalmi­lag gazdagítsuk ennek a központ­nak a munkáját, ami közös ha­szonnal járna. A dobogó deszkájon, amely pilla­natnyilag mégsem nevezhető Szín­padnak. körben ülnek az újvidé­ki Művészeti Akadémia másodéves színinövendékei és egymásnak ad­va a szót, a Toldi énekeit mond­­ják fel beszédművészeti vizsgaként BÁNKI Zsuzsa tanárnő és asszisz­tense, Guelmino Szilvia előtt. Mióta Fischer Sándor, a kiváló pesti fonetikus ,,kinyitotta a fü­lemet”, vagyis fölhívta a figyel­memet valamennyi ejtési-hangkép­­zési hibámra azóta én is, anélkül, hogy beszédművész volnék, pon­tosan regisztrálom a magam és a környezetem beszédben vétségeit. Közben figyelem Bánki Zsuzsa ta­nárnő arcát, amelynek rezzenései­ből leolvashatom a hallgatók ar­tikulációjában észlelt pontatlansá­gokat. A művésznőről három mondatot másoltam ki a Színházi Kislexi­konból, amely, akárcsak a Fran­cia Akadémia a maga „halhatat­lanjait” számon tartja korunk és az előző korok összes színházi ki­válóságait. „1362. óta a budapesti Vígszín­házban játszik. Drámai erő, csi­szolt játék jellemzi alakításait. Sokoldalú művész, klasszikus sze­repekben és modern figurákban egyaránt érdekes egyéniség.” Hét éve tanít már színpadi be­szédet Újvidéken a kétszeres Já­­szai-díjas, érdemes művész. Érthe­tő, hogy először is a nálunk ki­fejtett tevékenysége során szer­zett benyomásokról és az Akadé­mia szín­növendékeiről érdeklő­döm. — Az évek során annyira azo­nosultam az itteni munkámmal és a környezetemmel hogy nehéz kí­vülállóként, tárgyilagosa­n véle­ményt mondani a tanítványaimról, akiket természetesen nagyon meg­szerettem. Elfogultságom ellenére azt állítom, hogy rendkívül tehet­séges ez az évfolyam, de ugyan­ez vonatkozik az elsőévesekre is. Szerencsére ezek a fiatalok komo­lyan készülnek a művészi pályá­ra, tehát nem véletlenül sodród­tak ide, legalábbis túlnyomó több­ségünk nem, hanem máris hivatá­suknak érzik a színművészetét. • Tudjuk, hogy vígszínházi sze­replésén kívül gyakran játszik a filmen, a tévében, a rádióban, de még a pódiumon is. Egyéni elfog­laltsága szempontjából hogyan ösz­­szegezhetné a lezárult évadot. — Szinte egész életemben szám­talan dolgot csináltam majdnem egyidejűleg. A Vígszínházban Füst Milán Zongora c. darabjában és Tennessee Williams Orpheusz alá­­száll c. drámájában léptem fel, ez utóbbiból több mint százhuszonöt előadásunk volt már. Itt van to­vábbá a rádióban és a tévében való elfoglaltságom, de nemrég ért véget a Révész György rende­zésében a Hanyatt-homlok c. film forgatása, ezenkívül a pódiu­mon is nagyon szívesen állok kö­zönség elé, hogy verset vagy pró­zát mondjak. Mindezt, mintegy bele kell pré­selnem a rendelkezésemre álló időbe, és ha még ehhez hozzászá­mítjuk, hogy Budapesten is taní­tok és Újvidékre is lejárok, ak­kor nyilvánvalóvá válik, hogy eléggé ki vannak töltve a nap­jaim, úgyhogy nemigen jut időm unatkozásra.­­ Az érdeklődést a kíváncsi­ság szintjére szállítva: mely té­mák foglalkoztatják napjainkban a színházi köröket? — Mondhatni — az örök szín­házi témák: melyik előadás mi­lyen színvonalú, ki milyen szín­házi stílus híve vagy ellensége. A központi téma mindenképpen a Nemzeti Színház helyzete, amely­nek élén, mint ismeretes, válto­zások történtek. A biztató jelek ellenére egyelőre még korai lenne véleményt nyilvánítani. Biztató, hogy új rendezésben műsorra tűz­ték Az ember tragédiája c. Ma­­dách-drámát, ami, mondhatni, pró­baköve lesz az új színházi veze­tésnek. A Vígszínháznak nagysze­rű előadása volt a Pesti Színház­ban, a Szentivánéji álom, a Ma­dách Színháznak pedig van egy kirobbanó sikerű előadása, a Macskák c. musical. Az ún. vi­déki színházak közül sikernek szá­mít a kaposvári Csíky Gergely Színház produkciója, a Marat/Sa­­de, amelynek fiatal rendezője, Ács János, a belgrádi Bitef­en díjat nyert. ф A Vígszínház „nagy öregjei­ről” — így idézőjelben — mit mondhatna? — Csakis idézőjelben fogadom el a kérdést, mert a színházban nincsenek is öregek. Páger Antal (majdnem elárultam, hány éves!) még mindig fiatalnak érzi magát. A szobrász agyaggal, kővel, bronz­zal és­ ki tudja, mivel dolgozik, a színész meg elsősorban a testé­vel, amelyet megpróbál mindvé­gig karbantartani, mint ahogyan az agyagszobrot vizes lepedővel szokás leteríteni, nehogy kiszárad­jon. A színész általában munka­bíróbb, és régi jó szokás szerint addig marad a színpadon, amíg le nem fordul róla. Ez a tisztességes színészhalál. Megpróbálunk tehát az utolsó pillanatig kitartani a színpadon, mert számunkra enél­­kül nemigen érdekes az élet. ALADICS János A részvevők nem tartották való­színűnek, hogy elegendő lesz az adakozásból begyűjthető összeg, és javasolták, hogy anyagi segítséget kell kérni a várostól és a köztár­saságtól. Amennyiben minden for­rás kimerül, számítani lehet Új­­belgrád lakosainak önkéntes mun­kájára is. Mivel Új-Belgrádba elég sok képzőművész lakik, javasolták, hogy a festők két képpel járulja­nak hozzá az akcióhoz. A képeket elárvereznék. Talán ezzel lehetne legtöbb pénzt szerezni, ha nem kellene tartani egy „apróságtól”. A festőknek ugyanis nem nagyon tet­szik ez az ötlet, mert állítólag fest­ményeik felét különféle önkéntes adományokra szánták. Egyelőre tehát csak egyetlen do­log bizonyos, és ez a legfontosabb: a felújított Merkator hozzájárulna a kultúrának és a dolgozóknak a közeledéséhez a szűkös élet- és munkatér humanizálásához. (Borba) Színpad nélkül nem érdekes az élet Találkozás Bánki Zsuzsa művésznővel Bánki Zsuzsa MAGYAR SZÓ­MŰVELŐDÉS MÁJUSI DÍJAS PEDAGÓGUS Mindig helytállni... Beszélgetés Rohacsek Mártonnal, a gombosi József Attila iskola tanárával Huszonegy éve tanít a gombosi Rohacsek Márton általános í­1 '­­lai számtantanár. Több min évtizede lelkiismeretes és sík, a nevelő-oktató munkájáért a hód­sági oktatásügyi érdekközösség Májusi díjjal - tüntette ki. A gom­bosi József Attila Általános Is­kola korszerű épületében találko­zunk, hogy elbeszélgessünk peda­gógiai tevékenységéről. — Az új iskolában, ahol kü­lön előkészületi helyisége van minden tanárnak, a gyerekek pe­dig szaktanteremben tanulhatnak megfelelő segédeszközök alkalma­zásával, sokkal könnyebb a ta­nítás, hatékonyabb a matematika oktatása. Ez lényeges, mert ily módon kevesebb energiával sajá­títhatják el a tanulók azt, amire valamikor kétszer annyi időre volt szükségük — mondja Roha­csek Márton, aki megjárta a középiskolai tanár útját is. Egy évig a zombori gimnáziumban dolgozott. Innen jött Gombosra, megszerették az emberek, tiszte­lik, és ő is jól érzi magát itt. • Tekintettel a mostani mate­matikai tananyagra milyen a gyerekek élőtudása? Értik-e a halmazokon alapuló számtant? — A mai tizenegy éves gyere­kek előtudása alaposabb, mert az óvodában és az általános iskola alsó osztályaiban is az új mód­szer szerint foglalkoznak velük nevelőik. Nemcsak a tehetség fontos. Sokat el lehet érni szor­galmas munkával is. Ez azonban függ a pedagógustól is. A gye­rekeknek időt kell teremteni, hogy utolérjék önmagukat, ha szükség mutatkozik rá. Az új matematika először sokaknak idegen volt, de amikor megértették az alapjait, a lényegét, az elveit — amire építeni lehet —, egyszerre sokan megszerették. Rohacsek Márton elmondta, hogy a tankönyveken változtatni kell­­lene. Túl sok bennük a jel. Ezen­kívül rengeteg az új elsajátítani való, kevés idő jut a begyakor­lásra. Megfeledkeztek a tanterv készítői a négy alapművelet fon­tosságáról. Ami a munkafüzete­ket illeti, nem elég célszerűek, mert egyszeri kitöltés után senki sem használhatja őket többé. — A tankönyvekben csökk­ente­­ném az elméleti anyagot és több, a gyakorlati életből vett és ott alkalmazható tanítási egységet ik­tatnék be. Ami a gombosi gye­rekeket illeti, értik a matemati­kát. Szép sikereket érnek el a községi és magasabb szintű ver­senyeken is. Például Hecskó Er­vin eljutott a vetélkedő tarto­mányi döntőjére, amit a Tudo­mányt a fiataloknak mozgalom keretében tartanak minden évben. Nekem azonban nemcsak az a fontos, hogy kiugró képességű gyerekeim legyenek, hanem hogy olyanok, akiknek zöme érti a számtant, alkalmazni tudja és későbbi iskoláztatása során is megállja a helyét — folytatja a szakember. „ Hogyan képezi magát tovább a falusi pedagógus? — Matematikai folyóiratokat já­ratok, szemináriumokon veszek részt, jó az együttműködés a zombori községközi pedagógiai intézettel, ahol Pintér János ma­giszter sokat segít. Ezenkívül a szabad foglalkozásokra külön pél­dákat dolgozok ki, amit a jobb előmenetelű­­gyerekek oldanak meg. Az emelt szintű oktatásra is külön kell készülni, hogy méltó választ adhassak a gyerekek kér­déseire. Rohacsek Márton nemcsak ma­tematikus, mert az ötvenes évek­ben a pedagógusképzés két- vagy többirányú volt. Ő például a számtan mellett fizikát mint ro­kon tantárgyat is tanult. Ezt most hasznosíthatja, mert kis is­koláról lévén szó — ahol kevés a gyerek és az óraszám is —, a nyolcadikosoknak fizikát is tanít. — Én ismét visszaállítanám a kétirányú pedagógusképzést. A ro­kon tartalmú tantárgyakat cso­portosítanám. Ily módon például fizika és vegytan vagy számtan és fizika s egyéb képesítésű ta­nárokat kaphatnánk — fejezte be a beszélgetést a Májusi díjas gombosi Rohacsek Márton szám­tan szakos általános iskolai tanár. PRIBHXA Mátyás Rohacsek Márton BECSE A TANÉVKEZDÉSRE VÁRVA Néhány tankönyv kivételével minden tanszer beszerezhető Az újvidéki Forum és a Cent­­roslavija becsei könyvkereskedései a jelek szerint jól felkészültek a tanév kezdetére. A könyvek, a fü­zetek és egyéb tanszerek már megérkeztek, és az érdeklődök száma is napról napra növekszik. A tanulók és a szülők egy része el akarja kerülni a szokásos szep­temberi tumultust, s már most, augusztusban bevásárol. A Forum becsei könyvkereske­désében megtudtuk, hogy az idén is lesz néhány olyan tankönyv, amely majd csak közvetlenül a tanévkezdet előtt jut el a boltok­ba. Ilyen az általános iskolák ne­gyedik osztályaiban az idegen nyelvek tanítására használt, ké­peskönyv, az ötödik osztályos at­lasz, továbbá az első és a máso­dik osztályosok számára készült környezetnyelvi képeskönyv. A többi tankönyv már a könyvke­reskedésben várja a vevőket. A könyvesbolt igen jó kapcso­latban áll a Petőfi Sándor Álta­lános Iskola diákszövetkezetével. Minden tankönyvet biztosít az iskola tanulói számára. Megtudtuk, hogy ebben a könyv­kereskedésben beszerezhetők a kö­zépiskolás tankönyvek is. A kötelező olvasmányok is meg­érkeztek. Külön figyelmet fordí­tottak arra, hogy Kovács Sztrikó Zoltán két könyve A lábfülesek bolygója és Fizi Karcsi kalandjai , amelyet az ősszel induló olva­sóversenyen vesznek igénybe. Kel­lő példányban meglegyen. A Cent­­ropapir becsei Djura Jak­ué könyv­kereskedésében több tonnára be­csülhető a rendelkezésre álló tan­könyv és tanszer. A jelekből ítél­ve azonban nem sokáig marad raktáron, mert ez az üzlet rend­kívül jó kapcsolatot tart fann né­hány iskolával. Most folyik a tanszerek szállítása. A szenttamá­si nádalji, túrjai, bácsföldvári általános iskolák, továbbá a be­csei Zdravko Gložanski és a Sa­mu Mihály Általános Iskolák ta­nulói iskolájukban vehetik meg a tankönyv- és a tanszer­csomago­kat. Szülőnek, diáknak, tanárnak és a könyvkereskedőnek egyaránt nagy könnyítés a szervezett tan­­könyvvásár, mert így a pedagó­gus pontosan meghatározhatja, milyen tankönyvet igényel. Ebbe a könyvkereskedésbe egyébként nagy mennyiségű is­kolatáska is érkezett, és a keres­kedők véleménye szerint más tan­szerből sem lesz hiánycikk. A becsei általános iskolában évekkel ezelőtt bevezették a tan­könyvcserét és így a még hasz­nálható tankönyvek tanultról ta­nulóra öröklődnek. 1- 9.- A nyár a mienk Dobri Janevszki rendező és operatőr Karlóca környé­kén megkezdte az újvidéki Neoplanta produkciójában A nyár a mienk című doku­mentum­filmjének a forga­tását. Szervező Milorad Ka­­laba. Dobri Janevszki Ke­rekeken járó pásztor című legutóbbi filmje szép siker­rel szerepelt a moszkvai nemzetközi fesztivál ver­senyműsorán. Ennek a film­nek a zenéjét, amelyet Djor­­dje Balašević komponált, mint ismeretes, a tavasszal Beograd Aranyéremmel tüntették ki a jugoszláv rö­vidfilmfesztiválon. 15

Next