Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 224-239. szám)

1983-08-22 / 230. szám

4 BELPOLITIKA-------------------------------------------­ Hasznos tapsifülesek Beszélgetés Nagy István adai nyúltenyésztővel Amikor egy fiatal nyulász után érdeklődtem, ismerősöm NAGY Istvánt ajánlotta. Megfogadtam tanácsát és ellátogattam az ifjú tenyésztőhöz. Belépvén a kapun,­ egy fiatalasszony, Nagy Istvánná fogadott bennünket. Kérdésünkre, hogy férje hol tartózkodik, moso­lyogva kérdezte, talán csak nem nyúl ügyében keresik maguk is? Amikor igenlő választ adtunk, el­mondta, hogy ma már hárman ke­resték. Mi csak írni szeretnénk erről a foglalkozásról. — Jó, majd mindjárt szólok neki, hátul van a nyulainál. Kisvártatva megjelent István. Beszélgetni kezdtünk. — Legelő­ször is mondja el, mi késztette ar­ra, hogy nyulat tartson? — Amikor 1981-ben megnősül­tem, egyedül kerestem. Házunk nem volt. Szüleink jóvoltából ki­sebb pénzösszeghez jutottunk, ezt befektettük épületanyagba. Ma már van egy lakható szobánk, a többi helyiség pedig az év végéig elkészül. Nos, ezt azért mondtam el, hogy megértse, az egy fizetés kevés volt a megélhetéshez, ezért gyorsan kiegészítő tevékenység után néztem. Mivel világéletem­ben szerettem az állatokat, ezért elhatároztam, hogy nyulat tartok. Helyszűke miatt ezek voltak a leg­célszerűbbek. — Mely fajta nyulak voltak az elsők? Milyeneket tart most? — Új-zélandi fehérekkel kezd­tem. Az ezt követő időszak főleg a kísérletezések jegyében telt el. Egy év alatt 35 anyát cseréltem, amíg kikötöttem a mai változat mellett: az anya kaliforniai, a bakok bécsi kékek. Ez viszonylag elég jó kereszteződés, anyánként átlagosan 8—9 kis nyulat kapok. Ф Milyen gondozást igényelnek a nyulak? — Nyugodtan mondhatom, hogy igényes állatok. Például ha az em­­ber nem figyelmesen állítja össze élelmüket, könnyen elmehet az egész állomány. Tisztántartásuk is roppant fontos. Ф Mely betegségek a gyakoriak és hogyan gyógyítja a nyulakat? — Környékünkön három beteg­ség gyakori. Az egyik ilyen a tak­­nyosodás. Ezt az orrnyílásukon megjelenő váladékról, valamint az első pár lábuk csapzottságáról ve­szem észre. Az állat el tudja húz­ni ezt a betegséget, de mivel az utódokra károsan kihat, ezért az előrehaladottabb betegeket likvi­dálom. A másik betegségük a maximatosis, ezt a­ szúnyogok és legyek csípésétől kapják, aminek hatására piros pont jelenik meg az orrukon és fülükön; ez a be­tegség 90 százalékban elviszi őket. A nyúl-szifilisz is gyakori, az ilyen beteg egyedeket elpusztítom, mivel fennáll a veszély, hogy az utó­dok is öröklik a betegséget.­­ Megéri-e tenyészteni és hol értékesíti őket? — Nincs szerződésem senkivel sem, így egy kollégámnak segítek be. Havonta 75 nyulat kell hogy átadjon. A mostani árak mellett is kifizetődő, ugyanis kilójáért 130 dinárt kapok. Év végéig mintegy 200 darabot szándékozok eladni. Az eladott állatok testsúlya 2—3,5 kg között mozog. Ezt a súlyt 3—4 hónap alatt érik el. 4 Jelenleg hány nyálból áll az állománya? — Hozzávetőleg 150 darab van, ebből 9 anya, 1 bak, a többi szál­lításra vár. 4 További tervei? — Az év végén zárszámadást végzek, és az elért eredménytől függően határozok, hogy a jövőben milyen intenzitással foglalkozik nyúltenyésztéssel. BERNÁT Nándor Nagy István Az iskolaév küszöbén MÉSZÁROS Julianna, a bajsai álta­lános iskola földrajz szakos tanárnője, a topolyai Társult Iskolák Munkásta­nácsának új elnöke. Vele beszélget­tünk az iskolaév kezdetéről, a tanüg­yi munkások helyzetéről, arról, hogy mi történik az iskolában augusztusban, hiszen szeptember elsején már kezdő­dik a tanítás. — Az iskolák társulása létjogosult­ságot nyert. Így már augusztusban közösen oldjuk meg az iskolák káder­kérdéseit. Igyekszünk, hogy senki se maradjon munka nélkül. Figyelembe vesszük a tanítás minőségét, és a szak­tanároknak is szavatoljuk a megfelelő óraszámot. Van olyan eset, hogy egy szaktanár nemcsak egy helységben ta­nít, hanem órakiegészítés végett má­sikba is elmegy. Tehát Topolyán elvé­geztük a tervszerű káderbeosztást. Ezt egy önigazgatási megegyezéssel szava­tolták nemcsak az általános iskolák­ban, hanem közösen a középiskolák­ban is. Velük együtt oldjuk meg a káderkérdést.­­ De nemcsak a káderkérdést oldot­tuk meg ilyen tervszerűen, hanem a személyi jövedelem kérdését is szabá­lyoztuk. Ezt a szabályzatot állandóan tökéletesítjük, mindig javítunk rajta, most például szigorúan figyelembe vesz­­szük a minőségi munkát is. Az isko­lák tanügyi munkástanácsai először megtárgyalják a kérdést, csak utána fogadja el a Társult Iskolák Munkás­tanácsa, és az iskolák dolgozói közös­sége a referendummal. — Most megint nagyon aktuális a pedagógusok életszínvonalának a kér­dése, mivel jelentősen emelkedtek az árak, a fizetésük viszont maradt a régi. Az a célunk, hogy a személyi jövedelemmel lépést tartsunk a gazda­sági ágazatokkal, de ez nem sikerül.­­ A községi önigazgatási érdekközös­ség is szorosan együttműködik a mun­kástanáccsal, és ezért az oktatásügyi, valamint a gyermekvédelmi OÉK-kel is szoros kapcsolata van. Ami azért előnyös, mert ezáltal a nevelőmunka rugalmasabb, színvonalasabb lehet.­­ Az augusztus mindig igen mozgal­mas, már ekkor benépesülnek az isko­lák. A tanárok órákat tartanak azok­nak a tanulóknak, akik valamelyik tantárgyból gyengék. Augusztusban vannak a gyűlések, amelyen a tanárok a nevelési terve­ket készítik el. Tehát nagyon fontos munka folyik most az iskolában. Most tartják a tanfolyamokat, a sze­mináriumokat a tanügyi dolgozók ré­szére. Ekkor kezdődik a kétnapos tanfolyam a magyar szakos tanárok részére Szabadkán. A tanárok is tehát készülnek a tanítás megkezdésére, hi­szen itt van már nem messze szeptem­ber elseje. IMRICS I. CSÓKA TÓTH Rozália néhány éve fél­munkaidővel virágkertészettel is foglalkozik. Ha a gazdaságosságot megtalálja (ha nem fizetne nagy adót), hivatásos virágtermesztővé válna.­­ Hol ismerkedett meg a virá­gokkal? — Macahalmán születtem, s mondhatom, virágoskertben nevel­kedtem, hiszen akkor még Maca­halmán igen nagy területen volt virágtermesztés, s én szüleimmel miként a többi gyermek, ott vol­tam abban az akkori óriási­ virá­goskertben. Ekkor már megszeret­tem a virágot, s azóta is imádója vagyok, az utóbbi néhány évben pedig virágkertészetem is van csa­ládi házunknál. Részben kény­szerből kezdtem virágot nevelni, hiszen amikor férjhez mentem, sokáig nem voltam munkaviszony­ban, így apósomnál segédkeztem, aki virágkertész. Lassan elsajátí­tottam a virággal való foglalkozás csínját-bínját, s fél munkaidővel ipart is váltottam. „ Milyen virágokat nevel? — Egyelőre a főfoglalkozás a műkoszorúk, művirágok készítése, de van némi szegfű, rózsa és kard­virág is, persze mindez kicsiben a ház mögött levő kertben. Vá­sárlóim főleg csókaiak, de olykor akad más helységből, sőt más köz­ségből is. Ezt az évet még így húzzuk ki, s ha jövedelmező lesz, az adó­politika pedig kedvező, jövőre ta­lán hivatásos virágkertészként fo­gok dolgozni. A tervek már papí­ron vannak, melegágyak építése, a vágott virág választékának nö­velése, cserjék, törpefák nevelése, cserepes virágok nevelése stb. Ter­mészetesen mindezt jól fontolóra kell venni, mert az ember, ha nem ésszel csinálja, könnyen ráfizet a befektetésre. VIOLA János Virágoskertben nevelkedtem MAGYAR SZÓ 1983. augusztus 22., hétfő Nem fontos a hírnév Egy-egy jól sikerült színdarab megtekintése után legtöbbször csak a színészeket és a rendezőket di­csérjük. Esetleg felfigyelünk a zene­karra, a jelmez, vagy, a díszlet ötle­­tességére. Legkevésbé vesszük azon­ban észre a világosító munkáját. Va­lahogy természetesnek tekintjük, hogy a színpad néha kivilágosodik, néha elsötétül, olykor különböző színekben játszik. Nem is gondo­lunk arra, hogy azt mielőtt ilyen nagyszerűen összehangolódott, ala­pos munka előzte meg. A bezdáni Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület minden tagja amatőr, a világosító is. A fővilágo­sító teendőit BIMAJER Zoltán fia­tal villanyszerelő látja el. Egy előadás alkalmával beko­pogtattam a kabinjába. Ott épp nagy volt a sürgés-forgás. Meghi­básodott néhány biztosíték, és az előadás kezdetéig el kelett hárí­tani a hibát. Csak az előadás a tett, — miközben a színpadot figyelte — beszélgethettünk, egyedül maradtam. Közben le­töltöttem a katonai szolgálatot, és amikor leszereltem, újra elvállal­tam ezt a feladatot. Már három éve én végzem. Ezenkívül ünnepi mű­sorok alkalmával a zenei bejátszás is az én feladatom.­­ Kell-e a világosítónak készül­ni egy-egy színdarabra? — Nagy felkészülésre nincs szük­ség. A rendezővel elemezzük a da­rabot, és megbeszéljük, hogy me­lyik jelenetnél, milyen fényre van szükség. A kezdeti mozgáspróbákon még nem kell jelen lennem, mert a társulat takarékosságiból rendes fény mellett gyakorol. Csak később kell rendszeresen itt lennem. Ha­mar összehangoljuk a dolgokat, ez sohasem jár nehézségekkel. Végül már unalmas itt ülni, és hetven­­hétszer végignézni ugyanazt a da­rabot. Megtörtént már olyan eset, hogy mindössze fél órával az ün­nepi műsor kezdete előtt szóltak, hogy szükség lesz rám. Ilyenkor futtásban átnézem a programot, és T­udósítópályázat sebtében rögzítem magamnak a szükséges tudnivalókat. Amikor Hanka Paldum Bezdán­­ban vendégszerepelt, egyáltalán nem kaptam semmilyen utasítást. A saját fantáziám szerint adtam a fényt, és a színt. Meglehetősen jól sikerült. Nagy tetszést aratott a nézők és a szereplők körében egyaránt. — Megtörtént-e, hogy valami hi­bát követtél el? — Komoly hibát még nem vé­tettem. Csak kisebb botlásokat, amit a közönség nem is vett észre. Pl. Gábor Andor Dollárpapa című darabjában az egyik szereplő szét­húzza a függönyt az ablak előtt. Nekem a kézmozdulatával párhu­zamosan kellett adnom a fényt. Elkéstem. — Ha a társulat vidéken vendég­szerepel, hogy illeszkedsz bele az új környezetbe? — Könnyebb a helyzet ott, ahol hasonló, korszerű felszerelés van, mint Bezdánban. De nagyon sok helyütt igen szegényesek a körül­mények. Néhol 4—5 százas égő van a színpad fölött, s ez az égés- vilá­gítás. Mindenesetre mindig viszünk magunkkal két reflektort. Feltalá­lom magam. Elvégre a szakmámba vág a dolog. — Véleményed szerint függ-e az előadás sikere a világítótól? — Nem állíthatom, hogy csak a világítás játszik közre. A színész, a rendező, a világosító, a jelmez­­tervező, a súgó mind egymásra vannak utalva. Egymás nélkül nem sokra mennénk. Olyanok vagyunk, mint egy gép, amelynek ha hiány­zik egy alkatrésze, nem tud mű­ködni.­­ Bánt-e, hogy egy sikeres elő­adás után leginkább csak a színé­szeké a babér? — Nem. Én nem a hírnév miatt vagyok világosító. Szórakozásból csinálom, örülök a sikernek, mert mindannyiunk együttes érdeme. BENCE Erika : Hogy lettél világosító? — A vállalatban szóltak, hogy kellene egy világosító a színház­ban, s nem lenne-e kedvem elvál­lalni. Akkor Janicza László volt a fővilágosító, és egy ideig együtt dolgoztunk. Aztán ő szerepet ka­pott néhány színdarabban, így Tevékenyebb lehetne az ifjúsági szervezet Időszerű feladatok a zombori felsővárosi helyi közösségben A zombori felsővárosi helyi kö­zösség a város északnyugati ré­szén terül el. Az 1981. évi nép­­számlálás szerint polgárainak szá­ma 13 000, azaz a második legna­gyobb helyi közösség a város terü­letén, területileg pedig a legna­gyobb. Az utóbbi időben többször is szó volt a helyi közösségek átszer­vezéséről, hogy több helyi közös­ség alakuljon. A helyi közösség finanszírozása állandó napirendi pont. Egy-másfél éve szó volt ar­ról is, hogy helyi közösségi szin­ten be kellene vezetni a helyi já­rulékot Az előzetes véleményku­tatás azonban kimutatta, hogy a polgárok zöme nem szavazna rá. Erre és még számos más kérdés­re válaszolt Božidar IVOVIC, a felsővárosi helyi közösség titkára. " A kommunális gondok a leg­égetőbbek területünkön. Az év elején 43 utcában nem volt szi­lárd úttest. Az idei terv alapján 19 utcában kezdtük meg az utak aszfaltozását és három kivételével (Isidor Sekulić, Djura Jakšić, Du­na utca) befejezték a munkálato­kat. A finanszírozásban részt vett a helyi közösség 20 százalékkal, az önigazgatási érdekközösség 50- nel, a polgárok pedig 30-cal járul­tak hozzá. A munkálatok kivitele­zője hitelt hagyott jóvá és ez az összeg a kamattal 600 millió di­nár. A törlesztés határideje 35 hó­nap, a kamatláb pedig 26 száza­lékos.­­ A helyi közösség területén szinte nincs szabad terület a gye­rekek és a fiatalok sporttevékeny­ségére. Az évi tervből eddig mi teljesült? — A helyi közösség eddig már több ízben volt kénytelen pénzt adni a játszótér megrongálódott vagy ellopott ke­lllékeinek a felújí­tására. Reméljük, hogy a helyi közösség közelében levő buszmeg­álló hamarosan kiépül, és akkor talán ilyen gondjaink nem lesz­nek. Úgy terveztük, hogy az év végéig elkészül egy játszótér a Josici településen, amely főleg a fiatalok sporttevékenységére lesz alkalmas, három sportpályát ter­vezünk. A szükséges pénzt a test­­nevelési DÉK, egy kis részét a helyi közösség adja, azzal, hogy a dolgozók és polgárok társadalmi munkával járulnak hozzá a rek­reációs sportközpont kiépítéséhez. Kár, hogy a helyi közösség terü­letén nem a legaktívabb a fiata­lok szervezete, a SZISZ, mert ön­kéntes munkával ők is jelentős mértékben hozzájárulhatnának ehhez. A Sikara kirándulóhelyet minden zombori polgár szívesen látogatja, azaz látogatná, ha sok­kal rendezettebb és tisztább len­ne. A kirándulóhely az Idegen­­forgalmi Szövetség igazgatása alatt áll, de sem annak, sem a helyi közösségnek nincs elegendő pénze a munkálatok kivitelezésé­hez. Úgy gondolom, hogy közös erőfeszítéssel községi szinten ren­dezni lehetne az áldatlan helyze­tet.­­ A lakosság legszükségesebb élelmiszeripari termékekkel való ellátásáról naponta olvashatunk a sajtóban. Mi a helyzet üzletháló­zatunk terén. Van-e elegendő üz­let, kioszk? — Területünkön kevés az üzlet, ami kihat a helyi közösség egyes részein lakók ellátottságára, kü­lönösen a Szkopje, a Mosztonga és a Vasúti település­en érezhető ez a legjobban. Úgy terveztük, hogy a Sloga faipari munkaszer­vezet volt helyiségeiben egy áru­házat rendezünk be, de a leg­utóbbi gazdaságszilárdítási intéz­kedések miatt ez egy ideig csak terv marad. Ifj. MORBER Antal Božidar Ivovic DUNACSÉB (ČELAREVO) Az egyetlen fiáker utolsó útja Vajdaság városaiban megszokott kép volt egykor a vasútállomáso­kon ácsorgó, a város utcáin köz­lekedő fiákerek sokasága. Mosta­nában az ilyen kép mind ritkább. Így volt az valamikor Dunacsében (Celarevón) is. Dungyevszki föld-­birto­kosnak számtalan kétfogato­­sa volt, meg hintója is. A háború utáni években a mezőgazdasági birtok agronómusainak egyetlen közlekedési eszköze a fiáker volt, amelyen a gazdaság parcelláit lá­togathatták. Azután lassan, de biztosan kiszorította a fogatos szállítóeszközt a motorhajtású. Az utolsó gumiabroncsos fiáker a napokban tette meg utolsó útját Dunacsák utcáin. Tulajdonosa, Mile KNEŽEVIC unokáival kocsikázott végig utoljára, mert ő is kocsistól lovastól túlad ezen az annyira kedvelt szállítóeszközön. K. F. Mile Knezevic fiáker javai a búcsú úton

Next