Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 224-239. szám)
1983-08-22 / 230. szám
4 BELPOLITIKA------------------------------------------- Hasznos tapsifülesek Beszélgetés Nagy István adai nyúltenyésztővel Amikor egy fiatal nyulász után érdeklődtem, ismerősöm NAGY Istvánt ajánlotta. Megfogadtam tanácsát és ellátogattam az ifjú tenyésztőhöz. Belépvén a kapun, egy fiatalasszony, Nagy Istvánná fogadott bennünket. Kérdésünkre, hogy férje hol tartózkodik, mosolyogva kérdezte, talán csak nem nyúl ügyében keresik maguk is? Amikor igenlő választ adtunk, elmondta, hogy ma már hárman keresték. Mi csak írni szeretnénk erről a foglalkozásról. — Jó, majd mindjárt szólok neki, hátul van a nyulainál. Kisvártatva megjelent István. Beszélgetni kezdtünk. — Legelőször is mondja el, mi késztette arra, hogy nyulat tartson? — Amikor 1981-ben megnősültem, egyedül kerestem. Házunk nem volt. Szüleink jóvoltából kisebb pénzösszeghez jutottunk, ezt befektettük épületanyagba. Ma már van egy lakható szobánk, a többi helyiség pedig az év végéig elkészül. Nos, ezt azért mondtam el, hogy megértse, az egy fizetés kevés volt a megélhetéshez, ezért gyorsan kiegészítő tevékenység után néztem. Mivel világéletemben szerettem az állatokat, ezért elhatároztam, hogy nyulat tartok. Helyszűke miatt ezek voltak a legcélszerűbbek. — Mely fajta nyulak voltak az elsők? Milyeneket tart most? — Új-zélandi fehérekkel kezdtem. Az ezt követő időszak főleg a kísérletezések jegyében telt el. Egy év alatt 35 anyát cseréltem, amíg kikötöttem a mai változat mellett: az anya kaliforniai, a bakok bécsi kékek. Ez viszonylag elég jó kereszteződés, anyánként átlagosan 8—9 kis nyulat kapok. Ф Milyen gondozást igényelnek a nyulak? — Nyugodtan mondhatom, hogy igényes állatok. Például ha az ember nem figyelmesen állítja össze élelmüket, könnyen elmehet az egész állomány. Tisztántartásuk is roppant fontos. Ф Mely betegségek a gyakoriak és hogyan gyógyítja a nyulakat? — Környékünkön három betegség gyakori. Az egyik ilyen a taknyosodás. Ezt az orrnyílásukon megjelenő váladékról, valamint az első pár lábuk csapzottságáról veszem észre. Az állat el tudja húzni ezt a betegséget, de mivel az utódokra károsan kihat, ezért az előrehaladottabb betegeket likvidálom. A másik betegségük a maximatosis, ezt a szúnyogok és legyek csípésétől kapják, aminek hatására piros pont jelenik meg az orrukon és fülükön; ez a betegség 90 százalékban elviszi őket. A nyúl-szifilisz is gyakori, az ilyen beteg egyedeket elpusztítom, mivel fennáll a veszély, hogy az utódok is öröklik a betegséget. Megéri-e tenyészteni és hol értékesíti őket? — Nincs szerződésem senkivel sem, így egy kollégámnak segítek be. Havonta 75 nyulat kell hogy átadjon. A mostani árak mellett is kifizetődő, ugyanis kilójáért 130 dinárt kapok. Év végéig mintegy 200 darabot szándékozok eladni. Az eladott állatok testsúlya 2—3,5 kg között mozog. Ezt a súlyt 3—4 hónap alatt érik el. 4 Jelenleg hány nyálból áll az állománya? — Hozzávetőleg 150 darab van, ebből 9 anya, 1 bak, a többi szállításra vár. 4 További tervei? — Az év végén zárszámadást végzek, és az elért eredménytől függően határozok, hogy a jövőben milyen intenzitással foglalkozik nyúltenyésztéssel. BERNÁT Nándor Nagy István Az iskolaév küszöbén MÉSZÁROS Julianna, a bajsai általános iskola földrajz szakos tanárnője, a topolyai Társult Iskolák Munkástanácsának új elnöke. Vele beszélgettünk az iskolaév kezdetéről, a tanügyi munkások helyzetéről, arról, hogy mi történik az iskolában augusztusban, hiszen szeptember elsején már kezdődik a tanítás. — Az iskolák társulása létjogosultságot nyert. Így már augusztusban közösen oldjuk meg az iskolák káderkérdéseit. Igyekszünk, hogy senki se maradjon munka nélkül. Figyelembe vesszük a tanítás minőségét, és a szaktanároknak is szavatoljuk a megfelelő óraszámot. Van olyan eset, hogy egy szaktanár nemcsak egy helységben tanít, hanem órakiegészítés végett másikba is elmegy. Tehát Topolyán elvégeztük a tervszerű káderbeosztást. Ezt egy önigazgatási megegyezéssel szavatolták nemcsak az általános iskolákban, hanem közösen a középiskolákban is. Velük együtt oldjuk meg a káderkérdést. De nemcsak a káderkérdést oldottuk meg ilyen tervszerűen, hanem a személyi jövedelem kérdését is szabályoztuk. Ezt a szabályzatot állandóan tökéletesítjük, mindig javítunk rajta, most például szigorúan figyelembe veszszük a minőségi munkát is. Az iskolák tanügyi munkástanácsai először megtárgyalják a kérdést, csak utána fogadja el a Társult Iskolák Munkástanácsa, és az iskolák dolgozói közössége a referendummal. — Most megint nagyon aktuális a pedagógusok életszínvonalának a kérdése, mivel jelentősen emelkedtek az árak, a fizetésük viszont maradt a régi. Az a célunk, hogy a személyi jövedelemmel lépést tartsunk a gazdasági ágazatokkal, de ez nem sikerül. A községi önigazgatási érdekközösség is szorosan együttműködik a munkástanáccsal, és ezért az oktatásügyi, valamint a gyermekvédelmi OÉK-kel is szoros kapcsolata van. Ami azért előnyös, mert ezáltal a nevelőmunka rugalmasabb, színvonalasabb lehet. Az augusztus mindig igen mozgalmas, már ekkor benépesülnek az iskolák. A tanárok órákat tartanak azoknak a tanulóknak, akik valamelyik tantárgyból gyengék. Augusztusban vannak a gyűlések, amelyen a tanárok a nevelési terveket készítik el. Tehát nagyon fontos munka folyik most az iskolában. Most tartják a tanfolyamokat, a szemináriumokat a tanügyi dolgozók részére. Ekkor kezdődik a kétnapos tanfolyam a magyar szakos tanárok részére Szabadkán. A tanárok is tehát készülnek a tanítás megkezdésére, hiszen itt van már nem messze szeptember elseje. IMRICS I. CSÓKA TÓTH Rozália néhány éve félmunkaidővel virágkertészettel is foglalkozik. Ha a gazdaságosságot megtalálja (ha nem fizetne nagy adót), hivatásos virágtermesztővé válna. Hol ismerkedett meg a virágokkal? — Macahalmán születtem, s mondhatom, virágoskertben nevelkedtem, hiszen akkor még Macahalmán igen nagy területen volt virágtermesztés, s én szüleimmel miként a többi gyermek, ott voltam abban az akkori óriási virágoskertben. Ekkor már megszerettem a virágot, s azóta is imádója vagyok, az utóbbi néhány évben pedig virágkertészetem is van családi házunknál. Részben kényszerből kezdtem virágot nevelni, hiszen amikor férjhez mentem, sokáig nem voltam munkaviszonyban, így apósomnál segédkeztem, aki virágkertész. Lassan elsajátítottam a virággal való foglalkozás csínját-bínját, s fél munkaidővel ipart is váltottam. „ Milyen virágokat nevel? — Egyelőre a főfoglalkozás a műkoszorúk, művirágok készítése, de van némi szegfű, rózsa és kardvirág is, persze mindez kicsiben a ház mögött levő kertben. Vásárlóim főleg csókaiak, de olykor akad más helységből, sőt más községből is. Ezt az évet még így húzzuk ki, s ha jövedelmező lesz, az adópolitika pedig kedvező, jövőre talán hivatásos virágkertészként fogok dolgozni. A tervek már papíron vannak, melegágyak építése, a vágott virág választékának növelése, cserjék, törpefák nevelése, cserepes virágok nevelése stb. Természetesen mindezt jól fontolóra kell venni, mert az ember, ha nem ésszel csinálja, könnyen ráfizet a befektetésre. VIOLA János Virágoskertben nevelkedtem MAGYAR SZÓ 1983. augusztus 22., hétfő Nem fontos a hírnév Egy-egy jól sikerült színdarab megtekintése után legtöbbször csak a színészeket és a rendezőket dicsérjük. Esetleg felfigyelünk a zenekarra, a jelmez, vagy, a díszlet ötletességére. Legkevésbé vesszük azonban észre a világosító munkáját. Valahogy természetesnek tekintjük, hogy a színpad néha kivilágosodik, néha elsötétül, olykor különböző színekben játszik. Nem is gondolunk arra, hogy azt mielőtt ilyen nagyszerűen összehangolódott, alapos munka előzte meg. A bezdáni Petőfi Sándor Művelődési Egyesület minden tagja amatőr, a világosító is. A fővilágosító teendőit BIMAJER Zoltán fiatal villanyszerelő látja el. Egy előadás alkalmával bekopogtattam a kabinjába. Ott épp nagy volt a sürgés-forgás. Meghibásodott néhány biztosíték, és az előadás kezdetéig el kelett hárítani a hibát. Csak az előadás a tett, — miközben a színpadot figyelte — beszélgethettünk, egyedül maradtam. Közben letöltöttem a katonai szolgálatot, és amikor leszereltem, újra elvállaltam ezt a feladatot. Már három éve én végzem. Ezenkívül ünnepi műsorok alkalmával a zenei bejátszás is az én feladatom. Kell-e a világosítónak készülni egy-egy színdarabra? — Nagy felkészülésre nincs szükség. A rendezővel elemezzük a darabot, és megbeszéljük, hogy melyik jelenetnél, milyen fényre van szükség. A kezdeti mozgáspróbákon még nem kell jelen lennem, mert a társulat takarékosságiból rendes fény mellett gyakorol. Csak később kell rendszeresen itt lennem. Hamar összehangoljuk a dolgokat, ez sohasem jár nehézségekkel. Végül már unalmas itt ülni, és hetvenhétszer végignézni ugyanazt a darabot. Megtörtént már olyan eset, hogy mindössze fél órával az ünnepi műsor kezdete előtt szóltak, hogy szükség lesz rám. Ilyenkor futtásban átnézem a programot, és Tudósítópályázat sebtében rögzítem magamnak a szükséges tudnivalókat. Amikor Hanka Paldum Bezdánban vendégszerepelt, egyáltalán nem kaptam semmilyen utasítást. A saját fantáziám szerint adtam a fényt, és a színt. Meglehetősen jól sikerült. Nagy tetszést aratott a nézők és a szereplők körében egyaránt. — Megtörtént-e, hogy valami hibát követtél el? — Komoly hibát még nem vétettem. Csak kisebb botlásokat, amit a közönség nem is vett észre. Pl. Gábor Andor Dollárpapa című darabjában az egyik szereplő széthúzza a függönyt az ablak előtt. Nekem a kézmozdulatával párhuzamosan kellett adnom a fényt. Elkéstem. — Ha a társulat vidéken vendégszerepel, hogy illeszkedsz bele az új környezetbe? — Könnyebb a helyzet ott, ahol hasonló, korszerű felszerelés van, mint Bezdánban. De nagyon sok helyütt igen szegényesek a körülmények. Néhol 4—5 százas égő van a színpad fölött, s ez az égés- világítás. Mindenesetre mindig viszünk magunkkal két reflektort. Feltalálom magam. Elvégre a szakmámba vág a dolog. — Véleményed szerint függ-e az előadás sikere a világítótól? — Nem állíthatom, hogy csak a világítás játszik közre. A színész, a rendező, a világosító, a jelmeztervező, a súgó mind egymásra vannak utalva. Egymás nélkül nem sokra mennénk. Olyanok vagyunk, mint egy gép, amelynek ha hiányzik egy alkatrésze, nem tud működni. Bánt-e, hogy egy sikeres előadás után leginkább csak a színészeké a babér? — Nem. Én nem a hírnév miatt vagyok világosító. Szórakozásból csinálom, örülök a sikernek, mert mindannyiunk együttes érdeme. BENCE Erika : Hogy lettél világosító? — A vállalatban szóltak, hogy kellene egy világosító a színházban, s nem lenne-e kedvem elvállalni. Akkor Janicza László volt a fővilágosító, és egy ideig együtt dolgoztunk. Aztán ő szerepet kapott néhány színdarabban, így Tevékenyebb lehetne az ifjúsági szervezet Időszerű feladatok a zombori felsővárosi helyi közösségben A zombori felsővárosi helyi közösség a város északnyugati részén terül el. Az 1981. évi népszámlálás szerint polgárainak száma 13 000, azaz a második legnagyobb helyi közösség a város területén, területileg pedig a legnagyobb. Az utóbbi időben többször is szó volt a helyi közösségek átszervezéséről, hogy több helyi közösség alakuljon. A helyi közösség finanszírozása állandó napirendi pont. Egy-másfél éve szó volt arról is, hogy helyi közösségi szinten be kellene vezetni a helyi járulékot Az előzetes véleménykutatás azonban kimutatta, hogy a polgárok zöme nem szavazna rá. Erre és még számos más kérdésre válaszolt Božidar IVOVIC, a felsővárosi helyi közösség titkára. " A kommunális gondok a legégetőbbek területünkön. Az év elején 43 utcában nem volt szilárd úttest. Az idei terv alapján 19 utcában kezdtük meg az utak aszfaltozását és három kivételével (Isidor Sekulić, Djura Jakšić, Duna utca) befejezték a munkálatokat. A finanszírozásban részt vett a helyi közösség 20 százalékkal, az önigazgatási érdekközösség 50- nel, a polgárok pedig 30-cal járultak hozzá. A munkálatok kivitelezője hitelt hagyott jóvá és ez az összeg a kamattal 600 millió dinár. A törlesztés határideje 35 hónap, a kamatláb pedig 26 százalékos. A helyi közösség területén szinte nincs szabad terület a gyerekek és a fiatalok sporttevékenységére. Az évi tervből eddig mi teljesült? — A helyi közösség eddig már több ízben volt kénytelen pénzt adni a játszótér megrongálódott vagy ellopott kelllékeinek a felújítására. Reméljük, hogy a helyi közösség közelében levő buszmegálló hamarosan kiépül, és akkor talán ilyen gondjaink nem lesznek. Úgy terveztük, hogy az év végéig elkészül egy játszótér a Josici településen, amely főleg a fiatalok sporttevékenységére lesz alkalmas, három sportpályát tervezünk. A szükséges pénzt a testnevelési DÉK, egy kis részét a helyi közösség adja, azzal, hogy a dolgozók és polgárok társadalmi munkával járulnak hozzá a rekreációs sportközpont kiépítéséhez. Kár, hogy a helyi közösség területén nem a legaktívabb a fiatalok szervezete, a SZISZ, mert önkéntes munkával ők is jelentős mértékben hozzájárulhatnának ehhez. A Sikara kirándulóhelyet minden zombori polgár szívesen látogatja, azaz látogatná, ha sokkal rendezettebb és tisztább lenne. A kirándulóhely az Idegenforgalmi Szövetség igazgatása alatt áll, de sem annak, sem a helyi közösségnek nincs elegendő pénze a munkálatok kivitelezéséhez. Úgy gondolom, hogy közös erőfeszítéssel községi szinten rendezni lehetne az áldatlan helyzetet. A lakosság legszükségesebb élelmiszeripari termékekkel való ellátásáról naponta olvashatunk a sajtóban. Mi a helyzet üzlethálózatunk terén. Van-e elegendő üzlet, kioszk? — Területünkön kevés az üzlet, ami kihat a helyi közösség egyes részein lakók ellátottságára, különösen a Szkopje, a Mosztonga és a Vasúti településen érezhető ez a legjobban. Úgy terveztük, hogy a Sloga faipari munkaszervezet volt helyiségeiben egy áruházat rendezünk be, de a legutóbbi gazdaságszilárdítási intézkedések miatt ez egy ideig csak terv marad. Ifj. MORBER Antal Božidar Ivovic DUNACSÉB (ČELAREVO) Az egyetlen fiáker utolsó útja Vajdaság városaiban megszokott kép volt egykor a vasútállomásokon ácsorgó, a város utcáin közlekedő fiákerek sokasága. Mostanában az ilyen kép mind ritkább. Így volt az valamikor Dunacsében (Celarevón) is. Dungyevszki föld-birtokosnak számtalan kétfogatosa volt, meg hintója is. A háború utáni években a mezőgazdasági birtok agronómusainak egyetlen közlekedési eszköze a fiáker volt, amelyen a gazdaság parcelláit látogathatták. Azután lassan, de biztosan kiszorította a fogatos szállítóeszközt a motorhajtású. Az utolsó gumiabroncsos fiáker a napokban tette meg utolsó útját Dunacsák utcáin. Tulajdonosa, Mile KNEŽEVIC unokáival kocsikázott végig utoljára, mert ő is kocsistól lovastól túlad ezen az annyira kedvelt szállítóeszközön. K. F. Mile Knezevic fiáker javai a búcsú úton