Magyar Szó, 1983. augusztus (40. évfolyam, 224-239. szám)
1983-08-24 / 232. szám
napsugár SZERKESZTI farkas D zsuzsa MARKO DEKÍr Gyermekkorom csónakja (Emlékezés apámra) A part menti lépcsőhöz támaszkodva bóbiskolt a fehér kishajó. Dudájának hangja szerteiromlott, visszhangozva trillázott a Sugavica mentén. Már sokat hallottam a városról, a mellette hömpölygő Dunáról, a ligetek és erdők dúsgazdagságáról, a számtalan kisebb-nagyobb mellékágról viszont annál kevesebbet. A hajó orránál ácsorogva gyönyörködtem a napsütéses bácskai tájban, a tajtékzó hullámokban és a gyöngyöző vízcseppekben, amelyek tarka színorgiává kavarodtak a szivárvánnyal. Mögöttünk a piszkosszürke vízfelületen a folyó távolból ideszűrődő kék színével táncra perdülve egymás hegyén-hátán tülekedtek a széles vízbarázdák. —— A dunai hajósok kékesszürke egyenruhájában feszítve, szétterpesztett lábakkal ott állt a kormányos, aki hatalmas tenyerével a kormányrudat fojtogatta, így tartva a meghatározott irányt. —O— ! Az ünnepélyes némaságot megtörte a motor hangos csukladozása, meg néhány ott keringő sirály, az örökös útitársak, akik a magasból alápörögve beleszédültek a mélybe, ügyes mozdulattal derékon csípve a víz felszíne közelében ficánkoló halakat. A halászcsónakok elpilledve telipedtek a kikötőhidak szegélyén, bennük kézzel kötött hálók szunnyadtak, varsák és kátránnyal bemázolt bárkák társaságában. E partszegélyt a bajaiak Bezédnek hívják. A kishajó csak egy lélegzetvételnyire kötött ki, hogy megszabaduljon élő terhétől. A bokrokkal teletűzdelt meredek latyakos parton jámbor halászok jelentek meg. Napbarnította, szélcserzett arccal segítőkészen nyújtották felénk az evezőktőlmegkérgesedett, mégis meleg kezüket. A t orlák üresen tátongtak a nádtetők alatt, hol szokás szerint csípős halászlé meg csusza, paprikás és egyéb ínyencségek kerültek terítékre. Tekintetemmel szeretettel köszöntöttem a vízi iparosok szerszámait, de a legjobban az evező szúrt szemet. Szinte hangosan csalogatott, hogy együtt búvárkodjunk a hosszú fekete csónakok dereka mellett. Úgy éreztem, valami sós íz kúszik a torkomra, s a mélaba csábítva vonzott apám halászkunyhójának elkorhadt, nádtetős eresze alá. Hajdanában kora pirkadatkor együtt lestük a nagy pillanatot, amikor a langyos ködöt átdöfték az első napsugarak, hogy hajnalhasadással jelezzék a munkanap kezdetét a Dunaág szögletében. —— Egy pillanatra eleveztem gyermekkorom csónakjában. Miközben újból kikötöttünk, ősi ösztönnel tört rám a vágy, hogy odakiáltsak: — Isten veled, öreg! Isten veled, Apám! Mellettünk ismét felsussantak a hullámok, miközben magunk mögött hagytuk a mozdulatlant, az üvegsima rezédi vízfelületet, amelynek halászai valamikor apám cimborái voltak. (Baja, 1977) (Horvát eredetiből fordította: BEDE Béla) * (Marko Pedis jeles magyarországi horvát író és költő.) Kilépek a kapun és máris belém kötnek! És kik? Pelenkás hatodikosok! Hogy miért provokálnak? Egy lány miatt, ha ezt a szomszédban lakó „fodros” majmot ahhoz a nemhez lehet sorolni. A többi fiúnak nevezett csodabogarat pedig inkább valami harmadik nemhez kellene sorolni. Nos, újból a lányoknál tartunk. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a fiúk mennyire jól táncolnak a lányok füttyszavára, mint az én példám. Igen, a fiúk feltűnési vágyáról beszélek, és máris megvan a magyarázat, hogy miért piszkálnak. Azért, hogy Sandra „úrnő”, az a fodros majom jól szórakozzon és hogy lássa, milyen príma udvarlói vannak. Bezzeg, ha nincs ott az „úrnő”, olyankor szégyen a futás, de hasznos, mert tartanak a bosszúmtól. Pia csak a banda egyik tagja jön velem szembe, hát a sarat is lenyalná a cipőm orráról. Alig várom, hogy végre kinőjek ebből a korból, csak azért, hogy megkomolyodjanak végre a kortársaim is! HARMATI1 Péter, VII. c, J. J. Zmaj iskola, ____ •. ,,-j JSzabadjng Nemes István szövegrajzai Verébfogás Lujza cica fogta, kis mancsával fogta, addig, addig fogta, míg csak meg nem fogta. Tépte, tépte, tépte, veréb szárnyát tépte, addig, addig tépte, míg csak ki nem tépte. Marta, marta, marta, marta és kaparta, addig, addig ro,rta, míg össze nem marta. Ette, ette, ette, a zsákmányát ette, addig, addig ette, míg csak meg nem ette. Nyalta, nyalta, nyalta, nyalta száját nyalta, addig, addig nyalta, míg csak le nem nyalta. HEMM Károly, ÍV ., Petőfi Sándor iskola, Újvidék Kísérleteztem egy hétfői napon, ötödikes koromban, láttam az iskolatelevízióban a fizikaórán, hogy fellőttek egy rakétát, és ezzel magyarázták meg az akció-reakció törvényét. Elhatároztam, hogy én is készítek egy lövedéket. Egymás után szedtem szét a testvérem golyóstollait, mivel az enyémet nem voltam hajlandó. Végre ráakadtam a megfelelőre. Fogtam egy doboz gyufát, és kiszaladtam az udvarra. Letettem a szereléket, de kést elfelejtettem magammal vinni. Visszamentem hát a konyhába. Mire kiértem újból az udvarra, a gyufásdoboz eltűnt. Körülnéztem, és észrevettem, hogy a Bobi rágja a dobozt. Mikor közel értem hozzá, rám mozdult. Később nagy nehezen sikerült elvennem tőle. A gyufaszálakról lekapartam a ként, és beletuszkoltam a bél végébe, majd bedug- Jót játszottunk A ránk virradt szombat nem sok jót ígért. Hideg, esős idő volt. Sokáig tétlenkedtünk az ágyban. Azután kipottyogtunk reggelizni. Evés után olvasni kezdtem, de rögtön abba is hagytam. Unatkoztam. Elykor kopogást hallottam az ablakon. Kimentem, láttam, hogy az Ákos jött. Ő is unatkozott. A testvérem ekkor felkiáltott: — Gyertek, játszunk Ember, ne mérgelődjöt! — Rögtön ráálltunk. Nemsokára már pergett is a kocka. A ROl, a testvérem vezetett. Ekkor váratlan beteg történt. Ákos levette a testvérem bábuját. Roli sírásba fogott. Kis idő múlva meg belerúgott a társasjátékba. Én meg, mint a tigris, felugrottam és a fülébe sziszegtem: — Eztán nem is foglak engedni, hogy játszói!! — Megint elkezdett bömbölni. — Jól van no, gyere! — mondtam, öt perc sem telt bele, és már játszottunk is, mint akik össze sem vesztek. Észre sem vettük, hogy elmúlt az idő, így telt el az egész délelőtt. Később elállt az eső, és kimentünk. Azóta is emlegetjük ezt a délelőttöt, mert soha még ilyen jót nem játszottunk. GÖDÜLLEI Róbert V. a., Samu Mihály , iskola, Péterréve ttani egy gyufaszállal. Ezzel elkészült a lövedék. A gyufaszálat bedugtam a falba. Három gyufával melegítettem. Egyszer csak egy nagy durranás, és úgy éreztem, mintha nyárson sülne a kezem. A művelet előtt elfelejtettem ugyanis megnézni, hogy van-e a bélben tinta. Szerencsétlenségemre tiszta út volt. A felforrósodott tinta fele a kezemre csapódott, a másik fele a falra. Gyorsan odaszaladtam a csaphoz, és lehűtöttem a kezem. Ekkor már jobban éreztem magam, mert a hideg víz mintha megváltoztatta volna az érzőidegeimet. Később mosóporral távolítottam el a kezemről a tintát, a falról pedig dörzspapírral. A kísérletek azonban ezzel nem fejeződtek be. Készítettem még egy új R—2- es rakétát, és újból starthoz állítottam. A kutyám ekkor már fedezékbe vonult, és innen ugatta az égő gyertyát és a rakétát. Az előbbi kilövés után úgy ugatott, mintha a starthelyen betörő lenne. A második kilövéssel sikeresen befejeződött a kísérlet. A tereptisztítás gyorsan ment, és mire anyu hazaért, már minden jel el volt tüntetve. Az egyetlen jel csak az volt, hogy Bobi egy jó hétig nem mert azon a helyen lefeküdni, ahol startolt a rakéta. A kísérletek a következő hetekben is folytak a kis RS2-esekkel, de végül én is rájöttem, hogy ez nem egyszerű és nem veszélytelen játék. NAGY Attila, 7. b. November 11. iskola, Zenta A nyár pillanatai Nyáridőben a sok gyerek Ugrál ingán, gurul, pereg. Gyerekek és felnőttek is, Szép a szünet nektek is. Kirándulásra a nagyerdőbe, Mindenki csak előre, előre! Előveszik a tarisznyát, Megkezdik a nagy lakomát. Vígan pattog a sok labda, Csaba, vigyázz az ablakra! Készítjük a kacsatalpat, Örülünk a jó fagylaltnak. CERNA Zoltán, VI.c, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Fekete István: Tüskevár (Könyvismertetés) A szünidőben olvastam Fekete István Tüskevár című könyvét. A mű főszereplője Ladó Gyula, akiit Tutajosnak becéznek. Alacsony, sovány gyerek. Jó tanuló. Mivel jóravaló, kedves fiú, sok barátra tett szert. Legjobban Bütyököt kedveil Érdeklődő, és igen szorgalmas. Nem félénk, a nyári szünidőt Tutajos és Bütyök a berekben tölti el Matula bácsival. Sok érdekességet megtanulnak. Számtalan horgászélményük akad. Tutajos megtanul evezni és puskával lőni, Bütyök pedig a horgászattal ismerkedik meg. A madarak életével is megismerkednek. Megtekintik a tüskevárat, ahol szép élményekben van részük. A könyv legszebb része, amikor egy „óriási” harcsát fognak. Ez a hal Tutajostól először megszökik, de végül mégis a zsákmányukká válik. Hogy hogyan? Megtudhatjátok, ha elolvassátok ezt a könyvet. Azoknak a tanulóknak ajánlom, akik kedvelik a természetet és az ott élő állatokat. ACSAI Sándor, VIII .o. Petőfi Sándor iskola, Becse Születésnapom Nagy izgalommal vártam a három órát, mert arra az időpontra hívtam össze a barátnőimet. Mikor mindannyian együtt voltunk, elkezdtünk játszani. Mackóval kiütőcskéztünk. Később eszeveszetten zavartuk egymást a lakásban. Szerencsére anyuék nem vették észre. Lari, Andrea és én az asztal alá bújtunk, hogy ne vegyenek észre bennünket. Gyurka közben csak azt hajtotta, hogy „Csak a fejét üsd, ott nem sántul meg.” — De hol vannak? — kérdezte Atti. Mi erre már nem bírtuk ki nevetés nélkül, elnevettük magunkat. Mikor ránk találtak, azt mondtuk, hogy mi már nem játszunk, menjünk inkább lemezezni. — Inatokba szállt a bátorság, ugye? — csúfolódott Gyurka. Bementünk a szobába és lemezeztünk. Egyszer csak anyu figyelmeztetett: — Már fél hét, menjetek most már haza, mert máskor nem engednek el benneteket. — Szia, mondta Andrea és már indult is az első szobába. — Csókolom — köszönt el anyutól. — Sziasztok, csókolom! — mondta Gyurka és követte Andrea példáját.. — Szervusztok! — mondtam és kikísértem őket. Lari még maradt. Megnézte a rajzfilmet, majd ő is elment. Még most is szívesen emlékszem viszsza erre a délutánra. TALLÓS Melinda, V. b. Petőfi Sándor iskola, Becse ШЧаШшЈ A nyárral együtt lassan elszáll a szünidő is. Ideje, hogy gondoljunk az iskolára. Illene rendet tenni az íróasztal fiókjaiban, kiselejtezni a régi tankönyveket, füzeteket, átlapozgatni őket, becsomagolni, forgatni az újakat, felvarrni a leszakadt gombot a diákköpenyről... És hát nem árt, ha lélekben lassan felkészülünk a ránk váró újabb feladatokra. Szép volt a nyár, s biztos vagyok benne, hogy rengeteg új élménnyel gazdagodtatok. Ennyi friss tapasztalat pedig bizonyára felkelti bennetek a további tettvágyat, jó kedvet ad a tanuláshoz. Remélem, együttműködésünk a tanév megkezdésével fellendül majd, mivel most már mindannyian együtt lesztek az iskolapadokban, és közös szervezésben küldhetitek be munkáitokat. Minden jót kívánok nektek az új tanévhez, baráti szeretettel üdvözöllek benneket ZSUZSA Kenyeres Kovács Márta Nyárhinta Ütött már a harmatára, zeng az erdő hajnal óta. Üde mező vígan csillog, fénye, mint a csillag, villog. Szegfű, rózsa, levél zöldje, kerti világ de szép földje! Délben dús a Nap, a meleg, lombok alatt árnyra lelek. Méhecske dong a virágon, zsongó-bongó délutánon. Bíbor alkony bontja szárnyát, hulpirul az éjt várván. S jön már az is kék fogatán, csillaglámpák gyúlnak nyomon. Hajnal, reggel, nappal, este, nyárkörhintán száll repesve.