Magyar Szó, 1983. október (40. évfolyam, 270-284. szám)

1983-10-02 / 271. szám

1983. október 2., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 A Ludasi-tó a rendkívüli állapot után Sikerült elkerülni a katasztrófát • Messze földön nincs párja az itt élő süllőnek Májusban nagy riadalmat keltett a Ludasi-tó rendkívül alacsony víz­állása, különösen, amikor az illeté­kesek rendkívüli állapotot hirdettek, a halállomány lehalászására és víz­­behozatalra készültek a tó élővilá­gának megőrzése érdekében. A tó a rendkívül nagy szárazság miatt nem kapott vizet a Palicsi-tóból, a Kő­rös-patakból pedig csak kevés víz csordogált bele. A helyzetet tetézte, hogy a tó vizét öntözésre használ­ták, ráadásul valaki megnyitotta a tó zsilipjét is, és a kritikus pontra süllyedt a tó vízének szintje. Négy hónappal a rendkívüli állapot kihir­detése, majd megszüntetése után felkerestük dr. SZÖLLŐSI Gyula biológust, aki többek között a sza­badkai halasvizek állapotát ellen­őrzi a Szabadkán székelő Tartomá­nyi Építészeti Intézet szakmunkatár­saként. Megérdeklődtük: javult-e a helyzet május óta? — Az alacsony vízállás miatt, sze­rencsére, nem történt katasztrófa, nem volt halpusztulás, jóllehet az iszap is nagyon felmelegedett — közölte dr. Szöllősi Gyula. — Noha a Ludasi-tó április óta nem kapott vizet a peremcsatornából, a zsilip le­zárása után fokozatosan javult a helyzet. — Egyre több szó esik arról, hogy a tó északi részén rohamosan iszaposodik a víz, s a helyzetet sú­lyosbítja, hogy a peremcsatornából oda ömlik a nem teljesen megtisztí­tott szennyvíz. Mit mond erről a szakértő? — A peremcsatornát, az eredeti tervek szerint, a Kőrös-patakig kell kiépíteni, de csak a Vér-tóig fu­totta a pénzből. A jelenlegi körül­mények között a Ludasi-tó teljes védelmét jelentené, ha a peremcsa­torna elkerülné ezt a halasvizet. A távolabbi lehetőségek közé tarto­zik, hogy a leendő Tisza—Pal­ics csatornából a Ludasi-tó déli részébe engedett vízzel kiszorítanánk az északi részben levő vizet. A követ­kező nemzedéknek talán majd sike­rül kiiszapolni a tó északi részét, s akkor teljes egészében helyrehozzák a tavat. Ez utóbbi nélkül is 200 éves álmot váltunk azonban valóra a fel­sorolt teendők végrehajtásával. Dr. Szöllősi Gyula rámutatott ar­ra is, hogy a szabadkai halasvizek helyzetének és azon túlmenően a vi­dék mezőgazdaságának és iparának vízellátása az említett csatorna ki­építésével végérvényesen megoldó­dik. Jelenleg a Ludasi-tó déli ré­szén kielégítő a víz minősége, s nem romlik. Ezzel kapcsolatban FUTÓ Árpád biológus megjegyezte, hogy a víz minőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Ludasi-tó­­ban szépen fejlődik a süllő, amely köztudomásúan érzékeny hal. Hazai és külföldi szakemberek is megvizs­gálták és szerintük messze földön nincs párja a ludasi süllőnek. A Ludasi-tó említett zsilipjével kapcsolatban rengeteg eltérő véle­mény hangzott el. Egyesek szerint rozoga tákolmányról van szó, a­míg a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Munkaszervezetben azt állítják, hogy mind építészeti, mind funkcionális szempontból kifogástalan. Kihasz­náltuk az alkalmat, s véleményt kér­tünk róla dr. Szöllősi Gyulától is. Nos, határozottan állította, hogy a zsilip minden szempontból megfelel a követelményeknek. VALIHORA István SZABADKA Kenyértörés rendezetlen viszonyok miatt Miért vált ki a Chemos a bőripari kombinátból? A kérdésre nem könnyű vá­laszt adni. Annál inkább, mert a kiválás gondolata és szándéka sem újkeletű, ebből eredően te­hát azok a viszonyok sem, ame­lyek a Subotica Bőripari Kom­binátban kialakultak. Menjünk csak sorjában. A mint­egy 2200 dolgozót foglalkoztató kombinátnak eddig három tmasz­a és egy közös szakszolgálata volt. Ebben a kollektívában dolgozott külön társultmunka-alapszervezet­­ként a palicsi Chemos műanyag­gyár is. A csaknem 800 dolgozót foglalkoztató közösségben — az eddigi tapasztalatok alapján, a kü­lönféle fórumokon elhangzottak­ból ítélve — az elégedetlenség egyik oka (s ezzel párhuzamosan a kiválás gondolata) a kombinát túl nagyra duzzadt szakszolgálata volt. Attól függetlenül, hogy min­den tmasz­nak volt külön szak­­szolgálata, ez a közös szolgálat például csak a Chemos számára az elmúlt évben mintegy 10 millió dinár kiadást jelentett. A nyersanyagbeszerzési nehézsé­gek, az alapanyagok drágulása kü­­lönben is sújtotta a palicsi gyá­rat, így tehát nem mellékes szá­mára, hogy milyen összeget költ a szakszolgálatra, amely gyakran nem is azt nyújtja számára, amit elvárnának tőle. A palicsiak ezt többször szóvá tették, s így las­san kialakult az az elhatározás is, hogy a Chemos kiválik a kom­binátból. A kombinátban kialakult belső viszonyokról és a palicsi szándék­ról az év elején tárgyalt a sza­badkai községi szakszervezeti ta­nács, júniusban pedig a KSZ köz­ségi bizottságának elnöksége is. Az utóbbi összejövetelen munkacso­port alakult a helyzet kivizsgálá­sára, ezenkívül az elnökség hatá­rozatba foglalta, hogy a munka­­szervezetben szorgalmazni kell e nagyobb szervezettséget, fokozni a termelékenységet, nagyobb figyel­met szentelni a piackutatásnak és állapítsák meg azoknak a felelős­­ségét, akik hozzájárultak e hely­zet létrejöttéhez, a viszonyok el­mérgesedéséhez. A munkacsoport elvégezte feladatát és a napokban a községi pártbizottság ülésén be is számolt erről. — a munkaszervezetben a köz­ségi pártbizottság elnöksége által sugallmazott feladatokat csak rész­ben, vagy egyáltalán nem végezték el — mondja Stipan Kruzžević, a pártbizottság végrehajtó titkára.­­ A munkacsoport értékelése szerint nem ismertették a dolgozókkal a tényleges helyzetet, s ami legrosz­­szabb, nem állapították meg az il­letékesek felelősségét. Ez minden­képpen elít­élendő. Stipan Prčić, a munkaszervezet igazgatója mindössze néhány hó­nap óta áll a kollektíva élén. Ő a következőket mondja a helyzet­ről: — Nem újkeletű a Chemos ki­válási szándéka. De csak ebben a a kollektívában jelentkezett ez az igény. Hogy az önigazgatási vi­szonyok nincsenek megfelelő szin­ten? Ez valóban így van, hiszen a Solid és a Chemos között pél­dául az együttműködés máig is ez adásvételi viszonyok képezték. A tények pontos ismeretéhez szükséges még elmondanunk, hogy a Chemos termékeinek gyártásá­hoz szükséges alapanyagot a kő­olajfeldolgozó ipar hulladékaiból nyeri, így ettől a gazdasági ága­zattól függ tevékenységének haté­konysága is. Nyílt titok, hogy a palicsiak a Naftagas összetett Tár­­sultmunka-szervezet tagvállalata­ként szándékoznak a továbbiakban működni. — Tudom, hogy most minket okolnak az előállt helyzetért — mondja Papp Ferenc, a Chemos igazgatója. — Mi azonban úgy vél­jük, hogy ezzel a lépésünkkel jót akarunk mind a Chemosnak, mind a községnek, s jövőnk a kőolaj­iparral való együttműködéstől függ. Ezt nagyon nehéz most bizonyí­tani, de mi, akik naponta szembe­sülünk a problémákkal, másként látjuk a dolgokat, mint azok, akik kívülről szemlélik a helyzetet. Mindenesetre mi a legjobb szán­dékkal viseltettünk e megoldás lebonyolítása iránt, s nem akar­juk kötelezettségeinket sem elha­nyagolni a többi tmas­­szal szem­ben, akkor sem, amikor kilépünk a társulásból. Erre nyilvánvalóan sor is kerül, hiszen a szeptember 29-én tartott referendumon a Chemos dolgozói­nak 81 százaléka a kiválás mel­lett döntött és önálló munkaszer­vezetként akarja saját kollektívá­jának sorsát irányítani. A dolog formai része tehát ezzel nagyjából lezajlott. Úgy tűnik azonban, az ügy ezzel még nem ért véget. A községi pártbizottság elnöksége ugyanis határozataiban szorgalmazza a felelősség megálla­pítását azok esetében, akik vétet­tek a demokratikus centralizmus elve ellen, s nem tettek eleget a községi pártelnökség felhívásának, a helyzet részletes kivizsgálása, a dolgozókkal való széles körű meg­beszélések érdekében.­­ Az elmúlt hat hónapban ugyanis a munkaszervezet állandó KSZ-választmánya egyetlen eset­ben sem kezdeményezett összejö­vetelt e kérdésben mindaddig, amíg a községi pártbizottság ezt nem sugalmazta, a pártelnökség különben határozataiban utal ar­ra, hogy a felelősség megállapítá­sát nem azért kell elvégeznie a munkacsoportnak (amely eddig is működött ebben a kérdésben), mert a Chemos kivált a bőripari társulásból, hanem ezért, mert a kommunisták — csaknem 400-an —, a munkaszervezeten belül nem voltak eléggé akcióképesek, a leg­illetékesebb vezetők pedig nem tettek meg mindent annak érdeké­ben, hogy a helyzet rendeződjék. A Chemos-esettől függetlenül azonban érdemes felfigyelni a sza­badkai pártelnökség záradékainak egy igen fontos pontjára, neveze­tesen arra, hogy a községi párt­­bizottság egyik soron következő ülésén napirendre tűzi a gazda­sági társulások működését, a jö­vedelmi viszonyait, az önigazgatás érvényesülését stb. ezekben az összetett munkaszervezetekben. Er­re annál inkább szükség van, s a KSZ községi bizottsága nyilván jól mérte fel a helyzetet, mivel a Chemos esete nem egyedülálló példaként szerepel ebben az észak­bácskai községben. KISIMRE Ferenc A KISIPAR ÉS A STABILIZÁCIÓ Nem vitás, a kisüzemi gazdaság­ra nagy szükség van mert lé­nyegesen hozzájárulhat a gazdasá­gi nehézségek és problémák gyor­sabb megoldásához. Ezzel azok is egyet­értenek, akik korábban azt tartották, hogy csak az ipar fej­lesztése jelent előrehaladást és ki­utat a gazdasági nehézségből. Most már igaz, egyre többen egyetértenek abban szükségszerű a kisüzemi gazdaság gyorsabb fej­lesztése is, de vannak akik még mindig nem ismerik fel valódi he­lyét és szerepét a hosszú távú fej­lődésben. Egymillió ember munka­­lehetősége Egyes felmérések szerint az or­szág minden tizedik foglalkozta­tottja a kisüzemi gazdaságban, illetve a legfeljebb 2011 főt szám­láló munkaszervezetekben, a szer­ződéses szervezetekben, a kisipari szövetkezetekben és a kisipari műhelyekben keresi meg kenye­rét. Az ágazat a társadalmi ter­méknek valamivel kevesebb mint 5 százalékát valósítja meg. Ez összehasonlítva a fejlett gazdasá­gokkal jelentéktelen részvétel. A helyzet községenként lényegesen eltérő. Van példa arra, ahol a társadalmi termék megvalósításá­ban 10—20 százalékkal vesz részt. Nem nehéz ráismerni, hogy né­hány szlovéniai­ községről van szó. A fejtett országok gazdasági szakemberei még évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra­, hogy a gazdasági hanyatlás egyike oka az ipari munkaszervezetekre való látszólagos támaszkodás, amelyek annak idején a fejlődés hordozói voltak. A világgazdaság fejődésé­ben számos példa van arra, hogy a válságos időszakban a kisüzemi gazdaság eredménye sem hozzájá­rulhat az ipar és a lakosság köz­szükségleti cikkekkel való kielé­gítéséhez, lehetővé teszik az új fű­tések és az új műszaki megoldások gyorsabb bevezetését. Hazánkban a kisipar elsősorban a szakosításban, a munkamegosz­tásban, az iparnak a kis sorozat gyártásától való felmentésében, és a termelékenység növel­ácétban ér­hetne el jelentős eredményt.. Ezen­kívül kiegészíthtetnné az ip­ar nyúj­totta szolgáltatásokat, felmenthet­né a munkaszervezeteket egyes termékek behozatalától, illetve az importáru helyett házáét kínálhat­na fel a fogyasztóknak. Jelentős a másodlagos nyersanyag feldol­gozásának lehetősége. Mind­ebből arra lehet következtetni, a kisiparnak korlátlan lehetőségei vannak. Ezt bizonyítja az is, hogy a feltérképezett szükségletek alap­ján a közelmúltban számos fej­lesztési program készült, amelyek­ből kiderül, az elkövetkező négy évben a kisipar a társadalmi ter­mék 19—20 százalékát adhatja. A hetvenes évek végén a fejlett ipari országokban (Franciaország, NSZK, Ang­lia) a kisüzemi gazdaságban a foglalkoztatottak 40 szá­zaléka, Dániában, Kanadá­ban, Svájcban pedig 70 szá­zaléka dolgozott. A társadal­mi termék megvalósításában és a kivitelben a kisüzemi gazdaság részvétele eléri az 50 százalékát, Japánban még meg is haladja, ami azt jelenti, egymillió ember­nek biztosíthatna munkát. Egyes felmérések szerint másfél milió­nak is. Ez az aránylag merész előrej­elzés minden akadály a­élkül megvalósulhat, ha gyökeresen megváltoznak a kisipar iránti vi­szonyok. Amennyibe­n minden ma­rad a régiben, a kisipar a szó szoros értelmében még kisebb tesz, mert a fejlesztésben még mindig több a gátló tényező, mint a ser­kentő intézkedés. Szerbiában a közelmúltban 300 program készült a kisüzemek fej­lesztéséről, amelyekből egy adat minden bizonnyal magára vonja a figyelmet: a kisüzemekben egy munkahely megnyitása átlagban ЗСОШО dinár körül alakult, ami egyötöde a­nnak, mint az iparban. Országos viszonylatban ez azt je­lentené, hogy a 880 (W9 munkanél­küli zöme a kisüzemi gazdaságban keresheti meg kenyerét, illetve ugyanezért a befektetett pénzért ötször többen helyenked­tetnértek el, mint a nagy ipari gyárakban. A kisiparba való befektetés gaz­daságosságát egy szlovéniai példa szemléleti legjobban. A Novo Mestó-i IMV szanálására annyi pénzre van szükség, amennyi ele­gendő lenne 80 000 új munkahely megnyitásához a kisiparban, ami tízszer nagyobb az IMV dolgozói­nak jelenlegi szántánál. Ha ugyanilyen számadást végez­nének a Gorenje esetében, ahol jóval nagyobbak a veszteségeik még elgondolkodta­­tóbb adatokhoz juthatnánk. Noha a foglalkoztatás növelésére a kis­iparban elméletileg megvannak a reális lehetőségek, a gyakorlatban egészen másképpen fest a helyzet A kisüzemeknek nincs pénzük a munka anyagi alapjának fejlesz­tésére, gazdálkodási eredményeik igaz, jobbak mint az iparban meg­valósított eredmények, a másodla­gos elosztásban tapasztalható ked­vezőtlen viszonyok miatt, kisebb a tiszta jövedelmük és ezáltal ke­vesebbet fordíthatnak bővített új­ratermelésre. A kiút a kedvező hitelpolitikában és az ipar támo­gatásában kereshető. Erre azon­ban még mindig kevés példát ta­lálhatunk. A munkaszervezetek nem na­gyon tanúsítanak érdeklődést a kisiparral való együttműködés ki­­alakítására. Miért nem? Egyesek azt tartják hogy a rejtett kisipar az iparnak komoly vetélytársat jelent. Különben miért szakítot­ták volna meg egyes munkaszer­vezetek jól bejáródott üzleteiket a kisiparral, és inkább vállalták veszteséggel is egyes termékek kis sanp­attban való gyártását. Sze­rintük ez volt az egyetlen kiút a termelés növelésére, a kapacitá­sok jobb kihasználására. A kis­üzemi gazdaság fejlesztésének a folyó ötéves tervidőszak végéig az iparral és a kereskedelemmel va­ló hosszú távú kooperáción, illet­ve ügyviteli-műszaki együttműkö­désen kell alapulnia, a továbbiak­ban fel kell hagyni az adásvételi viszonyokkal, és azzal, hogy a munkaszervezetekben a kisiparral való együ­ttműködésről csupán egy-két személy vezessen gondot. Kevés példa van arra, hogy az együttműködés kialakítása helyet kapott volna a fejlesztési tervek­ben és az önigazgatási dokunentu­­mokéött. A hosszú távú gazdasági stabilizációs program azonban ép­pen erre helyezi a súlyt. Kinek kell a drága üzlethelyiség? A foglalkoztatás növelése szem­pontjából a magán­ipar is ara­ny­bányát jelent. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, avart az, hogy je­lenleg minden második műhely­ben dolgoz­ik a tulajdonos melle­tt még egy munkás, holott minden ipark­­ötöt foglalkoztath­atna. A gyorsabb foglalkoztatás kerékkö­tőiről lévén szó az üzlet­helyiség­­hiény se felmerül. Joggal. Mert látszólag van üzlethelyiség, de csillagászati árat kérnek érte. Envs-'t Zágrábban például már négy éve­ üresen áll 120 négyzet­méter üzlethelyiség. Melyik kez­dőnek van annyi pénze, hogy mű­helyt vegyen, ha hitelt nem kap. Még ha kapna is, e felszerelsére sem jutna. Van még egy d­rog, ami gátolja a roglott mutatog gyor­sabb növelését. Ez pedig a kedve­zőtlen járulékpolitika. A községek többségében az iparosokra na­gyobb járulékokat szabnak ki m­ost a munkaszervezeteikben dolgozók­ra s ne­ks csoda, hogy ilyen fel­tételek közepette nagyobb az ér­deklődés a t­élutánti kiegészítő munka és a kisipar iránt. A külföldön dolgozó honfitá­r­­sszorint, elsősorban a liszatérni vágyókat, élénken foglalkoztatja a kisiparban való elhelyezkedés gondolata. Megtakarított pénzük jó alap a munkakezdéshez, méter, legtöbben elállnak a vállalkozás­­­tól. Nem ok nélkül, hiszen már a határon kezdődnek a bonyodalmak. A felszerelteek behozatalán­ak lNo- 1­e zárása miatt téken elveszítik kedvüket. Az érvényben levő elő­­srácok ugyan fel­kerelik az érdekel­teket a használt gépek behozata­­lára. Mindenki tudja, hogy az ilyen felszereléssel nem járulhat hozzá lényegesen a kisipar gyor­sabb fejlesztéséhez. A határ át­lépte után a kellemetlen megle­­petentek sorozata tódul arra, azért a kisiparban szándékozik dolgozni Hetekiig, ezt hónapok­g kell ld'lin­­d­eted" mire megkapja az Ipar­­enve­télyt. Közben akan elállnat éretten s­ajtótek­uktól. Akik még­sem róják fel a hafreot, esek a serkvnísi adópoli­’ta zsák-utcéj­á­ban találták magukat. A külföld­ről hazatérők minden biamnyi­’ nem szándékozzák bá’m’be felytat­­ni pénzüket. Szem előtt kell ts*r­­ta­ni ?** is, hogy a kamatpcö'b ka sokuknak tehetővé tesze, hon a kamatokból élnenek. Másréte úgy látszik, az utózón időben tón kit *tem gondol­kozta* e’ az, how­­a külfö­ttről hazatérők tókáh'' ’-•■»Twrrtin nvbnrfc. mint mfihe’y* V a tón nrm jetei mindez, hrwv ‘atni k*ét, de most már gyöterű zen. a kisipar iránti viszonyulá­sunkon? ERDŐSI L. Valéria ígéretből nem lesz fejlődés Már évek óta beszélünk a kisüzemi gazdaság nyújtotta le­hetőségek előnyeiről: a gyorsabb gazdasági fejlődéshez, a fize­tési mérleghiány csökkentéséhez, a foglalkoztatás növeléséhez való hozzájárulásáról, lényeges változásra azonban nem kerül sor. Mint ismeretes, három évvel ezelőtt látott napvilágot egy, a kisipar gyorsabb fejlesztését szolgáló társadalmi megállapodás. Sajnos, ez is megannyi ilyen és hasonló dokumentum sorsára jutott, nem valósult meg, és korántsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kisüzemi gazdaság számos összejövetel, ér­tekezlet központi témája, de ezeken ismételten a fejlesztés elő­nyeit igyekeznek bebizonyítani, ami biztos jele annak, hogy alig mozdultunk el a holtpontról.

Next