Magyar Szó, 1983. október (40. évfolyam, 270-284. szám)
1983-10-02 / 271. szám
1983. október 2., vasárnap MAGYAR SZÓ BELPOLITIKA 9 A Ludasi-tó a rendkívüli állapot után Sikerült elkerülni a katasztrófát • Messze földön nincs párja az itt élő süllőnek Májusban nagy riadalmat keltett a Ludasi-tó rendkívül alacsony vízállása, különösen, amikor az illetékesek rendkívüli állapotot hirdettek, a halállomány lehalászására és vízbehozatalra készültek a tó élővilágának megőrzése érdekében. A tó a rendkívül nagy szárazság miatt nem kapott vizet a Palicsi-tóból, a Kőrös-patakból pedig csak kevés víz csordogált bele. A helyzetet tetézte, hogy a tó vizét öntözésre használták, ráadásul valaki megnyitotta a tó zsilipjét is, és a kritikus pontra süllyedt a tó vízének szintje. Négy hónappal a rendkívüli állapot kihirdetése, majd megszüntetése után felkerestük dr. SZÖLLŐSI Gyula biológust, aki többek között a szabadkai halasvizek állapotát ellenőrzi a Szabadkán székelő Tartományi Építészeti Intézet szakmunkatársaként. Megérdeklődtük: javult-e a helyzet május óta? — Az alacsony vízállás miatt, szerencsére, nem történt katasztrófa, nem volt halpusztulás, jóllehet az iszap is nagyon felmelegedett — közölte dr. Szöllősi Gyula. — Noha a Ludasi-tó április óta nem kapott vizet a peremcsatornából, a zsilip lezárása után fokozatosan javult a helyzet. — Egyre több szó esik arról, hogy a tó északi részén rohamosan iszaposodik a víz, s a helyzetet súlyosbítja, hogy a peremcsatornából oda ömlik a nem teljesen megtisztított szennyvíz. Mit mond erről a szakértő? — A peremcsatornát, az eredeti tervek szerint, a Kőrös-patakig kell kiépíteni, de csak a Vér-tóig futotta a pénzből. A jelenlegi körülmények között a Ludasi-tó teljes védelmét jelentené, ha a peremcsatorna elkerülné ezt a halasvizet. A távolabbi lehetőségek közé tartozik, hogy a leendő Tisza—Palics csatornából a Ludasi-tó déli részébe engedett vízzel kiszorítanánk az északi részben levő vizet. A következő nemzedéknek talán majd sikerül kiiszapolni a tó északi részét, s akkor teljes egészében helyrehozzák a tavat. Ez utóbbi nélkül is 200 éves álmot váltunk azonban valóra a felsorolt teendők végrehajtásával. Dr. Szöllősi Gyula rámutatott arra is, hogy a szabadkai halasvizek helyzetének és azon túlmenően a vidék mezőgazdaságának és iparának vízellátása az említett csatorna kiépítésével végérvényesen megoldódik. Jelenleg a Ludasi-tó déli részén kielégítő a víz minősége, s nem romlik. Ezzel kapcsolatban FUTÓ Árpád biológus megjegyezte, hogy a víz minőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Ludasi-tóban szépen fejlődik a süllő, amely köztudomásúan érzékeny hal. Hazai és külföldi szakemberek is megvizsgálták és szerintük messze földön nincs párja a ludasi süllőnek. A Ludasi-tó említett zsilipjével kapcsolatban rengeteg eltérő vélemény hangzott el. Egyesek szerint rozoga tákolmányról van szó, amíg a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Munkaszervezetben azt állítják, hogy mind építészeti, mind funkcionális szempontból kifogástalan. Kihasználtuk az alkalmat, s véleményt kértünk róla dr. Szöllősi Gyulától is. Nos, határozottan állította, hogy a zsilip minden szempontból megfelel a követelményeknek. VALIHORA István SZABADKA Kenyértörés rendezetlen viszonyok miatt Miért vált ki a Chemos a bőripari kombinátból? A kérdésre nem könnyű választ adni. Annál inkább, mert a kiválás gondolata és szándéka sem újkeletű, ebből eredően tehát azok a viszonyok sem, amelyek a Subotica Bőripari Kombinátban kialakultak. Menjünk csak sorjában. A mintegy 2200 dolgozót foglalkoztató kombinátnak eddig három tmasza és egy közös szakszolgálata volt. Ebben a kollektívában dolgozott külön társultmunka-alapszervezetként a palicsi Chemos műanyaggyár is. A csaknem 800 dolgozót foglalkoztató közösségben — az eddigi tapasztalatok alapján, a különféle fórumokon elhangzottakból ítélve — az elégedetlenség egyik oka (s ezzel párhuzamosan a kiválás gondolata) a kombinát túl nagyra duzzadt szakszolgálata volt. Attól függetlenül, hogy minden tmasznak volt külön szakszolgálata, ez a közös szolgálat például csak a Chemos számára az elmúlt évben mintegy 10 millió dinár kiadást jelentett. A nyersanyagbeszerzési nehézségek, az alapanyagok drágulása különben is sújtotta a palicsi gyárat, így tehát nem mellékes számára, hogy milyen összeget költ a szakszolgálatra, amely gyakran nem is azt nyújtja számára, amit elvárnának tőle. A palicsiak ezt többször szóvá tették, s így lassan kialakult az az elhatározás is, hogy a Chemos kiválik a kombinátból. A kombinátban kialakult belső viszonyokról és a palicsi szándékról az év elején tárgyalt a szabadkai községi szakszervezeti tanács, júniusban pedig a KSZ községi bizottságának elnöksége is. Az utóbbi összejövetelen munkacsoport alakult a helyzet kivizsgálására, ezenkívül az elnökség határozatba foglalta, hogy a munkaszervezetben szorgalmazni kell e nagyobb szervezettséget, fokozni a termelékenységet, nagyobb figyelmet szentelni a piackutatásnak és állapítsák meg azoknak a felelősségét, akik hozzájárultak e helyzet létrejöttéhez, a viszonyok elmérgesedéséhez. A munkacsoport elvégezte feladatát és a napokban a községi pártbizottság ülésén be is számolt erről. — a munkaszervezetben a községi pártbizottság elnöksége által sugallmazott feladatokat csak részben, vagy egyáltalán nem végezték el — mondja Stipan Kruzžević, a pártbizottság végrehajtó titkára. A munkacsoport értékelése szerint nem ismertették a dolgozókkal a tényleges helyzetet, s ami legroszszabb, nem állapították meg az illetékesek felelősségét. Ez mindenképpen elítélendő. Stipan Prčić, a munkaszervezet igazgatója mindössze néhány hónap óta áll a kollektíva élén. Ő a következőket mondja a helyzetről: — Nem újkeletű a Chemos kiválási szándéka. De csak ebben a a kollektívában jelentkezett ez az igény. Hogy az önigazgatási viszonyok nincsenek megfelelő szinten? Ez valóban így van, hiszen a Solid és a Chemos között például az együttműködés máig is ez adásvételi viszonyok képezték. A tények pontos ismeretéhez szükséges még elmondanunk, hogy a Chemos termékeinek gyártásához szükséges alapanyagot a kőolajfeldolgozó ipar hulladékaiból nyeri, így ettől a gazdasági ágazattól függ tevékenységének hatékonysága is. Nyílt titok, hogy a palicsiak a Naftagas összetett Társultmunka-szervezet tagvállalataként szándékoznak a továbbiakban működni. — Tudom, hogy most minket okolnak az előállt helyzetért — mondja Papp Ferenc, a Chemos igazgatója. — Mi azonban úgy véljük, hogy ezzel a lépésünkkel jót akarunk mind a Chemosnak, mind a községnek, s jövőnk a kőolajiparral való együttműködéstől függ. Ezt nagyon nehéz most bizonyítani, de mi, akik naponta szembesülünk a problémákkal, másként látjuk a dolgokat, mint azok, akik kívülről szemlélik a helyzetet. Mindenesetre mi a legjobb szándékkal viseltettünk e megoldás lebonyolítása iránt, s nem akarjuk kötelezettségeinket sem elhanyagolni a többi tmasszal szemben, akkor sem, amikor kilépünk a társulásból. Erre nyilvánvalóan sor is kerül, hiszen a szeptember 29-én tartott referendumon a Chemos dolgozóinak 81 százaléka a kiválás mellett döntött és önálló munkaszervezetként akarja saját kollektívájának sorsát irányítani. A dolog formai része tehát ezzel nagyjából lezajlott. Úgy tűnik azonban, az ügy ezzel még nem ért véget. A községi pártbizottság elnöksége ugyanis határozataiban szorgalmazza a felelősség megállapítását azok esetében, akik vétettek a demokratikus centralizmus elve ellen, s nem tettek eleget a községi pártelnökség felhívásának, a helyzet részletes kivizsgálása, a dolgozókkal való széles körű megbeszélések érdekében. Az elmúlt hat hónapban ugyanis a munkaszervezet állandó KSZ-választmánya egyetlen esetben sem kezdeményezett összejövetelt e kérdésben mindaddig, amíg a községi pártbizottság ezt nem sugalmazta, a pártelnökség különben határozataiban utal arra, hogy a felelősség megállapítását nem azért kell elvégeznie a munkacsoportnak (amely eddig is működött ebben a kérdésben), mert a Chemos kivált a bőripari társulásból, hanem ezért, mert a kommunisták — csaknem 400-an —, a munkaszervezeten belül nem voltak eléggé akcióképesek, a legilletékesebb vezetők pedig nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy a helyzet rendeződjék. A Chemos-esettől függetlenül azonban érdemes felfigyelni a szabadkai pártelnökség záradékainak egy igen fontos pontjára, nevezetesen arra, hogy a községi pártbizottság egyik soron következő ülésén napirendre tűzi a gazdasági társulások működését, a jövedelmi viszonyait, az önigazgatás érvényesülését stb. ezekben az összetett munkaszervezetekben. Erre annál inkább szükség van, s a KSZ községi bizottsága nyilván jól mérte fel a helyzetet, mivel a Chemos esete nem egyedülálló példaként szerepel ebben az északbácskai községben. KISIMRE Ferenc A KISIPAR ÉS A STABILIZÁCIÓ Nem vitás, a kisüzemi gazdaságra nagy szükség van mert lényegesen hozzájárulhat a gazdasági nehézségek és problémák gyorsabb megoldásához. Ezzel azok is egyetértenek, akik korábban azt tartották, hogy csak az ipar fejlesztése jelent előrehaladást és kiutat a gazdasági nehézségből. Most már igaz, egyre többen egyetértenek abban szükségszerű a kisüzemi gazdaság gyorsabb fejlesztése is, de vannak akik még mindig nem ismerik fel valódi helyét és szerepét a hosszú távú fejlődésben. Egymillió ember munkalehetősége Egyes felmérések szerint az ország minden tizedik foglalkoztatottja a kisüzemi gazdaságban, illetve a legfeljebb 2011 főt számláló munkaszervezetekben, a szerződéses szervezetekben, a kisipari szövetkezetekben és a kisipari műhelyekben keresi meg kenyerét. Az ágazat a társadalmi terméknek valamivel kevesebb mint 5 százalékát valósítja meg. Ez összehasonlítva a fejlett gazdaságokkal jelentéktelen részvétel. A helyzet községenként lényegesen eltérő. Van példa arra, ahol a társadalmi termék megvalósításában 10—20 százalékkal vesz részt. Nem nehéz ráismerni, hogy néhány szlovéniai községről van szó. A fejtett országok gazdasági szakemberei még évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a gazdasági hanyatlás egyike oka az ipari munkaszervezetekre való látszólagos támaszkodás, amelyek annak idején a fejlődés hordozói voltak. A világgazdaság fejődésében számos példa van arra, hogy a válságos időszakban a kisüzemi gazdaság eredménye sem hozzájárulhat az ipar és a lakosság közszükségleti cikkekkel való kielégítéséhez, lehetővé teszik az új fűtések és az új műszaki megoldások gyorsabb bevezetését. Hazánkban a kisipar elsősorban a szakosításban, a munkamegosztásban, az iparnak a kis sorozat gyártásától való felmentésében, és a termelékenység növelácétban érhetne el jelentős eredményt.. Ezenkívül kiegészíthtetnné az ipar nyújtotta szolgáltatásokat, felmenthetné a munkaszervezeteket egyes termékek behozatalától, illetve az importáru helyett házáét kínálhatna fel a fogyasztóknak. Jelentős a másodlagos nyersanyag feldolgozásának lehetősége. Mindebből arra lehet következtetni, a kisiparnak korlátlan lehetőségei vannak. Ezt bizonyítja az is, hogy a feltérképezett szükségletek alapján a közelmúltban számos fejlesztési program készült, amelyekből kiderül, az elkövetkező négy évben a kisipar a társadalmi termék 19—20 százalékát adhatja. A hetvenes évek végén a fejlett ipari országokban (Franciaország, NSZK, Anglia) a kisüzemi gazdaságban a foglalkoztatottak 40 százaléka, Dániában, Kanadában, Svájcban pedig 70 százaléka dolgozott. A társadalmi termék megvalósításában és a kivitelben a kisüzemi gazdaság részvétele eléri az 50 százalékát, Japánban még meg is haladja, ami azt jelenti, egymillió embernek biztosíthatna munkát. Egyes felmérések szerint másfél miliónak is. Ez az aránylag merész előrejelzés minden akadály aélkül megvalósulhat, ha gyökeresen megváltoznak a kisipar iránti viszonyok. Amennyiben minden marad a régiben, a kisipar a szó szoros értelmében még kisebb tesz, mert a fejlesztésben még mindig több a gátló tényező, mint a serkentő intézkedés. Szerbiában a közelmúltban 300 program készült a kisüzemek fejlesztéséről, amelyekből egy adat minden bizonnyal magára vonja a figyelmet: a kisüzemekben egy munkahely megnyitása átlagban ЗСОШО dinár körül alakult, ami egyötöde annak, mint az iparban. Országos viszonylatban ez azt jelentené, hogy a 880 (W9 munkanélküli zöme a kisüzemi gazdaságban keresheti meg kenyerét, illetve ugyanezért a befektetett pénzért ötször többen helyenkedtetnértek el, mint a nagy ipari gyárakban. A kisiparba való befektetés gazdaságosságát egy szlovéniai példa szemléleti legjobban. A Novo Mestó-i IMV szanálására annyi pénzre van szükség, amennyi elegendő lenne 80 000 új munkahely megnyitásához a kisiparban, ami tízszer nagyobb az IMV dolgozóinak jelenlegi szántánál. Ha ugyanilyen számadást végeznének a Gorenje esetében, ahol jóval nagyobbak a veszteségeik még elgondolkodtatóbb adatokhoz juthatnánk. Noha a foglalkoztatás növelésére a kisiparban elméletileg megvannak a reális lehetőségek, a gyakorlatban egészen másképpen fest a helyzet A kisüzemeknek nincs pénzük a munka anyagi alapjának fejlesztésére, gazdálkodási eredményeik igaz, jobbak mint az iparban megvalósított eredmények, a másodlagos elosztásban tapasztalható kedvezőtlen viszonyok miatt, kisebb a tiszta jövedelmük és ezáltal kevesebbet fordíthatnak bővített újratermelésre. A kiút a kedvező hitelpolitikában és az ipar támogatásában kereshető. Erre azonban még mindig kevés példát találhatunk. A munkaszervezetek nem nagyon tanúsítanak érdeklődést a kisiparral való együttműködés kialakítására. Miért nem? Egyesek azt tartják hogy a rejtett kisipar az iparnak komoly vetélytársat jelent. Különben miért szakították volna meg egyes munkaszervezetek jól bejáródott üzleteiket a kisiparral, és inkább vállalták veszteséggel is egyes termékek kis sanpattban való gyártását. Szerintük ez volt az egyetlen kiút a termelés növelésére, a kapacitások jobb kihasználására. A kisüzemi gazdaság fejlesztésének a folyó ötéves tervidőszak végéig az iparral és a kereskedelemmel való hosszú távú kooperáción, illetve ügyviteli-műszaki együttműködésen kell alapulnia, a továbbiakban fel kell hagyni az adásvételi viszonyokkal, és azzal, hogy a munkaszervezetekben a kisiparral való együttműködésről csupán egy-két személy vezessen gondot. Kevés példa van arra, hogy az együttműködés kialakítása helyet kapott volna a fejlesztési tervekben és az önigazgatási dokunentumokéött. A hosszú távú gazdasági stabilizációs program azonban éppen erre helyezi a súlyt. Kinek kell a drága üzlethelyiség? A foglalkoztatás növelése szempontjából a magánipar is aranybányát jelent. Ezt mi sem bizonyítja jobban, avart az, hogy jelenleg minden második műhelyben dolgozik a tulajdonos mellett még egy munkás, holott minden iparkötöt foglalkoztathatna. A gyorsabb foglalkoztatás kerékkötőiről lévén szó az üzlethelyiséghiény se felmerül. Joggal. Mert látszólag van üzlethelyiség, de csillagászati árat kérnek érte. Envs-'t Zágrábban például már négy éve üresen áll 120 négyzetméter üzlethelyiség. Melyik kezdőnek van annyi pénze, hogy műhelyt vegyen, ha hitelt nem kap. Még ha kapna is, e felszerelsére sem jutna. Van még egy drog, ami gátolja a roglott mutatog gyorsabb növelését. Ez pedig a kedvezőtlen járulékpolitika. A községek többségében az iparosokra nagyobb járulékokat szabnak ki most a munkaszervezeteikben dolgozókra s neks csoda, hogy ilyen feltételek közepette nagyobb az érdeklődés a télutánti kiegészítő munka és a kisipar iránt. A külföldön dolgozó honfitársszorint, elsősorban a liszatérni vágyókat, élénken foglalkoztatja a kisiparban való elhelyezkedés gondolata. Megtakarított pénzük jó alap a munkakezdéshez, méter, legtöbben elállnak a vállalkozástól. Nem ok nélkül, hiszen már a határon kezdődnek a bonyodalmak. A felszerelteek behozatalának lNo- 1e zárása miatt téken elveszítik kedvüket. Az érvényben levő elősrácok ugyan felkerelik az érdekelteket a használt gépek behozatalára. Mindenki tudja, hogy az ilyen felszereléssel nem járulhat hozzá lényegesen a kisipar gyorsabb fejlesztéséhez. A határ átlépte után a kellemetlen meglepetentek sorozata tódul arra, azért a kisiparban szándékozik dolgozni Hetekiig, ezt hónapokg kell ld'lindeted" mire megkapja az Iparenvetélyt. Közben akan elállnat éretten sajtótekuktól. Akik mégsem róják fel a hafreot, esek a serkvnísi adópoli’ta zsák-utcéjában találták magukat. A külföldről hazatérők minden biamnyi’ nem szándékozzák bá’m’be felytatni pénzüket. Szem előtt kell ts*rtani ?** is, hogy a kamatpcö'b ka sokuknak tehetővé tesze, hon a kamatokból élnenek. Másréte úgy látszik, az utózón időben tón kit *tem gondolkozta* e’ az, howa külföttről hazatérők tókáh'' ’-•■»Twrrtin nvbnrfc. mint mfihe’y* V a tón nrm jetei mindez, hrwv ‘atni k*ét, de most már gyöterű zen. a kisipar iránti viszonyulásunkon? ERDŐSI L. Valéria ígéretből nem lesz fejlődés Már évek óta beszélünk a kisüzemi gazdaság nyújtotta lehetőségek előnyeiről: a gyorsabb gazdasági fejlődéshez, a fizetési mérleghiány csökkentéséhez, a foglalkoztatás növeléséhez való hozzájárulásáról, lényeges változásra azonban nem kerül sor. Mint ismeretes, három évvel ezelőtt látott napvilágot egy, a kisipar gyorsabb fejlesztését szolgáló társadalmi megállapodás. Sajnos, ez is megannyi ilyen és hasonló dokumentum sorsára jutott, nem valósult meg, és korántsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kisüzemi gazdaság számos összejövetel, értekezlet központi témája, de ezeken ismételten a fejlesztés előnyeit igyekeznek bebizonyítani, ami biztos jele annak, hogy alig mozdultunk el a holtpontról.