Magyar Szó, 1984. február (41. évfolyam, 45-58. szám)

1984-02-19 / 48. szám

16 PORTYA TÖRTÉNELEM A tengerparti Trója A trójai romváros altalajának módszeres át­kutatása fúrásokkal azt bizonyítja, hogy a tró­jai háborúk idején a görögök valóban megköze­líthették a város falait hajóikkal. A legújabb kutatások alapján török és ameri­kai régészek úgy vélik, hogy az első település mintegy ötezer évvel ezelőtt jött létre a trójai fennsíkon. Háromezer évvel ezelőtt az északi tengerpart sokkal közelebb volt a városhoz, mint a mai Hissarlikhoz, amely mintegy öt kilomé­ternyire délre van a Dardanellák nyugati kijá­ratától. A tengerparttól való eltávolodásban két folyó, a Szkamander és a Szimiosz a „ludas", állandóan hordalékkal töltötték fel a várostól északra és nyugatra fekvő területeket. Az időszámításunk kezdete körüli időkben már széles mocsaras övezet választotta el a várost a tengertől Sztrabonnak, az ókor híres geográfusának és történészének leírása szerint. Ebben a mocsaras övezetben már közös delta­­torkolatot alakított ki a két folyó. (Delta) irodalom­történeti emlék Hunyadiról Irodalomtörténeti érdekességű fölfedezést tett Tóth István pécsi kutató: egy bécsi levéltárban rábukkant Kapisztrán János eddig ismeretlen nándorfehérvári (belgrádi) versére. A latin nyel­vű költemény Hunyadi János halála alkalmából született, emléket állítva a törökverő hadvezér­nek, az 1456-ban vívott nándorfehérvári me­­zet győztesének, akiről a délszláv népköltészet Szi­­binyanin Jankó néven emlékezik meg. A pécsi kutató évek óta foglalkozik a magyar reneszánsz irodalom emlékeinek feltárásával, és ezek nyomában járt Bécsben is, ahol a Kriegs­archiv (katonai levéltár) iratai között egy XV. századi magyar dokumentumot talált. E latin nyelvű írás szerzője a veszprémi székesegyházhoz tartozó Paulus (Pál) prépost. Minden valószínű­ség szerint részt vett a nándorfehérvári csatá­ban, s a szemtanú hitelességével örökítette meg a török felett aratott győzelmet. A katonapap — föltehetően — Hunyadi János történetírója volt, az azonban kideríthetetlen, hogy kinek szánta hadibeszámolóját, mivel az írás eleje hiányzik. Ez a dokumentum őrizte meg Kapisztrán versét, amelyet Tóth István hexame­terekben ültetett át magyar nyelvre. (Budapress) MAGYAR SZÓ James Bond és „A Tenger Rabnője” (29.) HÉGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Dr. Subasics nyilatkozata Belládban Szabad Vajdaság, 1945. február 19. Az előző néhány számban rendre jelentek meg hírek dr. Subasics kormányának Belgrádba indulásá­ról és érkezéséről. A Szabad Vaj­daság hétfői, február 19-ei száma közli azt a nyilatkozatot, amelyet a kormányelnök a Borba munka­társának adott. A londoni jugoszláv kormány tagjai szombaton délután érkeztek meg a zemuni repülőtérre. Dr Subasics miniszterelnökkel hazaér­kezett felesége, Kostanovics Száva dr. Sutej Juraj, Marusics Drága. Gavrilovics Sztoján külügyi állam­titkár, Velebit Vladimir vezér­őrnagy, a jugoszláv katonai misszió londoni vezetője, Gyurics Ljubodrag vezérőrnagy, Belgrád katonai parancsnoka és több más személyiség. Fogadásukra megje­lentek: a Nemzeti Bizottság al­­elnöke, Kardelj Edvard, az AVNOJ alelnöke, Pija de Mosa, a Nemzeti Bizottság néhány tagja és mások. Ott voltak az orosz, az angol és az amerikai katonai misszió tagjai, a hazai és a külföldi sajtó kép­viselői. Dr. Subasics egyebek között ezeket mondta: „Mielőtt beszélget­ ,­ni kezdenénk, engedje meg, hogy­­ lapjuk nagy nyilvánossága előtti örömünket és boldogságunkat tol­mácsolhassam abból az alkalomból hogy ismét felszabadított hazánk területén tartózkodhatunk. E pilla­natban különleges kötelességem­nek tartom, hogy üdvözöljem né­pünk fenséges küzdelmeit, mar­­salluink, Broz-Tito Josip bölcs és hősies vezetését. Enélkül nem le­hetne Jugoszlávia népeinek sza­badságáról beszélni, lehet, hogy magáról Jugoszláviáról sem. A kormány megérkezése — kérdezte az újságíró — azt jelenti-e, hogy a krízis teljes megoldást nyert? — A kormány érkezése minden bi­zonnyal a válság és a helytartóság kérdésének elintézését jelenti. A ki­rály alkotmányos elhatározásával át­adta a hatalmat a kiirályi helytartó­ságnak, ezzel ez a kérdés végérvénye­sen rendeződött. Nem jelenti ez egy­úttal azt is, hogy a helytartók sze­mélyének kérdése is rendeződött vol­na, de hiszem, hogy a kormány meg­érkezése meg fogja gyorsítani a hely­tartók kinevezését, teljes egyetértésben a Nemzeti Bizottsággal és az AVNOJ elnökségével. Mit gondol, milyen hatással lesznek a krími konferencia határozatai? — Ez a kérdés semmi gondot nem jelent számunkra. Legutóbbi beográdi idézésem alatt megvitattuk a kérdése­ket úgy a Nemzeti Bizottsággal, mint­­ az AVNOJ elnökségével és előre láttuk­­ ezt a lehetőséget is. A krími konfe­­i rerácia minden bizonnyal az igazi de­­­­mokrácia elveit tartotta szem előtt és mi éppen ezt a demokráciát akarjuk , az életbe átvinni. Az új egységes kor­mány — én biztos vagyok benne —,­­ teljes lélekkel magáévá teszi és meg­valósítja a demokrata gondolatot,­­ azt jelenti, hogy az AVNOJ-ba vagy a keretében újonnan szervezendő ide­­­­iglenes népképviseletbe beléphetnek­­ azok, akik tényleg élvezték a nép bl- [ /.almát és tényleg a nép akaratának­­ hirdetői voltak. Ezt a kérdést végér­ é­vényesen az új kormány és az AVNOJ fogja elintézni." A kormányelnök szólt még or­szágunk nagy nemzetközi tekin­télyéről, és reményét fejezte ki, hogy „szövetségeseink segíteni fog­nak népünk természetes vágyának megvalósításában, hogy végre egyesülhessen a föderatív és de­mokrata Jugoszlávia határain be­lül és nem fog megtörténni többé olyan igazságtalanság, mint az első világháború után, amikor milliónyi ■ testvérünk Jugoszlávia határain kívül maradt”. Szólni kell a vezércikkről is, idézni a gondolatát, amely most is, mint már többször, a megújuló rendszer, a néphatalom megvaló­sításának egy fontos vonatkozásá­ra, feltételére hívta fel a figyel­met. A kritika­­joga — ez a téma. Erre is másként kell nézni most mint keltett a háború előtt. „Ab­ban a pillanatban, amint a dolgo­zó feladatkörének tökéletes ellátá­sával ezt az álláspontot is magá­évá tette, a kötelességek teljesíté­sével egyidejűleg természetesen következnek a jogok is. A dolgo­zóknak kijáró jogaik közül ezúttal­­ a kritika jogáról szólunk. Tito marsall legutóbbi beszédében a­­ népi kritikával kapcsolatosan a következőket mondotta: Ne csak harcosai legyetek a népi hatalom­nak, hanem szigorúan ellenőrizzé­tek is azokat, akiket az állami ügyek intézésére kiküldtetek. Van elég becsületes és jószándékú em­ber, aki képes és hajlandó arra, hogy nagy nemzeti feladatainkat elvégezze. Aki pedig nem veszi jó­­néven az egészséges népi kritikát, az ellensége a nép ügyének... A közösség munkájában épp úgy, mint az egyéni munkavállalások­ban elvetések lépten-nyomon akadhatnak, az újrakezdésnél meg éppen több az elvétés, mint a helyes lépés, mert az élet minden vonalán a legnagyobb akadályokat kell leküzdeni, hogy a kezdet kez­detén túljuthassunk” — fűzi hozzá a kommentátor, s felteszi a kér­dést: miért hiányzik mégis a dol­gozók részéről a kritika, amikor pedig a dolgozók építő szándékú kritikájára éppen olyan nagy szük­ség van, mint a munkára. Hírül adja az újság, hogy a munkáskamara nagytermében va­sárnap tartották meg a noviszádi egyesült szakszervezetek ülését, hogy moszkvai művészek szerepel­nek Noviszádon, hogy ugyanitt az antifasiszta nők szervezete új elő­adássorozatot szervez. A belgrádi kereskedelmi és ipar­kamarák testületközi bizottsága előkészítette a nehéz gazdasági helyzet megoldásának módozatait, s javaslatait 7 pontban foglalta össze, majd bemutatta Ribar dok­tornak, az AVNOJ elnökének, s fogadta a kamarák küldötteit dr. Sztankovics Szinisa, az ASzNOSz elnöke is. A bizottság szerint „az újjáépítés egyik alapfeltétele: szo­ros együttműködés az állam és az egyéni kezdeményezők között. Egyéni kezdeményezés nélkül semmilyen tervet nem lehet ke­resztülvinni, különösen nem a mai lehetőségek között. De az egyéni kezdeményezésnek sem le­het sikere és az újjáépítés nagyobb munkálatait sem tudná elvégezni az állam­ hatóságokkal való szoros együttműködés nélkül. Gazdasági új­jáépítésünk legközvetlenebb út­ja: az állam és az egyéni kezde­ményezés szoros együttműködé­se .. Megindult az újjáépítés nagy munkája, de közben nemcsak a frontokon dúl meg a harc, meg kell küzdeni a belső ellenséggel is. Kosovska Mitrovica környékén el­fogták és megölték a Kosovo Polje legvérengzőbb fasiszta gonosztevő­jét, Adem Voeét. A gonosztevő megszervezte rigómezei bandáját, s ez állandóan zárni adta a népfel­­szabadító hadsereg katonáit, vala­mint a békésen dolgozó földműve­seket. Következik: SZÜLÉSZETI OTTHON FEKETI­­CSEN 1984. február 19., vasárnap Szöveg: J. D. Lawrence Rajz: Horak

Next