Magyar Szó, 1984. április (41. évfolyam, 90-104. szám)
1984-04-11 / 100. szám
1984. április 11., szerda AZ AVNOJ NEGYVEN ÉVE Hajnal Attila harmadik díjat nyert A telecskai Kis Ferenc Általános Iskola rendszeresen elküldi legjobb tanulóinak fogalmazásait a különböző irodalmi pályázatokra. Az ősszel kiírt, Az AVNOJ negyven éve elnevezésű pályázaton HAJNAL Attila nyolcadikos tanuló fogalmazásával harmadik díjat és 1000 dináros pénzjutalmat nyert. Immár negyedik éve bizonyítványában egy négyes sincs. — Tanulmányoztam az AVNOJ megalakításának előzményeit, azokat a történelmi, politikai és egyéb okokat, amelyek megelőzték az AVNOJ II. ülését. Itt olyan döntések születtek, amelyek előre, csírájában meghatározták hazánk társadalmi-politikai rendszerét, jogainkat, kötelezettségeinket. Írtam a pionírok, fiatalok részvételéről a népfelszabadító háborúban és a felszabadulás utáni békés építőmunkáról, amelyből ők is kivették részüket — mondja Attila, aki különösen a zenét szereti, de más szórakozása, elfoglaltsága is van. Szabad idejét okosan igyekszik beosztani, hogy, ha csak teheti, segítsen otthon a ház körül is. Teheti, mert korához képest erős, fejlett fiú. — A kerékpározás mellett mivel foglalkozol szívesen? — Szinte fél napokat szól a rock- és popzene. Nekem a zenehallgatás sokat segít. Mellette tanulok, fogalmazásaimat is így írom. Ilyenkor lehalkítom a hangszórót, lassúbb számot teszek a korongra, ez felemelő, segíti munkámat, ihlet. Így írtam a díjnyertes fogalmazásomat. — A fiataloknak van kedvenc zenekaruk... — Az enyém a DURAN-DURAN beat-együttes. Nem szeretem a kemény rockzenét, a hangulatos, a fülbemászó muzsikát kedvelem. Ez nekem jobban megfelel. Én így érzem. Nem tartom magam zenehóbortosnak, de kedvelem és nem mondok le róla. Ez a legkedvesebb szórakozásom. Attila folytatja tanulmányait. Különösen a fizikát és a vegytant szereti. Jövendő foglalkozását is ezzel a két tantárggyal kapcsolatban tudja elképzelni. — Hol szórakoznak a telecskai fiatalok? — Van diszkó, mozielőadások. Termünk kicsi, de megfelel az igényeknek, a Rózsa vendéglő egyik mellékhelyiségében működik. Télen is fűtött. A filmműsor is kielégtő. Kétévenként nyílik tánciskola. HAJNAL Attila a szorgalmat fontosabbnak tartja mint a természetes tehetséget. Azonban, mint elmondta, ez a kettő a kitűnő tanulmányi eredményhez fontos. Alapvetőnek tartja az okos időbeosztást, hogy az ember sohase kerüljön időzavarba. Kitűnő tanulóról lévén szó, nyilván igaza van. P. M. Hajnal Attila DUNATÁJ Kupuszinai nyolcadikosok a pályaválasztásról öröm betérni a kupuszinai József Attila Általános Iskolába. Rend, tisztaság, barátságos légkör fogadja a látogatót. Virágok, képek, kézimunkák teszik hangulatosabbá szebbé a termeket, a folyosót. A nyolcadikosok komolykodva, mosolyogva figyelik REZNICSEK Erika matematikatanárt, osztályfőnöküket. A pályaválasztásról folyik a vita. Nem kis meglepetésükre arra a kérdésre, hogy kik szeretnének otthon maradni, kik szeretnének mezőgazdászok lenni, vagy nyolcan nyújtják fel kezüket. Hat fiú és két lány már úgy döntött, hogy szülei gazdaságán tanulja majd a földművesszakmát. Néhányan szakma iránt érdeklődnek, a termelőszakmákat részesítik előnyben, de olyanok is akadnak, akik pedagógusok, nyelvészek szeretnének lenni, vagy más szakmát választanak majd. BALOG József elmondja, kitűnő tanuló, a történelem, a földrajz érdekli. — Érdekel, hogy mi történt a múltban. Azon is törtem már a fejemet, hogy mi legyen, hová, merre a nyolcadik után. Szüleimmel is beszélgettem. A bátyám se ment tovább, otthon maradt, gondoltam, otthon maradok én is, mert elég nagy a gazdaság, van ól, istálló, traktor, autó. Már eddig is gyakran jártam szüleimmel a határban, a jószág körül is dolgozgattam. Úgy érzem, hogy jó lesz otthon maradni. Barátaimmal is beszélgettem. Ők is fiatal földművesek. Elégedettek, nem panaszkodnak, szabad idő is akad, főleg télen. Manapság már nem olyan nehéz a munka. Azt mondják, hogy a legnehezebb a traktoron ülni, a többi könnyebb. A földet, a jószágot szeretem, a falut is kedvelem — mondja. BALOG Teréz véleménye szerint lehet, hogy nem könnyebb a földművesnek, mint más dolgozónak, de az nagyon kedvező, hogy a maga gazdája, azt csinál, amit akar, a maga felelősségére szánt, vet, arat. — Otthon szeretnék maradni, mert látom, hogy van értelme a földműves munkájának. Különben kedvenc elfoglaltságom a hagymatermesztés. Nem kell túlságosan sokat dolgozni vele, és ha sikerül, ha jól terem és jól el lehet adni, jól jár vele az ember. Jeles diák vagyok, nem tévedek, hogy otthon maradok. A szüleim azt mondták, döntsék úgy, ahogy jónak látom. KOLESZÁR Nándor kiváló muzsikus, ezért nem is csoda hogy az általános iskola, valamint az alsó fokú zeneiskola befejezése után Szabadkán be szeretne iratkozni a középfokú zeneiskolába. — Zenész szeretnék lenni, ha egyáltalán majd el lehet helyezkedni muzsikusként, de emellett még egy másik szakmát is ki szeretnék tanulni. Az autóvillanyszerelésről van szó. Érdekes szakma, szeretnék barkácsolni, villamossági dolgokat javítani, babrálni. Gondolom, hogy a szakmának van jövője, ahogy hallom, elég jól keresnek a mesterek. Szép szakma, nekem tetszik. BUJÁK Szilvia tovább szeretne tanulni, de ő is a mezőgazdaságot választotta. — A mezőgazdaság, az állattenyésztés érdekel. Szeretnék tovább tanulni, de olyan szakmát, amellyel, ha nem kap munkát az ember, otthon is boldogulhat. A növénytermesztést vagy az állattenyésztést választom. Szüleim segítenek, de nem mondják, hogy mit válasszak, nehogy őket okoljam. Az sem lesz nagy tragédia, ha az iskola befejezése után otthon kell dolgozni — mondja. PÉTER István kertészkedni szeretne, mert mint mondja, ez náluk családi hagyomány. — Szeretek az ágyások körül dolgozni, különösen a virágokat szeretem. Lehetséges, hogy befejezem a szakiskolát, akkor lenne a legjobb, ha Zomborban nyílna magyar tagozat, de a szakmát tulajdonképpen apám mellett szeretném tanulni. Nálunk a fő dolog a kertészkedés, habár mással is foglalkozunk, de ahogy látom, még virágtermesztésből is meg lehet élni. Nagyapám, apám is ért a kertészkedéshez, én is megtanulom — vélekedik. K. A. A kupuszinai nyolcadikosok Nemcsak oktatni, nevelni is A felszabadulás után Vörösmarton alakult meg az első magyar algimnázium, amelyben legendás hírű oktatók neveltek, tanítottak. KOVÁCS Sándor igazgatótól arról érdeklődtünk, mennyire sikerül ma megközelíteni, folytatni a régi hagyományt? — Valóban büszkék lehetünk az iskola történetére, magam is itt voltam diák, itt kaptam az alapokat, később pedig rám bízták az iskola vezetését. Nagyon felelősségteljes feladat, de tehetségemnek, tudásomnak megfelelően igyekszem eleget tenni a falu, a közösség elvárásainak. Ma más a helyzet, mint valamikor volt. A korszerű iskolában minden rendelkezésünkre áll, hogy a legmegfelelőbb módszerrel tanítsunk, így kerültünk ismét Baranya legjobb iskolái közé. Jó munkát természetesen csak jól képzett szakemberek végezhetnek. Ezt a kérdést azonban nem könnyű megoldani, mivel kis létszámú iskola vagyunk. A jobb minőségű munka érdekében szaktanáraink vállalták az utazás nehézségeit. Nemcsak a felsőben, az alsó osztályokban is szakosítottuk a képzőművészet, a testnevelés tanítását. Megegyezés született továbbá köztünk és a laskói iskola között a tanárcseréről. A tantestület keretén belül rendeztük a régóta húzódó magyartanár-kérdést, bár ideiglenesen, ez tűnt a legmegfelelőbbnek. — A tanulók és a tanárok milyen iskolán kívüli munkában vesznek részt? — Iskolán kívüli munkánk széles körű. Van egy virágzó iskolaszövetkezetünk, földjét teljes egészében mi munkáljuk meg. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a Bellyei Kombinát mirkovaci és karancsi részlegével. Karancsra már több éve mi megyünk magkukoricát fosztani. Jól fizetnek, de valóban meg is dolgozunk érte, vezető tanárok is, mert nem mindegy, hogyan viselkednek a munkán a tanulók, illetve a tanáok. A gyerekek rólunk vesznek példát, így sikerült mintegy kétszázezer dinárt összegyűjteni a pénztárban. Ezt az összeget a tanulók kapják, főleg a nyolcadik osztály, ha év végi kirándulásra mennek. Nagyon hasznos volt a csazás iskolakonyha létesítése. Ebben is részt vettek tanulók, tanárok, és természetesen a szülők. Az eredménnyel mindenki meg van elégedve. Az iskolások és óvodások mindennap kapnak uzsonnát, hetenként háromszor meleg ételt. Iskolán kívüli munka nélkül ez sem jöhetett volna létre, legalábbis mostanában nem. M . V. Milyenmunkásegyetemet szeretnénk a z ötvenes évek elején megalakított munkásegyetemek, az elmúlt harminc évben lépést tartottak országunk társadalmi-politikai fejlődésésével, önigazgatású átalakulásával. Az idő múlásával, társadalmi viszonyaink fejlődésével azonban a munkásegyetemek iránti követelmények is megváltoztak. Felmerült a kérdés: mi legyen velük? Ez vonatkozik a zomborira is. Az 1979 óta napirenden levő kérdést a Szakszervezetek Országos Választmánya indította, öt évvel ezelőtt a Szocialista Szövetség már napirendre tűzte a hogyan tovább feladatot. Akkor megállapították, hogy szük ség van a zombori Blagoje Paro vic Munkásegyetemre, csak át kell szervezni, a szükségeknek megfelelő intézménnyé fejleszteni. A Szocialista Szövetség zombori községi választmányának eszmeipolitikai szakosztálya is meghozta saját határozatait a Blagoje Parovic Munkásegyetem további működésével kapcsolatban. Hosszas és alapos érvelések, vita után alakult ki a záróhatározat, amelyben szót kértek az iskolák, a Zombori Mezőgazdasági Kombinát és a társadalmi-politikai szervezetek képviselői. A Blagoje Parovic Munkásegyetemnek elévülhetetlen érdemei vannak az írástudatlanság felszámolásában, a felnőttek és fiatal szakemberek képzésében és átképzésében, valamint a marxista nevelésben. Továbbra is meg kell tartani a felnőttképzést, a szakmai oktatási központot. De az érdekelt intézményekkel, munkaszervezetekkel, önigazgatási megegyezést kell kötni. Elsősorban a betanított és szakképzett munkások oktatásával kellene foglalkozni, de azt is úgy, hogy figyelembe vegyék a káderszükségleteket, jobban együttműködjenek a középiskolákkal és a szakirányú oktatási érdekközösséggel. Tehát egyeztessék a munkát. Újnak számít, hogy tervezik a művelődési programok bevezetését, ehhez a közművelődési közösséggel és érdekközösséggel kellene szorosabbra fűzni kapcsolatukat. Lehetőség nyílik az általános honvédelmi feladatok munkatervbe iktatására. Sürgetik a munkásegyetem marxista központjának és önigazgatási klubjának, valamint a községközi politikai iskola társítását. Egy intézménybe tömörítve a tanerőt, egyéb szellemi tőkét, felszerelést, hatékonyabb lenne az eszmei-politikai továbbképzés. Erről azonban véleményt kell nyilvánítania a szomszédos három községnek is, mert az ő diákjaik is ide járnak iskolába. A szakszervezeti alapszervezeteknek a községi tanáccsal karöltve széles körű akciót kell indítaniuk a munkaszervezetekben dolgozó írástudatlanok vagy félig írástudók kötelező képzésére. A helyi közösségek a nem a társult munkában dolgozó írástudatlanok összeírásában segíthetnek. A községi szakszervezeti tanácsot kötelezik, hogy a társult munka és a munkásegyetem szakmunkásképző központja között vállalja az egyeztető szerepét, ami megkönnyíti a felnőttek tovább- és átképzését. A további társadalmasítást sürgetik a munkásegyetem részlegeiben, a szakmai tanácsok létrehozását, amelyek időnként értékelik az elvégzett munkát, évente egyszer a községi képviselő-testület is foglalkozik ezzel a kérdéssel. IFJÚMUNKÁSOK Nehéz hét Gyakran szidjuk fiataljainkat, hogy leginkább az irodai, úgynevezett könnyebb, elismertebb munkát szeretik. Divatos foglalkozást választanak. De nem mind ilyenek. Ismerek sok fiút és lányt, akik vállalták a több évi munkanélküliséget vagy azt, hogy tanfolyamon olyan szakmára képezték magukat, amilyenre éppen szüksége mutatkozott a társult munkának. Két olyan fiúval beszélgettünk, akik a foglalkoztatásügyi érdekközösség pályázatára jelentkezve tanultak szakmát. Ma már kenyérkeresők. A véletlen úgy hozta, hogy a zombori középiskolák nem nyitottak olyan tagozatot, amelyeken a textiliparnak szükséges betanított dolgozókat képeztek. Ezért például a Crvena zvezda Kesztyű- és Autóüléshuzatgyár több fiatalt vett fel, akik náluk nyertek szakképesítést. Ivan VUKOVIĆ huszonegy éves kesztyűszabó: — Nyolcosztályos iskolám van. Mindössze két hónapig jártam az egységes középiskola első osztályába. Nem ment a tanulás, kiiratkoztam. Jelentkeztem a munkaközvetítőn. Tizenhat éves voltam. A gyárban belső pályázatot írtak ki tanfolyamra, a Blagoje Parovic Munkásegyetem szervezte az üzem megbízásából. Három hónapig tartott. 1981-ben 800 dinárt kaptunk havonta és egytálételt. Két hónapig az ottani szakemberek tanították a szabást és a többi gyakorlatot. Az utolsó hónapban volt elméletünk is. Betanított munkásként kerültem a csarnokba. Azóta is ott vagyok. Tavalyi átlagkeresetem havi 12 000 dinár volt. Most megkereshetném a 20 000—25 000 dinárt is a túlteljesítéssel, de akadozik a nyersanyagellátás. Többet vagyunk otthon, mint dolgozunk. Mivel felemelték a pont értékét, így havi fizetésem most átlag 15 000 dinár. Normára dolgozunk — hallottuk a nemrég katonaságból hazaérkezett fiútól. MÁTYUS István szintén kesztyűszabó: — Nekem megvan az egységes középiskolám. Szabadkán építészlakatosnak tanultam. Közlekedési balesetem volt. Sajnos, két évig elhúzódott a lábtörés gyógyulása. Az iskolát nem folytathattam, egyszerűen kiöregedtem a középiskolából, nem is vettek vissza. Én is tanfolyamra jártam. A szerbhorvát nyelvű oktatás nem volt nehéz. Befejeztem. Pár hónapig dolgoztam, majd bevonultam. A hadseregben két szakmát tanultam: kovács és hegyesztő. Jobban szeretem a fémmunkát — apám is az —, de nem kaptam állást ebben a szakmában. Tavaly ősszel szereltem le. Azóta ismét a kesztyűgyárban vagyok mint betanított munkás. Tavalyi átlagkeresetem 9500 dinár volt. Ez a szakma nem megy annyira, mint a kovácsolás vagy hegesztés. Meg kell szokni. Mindössze pár hónapot dolgozhattam a katonaság miatt. Most kell utolérni a többieket ügyességben, rátermettségben, mert egyéni normánk van, amitől a kereset fülig, meg a gyárnak sem mindegy, milyen lesz a termelés! — Mekkora a norma, milyenek a követelmények? — Naponta negyven pár kesztyűt kel kiszabni. Ez számomra nem sok. Ha lenne anyag, elérném a 200 százalékot is. Munkámban az a nehéz, hogy sokat kell állni. Még egy kesztyűszabó sem ment a Crvena zvezdából nyugdíjba. Visszeres lábbal változtatott foglalkozást — mondja Iván, majd Pista veszi át a szót. — Én még nem vagyok annyira ügyes, mint kollégám. Ezért keresetem is kisebb. Igazán nehéz egy helyben állni hét órát. Igyekezetemet azonban gátolja az anyaghiány, emiatt napokat nem termelünk, ezért nem is haladhatok munkámban, pedig szeretnék minél többet elsajátítani. Mindketten helyesnek tartják az egyéni normát és azt is, hogy alkalmuk van a fiataloknak az átképzésre, vagy akinek nincs szakmája, megfelelő szakképesítést nyerhet. Iván traktoros szeretne lenni. Huszonkét éves korában is vállalná a tanulást. Pista pedig vasasokkal szeretne dolgozni, az közelebb áll hozzá, jobban megfelel neki. .. órát egy helyben állni