Magyar Szó, 1984. április (41. évfolyam, 90-104. szám)
1984-04-02 / 91. szám
1984. április 2., hétfő MAGYAR SZÓ, MŰVELŐDÉS Nemzeteink és nemzetiségeink táncai a péterrévei Tisza népi együttes műsorán Az amatőrizmus legerősebb indítéka a lelkesedés. Ott, ahol mindezt egy emberként táplálja a szülő, a pedagógus, az egész közösség, az eredmény sem marad el. Így van ez Péterrévén is KODÉ Károlyt, az egyesület tánccsoportjának vezetőjét arra kértük, ismertesse, honnan indul, és meddig jutott a tánccsoport. Mik a terveik, mi az, ami újabb indítékot adhatna a további munkához. A tánccsoport három évvel ezelőtt alakult meg. Egy koreográfiával és egy öltözet ruhával indult, most tíz koreográfia szerepel műsorán és hat tánchoz van alkalmi viseletük. A helybeli munkaszervezetek, a szülők és pedagógusok sajátjuknak érzik a csoport munkáját és gondját, így lett egy öltözet ruhából a kis- és nagycsoport minden egyes tagjának alkalmi viselete. A tánccsoportokban szerb és magyar nemzetiségű amatőrök tevékenykednek. Két nyelven folyik a munka. A szerb kiscsoport 16 tagú, a magyar csoport 35. Műsorukban nemzeteink és nemzetiségeink táncai szerepelnek. A tagság toborzásában, az utánpótlás biztosításában sokat köszönhetünk az iskolának és a pedagógusoknak. A kiscsoport negyedikes és ötödikes tanulókból áll. A nagycsoportnak a legidősebb tagja 17, a legfiatalabb 14 éves. Valamennyien általános és középiskolások. Két koreográfusunk van. Terzin Róbert Zentáról, Aleksandar Nemedi Becséről utazik Péterrévére. A pedagógusok közül Basa Imre, Horvát Erzsébet és Milica Milosevic segíti munkánkat. A menyecskekórusnak 10 tagja van. Rendszeresen fellépnek műsorainkban. A szerb és magyar ajkú asszonyok egymás népdalait adják elő. A zenekar tagjai szintén fiatalok. Magánúton járnak zeneiskolába. Az ott szerzett tudásukat itt gyümölcsöztetik. A hangszer a saját tulajdonuk. A tánccsoport az ő muzsikájukra ropja a táncot. Ez nagy könnyítés, hiszen az egyesületek zömében épp a zenekar hiányzik. Hetente kétszer próbálunk. A munkafeltételek szerények. A hideg terem a legnagyobb ellenségünk. Eddig jobbára saját falunkban szerepeltünk, az idén ki szeretnénk lépni otthonunkból, munkánk eredményét másoknak is be szeretnénk mutatni. Az egyesület táncjátékát a Magyar Szó nemrégi péterrévei élőújságja alkalmából magunk is láthattuk. Minden szavukban, tánclépésükben ott éreztük a műkedvelés legerősebb indítékát, a lelkesedést. A munka jutalma, a közönség tapsa sem maradt el. Meg is érdemelték. Szépek voltak. Mindannyian. Van azonban egy észrevételünk: a legközelebbi alkalmi viseletek tervezésekor kérjék ki a szakemberek véleményét legközelebbi fellépésükkor, ha erre egy mód is van, a táncospárok az alkalomhoz illő lábbelit viseljék. A hagyományápolás már eddig is szép példája érdekében. ■vdj Az egyesület tánccsoport.a . (LAZUKICS Anna felv.) Jó jel a telt ház Színre léptek az egykori műkedvelők, a fiatalok is támogatják őket • A zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület évi értekezlete elé Már készül az elmúlt időszak tevékenységét összegező jelentés a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben. A vezetőség tagjai POVAZSÁN László elnökkel együtt azt állapíthatják meg, hogy az utóbbi időben mind népesebb a kaszinó, az egyesület háza tája, egymást követik az előadások, szórakoztató rendezvények. Lesz miről szólni az egyesület közelgő évi értekezletén, ekkor fogadják el a további munkaprogramot is. — Fellendült a munka a Petőfi Sándor Egyesületben — ez nyilvánvaló — mondja Povazsán László, az egyesület elnöke. — Néhány színdarabot is bemutattunk, ezenkívül tataroztuk otthonunkat, új tagokat toboroztunk, a vezetőség pedig mindent megtett, hogy feltételeket teremtsen a lelkes műkedvelőknek a munkához. Különösen a színjátszók fejlődtek sokat az utóbbi időben, de más téren is bizonyítottunk, sok olyan egyén keresi fel az egyesület otthonát, aki korábban be sem nézett ide — állapítja meg Povazsán László. Szerencsés körülménynek mondható Zomborban, hogy néhány egykori lelkes színjátszó összefogott, ismét színpadra lépett, ez kedvet, lendületet és lelkesedést adott a fiataloknak is, szinte mindig telt ház van az előadásokon, a rendezvényeken. A régi gárda egyik lelkes tagja GYŐRFI Sándor építész, aki szinjasztó is, ha kell, rendező is egyúttal. — Nagy sikere volt a Fiaim című előadásunknak. A darabban Dunai Dénes, Békéssy Andor, Déváti Arisztid, Kiskároly Klára, Rind Beáta és jómagam léptünk fel, a rendező Szabó István volt. Eddig hatszor játszottuk az igen komoly témájú darabot, jártunk Kanizsán is, részt vettünk a községi és körzeti szemlén, most pedig Magyarországra készülünk a Fiaimmal. A fiatalok látták, hogy kis színpadon is lehet jelentős alakítást nyújtani, nagy kedvet kaptak. 8—10 lelkes amatőr kapcsolódott még hozzánk, és ez a további sikerek záloga. Ezekben a napokban újabb színdarabot készítünk, s hamarosan be is mut— Valóban tervbe vettük a gyermekszínház megalakítását. Mert, már a gyerekekkel meg kell szerettetni a színjátszást, ekkor kell kialakítani a művelődési igényt. A gyermekekkel gyerekeknek rendezünk darabot, várhatóan nem marad el a siker. A szülők is támogatják a kezdeményezést. — Az egyik legtehetségesebb műkedvelőnek tartják Zomborban Győrfi Sándort. Sokan úgy vélekednek, hogy a hivatásos színészek között is megállná a helyét. Hogyan lett építészből színész? — Mind az építészetet, mind a színészetet nagyon szeretem. Ha hivatásos színész lennék, nem foglalkozhatnék eredeti szakmám-Nagy sikernek számít Zomborban, hogy az elmúlt évben renoválták, felújították az egyesület néha kicsinynek bizonyult színháztermét, a további tervek között szerepel az egyesület könyvtárának rendezése, felújítása, ezenkívül pedig egy klubhelyiség kialakítása is. Előirányozták, hogy a különböző bemutatók előtt megrendezik egy-egy festő kiállítását, ezzel is hozzájárulnak a művelődési élet fellendítésére Zomborban. Várhatóan a jövőben is fellépnek majd a Hetesfogat műsorában, ennek a községközi rendezvénynek a színpadán legutóbb is nagy sikerrel mutatkoztak be a zomboriak. TÓTH László tagjuk — mondja Győrfi Sándor. A mai, így viszont mindkettőre jut — Úgy értesültünk, hogy meg idő, a munkámat is elvégzem, alakítják a gyermeszínházat Zom- kedvtelésből pedig fellépek, rendorban ... Idézek — mondja Győrfi Sándor. Telt ház a zombori Kaszinóban (ZÁMBÓ Illés felvétele) A hosszútávfutó megpihen Topolyai színházi helyzetkép A színháznak — régtől tudjuk — nagy szerepe van az ifjúság nevelésében, de többnyire mindig a hivatásos színházakra hárul a felelősség, hogy a fiatal nemzedékkel megismertessék a világirodalmat. Több helyütt azonban a fiatalok irányítják a dolgokat, és a szakavatott rendező segítségével betanulnak egy-egy színdarabot. Ezeknek az előadásoknak a visszhangja időnként tanulmányozásra szorul. Az ifjúság szólt az ifjúsághoz Topolyán, de bevonták a legősibb játékba azokat az „öregeket” is, akik unják az elavult formanyelvet és hajlandók elfogadni mindazt, amit a lelkes és elkötelezett amatőrök felkínálnak, hiszen a hivatásos színházak repertoárja néha didaktikus, rutinos, izgalmaktól mentes. A topolyai fiataloktól mindig sokat vártunk és sokat kaptunk. A társulat a Diákszínjátszók Fesztiválján sohasem vallott szégyent, ellenkezőleg. A topolyaiak valósággal „lekörözték” a mezőnyt. Nyílt beszéd jellemzi a fiatalok programját, talán azért, mert az új nemzedék ösztönösen vonzódik az igazabb szóhoz. A fiatalok vitatkozni akarnak. Mindez szép, mondhatjuk nagy bölcsen, de ebben az esztendőben éppen a topolyaiak munkásságáról hallgatnak a krónikások. Mi lehet a megtorpanás oka? A szakma hosszútávfutója is megpihent, hallottuk Kovács Frigyestől, aki az elmúlt időszakban a topolyaiakat vezette. A munka ideális formájáról azonban Topolyán ma nem beszélnek. — Mi tulajdonképpen eléggé merészen kísérleteztünk — mondja Kovács Frigyes, a szabadkai Népszínház fiatal színművésze —, de egy-egy sikerültebb kísérletekről azt írták, hogy vívmánnyal büszkélkedhetünk. Szívesen beszéltek a múltról, mert a topolyai Ifjúsági Színpad szorgalmas együttesével a szépre törekedve szép eredményeket értünk el azokon a szemléken, amelyeken a diákszínjátszók vetélkedtek. Déry Tibor Talpsimogatójáról ma is beszélnek a városban, de a Vásári komédiákat is jól fogadta a közönség. Sikeresnek mondható Ruzante: Csapodár madárka című darabjának színpadra vitele. Szólok arról, hogy dolgozott a topolyaiakkal Földi László is. Hernyák Györgytől sem vonták meg a bizalmat. Azt sem hallgatom el, hogy John Osborne: Dühöngő ifjúság című drámájának csak a nyilvános főpróbája zajlott le. A bemutató azonban — talán objektív okokból, hiszen a darab az iskolaszünet előtt került színpadra — elmaradt. Több esetben leállt a munka, mert a szereplők nem jártak rendszeresen a próbákra. Másként és másokkal folytattuk a munkát, de folytattuk. Szakmai körökben is mérlegre tették a topolyaiak munkásságát. Kovács Frigyes — ez köztudomású — teremtette meg Topolyán a fiatalok színházát. Ez az együttes „ellenzéki” hangulatú volt, hiszen a műsorból száműzték az olcsó és bután szórakoztató fércműveket. — Igyekeztünk. Csak ennyit mondhatok. Ez „szegény” társulat, amelynek minden tagját a munka milyensége fűtötte. Sokan eltávoztak körünkből. Maronka Csilla ebben az esztendőben kapja meg a diplomát a budapesti Színművészeti Főiskolán. Babos András az újvidéki színészképző rendes hallgatója. Ez a múlt... az eredményekben gazdag múlt, amely felejthetetlen. Ennek a munkának a végére tettek pontot?. — Az idén nem sikerült öszszetoborozni a gárdát. Új csapattal gyűrkőzünk majd neki a munkának. Ősszel... merem remélni. Tehát ebben az esztendőben nem leszünk ott a Diákszínjátszók Fesztiválján és nem utazunk Kanizsára sem az Ünnepi Játékokra. A válság divatos szó, tudom. A helyzet az, hogy egy adott pillanatban a legjobban felkészített gárda is elfárad, és a világosan, józanul gondolkodó rendező (színész) tudja, hogy szükség van totális változásokra. Ez a „rövidzárlat” legalább szóhoz juttatja a többieket. Szó sincs sértődöttségről, nem vesztettük el az önbizalmat. Topolya — merem állítani, hogy a tartomány is — igényeli a színvonalas produkciókat, és mi majd azon fáradozunk, hogy az új évadban rendezzük a számlánkat, mert a fiatalok közművelődési rendszerében nekünk fontos szerepet szántak. • Senki sem szorgalmazza a munka azonnali folytatását? — Nem dobtuk el a szövegkönyveket. Dragoslav Dragosavic — a tanárom volt — arca tűnik fel minduntalan a visszapillantó tükörben. A pedagógus lobogó hittel, konoy szenvedéllyel támogatta, támogatja a mozgalmat, buzdított, és mindig azt hangoztatta, hogy az, aki hallgat, kissé halott. Van azonban munkafeladatom Topolyán. A szerbhorvát együttes tagjaival ülöm körül az asztalt. Vásári komédiákkal próbálkozunk — szerepel a műsorban egy Móricz-egyfelvonásos is —, de a szemlékre nem jelentkezünk. A községire sem. Ne tessék leírni bennünket. Hamarosan ismét ott leszünk az elsők, a legjobbak között. __ BARÁCIUS Zoltán | műkincsek gyűjteménye Százéves a zágrábi Strossmayer Képtár Fennállásának és eredményes munkájának 100. évfordulóját ünnepli a zágrábi StrossmayerKéptár. A gyűjtemény 661 alkotást tartalmaz. A XIV—XX. századi legnevesebb német, olasz, spanyol, németalföldi, flamand, francia és jugoszláv művészek felbecsülhetetlen értékű műalkotásai a gyűjtemény alapja. A képtár 1884. november 9-én létesült és nyílt meg a nyilvánosság számára. A képtár alapját Josip Juraj Strossmayer püspök 284 műalkotásból álló magángyűjteménye alkotta, amelyet a felvilágosult egyházi személyiség a tudományos akadémiának ajándékozott, azzal a céllal, hogy „ne csak a művészetpártolók gyönyörködhessenek benne, hanem hozzájáruljon a nép ízlésének neveléséhez is és ahhoz, hogy az egyetemen hamarosan művészettörténeti tanszék létesüljön”. Josip Juraj Strossmayer hazafias érzelmei és népe iránti ragaszkodása jeléül nemcsak szavakkal, hanem jelentős pénzeszközökkel is támogatta nemcsak a horvátországi, hanem a többi délszláv művelődési intézmény megalakulását és munkáját. Hozzájárult a cetinjei nyomda, valamint a Matica srpska és a Szlovén Matica megalapításához, részt vett a Miladinov-fivérek szerkesztésében megjelenő első macedón népdalgyűjtemény nyomtatásának finanszírozásában és így tovább. A horvát nemesség és polgárság rokonszenvvel kísérte a zágrábi képtár megalakítását, és nemzeti kötelezettségének tartotta támogatni munkáját és bővíteni a gyűjteményt. Az első világháború befejezéséig sokan követték Strossmayer példáját, s a legnevesebb adományozó dr. Ivan Ružić zágrábi orvos 25 értékes alkotással gazdagította a gyűjteményt. A zrinjevaci képtár egyébként olyan neves alkotók műveit tartalmazza, mint Angelico, Vittore Carpaccio, Giovanni Bellini Paolo Veronese, El Greco, Camillo Corot vagy a határainkon kívül is híres Andrija Meduljc és Fredrik Benković. A második világháború befejezésétől kezdve napjainkig a Strossmayer Képtárat rendszeres vásárlással gazdagították, és például csak 1947 folyamán 77 műkincset ajándékozott a képtárnak a horvát kormány. A továbbiak során elsősorban Ante Topic Nimara és Zlatko Balokovic járultak hozzá több más adományozóval együtt a gyűjtemény bővítéséhez. — Kár, hogy a képtárnak nincs több kiállítóterme — mondja Vinko Zlamalik, a képtár igazgatója —, mert több száz képet őrzünk, amelyeket érdemes lenne kiállítanunk, hogy gyűjteményünk igazi képtárrá váljon, amely hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára a birtokunkban levő műkincseket. A Strossmayer-képtár jubileumi ünnepségei az idei év tavaszától az év végéig tartanak, és a tervek szerint a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia palotájában néhány kiállítást rendeznek. Hamarosan megnyílik a XX. századi hazai akadémikus művészek kiállítása, amelyen mintegy 200 szobrot, képet, festményt és grafikát mutatnak be. Ezt követik az adományozók gyűjteményeinek kiállításai. — Ezekkel a kiállításokkal az a célunk — hangsúlyozza Vinko Zlamalik, hogy a közvélemény tudomást szerezzen a képtár megalakulásának módjáról és megtekinthesse műkincseit. A 661 műalkotás közül mindössze 80-at vásároltunk, a többi pedig 50 adományozó ajándéka. A kiállításokat a képtár történetéről és terveiről szóló előadássorozat kíséri. A Strossmayer Képtár fennállásának 100. évfordulója alkalmából reprezentatív monográfia kiadását tervezik. A galéria történetéről szóló könyv 200 oldalnyi szöveget és 130 színes reprodukciót tartalmaz, szerbhorvát, német és angol nyelven adják ki. A jubileum alkalmából már kinyomtatták a gyűjtemény legjelentősebb darabjait bemutató bélyegsorozatot, amelynek az a célja, hogy külföldön is népszerűsítse a képtárat. S befejezésül íme még egy érdekes adat: a zrinjevaci Strossmayer Képtárat megalakulásától mostanáig több mint egymillió hazai és több mint százezer külföldi látogató tekintette meg. (Vjesnik)