Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 120-132. szám)

1984-05-08 / 125. szám

1934. május 8. kedd A zrenjanini nyugdíjasok egyik napközijének vezetősége úgy határozott, hogy a tavasz első napjaiban önkéntes munkával rendezik otthonuk környékét. Igen szép számban össze is jöttek a tagok és rendbe hozták az otthon kerthelyiségét, ugyanis a tavaszi délutánokat és a nyarat kint, a rendezett udvarban szeretnék eltölteni. Felvételünkön nyugdíjasok szorgoskodnak az otthon körül. MAGYAR SZÓ ,NYUGDÍJASOK OLDALA Egyre több nő a nyugdíjasok egyesültében Jól dolgozik az önkéntes és önsegélyező alap Zomborban Mint ismeretes, a zombori nyugdíjasok egyesülete a saját és a szociális védelmi érdekközösség eszközeiből szépen berendezett napközit hozott létre. Az udvarban parkosítottak. Most tervezik a szomszédos ház megvásárlását, hogy kibővítsék életterüket. Ez azonban egyelőre, vagyonjogi gondok miatt, késik. Minthogy Zomborban van a községi egyesület székháza, irodái és a napközi is, éppen a zombori helyi egyesületet kellett ismét talpra állítani. Elmondhatjuk, az akció sikerült, az emberek magukénak érzik a napközit, mind többen eljárnak szabad idejükben. Egyesek azonban, úgy látszik, még mindig nem tudnak működéséről. Megtudtuk, hogy a szakosztályok, amelyek a helyi közösségekben működnek, az elmúlt évben egyre jobban bekapcsolódtak a munkába. Több értekezletet összehívtak, megszervezték az Ezüsthajszál elnevezésű ünnepséget, műsorral köszöntötték a nőnapot, számos előadást tartottak, egyiken például a szobanövények ápolásáról volt szó. Sajnálatos azonban, hogy nem kielégítő az együttműködés a munkarokkantak egyesületével, pedig hasonló célú szervezetről van szó. Többen a társulásban látják a jövőt. Lehet, hogy igazuk is van, de tavaly például szinte semmilyen kapcsolat sem volt közöttük. Ezen az áldatlan helyzeten minél előtt változtatni kellene, mert a széthúzásból csak káruk származik. Eredményként könyvelik el, hogy a zombori és környékbeli falvak nyugdíjasai kiveszik részüket a Szocialista Szövetség zombori közégi választmánya szakosztályainak munkájából. Különösen a nőszervezetekben és a Vöröskereszt községi bizottságában aktívak. Jó az együttműködés a különböző szocialista és nevelői intézményekkel is. Említésre méltó, hogy éppen a nők azok, akik a fogyasztók tanácsa községi választmánya tevékenységének a mozgatói. Például nemrég az egyik egyeztető bizottság ülésén A nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága az oktatásban napirendi pont szerepelt. Itt is a legbátrabb felszólaló nőtag volt, nyugdíjas, a kljajicevói Milena Korga, aki a nemzetiségek alkotmányos jogainak érvényesítéséért szállt síkra. Hangsúlyozta, hogy a népfelszabadító háború részvevője, s tapasztalta az együvé tartozás és testvériségi egység lényegét, alapvető fontosságát. Tíz év alatt a zombori egyesület tagsága kétezerrel szaporodott. Főleg a falvakban kifejtett agitációs és tájékoztató munka vonzotta az új tagokat. Ma például Bezdánban 370, Doroszlón 95, Nemesmilitiesen 127, Csonoplyán pedig 230 tagot tartanak nyilván. Az önsegélyező alap tagsági díját az 5020 tag hetven százaléka fizeti rendszeresen. Az önkéntes pénztár — amely 1983 óta a tartományi igazgatásból aközség ügykörébe került — szépen gyarapodott. Tavaly a temetkezési költségekre a két alapból összesen 1,34 millió dinárt fizettek ki a legközelebbi hozzátartozóknak. .. Fábián Károlynál remi a jelszó a debelyacsai Petőfi Sándor /4 utca napos oldalán egy tisz* ■* tes ház. Megnyomom a kapu kilincsét, valahol fölberreg a csengő. Az udvarban szépen megnyírt díszsövényes parkocska közepén, egy toronymagasságú fenyőfa, szemben egy galambdúc, hátul szépen megművelt kert, a hambárban szén, fa és egy műhelyféle, kerékpárjavításra. A1 házát egy ügyeshasznos kályhából fűtik központilag, a kicsi nappali, tévészobában a falon egy fogantyú, azzal meg a tetőn lévő antennát lehet forgatni. A padláson egy fűtőolajtartály is van — igaz, most használaton kí-vül —, mert Károly bátyánk kiötj lőtte, hogy vezetéken keresztül szé ,pen fecsorgatja a kályhába a fűtőanyagot. Egyszóval a Fábián-házban minden a helyén, itt valóban rend a lelke mindennek. Tehát a nyugdí-jas napok sem múlnak el tétlenség és némi izgalmak nélkül. Rozália néni nagyon szeret kézimunkázni, gobelineket öltöget, újságot olvas, tévét néz — nagyon szereti a zenét — és persze főzi a kímélő ételeket. — Hetvenöt éves vagyok — húzza ki magát Fábián bátyánk, de nem is kell várnia, hogy már mondjam: ennyi évet bizony nem adnék neki. — Harmincnyolc évi szolgálattal vonultam nyugdíjba. Dolgoztam a Vitopromet Gabonaforgalmi Vállalatnál, majd a kommercialista munkának a szövetkezetben fordítottam hátat. A kezdő nyugdíjam 922,50 dinár volt, ma 19 000 dinárt kapok havonta. Feleségem sosem volt munkaviszonyban. Tudja, az a baj, hogy a gyerekek Kikindán élnek. Ott kapott Karcsi fiam öröklakást, magas szakképzettségű marós. Ő már nem akar hazajönni. Nála is bevezettük a központi fűtést, de voltam más rokonoknál is ebben segíteni, tanácsot adni. Látta a hambárban a szenet? Öt évvel ezelőtt vettem 10 360 kilót, még mindig van belőle, de kár, hogy nem harminc évvel ezelőtt találták ki az ilyen takarékkályhákat, amelyekkel olcsón fűthető a lakás. Persze fát is veszek. Kertecskén vagyunk, de nem unatkozunk. Mindig van tennivaló a ház körül, aztán meg nagyban készülődünk a hét végére, mert azért ilyenkor hazalátogat a fiam, a menyem és Karcsiba unokánk. — Kebelgacsán és persze a kikindai látogatásokon kívül, el szoktak-e menni valahová? — Van rokonom Németországban, jártam nála, meg amikor a nyugdíjasok szerveznek valami kirándulást, akkor megyek én is. Ezenkívül gyakran megfordulok Belgrádban. Leginkább kerékpáralkatrész beszerzése ügyében. Megveszem én a vállalatilag leírt alkatrészeket, aztán itthon használhatóvá teszem őket. Ma egyre többen járnak kerékpáron, de bizony a minőséggel baj van, gyorsan kirágódnak a csavarok, tönkremennek a hajtószárnyak. Hát én ezeket megbütykölöm. Így rekreálok, ahogyan mondják, meg a feleségem örökölt fél hold földet. Abba kukoricát ültetünk az idén is. Valami új fajta. Tavaly a fél holdon 3,5 ezer kiló kukoricám termett. Igaz, s ez is a mozgás miatt volt, ötször kapáltam meg. — Hogyan élnek a debelyacsai nyugdíjastársak? — Kérem, helyben két nyugdíjasiroda van, egy a rokkantnyugdíjasoké, a másik meg a nyugdíjasoké. Ez utóbbi a tűzoltóotthonban kapott egy irodát. Kegyelemből, de bizony kellene valami helyiség, ahol összejöhetnénk, mert vagyunk vagy 320-an. A végrehajtó bizottság elnöke vagyok, de ... Szóval nincs munkám, mert pang a nyugdíjasélet, már két év óta nem tartottunk közgyűlést. Mondtam: otthagyom az egészet, mert így nem lehet dolgozni. Nagyobb tevékenységet kellene kifejteni, de kellene egy kis külső támogatás is. A galambdúcból kiröppennek a galambok. A dúc fölépült annak idején és hát megtelepedtek a szárnyasok. Károly bátyánk évente egyszer kitisztítja, fertőtleníti. S amikor cigarettával kínálom, elhárítja: — Valamikor, nem is olyan régen, naponta két dobozzal szívtam el, ám láttam a tévében egy előadást káros mivoltáról, nyomban lemondtam erről az élvezetről. Nem is érzem hiányát. Mi csak a rendnek érezzük hiányát, meg néha azért az embereknek. Jó, hogy ellátogatott hozzánk, jöjjön máskor is. Este kilenc óráig nyitva a kapu, de hát van csöngő. K . O. P -é Fábián Károly és Rozália felesége Napi találka a „FIFA-sarkon” Szabadka központjában, a valamikori Hitelbank épülete előtt minden délelőtt összejön még néhány nyugdíjas. Ezt a helyet úgy is nevezik ők egymás között, hogy a Pali sarka, mert régen Groma Pali árulta itt az újságot. Már akkor is itt adtak egymásnak találkát a vérmes szurkolók, a sportot szerető emberek. No, meg úgy is nevezik ezt a helyet még hogy FIFA-sarok, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségről kapta a nevét. Ezek az elnevezések persze nem hivatalosak, csak úgy egymás között használatosak. — Ez itt 1925 óta sportsarok — magyarázzák a jelenlevők. Valamikor vagy öt vegen találkoztunk itt rendszeresen. Most már csak nyolcan-tízen vagyunk. Persze, ha szélt az idő, többen is eljövünk. Télen is itt vagyunk. — Mi a beszédtémájuk? — érdeklődtem tőlük. — Elsősorban a sport. Valamennyien a Spartacus szurkolói vagyunk. Aki bír, az eljár a meccsekre is. Mérkőzés után megtárgyaljuk részletesen, milyen volt a meccs, ki hogyan játszott. Nemcsak a futballról beszélünk, hanem minden sportágat sorra veszünk, a kézilabdát, a vízilabdát, bírkózást, kosárlabdát stb. — Mi a véleményük Szabadka mai sportjáról? — Hanyatlóban van! — mondják szinte egyszerre mindannyian. Valamikor nagyszerű csapataink és egyéni sportolóink voltak. Az ország élvonalához tartozott Tóth Gyula, Stefanović, Sovljanski stb. Most az ökölvívók is csak a vajdasági ligában vannak. Egykor volt országos bajnok női kézilabdacsapatunk is. Most egyedül a gyeplabdacsapatunk országos bajnok. Szinte szégyen, hogy a kis stadion már 20 éve felépült, és még mindig nem tudtuk befedni. — A sporton kívül más beszédtéma is akad? ! — Leginkább az árak alakulása, s továbbá az egészségről, illetve a betegségekről beszélgetünk. Meg tárgyaljuk, ki a beteg közülünk, esetleg meg is látogatjuk a beteget. Sajnos, sokan már elmentek közülünk ... ! A megmaradottak, a régi gárdához tartozók azonban még eljárnak ide a Pali sarkára, hogy naponta lássák egymást, és megbeszéljék az eseményeket. B. O. Akik még naponta találkoznak 15 Jól kezdődtek a nyugdíjasnapok Varga Mihály temerini sírkarbantartó 30—46 kilométert kerékpározói. Hogy sokáig kell-e dolgozni a nyugdíjig, vagy sem, erről megoszlanak a vélemények. Gyorsan múlik, szinte rohan az idő, különösen az őszbe forduló évek idején. Elgondolkoztató, hogy milyen „hamar” elöregszik egy-egy utca és „nyugdíjasok” utcájává válik. Rendszerint így titulálják azok, akik még nem nyugdíjasok. A temerini Petőfi Sándor utca is nemrég még fiatalok utcája volt, újonnan épült földszintes családi házakkal, huszonéves szülőkkel, családonként két-három apró csemetével. A nagy hajrában úgyszólván senki sem figyelt oda a múló időre, csak az jelentett egy-egy eseményt az egyhangú utca életében, ha egy-egy öreg halkan eltávozott az élők sorából. Később a „kisgyerekek” egyenként kiszálltak a szülői, fészekből és így lett gyermekkacagástól mentes, lassan kiöregedett utca a Petőfi Sándor neve alatt nyilvántartott sor. Varga Mihály még az ötvenes évek derekán költözött be két gyermekével saját fészkébe, ahol kettecskén maradtak. (Később édesanyja odaköltözött hozzájuk.) Varga Mihály újdonsült nyugdíjas. Szinte hihetetlen, hogy Miska bácsi nem vonul végig az utcán reggel korán, este későn a munkahelyére, a Bačkaput munkaszervezetbe, ahol 27 évig dolgozott. Eleinte kerékpárral mentek a munkahelyre, így járták be Vajdaság és Szerémség helységeit , 30—40 kilométernyi körzetet bekarikázva. Persze, hetente csak egyszer jártak haza a családhoz. Később, a gépesítések korszakában, könnyebbé vált ugyan a munka, de az emberi kéz nélkülözhetetlen volt az útépítésekben. Mint tudjuk, télen leállt az építés, ilyenkor más feladatot kaptak: a téli szolgálat, az ügyeletesség, az út sózása és tisztítása volt a munka. Sok szilveszteréjszakát ügyeleteskedett át az útkarbantartó szolgálatában, míg mások jót mulattak az év legvidámabb éjszakáján, ő csak gondolatban lehetett családjával. Nos, mindennek vége van, az év elején nyugdíjba vonul. Nyugdíjasnapjai igen jól kezdődtek, mert nyolcnapi üdülésen vett részt Vrnjačka Bánján. Most üdült először életében, a költségeket vállalata fizette. Varga Mihály harmincöt szolgálati évvel 59 évesen ment nugdíjba. .. E. I.