Magyar Szó, 1984. május (41. évfolyam, 133-148. szám)

1984-05-27 / 144. szám

16 KÖZÖS ÍRÓASZTALUNK SZERKESZTI: PPP GÁBOR , MAGYAR SZÓ 1984. május 17., vasárnap Bálint Mihály, Telecska, Petőfi Sándor u. 40. — A mezőgazdasági egyéni termelők új megadóztatási törvénye körüli vita csúcsára érkeztünk. Azt jól tudjuk, hogy az ország költségvetését valahonnan fedezni kell, és a mezőgazdaságnak kell ebből egy részt vállalnia. Lássuk csak sorjában: A háború után, a mezőgazdaság segítségével kifejlesztettük az ipart, a turisztikát, az meg visszaszármaztatja később az élelmiszer-termelésben. Sajnos, az ipar nem tudott megbirkózni a nehézségekkel, hogy miért, ezt kár vitatnunk. Részben gyenge a gazdálkodás eredménye, elavult gépek, nyersanyaghiány stb. A mezőgazdaság sem fejlődhetett a prés alatt, úgy, ahogy a lehetőségek adva voltak. Ha a lehetőségek úgy alakultak volna, hogy a földművelésben az utánpótlás biztosítva és adva legyen, jóval nagyobb megbecsülésre lett volna szükség. Ha a fiatalokkal fokozatosan feltöltjük ezt az ágazatot, akkor a jelenlegi helyzetet könnyebben el tudnánk viselni. Ám most már hiába leszünk mindannyian okosak, miket mulasztottunk el, azt jól tudjuk, de azon már nem segíthetünk. Akárkit is kérdezünk, van megjegyzése, még akkor is, ha nem érintik a fenti■ ek, de mindenki saját véleményét hangoztatja és aszerint dönt. A földművelésről azt tartják: meg kell adóztatni, de jól, mert van miből fizetnie, van pénze. Persze, hogy van, azért is dolgozik, de hogy mi mindenre és mennyi kell különféle kiadásokra, befektetésekre, ha növelni akarja a termelését, azt csak ő tudja. A téli, nyári üdülőhelyeket csak kívülről ismeri, pedig már idős, de tőle sokat várnak. Egész életében takarékoskodott Öreg napjaira. Sok jó földművest temettünk el 50 éves korban, ezek igazi hősök voltak, csakhogy nem figyeltek fel rájuk. Pedig ezek a szorgalmas emberek ma is elismerést érdemelnének, minden ilyen ember nagy hasznára volt és van társadalmunknak, ezért is érezzük annyira hiányukat. Jelenleg az idősebb földműveseknél fő az egészség, ma enélkül nem lehet, továbbá az anyagiak a szükséges termeléshez, vagyis az eszközök, ezek nélkül sem lehet termelni, de ez különben bolt tőke csupán. A traktorok, a többi kapcsolható eszköz, a kombájn, ez mind a termelést szolgálja. Ez nem vagyon, amit irigyelni lehetne. Nekem igaz nincs, de örülök, hogy másnak van, és így az én munkámat is el tudom végezni. A munkaviszonyban levő havi fizetéses sem áll jobban, neki sem rózsás a helyzete, de munkája nem jár kockázattal, és munkáján kívül mást nem fektetbe, ezt mindenki jól tudja és ezért fiataljaink is csak a havi fizetéses munka iránt érdeklődni és nem is a termelő szakmában. Nem hibáztathatok, utóvégre nyitott szemmel járnak és meg tudják különböztetni a jót a rossztól. És most itt állunk és kérdezzük újból és újból, hogy sok-e, vagy kevés a földművesek adója. Mert az infláció megbolygatott mindent, és ehhez kell alakulnia mindennek, hogy az árak egymást takarják. De van itt valami más is, ami számomra érthetetlen, ami az adónál is rosszabb. Íme egy példa: hét és fél hold földön gazdálkodom. A műtrágyagyár fejlesztésére fizettem 15 000 dinárt, a takarmánygyárnak 3000-et. Viszont se műtrágya, se takarmány nincs. Jól tudom, mások is kedvet kapnak ilyen igényre. Mit tehetünk? Oda a kedvezmény! Egyik kézből kapjuk, a másik visszaveszi. Hogy megéri-e ennek az adminisztrálása, egyszerűen nem hiszem, mert az árarányok szavatolása és a termelési eszközök biztosítása nélkül csak nem megy az adóval A város tisztaságáért van valami misért!? Talpai Péter, Újvidék. — Fel-, anyag zsákokat kell vásárolniuk, szólítást kaptam a Cistoéa köz. És ha már megkönnyítjük a déltisztasági munkaszervezettől, hogy gozók munkáját, akkor a logika ezentúl a szemetet ne az eddig szerint a könnyebb és kevesebb használt szemeteskannába gyűjt- munkáért kisebb díj is jár, tehát sem hanem műanyag zacskókba, a szolgáltatásnak is olcsóbbnak Ezt az újítást azért vezetik be — kellene lennie! Erről azonban szó áll az értesítésben, mert ezáltal sincs a felszólításban, majd jobban tisztán tudják tar- j Jó lenne, ha a Cistoca vezetői, tani a várost, no meg a Cistocano meg a városi vezetők is, fődolgozói számára is könnyebbé : fülvizsgálnák ezt a határozatot és teszik a munkát. Ha viszont to- elgondolkoznának, hogy valóban vábbra is a kannába gyűjtöm a tisztább lesz-e a város a szemétszemetet, akkor azt egyszerűen gyűjtés új módszerével, vagy pe nem fogják kivinni! Ez röviden a felszólítás (hogy ne mondjam, rendelet) tartalma, ami nemcsak engem, hanem hiszem, hogy sok más polgártársamat is meglepett, sőt felháborított. Mert azt még elhiszem, hogy az új szemétgyűjtési módszerrel megkönnyítik, azaz megkönnyítjük a Cistoca dolgozóinak a munkáját, ami, mellesleg szólva, eddig sem volt valami megerőltető, hisz már jó ideje mi magunk, háztulajdonosok, hordjuk ki meg be a kannákat, különben nem voltak hajlandók elvinni a szemetet. Azt azonban egyenesen kétségbe vonom, hogy az új módszerrel tisztább lesz a város. Az eddigi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy azok az utcák a legszemetesebbek, ahol a műanyag zsákokba gyűjtik a szemetet. Az utcára kirakott zsákokat ugyanis, amelyekben leginkább ételhulladék is van, a kóbor kutyák és macskák kivágják és kiforgatják belőle a szemetet, ami azután napokig ott díszeleg az utcán, mert a Cistoca dolgozói a szétszórt szemetet már nem szedik össze. A kannából viszont csak nagy ritkán kerül a földre, esetleg akkor ha túltöltjük. Ebből viszont tisztán kiviláglik, hogy a Cistoca „kedves” vezetői nem is annyira a város tisztasága miatt, mint inkább saját munkájuk megkönynyítése érdekében hozták ezt a rendeletet. Arra viszont nem is gondoltak (vagy talán nem is érdekli őket?!), hogy az új szemétgyűjtési mód külön kiadást jelent majd a szolgáltatás igénybe vevőinek, vagyis a polgároknak, mert hetente újabb és újabb módig még szemetesebb, mint eddig állomás, miért nem áll be?! M smnt шж szeretnék lenni Jónás János, Németország. — Nagy figyelemmel olvasom az ideérkező lapokat. Igaz, néha heteket késnek, de ez nem csökkenti érdeklődésemet. Legutóbb is olvastam, hogy hazánkban évente mintegy 309 060 munkahely marad betöltetlenül. Nyilvánvaló, hogy olyan foglalkozásokról van szó, amelyek nem vonzóak, ezért is kicsi az érdeklődés irántuk, senki sem választja őket. Emiatt csökkent a favágók, a bányászok, és a mezőgazdasági termelők száma mindkét szektorban. Különösen a földművesek öregedtek el. Kevés a teljes szolgálati idővel rendelkező építőipari dolgozó is. Sok szervezet keres fémmunkást, keszénmunkást, hegesztőt. Ami szerfölött érdekel engem is, a szénbányákban több ezer ember kaphatna munkát. A tárnáknak legalább 5000 vájárra vanszükségük. Nincs elég népfelügyelő, villamosmérnök, más magas szakképzettségű káder,, felszíni szénfejte sincs elég. Szerintem az 17 009 dináros havi átlagkereset nem csábítja az embereket arra, hogy tárnákban, erőben, fagyban, szélben, nyári hőségben dolgozzanak, még akkor is, ha külszíni fejtésről van szó. Mindenesetre serkentő intézkedésekre lesz szükség a szánfejtőkben, szénbányákban, még jobban kell kedvezményezni a szolgálati időt, gyorsabban kell lakást adni a bányászoknak, nagyobb keresetet kell biztosítani nekik, kedvezőbb munkafeltételeket kell teremteni. Érdekes a következő adat is. A 9 183 090 hektár erdőségre 63 000 dolgozó jut, köztük a legtöbb favágó. Munkájuk könnyebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt, túlnyomórészt gépekkel dolgoznak. Az erdei élet sem vonzó, a munka kora tavasszal kezdődik, késő őszig tart. Az illetékesek úgy vélik, hogy a betanított szakképzett vagy magas szakképzettségű dolgozók viszonylag elöregedtek, a fiatalokat nm érdekli ez a munka, a munkások többsége 45 évnél idősebb. Évente azonban mintegy 17 millió köbméter fát kell kivágni, az erdők természetes növekedése ennél jóval nagyobb, eléri az évi, majdnem 30 millió köbmétert. Ha jobb lenne a favágók műszaki felszereltsége, ez iránt a gazdasági ág iránt is biztos nagyobb lenne az érdeklődés. Olvastam, hogy a hosszú távú stabilizációs program érvényesítésének harmadik kulcsfontosságú területe a mezőgazdaság, különösen az elsődleges termelésbe való nagyobb befektetés. Mintegy 7,5 millió hektár földterületen, és még ugyanennyi legelőn nyújthatna munkalehetőséget 4 278 026 embernek, hiszen a legutóbbi, 1991 márciusában lebonyolított népszámlálás szerint ennyien foglalkoznak mezőgazdasággal. Ez is túl kevés ahhoz, hogy gépekkel, traktorokkal elvégezzék ezt a nagyméretű munkát. A földművesek is elöregedtek, átlagban 60 évesek, vagy középkorúak. Igen sok földműves a közelmúltban és korábban is, mintegy 300 000 — ideiglenesen külföldön keresett munkát. Ha visszatérnek, igen kevesen helyezkednek el a mezőgazdaságban. Én például bányász szeretnék lenni Szívesen hazatérnék, ha elhelyezkedhetnék valamelyik bányában, ezért arra kérem a szerkesztőséget, levélben közöljék velem a bányák címét. A szerkesztőség eleget tesz kérésének és levélben értesíti az elhelyezkedési lehetőségekről. Különös eset ismét a sofőr, még indulatos Bencsik Katalin, Orahova. — A Zentáról 14.30-kor induló sabban, autóbuszban vagyunk. Az utasok — Ne vitatkozzon, kifele, többsége munkából igyekszik haza. A mindennapok esemény-De emberünk hajthatatlan maradt. Helyet foglalt, jelezve, télen egyhangúságával ülünk a hogy a vita részéről be van fóbuszban. Állomások váltják egy- jezre. Nem úgy a Topolatrans mást, emberek szállnak ki és be, emberei, mert most már a jegy- •• • kezelő is beavatkozott: felgyur-Tornyosra érünk. Az autóbusz vezetője nem áll vén inge ujját, markába köpött, ide az állomásra. Akik Topolya mondván: felé tartanak, gyorsan felkapják holmijukat és szaladnak abuszra. A már indulásban levő járműre az utolsó pillanatban ugrik fel egy fiatalember. Na, majd én kidobom! Így indulnak meg mindketten a fiatalember felé. Megragadják kabátjánál fogva, dulakodnak. — Ember, nincs joga lekülde— Miért nem állt be az állam! — méltatlankodik az egyik másra? Az ember csupa sár lesz! utas. — Maga csak hallgasson! ottót. — káromkodott egyet. Kicsit hangosabbra sikeredett — így is a kelleténél mert a buszvezető — Te msz — bök a fiatalemis meghallotta, és mint akit a bőrre, jobb lesz, ha tomesz, ne bolha csípett meg, hirtelen felvárd mag, hogy rendőrt hívjunk pic. a77.nl илк 'ki! és azzal dobassunk ki! A fiatalember már csak kintről szólhatott vissza, mert akkor már az ajtóig húzták és kilökték: — Ne hívjon maga rendőrt, velünk, bennülőkkel együtt, azért majd én megyek! ugrott: — Még maga mer szidni engem! Gyorsan kifelé! — és ujjával az ajtóra mutatott. A fiatalembert igen meglepte a dolog. Hogy valóban mi történt, nem tudom. A két ember mármint a sofőr és a jegykezelő,, igaz, kicsit sértett önérzettek de újra csak megjegyeztem, hogy ha van helyet foglalt és folytattuk , csak nagy nehezen jutott szóhoz: — Nem szidtam én magát, utunkat. Furcsa pörösködés TÖRKÖLY István, Újvidék. — Az aspatini vadászegyesület 1981. február 19-én kizárta soraiból egyik tagját azzal a megiindoklás-ssal, hogy az írásbeli figyelmeztetés ellenére sem fizette be idejében az 1980. évi tagsági díj har-madik részletét. Az illető felleb-bezett a községi bíróságnál, de az felvetette a fellebbezést és megerő- I sítette a kizárásról szóló döntést. A vadász ezután Vajdaság Legfel- s sőbb Bíróságához fordult jogonveslésért. A befizetett utalvány másodipéldányával bizonyította, hogy az egyesület 1981. március 1-jét szabta meg az elmaradt összeg befizetésének végső határidejeként, ő viszont néhány nappal előbb, vagyis február 25-én átutalta a pénzt. A felkfedezésben leírta, hogy azért zárták ki, jogtalanul, mert így akarták megbosszulni, amiért bírálta a vadászegyesület elnökségének munkáját, állítólagos szabálytalan őzvadászat miatt. Elég az hozzá, hogy a felsorolt tények alapján a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg: az egyesület nem tisztelte a törvényeket, az alkotmányos jogokat, és megsemmisítette a döntést. Az illetőt tehát vissza kellett venni az egyesületbe. A fellebbezésben az is kiderült, hogy annak idején meg sem hallgatták, nem adtak neki alkalmat a védekezésre, illetve, a hivatalos befizetési csekket sem vették tekintetbe. Az előzményekhez tartozik még néhány fontos mozzanat. Az apatini egyesület tagjai közül, az említett vadász véleménye szerint, még az elnökség adatai szerint is, sokan nem fizetik be idejében a tagdíjat, és ez gátolja az egyesület eredményes gazdálkodását. Miután a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a községi bíróság és az egyesület döntését a kizárásról, a vadászt visszavették az egyesületbe, mire ő beperelte az egyesületet és meghatározott összegű kártérítést követelt. Megindoklásában arra hivatkozott, hogy immár húsz éve szenvedélyes vadász, és mivel nincs mukaviszonyban, sok időt tölthet a vadászterületen. A tizenhárom hónapos kizárási idő alatt tulajdonképpen megkárosították, mert nem élvezhette a vadászatot és nem volt lehetősége bizonyos számú vad elejtésére. Az említett időszakban — az állítja — lett volna legalább két, nyarat, tizenkét fácánt, negyven nagy- és tizenöt apró vadrécét, tíz vadkibác, három rókát, valamint huszonöt pézsmapockot. Ez szerinte körülbelül húszezer dinár, és mivel perköltség címén mintegy 5000 dinárt, kellett fizetnie, kéri a fenti összeg megtérítését. Az első tárgyaláson kijelentette: hajlandó visszavonni a vádját, ha kizárják mindazokat a vadászokat, akik valóban nem fizették be idejében a tagdíjat, köztük az egyesület akkori elnökét is, aki lám őt ártatlanul ültette a vádlottak ■padijára. A feltételei közé tartozott: fizessék meg neki a perköltséget, valamint kérjenek tőle bocsánatot, mégpedig a Lovačke novine hasábjain. Amint állítja, az egyesület képviselői ezeket a követelményeket nem voltak hajlandóak elfogadni, sőt az elnökségi ülésen javaslatát kinevezték. Több tárgyalást is tartottak már eddig, tanúkat hallgattak ki, mindkét fél részéről. Az egyesület javaslatára adatokat kértek a községi vadászszövetségtől, a vadelejtés mennyiségének értékelésére, továbbá árjegyzéket az újvidéki Lovaturstól, vagyis, hogy megállapítsák: valójában hány vadat lőhetett volna a felperes és ennek mennyi a pénzbeli értéke. Miután az újvidéki Lovaturs elküldte az 1982. évi vadkilövési árjegyzéket, kiderült, hogy az ott felsorolt árak kétszer akkorák, mint amennyit a felperes vélt, nyilván ő is kézhez kapta az árjegyzéket. Egy nyárért például a korábbi 800 helyett 1420, egy fácánért 420, egy vadlibáért 400 dinárt kért. Hasonlóképpen növelte a többi vádra vonatkozó kártérítési összeget is — és így egy összegben a bírósági költségekkel együtt 25 OOO helyett most már több mint 70000 dinárt követelt. Mivel a községi bíróság az ottani tanúk vallomásával nem tudta tisztázni sem a vad lehetséges elejtési számát, sem értékét, a Vajdasági Igazságügyi Szakértő Intézethez fordult. Az intézet vadászati szakértője kinn járt a helyszínen, és a következőket állapította meg: az illető vadászterület adottságai, továbbá a személy rátermettsége és a szabad idő alapján lehetett volna: két nyulat, kilenc fácánt, összesen ötvenöt vadkacsát, tíz vadlibát, három rókát és negyven pézsmapockot. Az árakat azonban kisebb összegben határozta meg, kivéve a pézsmapoccséért, amelynek bőre a felperes által említett 25 dinár helyett már két évvel ezelőtt is tízszer többet ért, vagyis körülbelül 250 dinárt. Nem tudni, ki fog utoljára nevetni. Nyilvánvaló azonban, hogy valakinek sokba kerül ez a pereskedés, amely nagyon hasonlít Arany János A fülemüle című költeményére. Ebben, mint tudjuk, Péter és Pál, a két szomszéd amiatt pereskedett, kinek fütyül a fülemüle. Keresem az umokatestvéremet Csorba Ilona, Zenta. — Tisztelettel fordulok a Közös íróasztalunk rovatához, illetve olvasóihoz, hogy legyenek segítségemre unokatestvérem megkeresésében. Ha valaki tud róla, vagy önmagára ismer, jelentkezzen a Közös Íróasztalunk rovatán keresztül. Unokatestvéremet keresem, aki 1945-ben Moholon van bejelentve. Neve Lenner Rozália, anyja Lenner Piroska (1925.), apja Lennar György. Anyja körülbelül egyéves korában hagyta el. De olyan verzió is lehetséges, hogy az adiai vagy a moholi vasútállomáson az akkor körülbelül 1 éves, szőke hajú kislányt egy körülbelül tíz év körüli kislányra bízta azzal, hogy vigyázzon rá, amíg ő a dolgát elvégzi. Ha valaki ezek alapján tud róla, vagy magára ismer, írjon erre a címre: 24400 Zenta, Ohrid u. 48., Csorba Ilona. Előre is köszönetet mondok a segítségért. Már régóta szerettem volna megtalálni de nem tudom, hogyan keressem, hiszen akkor én is alig voltam 5-6 éves, de emlékezetemben él az a pici leányka.