Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)

1984-06-06 / 154. szám

TERMÉSZETVÉDELEM ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEK Lassan eltűnnek a mocsarak, a lápok, az érintetlen vadonok, jellegzetes hegyalakza­tok és velük együtt már csak hírmondókká válnak az ott ősidőktől meghonosodott­ növé­nyek, állatok, hogy helyett adjanak az ember akarata szerint benépesített haszonnövények­nek és haszonállatoknak. A rövid távú gazda­sági érdekek nemegyszer háttérbe szorítják a megfontoltabb tervezést. Márpedig a tudo­mánynak és a gazdaságnak is egyenesen szük­sége van arra, hogy hazánk, tartományunk egy-egy darabkája élővilágával együtt, eredeti állapotában fennmaradjon. PIROS____________ SZÁRNYAKON____ Kazahsztánban, az űrhajósok vá­rosától, Bajkonurtól északkeletre terül el a sós vizű Tengiz-tó, ame­lyen nyaranta a flamingók tízezrei tanyáznak. Közelében nincsenek édesvizű források, ezért elkerülték a nomádok is. Csend és nyugalom honol a vidéken. A Tengiz-tó vidéke a legészakibb táj, ahol ez a különös vízimadár él. A tóban levő szigeteken raknak fészket, legfeljebb három fiókát ne­velnek fel. A kis flamingók csapa­tokba verődve élnek, szüleik mégis megismerik sajátjaikat, amikor a táplálékot viszik nekik. Csak az ornitológusok zavarják meg időnként az életüket. Csóna­kon közelítenek meg egy-egy ma­dárcsapatot, meggyűrűzik, majd szabadon bocsátják őket. A telet a Kaszpi-tengernél, Török­országban, Iránban, néha Afrikában töltik. Ha felmelegszik az idő, visz­­szatérnek a Tengiz-tóra. Miért éppen ide, amikor a környéken vannak más, hasonló tavak is? Erre majd a tudományos vizsgálódás derít fényt. Miért? Nemcsak azért, mert ma már az országok kulturáltságának egyik fokmérője természet­­védelmi területeik viszonylagos száma, illetve nagysága. Nemcsak azért, hogy megőrizzük és fenntartsuk az utókornak az ország és a tar­tomány tájainak sokféle színét és formáját. Nemcsak azért, mert ugyan szépek az össze­függő nagy gabonatáblák, a mesterségesen ül­tetett erdők, az ipari fejlődést hirdető magas­ba szökő gyárkémények, távvezetékek -, de ha ezt a képet nem szakítja meg egy-egy ősi tájrészlet, úgy érezzük magunkat, mint egy merőben új városban, ahol egyetlen színfolt sincs a múltból. Hazánk természeti értékeit őrizni, védeni, polgári kötelesség. A természetvédelem a természeti erőforrá­sokat megőrző és a természet erőit ésszerűen kihasználó mozgalom is. A védett területek a talajtani, a mikroklimatikus viszonyok, az állat- és növénytársulások tekintetében olyan tartalékokat és kapcsolatokat őriznek, ame­lyeknek tanulmányozása gazdasági szempont­ból is fontos. Általános népgazdasági szempontból a ter­mészetvédelmi és gazdasági érdek nem mond ellent egymásnak. A hazai rezervátumok meg­tekintésére számos külföldi látogat el hazánk­ba. Az a körülmény pedig, hogy természet­­filmezőink egyikének-másikának zömmel éppen a rezervátumokban készített filmjei közül néhány külföldre is eljutott, híven tük­rözi, hogy a szép, a megőrzött táj valutát is jelent. Végül is a természetvédelem nem ellensége a haladásnak, mert műszaki fejlődést is meg­értve keresi a tájkultúra összhangját. Aho­gyan egy városképben harmonikus egészbe ötvöződik a régi és az új építészeti stílus, úgy a mind mesterségesebbé váló táj is szívesen fogadja magába ősi állapotának „motívu­mait”. Lényeges azonban, hogy szakmailag képzett, de sokoldalú, tapasztalt szakemberek nyúljanak csak hozzá az ősi természeti tájhoz, annak élővilágához. Akik például a rendkívül megfogyatkozott számú (réti-, parlagi-, törpe) sasoktól, vagy a sólymoktól (kerecsen, ván­dorsólyom) okozott, ma már elenyésző kárt nem „fújják fel” mértéktelenül. Mert inkább legyünk szegényebbek néhány nyúllal, fácán­nal, amelyből oly sok van, mint sassal, só­lyommal, amelyekből már oly kevés van. Hiszen a nyúl, fácán stb. szinte korlátlan számban tenyészthető! Ugyancsak: ne sajnál­juk a kócsagtól és néhány erősen leapadt szá­mú gémtől azt a halmennyiséget, amit csekély létszámuk révén elfogyasztanak. Inkább azt sajnáljuk, hogy egyes helyeken (lásd Kopá­­csi-tó) félkilós, meg néhány kilós halak hulláit sokszor mázsaszámra lehetne összeszedni, mert - úgy lászu­k - a legdöntőbb halpusztító tényezők ellen még nem tudunk hatásosan védekezni. Ilyen körülmények között mi ér­telme a hallal táplálkozó gémet irtani? ZAKINSZKI Sándor ♦ ­XOOOOOOOOOOOOO A TÉRKÉP TITKAI A térkép sokkal régebbi, mint gondolnánk. Az ember jóformán még írni sem tudott, de már készí­tett térképet, hiszen szüksége is volt bizonyos távolságok és irányok ismeretére, azaz térképre. A kezdet kezdetén persze még nem rajzoltak térké­pet, de kezdetleges földrajzi ismereteiket az egy­mást követő nemzedékek szóban nyilván átvették egymástól. Ahogyan fejlődött az emberi tevékeny­ség színvonala, úgy fejlődött vele együtt a térkép­szükséglet, a térképkészítés is, amely napjainkra bámulatos fejlettséget ért el. A térképkészítés magasan kvalifikált szakembe­reket kíván. Egy-egy térkép megszerkesztéséhez sok tízezer adatot számítanak ki. A szerkesztés fontos munkáját megelőzi az ún. topográfiai térkép készítése. Fotogrammetriai eljárással lefényképe­zik a kijelölt földdarabot. A szerkesztők a földrajzi térkép készítéséhez nemcsak fényképméréssel ké­szült anyagot használnak, hanem geodéziai-föld­mérési térképeket is. A térképeket nemcsak elkészíteni nehéz, olvasni sem könnyű: érteni kell a kezelésükhöz és értel­mezésükhöz. Angol szakemberek egy olyan auto­mata térképolvasót készítettük - képünkön ez lát­ható -, amellyel a repülőgép vagy helikopter piló­tája egyetlen pillantással megállapíthatja a gép pil­lanatnyi pozícióját. Az átlátszó, korong formájú leolvasó átmérője 250 mm, vastagsága a hozzá tartozó miniatűr ellenőrző lemezzel együtt 25 mm. A kis készülék súlya 1,4 kg, használója a kezében vagy a térdén tarthatja. A pilóta a térképet úgy hajt­ja össze, hogy a kívánt részt tehesse be a leolva­sóba. A leolvasó síkjában két független szervó­­motor forgat egy spirált, a két vonal keresztezése adja meg a gép helyzetét. __________________________________________ ALVÁS ÉS MAGAS VÉRNYOMÁS Az alvási apnoé (a légzés átmeneti szü­­netelési időszakai alvás közben) magas vér­nyomást okozhat. A houstoni Baylor orvos­­egyetem kutatói 40 magas vérnyomásos be­teg adatait hasonlították össze 30 normális vérnyomású ember adataival, és azt találták, hogy a magas vérnyomások 45 százaléka szenved alvási apnoéban, a normális vér­­nyomásúaknak viszont csak 20 százaléka. Kilenc magas vérnyomásos beteg vérnyo­mása normalizálódott, miután légzésszüne­­telésüket megfelelő gyógyszerrel kezelték. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy az alvási apnoé közvetlenül összefügg a magas vérnyomással. Barkácsoljunk ASZTAL, ASZTAL, ASZTAL. A pedagógusok, pszichológusok és az orvosok már rég megállapították, hogy minél jobbak a mun­kafeltételek, annál eredményesebb a munka is. Fo­kozottan érvényes ez az általános és középiskolás tanulókra, akik szintén sokat dolgoznak - tanulnak. Csakhogy gyermekeink munkakörülményeivel az esetek többségében nem sokat törődünk, pedig az ő esetükben fokozottabban érvényes a fent vázolt összefüggés. Miért? Mert nehéz szellemi munkát végző, fejlődésben levő szervezetről van szó. A tanuló munkahelye az íróasztal. Mint alábbi barkácsötleteinkből jól látszik, hogy nem kell azon­nal a bútorüzletbe sietnünk, ha elhatároztuk: író­asztalt állítunk be gyermekünk szobájába. Kiváló munkafeltételeket biztosító írólapot barkácsmun­­kával is készíthetünk! Az 1. számú rajzunkon ábrázolt munkaasztal lapja kopásálló műanyag lappal borított forgácsle­mezből készül. A fatelepeken kapható lemezt a ren­delkezésünkre álló hely alapján - körfűrésszel vagy apró fogú rókafarkú fűrésszel - vágjuk ki. Az éleket 100-as csiszolópapírral dolgozzuk el. Az írólap lábait csomómentes, gyalult fenyőfa­lécből készítjük. A lécekből összeállított keret mé­retét úgy határozzuk meg, hogy az írólap magas­sága az összeszerelés után 72-75 cm legyen. A kereteket zongorapánttal kapcsoljuk össze és vé­konyabb lánc meg egy-egy szemescsavar akadá­lyozza meg őket abban, hogy szétnyíljanak. A lá­bak szerepét játszó léckeretet fessük be valamilyen zománcfestékkel (pl. Durlin email, Medolux email stb.) vagy itassuk át Sadolin favédő lazúrral. Nem igényel szaktudást a 2. számú rajzunkon látható írólap elkészítése sem. A falon végighúzó­dó polc, maga az írólap és a jobb oldalt támasztó­ként felcsavarozott lap egyaránt kopásálló mű­anyag réteggel borított faforgács-lemez. A polc függőlegesen és vízszintesen álló lapjait hátulról köldökcsapozással (vagy ahogyan többen ismerik: fatiplikkel) szereljük össze és 10 mm-es műanyag tiplikkel rögzítjük a falra. Az írólap mére­teit ez esetben is saját magunknak kell majd kiszá­mítanunk, természetesen szintén a rendelkezé­sünkre álló helytől függően. A fűrésszel megmun­kált felületeket csiszolópapírral dolgozzuk el, majd megfelelő színű élfóliával fedjük. Az élfólia-csík neoprén alapanyagú ragasztóval (pl. Savanol, Ne­­ostik, Teleol, Super Tigrokol stb.) ragasztható fel. Az írólap és az azt egyik oldaláról megtámasztó lemez facsavarokkal, köldökcsapokkal vagy L ala­kúra hajlított laposvasakkal és facsavarokkal belül­ről szerelhető össze. A munkalap könnyen elmoz­dítható lesz, ha az oldalsó lapba alulról görgőket csavarunk. Akárcsak minden íróasztal esetében, itt is gondoskodnunk kell a megfelelő erősségű ter­mészetes és mesterséges megvilágításról! S most a gyermekszobából menjünk a konyhába! Sok esetben ugyanis a konyha kis alapterülete nem teszi lehetővé, hogy ott étkezőasztalt helyezzünk el. Ezen a 3. ábránkon látható módon segíthetünk, rajtunk ugyanis egy lehajtható kétszemélyes étke­zőlapot mutat. Az asztal mindössze egy kb. 100x50 cm-es lap­ból és a lehajlást biztosító két háromszög alakú léc­keretből áll. Az asztal elkészítéséhez szükséges anyagok: csomómentes fenyőfalécek, facsavarok, zongorapánt. A szerszámok közül fűrész, fúrógép, csavarhúzó és csiszolópapír kell majd. Az elkészítés menete a következő. A falnak arra a részére, ahova az asztalt fogjuk helyezni, csava­rozzunk fel egy 100 cm hosszú gyalult és lecsiszolt fenyőfalécet. A léc alsó éle a padlótól 72-73 cm magasságban legyen. A gyalult és csiszolt lécekből köldökcsapozással és Drvofix vagy Dufix faragasz­tó segítségével alakítsuk ki az asztal lapját, majd készítsük el a támasztószerkezet két léckeretét is. A keretet alkotó léceket süllyesztett fejű facsava­rokkal rögzítjük. A falra csavarozott lécet és az asztallapot alulról teljes hosszában végigfutó zongorapánttal szerel­jük össze. A léckeretekre szintén csavarozzunk fel zongorapántot, majd a pánt másik oldalát csavaroz­zuk a falra. Az asztal faanyagát kétszer itassuk át a konyha bútorzatához jól illő színű favédő lazúrral (Sadolin, Dryocolor, Bondex stb.), majd falakkal (Durezin AC) szintén két rétegben fedjük. Olcsó és hangulatos étkezőhelyet alakíthatunk ki 4. ábránk alapján. Nem sok anyag kell hozzá, kb. 1,5 hosszú laposvasra, 2 négyzetméternyi laminált faforgácslapra, facsapokra, fém- és facsavarokra lesz szükségünk. A munkát a polcokat körülölelő vasidomok hajlí­­tásával kezdjük. A felül összeilleszkedő felületeket 8-as fúróval fúrjuk át, majd műanyag tiplikkel rögzít­sük a falra. Az asztallap bal oldali élét tartó, L ala­kúra hajlított két lapos vasat 72-73 cm magasság­ban csavarozzuk a falra. Barkács fúrópisztolyra csatolható körfűrésszel vágjuk ki a polcokat, az asztallapot, továbbá a jobb oldali „láb" két oldalát és annak háromszög alakú polcait. A fűrészelt éleket finom szemcsés csiszo­lópapírral dolgozzuk el és burkoljuk élfóliával. A fa­­forgácslapokat köldökcsapozással szereljük össze, majd támasszuk a falon levő fémtartókra. A lapos vasat rozsdagátló alapfestékkel, majd színes zománcfestékkel fedjük. összeállította: Horváth Gábor

Next