Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)
1984-06-06 / 154. szám
TERMÉSZETVÉDELEM ÉS GAZDASÁGI ÉRDEKEK Lassan eltűnnek a mocsarak, a lápok, az érintetlen vadonok, jellegzetes hegyalakzatok és velük együtt már csak hírmondókká válnak az ott ősidőktől meghonosodott növények, állatok, hogy helyett adjanak az ember akarata szerint benépesített haszonnövényeknek és haszonállatoknak. A rövid távú gazdasági érdekek nemegyszer háttérbe szorítják a megfontoltabb tervezést. Márpedig a tudománynak és a gazdaságnak is egyenesen szüksége van arra, hogy hazánk, tartományunk egy-egy darabkája élővilágával együtt, eredeti állapotában fennmaradjon. PIROS____________ SZÁRNYAKON____ Kazahsztánban, az űrhajósok városától, Bajkonurtól északkeletre terül el a sós vizű Tengiz-tó, amelyen nyaranta a flamingók tízezrei tanyáznak. Közelében nincsenek édesvizű források, ezért elkerülték a nomádok is. Csend és nyugalom honol a vidéken. A Tengiz-tó vidéke a legészakibb táj, ahol ez a különös vízimadár él. A tóban levő szigeteken raknak fészket, legfeljebb három fiókát nevelnek fel. A kis flamingók csapatokba verődve élnek, szüleik mégis megismerik sajátjaikat, amikor a táplálékot viszik nekik. Csak az ornitológusok zavarják meg időnként az életüket. Csónakon közelítenek meg egy-egy madárcsapatot, meggyűrűzik, majd szabadon bocsátják őket. A telet a Kaszpi-tengernél, Törökországban, Iránban, néha Afrikában töltik. Ha felmelegszik az idő, viszszatérnek a Tengiz-tóra. Miért éppen ide, amikor a környéken vannak más, hasonló tavak is? Erre majd a tudományos vizsgálódás derít fényt. Miért? Nemcsak azért, mert ma már az országok kulturáltságának egyik fokmérője természetvédelmi területeik viszonylagos száma, illetve nagysága. Nemcsak azért, hogy megőrizzük és fenntartsuk az utókornak az ország és a tartomány tájainak sokféle színét és formáját. Nemcsak azért, mert ugyan szépek az összefüggő nagy gabonatáblák, a mesterségesen ültetett erdők, az ipari fejlődést hirdető magasba szökő gyárkémények, távvezetékek -, de ha ezt a képet nem szakítja meg egy-egy ősi tájrészlet, úgy érezzük magunkat, mint egy merőben új városban, ahol egyetlen színfolt sincs a múltból. Hazánk természeti értékeit őrizni, védeni, polgári kötelesség. A természetvédelem a természeti erőforrásokat megőrző és a természet erőit ésszerűen kihasználó mozgalom is. A védett területek a talajtani, a mikroklimatikus viszonyok, az állat- és növénytársulások tekintetében olyan tartalékokat és kapcsolatokat őriznek, amelyeknek tanulmányozása gazdasági szempontból is fontos. Általános népgazdasági szempontból a természetvédelmi és gazdasági érdek nem mond ellent egymásnak. A hazai rezervátumok megtekintésére számos külföldi látogat el hazánkba. Az a körülmény pedig, hogy természetfilmezőink egyikének-másikának zömmel éppen a rezervátumokban készített filmjei közül néhány külföldre is eljutott, híven tükrözi, hogy a szép, a megőrzött táj valutát is jelent. Végül is a természetvédelem nem ellensége a haladásnak, mert műszaki fejlődést is megértve keresi a tájkultúra összhangját. Ahogyan egy városképben harmonikus egészbe ötvöződik a régi és az új építészeti stílus, úgy a mind mesterségesebbé váló táj is szívesen fogadja magába ősi állapotának „motívumait”. Lényeges azonban, hogy szakmailag képzett, de sokoldalú, tapasztalt szakemberek nyúljanak csak hozzá az ősi természeti tájhoz, annak élővilágához. Akik például a rendkívül megfogyatkozott számú (réti-, parlagi-, törpe) sasoktól, vagy a sólymoktól (kerecsen, vándorsólyom) okozott, ma már elenyésző kárt nem „fújják fel” mértéktelenül. Mert inkább legyünk szegényebbek néhány nyúllal, fácánnal, amelyből oly sok van, mint sassal, sólyommal, amelyekből már oly kevés van. Hiszen a nyúl, fácán stb. szinte korlátlan számban tenyészthető! Ugyancsak: ne sajnáljuk a kócsagtól és néhány erősen leapadt számú gémtől azt a halmennyiséget, amit csekély létszámuk révén elfogyasztanak. Inkább azt sajnáljuk, hogy egyes helyeken (lásd Kopácsi-tó) félkilós, meg néhány kilós halak hulláit sokszor mázsaszámra lehetne összeszedni, mert - úgy lászuk - a legdöntőbb halpusztító tényezők ellen még nem tudunk hatásosan védekezni. Ilyen körülmények között mi értelme a hallal táplálkozó gémet irtani? ZAKINSZKI Sándor ♦ XOOOOOOOOOOOOO A TÉRKÉP TITKAI A térkép sokkal régebbi, mint gondolnánk. Az ember jóformán még írni sem tudott, de már készített térképet, hiszen szüksége is volt bizonyos távolságok és irányok ismeretére, azaz térképre. A kezdet kezdetén persze még nem rajzoltak térképet, de kezdetleges földrajzi ismereteiket az egymást követő nemzedékek szóban nyilván átvették egymástól. Ahogyan fejlődött az emberi tevékenység színvonala, úgy fejlődött vele együtt a térképszükséglet, a térképkészítés is, amely napjainkra bámulatos fejlettséget ért el. A térképkészítés magasan kvalifikált szakembereket kíván. Egy-egy térkép megszerkesztéséhez sok tízezer adatot számítanak ki. A szerkesztés fontos munkáját megelőzi az ún. topográfiai térkép készítése. Fotogrammetriai eljárással lefényképezik a kijelölt földdarabot. A szerkesztők a földrajzi térkép készítéséhez nemcsak fényképméréssel készült anyagot használnak, hanem geodéziai-földmérési térképeket is. A térképeket nemcsak elkészíteni nehéz, olvasni sem könnyű: érteni kell a kezelésükhöz és értelmezésükhöz. Angol szakemberek egy olyan automata térképolvasót készítettük - képünkön ez látható -, amellyel a repülőgép vagy helikopter pilótája egyetlen pillantással megállapíthatja a gép pillanatnyi pozícióját. Az átlátszó, korong formájú leolvasó átmérője 250 mm, vastagsága a hozzá tartozó miniatűr ellenőrző lemezzel együtt 25 mm. A kis készülék súlya 1,4 kg, használója a kezében vagy a térdén tarthatja. A pilóta a térképet úgy hajtja össze, hogy a kívánt részt tehesse be a leolvasóba. A leolvasó síkjában két független szervómotor forgat egy spirált, a két vonal keresztezése adja meg a gép helyzetét. __________________________________________ ALVÁS ÉS MAGAS VÉRNYOMÁS Az alvási apnoé (a légzés átmeneti szünetelési időszakai alvás közben) magas vérnyomást okozhat. A houstoni Baylor orvosegyetem kutatói 40 magas vérnyomásos beteg adatait hasonlították össze 30 normális vérnyomású ember adataival, és azt találták, hogy a magas vérnyomások 45 százaléka szenved alvási apnoéban, a normális vérnyomásúaknak viszont csak 20 százaléka. Kilenc magas vérnyomásos beteg vérnyomása normalizálódott, miután légzésszünetelésüket megfelelő gyógyszerrel kezelték. Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy az alvási apnoé közvetlenül összefügg a magas vérnyomással. Barkácsoljunk ASZTAL, ASZTAL, ASZTAL. A pedagógusok, pszichológusok és az orvosok már rég megállapították, hogy minél jobbak a munkafeltételek, annál eredményesebb a munka is. Fokozottan érvényes ez az általános és középiskolás tanulókra, akik szintén sokat dolgoznak - tanulnak. Csakhogy gyermekeink munkakörülményeivel az esetek többségében nem sokat törődünk, pedig az ő esetükben fokozottabban érvényes a fent vázolt összefüggés. Miért? Mert nehéz szellemi munkát végző, fejlődésben levő szervezetről van szó. A tanuló munkahelye az íróasztal. Mint alábbi barkácsötleteinkből jól látszik, hogy nem kell azonnal a bútorüzletbe sietnünk, ha elhatároztuk: íróasztalt állítunk be gyermekünk szobájába. Kiváló munkafeltételeket biztosító írólapot barkácsmunkával is készíthetünk! Az 1. számú rajzunkon ábrázolt munkaasztal lapja kopásálló műanyag lappal borított forgácslemezből készül. A fatelepeken kapható lemezt a rendelkezésünkre álló hely alapján - körfűrésszel vagy apró fogú rókafarkú fűrésszel - vágjuk ki. Az éleket 100-as csiszolópapírral dolgozzuk el. Az írólap lábait csomómentes, gyalult fenyőfalécből készítjük. A lécekből összeállított keret méretét úgy határozzuk meg, hogy az írólap magassága az összeszerelés után 72-75 cm legyen. A kereteket zongorapánttal kapcsoljuk össze és vékonyabb lánc meg egy-egy szemescsavar akadályozza meg őket abban, hogy szétnyíljanak. A lábak szerepét játszó léckeretet fessük be valamilyen zománcfestékkel (pl. Durlin email, Medolux email stb.) vagy itassuk át Sadolin favédő lazúrral. Nem igényel szaktudást a 2. számú rajzunkon látható írólap elkészítése sem. A falon végighúzódó polc, maga az írólap és a jobb oldalt támasztóként felcsavarozott lap egyaránt kopásálló műanyag réteggel borított faforgács-lemez. A polc függőlegesen és vízszintesen álló lapjait hátulról köldökcsapozással (vagy ahogyan többen ismerik: fatiplikkel) szereljük össze és 10 mm-es műanyag tiplikkel rögzítjük a falra. Az írólap méreteit ez esetben is saját magunknak kell majd kiszámítanunk, természetesen szintén a rendelkezésünkre álló helytől függően. A fűrésszel megmunkált felületeket csiszolópapírral dolgozzuk el, majd megfelelő színű élfóliával fedjük. Az élfólia-csík neoprén alapanyagú ragasztóval (pl. Savanol, Neostik, Teleol, Super Tigrokol stb.) ragasztható fel. Az írólap és az azt egyik oldaláról megtámasztó lemez facsavarokkal, köldökcsapokkal vagy L alakúra hajlított laposvasakkal és facsavarokkal belülről szerelhető össze. A munkalap könnyen elmozdítható lesz, ha az oldalsó lapba alulról görgőket csavarunk. Akárcsak minden íróasztal esetében, itt is gondoskodnunk kell a megfelelő erősségű természetes és mesterséges megvilágításról! S most a gyermekszobából menjünk a konyhába! Sok esetben ugyanis a konyha kis alapterülete nem teszi lehetővé, hogy ott étkezőasztalt helyezzünk el. Ezen a 3. ábránkon látható módon segíthetünk, rajtunk ugyanis egy lehajtható kétszemélyes étkezőlapot mutat. Az asztal mindössze egy kb. 100x50 cm-es lapból és a lehajlást biztosító két háromszög alakú léckeretből áll. Az asztal elkészítéséhez szükséges anyagok: csomómentes fenyőfalécek, facsavarok, zongorapánt. A szerszámok közül fűrész, fúrógép, csavarhúzó és csiszolópapír kell majd. Az elkészítés menete a következő. A falnak arra a részére, ahova az asztalt fogjuk helyezni, csavarozzunk fel egy 100 cm hosszú gyalult és lecsiszolt fenyőfalécet. A léc alsó éle a padlótól 72-73 cm magasságban legyen. A gyalult és csiszolt lécekből köldökcsapozással és Drvofix vagy Dufix faragasztó segítségével alakítsuk ki az asztal lapját, majd készítsük el a támasztószerkezet két léckeretét is. A keretet alkotó léceket süllyesztett fejű facsavarokkal rögzítjük. A falra csavarozott lécet és az asztallapot alulról teljes hosszában végigfutó zongorapánttal szereljük össze. A léckeretekre szintén csavarozzunk fel zongorapántot, majd a pánt másik oldalát csavarozzuk a falra. Az asztal faanyagát kétszer itassuk át a konyha bútorzatához jól illő színű favédő lazúrral (Sadolin, Dryocolor, Bondex stb.), majd falakkal (Durezin AC) szintén két rétegben fedjük. Olcsó és hangulatos étkezőhelyet alakíthatunk ki 4. ábránk alapján. Nem sok anyag kell hozzá, kb. 1,5 hosszú laposvasra, 2 négyzetméternyi laminált faforgácslapra, facsapokra, fém- és facsavarokra lesz szükségünk. A munkát a polcokat körülölelő vasidomok hajlításával kezdjük. A felül összeilleszkedő felületeket 8-as fúróval fúrjuk át, majd műanyag tiplikkel rögzítsük a falra. Az asztallap bal oldali élét tartó, L alakúra hajlított két lapos vasat 72-73 cm magasságban csavarozzuk a falra. Barkács fúrópisztolyra csatolható körfűrésszel vágjuk ki a polcokat, az asztallapot, továbbá a jobb oldali „láb" két oldalát és annak háromszög alakú polcait. A fűrészelt éleket finom szemcsés csiszolópapírral dolgozzuk el és burkoljuk élfóliával. A faforgácslapokat köldökcsapozással szereljük össze, majd támasszuk a falon levő fémtartókra. A lapos vasat rozsdagátló alapfestékkel, majd színes zománcfestékkel fedjük. összeállította: Horváth Gábor