Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)

1984-06-10 / 158. szám

1984. június 10., vasárnap Hatszáz éves­­talált tárgyak A londoni, a New York-i és a párizsi után a világ negyedik leghosszabb metrója: a moszk­vai. A legtöbb utast — évi 2,3 milliárdot — azonban a moszkvai metró szállítja. Elképzel­hető, hogy ilyen hatalmas embertömeg mi mindent elveszít! Tavaly például 18 000 külön­féle holmit adtak el a talált tárgyak osztályán, ahol ugyancsak bőséges „gyűjtemény” fogadja a kíváncsiskodót: esernyők garmadával, bevá­sárló szatyrok a szivárvány minden színében, különböző méretű bonbonosd­obo­zok, különféle méretű diplomatatáskáik és még számos tárgy. De ami a legérdekesebb: úja­bban a metró a régészek paradicsomává vált. Az állomások vágathajtása közben a Nogin, a Turgenyevszka­­ja, a Kolhoznaja és a Tretyakovszkaja állomá­sok körzetében XIV. századból származó vas­sisakot és harci szekercét találtak a munkások. Ezeket a leleteket a Moszkvai Történeti és Rekonstrukciós Múzeumában őrzik. Nemrégiben a múzeumban kiállítás nyílt Moszkva a századok során címmel. A kiállítás anyaga jórészt a metróalagútból előkerült ,,ta­lált tárgyakból” állt össze, olyan leletekből, amelyek a metróhálózat bővítése során buk­kantak napvilágra. A múzeum és a Moszkvai Metróvállalat megállapodást kötött a közös munkáról. A metróépítők és a régészek együtt dolgoznak a leletek mentésén. A közelmúltban például a Gorkovszkaja és a Puskinszkaja állomások építési munkálatai közben találtak értékes régiségekre. A XIV. Században a mai Gorkij utca helyén nagy kereskedelmi út húzódott. Ez az útvonal ve­zetett a Kremlből Tver városába. Igencsak for­galmas vonal lehetett, mert most a föld alól, az új metró vonalán vaspatkók, kerámiából készült gyermekjátékok, lószerszámok, nyergek, zablák, kötőfékek, kantárok kerültek elő. Sőt, az Izvesztyija című napilap székháza közelé­ben egy jó állapotban megmaradt, fával bur­kolt útszakaszra leltek a földalatti építése során. A. szyógyítbh­a* tat15 ** a májbetegségek ellen -V2 Jó kilátásokkal kecsegtető módszerrel pró­bálkoznak a berlini Carité Klinika orvosai néhány, eddig gyógyíthatatlannak tartott máj­betegség gyógyításában. A beteg máj működé­sének tehermentesítésére egészséges májat ül­tetnek be a szervezetbe. Az elv nem számít újdonságnak. A gyakor­lati alkalmazás azonban eddig nem járt a kívánt eredménnyel, mert a beültetett májon általában a normálistól erősen eltérő, mintegy fele annyi vér áramlott át, így az új szerv funkcióját egy idő után nem tudta teljesíteni s a vér összetétele sem alakult megfelelően. Most a donormáj jelentősen kielégítőbb véráramlását úgy sikerült az itteni orvoskollek­­tívának elérni, hogy a donor­szervet a job­b alhasban, közvetlenül a megbetegedett máj alá helyezték be és a nagy hasi vénával kötötték össze. Így az „idegen” szervet sikerült arra ,,késztetni”, hogy a szokásos vérmennyiség 80­- 90 százalékát áramoltassa át, azaz a normális értékhez közel álló működést fejtsen ki. Tizenkilenc állatkísérletből álló sorozat tapasztalatai teszik lehetővé, hogy az új eljá­rást emberen is kipróbálják. A Charité tudós orvosai egyelőre csak kivételes esetekben kíván­ják az új gyógymódot alkalmazni, olyankor, ha a beteg más akut vagy krónikus kiesése ezt szükségessé teszi. NÉGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Vajdasági mmnám kiáltvány Szabad Vajdaság, 1945. június 10. „Vajdaság népeihez! Munkások, parasztok, polgárok. Jugoszláv Hadseregünk vajdasági divíziójá­nak katonái! Vajdaság Népfelszabadító Főbi­zottsága rövidesen kiírja a válasz­tásokat. Népeink megválasztják helyi, járási és kerületi néni bi­zottságaikat, valamint autonóm tartományunk legmagasabb szer­vét, a vajdasági Népfelszabadító Főbizottságot. És nemcsak erről van szó. Tartományi nemzetgyűlé­sünknek határoznia kell Vajdaság jövő helyzetéről, melyet autonóm tartományként a demokratikus, fö­deratív Jugoszláviában elfoglal majd. Ez a tény még nagyobb je­lentőséget ad az előttünk álló vá­lasztásoknak ,­ így kezdődik az a kiáltvány, amelyet a választások előtt a Nép­­felszabadító Egységfront vajdasági tartományi bizottsága, az Antifa­siszta Női Front vajdasági tarto­mányi bizottsága és a Vajdasági Antifasiszta Ifjúság főbizottsága adott ki. A felhívást Vajdaság né­peihez (szerbek, horvátok, magya­rok, szlovákok, ruszinok, románok), Vajdaság asszonyaihoz, ifjúságá­hoz, a Jugoszláv Hadsereg vajda­sági divízióinak katonáihoz intéz­ték. A munka további fokozásaira, a testvériség és egység megerősí­tésére szólítják fel a dolgozókat, de egyúttal figyelmeztetnek is: „Szabadságunk és jövőnk el­lenségei megkísérlik majd minden­féle formában megzavarni a vá­lasztásokat, megkísérlik azt is, hogy szószólóikat becsempésszék nép­bizottságainkba. Azért őrködtünk éberen felettük. Ne engedjük meg, hogy behúzódjanak a néphatóságok soraiba, ahonnan gonoszkodnak ■majd a nép között és az állami szervezetben ...” Ifjúsági otthon nyílt Novibecse­jen — a vasárnapi számnak ez az írása nemcsak a négy évtizeddel ezelőtti Törökbecse életébe nyújt betekintést, de érzékelteti, példáz­za az újságírói munkának, az új­ság funkciójának akkori felfogását is: „Nem győzzük elégszer hangsú­lyozni, hogy az ifjúság az az alap, amelyre az új demokratikus Ju­goszlávia bátran és bizalommal építheti jobb jövőjét. A jelenlegi erőfeszítések napjaiban, épp úgy, mint a múltban is, az ifjúság min­dig hol kisebb, hol nagyobb tér­közzel haladt az „öregek” csapata előtt. Lelkének finom húrjai min­dig hamarább rezonáltak az épí­tő, lendületes eszmékre, mint az öregeké.­ Mindazokat az akadályo­kat, amelyeket az utóbbiak külön­böző célokból mesterségesen emel­tek fajok, vallások közé, az ifjú­ság gyorsan és gyökeresen, hozzáil­lő lelkes munkával egykettőre el­hárította. Szép példáit látjuk ennek szű­­kebb hazánkban is. Vajdaság sok­nyelvű fiatalsága már jóval az idősebbek előtt halad. Leveti ma­gáról a sovinizmus szűkkeblű, népellenes egységrontó béklyóját és szíve egységesen dobban a közös erőfeszítéseidben. Míg egyesek azon töprengenek, érdemes-e kezdeni valamit, gyáván arra gondolva, hátha még „másképp fordul a helyzet”, az ifjúság határozottan odaveti magát, ahol szíve, esze az igazat látja. A napokban még ébresztgettük Novi Becsejt. Ki felelt a felhí­vásra? Az ifjúság felelt rá. Nem tudta eltűrni, hogy ráüssék a passzivitás, a tehetetlenség bélye­gét... A szervezési munka nehéz volt, de a fáradozásaikat siker koro­názta. Sikerült meglazítani és kiküszöbölni a magyar és szerb ifjúság között mesterségesen szí­tott megnemértést. A válaszfalak leomlottak. Öröm volt látni, ho­gyan segít a szerb ifjúság a ma­gyar testvéreinek az otthon fel­állításában. Bár nekik is­ kevés bútoruk van, mégis szívesen mondtak le annak nagy részéről, csakhogy a magyar ifjúság ottho­nát berendezhessék. A múlt vasárnapra elkészülve mindennel, megnyitották az ott­hont. A község valamennyi anti­fasiszta szervezete jelen volt a megnyitón és együtt örült a büsz­keségtől sugárzó arcú fiatalok­kal ...” „Novi Becsej magyarsága fel­ébredt. Nem volt tehát hiábavaló a hívó szó. "Nincs, nem is lehet becsületes magyar ember, aki ne érezné, hogy megújuló országunk erőfeszítései mindannyiunk boldo­gabb jövőjét célozzák.” Igen sok problémát felvet a Vasárnap délután Titelen című terjedelmes írás. A titeli magyar Egységes Front gyűlésén szó volt a szövetkezet munkájáról, a nem­zetiségi kérdésről és az ifjúság tevékenységéről is. Itt még hiány­zik az az eredményesség, amit a törökibecseieknél dicsért a riporter. Most inkább a kritikáé a szó: „Nagyobb baj az sokkal, hogy nem valami nagy tervszerűség nyilvánul meg az ifjúság mun­kájában. Hiszen lelkesedés talán volna, de a vezetőség se nagyon felelősségteljes, no meg a kitartás se valami nagy. Ifjúságunknak fel kell vetnie a felelősség kér­­­­lését saját magával, sorsával, a jövőjével szemben — és persze a vezetőséggel szemben is! A veze­­­tőség maga az egyesület. Nem az­első vezetőség volna az, amit fel­­­váltanak ebben az országban ... Az akkord­ munka jelentősége múltban és ma című írás az bizonyítja, hogy milyen formában merült fel mindjárt a felszabadu­­­lás utáni hónapokban a munka szerinti díjazás kérdése. Munkás és munkás között tehá különbség van. Az egyik többe termel, a másik kevesebbet. Mind­ebből azt a következtetést von­hatjuk le, hogy aki többet ad az többet is kapjon." Hogy pedig valaki tényleg többet is kapjon ha többet termel, annak a leg­­hathatósabb módja az akkord­­munka bevezetése... Következik: A VAJDASÁGI KE- J­ESKEDELEM FELLENDÍTÉSE Halál a fasizmusra — Szabadság a népnek/ Kno Sásu is, parasztoí*, polgárörs, jugoszláv Sanaeregta& vapaaág! Kifeszi‚S­ána& ђа›опШ MAGYAR SZÓ PORTYA V9 Johny Hazard A NAGY RAGAZZO (12.) ÍRJA és RAJZOLJ­A: FRANK ROBBINS

Next