Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)
1984-06-10 / 158. szám
1984. június 10., vasárnap Hatszáz évestalált tárgyak A londoni, a New York-i és a párizsi után a világ negyedik leghosszabb metrója: a moszkvai. A legtöbb utast — évi 2,3 milliárdot — azonban a moszkvai metró szállítja. Elképzelhető, hogy ilyen hatalmas embertömeg mi mindent elveszít! Tavaly például 18 000 különféle holmit adtak el a talált tárgyak osztályán, ahol ugyancsak bőséges „gyűjtemény” fogadja a kíváncsiskodót: esernyők garmadával, bevásárló szatyrok a szivárvány minden színében, különböző méretű bonbonosdobozok, különféle méretű diplomatatáskáik és még számos tárgy. De ami a legérdekesebb: újabban a metró a régészek paradicsomává vált. Az állomások vágathajtása közben a Nogin, a Turgenyevszkaja, a Kolhoznaja és a Tretyakovszkaja állomások körzetében XIV. századból származó vassisakot és harci szekercét találtak a munkások. Ezeket a leleteket a Moszkvai Történeti és Rekonstrukciós Múzeumában őrzik. Nemrégiben a múzeumban kiállítás nyílt Moszkva a századok során címmel. A kiállítás anyaga jórészt a metróalagútból előkerült ,,talált tárgyakból” állt össze, olyan leletekből, amelyek a metróhálózat bővítése során bukkantak napvilágra. A múzeum és a Moszkvai Metróvállalat megállapodást kötött a közös munkáról. A metróépítők és a régészek együtt dolgoznak a leletek mentésén. A közelmúltban például a Gorkovszkaja és a Puskinszkaja állomások építési munkálatai közben találtak értékes régiségekre. A XIV. Században a mai Gorkij utca helyén nagy kereskedelmi út húzódott. Ez az útvonal vezetett a Kremlből Tver városába. Igencsak forgalmas vonal lehetett, mert most a föld alól, az új metró vonalán vaspatkók, kerámiából készült gyermekjátékok, lószerszámok, nyergek, zablák, kötőfékek, kantárok kerültek elő. Sőt, az Izvesztyija című napilap székháza közelében egy jó állapotban megmaradt, fával burkolt útszakaszra leltek a földalatti építése során. A. szyógyítbha* tat15 ** a májbetegségek ellen -V2 Jó kilátásokkal kecsegtető módszerrel próbálkoznak a berlini Carité Klinika orvosai néhány, eddig gyógyíthatatlannak tartott májbetegség gyógyításában. A beteg máj működésének tehermentesítésére egészséges májat ültetnek be a szervezetbe. Az elv nem számít újdonságnak. A gyakorlati alkalmazás azonban eddig nem járt a kívánt eredménnyel, mert a beültetett májon általában a normálistól erősen eltérő, mintegy fele annyi vér áramlott át, így az új szerv funkcióját egy idő után nem tudta teljesíteni s a vér összetétele sem alakult megfelelően. Most a donormáj jelentősen kielégítőbb véráramlását úgy sikerült az itteni orvoskollektívának elérni, hogy a donorszervet a jobb alhasban, közvetlenül a megbetegedett máj alá helyezték be és a nagy hasi vénával kötötték össze. Így az „idegen” szervet sikerült arra ,,késztetni”, hogy a szokásos vérmennyiség 80- 90 százalékát áramoltassa át, azaz a normális értékhez közel álló működést fejtsen ki. Tizenkilenc állatkísérletből álló sorozat tapasztalatai teszik lehetővé, hogy az új eljárást emberen is kipróbálják. A Charité tudós orvosai egyelőre csak kivételes esetekben kívánják az új gyógymódot alkalmazni, olyankor, ha a beteg más akut vagy krónikus kiesése ezt szükségessé teszi. NÉGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Vajdasági mmnám kiáltvány Szabad Vajdaság, 1945. június 10. „Vajdaság népeihez! Munkások, parasztok, polgárok. Jugoszláv Hadseregünk vajdasági divíziójának katonái! Vajdaság Népfelszabadító Főbizottsága rövidesen kiírja a választásokat. Népeink megválasztják helyi, járási és kerületi néni bizottságaikat, valamint autonóm tartományunk legmagasabb szervét, a vajdasági Népfelszabadító Főbizottságot. És nemcsak erről van szó. Tartományi nemzetgyűlésünknek határoznia kell Vajdaság jövő helyzetéről, melyet autonóm tartományként a demokratikus, föderatív Jugoszláviában elfoglal majd. Ez a tény még nagyobb jelentőséget ad az előttünk álló választásoknak , így kezdődik az a kiáltvány, amelyet a választások előtt a Népfelszabadító Egységfront vajdasági tartományi bizottsága, az Antifasiszta Női Front vajdasági tartományi bizottsága és a Vajdasági Antifasiszta Ifjúság főbizottsága adott ki. A felhívást Vajdaság népeihez (szerbek, horvátok, magyarok, szlovákok, ruszinok, románok), Vajdaság asszonyaihoz, ifjúságához, a Jugoszláv Hadsereg vajdasági divízióinak katonáihoz intézték. A munka további fokozásaira, a testvériség és egység megerősítésére szólítják fel a dolgozókat, de egyúttal figyelmeztetnek is: „Szabadságunk és jövőnk ellenségei megkísérlik majd mindenféle formában megzavarni a választásokat, megkísérlik azt is, hogy szószólóikat becsempésszék népbizottságainkba. Azért őrködtünk éberen felettük. Ne engedjük meg, hogy behúzódjanak a néphatóságok soraiba, ahonnan gonoszkodnak ■majd a nép között és az állami szervezetben ...” Ifjúsági otthon nyílt Novibecsejen — a vasárnapi számnak ez az írása nemcsak a négy évtizeddel ezelőtti Törökbecse életébe nyújt betekintést, de érzékelteti, példázza az újságírói munkának, az újság funkciójának akkori felfogását is: „Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy az ifjúság az az alap, amelyre az új demokratikus Jugoszlávia bátran és bizalommal építheti jobb jövőjét. A jelenlegi erőfeszítések napjaiban, épp úgy, mint a múltban is, az ifjúság mindig hol kisebb, hol nagyobb térközzel haladt az „öregek” csapata előtt. Lelkének finom húrjai mindig hamarább rezonáltak az építő, lendületes eszmékre, mint az öregeké. Mindazokat az akadályokat, amelyeket az utóbbiak különböző célokból mesterségesen emeltek fajok, vallások közé, az ifjúság gyorsan és gyökeresen, hozzáillő lelkes munkával egykettőre elhárította. Szép példáit látjuk ennek szűkebb hazánkban is. Vajdaság soknyelvű fiatalsága már jóval az idősebbek előtt halad. Leveti magáról a sovinizmus szűkkeblű, népellenes egységrontó béklyóját és szíve egységesen dobban a közös erőfeszítéseidben. Míg egyesek azon töprengenek, érdemes-e kezdeni valamit, gyáván arra gondolva, hátha még „másképp fordul a helyzet”, az ifjúság határozottan odaveti magát, ahol szíve, esze az igazat látja. A napokban még ébresztgettük Novi Becsejt. Ki felelt a felhívásra? Az ifjúság felelt rá. Nem tudta eltűrni, hogy ráüssék a passzivitás, a tehetetlenség bélyegét... A szervezési munka nehéz volt, de a fáradozásaikat siker koronázta. Sikerült meglazítani és kiküszöbölni a magyar és szerb ifjúság között mesterségesen szított megnemértést. A válaszfalak leomlottak. Öröm volt látni, hogyan segít a szerb ifjúság a magyar testvéreinek az otthon felállításában. Bár nekik is kevés bútoruk van, mégis szívesen mondtak le annak nagy részéről, csakhogy a magyar ifjúság otthonát berendezhessék. A múlt vasárnapra elkészülve mindennel, megnyitották az otthont. A község valamennyi antifasiszta szervezete jelen volt a megnyitón és együtt örült a büszkeségtől sugárzó arcú fiatalokkal ...” „Novi Becsej magyarsága felébredt. Nem volt tehát hiábavaló a hívó szó. "Nincs, nem is lehet becsületes magyar ember, aki ne érezné, hogy megújuló országunk erőfeszítései mindannyiunk boldogabb jövőjét célozzák.” Igen sok problémát felvet a Vasárnap délután Titelen című terjedelmes írás. A titeli magyar Egységes Front gyűlésén szó volt a szövetkezet munkájáról, a nemzetiségi kérdésről és az ifjúság tevékenységéről is. Itt még hiányzik az az eredményesség, amit a törökibecseieknél dicsért a riporter. Most inkább a kritikáé a szó: „Nagyobb baj az sokkal, hogy nem valami nagy tervszerűség nyilvánul meg az ifjúság munkájában. Hiszen lelkesedés talán volna, de a vezetőség se nagyon felelősségteljes, no meg a kitartás se valami nagy. Ifjúságunknak fel kell vetnie a felelősség kérlését saját magával, sorsával, a jövőjével szemben — és persze a vezetőséggel szemben is! A vezetőség maga az egyesület. Nem azelső vezetőség volna az, amit felváltanak ebben az országban ... Az akkord munka jelentősége múltban és ma című írás az bizonyítja, hogy milyen formában merült fel mindjárt a felszabadulás utáni hónapokban a munka szerinti díjazás kérdése. Munkás és munkás között tehá különbség van. Az egyik többe termel, a másik kevesebbet. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy aki többet ad az többet is kapjon." Hogy pedig valaki tényleg többet is kapjon ha többet termel, annak a leghathatósabb módja az akkordmunka bevezetése... Következik: A VAJDASÁGI KE- JESKEDELEM FELLENDÍTÉSE Halál a fasizmusra — Szabadság a népnek/ Kno Sásu is, parasztoí*, polgárörs, jugoszláv Sanaeregta& vapaaág! Kifeszi‚Sána& ђа›опШ MAGYAR SZÓ PORTYA V9 Johny Hazard A NAGY RAGAZZO (12.) ÍRJA és RAJZOLJA: FRANK ROBBINS