Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)
1984-06-04 / 152. szám
4 BELPOLITIKA már ma Szabadkán hetven százalékkal drágul a távfűtés — Veszteségben a Távfűtő Művek — óriási tétel a családi költségvetésben Várható lett és bekövetkezett: a szabadkai Távfűtő Művek 10 millió dináros veszteséggel zárta az évet, az idei fűtési idényben pedig újabb 110 millió dináros vesztesége volt. Már egy évvel ezelőtt, amikor a 30 százalékos üzemanyagdrágulást követően a kőtelep beadta a díjemelési kérelmét, sejteni lehetett, hogy rossz vége lesz a dolognak. A kérelem egy ideig állt az árügyi közösségben, többször volt róla vita különféle fórumokon, mindaddig, amíg újabb üzemanyag-drágulás be nem következett. Az új anardásemelési kérelemmég ekkor sem talált megértésre. A költségek már akkorák voltak, hogy mintegy 60 százalékkal kellett volna emelni a fűtési díjat ahhoz, hogy fedezhessék őket. A jóváhagyott i. dirégálás azonban, mindössze 36 százalékos volt Az ősz, majd a tél folyamán újabb drágulások és kérelmek követték egymást, így azután októberben drágult e fűtés, a decambeni késelem pedig „befagyott”. Nem kis fejfájást okoz a hőtelep az ürügyi közösségnek most, amikor csak az üzemanyag költségeinek fedezésére mintegy 100 százalékkal kellene emlestsni a fűtési díjat. A sokat emlegetett ...gazdasági számadás” szerint legfeljebb a 280 százalékos (!) ándijátítás teheti lehetővé a normális gazdálkodást... POLYÁK Józseffel, az árügyi közösség vezetőjével és Grgo HORYATSKIVAL, a Távfűtő Művek igazgatójával beszélgettünk arról, mire számíthat a lakosság a következő fűtési idényben. A fogyasztónak sok, a hőtelepnek kevés egy mondatba foglalva, sem a hőtekig sem a fogyasztók nem számíthattnak semmi jóra. Ami az egyiknek kevés, a másiknak sok. Mert miután az árügyi közösség minden szempontot figyelembe vett, beleértve a lehetséges drágulások százalékarányát is, a mintegy 10 százalékos díjemelést tartotta elfogadhatónak. A Távfűtő Művek ezzel nem lehet Elégedett ment ily módon a veszteség marad. — Tarveny StOO tanná olcsón vásárolt mamutot használtunk el, mégis veszteségünk volt az tizemanya®on — mondta Grgo Harvaitöki, a Távfűtő Művek igazgatója. — A veszteséget fedezni kell, forgóeszközökre van szükségünk, mert az elfogyasztott üzemanyagot ki kell fizetnünk. A mostani árak mellett még a személyi jövedelmekre sincs pénzünk, hogy a csalagászati összegekre rúgó kamatokról, karbantartásról, amortizációról ne is beszéljünk. Az érvényben levő négyzetméterenkénti 42,IS donáros díjszabás mellett az év végéig 200 0O0 Millióra emelkedik a veszteségünk. — Az árügyi közösség mást nem tehet, mint azt, hogy felülvizsgálja jó kérelmeiket és a legsürgetőbb, a legsúflyosabb eseteket orvosolja bizonyos díjjemeléssel — mondta Pólyák József, a közösség elnöke. — Hatáskörünkbe tartoznak a közművek, a vendéglátóipar, a városi közlekedés. A drágulás megengedhető százalékaránya hozzá-vetőtegesen 35 százalék. Vialaj mennyi kérelmező veszteséges lesz, ha nem hagyjuk jóvá a díjemelést. Ha a hőtelep 90 százalékos drágulásra jogosul, másnak csak kevesebb „jut”. Más szóval úgy is mondhatnánk, ha segítünk az egyiken, az a másik gazdálkodásának a rovására történik. Nehéz ilyenkor okosnak lenni... Mennyibe kerül a fűtés? Amennyiben az árügyi közösség 60 százalékos javaslatát a végrehajtó tanács is jóváhagyja, a lakások fűtése négyzetméterenként 67,45 dinárba főig kerülni. Ehhez hozzá kell adni a díjszabás 10 százalékát, ami a fejlesztés célját szolgálja, tehát összesen négyzetméterenként 74,30 dinár. Ha úgy vesszük, hogy egy kétszobás lakás átlagos területe 90 négyzetméter, könnyű kiszámítani, hogy a fűtés havonta (idényben) 4452 dinárba fog kerülni. Egy négytagú család havonta legalább ennyit űzet ki a villanyáramért is. Tehát havi 10 0u0 önköltségire lehet számítani. A szabadkiai tavalyi átlagos személyi jövedelem 17 500 dinár körül alakult. Nem bonyolult a számadás. Az éremnek tatámban másik oldala is van: — Egy kilogramm üzemanyag ■ideális körülmények között 15 kilowattóra hőenergiát ad. Egy kilogramm üzemanyag ára átlag 3 dinár, a háztartások pedig mindösszesen 1,8 dinárt fizetnek kWóránt. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a hőenergia részben elvesz a disztribúció folyamán Ugyanakkor a gyárak a fűtésért és az ipari páráért jóval többet fizetnek, 1 kWo-ra 2,8 dinárba kerül. Mivel a 60 százalékos díjnövelés nem oldja meg a gondjainkat, minden jel szerint az ipari létesítményeknek szolgáltatott hőenergiát drágítjuk, ami azt jelenti, hogy kilowattóránként 5—6 dinárra is számíthatnak. Gyakorlatilag terheljük a gazdaságot, hogy tehermentesíthessük a lakosságot, illetve védelmezzük az életszínvonaalukat — mondta Grgo Homvatski.. Egyik zsebből a másikba két oldala van ugyan az éremnek, de a fűtési ügynek ezen kívül még este vetülete van, amenynyiben a 60 százalék (azaz összesen 70) nem elegendő ahhoz, hogy a hotelen kielégítően gazdálkodjon, az ipari létesítményeknek szállított hőenergiát drágítják ennél jóval nagyobb arányban. Márpedig akkor a terhet nem csupán azok viselik, akik a hotelen fogyasztói, hanem azok a dolgozók is, akik áraimmal, vagy szénnel fűtenek. Mert a munkaszervezetek, illetve a gazdaság további megterhelését a munkások a saját zsebükön érzik meg. A dolgozók, ültetve a fogyasztók életszínvonalának védelmezése tehát csak látszólagos. Az életszínvonal megőrzése, a kifizetődő, ésszerű gazdálkodás nem egyéni érdek, nem csupán egy-egy munkaszervezet gondja általános társadalmi érdekekről, a nemzetgazdaságról van szó. Éppen ezért ide tartozik, ide kívánkoziik még egy információ: Napi 500 000 dinérosveszteséget jelentett a fűtési idényben a hőtelepnek az, hogy nem a tonnánként 24 000 dinéros mazutot fűtött, hanem időnként a pontosan kétszer drágább párlátok valamelyikével, amelyet a Nafta,gas promet mazut helyett küldött. Ha üzemanyagot akart kapni, kénytelen volt aláírni a szerződést arról, hogy a leszállított üzemanyag 25 százaléka a drága párlatok valamelyike. Ha napi 100—120 tonna üzemanyag fogy, egyáltalán nem mindegy, hogy 24 000, vagy 48 000 dinárba kerül tonnája A szabadkai végrehajtó tanács az elmúlt hónapokban több ízben tágulatilag kérte a Naftagas-promettól azt a kimutatást, hogy a tartomány többi községébe a leszállított üzemanyag mennyiségében mennyi az olcsóbb és mennyi a drága százalék aránya. A mai napig nem kapott választ. GOMBÁS Gabriella Viszontlátásra Aleksandrovacon Csantavéren véget ért a szerbiai testvériskolák találkozója Csantavéren tegnap hivatalosan véget ért a szerdai testvériskolák sorrendben 22. testvériségi egység találkozója. Az elmúlt három napban ameddig a találkozó tartott, új barátságok születtek. A 15 szerbiai, vajdasági és kosovói testvériskola diákjai, tanárai megismerték egymást, címet cseréltek abban a szent hitben, hogy mindez csupán a barátkozás, az ismerkedés kezdete és az igazi őszinte barátság létrejötte, a közeljövőben fog megvalósulni. Akkor, amikor spontánul folytatják, ápolják a kapcsolatot, azaz akkor, amikor a gyakori találkozásokkal erősítik azokat a baráti szálakat, amelyek megtalálásában ez a csantavéri találkozó járult hozzá. A különböző anyanyelv nem okozott akadályt abban, hogy ezek a gyerekek megismerjék, megszeressék és becsüljék is egymást. Talán örökké élni fog bennük a csantavéri találkozón oly gyakran elhangzott üzenet, hogy ezt a találkozót, hogy ennek a találkozónak a célját a testvériség és egység, s eszméjét soha senki sem vonhatja kétségbe, soha senki sem áshatja alá. Csantavér jó házigazdának bizonyult. Mindenki otthon érezte magát, s valójában otthon is volt. Erről tanúskodnak az új barátságok, a meleg kézszorítások, s az az ígéret, hogyha nem is ilyen találkozó során, de ismét találkoznak a régi ismerősök. S talán épp ez a találkozó lényege: közel hozni egymáshoz az egész ország nemzeteinek, nemzetiségeinek gyermekeit Talán egyszer ez a találkozó valóban nemcsak szűkebb Szerbia, Vajdaság és Kosovó gyermekeit öleli fel, hanem az ország minden egyes vidékén. Talán egyszer a 15 általános iskola találkozójához egyszer mások is csatlakoznak. Nemcsak Csantavér, hanem Észak-Bácska, Vajdaság és az itt élő népek megismerését eredményezte ez a találkozó azoknak a kisdiákoknak és pedagógusoknak, akik itt megjelentek. Ezekről a találkozókról már régóta, 22 éve csak az elismerés hangján szólnak mindenütt, talán örökké csak úgy is fognak szólni. Egyébként mint ahogy a találkozó részvevői megfogadták, jövőre Aleksandrovacon fognak találkozni. JANKÓ László MAGYAR SZÓ ■BACSFÖLDVAR Naponta nyolcszázezer palánta kerül a falűbe A zöldségszárító üzemük működéséhez szükséges nyersanyag zömét a bácsféldvári BAG zöldségszárító üzem saját maga biztosítja, pontosabban a triász termeszti. Az idei terv teljesítéséhez is jelentős mennyiség kell. Ezért több száz hektáron termesztenek konyhakerti növényeket, így például vöröshagymát 111, burgonyát 51, pasztinákat 78, zöldséget 10, sárgarépát 83 hektáron termelnek. A napokban még egy nagy munka kezdődik ebben a mezőgazdasági szervezetben. Mintegy 200 hektárt paprikával és zellerrel palántáznak be. A palánta fejlődése az igen változó és időnként meglehetősen hűvös időjárás miatt mintegy 2 hetet késik. Tervük szerint 100 hektáron paprikát és ugyanekkora területen zellert palántáznak, a két növényből mintegy 20 millió szálat. Korszerű gépeikkel naponta mintegy 800 ezer palánta kerül a földbe. Úgy számítják, hogy a palántálást legkésőbb a jövő hónap derekáig befejezik. A palánták szépek és jól fejlődtek, a triászban 12,5 hektáron termesztenek paradicsom vetőmagot, 124 hektáron magborsót, továbbá 350 hektáron cukorrépát, 554 hektáron kukoricát. S. O. SZENTTAMÁS Folyamatban az úttestek korszerűsítése A középtávú program alapján megkezdődött az úttestek korszerűsítése Szenttamáson. A Vojvodinaput munkásai a Morava és a Duna utcában már elkészítették az úttest alapozását, és még nyolc utcában készítik el, azután megkezdődhet az aszfaltozás. Mintegy 16 millió dinárt teremtettek elő a munkálatokra. Július végére valószínűleg befejezik a munkát, s ezzel a szenttamási úthálózat csaknem hetven százaléka aszfaltozott lesz. Közölték még, hogy a községhez tartozó Túrja falu helyi közössége is tervbe vette úthálózata további korszerűsítését. Erre a célra kb. 7 millió dinárt fordítanak a helyi járulékból, bizonyos összeget pedig az útgazdálkodási érdekközösségtől várnak. S. O. 1984. június 4. hétte rendelkezhet devizával Visszaéltek-e külön jogukkal az exportáló munkaszervezetek — Csak a dinár lehe! értékmérő, bevétel és jövedelem — Más ürügyön vita a devizával rendelkezők és nem rendelkezők között Két társadalmi tanács együttes ülésén a bevétel és a jövedelem megállapításáról és elosztásáról szóló törvény módosításának alapelvei szerepeltek hivatalosan napirenden A módosítási vita lényege pedig az, hogy jövedelemnek könyvelhető-e el a deviza, mielőtt még dinárra váltják, vagy sem. Pontosabban ez a dilemma. Mert hiszen ugyanezek a társadalmi tanácsok korábban már foglalkoztak ezzel a kérdéssel, s nem foglaltak határozott állást. Ennélfogva elmaradt a Szövetségi Végrehajtó Tanács álláspontja is. A képviselőhöz illetékes tanácsának megfelelő bizottsága viszont úgy vélte, hogy ezt a dilemmát nem illetékes eldönteni, és ezért a törvénymódosító eljárást nem javasolta, hanem úgy vélte, hogy a témát újra a tanácsok elé kell terjeszteni. Annál is inkább, mert fontos, ahogyan Kiró GLIGOROV a múlt heti ülésen mondta, rendszerbeli kérdésről van szó, amely befolyásolja a többi pénzügyi rendelkezést, s végső soron egész gazdaságunkat. A „kiskapun” a tanácsülésre A tanácsok együttes ülésén látszatra, tehát jövedelemelszámolási módszerről vitáztak, lényegében azonban egészen másról volt szó. Annak a több napos és többször éjszakába nyúló egyeztetési képviselőházi ülésnek a folytatásáról, amelyen a második éjszaka hajnalán végül is elfogadták a szlovén és a horvát küldöttek álláspontját, hogy a nagy rendszerekben, az exporttermelésre szolgáló saját termelési anyagaik vásárlására meg kell hagyni megteremtett devizájuk egy részét, hogy maguk rendelkezzenek vele. Ezzel azt a célt kívántuk elérni, hogy a termelési körökbe integrált, illetőleg a jövedelmi alapon társult termelők zökkenőmentesen dolgozhassanak és termelhessenek, s ezáltal szavatolt legyen kivitelük. Ezt akkor is, most is, a legfontosabb törekvésnek s teendőnek mondtuk és mondjuk. Vajon mi készthetett bennünket arra, hogy nem egészen fél év múlva megkérdőjelezzük ennek az elvnek és rendelkezésnek a helyességét? Mert neon kétséges, igaza volt annak a szlovén küldöttnek, aki a tanácsok együttes ülésein azt mondta, tulajdonképpen nem a bevétel és a jövedelem megállapításáról és elosztásáról van itt szó, hanem a devizatörvényről, aminek ismételt vitáját „a kiskapun” hozták be a tanácsülésre. A többség ezen az ülésen is, akárcsak annak idején a Képviselőházban, amellett volt, hogy a külföldi piacokon szerzett deviza csak miután dinárrá váltják át, tekinthető jövedelemnek. Amint mondták, ezzel rákényszeríthetőek az exportálók, hogy ne tartsák folyószámláinkon a devizát, amíg vásárlásukhoz nincs rá szükség, hanem hagyják, hogy bekerüljön az országos devizaáramlásba, s ezáltal lehetővé tegyék azt, hogy hozzájussanak azok, akiknek időközben szükségük van rá. Beigazolódott a gyanú Ez kétségkívül indokolt követelés. Annál inkább, mert (sajnos) beigazolódott azoknak a sejtelme és gyanúja, akik az év eleji éjjelnappalos képviselőházi ülésen attól tartottak, hogy az elfogadott megoldás hozzájárul a deviza visszatartásához, hogy leállítja az országos devizaforgalmat, hogy a piacra kevés jut belőle, s állandó hiány lesz. Emiatt nem érvényesítheti devizajogát az sem, akinek ezt különféle társadalmi megállapodások és önigazgatási megegyezések szavatolják. Valóban az történt, a létfontosságúnak mondott olaj, a műtrágyanyersanyagok, a gyógyszer stb. behozatalára eddig még soha sem jött össze feleannyi deviza sem, mint amennyinek előteremtését köztársaságaink és tartományaink társadalmi megállapodásban szavatolták. A tanácsok együttes ülésén a többség úgy vélte, azért, mert az említett nagy rendszerek viszszatartották, s akkor sem bocsánjtották forgalomba, amikor nem volt rá szükségük. Az ellentábor válasza Ez így igaz. Nem tagadták azok sem, akik amellett vannak, hogy továbbra is meg kell hagyni a munkaszervezeteknek a devizatörvényben szavatolt, említett jogukat- Függetlenül attól, hogy valóban nem úgy viselkedtek, ahogyan elvártuk. Ennek azonban szerintük objektív oka is volt. Mint mondták, a devizapiacon akkor sem lett volna elég deviza, ha az utolsó centig befizetik, éppenúgy nem valósíthatták volna meg viszont devizajogukat, amikor termelési anyagot akartak volna külföldön vásárolni, mint mások, akik devizával nem rendelkeznek, de vásárlási joguk van rá, mert általános társadalmi érdekű árut vagy terméket kellene behozniuk. Ez pedig azt jelenti, hogy zavar állna be az exporttermelésbe is, amit pedig egész társadalmuk elsődleges fontosságúnak mondott, s ami minden deviza forrása. Az „ellentábor” erre azt válaszolta, hogy a devizával rendelkezők tulajdonképpen visszaélnek helyzetükkel. Deviza-folyószámlájuk alapján nemcsak, hogy hitelt vehetnek fel, hanem még elsőbbsséget is élveznek eközben. Ezen kívül a pozitív árfolyam-külön-bözeten jogtalanul keresnek és gazdagodnak. A devizából nem engednek át a hazai nyersanyag- termelőknek, s ezáltal megszegik a devizatörvény elfogadásakor mondott elvet a termelési körök tagjainak egyenlőségéről, s gátolják a hazai nyersanyagtermelés fejlesztését, amit pedig minden rövid és hosszú távlatú fejlesztési tervünkben és programunkban előirányoztunk. Kardell Intelme Néhány köztársaság állítólag pénzkibocsátással is támogatja ezeknek a nagy rendszereknek azt a törekvését, hogy a devizát folyószámlán tartsák, s eközben ne károsuljanak, vagyis ellenértéke befolyjon hozzájuk dinárban, s jövedelemnek lehessen tekinteni, miközben a deviza saját folyószámlájukon áll. Ezt lehetővé teszi a jelenlegi törvény (a külön pénzkibocsátás viszont a törvénytelen). Ez is, meg a felvett hitelek is nyilvánvalóan táplálják az inflációt, mert hiszen mesterségesen felfokozzák az említett nagyüzemek vásárlási képességét. Ezenkívül hátrányos helyzetbe hozzák a nyersanyagtermelőket. Megfontolandó azonban, hogy ezekre a szabálytalanságokra reagálva nem azt tesszük-e, amitől annak idején Edvard Kardelj óva intett bennünket, hogy a mosdóvízzel nehogy kidobjuk a gyereket. Szlovénia küldötte a tanácsok ülésén azt mondta, hogy a szabálytalanságokat kellene törvénynyel megszüntetni, a szabálytalan hitelezéseket leállítani, nem pedig megvonni azoktól a munkaszervezetektől a devizával rendelkezés jogát, amelyek megteremtették. Nem mulasztotta el hozzátenni, hogy ezt az alkotmány szavatolja. Arról viszont elfeledkezett, hogy az alkotmánynak ugyanaz a szakasza, amelyre hivatkozott, kimondja azt is, miszerint a deviza annak jár, aki megteremti, illetve mindenkinek, aki hozzájárul a külföldön értékesített áru előállításához, vagy szolgáltatás, kivitelezéséhez, nem pedig csak a végtermék készítőjének, vagy az exportőröknek. LOVAS István