Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)
1984-06-07 / 155. szám
14 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1984. június 7., csütörtök Rácsodálkozás a világra Egy újvidéki gyermekrajz-kiállítás kapcsán akik mindezeket megtervezik, gyártják s környezetünket szeletömködik velük, szintén volt képzőművészet tanáruk. Mi ennek az oka? Nem tudják, művészeti kreativitásának fejlesztése, a képzőművészet nyelvének minél alaposabb elsajátítása, a különféle technikák megismerésétől a gyakorlati, mindennapi életben való alkalmazásáig. Hol van hát a rövidzárlat? Hol kerüli el egymást az elmélet és a gyakorl 27. Zmaj Játékok keretében soknak elmondani, de mégis, hisez újvidéki Radivoj Cirpanov, szén egyre jobban eláraszt ben- Mtukásegyetemen megnyílt a nünket a giccs, pedig azoknak, gyermekrajzok kiállítása, a játékok fennállása óta immár 17. alkalommal. A kiállítás anyaga egy pályázatra beérkezett 2520 gyermekrajzi közül kiválasztott 144 legjobbat. Feltételezhető, hogy az ok az álla-nat? mutatja be. A rajzok megalkotói lánosan alacsony szintű vizuális is máért merült fel mindez ép 4 és 15 év közötti gyerekek. Ez kultúránkban rejlik. Nálunk az pen ennek a gyermekrajz-kiállíattal Drágán Lukic verseit kellett: iskola, sajnos, nem neveli képtásnak a kapcsán? Hiszen itt több a pályázóknak illusztrálniuk, sa látóvá, képértővé a gyereket, mint száz ötletes, színes, üde, játékos festmény, rajz, grafika van. Mégis aggódunk, nem szeretnénk, ha ezeknek az álmélkodó, a világra őszintén rácsodálkozó, felfedezésektől tests munkáknak a megalkotóiból tíz év múlva a szép, a valódi mostani kiállítás is Lukié egy Múzeumlátogatóvá vagy megfelelő verssorát kapta címül: „Az isko-, értékmércével rendelkezővé sem látói hazáig, mindig suttogunk mindig. Tanulóink nem sajátítják valamit...” fel a képlátás képességét, nem A kiállítók között 14 vajdasági alakulnak ki a képnézés készségei, iskoláskor előtti intézmény és ál-. Ez az állapot nem új. Nemzedétalános iskola, valamint ötven, kék sora nőtt fel vizuális nyelvségként hívott iskola — egy hibáci és kragujevaci, két szkopjei és egy ljubljanai — diákjai szerepelnek. A bíráló bizottság első díjjal jutalmazta Nebojša Andric újvidéki, Branka Radišić stepanovicevói és Maja Prišić zsablyai tanulókat, második díjat kaptak Saša Durlé kulai, valamint Rice Ferenc és Sasa Stepanov újvidéki gyerekek, harmadik díjasok pedig Jelena Velic újvidéki, Aleksandra Bitek kúlai és Veljko Krstonišić kikindai óvodások lettek. Mi mindent mondhat el egy ilyen gyermekrajz-kiállítás? Kisdiákjainkról, a tárlatok leendő közönségéről árulnak-e el többet, vagy inkább képzőművészet szakos pedagógusainkról és a tantárgy programjáról? Nyilvánvaló, hogy inkább az utóbbi kettőről állapíthatunk meg egyet-mást. Elgondolkodtató például az a tény, hogy noha a pályázók tetszőleges méretű és technikájú ismeret nélkül. Ezért nem tudunk, ember válna. Ne feledjük el azt sem, amit Picasso egy gyermekrajz-kiállítás megtekintésekor mondott: „Mikor olyan idős voltam, mint ők, úgy tudtam raj munkákat küldhettek be, mégis félő, hogy az utánunk jövő aránytalanul sok a festmény ^ (víz- generációk sem tudnak majd ke festék, tempera) és indokolatlan , nézni: a figyelem, a koncentrál kevés a más technikával ke- r£ciö hiánya, az emlékezetbe készült munka, a rajz, a linóleum, a felidézés problémája, de tolui,mint Raffaello, de egy emmetszet, a kollázs, a textilfest-jegyként a vizuális nyelv ismereté- betöltő kellett hozzá, hogy megmény... A tantervekben pedig hiánya folytán, tanultak úgy rajzolni, mint ők.” mindezek a technikák szerepel- pedig képzőművészeti program- nek. Miért készített hát mégis sajnol vezérelve a tanulók képző olyan sok kisdiák festményt? Talán, mert az iskolák felszerelése CottW ЈЛ VAJHtAKK У гтл$М«M Џ» ZMAJEVE DECIJE K5RE * IZLOŽBA Hkovrth radova đece Voivođtne 'tusMAOjt ‘WHS* Egy rajz a kiállításról Könyvtárat avatnak Csonoplyán A 125 éves zombori Bieliczky Káoly Városi Könyvtár az elmúlt évek során több falusi kirendeltségét újította fel, gyarapította a könyvállományt. Egyik legtekintélyesebb beruházásuk a csonoplyai könyvtár épületének kivitelezése volt, amit az iskolával közösen végeztek el. A helyi Testvériségi egység Általános Iskola már beköltözött az új műszaki alapismeretek szaktanterembe és a napközibe, valamint Visszapillantás a XXVII. Májusi Játékokra A képzelőerő fejlesztése főleg ezt teszi lehetővé, vagy talán mert sok pedagógus számára is ez tűnik a legegyszerűbb, s legkényelmesebb megoldásnak? Pedig nagyon sok múlik ezeken az órákon, a képzőművészeti neveléshez való hozzáálláson. Egyáltalán nem arról van szó, hogy közülük kerülnek-e ki a jövő művészei, nem is annyira a jövő tárlatlátogatói,ról, művészetértő közönségéről van. A körzeti versenyek szervezési, hogy nincs pénz jelmezre, díszleti bizottság kísérte figyelemmel, haszó, habár már ez is megfontolt nehézségei és a becses rendezvény ■ re. A gyakorlat ugyanis azt ma- nem a gyermekzsüri is. Az ízlés lorsra intő mint inkább arról a meseitartása körüli gondok ürügyén látta, hogy jó ötlettel hulladék és véleménykülönbség megnyilvánodv 3z itt kiállító és n°m kiál- ebben felvetették a kérdést: vál- felhasználásával is lehet szép dísz- nult a legjobb előadás kihirdetést/. everekekből hn°van les/ ho- sábban van-e a 27. évébe lépett i letet, ötletes jelmezeket készíteni. ]sekor is. A felnőttek az uzdini Bran&leven szilárd” ízléskritériu- Szimle? Az 1§y hét alatt látot- | Az idei Játékok nagy erénye! román nyelvű színjátszó csoport Sokkal rendelkező a «terset fel-1 *?]- alapján bátrany volt (még az óvodásszínjátszók- | mesejátékát, a gyermekzsüri vitára és széles íven elkerülő s elmondhatjuk, hogy bár vannak nál is), hogy a gyerekek többsége * szont az indjijaiak előadását nyül&mer.0. . s.z® , . . . 7" : gondok, a Májusi Játékok valsa-] lámpaláz nélkül játszott, mintha tanította a legjobbnak, a valódi értékeket a hamisaktól 2áról mégsem lehet beszélni. Fő- nem is a LTM gáról mégsem lehet beszélni. Főbiztos kézzel elválasztó felnőtt, jog amíg az iskolákban, a műve- Persze mindezt nem is kellene e tuciusi egyesületekben lesznek lelképzőművészet szakos pedagógu-isos pedagógusok, amatőrök, akik időt és fáradságot nem kímélve foglalkoznak a gyermekszínjátszókkal, akik, ha kell, darabot írnak, rendeznek, díszleteket festenek, jelmezeket varrnak. Milyen is volt az idei Játékok? A hivatalos műsorban látott 19 előadás között továbbra is helyet kapott a klasszikus mesejáték, a diákvilágot ábrázoló összeállítás, a zenés játék. Néhány előadásban a burleszk elemeit, a szatírát is fel lehetett fedezni. Elmondhatjuk, hogy az idén valamivel kevésbé sikerültek a versösszeállítások. Az előadások díszletei, jelmezei a korábbi évektől eltérően egyszerűbbek és esetenként szegényesek. Az egyszerűsítés bizonyos értelemben pozitívum, mert nagyobb tér jut a képzelőerő fejlesztésére, a szegényesség viszont már kevésbé fogadható el még azzal a magyarázattal sem. A Májusi Játékok mindig a testvériség és egység jegyében zajlott. Ezúttal sem volt másként, bár nem hallgathatjuk el, hogy az idén távolmaradtak a szlovák nyelvű színjátszók. Szerepelt viszont egy albán nyelvű előadás. A prištinai fiatalok vendégszereplésével megnyílt a kapu, és reméljük a jövőben több példa lesz arra, hogy Kosovo és a köztársaságok színjátszó csoportjai is fellépnek Becsén, ugyanakkor a Májusi Játékokon látott jobb előadások is eljutnak máshova. A Játékok keretében néhány éve bemutatkoznak az óvodásszínjátszók is. Az idén május 25-ének délelőttjén összesen 11 előadást láthatott a közönség. Az előadások színvonala kielégítő volt, örvendetes, hogy a színjátszás évről évre nagyobb teret hódít a kicsinyek körében. Éppen ezért a Májusi Játékok szervező bizottságának mérlegelnie kell, hogy a kicsinyek szemléjét be lehet-e zsúfolni egy délelőtti műsorba. A XXVII. Májusi Játékoknak volt még egy üde színfoltja: megjelentek a kikindai Pedagógiai Akadémia tagjai is. A leendő pedagógusok nem átallanak színpadra állni vagy elbújni a bábok mögé és így férkőzni jövendő diákjaik közelébe. Remélhető, hogy a kikindaiak példáját a többi akadémia hallgatói is követik. Végezetül hadd szóljunk néhány szót a bábszínjátszókról. Az idén örvendetesen növekedett számuk, bemutatkozásuk egy napot igényelt. A tömegesség esetleg szükségessé teszi, hogy a jövőben ezt is külön kategóriába sorolják, nem is a színpadon, hanem a megszokott játszóterén, pajtásai körében lenne. Ilyenkor a játék varázsa magával ragadta a nézőket is. örvendetesen javult a színpadi beszéd. A nyelvi bicsaklások az idén kevésbé voltak érezhetőek, mint tavaly. Ebből a szempontból külön dicséretet érdemel az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színjátszó csoportja, amely Kerekes Berk Valéria irányításával dolgozott. Ehhez a darabhoz fűződik egyébként a játékok legjobb színpadi szövegéért járó díj is. Kopeczky László Kacsulek az udvari költő című műve valóban felfrissülést jelent a gyermekszínpadon. De továbbra is hiányzanak a jó szövegek. Az írók, úgy látszik, nem szívesen írnak gyermekszínműveket. A hang- és tévéjátékok színpadra állítása, mint az az idén is kiderült, nem mindig bizonyul szerencsés vállalkozásnak. Éppen ezért dicséret, illeti azokat a pedagógusokat, tanulókat, akik színműírásra vállakoznak. Sajnos az is előfordul, hogy ezek a próbálkozások félúton megrekednek. Különösen vonatkozik ez a diákszerzőkre, akik környezetüktől nem mindig kapják meg a szükséges segítséget. Az idei Játékok is bizonyította, használják a konyhát is. Ezzel szemben az egy fedél alatt levő könyvtári részleg és olvasóterem csak a napokban lett kész, most hogy a gyermekszínjátszásnak a sikerült beszerezni a szükséges kisebb helységekben nagyobb a bútort. A könyvtár és az iskola becsülete, mint a nagyobb városi építését községi és helyi járulékközösségekben. Ezt példázzák azból finanszírozták, erre több mint i urdiniak is, akiknek előadása nem hatmillió dinárt fordítottak. Az út i véletlenül lett a legjobb. Kivitekönyvtárat július 4-én, a harcelerésében az egész iskola, úgysok napján adják át rendeltetésé- szólván az egész falu részt vettnek. A Májusi Játékokon látott előadásokat nemcsak az írók. szín- P. M. I házi szakemberek alkotta bíráló LAJBER György Bizánci fülbevaló A Zombori Múzeum gazdag gyűjteménye A Zombori Múzeum nemcsak Bácska, hanem egész Vajdaság egyik legrégibb múzeuma. Az intézmény tavaly ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Ezt az évet tekintik, az alapítás évének, mert hosszú előkészület után 1883. május 11-én jött létre a Bács-Bodrog Vármegyei Történel-mi Társulat, amelynek egyik feladata az volt, hogy begyűjtse a muzeális értékű tárgyi és írásos emlékeket, mégpedig a múzeum megalapítása érdekében. A két világháború között a múzeum egy ideig zárva volt. Az 1936-ban megalakult Zombori Történelmi Társulat megtette a szükséges szervezési és egyéb előkészületeket az újbóli megnyitás érdekében. Erre értékek iránt közömbös azonban nem kerülhetett sor, mert időközben kitört a második világháború. Milan Konjović festőművésznek, Herceg János írónak és még néhány zombori polgárnak a megszállás alatt sikerült megmentenie a múzeum gyűjteményét, és ennek köszönhetően már 1945 ok-tóberében újból megnyílhatott az intézmény, amely azóta is ugyan-abban az épületben van elhelyez- ve. A felszabadulási ünnepség keretében szervezett megnyitó alkalmával közszemlére került Pavle Bejanski gyűjteménye is, amely azután egészen 1954-ig ebben a múzeumban volt. 1948-ban a múzeum egy régészt alkalmazott állandó szakmunkatársnak. Ekkor kezdődtek a régészeti kutatások és ásatások, amelyek ma is tartanak. Két évvel később a múzeum egy néprajzi szakembert is felvett. Az ötvenes évek elején a múzeum már berendezhette az első állandó tárlatát a munkásmozgalom és a népfelszabadíó háború történetéről. Ezután kétszeri átalakítás és átszervezés által elnyerte a mai kinézését. — Mekkora a múzeum hasznos bel- és külterülete? — kérdeztük PENOVÁC NARAY Éva BODOR Antal igazgatótól. — Múzeumunknak nyolcszáz négyzetméternyi belterülete van. Hozzánk tartozik még a batinai ütközet múzeuma, amelynek százhúsz négyzetméter a bel-, két és fél hektár a külterülete. Ezt nem számítva, múzeumunknak négyszáz négyzetméternyi kiállítási területe van. Ebből négy-négy termet szántunk a régészetre, illetve a kultúrtörténetre, egyet pedig a néprajzi gyűjteményre. fl| Milyen gyűjteménnyel rendelkeznek? — A múzeumban mintegy negyvenezer különféle muzeális tárgyat őrzünk. Ezek alkotják a régészeti, a numizmatikai, (pénz és érem), a néprajzi, a képzőművészeti és természetrajzi gyűjteményünket. Sajnos, helyszűke miatt gyűjteményünknek mindössze három százaléka kapott helyet az állandó tárlaton. ■ Melyek a legértékesebb tárgyaik? — Ki kell emelnem a bizánci aranyfülbevalót, amelyet annak idején Bizánc hadisarcként adott a Pannon-alföldön élő avaroknak. Ezt Kulán találták meg a régészek, és már bejárta Európa minden jelentősebb múzeumát, valamint ott volt azon a párizsi kiállításon is, amelyen Jugoszlávia régészeti, történeti és kulturális kincseit helyezték közszemlére. Megemlítem még a pénz- és éremgyűjteményünket, amely valószínűleg hazánk egyik leggazdagabb ilyen nemű gyűjteménye, hiszen tizenkétezer tárgy alkotja. Ezt dr. Frei Imre, egykori zombori jogász hagyta a múzeumunkra. Ezzel együtt egy gazdag könyvtárat is adományozott. ■ Az állandó tárlaton kívül milyen kiállításokat szerveznek? — Különféle alkalmi és tematikai kiállításokat. Ezeken bemutatjuk a kultúrtörténet, a munkásmozgalom és szocialista forradalmunk jeles eseményeit. Évente hat-nyolc ilyen kiállítást szervezünk, s ezek egy részét az iskolákban, a helyi közösségekben és a munkaszervezetekben is bemutatjuk. ■ Végeznek-e régészeti ásatásokat? — Múzeumunk szakemberei tudományos, kutató- és pedagógiai propagandamunkával, valamint régészeti ásatásokkal is foglalkoznak. Jelentős ásatások folytak Doroszlón Mileticen és Monostoron. Ezek közül a doroszlói ásatások és leletek a legjelentősebbek. Éppen most van folyamatban a doroszlói hallstatti településnek tudományos feldolgozása. Kutatásaink eredményét könyv alakban fogjuk megjelentetni. ■ Milyen kapcsolataik vannak más múzeumokkal és intézmé- I nyekkel? — Főleg a vajdaságiakkal, de sok más hazánkbeli múzeummal is együttműködünk, valamint a műemlékvédelmi intézetekkel és az iskolákkal is tartjuk a kapcsolatot. A múzeumokkal való együttműködésnek köszönhetőleg kölcsönözzük egymásnak a különféle muzeális tárgyakat, amelyeket közszemlére helyezünk az időleges és alkalmi kiállításokon. ■ Végezetül mondjon néhány szót a terveikről is. — Mivel helyszűkében szenvedünk, tervbe vettük az épület jobb szárnyán levő raktárhelyiség átépítését és tatarozását. Így még ötszáz négyzetméter hasznos belte-srülethez jutunk és berendezhetünk egy újabb állandó tárlatot. Mindehhez azonban előbb elő kell teremtenünk a szükséges anyagi eszközöket, s ez a mai takarékos világunkban nagyon nehéz. Ennek ellenére reméljük, hogy idővel mégiscsak valóra válik a múzeum dolgozóinak régi vágya. KOVÁCS István,