Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 149-163. szám)
1984-06-10 / 158. szám
1984. június 10., vasárnap MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS Nem divat a diákszövetkezet? A négyszázötven vajdasági általános iskola közül csak harmincban működik A diákszövetkezet jelentős oktatási-nevelési tényező. Több oknál fogva: hozzájárul a technika és a termelés alapjainak a megismeréséhez, fejleszti a munkaszokásokat, a kézügyességet, összekötő kapocs az elméleti tudás és a gyakorlat között. A diákszövetkezet szerveződésénél fogva a tanulók önigazgatási közössége, ennélfogva az iskola és az élet alappillére. Valamennyi nyomós érv a nevelőmunka hatékony kiteljesítéséhez. A diákszövetkezet megalakítása, megszervezése mégsem divat az iskolákban. A vajdasági 450 általános iskola közül csak harmincban működik. Két-három városi iskolán kívül főleg a falusi oktatásinevelési intézmények vállalták ezt a nevelési formát. Álljon itt a falvak, városok jegyzéke is. Azoké, ahol nem idegenkedtek a diákszövetkezet megszervezésétől, Zenta, Golubinci, Ruma, Višnjićevo, Novi Kozarci, Celarevo, Pazova, Lipar, Topolya, Hrtkovci, Jamena, Novi Slankamen, Morovic, Platičevo, Grabovci, Erdevik, Sót, Pacsér, Begejci, Nikinci, Simanovci, Zitište, Šid, Beška, Tavankut, Pećinci, Deliblat, Krčedin, Inđjija és Cortanovci. A 100 vajdasági középiskola közül a Vajdasági Pedagógiai Intézet és a Népi Technika adatai szerint csak az apatini középiskolában működik diákszövetkezet (három újvidéki iskolában: a Jovan Vukanovic és a Tito középiskolákban, valamint a Jovan Popovic Általános Iskolában megalakulófélben van). A szakközépiskolákban a diákműhelyek keretében folyik egyfajta „szövetkezeti” munka. Amellett, hogy ellátják saját szükségleteiket, egymilliárd dinár értékben különféle szolgáltatásokat végeznek a társultmunka-szervezeteknek. A munka tartalma A falusi iskolákban működő szövetkezetek mezőgazdasági jellegűek. Különféle szakcsoportokban folyik a munka. A virágkertészet, a gyümölcsészet, konyhakertészet a leggyakoribb, s csak a zentai Május 25-e Általános Iskola szövetkezetében működik állattenyésztési szakcsoport is. A szövetkezetekben szerények a munkafeltételek,, öszszesen 3 traktor, 19 kapcsolható munkagép és egyéb apró kézi szerszám van a leltárukban. A hézagos felszereltséget a társultmunka-szervezetekkel való együttműködéssel pótolják. A szakmai együttműködés, közös tervezés sem marad el. Az együttműködést önigazgatási megegyezéssel szabályozzák, amelyet a diákszövetkezet közgyűlése és önigazgatási szervei hitelesítenek. A városi közösségek diákszövetkezetei (amelyekből igen kevés van) ipari-szolgáltatási jellegűek. Különféle közszolgálati cikkeket készítenek, leggyakrabban hulladékanyagból. Mire fordítják a bevételt? — vetődik fel a kérdés. Az egyszerű újratermelésre, a tevékenység kibővítésére, tanulmányi kirándulásokra, anyagbeszerzésre, szemléltető eszközökre, a szövetkezeti tagok megjutalmazására, a művelődési-szórakozási élet megszervezésére, sportfelszerelésre, az iskolakönyvtár gazdagítására és tankönyvek vásárlására. A pénzeszközök rendeltetéséről szintén a szövetkezet közgyűlése, valamint az iskola önigazgatási szerve dönt, a diákküldöttek részvételével. Az önigazgatás iskolája A meglevő diákszövetkezetek önigazgatási szerveződése különféle, helyzetük pedig tisztázatlan. Az esetek többségében a tanár lelkesedésétől függ a meglétük. A működési feltételekről a fentiekben már szóltunk. Javítani kellene rajtuk. A diákszövetkezetek jelentős nevelő szerepe miatt. Működésük egyengetése nem lehet csak a vezető pedagógus ügye. Egymaga nem képes úgy szervezni a munkát, hogy az megfeleljen a diákszövetkezetek sokrétű funkciójának. A diákszövetkezetek legfelsőbb önigazgatási szerve a szövetkezet közgyűlése, amely a küldöttrendszeren alapszik. Tagságában a felnőtt küldöttek (a társult munkaszervezetek és a tantestület képviselői) vannak kisebbségben. A munka ugyanúgy szerveződik, mint a „felnőtt közösségekben”. A szövetkezet vezetője (igazgatója) is diák. A lényeges kérdésekről referendumon döntenek, az ügyviteli szervek rendszeresen tájékoztatják a tagságot a gazdálkodás eredményeiről. Mindebből vonjuk le a következtetést: a fiatalok olyan célokkal, gyakorlattal ismerkednek, amelyeknek évek múltán maguk is , részesei lesznek. Akkor már felnőttként, végzett szakemberként. V. DARÓCZI Júlia Virág a puskacsőben Ede Mié plakátja az NFH művelődési dolgozói topuskói kongresszusának jubileumára 1944 júniusában, a hairodk közepette tartották meg a népfelszabadító háború művelődési dolgozóinak topuskói kongresszusát. A történelmi jellegű összejövetel 40. évfordulójára Edo Murtié készítette a plakátot, aki maga is részt vett a kongresszuson. — Amikor felkértek a plakát kidolgozására — mondja Edo Murtié — éreztem, hogy ez a feladat nagy lehetőség számomra: jól ismerem Topusiko lényegét, de nem láttam világosan, milyen képzőművészeti megoldást találjak ennek a 40 éves időszaknak az érzékeltetésére. Két hónapig foglalkoztatott a gondolat, hogy tudnám minél egyszerűbb formában kifejezni Topusko üzenetét. Én ugyanis nem szeretem az olyan plakátokat, amelyeket bármilyen célra fel lehet használni — színházi bemutató, hangverseny vagy más esemény népszerűsítésére. Véleményem szerint a plakátnak érthető, egyértelmű üzenetet kell közvetítenie. □ Puskacsőből kisarjadó virág — az ötlet valóban eredeti, sajnos azonban bizonyos értelemben paradoxonnak hat. Mit akart ezzel kifejezni? — Azt, hogy harccal teremtettük meg a békét, amelyben virágba borul a kultúra. Ma már némák a puskák, de ez apuska a békében való alkotásért folyó harcunkat szimbolizálja. Ezt talán mi értjük meg legjobban, akik ott voltunk a topuskai kongresszuson. Paradoxon az is, hogy az embernek puskával kell harcolnia a békéért, de abban az időben ez volt a mi életünk értelme. □ Biztosan örül, hogy éppen Önt bízták meg ennek a történelmi jelentőségű eseménynek a képzőművészeti felevenítésével . Elismerem, érzelmileg nem hagyott közömbösen ez a megbízatás. A topuskói emlékek ifjúságom és harcunk emlékei. Ilyen értelemben próbáltam megoldani ezt a feladatot , érzékeltetni a múltból a jelenbe vezető utat... Edo Murtic plakátját 5000 példányban fogják kinyomtatni és országszerte kifüggesztik. Mi is látni fogjuk. D. U. Jó hangversenyek Humán A vajdasági zenekedvelők egyesületeinek 21. szemléjéről A 21. római fesztivál első két napját fiatalos lendület és lelkes előadások, valamint kiváló szervezés jellemezték. A rendezvénysorozatot csütörtökön, a városka központjában levő új forradalmi emlékmű előtt két fúvószenekar koncertje nyitotta meg, este pedig a tamburazenekarok versenyeztek a kultúrotthonban. Mielőtt még azonban elmondanánk, ki milyen díjat nyert, ismertetjük a zsűri összetételét, hiszen ez mégiscsak egyfajta garancia is a színvonalra: Boris Cernogubov, Dusan Mihalek, Dobrivoje Putnik, Ljubomir Medješi, Eugen Gvozdanović, Zoran Musić, Desa Djorđjević és Toplák Imre mind ismert és elismert tudói a zenének. Az első napon szereplők közül aranyplakettet a szabadkai és a rumai, ezüstöt a kikindai, a kovilji, az újvidéki, a Sremska Mitrovica-i és a rumai (Matija Gubec) tamburazenakar, valamint a kikindai fúvósegyüttes kapott. Bronzot a Banatsko Novo Selo-i fúvósok. Pénteken kamaraegyüttesek léptek közönség elé (jobban mondva egymás elé, hiszem helybeli közönség alig volt — de annyi igen, hogy a tételek között tapsoljon), mégpedig elég különböző szinten. Már a hemverseny összetétele is elgondolkoztató: egy vonóssal és egy fúvóssal szemben három (!) hanmanikazenekar. E sorok írója ezt a hangszert bevallottan nem kedveli — talán éppen ezért lepte meg a ■ 'kanizsaiak produkciója. Losonc Piroska fiatal karmesternő munkájának eredménye lenyűgöző volt: az amatőrök (főleg volt, vagy jelenlegi diákjai) hozzáállása példásan professzionista, a kidolgozott együtthangzás a jó felépítés (mégha egy kicsit túl lelkesen végleges is) vezetőjük kifinomult ízlését dicséri. Az emberi fület leginkább megviselő hangerő kontrasztokat egy ütőhangszeres fiú hangkeverése színezte a háttérben, akit mégsem a fartissimók tettek népszerűvé a dobon, hanem a skaisztanyett Draeger Spanyol vázlatában. A becses vonósok inkább mint jelenség érdemelnek igyelmet: gyengén szerepeltek, idegesség, hangszerprobléma, rossz hangolás stb. rontották az összbenyomást. Mozart Sintofiettáját szinte már megengedhetetlen módon játszották, csapongóan, végletesen, harsányan. Tény, hogy technikával sem bírják a művet, de hát az amatőrök gyakran markolnak többet, mint kellene, azonban kiműveltebb hangzást mégis elvárnánk tőlük: összehangolt vonóvezetést, s a kamarahangzásnak legalább a keresisét. Íme a zsűri döntése: aranyat az újvidéki fúvósok kaptak (teljesen megérdemelten, már alig nevezhetők amatőröknek), ezüstöt a becsei vonósok, a kanizsai és az újvidéki (Petőfi Sándor) harmonika-zenekar, bronzot a palánkaii harmonikások. Tagnap este szerepeltek az énekkarok, a mai zárósrendezvényen pedig a népitánc-csoportok és zenekarok lépnek föl. jlg ZOMJ/SBOR Mellszobrot emelnek Veljko Petrovicnak Kiadják az író válogatott elbeszéléseit Szülővárosa, Zombor méltó ünnepet szervez a száz éve született ismert szerb író, Veljko Petrovic tiszteletére. Külön jubileumi bizottságot alakítottak, melynek vezetője Weigand Károly, a Községi Szakszervezeti Tanács Elnökségének elnöke, ismert közéleti dolgozó. Az ünnep megfelelő előkészítése jegyében már eddig számos értekezletet tartottak, megvitatták a teendőket. A bizottság egyik legaktívabb tagja Miro Vuksanovic, a Bieliczky Károly Városi Könyvtár igazgatója, író és költő, a Veljko Petrovic íróegyesület tagja. — Az íróegyesület és az újvidéki Matica srpska gondozásában hamarosan megjelenik Veljko Petrovic válogatott elbeszéléseinek ünnepi kiadványa, összesen 1,4 millió dinárt fordítunk nyomtatására. Ennek felét a Matica srpska teremti elő. Most folyik a szöveg recenziója, ötezer példányban jelenik meg, tehát viszonylag korlátozott számban. Ezzel növelni kívánjuk értékét, de azt is szeretnénk elérni, hogy az érdekeltek kezükbe vehessék. Kétezerötszázat megvásárol a Matica srpska, ötszázat díszpéldányként forgalmazunk, 2000 darabot pedig a könyvkereskedésekben bocsátunk árusításba. Azon a pénzen, amit a Matikca srpskától kapunk, más könyveket veszünk a Városi Könyvtár részlegeinek. Ily módon Zomborban marad mintegy 1,6 millió dinárt érő különböző könyv, kiadvány is. Az író belgrádi hagyatékát illetően még nem alakult ki végleges álláspont. Szervező bizottságunk megbeszéléseket folytat a belgrádiakkal, hogy a hagyatékot áthozzuk az író szülővárosába, Zomborba. Egyik fő feladatunk, hogy Veljko Petrovic születésének századik évfordulóján a Bieliczky Károly Városi Könyvtár előtti kis parkban, Laza Kostic mellszobra mellé felállítják Velijko Petrovic bronzból készült mellszobrát is. A gipszmodell már kész, alkotója Dusan Božović zombori szobrász, aki Bieliczky Károly szobrát is megmintázta — mondta Mairo Vuksanovic. A szépnek és nemesnek ígérkező centenáriumra árnyat vet az egyes községi szervek bürokratikus magatartása. Túl sok adminisztrálást követelnek, a törvény különböző szakaszaira hivatkoznak. Közben több ismert társadalmi-politikai dolgozó, aki tagja a szervező bizottságnak, egy ülésén sem vett részt! Egyébként a mellszobor és a szülőház falán felállítandó emléklap elkészítése, reméljük, nem ütközik semmilyen akadályba, és a szervezőknek könnyebb dolguk lesz, mint jelenleg. Az 1884. február 5-én, Zomborban született Veljko Petrovic tiszteletére novemberben Zomborban kétnapos, Újvidéken pedig egynapos tudományos szemináriumot szerveznek. Az ünnepi műsort Zomborban tartják. Ennek dátumát később határozzák meg. A centenáriummal kapcsolatosan megemlíthető a szarajevói Veselin Masleša Könyvkereskedelmi Munkaszervezet szép és hasznos lépése, két hónappal ezelőtt ugyanis a szerencsei lakótelepen megnyitotta új könyvesboltját, s azt Veljko Petrovicról nevezte el. PRIBILLA Mátyás Holnap kezdődik a hatodik zágrábi világfesztivál Holnap kezdődik el az animációs filmek hatodik zágrábi világfesztiválja. A Lisinski hangversenyteremben 23 ország 78 filmje fog versengeni a díjakért, 18 ország 47 produkciója pedig a tájékoztató jellegű műsorban szerepel. A szelektorok — Sztojan Dukov (Bulgária), Geoff Dunbar (Nagy- Britannia) és Dragutin Vunak (Jugoszlávia) — 33 ország alkotóinak 400 filmje közül válogatták ki olyan szigorú mércék alapján a két főműsor produkcióit, hogy a fesztiválon való szereplés már önmagában véve is elismerésnek számít. A beavatottak szerint, mint minden válogatás, ez is a szelektorok értékrendjét tükrözi. Szükségszerűen szubjektív, mert a tárgyilagosságot és az animációról alkotott egyéni elveket nem lehet mindig mindenkit kielégítően öszszeegyeztetni. Az úgynevezett objektív válogatás valójában csak illúzió. Ezért fontos az, hogy a műsort olyan emberek állították össze, akiknek az ízlésében bízni lehet. Mégis a fesztivál színvonala elsősorban attól függ, hogy milyen értékű filmek készültek az utóbbi időben a világon, milyen eredményt értek el az animátorok. Sajnos, erről ma már szinte kizárólag csak a fesztiválon győződhetnek meg az animációs film barátai. A szerzői animációs filmeknek ugyanis nincs helyük a moziban és a tévé is meglehetősen mostohagyerekként kezeli őket. A zágrábi fesztivál viszont a gyerekekről sem feledkezett meg: két-két ausztrál, holland és angol, valamint egy-egy svéd és amerikai hosszú rajzfilm között válogathatnak. A művészet híveit azonban valószínűleg a korai orosz animáció, az 1912 és 1922 között készült rajzfilmek, valamint Paul Driessen, a Kanadában élő holland alkotó műveiből összeállított retrospektív műsor érdekli majd. A kísérőrendezvények keretében érdekesnek ígérkezik a Zoran Perišić-show is. Hazánkfia a speciális hatások mestere, s 1978-ban a Superman című film trükkjeiért Oscar-díjjal tüntették ki. Londonban nagy stúdiója van, s úgyszólván minden jelentős nagyszabású produkcióban közreműködik. A fesztivál arról sem feledkezik meg, hogy nálunk nemcsak Zágrábban készülnek rajzfilmek, és így A belgrádi animáció 20 éve címmel különműsort mutat be. A szemlén nemcsak nézik majd a filmeket, hanem vitáznak is róluk. Három kerekasztal-értekezletet terveznek, amelyeknek témája az erotika és az erőszak az animációs filmekben, valamint az animációs film és a piackutatás. Zágrábban az idén rendezik meg először az Animarkettet, vagyis a filmvásárt, amelyen a producerek az utóbbi két év produkcióit kínálják fel a forgalmazóknak, és a tévé képviselőinek. A filmvásár keretében videofelszerelés-kiállítást is szerveznek. Az elmondottakból nem nehéz levonni a következtetést, hogy az idei fesztiválon nem a produkciók díjazása a legfontosabb. A bíráló bizottság — amelynek tagjai Osvaldo Cavandoli (Olaszország), Paul Driessen (Hollandia), Adrienne Marcia (Egyesült Államok), Anatolij Petrov (Szovjetunió) és Nedeljko Dragic (Jugoszlávia) — értékelése és döntése csupán a fesztivál egyik összetevője. A főműsorok, a retrospekciók és a kísérő rendezvények együttvéve a versengésnél is jelentősebb értékes tájékoztatást nyújtanak az animációs film jelenéről és múltjáról, az alkotók törekvéseiről, az animáció művészi és technikai eredményeiről a világ különböző tájain. A fesztiváli előzetes nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynánk a zágrábi alkotók műveit. Ismeretes, hogy a zágrábi rajzfilmiskola már hosszú ideje válsággal küzd. Az idősebb mesterek, akik egykor olyan sok babért arattak, egyre ritkábban alkotnak szerzői filmet, a fiatalokat viszont nemigen vonzza ez a „nem kifizetődő”, nagy türelmet igénylő munka. Más filmközpontok viszont egyre inkább érdeklődnek az animáció iránt. Így az idei világfesztivál versenyműsorában Jugoszlávia hat produkcióval szerepel. LADI István Sp)a$h-Woman's ö attack« ends up ««ream »»ap цЛ^отеп Speak A leedsi stúdióban készült a Mosolyogni tessék! című film.