Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 164-178. szám)
1984-06-25 / 173. szám
XIV. évf, 24. (650.) szám 1984. június 25., hétfő A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE Szerkeszti: SZÁNTÓ ZOLTÁN 7. LABDARÚGÓ EB, FRANCIAORSZÁG A biztonsági és a raénvesztésig és vissza Hidalgo: Nem bírtam volna idegekkel követni a 11-esek rúgását — Cabrila gentlemannek bizonyult és nagy tapsot kapott — Értékelések, utóhangok a francia—portugál párviadalról (Különtudósítónk jelentései) A 7. labdarúgó EB első elődöntő mérkőzése várakozáson felüli drámai küzdelmet hozott, amelyben a favorizált franciáknak sikerült átbújniuk a tű fokán. A találkozó előtt sokan úgy vélekedtek, hogy a portugálok mégsem lehetnek nagy akadály Hidalgo legénysége előtt, amely az első kör után a legeredményesebb csapatként mutatkozott be, átlagban 3 gólt lőve ellenfeleinek. Ezzel szemben Cabrita szövetségi kapitány kiválasztottjai nemjeleskedtek ilyen tekintetben, mindössze kétszer találtak a hálóba, de ez elég volt nekik a négybe jutáshoz. A mezőnyben azonban, vagy helyesebben a középpályán végig nagy magabiztosságot mutattak, mind a három összecsapásukon kemény diónak bizonyultak, és ez volt az, ami aggasztotta Hidalgót. A jószemű stratéga jól érezte, hol lesz a bökkenő Platiniék számára, akit szombaton este néha hárman is közrefogtak és így nemigen mutatta magát, de amikor egy pillanatra egyedül hagyták, eldöntötte a találkozó sorsát. Ilyesmire csak kivételes klasszisok képesek. Mindkét szövetségi kapitány amellett döntött, hogy csak két ékkel próbálkozik. A franciáknál ismét felbukkant Lacombe, aki ezúttal is keveset nyújtott, s így Six sokáig egyedül birkózott a stabil portugál védelemmel. Az ellenfél szakvezetősége nyilvánvalóan úgy döntött, hogy egy ideig puhatolózni fognak, megvárják, mit készítettek Platiniék a boszorkánykonyhájukon, hogy utána megtegyék a szükséges lépéseket. Ezek közé tartozott az is, hogy a folytatásban szóhoz jutott az európai gólkirály Gomes és a veterán Nene, s velük sokkal veszélyesebbek lettek a portugál támadások. A főszerepet azonban mégis a 32 éves veterán, a 37. válogatott mérkőzését játszó Rui Manuel Trinđađe Jordao játszotta, aki a kétségbeesésbe kergette a franciák védelmét, Battistonék egyszerűen nem tudták feltartóztatni. Az ő nevéhez fűződött volna az EB legnagyobb fordulata, és ha megmarad a 2:1, akkor a legnagyobb szenzációja is. A „tricolorok” mintha átvették volna a jugoszlávok mentalitását, úgy vélték, hogy a vezető góljukkal el is dőlt az összecsapás sorsa, nem voltak a továbbiakban olyan agresszívak, és elbizakodottságukra majdnem ráfizettek. Ellenfelük határozottan jobb volt a második félidőben, és rászolgált a döntetlenre. A helyzet pl alanján azonban mégis igazságtalanság lett volna, ha a végén kikapnak a házigazdák, de vajon nem úgy búcsúztunk-e el mi is az EB- től, hogy a belgáknak és a dánoknak egy tucat lehetőségből egyetlen gólt sem lőttünk? Ami végül is a franciák javára billentette az események alakulását az, hogy nem adták fel a harcot, hogy a biztonságuk az 1:0 után bekövetkezett 1:2-vel nem csapott át teljesen reményvesztésbe, hogy megpróbálták most már végigdolgozni becsülettel a mérkőzést, hogy semmiképpen sem vághassák a fejükhöz, miszerint elkönnyelműsködték a döntőbe jutást. Persze ismét jelen volt a szerencse is, mint tényező, vagy inkább nevezzük Jordanék kifulladásának, akik a hosszabbításban már többet hibáztak a védelemben, s ezért 7 perc leforgása alatt szertefoszlott a csodaszép álmuk, hogy első részvételükön az EB döntő tornáján, mindjárt megvívjanak a győztesnek járó serlegért. ] A találkozó utáni sajtóértekezletén elsőként Fernandez Cabrita, a portugálok szövetségi kapitánya járult az újságírók elé, tapsvihar fogadta és kísérte is ki, mivel gentlemanként tért napirendre az elszalasztott győzelem felett: Js Örülök, hogy lelkesedéssel, amíg volt erőnk, jó irammal és intelligensen játszottuk le ezt a meccset, illetve, hogy ilyen csapatot vezethetek. Ezen az estén szerintem a futball győzött. Mi nagyon közel álltunk a sikerhez, a 2:1 után bíztam benne, hogy nyerünk, de az idő csigalassúsággal haladt, nem tartottunk ki. Ha Nene kihasználja óriási helyzetét, 3:1-ről már nem fordíthattak volna a franciák. Michel Hidalgo azzal kezdte fellépését, hogy kezet rázott kollégájával és megköszönte neki, hogy I vesztesként is van lelkiereje ki- I mondani, hogy ebben az egész- I ben a futball és a sportszerűség betartása a legfontosabb, és e véleményt ő is osztja. A találkoz szóról a következőket mondta: I — Játékosaim jelleme és töret len akarata hozta meg a döntőt. I A szó szoros értelmében, hajszolták, ráhajtották magukat, hogy I ne vesztesként hagyják el a pá lyát. Óriási taktikai harcnak voltunk a szemtanúi, amely után olyan kimerültnek éreztem magam, hogy 2:2-nél, amikor biztos voltam benne, hogy 11-esek következnek, elhatároztam, nem is nézem őket, idegileg képtelen vagyok erre. Egyébként több helyzetünk volt, rúgtunk egy szemöldökfát is, és ennek alapján talán könnyebben is továbbjuthattunk volna, de az értékesítésükkel ezúttal baj volt. VARGA Tibor Tizenegyesek után a spanyolok Spanyolország—Dánja 6:5 (1:1,1:1, 0:1) Bertelsen, Elkjar, Berggreen, Laudrup, Arnessen (J. Olsen). A spanyol válogatott 11-esek rúgása után legyőzte a dánokat és szerdán este Párizsban Franciaországgal mérkőzik az első helyért. Az első 45 percben a dánok minden tekintetben igazolták, hogy esélyesei esnek a találkozónak. Főképp Elkjar révén veszélyes támadásokat vezettek Arconada kapuja felé. Az első ilyen támadás góllal végződött. Arnessen cselezgetett a baloldalon, majd Elkjar fejére tette a labdát. A dán csatár ejtett fejesét Arconada nagy nehezen kapufára nyomta, de a labda onnan pontosan a befutó Lerby lábára pattant, aki 3—4 méterről senkitől sem akadályozva higgadtan lőtt a hálóba. Ezt követően akadt még sok helyzet Arconada kapuja előtt, míg a spanyolok korántsem mutatták azt a játékot, amelyet szurkolóik elvártak volna tőlük az NSZK legyőzése után így Quist kapuja alig forgott veszélyben. Mindent összegezve az első 45 percben elfogadható színvonalú játékot láthattunk, amelyben a dánok domináltak. Sarabia bejövetele jó húzásnak bizonyult Munoz spanyol szövetségi kapitány részéről. Az Athletic Bilbao csatára egy aláfejelés után gyorsan feltalálta magát az idegtépő hangulatos mérkőzésen és a 68. percben egy általa kezdeményezett akció után egyenlítettek a spanyolok. Sarabia a kapuját találta el, ezután jobb balra vándorolt spanyol lábon a labda a dán 16-osban, végül Maceda éles lövése a jobb alsó sarokban kötött ki. Ekkor a spanyolok már teljesen uralták a mezőnyt és a dánok védekezésre szorultak. Mivel a kínálkozó alkalmak ellenére az utolsó percben már nem változott az eredmény, a másik elődöntő mérkőzésen is hosszabbításokat kellett játszani. Az első hosszabbításban Garcia helyett Urtiaga jött be, helyzetek akadtak, az eredmény maradt az 1:1. A 106. percben a dánok Berggreen második sárga lapja miatt a dánok 10 emberre maradtak. Nem sokkal később friss erő a dánoknál, M. Olsen helyett Brylle jött be. Mivel játékból újabb gól nem esett, Franciaország ellenfelét a 11-esek rúgása után kaptuk meg. A spanyolok voltak szerencsésebbek ., • _w -Lyon, Gerland stadion, 50 000 néző, vezette: Courtney (Anglia). Góllövők: Derby a 6. illetve Maceda a 68. percben. SPANYOLORSZÁG: Arconada, More- | no (Sarabia). Camacho. Maceda, Gar- j cia, GordiHo. Senor. Victor. Sa^itillana. Gaílego. Carrasco DÄNTA: Quist, O. Rasmussen (Sivebák), Busk, M. Olsen. Nielsen, Lcrby, Drámai küzdelem után döntős Franciaország Franciaország—Portugália 3:2 (1:1,1:0) Marseille, Velodrom stadion, 56 000 néző, vezette: Bergamo (Olaszország). Góllövők: Domergue a 24. és a 114., Platini a 120., illetve Jordao a 74. és a 97. percben. FRANCIAORSZÁG: Bats, Domergue, Bossis, Battiston, Fernandez, Platini, Giresse, Six, Tigana, Le Roux, Lacombe. PORTUGATTA: Bento, Pereira, Chalana, Silva. Diamant!no, Pinto, Prasco, Pacheco, Sousa, Eurico, Jordao. Drámai küzdelem után, hosszabbításban a játék utolsó percében lőtt góllal jutott be Franciaország a labdarúgó EB döntőjébe. Így elmaradt a nagy meglepetés. Jó irammal kezdődött a mérkőzés, de negyed óra is elmúlt, s nem lőttek kapura, középen adogattak. A franciák rohamoztak többet, a portugálok inkább védekeztek. A portugálok a 15. percben rúgtak először kapura, de az is inkább beadás volt, teljesen veszélytelen lövés. Az első félidő legérdekesebb pillanata a 25. percben volt. Platinit felvágták 20—22 méterre a kaputól. A szabadrúgásra sokáig helyezkedett a portugál sorfal, Bento kapus is kijött megigazítani. A labda mögött ott állt Platini, mindenki a kiváló játékos nagy lövését várta, hisz ilyen helyzetből sokszor megremegtette már a hálót. De nagy csel következett és ezt bevették a portugálok Nem Platini lőtt, hanem váratlanul balról Domergue futott a labdára és a jobb fölső sarokba bombázott. Szép születésnapi ajándék, Domergue a mérkőzés napján ünnepelte 27. születésnapját és ötödik válogatottságát. A gól után többet rohamoztak a portugálok is, de nem tudtak összehozni valamire való gólhelyzetet. A II. félidőben a portugál csapatoban kijött Gomes is, a tavalyi Arany- cipős, az utolsó fél órára ismét beál-l lították a veterán Nenét, aki a román nők ellen a továbbjutást jelentő gólt rúgta. Az I. félidő gyengébb játéka után a második játékidő sok izgalmat hozott. A franciáknak több gólos vezetésre kellett volna szert tenni már negyedórás játék után. Fernandez és Lacombe egyedül állt a kapussal és szemben, de belelőtték a labdát. Giresse és Platini nagyszerű bombáit Bento még szebben kivédte. Jó játék fejlődött ki, sok helyzettel. A kihasználatlan francia helyzetek után feljöttek a portugálok és jobbak voltak. A 73. percben Bats nagy szerencsével lábbal mentett, de a következő percben tehetetlen volt. Nene nagyszerű beadását a szabadon hagyott Jordao a jobb felső sarokba fejelte és kiegyenlített. Mivel döntetlen volt az eredmény, hosszabbításra került sor. Hét perc után Jordao belőtte a győzelmet jelentő gólt. Kétségbeesetten támadtak a franciák, hogy legalább kiegyenlítsenek és 6 perccel a mérkőzés vége előtt ez sikerült is nekik, ismét Domergue volt eredményes. A drámai küzdelem befejezése is drámai volt. Platini az utolsó percben meglőtte a maga gólját és Franciaország bekerült a döntőbe. Kukurikú!... ANDONI GOICOECHEA ARRÓL LETT ISMERT ÉS HÍRHEDT A FUTBALLVILÁGBAN, hogy hoszszabb időre harcképtelenné tette Maradónál, s emiatt a szövetség ■fegyelmi bizottsága 3 hónapra letiltotta. Sokan elcsodálkoztak, amikor a ,,csonttörőt” Miguel Munoz szövetségi kapitány a franciaországi utasok listájára tette, de a spanyol válogatott első embere megmagyarázta az újságíróknak: — Goicoechea nagyon fontos ember az én játékfelfogásomban, és szó sincs róla, hogy lemondjak szolgálatairól. A 27 éves sziklaszilárd védő eddig bárányka volt — a 3 meccsen még senkinek sem törte el a lábőt. -o-MINT ANNAK IDEJÉN MEGÍRTUK, ALLAN SIMONSEN NEM VESZÍTETTE EL KAPCSOLATÁT A DÁN VÁLOGATOTT TAGJAIVAL, akik betartották ígéretüket, és helyette is küzdenek egy csakazértissel megerősödve, úgyhogy most már döntőt jósolnak nekik. A kórházból gipszkötéssel elbocsátott Simonsen megígérte társainak, ha bejutnak a döntőbe, akkor eljön Párizsba, hogy a helyszínen szurkoljon az eddigi legnagyobb sikerükért. Mint ismeretes, a dánok csak egyszer vettek részt ez ideig az EB-döntő tornáján, 1964-ben a 3. helyért játszottak a magyarokkal és veszítettek. -a-PLATININEK MINDENT SZABAD. Ő volt az egyetlen a francia keretben, aki a jugoszlávok elleni győzelem után kimaradhatott barátaival, majd pedig a feleségével töltötte az éjszakát. Másodszor ébredő szerelemről van szó, ugyanis Chrystel abban az időben, amikor Platini még a St. Etienne-ben játszott, megcsalta klubtársával, Lariosszal, majdpedig egy ideig együtt is élt vele. Chrystel azonban egy napon viszszatért férjéhez és most teljes az egyetértés. Egy 8 éves fiuk és egy 3 éves kislány џк van. -o-PALYAFUTÁSÁRÓL A LEGJOBB FRANCIA LABDARUGÓ ÍGY VÉLEKEDIK: — Soha nem álmodoztamvalamilyen szédületes karrierről, de most, amikor megéltem, csodálatosan érzem magam. Platini tegnapelőtt ünnepelte 29. születésnapját. S ha már itt tartunk, akkor ne feledkezzünk meg Tiganáról és Domergue-ről sem, mivel az előbbi ma 29, az utóbbi pedig 27 éves. Vajon milyen ajándékkal kedveskednek nekik a portugálok? -o-A DÁNOK AZ UTÓBBI ÉVEKBEN A LEGNAGYOBB LABDARÚGO-EXPORTŐRÖK, ugyanis kimutatásuk szerint a múltban 591 játékosuk fordult meg a külföldi kluboknál. Az EB előtt 42 légionáriusukat tartották nyilván, akik 12 országban rúgják a bőrt. A legtöbben belga klubokban szerepelnek, összesen 12-en. Majd így folytatódik a sorrend: Hollandia 9, USA 7, NSZK 5, Franciaország 3, Olaszország 2, Ausztria, Spanyolország, Portugália és Görögország 1—1, a kimutatásban nem kaptak helyet azok, akik Svédországban és Norvégiában játszanak. -o-A FRANCIA ÚJLÁGOK ÉRDEKESEN OSZTÁLYOZNAK: egy-egy meccset több tudósítójuk is követ, valamennyien megadják saját osztályzataikat, s azután ebből kialakul az átlag. Az első kör után az egyes válogatottak legjobbjai a következők lettek: Franciaország: Platini 8,41, Dánia: Elkjer 8,46, Belgium: Ceulemans 7,52, Jugoszlávia: Zajec 6,76, Spanyolország: Arconada 7,50, Portugália: Sousa 7,07, NSZK: Schumacher 8,01 és Románia: Rednic 7,08. Az első kör ideális tizenegye pedig így fest: Schumacher — A. Olsen, Bossis, Maceda — Iresse, Tigana, Platini, Bertelsen, Ceulemans — Elkjor, Santillana. -6-NOHA A NÉMETEK SZEREPLÉSE AZ EB-N MÁR A MÚLTÉ, továbbra is beszédtéma a címvédő kiesése az első kör után. A közvélemény és az újságírók továbbra is követelik Jupp Derivál szövetségi kapitány leváltását, akinek a melléfogásai közismertek. Baklövéseinek a listáját a következőkben foglalták össze: Atyai móndon próbál viszonyulni a labdarúgókhoz, akik ezzel visszaélnek, azaz a fejére másznak. Például 1981-ben az uruguayi minimundiálon éjszakánként a mulatókat látogatták, egy évvel később Spanyolországban összetűzésbe kerültek a szurkolóikkal, akiknek az egyikük a meztelen hátsóját mutogatta, a szálláshelyükön a pókeren volt a hangsúly, néha 50 000 márka is gazdát cserélt. Következtek a játékosok sorozatos visszalépései, többek között Magath, Breitner, Hrubesch, Fischer is kijelentette, hogy ilyen gyáva ember keze alatt nem akar futballozni. A legújabb hibájának pedig azt róják fel, hogy felforgatta a középpályás sort, senki sem játszott a saját helyén, és ezért elmaradt a megszokott, gördülékeny összjáték. Ismerős valahonnan ez a megállapítás. Nemde? Totót is ezzel vádolják, s még sok minden mással . . . —O— A LYONI ELŐDÖNTŐRE JELEZTÉK RÉSZVÉTELÜKET a futballvilág egykori és mai legismertebb személyiségei is. Többek között Pelé, Menotti, Di Stefano stb. nyilván ritka futball élményre vágyott, míg a torinói Fiatelnökének, Signor Agnillinek a jelenlétét azzal magyarázzák a kollégák, hogy úgy látszik, a Juventus ismét erősíteni akar, mégpedig valószínűleg valakivel a kiváló dánok közül, akiknek az itteni jó játékuk után nagyot ugrott az áruk a nemzetközi futballbörzén. MLADEN DELICNEK, A ZÁGRÁBI TELEVÍZIÓ sokak által dicsért meg többektől elmarasztalt kommentátorának talán könnyebben esett a búcsúzás a mikrofontól szombaton este a francia—portugál összecsapáson, mivel utolsóként 120 perces idegtépő, fordulatokban gazdag párviadalt közvetíthetett, valami hasonlót, mint tavaly decemberben Splitben, amikor a bolgárok ellenében biztosítottuk az EB-n való részvételünket. * A temperamentumos Mladen több mint 15 000 rádió- és tévéközvetítés után július elsejétől nyugdíjba vonul. NORA NÉMET KOLLEGÁK TARTOGATNAK MINDEN NAPRA EGYKÉT TÖVIST a labdarúgószövetségüknek, elsősorban Hermann Neuberger elnöknek, aki továbbra is védi Derwallt, és hivatalosan kijelentette, hogy a szövetségi kapitány legalább 1986-ig megmarad tisztségében, mivel akkor jár le a szerződése. Legutóbb összegyűjtötték a ,,nagy négyes”, az elődöntőbe jutottak képviselőinek a nyilatkozatait az NSZK válogatottjáról, amelyek közül az alábbiakat választottuk ki. Michel HIDALGO: — A német futball az utóbbi években elveszítette tekintélyét. A spanyolok is tudták ezt, és jól kihasználták az alkalmas vilanatban. Sepp PIONTER: — Földijeimnek nemcsak gyenge játékán csodálkoztam, hanem azon is, hogy mennyire mélypontra süllyedt az akarásuk, amely valaha legfőbb erényük volt. Fernando CABRITA: — Ugyanaz történt a németekkel is, mint velünk az elmúlt éveksorán, nekik is nulláról kell újra indulniuk. • Miguel MUNOZ: — ők ennek az EB-nek a nagy vesztesei, a franciák közül kétségKÍVÜL JEAN-FRANCOIS DOMERGUE volt a legboldogabb a portugálok feletti nehéz győzelem után, hiszen két góllal járult hozzá a sikerhez, méghozzá azon a napon, amikor a 27. életévét töltötte be. A közös vacsorán, így a szokásos vörösbor mellett pezsgő is került az asztalra. Az ünnepelt még a pezsgő előtt így lelkendezett: — Nagy napja ez a francia futballnak és külön öröm a számomra, mivel nemrég még a tartalékpadot melegítettem, de a sors úgy hozta, hogy immár ötödször szerepeltem a válogatottban. Az mentett meg bennünket ezen a mérkőzésen, hogy nem adtuk fel a harcot az utolsó bírói sípszóig. Hidalgónak most főhet a feje, mivel Amoros, akinek a helyére Domergue beugrott, letöltötte büntetését, és játszhat a döntőben, de vajon okos húzás-e kihagyni azt az embert, aki a várakozásokon felül beváltotta a hozzá fűzött reményeket. PLATINIT MÁR MINDEN LÉTEZŐ JELZŐVEL ELLÁTTAK, de most kapott egy újat is: kinevezték Sznet-Michelnek. Az történt, hogy Torinóban, a Juventus szurkolóinak klubjában megünnepelték kedvencüknek ezt az újabb sorsdöntő gólját, s mivel szombaton San Giovanni napja volt, a delíriumba esett imádói San Michéit kiabáltak le klubjuk erkélyéről az alattuk vonuló hívők áhitatos körmenetének. Az esetben minden világos, hiszen a Platini-pártiak 1973-as évjáratú Asti Spumante-val öblögették torkukat. SZOMBATON ESTE MARSEILLEBEN, A VELODROME STADIONBAN megszülettek az EB új rekordjai. A franciák és a portugálok drámai küzdelmét állítólag pontosan 56 460 néző látta, akik között 1620 volt a hivatalos személyek és újságírók száma. A bevétel 4 090 840 frank volt. Persze nem múlhatott el a rendezvény visszataszító dolgok nélkül. A mérkőzést követő sajtóértekezletre külön meghívókat osztogattak a szervezők, mégpedig suttyomban, úgyhogy emiatt sokan kinnrekedtek, majd pedig ostrom alá vették a terem bejáratát, ahol már-már verekedés robbant ki, úgyhogy kénytelen volt beavatkozni a nemzeti gárda is. Nekünk is akadt problémánk, még a délután folyamán ugyanis kitűnt, hogy a lyoni sajtóközpontból nem küldték el Marseille-be a jugoszláv tudósítók névsorát, és emiatt a helyszínen kellett bizonygatni, hogy valóban akkreditáltukmagunkat erre az elődöntőre. Hoszszas magyarázkodás után kaptuk csak meg belépőinket, de másoknak , még ez sem sikerült.