Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 164-178. szám)

1984-06-25 / 173. szám

XIV. évf, 24. (650.) szám 1984. június 25., hétfő A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE Szerkeszti: SZÁNTÓ ZOLTÁN 7. LABDARÚGÓ EB, FRANCIA­ORSZÁG A biztonsági és a raénvesztésig és vissza Hidalgo: Nem bírtam volna idegekkel követni a 11-esek rúgását — Cabrila gentleman­nek bizonyult és nagy tapsot kapott — Értékelések, utóhangok a francia—portugál párviadalról (Különtudósítónk jelentései) A 7. labdarúgó EB első elő­döntő mérkőzése várakozáson fe­lüli drámai küzdelmet hozott, amelyben a favorizált franciáknak sikerült átbújniuk a tű fokán. A találkozó előtt sokan úgy véleked­tek, hogy a portugálok mégsem lehetnek nagy akadály Hidalgo legénysége előtt, amely az első kör után a legeredményesebb csapat­ként mutatkozott be, átlagban 3 gólt lőve ellenfeleinek. Ezzel szemben Cabrita szövetségi kapi­tány kiválasztottjai nem­­jelesked­tek ilyen tekintetben, mindössze kétszer találtak a hálóba, de ez elég volt nekik a négybe jutás­hoz. A mezőnyben azonban, vagy helyesebben a középpályán végig nagy magabiztosságot mutattak, mind a három összecsapásukon kemény diónak bizonyultak, és ez volt az, ami aggasztotta Hidalgót. A jószemű stratéga jól érezte, hol lesz a bökkenő Platiniék szá­mára, akit szombaton este néha hárman is közrefogtak és így nemigen mutatta magát, de ami­kor egy pillanatra egyedül hagy­ták, eldöntötte a találkozó sorsát. Ilyesmire csak kivételes klasszi­sok képesek. Mindkét szövetségi kapitány amellett döntött, hogy csak­ két ékkel próbálkozik. A franciáknál ismét felbukkant Lacombe, aki ezúttal is keveset nyújtott, s így Six sokáig egyedül birkózott a stabil portugál védelemmel. Az ellenfél szakvezetősége nyilván­valóan úgy döntött, hogy egy ide­ig puhatolózni fognak, megvárják, mit készítettek Platiniék a bo­szorkánykonyhájukon, hogy utána megtegyék a szükséges lépéseket. Ezek közé tartozott az is, hogy a folytatásban szóhoz jutott az eu­rópai gólkirály Gomes és a ve­terán Nene, s velük sokkal ve­szélyesebbek lettek a portugál tá­madások. A főszerepet azonban mégis a 32 éves veterán, a 37. vá­logatott mérkőzését játszó Rui Manuel Trinđađe Jordao játszot­ta, aki a kétségbeesésbe kergette a franciák védelmét, Battistonék egyszerűen nem tudták feltartóz­tatni. Az ő nevéhez fűződött vol­na az EB legnagyobb fordulata, és ha megmarad a 2:1, akkor a legnagyobb szenzációja is. A „tricolorok” mintha átvették volna a jugoszlávok mentalitását, úgy vélték, hogy a vezető góljuk­kal el is dőlt az összecsapás sor­sa, nem voltak a továbbiakban olyan agresszívak, és elbizakodott­ságukra majdnem ráfizettek. El­lenfelük határozottan jobb volt a második félidőben, és rászolgált a döntetlenre. A helyz­et­ pl­ alanján azonban mégis igazságtalanság lett volna, ha a végén kikapnak a házigazdák, de vajon nem úgy búcsúztunk-e el mi is az EB- től, hogy a belgáknak és a dánok­nak egy tucat lehetőségből egyet­len gólt sem lőttünk? Ami végül is a franciák javára billentette az események alaku­lását az, hogy nem adták fel a harcot, hogy a biztonságuk az 1:0 után bekövetkezett 1:2-vel nem csapott át teljesen reményvesztés­be, hogy megpróbálták most már végigdolgozni becsülettel a mér­kőzést, hogy semmiképpen sem vághassák a fejükhöz, miszerint elkönnyelműsködték a döntőbe ju­tást. Persze ismét jelen volt a szerencse is, mint tényező, vagy inkább nevezzük Jordanék kiful­ladásának, akik a hosszabbításban már többet hibáztak a védelem­ben, s ezért 7 perc leforgása alatt szertefoszlott a csodaszép álmuk, hogy első részvételükön az EB döntő tornáján, mindjárt megvív­janak a győztesnek járó serlegért. ] A találkozó utáni sajtóértekez­­­letén elsőként Fernandez Cabrita,­­ a portugálok szövetségi kapitánya­­ járult az újságírók elé, tapsvihar fogadta és kísérte is ki, mivel gentlemanként tért napirendre az elszalasztott győzelem felett: J­s Örülök, hogy lelkesedéssel,­­ amíg volt erőnk, jó irammal és intelligensen játszottuk le ezt a meccset, illetve, hogy ilyen csa­patot vezethetek. Ezen az estén szerintem a futball győzött. Mi nagyon közel álltunk a sikerhez, a 2:1 után bíztam benne, hogy nyerünk, de az idő csigalassúság­gal haladt, nem tartottunk ki. Ha Nene kihasználja óriási helyzetét, 3:1-ről már nem fordíthattak vol­na a franciák. Michel Hidalgo azzal kezdte fel­lépését, hogy kezet rázott kollé­gájával és megköszönte neki, hogy I vesztesként is van lelkiereje ki- I mondani, hogy ebben az egész- I ben a futball és a sportszerűség betartása a legfontosabb, és e vé­­­­leményt ő is osztja. A találkoz s­zóról a következőket mondta: I — Játékosaim jelleme és töret­­­ len akarata hozta meg a döntőt. I A szó szoros értelmében, hajszol­­­­ták, ráhajtották magukat, hogy I ne vesztesként hagyják el a pá­ l­­yát. Óriási taktikai harcnak vol­­­­tunk a szemtanúi, amely után olyan kimerültnek éreztem ma­gam, hogy 2:2-nél, amikor biztos voltam benne, hogy 11-esek kö­vetkeznek, elhatároztam, nem is nézem őket, idegileg képtelen va­gyok erre. Egyébként több hely­zetünk volt, rúgtunk egy szemöl­dökfát is, és ennek alapján talán könnyebben is továbbjuthattunk volna, de az értékesítésükkel ez­úttal baj volt. VARGA Tibor Tizenegyesek után a spanyolok Spanyolország—Dánja 6:5 (1:1,1:1, 0:1) Bertelsen, Elkjar, Berggreen, Laudrup, Arnessen (J. Olsen). A spanyol válogatott­ 11-esek rúgása után legyőzte a dánokat és szerdán este Párizsban Franciaországgal mér­kőzik az első helyért. Az első 45 percben a dánok minden tekintetben igazolták, hogy esélyesei esn­ek a találkozónak. Főképp Elkjar révén veszélyes támadásokat vezettek Arconada kapuja felé. Az első ilyen támadás góllal végződött. Arnessen cselezgetett a baloldalon, majd Elkjar fejére tette a labdát. A dán csatár ejtett fejesét Arconada nagy nehezen kapufára nyomta, de a labda onnan pontosan a befutó Lerby lábára pat­tant, aki 3—4 méterről senkitől sem akadályozva higgadtan lőtt a hálóba. Ezt követően akadt még sok helyzet Arconada kapuja előtt, míg a spa­nyolok korántsem mutatták azt a já­tékot, amelyet szurkolóik elvártak volna tőlük az NSZK legyőzése után így Quist kapuja alig forgott veszély­ben. Mindent összegezve az első 45 percben elfogadható színvonalú játé­kot láthattunk, amelyben a dánok do­mináltak. Sarabia bejövetele jó húzásnak bi­zonyult Munoz span­yol szövetségi ka­pitány részéről. Az Athletic Bilbao csatára egy aláfejelés után gyorsan­ feltalálta magát az idegtépő hangulatos mérkőzésen és a 68. percben egy ál­tala kezdeményezett akció után egyen­­­­lítettek a spanyolok. Sarabia a kapu­­j­­át találta el, ezután jobb balra ván­­­­dorolt spanyol lábon a labda a dán 16-osban, végül Maceda éles lövése a jobb alsó sarokban kötött ki. Ekkor a spanyolok már teljesen uralták a mezőnyt és a dánok védekezésre szo­rultak. Mivel a kínálkozó alkalmak ellenére az utolsó percben már nem válto­zott az eredmény, a másik elődöntő mérkőzésen is hosszabbításokat kellett játszani. Az első hosszabbításban Garcia helyett Urtiaga jött be, helyzetek akadtak, az eredmény maradt az 1:1. A 106. percben a dánok Berggreen második sárga lapja miatt a dánok 10 emberre maradtak. Nem sokkal ké­­­­sőbb friss erő a dánoknál, M. Olsen­­ helyett Brylle jött be. Mivel játékból újabb gól nem esett, Franciaország el­lenfelét a 11-esek rúgása után kaptuk meg. A spanyolok voltak szerencséseb­bek ., • _­w -Lyon, Gerland stadion, 50 000 néző,­ vezette: Courtney (Anglia). Góllövők: Derby a 6. illetve M­aceda­­ a 68. percben. SPANYOLORSZÁG: Arconada, More- | no (Sarabia). Camacho. Maceda, Gar- j cia, GordiHo. Senor. Victor. Sa^itilla­­na. Gaílego. Carrasco DÄNTA: Quist, O. Rasmussen (Sive­­bák), Busk, M. Olsen. Nielsen, Lcrby, Drámai küzdelem után döntős Franciaország Franciaország—Portugália 3:2 (1:1,1:0) Marseille, Velodrom stadion, 56 000 néző, vezette: Bergamo (Olaszország). Góllövők: Domergue a 24. és a 114., Platini a 120., illetve Jordao a 74. és a 97. percben. FRANCIAORSZÁG: Bats, Domergue, Bossis, B­attiston, Fernandez, Platini, Giresse, Six, Tigana, Le Roux, Lacom­­be. PORTUGATTA: Bento, Pereira, Cha­­lana, Silva. Diamant!no, Pinto, Prasco, Pacheco, Sousa, Eurico, Jordao. Drámai küzdelem után, hosszabbí­tásban a játék utolsó percében lőtt góllal jutott be Franciaország a lab­darúgó EB döntőjébe. Így elmaradt a nagy meglepetés. Jó irammal kezdődött a mérkőzés, de negyed óra is elmúlt, s nem lőttek kapura, középen adogattak. A franciák rohamoztak többet, a portugálok in­kább védekeztek. A portugálok a 15. percben rúgtak először kapura, de az is inkább beadás volt, teljesen veszély­telen lövés. Az első félidő legérdekesebb pillanata a 25. percben volt. Platinit felvágták 20—22 méterre a kaputól. A szabadrú­gásra sokáig helyezkedett a portugál sorfal, Bento kapus is kijött megiga­zítani. A labda mögött ott állt Platini, mindenki a kiváló játékos nagy lövé­sét várta, hisz ilyen helyzetből sokszor megremegtette már a hálót. De nagy csel következett és ezt bevették a por­tugálok Nem Platini lőtt, hanem vá­ratlanul balról Domergue futott a lab­dára és a jobb fölső sarokba bombázott. Szép születésnapi ajándék, Domergue a mérkőzés napján ünnepelte 27. szüle­tésnapját és ötödik válogatottságát. A gól után többet rohamoztak a por­tugálok is, de nem tudtak összehozni valamire való gólhelyzetet. A II. félidőben a portugál csapato­­­ban kijött Gomes is, a tavalyi Arany-­­ cipős, az utolsó fél órára ismét beál-­l lították a veterán Nenét, aki a román­­ nők ellen a továbbjutást jelentő gólt­­ rúgta. Az I. félidő gyengébb játéka után a második játékidő sok izgalmat ho­zott. A franciáknak több gólos veze­tésre kellett volna szert tenni már negyedórás játék után. Fernandez és Lacombe egyedül állt a kapussal és szemben, de belelőtték a labdát. Giresse és Platini nagyszerű bombáit Bento még szebben kivédte. Jó játék fejlődött ki, sok helyzet­tel. A kihasználatlan francia helyze­tek után feljöttek a portugálok és jobbak voltak. A 73. percben Bats nagy szerencsével lábbal mentett, de a következő percben tehetetlen volt. Nene nagyszerű beadását a szabadon hagyott Jordao a jobb felső sarokba fejelte és kiegyenlített. Mivel döntetlen volt az eredmény, hosszabbításra került sor. Hét perc után Jordao belőtte a győzelmet je­lentő gólt. Kétségbeesetten támadtak a franciák, hogy legalább kiegyenlít­senek és 6 perccel a mérkőzés vége előtt ez sikerült is nekik, ismét Do­mergue volt eredményes. A drámai küzdelem befejezése is drámai volt. Platini az utolsó percben meglőtte a maga gólját és Franciaország beke­rült a döntőbe. Kukurikú!...­ ­AN­DONI GOICOECHEA ARRÓL LETT ISMERT ÉS HÍRHEDT A FUTBALLVILÁGBAN, hogy hosz­­szabb időre harcképtelenné tette Maradónál, s emiatt a szövetség ■fegyelmi bizottsága 3 hónapra le­tiltotta. Sokan elcsodálkoztak, ami­kor a ,,csonttör­őt” Miguel Munoz szövetségi kapitány a franciaországi utasok listájára tette, de a spa­nyol válogatott első embere meg­magyarázta az újságíróknak: — Goicoechea nagyon fontos em­ber az én játékfelfogásomban, és szó sincs róla, hogy lemondjak szolgálatairól. A 27 éves sziklaszilárd védő ed­dig bárányka volt — a 3 meccsen még senkinek sem törte el a lá­­­bőt. -o-MINT ANNAK IDEJÉN MEG­ÍRTUK, ALLAN SIMON­SEN NEM VESZÍTETTE EL KAPCSOLATÁT A DÁN VÁLOGATOTT TAGJAI­VAL, akik betartották ígéretüket, és helyette is küzdenek egy csak­­azértissel megerősödve, úgyhogy most már döntőt jósolnak nekik. A kórházból gipszkötéssel elbo­csátott Simonsen megígérte társai­nak, ha bejutnak a döntőbe, akkor eljön Párizsba, hogy a helyszínen szurkoljon az eddigi legnagyobb sikerükért. Mint ismeretes, a dánok csak egyszer vettek részt ez ideig az EB-döntő tornáján, 1964-ben a 3. helyért játszottak a magyarokkal és­­ veszítettek. -a-PLATININEK MINDENT SZA­BAD. Ő volt az egyetlen a fran­cia keretben, aki a jugoszlávok elleni győzelem után kimaradha­tott barátaival, majd pedig a fe­leségével töltötte az éjszakát. Má­sodszor ébredő szerelemről van szó, ugyanis Chrystel abban az időben­, amikor Platini még a St. Etienne-ben játszott, megcsalta klubtársával, Lariosszal, majd­­pe­dig egy ideig együtt is élt v­ele. Chrystel azonban egy napon visz­­szatért­ férjéhez és most teljes az egyetértés. Egy 8 éves fiuk és egy 3 éves kislány џк van. -o-PALYAFUTÁSÁRÓL A LEGJOBB FRANCIA LABDARUGÓ ÍGY VÉ­LEKEDIK: — Soha nem álmodoztam­­valami­lyen szédületes karrierről, de m­ost, amikor megéltem, csodálatosan ér­zem magam. Platini tegnapelőtt ünnepelte 29. születésnapját. S ha már­ itt tar­tunk, akkor ne feledkezzünk m­eg Tiganáról és Dom­ergue-ről sem, mivel az előbbi ma 29, az utóbbi pedig 27 éves. Vajon milyen aján­dékkal kedveskednek nekik a por­tugálok? -o-A DÁNOK AZ UTÓBBI ÉVEK­BEN A LEGNAGYOBB LABDA­­R­Ú­GO-EXPORTŐRÖK, ugyanis ki­­m­utatásuk szerint a múltban 591 játékosuk fordult meg a külföldi kluboknál. Az EB előtt 42 légio­náriusukat tartották nyilván, akik 12 országban rúgják a bőrt. A leg­többen belga klubokban szerepel­nek, összesen 12-en. Majd így folytatódik a sorrend: Hollandia 9, USA 7, NSZK 5, Franciaország 3, Olaszország 2, Ausztria, Spa­nyolország, Portugália és Görögor­szág 1—1, a kimutatásban nem kaptak helyet azok, akik Svéd­országban és Norvégiában játsza­nak. -o-A FRANCIA ÚJLÁGOK ÉRDE­KESEN OSZTÁLYOZNAK: egy-egy meccset több tudósítójuk is követ, valamennyien megadják saját osz­tályzataikat, s azután ebből ki­alakul az átlag. Az első kör után az egyes válogatottak legjobbjai a következők lettek: Franciaország: Platini 8,41, Dá­nia: Elk­jer 8,46, Belgium: Ceule­­mans 7,52, Jugoszlávia: Zajec 6,76, Spanyolország: Arconada 7,50, Por­tugália: Sousa 7,07, NSZK: Schu­macher 8,01 és Románia: Rednic 7,08. Az első kör ideális tizenegye pe­dig így fest: Schumacher — A. Olsen, Bossis, Maceda — Ir­esse, T­igana, Platini, Bertelsen, Ceule­­mans — Elkjor, Santillana. -6-NOHA A NÉMETEK SZEREP­LÉSE AZ EB-N MÁR A MÚLTÉ, továbbra is beszédtéma a címvédő kiesése az első kör után. A közvé­lemény és az újságírók továbbra is követelik Jupp Derivál szövetségi kapitány leváltását, akinek a mel­léfogásai közismertek. Baklövései­nek a listáját a következőkben fog­lalták össze: Atyai móndon próbál viszonyulni a labdarúgókhoz, akik ezzel visszaélnek, azaz a fejére másznak. Például 1981-ben az uru­guayi minimundiálon éjszakánként a mulatókat látogatták, egy év­vel később Spanyolországban össze­tűzésbe kerültek a szurkolóikkal, akiknek az egyikük a meztelen hátsóját mutogatta, a szálláshelyü­kön a pókeren volt a hangsúly, néha 50 000 márka is gazdát cse­rélt. Következtek a játékosok soro­zatos visszalépései, többek között Magath, Breitner, Hrubesch, Fi­scher is kijelentette, hogy ilyen gyáva ember keze alatt nem akar futballozni. A legújabb hibájának pedig azt róják fel, hogy felforgatta a kö­zéppályás sort, senki sem játszott a saját helyén, és ezért elmaradt a megszokott, gördülékeny össz­já­ték. Ismerős valahonnan ez a megál­lapítás. Nemde? Totót is ezzel vá­dolják, s még sok minden más­sal . . . —O— A LYONI ELŐDÖNTŐRE JELEZ­TÉK RÉSZVÉTELÜKET a fut­ballvilág egykori és mai legismer­tebb személyiségei is. Többek kö­zött Pelé, Menotti, Di Stefano stb. nyilván ritka futball élmény­re vá­gyott, míg a torinói Fiat­­elnöké­nek, Signor Agnillinek a jelenlé­tét azzal magyarázzák a kollégák, hogy úgy látszik, a Juventus ismét erősíteni akar, mégpedig valószínű­­leg valakivel a kiváló dánok kö­zül, akiknek az itteni jó játékuk után nagyot ugrott az áruk a nem­zetközi futballbörzén. MLADEN DELICNEK, A ZÁGRÁ­BI TELEVÍZIÓ sokak által dicsért meg többektől elmarasztalt kom­mentátorának talán könnyebben esett a búcsúzás a mikrofontól szombaton este a francia—portugál összecsapáson, mivel utolsóként 120 perces idegtépő, fordulatokban gaz­dag párviadalt közvetíthetett, vala­mi hasonlót, mint tavaly decem­berben Splitben, amikor a bolgárok ellenében biztosítottuk az EB-n való részvételünket. * A tempera­mentumos Mladen több mint 15 000 rádió- és tévéközvetítés után július elsejétől nyugdíjba vonul. NOR­A NÉMET KOLLEGÁK TARTO­GATNAK MINDEN NAPRA EGY­KÉT TÖVIST a labdarúgószövetsé­güknek, elsősorban Hermann Neu­­berger elnöknek, aki továbbra is védi Derwallt, és hivatalosan kije­lentette, hogy a szövetségi kapitány legalább 1986-ig megmarad tisztsé­gében, mivel akkor jár le a szer­ződése. Legutóbb összegyűjtötték a ,,nagy négyes”, az elődöntőbe ju­tottak képviselőinek a nyilatko­zatait az NSZK válogatottjáról, amelyek közül az alábbiakat vá­lasztottuk ki. Michel HIDALGO: — A német futball az utóbbi években elveszí­tette tekintélyét. A spanyolok is tudták ezt, és jól kihasználták az alkalmas vilanatban. Sepp PIONTER: — Földijeimnek nemcsak gyenge játékán csodálkoz­tam, hanem azon is, hogy mennyi­re mélypontra süllyedt az akará­suk, amely valaha legfőbb erényük volt. Fernando CABRITA: — Ugyanaz történt­ a németekkel is, mint ve­lünk az elmúlt évek­­­során, nekik is nulláról kell újra indulniuk. • Miguel MUNOZ: — ők ennek az EB-nek a nagy vesztesei, a franciák közül kétség­KÍVÜL JEAN-FRANCOIS DO­MERGUE volt a legboldogabb a portugálok feletti nehéz győzelem u­tán, hiszen két góllal járult hozzá a sikerhez, méghozzá azon a na­pon, amikor a 27. életévét töltötte be. A közös vacsorán, így a szo­kásos vörösbor mellett pezsgő is került az asztalra. Az ünnepelt még a pezsgő előtt így lelkendezett: — Nagy napja ez a francia fut­bal­lnak és külön öröm a szá­momra, mivel nemrég még a tar­talékpadot meleg­ít­ettem, de a sors úgy hozta, hogy immár ötödször szerepeltem a válogatottban. Az mentett meg bennünket ezen a mérkőzésen, hogy nem adtuk fel a harcot az utolsó bírói sípszóig. Hidalgónak most főhet a feje, mivel A­moros, akinek a helyére Domergue beugrott, letöltötte bün­tetését, és játszhat a döntőben, de vajon okos húzás-e kihagyni azt az embert, aki a vár­akozásokon felül beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. PLATINIT MÁR MINDEN LÉTE­ZŐ JELZŐVEL ELLÁTTAK, de most kapott egy újat is: kinevez­ték Sznet-Michelnek. Az történt, hogy Torinóban, a Juventus szur­kolóinak klubjában megünnepel­ték kedvencüknek ezt az újabb sorsdöntő gólját, s mivel szomba­ton San Giovanni napja volt, a delíriumba esett imádói San Mi­chéit kiabáltak le klubjuk erkélyé­ről az alattuk vonuló hívők áhi­­tatos körmenetének. Az esetben minden világos, hi­szen a Pla­tini-pártiak 1973-as év­járatú Ast­i Spumante-val öblöget­ték torkukat. SZOMBATON ESTE MARSEILL­E­­BE­N, A VELODROME STADION­BAN megszülettek az EB új re­kordjai. A franciák és a portugá­lok drámai küzdelmét állítólag pon­tosan 56 460 néző látta, akik kö­zött 1620 volt a hivatalos szemé­lyek és újságírók száma. A bevétel 4 090 840 frank volt. Persze nem múlhatott el a ren­dezvény visszataszító dolgok nél­kül. A mérkőzést követő sajtóér­tekezletre külön meghívókat osz­togattak a szervezők, mégpedig suttyomban, úgyhogy emiatt sokan kinnrekedtek, majd pedig ostrom alá vették a terem bejáratát, ahol már-már verekedés robbant ki, úgyhogy kénytelen volt beavatkoz­ni a nemzeti gárda is. Nekünk is akadt problémánk, még a délután folyamán ugyanis kitűnt, hogy a lyoni sajtóközpont­ból nem küldték el Marseille-be a jugoszláv tudósítók névsorát, és emiatt a helyszínen kellett bizony­gatni, hogy valóban akkreditáltuk­­magunkat erre az elődöntőre. Hosz­­szas magyarázkodás után kaptuk csak meg belépőinket, de mások­nak , még ez sem sikerült.

Next