Magyar Szó, 1984. június (41. évfolyam, 164-178. szám)

1984-06-18 / 166. szám

XIV. évf., 23. (649.) szám A MAGYAR SZÓ HÉTFŐI MELLÉKLETE szerkesztk­ sZáNTÓ ZOLTÁN 1984. június 18., hétfő 7. LABDARÚGÓ EB, FRANCIA­ORSZÁG Az összeroppanás elkerülhetetlen volt (Folytatás az L oldalról) ma tényező, ami a mieinkből hi­ányzik, és nagy baj keletkezik tüs­tént, amikor még a jobb techni­kánkat vagy eredetibb megoldá­sainkat sem tudjuk kifejezésre jut­tatni. Ilyenkor az összeroppanás elkerülhetetlen, mert — mint már említettük — pszichikai stabilitás vezni a második helyet. Akárcsak mi, ők sem számítottak rá, hogy 5 gólt kapva abba a helyzetbe kerülnek, hogy feltétlenül győzniük kelljen a dánok ellen. Érdekes megemlíteni Michel Hi­dalgo francia szövetségi kapitány húzásait, aki a két találkozón rész­ben kényszerből, részben kísérlet­ből 16 labdarúgójának adott alkal­mat és a változtatások kamatostul gyümölcsöztek. Most tapsolunk ne­ki emiatt, de amikor ilyesmihez folyamodik a mi szakvezetőségünk is, és ez nem jár eredménnyel, ak­kor megkövezzük a szövetségi ka­pitányt, a tanítványait is, akiket ugyanazok a háborgó kollégák a belgrádi, zágrábi meg spliti stadi­onban hétről hétre magas osztály­zatokkal illetnek. A végén tehát mi az igazság? Időnként kiszolgál­­ják-e legnagyobb klubjainkat és tévhitbe terelik játékosainkat az önnön értékükről, vagy pedig tény­leg hisznek azokban az osztályza­tokban, ami viszont akkor azt tá­masztja alá, hogy Franciaországban tényleg a legjobb játékosaink véd­ték színeinket. Hol itt az egészben Veselinovic felelőssége, illetve mi­ért kellene most csak az ő fejének a porba hullania? " VARGA Tibor Javul Veselinović állapota Szövetség: kapitányunk a hár­mas bírói sípszó után sportsze­rűen odament Sepp Piontek kol­légájához és gratulált n­eki a győzelemhez. Utána azonban az öltözőben rosszul lett, eszméle­tét vesztette és mindjárt kór­házba szállították, megfelelő te­rápia után azonban visszatérhe­tett a Metropol Szállóba. Dr. Božidar Mr­enovic, válogatottunk orvosa ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket mondta: a Totót sokk érte, amit az óriási idegfeszültség és a meccs alatt elszívott rengeteg cigaret­ta váltott ki, úgyhogy abnor­málisan felszökött a vérnyomá­sa, zsibbadást érzett a végtag­jaiban. Nyugtátokat szed és ke­rülnie kell az izgalmakat, így nem vehetett részt a teg­napi sajtóértekezleten senk­, mégis sikerült néhány szót vál­tani vele­. Hittem, hogy még minden jóra fordulhat, hogy bejutha­tunk a 4 közé, de minden össze­fogott ellenünk. Sajnálom, hogy kiábrándítottuk a közvélemé­nyünket, de tiszta lelkiismeret­tel állítom, hogy részemről min­dent megtettem a siker érdeké­ben. tekintetében messze lemaradunk az európai élvonaltól. Az a feltevés viszont megengedhető, hogy na­gyobb szerep is kijuthatott volna számunkra ezen az EB-n, ha nin­csenek a felsorolt sokkhelyzetek. Szombaton tehát számunkra gya­korlatilag véget ért a VII. Európa­­bajnokság, amelyen titkos remé­nyeink voltak, de azt a legalább 50 százalékos esélyünket korántsem tudtuk kihasználni. Nem így a házigazda franciák, akik ugyanezek a dánok elleni botladozás után másodszorra már igazi arcukat mutatták és szinte lesöpörték a pályáról a belgákat, akikre rá sem lehetett ismerni. Ennek nyilván az volt az oka, hogy féltek Platiniéktól és eleve arra tö­rekedtek, hogy minél tisztesebb le­gyen a vereségük és utána esetleg a 3. fordulóban próbálják megsze­ Nyilatkozatok, meglátások a vikingvész után Ante ML­ADINIC, a szövetségi kapitány jobb keze: — Gratulálok a dánoknak. Saj­nos, a futballban az ilyen csapá­sokat is el kell viselni. Szerintem felesleges kiutat kutatni, ki a hi­bás, miért játszott ez, és miért nem amaz, mert a probléma abban rejlik, hogy ahova csak megyünk, visszük magunkkal a rossz szoká­sainkat. Be kell ismernünk, hogy nem volt ellenfelünk a dánok gyorsaságával, robbanékonyságá­­val szemben, ami nemcsak futás­ban nyilvánult meg, hanem ab­ban is, hogy a labdát villámgyor­san átvitték a pálya egyik részé­ből a másikba. Külön szerencsét­lenség volt, hogy — ahogy ma­gunk között szoktuk mondani — anélkül, hogy tehettek volna róla, elhúztak 2:0-ra. — Még azt sem mondhatjuk, hogy nem játszottunk fegyelme­zetten, de azt már igen, hogy a jelen pillanatban az is kevésnek bizonyult. Nem vagyunk semmi­esetre sem gyengébbek 5 góllal a dánoktól, de végre meg kell ér­tenünk, hogy Európa lépeget elő­re, mi meg egy helyben topogunk bizonyos követelményeket illető­en. Ezért ne kérdezzék tőlem, hogy volt-e valamilyen modellünk a játékra vonatkozóan. Azt pró­báltuk kihasználni, amik erélyei játékosainknak, de az ellenfél meghiúsította minden törekvésün­ket. Sepp POINTER, a dánok szö­vetségi kapitánya: — Titokban reméltük csak, hogy győzhetünk a jugoszlávok el­len, mert úgy véltük, hogy kija­vítják a belgák ellen tapasztalt hibákat, de nagy csodálkozásunk­ra ismét elég naivan léptek fel és így nem várt nagyarányú győzel­met arattunk. Csapatom minden egyes tagja kiválóan küzdött, de teljesítményével talán mégis ki­emelkedett Elkjor, akit nem tud­tak fogni ellenfelünk védői, a hátsó alakzatokban­­pedig Olsen és Nielsen, de mondom, az egész együttes dicséretet érdemel. Srećko KATANEC: — Annyira akartunk, hogy az első gól után spontán felhúzód­tunk, lyukas maradt a védelmünk és ezt a dánok jól kihasználták. Nem szabad Veselinovicot hibáz­tatni, hiszen ő nem lát­asztott he­lyettünk. Tomislav IVKOVIC: — Az én lelkemen százán az első­­ két gól és azt hiszem, eljátszot­tam esélyemet, hogy továbbra is állandó válogatott legyek. Tisztázni kell a csúnya leszereplés okait öt perc Jankó Pejanovictyal, a Jugoszláv Labdarúgó Szövetség elnökével Jankó Pejanovic, a JLSZ elnö­­ke egyben az itt-tartózkodó kül­döttségünk vezetője is. Csalódott­sága a fejlemények után nyilván­való, de elég sikeresen türtőzteti magát, hogy ne használjon kemé­nyebb szavakat, bár Veselinovic­­nak olyasmit mondtak vissza, hogy szombaton este néhány új­ságírónknak indulatosan így szólt: „Na most, támadhatjátok Tozót!” A benyomásai felől érdeklőd­tünk: „ Az egész jól kezdődött, a lisszaboni és a La Linea-i kedve­ző események bizakodó hangulatot teremtettek, amennyire én felmér­tem, a játékosok nagy szorgalom­mal edzettek.­­ Lehet-e valamint felhánytor­­gatni a szakvezetőségnek? — Mindennap megtárgyaltuk a teendőket, jól együttműködtünk, de nem tetszett, hogy a lensi mér­kőzés után az elemzés főként arra korlátozódott, hogy a kihagyott helyzeteket boncolgatták. Szerin­tem napirendre kellett volna tűzni egyesek hozzáállását is, mert gyá­vák voltak a pályán. ф Mi a teendő az előállt hely­zetben? — Mivel nincs sok idő az utolsó mérkőzésünkig, mint elnök nem te­hetek semmi különösebbet, de azt határozottan állítom, hogy odaha­za gyorsan tisztázni kell a lesze­replés okait. Még a nyári szabad­ságok előtt összehívom az elnökség ülését és a választmányét is. — Bevallom, még mindig vala­mennyien ez a csapás hatása alatt állunk, de méltóságteljesen kell folytatni, illetve befejezni az EB-t és otthon az elemzések illetve azok megvitatása kell hogy megadják a kérdésre a választ, hogyan tovább. Az biztos, hogy ennek a gyenge bemutatkozásunknak mélyebbek a gyökerei és szerintem az egész­­ futballunkban uralkodó helyzetet hoztak felszínre olyan problémá­kat, amelyeket évek során nem si­került megoldani.­­ Egyelőre tehát továbbra is Veselin­ovic vezeti a válogatottat? — Igen, ha az egészségi állapota megengedi Platini minden idők legjobb francia góllövője Michel Platini a Belgium elleni mérkőzésen három nagymesteri gólt rúgott, és ezzel a francia válogatott minden idők legjobb góllö­vője lett. Az EB első mér­kőzésén a dánok ellen rúg­ta be 27. gólját, s ezzel ki­egyenlítette a legendás hírű francia labdarúgó, Just Fon­taine rekordját. Platini 30 ta­lálatával messze megelőzi társait. Kérdés, hogy rekord­ja mikor dől meg, mert a jelenlegi nemzedék egyetlen tagja sem érhet Platini nyo­mába. A francia válogatott eddigi legjobb góllövői: 1. Michel Platini, 2. Just Fontaine 27 góllal, a 3. helyet Jean Ni­colas, Jean Vincent és Paul Nicolas osztja 20 találattal 6. Jean Baratte 19 góllal, a 7. helyet pedig Raymond Ko­ps és Roger Piantoni osztják 18 góllal­ stb. Az NSZK is az elődöntőben? NSZK—Románia 2:1 (1:0) taps: Fetihe Baniért stadion, 40 000 néző, vezette: Keizer (Hol­landia), góllövők: Völler a 25., 06., illetve Coras a 46. percben. NSZK: Schumacher, B. Förster, K. H. Förster (Buchwald), Stielike, Briegel, Mcier (Littharski), Matt­häus, Brehme, Allots, Völler, Rum­menigge. ROMANIA: Lung, Rednic, An­­done, Stefanescu, Ungureanu, Be­leni, Dragnea (Ticleanu), Klein, Hagi (Zare), Coras, Camataru. Az NSZK válogatottja a B cso­port második fordulójának mérkő­zésén szoros, de megérdemelt 2:1 arányú győzelmet aratott a román nemzeti tizenegy felett. Ezek után szinte biztosra vehető, hogy az NSZK csapata bejut a legjobb négy közé. Az NSZK csapatának még a spanyolok elleni találkozó maradt hátra, amelyet szerdán Pá­rizsban játszanak. A tegnap délutáni találkozón a második félidő első 15 percét ki­véve a nyugatnémetek végig tér­fölényben voltak. Egymást követ­ték a támadások Lung kapuja felé, és habár védekezésre szorultak, a románok is kísérleteztek gyors el­lentámadásokkal. Az NSZK térfö­lénye a 25. percben ért góllá. Egy gyors akció után Meier ívelt be bal oldalról. Lang kivetődött, de Völler, az NSZK csapatának kö­zépcsatára egy gondolattal gyor­sabb volt, és a jobb alsó sarokba fej­elet. A gól nem vette le a ro­mánok harci kedvét, de az első félidőben maradt az 1:0 az NSZK javára. A szünet­­ utáni első támadás meghozta az egyenlítést. Egy me­redek szöktetéssel Coras szökött meg a német védőktől és az alsó sarokba bombázott. Ezután a ro­mánoknak volt több helyzetük, de egyet sem értékesítettek. Ahogy ilyenkor lenni szokott, erőre ka­pott a leszorított ellenfél és talá­latot ért el. Egy nem sokat ígérő akció befejezéseként Rummenigge Völler elé tálalt, ő kivárt egy ki­csit és a védőktől takart Lung mellett a hálóba lőtt. Az utolsó 25 percben igyekeztek a románok, helyzetük is akadt, az eredmény azonban már nem vál­tozott. A szomszédok döntetlenje Portugália—Spanyolország 1:1 (6Ш) Marseilles, Velodrom stadion, 20 000 néző, vezette Vautron (Fran­ciaország). Góllövők: Sousa az 51., illetve Santillana a 73. percben. PORTUGÁLIA: Bento, Pinto, Eu­rico, Lima Pereira, Magalhes, Ma­nuel, Sousa, Pacheco, Frasco, Cha­­lana, Jordan. SPANYOLORSZÁG: Arconada, Urt­aga, Maceda, Goicoechea, Ca­macho, Gordillo, Moreno, Victor, Gallego, Santillana, Carasco. A két szomszédos ország válo­gatottjának mérkőzése igazságos pontosztással ért véget Így még mind a két csapat reménykedhet a továbbjutásban. Már az első percekben felgyor­sult a mérkőzés. Gyorsan került a labda az egyik térfélről a másikra. Teljesen egyenrangú ellenfelek küzdelmét láttuk, gólhelyzet is egyformán adódott mind a két ka­pu előtt Ebben a játékrészben a bíró két sárga lapot mutatott föl, Frasconak és Euriconak durvább belemenésért. Élvezetes játékkal folytatódott a második félidő. Az 55. percben a­­ portugálok megszerezték a veze­tést. Magalhes balról két védő ki­cselezése után a labdával megta­lálta a felfutó Sousát, aki a kint tanyázó kapus fölött a 16-os tá­jékáról mesteri gólt lőtt. A gól után a spanyolok roha­moztak többet, átvették a játék irányítását. A portugálok inkább védeni igyekeztek egy gólos elő­nyüket. De mint ahogy ez már lenni szokott ilyenkor, a védekezés megbosszulta magát. A spanyolok­nál Moreno helyett Saraiba állt be, s mindjárt óriási helyzete volt, azonban közvetlen közelről sem tudott gólt lőni, csak szöglet lett a nagy helyzetből. A szögletből vi­szont megszületett az egyenlítő gól. A beadás utáni lövés visszapattant a védőkről, a labdát Santillana vágta a bal sarokba. Újabb cserék következtek, a spanyoloknál Urt­aga helyett Se­nor, a portugáloknál Fracso he­lyett Diamantino igyekezett lendí­teni az amúgy is jó iramon. Az utolsó percekben volt még nagy helyzete mind a két csapat­nak, de az eredmény már nem vál­tozott A B-csoport táblázata: NSZK 2 1 1 - 2 1 1 Spanyolország 2 e 2 0 2:2 2 Portugália 2 0 2 0 1:1 2 Románia 2 e 1 1 2:3 1 Külföldi sajtó­vélemények A jugoszlávok úgy fociznak, mint a franciák 10—15 évvel ezelőtt. Órákig rúgják a bőrt anélkül, hogy találatot érnének el — áll a fran­cia lapokban. Felsorolják a jugo­szlávok helyzeteit, s megjegyzik, a jugoszlávok megérdemelték vol­na, hogy a második félidőben gólt rúgjanak, amely talán fordított volna a helyzeten. Fordítva történt, a dánok büntetőből berúgták a harmadik találatukat is. Úgy ta­lálják, hogy a spanyol játékveze­tő túl szigorú volt, mert két előbbi alkalommal viszont, amikor sokkal tisztább büntető helyzet volt, síp­ja néma maradt. A rádió-, és a tévékommentárok is úgy nyilat­koznak, hogy a Tora Veselinovic válogatta különítménytől már a bajnokság előtt sem várt senki sem kimagasló teljesítményt. A francia tudósítók egybehangzó vé­leménye szerint a jugoszlávok na­gyon igyekeztek, de ez még magá­ban nem elegendő. Senkit sem emeltek ki külön, de azt azért meg­jegyzik, hogyan védhet valaki úgy, mint Ivkovic. Az osztrák tudósítókat meglepte a jugoszlávok nagyarányú veresé­ge, noha mindkét félnek megvol­tak a helyzetei. A küzdelem nyílt volt, Veselinovic támadójátékot he­lyezett kilátásba, de mire a jugo­szlávok belátták, hogy ehhez tá­madójátékosok is kellenek, már két gól volt a hálójukban. A második félidőben lett volna ugyan néhány jó alkalmuk, de Quist kapus rendre hárított. Az eredménytől függet­lenül izgalmas, változatos mérkő­zés volt, számtalan gólhelyzettel. Cvetkovic, Sušić és társaik min­dig késtek egy-két pillanatot. A dánok letörték a jugoszláv együt­test, amelynek veresége mégis túl nagy. Győzelmükkel a dánok to­vábbjutottak, a jugoszlávokat vi­szont leírhatjuk.

Next