Magyar Szó, 1984. július (41. évfolyam, 179-209. szám)
1984-07-09 / 187. szám
1984. július 9., hétfő MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 5 Újrafogalmazódhat a szerepünk Bemutatjuk Hartig Attilát Van egy országos hírű amatőrszínházunk. A trenjanini Madách Színház együttese június utolsó hetében mutatta be Aldo Benedetti Huszonnégy szál piros rózsa című vígjátékát. Szokványos családi háromszög A férj (Szelle Károly) virágcsokrot küld a művésznőnek, de a huszonnégy szál piros rózsát a felesége (Tóth Irén) kapja meg, aki azonnal beleszeret a névtelen levélíróba és kezdetét veszi egy furcsa szerelmes játék, amelynek végén a házibarát (Hartig Attila) húzza a rövidebbet. Ez a vége ... A mindig hálás trenjanini közönség tapssal köszönte meg a színészek és a rendező (Soltis Lajos) igyekezetét, habár a rokonszenvesen, mértéktartóan szereplő színészgárda többre képes, és azt mondhatjuk, hogy a Madách Színház hivatásos színházzá is válhat, ha az új évadban színesebb műsorhoz toborozza össze a színészeket Az előadás után elbeszélgettünk Hartig Attilával, az együttes egyik szorgalmas tagjával, akinek egyéniségétől nem áll távol a „házibarát” megszólaltatása. Valamennyien tudtuk, hogy a három szereplő remekül fogja megoldani feladatát, hiszen a színház ebben a pillanatban nehezen mondhat le Tóth Irén, Szelle Károly és Hartig Attila ügybuzgalmáról. A trió legfiatalabb tagja Hartig Attila. — A GfK Banat Építőipari Munkaszervezetben annak idején megalakult a színjátszó csoport — mondja Hartig Attila. — Ártatlan mesedélutánokat rendeztünk a gyerekeknek, majd Nikola Jurin színész irányításával betanultuk Jovan Sterija Popovic Füllentő és hazug című vígjátékát. Az ígéretes folytatás elmaradt, de nem csüggedtem, hanem áteveztem a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületbe. Bukovics József és ifj. Straub János biztatta a fiatalokat a munkára, és én akkor még nem tudtam, hogy a Madách Színház többnyire az egyesület szerény színpadán csípte fel a tehetségeket. Szűcs Gizella — az amatőrszínház súgója — azt magyarázgatta nekem és a többieknek, hogy színészi „diplomát” csak a Madách Színház adhat. Hamarosan arról is tudomást szereztem, hogy a zrenjanini színház dobogóján tette meg az első lépéseket Juhárz- Düringl Zsuzsa, Tusnek Ottilia, Váradi Hajnalka, Fischer Károly és a többiek, tehát az igazgatóság az új nemzedék felszólalását sürgeti. Olyan egyszerű ... bekopogtam az ajtón, bemutatkoztam Szelle Károlynak és másnap szerepet kaptam Marin Držić Dundo Maroje című vígjátékában. Szabó István rendező az akaratgyenge szereplőkbe is lelket vert... és mi ezzel a produkcióval nagy közönségsikert arattunk. Nem sok lehetőségem volt a tehetség bizonyítására, mert az ifjú Marc figurájával nehezen azonosultam ... a többiek azonban azt hangoztatták, hogy alakításom hiteles és elfogadható... • Milyen volt a folytatás? Néhány „beugrással” előadásokat mentettem meg, majd kisebb-nagyobb szerepeket kaptam a rendezőktől. Szerepeltem Robert Thomas Az áldozat visszatér című bűnügyi történetében, Pintér Lajos Antik komédiájában, Kopeczky László Földyekkel játszó égi tünemény című vígjátékéban, A kaktusz virága című zenés darabban, az Öz varázslójában, a Lerajzolják az embert című Karinthyműsorban és Marcel Achard A bolond lány című vígjátékában. • Az Achard-darabban az ügyész voltál. — Segítségemre volt Ormay Mária, az előadás rendezője, és mindazok, akik otthonosabban mozognak a színpadon, mint én. A törökkanizsai szemlén díjat kaptam Nem rendültem meg és nem vágódtam hanyatt a boldogságtól. A fesztivál egy kínos ceremónia, amelynek záróünnepségén a dobogóra hívják a főszereplőket... a kezünkbe nyomnak egy festményt vagy egy oklevelet. A társas vacsora után fáradtan beülünk az autóbuszba és nekivágunk a bánáti éjszakának ... Hol voltunk? Mit csináltunk? Mi értelme ennek? Az amatőrszínházak munkáját Ellátogattunk Vida GOSTUSKI egy-egy szemle nem segíti, éppen képtárába, ahol épp egykiállítás ellenkezőleg. Nagyon elkeserednek azok, akik „megbuknak” a vetélkedőn. — Miért vállalod az esti munkaszakaszt? — Nagyképűen azt mondhatnám, hogy élek-halok a színházért és álmom teljesedett be abban a pillanatban, amikor megkaptam az első főszerepet. Én azt hiszem, hogy az amatőr színjátszás a művelődés ügyét szolgálja. Még abban az esetben is, ha egy Benedetti-darabot mutatunk be, hiszen az a néző, aki megnézte a szellemes vígjátékot, holnap jegyet válthat az O’Neill-drámára ... mert azért nem bánnám, ha színházunk időnként politikusabb, gondolatibb darabokat is műsorra tűzne. Úgy érzem, hogy a színházban — a próbateremben — hasznosan töltöm el a szabad időt, mert nálunk közösségalakító munka folyik. Az adott pillanatban azonban a színház csak vegetál, de ha beköltözünk az új otthonba, akkor újrafogalmazható a szerepünk. Olvasgatjuk az új darabokat. Eugen O’Neill Utazás az éjszakába című drámájában James Tyron szerepére pályázom ... Szeretnék együtt szerepelni azokkal, akiket visszavárunk: Véger Ferenccel, Ferdinándi Róberttel, Lázár Ernővel, Kecskeméthi Endrével... jó volna egyszer felmérni a képességeinket BARACSUS Zoltán A TANYASZÍNNHÁZ SÁTRÁNÁL MEGVEHETI A LEGÚJABB FÓRUM KÖNYVEKET. Magánképtárak Az áruforgalmi törvény módosítása után Belgrádiján megnyíltak az első magángalériáit a könyvek és képzőművészeti kiadványok bemutatóinak megszervezését. Szeretnénk hozzájárulni a regionális határok áthidalásához, valamint a műalkotásokat és gyakran hamisítványokat forgalmazó titkos csatornák felszámolásához is. Zágrábban más a helyzet. A városban van néhány neves magánképtár, de ezek nem szerveznek egybekötött kiállításokat. A kép Belgrádban már néhány hónapja legális magánképtárak működnek. Miről van szó? Természetesen nem arról, hogy néhány megszállott más képeit állítja ki saját képtárában. A magánképtárak eladással egybekötött kiállításra szolgálnak. Az ember bemegy egy ilyen képtárba, kiválasztja a képet és számlát kap róla. (Belgrádban egyébként figyelmet érdemel a műgyűjtők helyzete, valamint az a körülmény, hogy akik illegálisan foglalkoznak műkincskereskedelemmel, gyakran hamisítványokat értékesítenek.É sítenénk az érdekközösségeket is, mert a magánképtárak vezetői vállalák a kiállítások nagy részének szervezési költségeit. Zágrábban egyébként 100 OOO lakosra csupán négy olyan''felállítóterem jut, ahol képeket lehet vásárolni.Ivan BULJAT képkeretező képkiállítások szervezésével olyan tekintélyre tett szert, hogy búcsút mondhatott a bárgyú gobelineknek és a bánatos szűzanyáknak. Nem elégíti ki azonban ez a félig illegális státus, amely megfosztja a galéria tulajdonosát és a művészt a képzőművészeti alkotás adásvételének örömétől. — Az én számításom talán éppen abban van, hogy bemutathatom kereteimet, mert a képkiállókeretezek műhelyeiben és bizonyostál egyben a képkeret kiállítása kávéházakban megszervezett kiális — mondja Bullat. — Egyelőre lrtásokra gondoltunk. E kiállítások még nem kértek az érdekközösmögött általában egy-egy nevességtől pénzt a magánképtárak műértője, a Schira Képtárai támogatását szolgáló alaptól és Igor Zidié vezeti, a Buljat Kép- egyelőre veszteséggel dolgozom, én járat Ivó Simát Banov művészet- is, és azok a művészek is, akik történész irányítja, a Galéria 11 . bizonyos összeggel részt vesznek a Igor Magic tulajdona és a kiáll!- vállalkozásban, mások előkészítésében .Tosip Va- Schira — ez a név Zágrábban ništa festőművész is közreműködt hagyományos képkeretezői árudik. Nemrég nyílt meg a Mate i védjegy Nevezhetjük-e Schira az- Šarić tulajdonában levő Perfecta J letét magánképtárnak? képtár Tomislav Sol a muzeológusi —Természetesen ha ezen csak irányításával. Akinek viszont vaj kiállítótermet értünk — mondja l amilyen fenntartásuk van a Matija SCHIRA. Tevékenységünk,kocsmában ’ szervezett képkiállsét anyagilag támogatja a városlátásokkal szemben, azoknak hadd művelődési érdekközössége, de teremtítsük a Palainovka példáját, mészetesen csak minimális összegamely Vinko Hotko tulajdona és gel. Mi csak a képek kiállítására afféle irodalmi kávéház. A .Ingó- vállalkozunk, az eladás a szerző szláv Tudományos és Művészeti Irtolga. Nem kétséges azonban, Akadémia teatrológiai osztályának , hogy törvényesíteni kellene ezt az irányításával a kávéházban érdekeladási módot, kés művelődési akciót szerveznek sanzonestektől kezdve képzőművészeti kiállításokig. A zágrábi festőkkel folytatott beszélgetéseink nyomán arra a megállapodásra jutottam, hogy magánképtárak megnyitásával rendet teremthetnénk a képzőművészeti piacon — mondja Hotko. A festőket mentesítenék az adásvé-Ubavka PETROVIC tulajdona és üzleti részétől és tehermente Belgrád egyik legrégibb, Simin utcai lakóházában kapott helyet. Az ambiens kissé párizsias (a kiállítóterem bővítését tervezik), és a képtár célja tömöríteni az ország minél több képzőművészét, elsősorban a fiatal művészekre számítanak. Első tapasztalataink kedvezőek, különösen, ha szem előtt tartjuk az általános stabilizációs intézkedéseket. Nincs veszteségünk, de nem dicsekedhetünk nagyobb haszonnal sem — mondja Ubavka Petrovic. A többes szám olyan értelemben indokolt, hogy férje is besegít a munkába. — Természetesen nem az anyagi haszon volt az elsődleges, amikor belevágtunk ebbe a vállalkozásba, hanem a közönség és a művészet közötti kapcsolatok fejlesztése volt a célunk. — Még fiatalok vagyunk — mondja Uborka — s mindössze öthónapos tapasztalattal rendelkezünk, tehát nem voltak még olyan különleges akcióink, mint a MAZ Képtárnak. Tervbe vettük azonban A tulajdonosnő azonban szakított időt számunkra annak ellenére, hogy itt vannak a televíziósok és nemrég mentek el a rádiósok. Nyilatkozatát paragrafusok felsorolásával kezdi: az áruforgalmi törvény 43. szakasza és a törvénykiegészítés 1. szakasza, s hivatkozik még néhány, hivatalos lapjainkban közzétett jogszabályra is, mivel pontosan meg akarja magyarázni, milyen alapon kapott engedélyt a képtár megnyitására. — Bizományba vesszük át a képeket, nyilvántartást vezetünk a forgalomról, a költségekről és minden eladott képhez számlát mellékelünk. A szerzői tiszteletdíj után azonnal kifizetem minden kép esetében az adót, az eladási ár 9,87 százalékában. A képtár 30 százalékot kap az árból, végül azonban csak 10 százalék marad, mivel a képforgalmazás a világ legdrágább foglalkozása. A Piac úgyszólván nem létezik, az embereknek nem szokásuk a képvásárlás. Aki mégis ilyesmire szánja magát, az inkább a művész műtermében vásárol, így képtárunk inkább képkiállításul szolgál. Valószínűleg még sok idő el fog múlni, mire megfelelő szerre fejleszthetjük ezeket a viszonyokat. A nyugati példákat nem követhetjük, mivel sajátságos körülménynyel kell számolnunk. Vida Gostuški AZ elnevezésű képtárában könyv- és lemezbemutatókat is tartanak. Ezek a bemutatók érdekes és jelentős kulturális eseménynek számítanak, amelyeket esetenként a városelnök nyit meg. A másik belgrádi magánképtár Horvátországban tehát nincs törvény, amely tiltaná, vagy engedélyezné magánképtárak létesítését. Nyilván szükség lenne egy ilyen törvényre. A városban lehetne helyet találni képtáraknak, a művészek pedig a munkájukból élnek. A jelenlegi kettős megoldás senkinek sem használ: sem a társadalomnak, sem pedig a kultúrának. (Vjesnik) Kilencven ország szlavistáinak szemináriuma Dubrovnikban és Zágrábban tartják július 9-étől 28-áig a Zágrábi Szlavisztikai Iskola idei, 13. szemináriumát, amelyre mintegy 90 szlavista érkezik 30 európai és távolabbi országból. Mladen Kuzmanović, az iskola igazgatója közölte, hogy a szemináriumon részt vevők többsége délszláv nyelveket előadó tanár vagy egyetemi hallgató. A szemináriumra Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Kínából és Japánból is érkeznek vendégek. A rendezvény három részből áll. Az első rész felöleli a horvát irodalomtörténetet, a második rész a horvát nyelvtani hagyományokkal foglalkozik, a harmadik részt pedig a kortárs jugoszláv irodalmaknak szentelték. Ezenkívül két előadást tartanak a horvát kultúráról és művészetről (Tonko Maroevic), és az időszerű eszmei kérdésekről (Vjekoslav Koprivnjak), s ezzel párhuzamosan intenzív nyelvtanulási programot terveznek, mégpedig horvát vagy szerb, macedón, szlovén és ószláv nyelvre. A szeminárium a hagyományos Krleza-fúgával zárul, a Krlezáról szóló vitában a következőre vesz, nek részt: Vladimir Biti, Aleksandar Flaker, Nenad Ivić, Zdravko Malic, Mirjana Muhoberac, Ante Stamac és a lengyelországi Jolanta Sychowska. A Zágrábi Szlavisztikai Iskola vendégeként Fadil Hadžić író saját koráról és munkásságáról beszél. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is gazdag művészeti program egészíti ki a szemináriumot. A zenei részben fellép a Collegium Musicum Ragusinum, továbbá Vladimir Ružđak, Jurica Murat és Vladimír Krpan. A színészek közül Nada Subotic és Fabijan Sovagovic mutatkozik be a vendégeknek, ezenkívül két képkiállítást terveznek, amelyen Albert Kiner és Zlatko Keser műveit mutatják be, a zágrábi Liber és a szarajevói Veselin Masleša kiadók pedig könyvkiállítást rendeznek. A Zágrábi Szlavisztikai Iskolát a Horvát SZK Nemzetközi Szlavisztikai Központja szervezi és a rendezvényt anyagilag támogatja a Horvát SZK Művelődési Bizottsága, a köztársasági szakirányú nevelési és oktatási érdekközösség, valamint a köztársasági és a zágrábi művelődési érdekközösség. 4. ) NYARALJUNK KÖNYVVEL! A nyaralás, az évi szabadság nemcsak testi, hanem lelki felüdülést is jelenthet. Az alábbiakban felhívjuk a figyelmet néhány olyan könyvre, amely kellemesebbé, tartalmasabbá, hasznosabbá teheti nyári szabadságunkat SZÉPIRODALOM Dudás Károly: Ketrecbál 300 Gion Nándor: Testvérem, Joáb 200 E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger 200 Herceg János: Távlatok (Napló helyett) 350 Graham Greene: Regények 370 Alberto Moravia: A római lány 500 Rejtő Jenő: A láthatatlan légió 340 Zabosné Geleta Piroska: így zajlott az életem 400 Francois Villon versei 350 GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI OLVASMÁNYOK Cooper: Nagy indiánkönyv 1480 Fekete István: Tüskevár 270 Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben (Csíkos) 220 Jack London: Az éneklő kutya 192 Saint-Exupéry: A kis herceg 280 Reid: A fehér törzsfőnök 160 Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai 288 Jules Verne: A dunai hajós 290 Guelmino Sándor: A nebuló könyve 200 Krekovics Ferenc: Aranyfényű napok 180 Benedek Elek: A kék liliom 320 Grimm legszebb meséi 380 Haus legszebb meséi 430 Milne: Micimackó 300 ISMERETTERJESZTŐ IRODALOM Michael Levey: A festészet rövid története 1980 Kalmár Zoltán: A gombák világa 400 Dr. Kovács Ferenc: Egészséges élet, derűs öregség 235 Ulrich Sedlag: A csodálatos rovarvilág 1150 Antos Zoltán: A csuka és a süllő horgászata 240 Ferenczy—Hunyadi: Különféle dalaink és horgászatuk зоо Novák M. Olga: Jugoszláv konyha 2000 Helmut Amelu: Fürdőszoba-berendezések szerelése 350 Ház körüli munkák 690 Adam Slodowy: Házi mindentudó 580 Dr. Holló Dénes: Amatőrfilmes kellék ABC 240 Faluda Zoltán: Méhek — méhészkedés 430 A fenti könyvek kaphatók a könyvesboltokban, illetve megrendelhetők a Forum Könyvterjesztőnél (21000 Novi Sad, V. Mišića 1.). MEGRENDELÉS Kérem, küldjék el címemre utánvétellel a következő könyveket: A megrendelő neve: СЛШб * «Пбадш*- T"*.**r 1 " •