Magyar Szó, 1984. július (41. évfolyam, 179-209. szám)

1984-07-09 / 187. szám

1984. július 9., hétfő MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS 5 Újrafogalmazódhat a szerepünk Bemutatjuk Hartig Attilát Van egy országos hírű amatőr­színházunk. A trenjanini Madách Színház együttese június utolsó hetében mutatta be Aldo Benedet­­ti Huszonnégy szál piros rózsa cí­mű vígjátékát. Szokványos családi háromszög A férj (Szelle Károly) virágcsokrot küld a művésznőnek, de a huszonnégy szál piros rózsát a felesége (Tóth Irén) kapja meg, aki azonnal beleszeret a névtelen levélíróba és kezdetét veszi egy furcsa szerelmes játék, amelynek végén a házibarát (Hartig Attila) húzza a rövidebbet. Ez a vége ... A mindig hálás trenjanini közön­ség tapssal köszönte meg a színé­szek és a rendező (Soltis Lajos) igyekezetét, habár a rokonszenve­sen, mértéktartóan szereplő szí­nészgárda többre képes, és azt mondhatjuk, hogy a Madách Szín­ház hivatásos színházzá is válhat, ha az új évadban színesebb mű­sorhoz toborozza össze a színésze­ket Az előadás után elbeszélgettünk Hartig Attilával, az együttes egyik szorgalmas tagjával, akinek egyé­niségétől nem áll távol a „házi­barát” megszólaltatása. Vala­mennyien tudtuk, hogy a három szereplő remekül fogja megoldani feladatát, hiszen a színház­­ ebben a pillanatban nehezen mondhat le Tóth Irén, Szelle Károly és Hartig Attila ügybuzgalmáról. A trió leg­fiatalabb tagja Hartig Attila. — A GfK Banat Építőipari Munkaszervezetben annak idején megalakult a színjátszó csoport — mondja Hartig Attila. — Ártatlan mesedélutánokat rendeztünk a gyerekeknek, majd Nikola Jurin színész irányításával betanultuk Jovan Sterija Popovic Füllentő és hazug című vígjátékát. Az ígéretes folytatás elmaradt, de nem csüg­gedtem, hanem áteveztem a Pető­fi Sándor Művelődési Egyesület­be. Bukovics József és ifj. Straub János biztatta a fiatalokat a mun­kára, és én akkor még nem tud­tam, hogy a Madách Színház többnyire az egyesület szerény színpadán csípte fel a tehetsége­ket. Szűcs Gizella — az amatőr­­színház súgója — azt magyaráz­­gatta nekem és­ a többieknek, hogy színészi „diplomát” csak a Madách Színház adhat. Hamar­osan arról is tudomást szereztem, hogy a zrenjanini színház dobogóján tet­te meg az első lépéseket Juhár­z- Düringl Zsuzsa, Tusnek Ottilia, Váradi Hajnalka, Fischer Károly és a többiek, tehát az igazgatóság az új nemzedék felszólalását sür­geti. Olyan egyszerű ... bekopog­tam az ajtón, bemutatkoztam Szel­le Károlynak és másnap szerepet kaptam Marin Držić Dundo Ma­­roje című vígjátékában. Szabó István rendező az akaratgyenge szereplőkbe is lelket vert... és mi ezzel a produkcióval nagy kö­zönségsikert arattunk. Nem sok lehetőségem volt a tehetség bizo­nyítására, mert az ifjú Marc fi­gurájával nehezen azonosultam ... a többiek azonban azt hangoztat­ták, hogy alakításom hiteles és elfogadható... • Milyen volt a folytatás?­ ­ Néhány „beugrással” előadá­sokat mentettem meg, majd ki­­sebb-nagyobb szerepeket kaptam a rendezőktől. Szerepeltem Robert Thomas Az áldozat visszatér című bűnügyi történetében, Pintér Lajos Antik komédiájában, Kopeczky László Földyekkel játszó égi tüne­mény című vígjátékéban, A kak­tusz virága című zenés darabban, az Öz varázslójában, a Lerajzol­ják az embert című Karinthy­­műsorban és Marcel Achard A bo­lond lány című vígjátékában. • Az Achard-darabban az ügyész voltál. — Segítségemre volt­ Ormay Má­ria, az előadás rendezője, és mind­azok, akik otthonosabban mozog­nak a színpadon, mint én. A tö­rökkanizsai szemlén díjat kaptam Nem rendültem meg és nem vá­gódtam hanyatt a boldogságtól. A fesztivál egy kínos ceremónia, amelynek záróünnepségén a dobo­góra hívják a főszereplőket... a kezünkbe nyomnak egy festményt vagy egy oklevelet. A társas va­csora után fáradtan beülünk az autóbuszba és nekivágunk a bá­náti éjszakának ... Hol voltunk? Mit csináltunk? Mi értelme ennek? Az amatőrszínházak munkáját Ellátogattunk Vida GOSTUSKI egy-egy szemle nem segíti, éppen­­ képtárába, ahol épp egy­­kiállítás ellenkezőleg. Nagyon elkeserednek azok, akik „megbuknak” a vetél­kedőn. — Miért vállalod az esti munka­szakaszt? — Nagyképűen azt mondhat­nám, hogy élek-h­alok a színházért és álmom teljesedett be abb­an a pillanatban, amikor megkaptam az első főszerepet. Én azt hiszem, hogy az amatőr színjátszás a művelődés ügyét szolgálja. Még abban az esetben is, ha egy Benedetti-da­­rabot mutatunk be, hiszen az a néző, aki megnézte a szellemes vígjátékot, holnap jegyet válthat az O’Neill-drámára ... mert azért nem bánnám, ha színházunk időn­ként politikusabb, gondolatibb da­rabokat is műsorra tűzne. Úgy ér­zem, hogy a színházban — a pró­bateremben — hasznosan töltöm el a szabad időt, mert nálunk közösségalakító munka folyik. Az adott pillanatban azonban a szín­ház csak vegetál, de ha beköltö­zünk az új otthonba, akkor újra­fogalmazható a szerepünk. Olvas­gatjuk az új darabokat. Eugen O’Neill Utazás az éjszakába című drámájában James Tyron szerepé­re pályázom ... Szeretnék együtt szerepelni azokkal, akiket vissza­várunk: Véger Ferenccel, Ferdi­­nándi Róberttel, Lázár Ernővel, Kecskeméthi Endrével... jó vol­na egyszer felmérni a képességein­ket BARACSUS Zoltán A TANYASZÍNNHÁZ SÁTRÁNÁL MEGVEHETI A LEGÚJABB FÓRUM KÖNYVEKET. M­agánképtárak Az áruforgalmi törvény módosítása után Belgrádiján megnyíltak az első magángalériáit a könyvek és képzőművészeti ki­adványok bemutatóinak meg­szervezését. Szeretnénk hozzájá­rulni a regionális határok áthida­lásához, valamint a műalkotásokat és gyakran hamisítványokat for­galmazó titkos csatornák felszá­molásához is. Zágrábban más a helyzet. A vá­rosban van néhány neves magán­képtár, de ezek nem szerveznek egybekötött kiállításokat. A kép­ Belgrádban már néhány hónapja legális magánképtárak mű­ködnek. Miről van szó? Természetesen nem arról, hogy néhány megszállott más képeit állítja ki saját képtárában. A magánképtá­rak eladással egybekötött kiállításra szolgálnak. Az ember bemegy egy ilyen képtárba, kiválasztja a képet és számlát kap róla. (Belg­rádban egyébként figyelmet érdemel a műgyűjtők helyzete, vala­mint az a körülmény, hogy akik illegálisan foglalkoznak műkincs­­kereskedelemmel, gyakran hamisítványokat értékesítenek.É­ sítenénk az érdekközösségeket is, mert a magánképtárak vezetői vállal­­ák a kiállítások nagy részé­nek szervezési költségeit. Zágrábban egyébként 100 OOO lakosra csupán négy olyan''felál­­lítóterem jut, ahol képeket leh­et vásárolni.­­Ivan BULJAT képkeretező kép­kiállítások szervezésével olyan te­kintélyre tett szert, hogy búcsút mondhatott a bárgyú gobelinek­nek és a bánatos szűzanyáknak. Nem elégíti ki azonban ez a félig illegális státus, amely megfosztja a galéria tulajdonosát és a mű­vészt a képzőművészeti alkotás adásvételének örömétől. — Az én számításom talán ép­pen abban van, hogy bemutatha­tom kereteimet, mert a képkiálló­keretezek műhelyeiben és bizonyos­­­tál egyben a képkeret kiállítása kávéházakban megszervezett kiál­­is — mondja Bullat. — Egyelőre lrtásokra gondoltunk. E kiállítások még nem kértek az érdekközös­­mögött általában egy-egy neves­ségtől pénzt a magánképtárak műértő­je, a Schira Képtárai támogatását szolgáló alaptól és Igor Zidié vezeti, a Buljat Kép- egyelőre veszteséggel dolgozom, én járat Ivó Simát Banov művészet-­­ is, és azok a művészek is, akik történész irányítja, a Galéria 11 . bizonyos összeggel részt vesznek a Igor Magic tulajdona és a kiáll!-­­ vállalkozásban, mások előkészítésében .Tosip Va- Schira — ez a név Zágrábban ništa festőművész is közreműködt hagyományos képkeretezői áru­­dik. Nemrég nyílt meg a Mate i védjegy Nevezhetjük-e Schira az- Šarić tulajdonában levő Perfecta J letét magánképtárnak? képtár Tomislav Sol a muzeológusi —Természetesen ha ezen csak irányításával. Akinek viszont va­­j kiállítótermet értünk — mondja l amilyen fenntartásuk van a­­ Matija SCHIRA. Tevék­enységün­­k,kocsmában ’ szervezett képkiáll­­sét anyagilag támogatja a város­látásokkal szemben, azoknak hadd művelődési érdekközössége, de ter­­emtítsük a Palainovka példáját, mészetesen csak minimális összeg­­amely Vinko Hotko tulajdona és gel. Mi csak a képek kiállítására afféle irodalmi kávéház. A .Ingó- vállalkozunk, az eladás a szerző szláv Tudományos és Művészeti I­rtolga. Nem kétséges azonban, A­kadémia teatrológiai osztályának , hogy törvényesíteni kellene ezt az irányításával a kávéházban érdek­eladási módot, kés művelődési akciót szerveznek sanzonestektől kezdve képzőművé­szeti kiállításokig.­­ A zágrábi festőkkel folyta­tott beszélgetéseink nyomán arra a megállapodásra jutottam, hogy magánképtárak megnyitásával ren­det teremthetnénk a képzőművé­szeti piacon — mondja Hotko. A festőket mentesítenék az adásvé-Ubavka PETROVIC tulajdona és üzleti részétől és tehermente­ Belgrád egyik legrégibb, Simin ut­cai lakóházában kapott helyet. Az ambiens kissé párizsias (a kiállító­terem bővítését tervezik), és a kép­tár célja tömöríteni az ország mi­nél több képzőművészét, elsősorban a fiatal művészekre számítanak.­­ Első tapasztalataink kedvező­ek, különösen, ha szem előtt tart­juk az általános stabilizációs in­tézkedéseket. Nincs veszteségünk, de nem dicsekedhetünk nagyobb haszonnal sem — mondja Ubavka Petrovic. A többes szám olyan ér­telemben indokolt, hogy férje is besegít a munkába. — Természe­tesen nem az anyagi haszon volt az elsődleges, amikor belevágtunk eb­be a vállalkozásba, hanem a kö­zönség és a művészet közötti kap­csolatok fejlesztése volt a célunk. — Még fiatalok vagyunk — mondja Uborka — s mindössze öthónapos tapasztalattal rendelke­zünk, tehát nem voltak még olyan különleges akcióink, mint a M­AZ Képtárnak. Tervbe vettük azonban A tulajdonosnő azonban szakított időt számunkra annak ellenére, hogy itt vannak a televíziósok és nemrég mentek el a rádiósok. Nyi­latkozatát paragrafusok felsorolá­sával kezdi: az áruforgalmi törvény 43. szakasza és a törvénykiegészí­tés 1. szakasza, s hivatkozik még néhány, hivatalos lapjainkban köz­zétett jogszabályra is, mivel pon­tosan meg akarja magyarázni, mi­lyen alapon kapott engedélyt a képtár megnyitására. — Bizományba vesszük át a ké­peket, nyilvántartást vezetünk a forgalomról, a költségekről és min­den eladott képhez számlát mellé­kelünk. A szerzői tiszteletdíj után azonnal kifizetem minden kép ese­tében az adót, az eladási­­ ár 9,87 százalékában. A képtár 30 száza­lékot kap az árból, végül azonban csak 10 százalék marad, mivel a képforgalmazás a világ legdrágább foglalkozása. A Piac úgyszólván nem létezik, az embereknek nem szokásuk a képvásárlás. Aki mégis ilyesmire szánja magát, az inkább a mű­vész műtermében vásárol, így kép­tárunk inkább képkiállításul szol­gál. Valószínűleg még sok idő el fog múlni, mire megfelelő szerre fejleszthetjük ezeket a viszonyokat. A nyugati példákat nem követhet­jük, mivel sajátságos körülmény­nyel kell számolnunk. Vida Gostuški AZ elnevezésű képtárában könyv- és lemezbemu­tatókat is tartanak. Ezek a bemu­tatók érdekes és jelentős kulturális eseménynek számítanak, amelye­ket esetenként a városelnök nyit meg. A másik belgrádi magánképtár Horvátországban tehát nincs törvény, amely tiltaná, vagy en­gedélyezné magánképtárak létesí­tését. Nyilván szükség lenne egy ilyen törvényre. A városban lehet­ne helyet találni képtáraknak, a művészek pedig a munkájukból élnek. A jelenlegi kettős megol­dás senkinek sem használ: sem a társadalomnak, sem pedig a kul­túrának. (Vjesnik) Kilencven ország szlavistáinak szemináriuma Dubrovnikban és Zágrábban tartják július 9-étől 28-áig a Zág­rábi Szlavisztikai Iskola idei, 13. szemináriumát, amelyre mintegy 90 szlavista érkezik 30 európai és távolabbi országból. Mladen Kuz­­manović, az iskola igazgatója kö­zölte, hogy a szemináriumon részt vevők többsége délszláv nyelveket előadó tanár vagy egyetemi hall­gató. A szemináriumra Ausztráliá­ból, az Egyesült Államokból, Kí­nából és Japánból is érkeznek vendégek. A rendezvény három részből áll. Az első rész felöleli a horvát iro­­dalomtörténetet, a második rész a horvát nyelvtani hagyományokkal foglalkozik, a harmadik részt pe­dig a kortárs jugoszláv irodalmak­nak szentelték. Ezenkívül két elő­adást tartanak a horvát kultúrá­ról és művészetről (Tonko Maroe­­vic), és az időszerű eszmei kérdé­sekről (Vjekoslav Koprivnjak), s ezzel párhuzamosan intenzív nyelv­­tanulási programot terveznek, mégpedig horvát vagy szerb, ma­cedón, szlovén és ószláv nyelvre. A szeminárium a hagyományos Krleza-fúgával zárul, a Krlezáról szóló vitában a következőre vesz­, nek részt: Vladimir Biti, Aleksan­dar Flaker, Nenad Ivić, Zdravko Malic, Mirjana Muhoberac, Ante Stamac és a lengyelországi Jolan­ta Sychowska. A Zágrábi Szlavisztikai Iskola vendégeként Fadil Hadžić író sa­ját koráról és munkásságáról be­szél. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is gazdag művészeti program egészíti ki a szemináriumot. A ze­nei részben fellép a Collegium Musicum Ragusinum, továbbá Vla­dimir Ružđak, Jurica Murat és Vladimír Krpan. A színészek közül Nada Subotic és Fabijan Sovago­­vic mutatkozik be a vendégeknek, ezenkívül két képkiállítást tervez­nek, amelyen Albert Kiner és Zlatko Keser műveit mutatják be, a zágrábi Liber és a szarajevói Veselin Masleša kiadók pedig könyvkiállítást rendeznek. A Zágrábi Szlavisztikai Iskolát a Horvát SZK Nemzetközi Szla­visztikai Központja szervezi és a rendezvényt anyagilag támogatja a Horvát SZK Művelődési Bizottsá­ga, a köztársasági szakirányú ne­velési és oktatási érdekközösség, valamint a köztársasági és a zág­rábi művelődési érdekközösség. 4. )­ NYARALJUNK KÖNYVVEL! A nyaralás, az évi szabadság nemcsak testi, hanem lelki felüdü­lést is jelenthet. Az alábbiakban felhívjuk a figyelmet néhány olyan könyvre, amely kellemesebbé, tartalmasabbá, hasznosabbá teheti nyá­ri szabadságunkat SZÉPIRODALOM Dudás Károly: Ketrecbál 300 Gion Nándor: Testvérem, Joáb 200 E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger 200 Herceg János: Távlatok (Napló helyett) 350 Graham Greene: Regények 370 Alberto Moravia: A római lány 500 Rejtő Jenő: A láthatatlan légió 340 Zabosné Geleta Piroska: így zajlott az életem 400 Francois Villon versei 350 GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI OLVASMÁNYOK Cooper: Nagy indiánkönyv 1480 Fekete István: Tüskevár 270 Kertész Erzsébet: Csipkebolt Brüsszelben (Csíkos) 220 Jack London: Az éneklő kutya 192 Saint-Exupéry: A kis herceg 280 Reid: A fehér törzsfőnök 160 Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai 288 Jules Verne: A dunai hajós 290 Guelmino Sándor: A nebuló könyve 200 Krekovics Ferenc: Aranyfényű napok 180 Benedek Elek: A kék liliom 320 Grimm legszebb meséi 380 Haus legszebb meséi 430 Milne: Micimackó 300 ISMERETTERJESZTŐ IRODALOM Michael Levey: A festészet rövid története 1980 Kalmár Zoltán: A gombák világa 400 Dr. Kovács Ferenc: Egészséges élet, derűs öregség 235 Ulrich Sedlag: A csodálatos rovarvilág 1150 Antos Zoltán: A csuka és a süllő horgászata 240 Ferenczy—Hunyadi: Különféle dalaink és horgászatuk зоо Novák M. Olga: Jugoszláv konyha 2000 Helmut Amelu: Fürdőszoba-berendezések szerelése 350 Ház körüli munkák 690 Adam Slodowy: Házi mindentudó 580 Dr. Holló Dénes: Amatőrfilmes kellék ABC 240 Faluda Zoltán: Méhek — méhészkedés 430 A fenti könyvek kaphatók a könyvesboltokban, illetve megren­delhetők a Forum Könyvterjesztőnél (21000 Novi Sad, V. Mišića 1.). MEGRENDELÉS Kérem, küldjék el címemre utánvétellel a következő könyveket: A megrendelő neve: СЛШб * «Пбадш*- T­­"*.**r 1 " •

Next