Magyar Szó, 1984. november (41. évfolyam, 302-329. szám)

1984-11-19 / 320. szám

-------KÜLPOLITIKA Tiltakoznak az olaszországi szlovénok Több mint 5000 helybeli és kör­nyékbeli lakos gyűlt össze tegnap a Trieszt melletti Trebcében — ahol szinte kizárólag csak szlovén nemzetiségűek élnek —, hogy til­takozzanak az olaszországi szlové­nek jogainak megcsorbítása miatt. Trebce és más határ menti hely­ségek lakossága szinte minden korosztálya tagjainak békés me­neteléséhez csatlakozott számos demokratikus nézeteket valló olasz is. Követelték a szlovén nemzeti kisebbség iránti nemzet­közi kötelezettségek következetes teljesítését. (Tanjug) Kínai—amerikai kapcsolatok Fontos személyiségek tárgyaltak Pekingben Alexander Haig és Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszterek, valamint Warren Christopher egy­kori államtitkár-helyettes az utób­bi napokban külön-külön látoga­tást tettek Pekingben, és ismertet­ték Washington óhaját az USA és Kína közötti kapcsolatok továb­bi fejlesztését illetően. Nem két­séges, hogy a kétoldalú kapcsola­tok fejlesztését illető derűlátá­suk és ígéreteik egyidejűleg a jelenlegi amerikai adminisztráció közvetett üzenetét is tartalmazzák. Az amerikai nép elvárja, hogy az USA „szilárd kapcsolatokat” tartson fenn Kínával. „Egyetlen amerikai vezető sem élhetné túl politikailag, ha nem válaszolna kedvezően az amerikai nép elvá­rásaira”, jelentette ki Alexander Haig. Bebizonyosodott, hogy az USA nem akar semmiféle akadályt gör­díteni Kína és Tajvan békés egye­sülése elé, amit az előbbi szor­galmaz. Mindhárom amerikai személyi­ség — aki jelenleg fontos tisztsé­get tölt be az amerikai üzleti vi­lágban — jelezte, hogy az ameri­kai beruházók, bankárok és vál­lalkozók nagyobb szerepet vállal­nak a jövőben a kínai gazdasági tervek valóra váltásában. (Tanjug) KINSHASA A zaire-i kormányerők ellenőrzik a helyzetet A zaire-i kormányerők teljesen átvették az ellenőrzést a nyers­anyagokban gazdag Saba tarto­mányban levő Moba helység fö­lött — közölték tegnap Kinsha­­sában. Még kedden „fegyveres elemek” szállták meg a helysé­get. Kilétükről és szándékukról Kinshasa eddig nem adott hiva­talos információt. Az AZAP hírügynökség szerint a fegyveres elemek megszálltak egy övezetet a Tanganyika-tó közelében, és össze-vissza lövöl­dözve több tucat lakost megöltek A kormányerők egynapos harc után, amelyben mintegy 100 tá­madót megöltek, helyreállították a rendet. A kormány közölte: a táma­dásnak az volt a célja, hogy „zűrzavart keltsen december 5-e előtt, amikor a tervek szerint Mobutu elnök leteszi esküjét újabb megbízatásának kezdetén”. Az AZAP szerint felforgató pró­bálkozás történt „a francia elnök hivatalos zaire-i látogatása előtt, és kompromittálni akarták a de­cemberben Bujumburában meg­tartandó francia—afrikai csúcsér­tekezletet. Pontos és hivatalos információk hiányában nehéz megítélni, hogy a támadás a rendkívül komoly menekültprobléma megnyilvánu­­lása-e, vagy pedig a szakadár mozgalom újjáéledését jelzi, amely 1977-ben és 1978-ban ráz­­kódtatta meg ezt a tartományt. Nem titok, hogy az Angolában, Zambiában és Tanzániában tar­tózkodó több mint egymillió zaire-i menekült soraiból számos fegyveres csempész- és bandita­csoport alakult. (Tanjug) Dizdarevié megbeszélései Algériában Abderazak Buhara, az algériai FNL állandó titkárságának kül­­ügyekkel megbízott tagja tegnap Algírban fogadta Faik Dizdarevic nagykövetet, megbeszéléseket foly­tatott vele az afrikai helyzetről, az AESZ 20. csúcsértekezlete után, továbbá a mediterrán és a közel­­keleti helyzetről. Külön kitértek a haladó mediterrán pártok és moz­galmak legutóbbi, Belgrádban megtartott értekezletén hozott ha­tározatok végrehajtására. Dizdarevic találkozott még Nu­­redin Harbi együttműködési mi­niszterhelyettessel, és vélemény­­cserét folytatott vele a kétoldalú gazdasági együttműködésről. (Tanjug) (4.) Allan Ryan Csendes szomszédok cí­mű könyve külön is foglalkozik And­­rija Artukovicnak a „balkáni hóhér­nak” az életút­jával, mivel ő is mene­dékre talált és zavartalanul él az USA-ban. Harminchárom éve tart az eljárás And­­rija Artukovic Jugoszláviának való ki­adatása ügyében. Még most sem tudni, hogy az amerikai hatóságok hogyan döntenek. Hogyan sikerült a háborús bű­nösnek megszereznie az illetékes szervek jóindulatát? Most, amikor az amerikai igazságügy­minisztérium, de elsősorban a náci há­borús bűnösök kérdéseivel foglalkozó kü­lönleges nyomozó irodája komoly szán­dékot és hajlandóságot mutat, hogy leg­alább „a legkiemelkedőbbektől” megvon­ja a vendéglátást, logikus, hogy az ame­rikai hatóságok Artukovicot is kimozdí­tották kaliforni menedékéből. Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz az amerikai hatóságok végső döntése. Ko­rábban is indítottak már akciót és hoztak döntést kiutasítása vagy kiadatása ügyé­ben, de a reális elvárások ellenére ed­dig semmi sem történt. Most talán megtörténik, amire a na­pokban a Washington Post vezércikke is rámutatott: az igazságügy-minisztérium legújabb akciójának meg kellene mutat­nia, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy 40 évvel a háború után ideje már elfelejteni ezeket a bűncselek­ményeket, és hogy ezeket a már megöre­gedett embereket „hagyni kell békében meghalni”. „Vannak bűncselekmények, amelyek esetében nem lehet szó törvényes határ­időről, s ami még fontosabb: ezek a bűn­­cselekmények a közelmúlt politikai tör­ténelmének kulcsfontosságú része, azon történelemé, amely kihat a jelenre és a jövőre, itt és Európában is” — írta a lap. „Az igazságügy-minisztérium valóban értékes munkába fogott. Ezáltal megerő­síti az elvet, amely szerint az erkölcsi vakság bizonyos foka az idő múlásával nem válhat túlhaladottá és nem bocsát­ható meg” — tette hozzá a lap. Valódi nevén Az efféle figyelmeztetések eddig nem nyugtalanították Artukovicot. Amikor 1948 szeptemberében vízuma már majd­nem lejárt, kérte a meghosszabbítását, s ezt meg is vették a következő év február 3-áig. 1949 januárjában ismét követelte a meghosszabbítást, de akkor már biztos volt benne, hogy menedékre talál Ameri­kában, ezért valódi nevén nyújtotta be kérelmét a hatóságoknak. A szigorú ame­rikai immigrációs előírások és törvények ellenére Artukovic vízumát — már való­di nevére szólóan — meghosszabbították 1949. április 17-éig. Időközben Artukovic állandó letelepe­dési engedélyt kért. Bátyjának befolyásos ismerősei voltak Kaliforniában, ezért nem csoda, hogy egy kongresszusi tag Wa­shingtonban külön törvényjavaslatot ter­jesztett elő, hogy Artukoviénak adják meg az ott-tartózkodási engedélyt. A tör­vényjavaslatot nem fogadták el, mégis segített Artukoviénak abban, hogy esetle­ges kiutasítása elhúzódjon. A Csendes szomszédok című könyv sze­rint a bevándorlásügyi szolgálat akkor megállapította — első ízben —, hogy ki­csoda Artukovic, majd véleménynyilvá­nítást kért a State Departmenttől is, amely könnyűszerrel megállapította, hogy kiről van szó, s azt is, hogy Jugoszlávia keresteti mint háborús bűnöst Az engedély fölösleges Akkor azt is egykettőre megállapítot­ták, hogyan utazott be az USA-ba álné­ven, s hogy náci háborús bűnös, akinek lejárt a vízuma, s akinek esetében nem alkalmazható a kitelepített személyekről szóló törvény, mert annak hatálya lejárt, mielőtt Artukovic Amerikába érkezett. A State Department akkor közölte, hogyha a kormány egy évvel korábban tudta volna mindezt, nem engedte vol­na meg Artukovicnak, hogy amerikai földre lépjen. „Artukovicot kimondottan nemkívána­tos személynek minősítették, és semmi sem akadályozta deportálását. E kétség­telen tények, valamint annak ellenére, hogy felelős volt a jugoszláviai gyűjtő­táborok létrehozásáért és az itteni tömeg­gyilkosságokért, az amerikai kormány semmit sem tett ellene. Jogilag rendezett státus nélkül is naponta járt munkára bátyjának cégébe. Ugye egy egész évig nem mozdult el­ a holtpontról. Senki sem beszélt róla, és senki semmit nem tett” — áll az említett könyvben. Javában tartott a hidegháború, és Ar­tukovic egyre nagyobb biztonságban érezte magát az USA-ban. Ezért 1950 ok­tóberében ismét állandó tartózkodási en­gedélyt kért, de nem kapott meg, viszont szinte már nem is volt rá szüksége. Nagyobb megrázkódtatás 1951 márciu­sában érte, amikor washingtoni nagykö­vetsége útján Jugoszlávia követelte ki­adatását. A State Department átvette a követelést, de ismét nem történt semmi. Az amerikai közvélemény csak 1951. április 9-én a rádió jóvoltából tudta meg, hogy egy ilyen náci háborús bűnös Ame­rikában él Ezt követően a sajtó is meg­jelentette róla az első cikket. Azokban a napokban a Los Angeles-i Daily News első oldalas szalagcímben közölte: „Hábo­rús vérengző él Los Angelesben”. Nem kell kiadni a kommunistáknak Egy héttel az első híreket követően a State Department két tisztviselője elláto­gatott a bevándorlásügyi hatóságokhoz és azt sugalmazta nekik, hogy Artukovicot toloncolják vissza oda, ahonnan jött, Ír­országba, vagy máshova. Ezt követően a bevándorlásügyi hiva­tal illetékes tisztviselője tanácsot kért az igazságügy-miniszter helyettesétől, hogy mit tegyenek Artukovictval. A következő napon kézzel írott üzenetet kapott, hogy Artukovicot és családját „nem kell a jugoszláv kommunisták kezébe adni, ahol biztos halál vár rá”. „Hacsak nem ter­helhető amerikai polgár halálával, úgy vélem, hogy deportálását valamelyik nem kommunista ország felé kell irányítani, ahol politikai menedékjogot kapna. Tu­lajdonképpen, ha csak a kommunisták el­len követett el bűncselekményt, úgy vé­lem, hogy mi is politikai menedékjogot adhatnánk neki, itt az USA-ban” — áll az üzenetben. Ez az „üzenet” talán minden másnál ékesebben tanúsítja, hogy milyen nyelvet használt az akkori hivatalos Amerika, és megmagyarázza, hogy Artukoviénak miért sikerült a kiadatást és a deportálást el­kerülnie. Az akkori antikommunista hisztériában szenvedő Amerika számára a kommunistákon kívül nem létezett más ellenség Nem érdekelte, hogy Artukovic milyen súlyos bűncselekményeket követett el. Az volt a legfontosabb, hogy ne ke­rüljön „a jugoszláv kommunisták” kezébe. (Folytatjuk) Háborús bűnösök az USA-ban MAGYAR SZÓ ! Vidié Romániában Dobrivoje Vidic, a JKSZ KB Elnökségének tagja tegnap megér­kezett Bukarestbe: a JKSZ kül­döttségét vezeti a Román KP ma kezdődő XIII. kongresszusán. A küldöttség tagjai között van Arif Tanovic, a JKSZ KB tagja és Milos Melovszki, hazánk bukaresti nagykövete. A bukaresti pályaudvaron kül­döttségünket Iosif Banc, a Román KP KB végrehajtó bizottságának tagja és Aurel Duma, a külügy­minisztérium államtitkára fogad­ta. (Tanjug) ..-«м»* ,­­ 1984. november 19. hétf5 EGYIPTOMI-LÍBIAI ELLENTÉTEK Fokozódik a feszültség Az egyiptomi-líbiai viszony évek óa tartó feszültségét még jobban fokozta a Bakus-ügy Egyelőre nem tudni, hogy Kairó és Tripoli hogyan vet véget a vi­szálynak, mert Líbiában Egyip­­tom-ellenes a hangulat, másrészt Egyiptomnak sincs jó véleménye szomszédjáról. Jelenleg a Bakus-ügyről esik a legtöbb szó Egyiptomban. Kairó, amellett, hogy rámutat az ügy „terrorista” vonatkozásaira, tá­madja is Líbiát. Mubarak elnök kijelentette, hogy a líbiaiak 106 000 dollárt fizettek volna az Egyi­p­­tomban élő volt líbiai kormányfő meggyilkolásáért. Elmondta: Egyiptom megdönthetetlen bizo­nyítékokkal rendelkezik, hogy Lí­bia merényletet tervezett Kohl nyugatnémet kancellár, Fahd szaú­­di király, továbbá a kuvaiti ál­lamfő, valamint az Egyesült Arab Emírségek emírje ellen. Hozzáfűz­te, hogy különféle „ajánlatokkal” gyakran érkeznek líbiai küldöttek Kairóba. Az egyik legutóbbi aján­lat az volt, hogy Egyiptom 5 milliárd dollárért szakítsa meg kapcsolatait Izraellel. Kairó azon­ban nem veszi komolyan ezeket az ajánlatokat. A Bakus-ügy különben szomba­ton késő este ért véget, amikor a Kairóban váratlanul összehívott sajtóértekezleten megjelent sze­mélyesen Abdel Hamid Bakus volt líbiai kormányfő, aki 1977-ben ka­pott politikai menedékjogot Egyip­tomban, és akiről múlt pénteken a Dzsana líbiai hírügynökség azt ál­lította, hogy a líbiai forradalmi erők tagjai megölték, mert „Líbia és minden arab ellensége” volt. (Tanyas) Hailé Mariam Mengistu etiópiai elnök tegnap megerősítette, hogy a katonai hatóságok a következő néhány hónapban szét­­telepítenek félmillió lakost a legveszélyeztetettebb tartományokból, ahol a szárazság és éhínség már évtizedek óta tart. Etiópiának nincs elegendő anyagi eszköze ehhez, ezért támogatja a FAO elgondolását, hogy még az év vége előtt tartsák meg Rómában azon országok értekezletét, amelyek segíteni akarnak. Jelenleg­i emberek ezrei hagyják el lakóhelyüket Wele, Tigres és Eritrea tartományokban élelem és orvosi segítség reményében. Magukkal viszik batyuba kötött ingóságaikat és háziállataikat, hogy elad­ják vagy elcseréljék élelmiszerért. (Tanjug—UPI telefotó) Jugoszláviai írók estje Budapesten A Magyar Írószövetség szerve­zésében szombaton este a buda­pesti Kossuth Irodalmi Klubban irodalmi estet tartottak Veljko Petrovic és Todor Manojlovic jugoszláv írók születésének 100. évfordulója alkalmából. Vujicsics Sztojan budapesti és Bori Imre újvidéki író mondott bevezetőt, a két költő verseit pedig magyar fordításban kiemelkedő magyar művészek tolmácsolták. Előző nap irodalmi összejövetel volt az em­lített két jugoszláv irodalmár születésének jubileuma alkalmá­ból. A Jugoszláv írószövetség kül­döttsége, amelynek Dragan Jere­­mić, dr. Draško Redžep és Pavle Ugrinov a tagjai, és amely részt­­ vett ezeken az ünnepségeken, S ellátogatott a Győr közelében levő Abdára, és koszorút helyezett el azon a helyen, ahol 40 évvel ezelőtt a fasiszták agyonlőtték Radnóti Miklóst. A kiemelkedő magyar költő számos más mun­kaszolgálatossal együtt a német megszállók és a magyar kollabo­­ránsok katonái a szerbiai Bor környékéről hurcolták Német­ország felé. (Tanjug) Tanácskoznak az el nem kötelezettek Az ENSZ székhelyén ma összeül az el nem kötelezettek koordiná­ciós bizottsága a közép-amerikai feszültség fokozódása miatt. Az ülést N. Krishnan elnöklő, indiai nagykövet hívta össze számos tag­­i ország óhajára, hogy vitassák meg­­ a térség rosszabbodó helyzetét. Külön figyelmet fordítanak majd az esetleges fegyveres össze­tűzés veszélyére, elsősorban Nica­raguával kapcsolatban. (MTI) Szíriai­ iráni tárgyalások Ali Khamnei iráni elnök és Ab­dul Khali Kaddam Szíriai elnök­­helyettes tegnap Teheránban meg­beszéléseket folytatott a kétolda­lú kapcsolatokról és a térség hely­zetéről. Khamnei elnök elégedett­ségét fejezte ki Asszad szíriai el­nök baráti üzenete fölött, amelyet Kaddam adott át neki. Kaddam kiemelte a kétoldalú együttműködés jelentőségét az ira­ki rezsimmel szemben, és támo­gatta az első harcvonalhoz tarto­zó muzulmán országok együttmű­ködésének erősítését a cionizmus­sal való szembeszegülés érdeké­ben. (IRNA)

Next