Magyar Szó, 1984. november (41. évfolyam, 302-329. szám)
1984-11-19 / 320. szám
-------KÜLPOLITIKA Tiltakoznak az olaszországi szlovénok Több mint 5000 helybeli és környékbeli lakos gyűlt össze tegnap a Trieszt melletti Trebcében — ahol szinte kizárólag csak szlovén nemzetiségűek élnek —, hogy tiltakozzanak az olaszországi szlovének jogainak megcsorbítása miatt. Trebce és más határ menti helységek lakossága szinte minden korosztálya tagjainak békés meneteléséhez csatlakozott számos demokratikus nézeteket valló olasz is. Követelték a szlovén nemzeti kisebbség iránti nemzetközi kötelezettségek következetes teljesítését. (Tanjug) Kínai—amerikai kapcsolatok Fontos személyiségek tárgyaltak Pekingben Alexander Haig és Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszterek, valamint Warren Christopher egykori államtitkár-helyettes az utóbbi napokban külön-külön látogatást tettek Pekingben, és ismertették Washington óhaját az USA és Kína közötti kapcsolatok további fejlesztését illetően. Nem kétséges, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését illető derűlátásuk és ígéreteik egyidejűleg a jelenlegi amerikai adminisztráció közvetett üzenetét is tartalmazzák. Az amerikai nép elvárja, hogy az USA „szilárd kapcsolatokat” tartson fenn Kínával. „Egyetlen amerikai vezető sem élhetné túl politikailag, ha nem válaszolna kedvezően az amerikai nép elvárásaira”, jelentette ki Alexander Haig. Bebizonyosodott, hogy az USA nem akar semmiféle akadályt gördíteni Kína és Tajvan békés egyesülése elé, amit az előbbi szorgalmaz. Mindhárom amerikai személyiség — aki jelenleg fontos tisztséget tölt be az amerikai üzleti világban — jelezte, hogy az amerikai beruházók, bankárok és vállalkozók nagyobb szerepet vállalnak a jövőben a kínai gazdasági tervek valóra váltásában. (Tanjug) KINSHASA A zaire-i kormányerők ellenőrzik a helyzetet A zaire-i kormányerők teljesen átvették az ellenőrzést a nyersanyagokban gazdag Saba tartományban levő Moba helység fölött — közölték tegnap Kinshasában. Még kedden „fegyveres elemek” szállták meg a helységet. Kilétükről és szándékukról Kinshasa eddig nem adott hivatalos információt. Az AZAP hírügynökség szerint a fegyveres elemek megszálltak egy övezetet a Tanganyika-tó közelében, és össze-vissza lövöldözve több tucat lakost megöltek A kormányerők egynapos harc után, amelyben mintegy 100 támadót megöltek, helyreállították a rendet. A kormány közölte: a támadásnak az volt a célja, hogy „zűrzavart keltsen december 5-e előtt, amikor a tervek szerint Mobutu elnök leteszi esküjét újabb megbízatásának kezdetén”. Az AZAP szerint felforgató próbálkozás történt „a francia elnök hivatalos zaire-i látogatása előtt, és kompromittálni akarták a decemberben Bujumburában megtartandó francia—afrikai csúcsértekezletet. Pontos és hivatalos információk hiányában nehéz megítélni, hogy a támadás a rendkívül komoly menekültprobléma megnyilvánulása-e, vagy pedig a szakadár mozgalom újjáéledését jelzi, amely 1977-ben és 1978-ban rázkódtatta meg ezt a tartományt. Nem titok, hogy az Angolában, Zambiában és Tanzániában tartózkodó több mint egymillió zaire-i menekült soraiból számos fegyveres csempész- és banditacsoport alakult. (Tanjug) Dizdarevié megbeszélései Algériában Abderazak Buhara, az algériai FNL állandó titkárságának külügyekkel megbízott tagja tegnap Algírban fogadta Faik Dizdarevic nagykövetet, megbeszéléseket folytatott vele az afrikai helyzetről, az AESZ 20. csúcsértekezlete után, továbbá a mediterrán és a közelkeleti helyzetről. Külön kitértek a haladó mediterrán pártok és mozgalmak legutóbbi, Belgrádban megtartott értekezletén hozott határozatok végrehajtására. Dizdarevic találkozott még Nuredin Harbi együttműködési miniszterhelyettessel, és véleménycserét folytatott vele a kétoldalú gazdasági együttműködésről. (Tanjug) (4.) Allan Ryan Csendes szomszédok című könyve külön is foglalkozik Andrija Artukovicnak a „balkáni hóhérnak” az életútjával, mivel ő is menedékre talált és zavartalanul él az USA-ban. Harminchárom éve tart az eljárás Andrija Artukovic Jugoszláviának való kiadatása ügyében. Még most sem tudni, hogy az amerikai hatóságok hogyan döntenek. Hogyan sikerült a háborús bűnösnek megszereznie az illetékes szervek jóindulatát? Most, amikor az amerikai igazságügyminisztérium, de elsősorban a náci háborús bűnösök kérdéseivel foglalkozó különleges nyomozó irodája komoly szándékot és hajlandóságot mutat, hogy legalább „a legkiemelkedőbbektől” megvonja a vendéglátást, logikus, hogy az amerikai hatóságok Artukovicot is kimozdították kaliforni menedékéből. Nem lehet megjósolni, hogy mi lesz az amerikai hatóságok végső döntése. Korábban is indítottak már akciót és hoztak döntést kiutasítása vagy kiadatása ügyében, de a reális elvárások ellenére eddig semmi sem történt. Most talán megtörténik, amire a napokban a Washington Post vezércikke is rámutatott: az igazságügy-minisztérium legújabb akciójának meg kellene mutatnia, hogy nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy 40 évvel a háború után ideje már elfelejteni ezeket a bűncselekményeket, és hogy ezeket a már megöregedett embereket „hagyni kell békében meghalni”. „Vannak bűncselekmények, amelyek esetében nem lehet szó törvényes határidőről, s ami még fontosabb: ezek a bűncselekmények a közelmúlt politikai történelmének kulcsfontosságú része, azon történelemé, amely kihat a jelenre és a jövőre, itt és Európában is” — írta a lap. „Az igazságügy-minisztérium valóban értékes munkába fogott. Ezáltal megerősíti az elvet, amely szerint az erkölcsi vakság bizonyos foka az idő múlásával nem válhat túlhaladottá és nem bocsátható meg” — tette hozzá a lap. Valódi nevén Az efféle figyelmeztetések eddig nem nyugtalanították Artukovicot. Amikor 1948 szeptemberében vízuma már majdnem lejárt, kérte a meghosszabbítását, s ezt meg is vették a következő év február 3-áig. 1949 januárjában ismét követelte a meghosszabbítást, de akkor már biztos volt benne, hogy menedékre talál Amerikában, ezért valódi nevén nyújtotta be kérelmét a hatóságoknak. A szigorú amerikai immigrációs előírások és törvények ellenére Artukovic vízumát — már valódi nevére szólóan — meghosszabbították 1949. április 17-éig. Időközben Artukovic állandó letelepedési engedélyt kért. Bátyjának befolyásos ismerősei voltak Kaliforniában, ezért nem csoda, hogy egy kongresszusi tag Washingtonban külön törvényjavaslatot terjesztett elő, hogy Artukoviénak adják meg az ott-tartózkodási engedélyt. A törvényjavaslatot nem fogadták el, mégis segített Artukoviénak abban, hogy esetleges kiutasítása elhúzódjon. A Csendes szomszédok című könyv szerint a bevándorlásügyi szolgálat akkor megállapította — első ízben —, hogy kicsoda Artukovic, majd véleménynyilvánítást kért a State Departmenttől is, amely könnyűszerrel megállapította, hogy kiről van szó, s azt is, hogy Jugoszlávia keresteti mint háborús bűnöst Az engedély fölösleges Akkor azt is egykettőre megállapították, hogyan utazott be az USA-ba álnéven, s hogy náci háborús bűnös, akinek lejárt a vízuma, s akinek esetében nem alkalmazható a kitelepített személyekről szóló törvény, mert annak hatálya lejárt, mielőtt Artukovic Amerikába érkezett. A State Department akkor közölte, hogyha a kormány egy évvel korábban tudta volna mindezt, nem engedte volna meg Artukovicnak, hogy amerikai földre lépjen. „Artukovicot kimondottan nemkívánatos személynek minősítették, és semmi sem akadályozta deportálását. E kétségtelen tények, valamint annak ellenére, hogy felelős volt a jugoszláviai gyűjtőtáborok létrehozásáért és az itteni tömeggyilkosságokért, az amerikai kormány semmit sem tett ellene. Jogilag rendezett státus nélkül is naponta járt munkára bátyjának cégébe. Ugye egy egész évig nem mozdult el a holtpontról. Senki sem beszélt róla, és senki semmit nem tett” — áll az említett könyvben. Javában tartott a hidegháború, és Artukovic egyre nagyobb biztonságban érezte magát az USA-ban. Ezért 1950 októberében ismét állandó tartózkodási engedélyt kért, de nem kapott meg, viszont szinte már nem is volt rá szüksége. Nagyobb megrázkódtatás 1951 márciusában érte, amikor washingtoni nagykövetsége útján Jugoszlávia követelte kiadatását. A State Department átvette a követelést, de ismét nem történt semmi. Az amerikai közvélemény csak 1951. április 9-én a rádió jóvoltából tudta meg, hogy egy ilyen náci háborús bűnös Amerikában él Ezt követően a sajtó is megjelentette róla az első cikket. Azokban a napokban a Los Angeles-i Daily News első oldalas szalagcímben közölte: „Háborús vérengző él Los Angelesben”. Nem kell kiadni a kommunistáknak Egy héttel az első híreket követően a State Department két tisztviselője ellátogatott a bevándorlásügyi hatóságokhoz és azt sugalmazta nekik, hogy Artukovicot toloncolják vissza oda, ahonnan jött, Írországba, vagy máshova. Ezt követően a bevándorlásügyi hivatal illetékes tisztviselője tanácsot kért az igazságügy-miniszter helyettesétől, hogy mit tegyenek Artukovictval. A következő napon kézzel írott üzenetet kapott, hogy Artukovicot és családját „nem kell a jugoszláv kommunisták kezébe adni, ahol biztos halál vár rá”. „Hacsak nem terhelhető amerikai polgár halálával, úgy vélem, hogy deportálását valamelyik nem kommunista ország felé kell irányítani, ahol politikai menedékjogot kapna. Tulajdonképpen, ha csak a kommunisták ellen követett el bűncselekményt, úgy vélem, hogy mi is politikai menedékjogot adhatnánk neki, itt az USA-ban” — áll az üzenetben. Ez az „üzenet” talán minden másnál ékesebben tanúsítja, hogy milyen nyelvet használt az akkori hivatalos Amerika, és megmagyarázza, hogy Artukoviénak miért sikerült a kiadatást és a deportálást elkerülnie. Az akkori antikommunista hisztériában szenvedő Amerika számára a kommunistákon kívül nem létezett más ellenség Nem érdekelte, hogy Artukovic milyen súlyos bűncselekményeket követett el. Az volt a legfontosabb, hogy ne kerüljön „a jugoszláv kommunisták” kezébe. (Folytatjuk) Háborús bűnösök az USA-ban MAGYAR SZÓ ! Vidié Romániában Dobrivoje Vidic, a JKSZ KB Elnökségének tagja tegnap megérkezett Bukarestbe: a JKSZ küldöttségét vezeti a Román KP ma kezdődő XIII. kongresszusán. A küldöttség tagjai között van Arif Tanovic, a JKSZ KB tagja és Milos Melovszki, hazánk bukaresti nagykövete. A bukaresti pályaudvaron küldöttségünket Iosif Banc, a Román KP KB végrehajtó bizottságának tagja és Aurel Duma, a külügyminisztérium államtitkára fogadta. (Tanjug) ..-«м»* , 1984. november 19. hétf5 EGYIPTOMI-LÍBIAI ELLENTÉTEK Fokozódik a feszültség Az egyiptomi-líbiai viszony évek óa tartó feszültségét még jobban fokozta a Bakus-ügy Egyelőre nem tudni, hogy Kairó és Tripoli hogyan vet véget a viszálynak, mert Líbiában Egyiptom-ellenes a hangulat, másrészt Egyiptomnak sincs jó véleménye szomszédjáról. Jelenleg a Bakus-ügyről esik a legtöbb szó Egyiptomban. Kairó, amellett, hogy rámutat az ügy „terrorista” vonatkozásaira, támadja is Líbiát. Mubarak elnök kijelentette, hogy a líbiaiak 106 000 dollárt fizettek volna az Egyiptomban élő volt líbiai kormányfő meggyilkolásáért. Elmondta: Egyiptom megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezik, hogy Líbia merényletet tervezett Kohl nyugatnémet kancellár, Fahd szaúdi király, továbbá a kuvaiti államfő, valamint az Egyesült Arab Emírségek emírje ellen. Hozzáfűzte, hogy különféle „ajánlatokkal” gyakran érkeznek líbiai küldöttek Kairóba. Az egyik legutóbbi ajánlat az volt, hogy Egyiptom 5 milliárd dollárért szakítsa meg kapcsolatait Izraellel. Kairó azonban nem veszi komolyan ezeket az ajánlatokat. A Bakus-ügy különben szombaton késő este ért véget, amikor a Kairóban váratlanul összehívott sajtóértekezleten megjelent személyesen Abdel Hamid Bakus volt líbiai kormányfő, aki 1977-ben kapott politikai menedékjogot Egyiptomban, és akiről múlt pénteken a Dzsana líbiai hírügynökség azt állította, hogy a líbiai forradalmi erők tagjai megölték, mert „Líbia és minden arab ellensége” volt. (Tanyas) Hailé Mariam Mengistu etiópiai elnök tegnap megerősítette, hogy a katonai hatóságok a következő néhány hónapban széttelepítenek félmillió lakost a legveszélyeztetettebb tartományokból, ahol a szárazság és éhínség már évtizedek óta tart. Etiópiának nincs elegendő anyagi eszköze ehhez, ezért támogatja a FAO elgondolását, hogy még az év vége előtt tartsák meg Rómában azon országok értekezletét, amelyek segíteni akarnak. Jelenlegi emberek ezrei hagyják el lakóhelyüket Wele, Tigres és Eritrea tartományokban élelem és orvosi segítség reményében. Magukkal viszik batyuba kötött ingóságaikat és háziállataikat, hogy eladják vagy elcseréljék élelmiszerért. (Tanjug—UPI telefotó) Jugoszláviai írók estje Budapesten A Magyar Írószövetség szervezésében szombaton este a budapesti Kossuth Irodalmi Klubban irodalmi estet tartottak Veljko Petrovic és Todor Manojlovic jugoszláv írók születésének 100. évfordulója alkalmából. Vujicsics Sztojan budapesti és Bori Imre újvidéki író mondott bevezetőt, a két költő verseit pedig magyar fordításban kiemelkedő magyar művészek tolmácsolták. Előző nap irodalmi összejövetel volt az említett két jugoszláv irodalmár születésének jubileuma alkalmából. A Jugoszláv írószövetség küldöttsége, amelynek Dragan Jeremić, dr. Draško Redžep és Pavle Ugrinov a tagjai, és amely részt vett ezeken az ünnepségeken, S ellátogatott a Győr közelében levő Abdára, és koszorút helyezett el azon a helyen, ahol 40 évvel ezelőtt a fasiszták agyonlőtték Radnóti Miklóst. A kiemelkedő magyar költő számos más munkaszolgálatossal együtt a német megszállók és a magyar kollaboránsok katonái a szerbiai Bor környékéről hurcolták Németország felé. (Tanjug) Tanácskoznak az el nem kötelezettek Az ENSZ székhelyén ma összeül az el nem kötelezettek koordinációs bizottsága a közép-amerikai feszültség fokozódása miatt. Az ülést N. Krishnan elnöklő, indiai nagykövet hívta össze számos tagi ország óhajára, hogy vitassák meg a térség rosszabbodó helyzetét. Külön figyelmet fordítanak majd az esetleges fegyveres összetűzés veszélyére, elsősorban Nicaraguával kapcsolatban. (MTI) Szíriai iráni tárgyalások Ali Khamnei iráni elnök és Abdul Khali Kaddam Szíriai elnökhelyettes tegnap Teheránban megbeszéléseket folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és a térség helyzetéről. Khamnei elnök elégedettségét fejezte ki Asszad szíriai elnök baráti üzenete fölött, amelyet Kaddam adott át neki. Kaddam kiemelte a kétoldalú együttműködés jelentőségét az iraki rezsimmel szemben, és támogatta az első harcvonalhoz tartozó muzulmán országok együttműködésének erősítését a cionizmussal való szembeszegülés érdekében. (IRNA)