Magyar Szó, 1984. november (41. évfolyam, 302-329. szám)

1984-11-21 / 322. szám

6 A szivárvány minden színében Máj­ általános iskolás korában a képzőművészet érdekelte a leg­­jobban. Megnyugvást, örömet lelt, ha kezébe vette az ecsetet, ceru­zát. Vukicsevics Erzsébet azóta sem vált meg a képzőművészettől, legjobb barátja az ecset, a vászon és a szivárvány minden színe. — A zombori Belgrádi Áruház dolgozója, kereskedője, vagyok. Immár huszadik éve festek. Kerü­löm az erős, kontrasztos színeket, inkább a gyengéd árnyalatokat érzem magaménak, talán ez felel meg legjobban egyéniségemnek — meséli Erzsébet, aki tagja a zom­bori önigazgatók klubja műkedve­lő képzőművészet szakosztályának is. — Van-e választott témája? Igen, a csendéletet választot­tam tárgykörömnek. Ez köti le a figyelmemet, itt érzem magam a legot­thonosabbnak. — Tárlatok... — Nem számoltam hány közös kiállításom volt zombori és más városbeli kollégáimmal. Most vi­szont lázasan dolgozom, készülök első, önálló kiállításomra, amelyen, a belterülettől függően, 20—25 képemet láthatja a közönség. De­cember 25-én nyílik meg a zom­bori hadseregotthonban. Vukicsevics Erzsébet elmondta, hogy most már a műkedvelő kép­zőművészek Zomborban jobb hely­zetben vannak, mint ezelőtt,­­ugyanis újabb kiállítóteremmel gazdagodott a város, az úgyneve­zett Napórával, ahol a hivatásos művészek mellett a Képzőművé­szeti Ősz Képtár dolgozói az ama­tőröket is szívesen látja vendégül. Szerencsére a Képzőművészeti Ősz Képtár mellett a zombori Hadseregotthon vezetősége min­denkor rendelkezésükre bocsátotta saját tárlattermét. — Ön tagja az önigazgatók klu­bja képzőművészeti szakosztá­lyának is. —­ Itt a munkásfestők, amatő­rök gyülekeznek. Alkalmunk van megismerni egymás technikáját, képeit, tanulunk. A klub mindig egy hivatásos képzőművészt bo­csát rendelkezésünkre, aki oktat, nevel bennünket, rámutat hibá­inkra. Évente 4—5 alkalommal jövünk össze. Hasznosak ezek a találkozók. P. M. Vukicsevics Erzsébet A DOKUMENTUM EREJE Petres László zombori kiállítá­sáról A zombori Petres László fotó­művész-jelölt második zombori önálló kiállítása a múlt hét vé­gén nyílt meg a Hadseregotthon előcsarnokában. A tárlat azon­ban nem a szerző művészi alap-­­ állását, képkomponáló tehetségét és kifejezőerejét hivatott bizonyí­tani, hanem a dokumentum, a té­nyek megjelenítésére törekszik. Témája a május 23-i ítéletidő, amely községünk északi részén pusztított. A 35 kiállított kép lezárt do­kumentumegységbe foglalva, mu­tatja be az őrjöngő elemek tom­­bolásának nyomait, valamint a­­ zombori áramelosztó dolgozóinak­­ emberfeletti erőfeszítését a károk­­ helyreállítására. Petres László­­ (aki egyébként az Elektrodistri­­bucija dolgozója), most­­ nem a­ művész szemével látta témáját,­ hanem átélvén a természet szén-­ védését, képriportot készített ak­­­kor, amikor a vihar sújtotta em­berek még fel se ocsúdtak rémü­letükből. Fotói azonban arról is tanúskodnak, hogy a vizuális ki­fejezésmódhoz szokott alkotó még ilyen kivételes esetben sem szabadulhat a művészettől, az egyéni látásmódtól. Képein ugyan­úgy megjelennek a letarolt erdő­részek, a Tehnoteks romba dől­t stanišići üzemrészlege, a villany­­szerelők csoportmunkája, akár­csak a munkában megfáradt dol­gozók lélegzetvételnyi pihenője és az elvégzett munka öröme. Egy­szerűek, nyíltak ezek a felvételek, és a sorozat csak így, kiállítás formájában, egészében éri el va­­lódi hatását. Petres László dokumentumfel­vételei természetességüknek, nyílt­ságuknak köszönhetik erejüket és képességüket, hogy a szemlélőre is átvigyék az átélő, a művész ér­zéseit. F. I. A Tecnoteks romjai IN MEMÓRIÁM Hosszabb betegség után 78 éves korában a napokban el­hunyt Bajai Mátyás nyugalma­zott apáti szücsmester. A szak­mája mellett évtizedeken át köz­tiszteletnek örvendő, aktív veze­tője és szervezője volt a Vuko­­vár községben fekvő több nem­zetiségű Apáti művelődési élet­nek. Nevéhez fűződik a felsza­badulás utáni években az Apáti­ban fellendült hagyományápo­lásnak, a népi színjátszásnak, az anyanyelvű oktatásnak, majd a későbbi években a magyar nyelvápolós­nak a megszervezése. Lelkes szószólója volt a közjó­nak, a színjátszó és népi tánc­­csoport megszervezésének, mely­nek eredményeként az ötvenes években számtalan színielőadást mutattak be az apáti fiatalok nemcsak saját falujukban, ha­nem a közeli falvakban: Csáko­­vácon, Drankovácon, Marincán és másutt. Mint közéleti ember éveken át aktív és megbecsült tagja volt a Horvátországi Ma­gyarok Szövetsége vezetőségé­nek. Nagyszámú leszármazottai, ro­konai mellett szinte az egész falu kikisérte utolsó útjára a közkedvelt, megbecsült Matyi bácsit. B. S. BAJAI MÁTYÁS Bajai Mátyás DUNATÁJ Felkészülten a Nyolcasfogatban A bezdáni Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesület elnöksége és a helyi művelődési közösség vezető­sége a múlt héten ülést tartott, több fontos napirendi pontot vitat­tak meg. Elfogadták dr. Pfaff Mi­hály rendező, javaslatát, hogy a bezdáni műkedvelők a Nyolcasfo­gatban a Reuma című egyfelvoná­­sos bohózattal mutatkozzanak be dr. Pfaff Mihály rendezésében Kollár Xénia, Horváth Ha­ngyás Sándor és a Neveda házaspár közreműködő­ Az elnökség elfogadta a vidéki szereplésekről szóló jelentést. Ku­lan október 13-án, Bácsalmáson október 19-én nagy sikerrel, léptek fel a Vén diófával, és mindenütt telt ház előtt páratlan közönségsi­kert arattak. Különösen érdemes kiemelni a magyarországi testvér­­városban, Bácsalmáson aratott kö­zönségsikert. Megalakul az egyesület kereté­ben a zenei szakosztály — hallot­tuk az elnökség ülésén, és várják az érdeklődő fiatalok jelentkezését, akik be szeretnének kapcsolódni a munkába mind a tánc-rock, mind a tamburazene terén. Lesz-e folklór — kérdezték is­mét az ülésen. Lehetőséget kell adni azoknak a fiataloknak is a kibontakozásra, a művelődésre, akik inkább táncolnának, mint­hogy színjátszók legyenek. M. I. Nóta, tánc, kacagás Szombaton Zomborból indul a Nyolcasfogat A valamikori Hármasfogat im­már Nyolca­sfogat lett, az idén már nyolc helység műkedvelői mutat­koznak be a zombori, apatini és hódsági községből. Ezúttal a Nó­ta, tánc, kacagás című összeállí­­tá­s szerepel műsoron, és biztosra vehető, hogy a korábbiakhoz ha­sonlóan telt ház fogadja min­denütt a lelkes műkedvelőket, akik igyekeztek a lehető legjobban fel­készülni, és tudásuk legjavát mu­tatják majd be a közönségnek. A műsorsorozat első állomása Zombor lesz, mégpedig szombaton 19 órai kezdettel a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színházter­mében. Először Szilágyi, majd Bezdán, Kupuszina, Gombos, Do­­roszló, Nemesmilitics, Telecska és a házigazda Zombor műkedvelői mutatkoznak be nótával, tánccal és valószínűleg a kacagás sem marad el. Telecska lesz a Nyolcasfogat kö­vetkező állomása vasárnap, no­vember 25-én. Bezdán december 1- jén, Nemesmilitics 2-án, Gombos 8-án, Kupuszina 9-én lesz­ a ven­déglátó. Doroszló és Szilágyi zárja a sort szintén az év utolsó hónap­jában. Mindegyik előadás 19 óra­kor kezdődik. N. Á. Sikeres gyűjtési akció A Vöröskereszt kórügyi helyi szervezete a Petőfi Zászlóalj Ál­talános Iskola felsős diákjaival karöltve sikeres gyűjtési akciót ,szervez­ett. A gyerekek házról házra járva gyűjtöttek. A többség terményben adakozott. Ki búzát, ki burgonyát, babot, tengerit adott. Használt ruhákat és lábbe­lit is összegyűjtöttek, valamennyi pénzadomány is volt. Mint mindig, az idén is jutta­tott a Vöröskereszt helyi szerve­zete a három kórügyi szegény­sorsú családnak. Terményeket, ruhaneműt és lábbelit is. A Vöröskereszt községi szerve­zete végzi az elosztást, az akció­ban begyűjtöttekből juttatnak a kopaoniki földrengés károsultjai­nak is. Sz. F. 1984. november 21., szerda Magyar Sió NÉGY ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Az apatini munkások faluakciója (1945. XI. 15—21-éig) Már korábban is foglalkozott egy írás a SZarabori egészségügyi állapo­tokkal, feltárta a nehézségeket, ismer­tette az erőfeszítéseket, a pénteki számban megjelent beszámoló már ar­ról tájékoztatja az olvasót, hogy je­lentősen javul az egészségügyi szolgá­lat a szombori kerületben. ,,A néphatóságok a város különböző részeiben néprendőlőket állítottak fel, ahol a már meglevő egy-két polgári orvos a katonai orvosokkal együtt fá­radhatatlanul dolgozott azon, hogy az orvosi kezelésre szorult lakosságot in­gyenes egészségügyi gondozásban ré­szesítse és elejét vegye a járványos betegségek tovaterjedésének. A kato­nai közigazgatás megszűnése után az orvosi rendelet­ feletti ellenőrzést a kerületi egészségügyi állomás vette át, amely még ma is működik, az internált orvosok egy részének vissza­térése után a helyzet lényegében meg­javult, noha az egészségügyi állomá­sokon hiányoztak a legszükségesebb orvosi műszerek, és az orvosok a leg­több esetben a saját műszereiket hasz­nálják a betegek gyógyítása vagy ope­­rálása során. . . .A kerületi kórház ma mintasze­rűen működik különböző szakosztá­lyaival. Könnyebb műtétek mellett sú­lyosabb­ operációkat is végeznek a legtöbb esetben kiváló eredménnyel. A kórházban ma 150 beteg van elhe­lyezve, de mihelyt a szükséges fel­szereléseket beszerzik, 400 beteg szá­mára tudnak férőhelyet biztosítani . . Az egyre nagyobb méreteket öltő falusegítő akcióba az apatini szak­­szervezetek is bekapcsolódtak, a mun­kások vasárnapi pihenőnapjukat arra használták fel, „hogy szervezett cso­portokban kimennek a környező fal­vakba és a szegény lakosságnak tett önkéntes munkálataikkal erősítik a munkások és parasztok szövetségét. Az apatini dolgozók minden egyes fa­­lulátogatásuk során nagyszerű ered­ményeket értek el. Bács-Monostoron az apatini munká­sok 50 főnyi csoportja 320 különféle mezőgazdasági szerszámot és konyha­edényt javított meg. Megpatkoltak né­hány lovat, használhatóvá tettek két iskolai táblát, egy kocsit, nagyszámú kerékpárt és rádiót javítottak ki. A munkák befejezése után a kultúr­együttes a sztanári együttessel kar­öltve nagy sikerű előadást rendezett, amelyen a helyi lakosság apraja­­n­agy­ja részt vett. Bogojevón egy nap alatt 570 külön­böző tárgyat javítottak ki, hat lovat patkoltak meg és két faliújságot ad­tak ki. Este színdarabot mutattak be, melyet a község lakossága nagy fi­gyelemmel hallgatott­­ végig. Prigrevica Szv. Ivánon az apatini szervezett munkások az ú­­ telepese­ket­­ látogatták meg és megtalpaltak 20 pár cipőt, kijavítottak 13 zárat, és egy varrógépet, valamint nagyszámú gaz­dasági eszközt és konyhafelszerelést. A falulátogatásokban részt vettek a dr. légvár munkásai, és ..Alterna” ci­pőüzem alkalmazottai és a különbö­ző szakcsoportok tagjai ..." A baranyaiaknak, de nem is , csak nekik jelentett örömöt a hír. Rövide­sen helyreáll a vasúti forgalom Pécs és Dárda között. A németek visszavo­nulásuk alkalmával sok közúti és vas­úti hidat robbantottak fel, a népható­­ságok önfeláldozó munkája azonban lehetővé tette az összes szlavóniai hi­dak újjáépítését és most folyik a fel­robbantott baranyai közúti és vasúti hidak helyreállítása is. A napokban fejezik be az ősziriek és Dárda kött fel­robbantott három vasúti híd helyreállítását a régi Dráva meder­ben. November végéig visszaállítják a közvetlen vasúti forgalmat Radina, Be­írnia nászt­or és Dárda között egészen az oszijeki Dráva-partig. Ing várom már a telet, az igazi, havas, mindent csonttá fagyasztó telet, számomra ez a legszebb évszak, mindent ki tudok olvasni, kö­vethetem a sebesült rókát, nyu­­lat, őzet. Nagyszüleim és néhány hoz­zordságával, a hóviharok okoz­­zátartozóin élt valamikor ta­ta­ viszontagságokkal, rövid nav-­ugán. Az akkori téli romantika valókkal és hosszú éjszakáival minden gyermek emlékében igen kedves nekem a tél. Kihí­vást, amolyan erőpróbát jelent számomra. Kihívást, hogy legyőz­zem a nehézségeket, hogy elterel­jem családi otthonomból az őszi nyirkosság következményeit. Ná­lunk télen mindig együtt a csa­lád. A cserépkályha mellett es­ténként hosszan, elmerengve néz­zük, hogyan patta­­nak ki az apró szikrák a kályhából, megmaradt, aki csak kilátoga­tott hozzájuk a téli vakáció ide­jén. Ott persze nem cserépkály­ha mellett, hanem a messze föl­dön híres bányakemence körül gyülekezett a család, mi­­pedig, a legapróbbak a kuckóban kap­tunk helyet. Ott volt a legme­legebb és a legbiztonságosabb is. Éjfélig is beszélgettünk, míg kint nagy pelyhekben esett a hó, az éhező nyulak, vadak pe­dig bejöttek a tanyaudvarra, itt húzódtak meg, itt kerestek élel­met. Egy­ telepes rádió jelentet­te a szórakozási számunkra, a család legidősebb tagja kezelte, mivel csak ő hallhatta a híreket, olyan gyönge volt az adás, így időközönként nekünk is elmond­ta, hogy mi történik a világban, miről számol be az egyetlen rá­dióállomás, amelyet fogni tud­tunk. Persze ez amolyan romantikus festménybe illő és nekem idil­likus helyzet volt, de már ak­kor láttam, hogy a tél men a viszontagságai megedzik az em­bert, egyúttal pedig cselekvőké­pessé teszik. Itt maradt meg bennem is ez a vonzalom az igazi tél, a havas táj iránt is. Nincs pontos kimutatásom ar­ról, hogy az évnek melyik sza­kában születnek többen, de úgy számítom, hogy legtöbben az év második szakában, októberben, novemberben látják meg a nap­vagyok, télen szeretem legjobb világot. Tudja-e, hogy miért? ban ezt a sportot. Ha havas a Hiszen télen, a hidegben szívó­­határ, jobban megfigyelhető a sebben bújik élettársa mellé az Szenvedélyes határjáró, vadász vad járása, a nyomokból pedig ember. TÓTH László Petar Gugleta rajza

Next