Magyar Szó, 1984. december (41. évfolyam, 330-344. szám)

1984-12-01 / 330. szám

1984. december f ., szombat Gandhi üzenete az el nem kötelezettekhez „Az el nem kötelezettek moz­galmának egységéért és szolidari­tásáért fogok harcolni, továbbá annak céljaiért: a békéért, a le­szerelésért, a fejlesztésért és a füg­getlenségért” jelentette ki Rajiv Gandhi indiai kormányfő üzeneté­ben, amelyet a mozgalom orszá­gainak áll­am- és kormányfőihez intézett. Amióta egy hónapja be­tölti a kormányfői tisztséget, Ra­jiv Gandhi most fordult először a mozgalom tagállamaihoz úgy, hogy megerősítette az elveihez, po­litikájához és céljaihoz való mély­séges ragaszkodását. Aggodalmát fejezte ki az Észak- Dél tárgyalások fennakadása, az atomfegyverek gyarapodása és a „tragikus” iraki—iráni háború mi­att. Felsorolta a többi válsággó­cot is. Gandhi reményét fejezte ki, hogy számíthat a tagállamok együttműködésére. Mint ismeretes, India a mozgalom elnöklője. (Tanjug) Jaruzelski a Kelet—Nyugat tárgyalásokról Wojciech Jeruzelski tábornok, a LEMP KB első titkára, kor­mányfő kijelentette, hogy a Ke­let—Nyugat tárgyalások felújításá­nak viszonylatában egyaránt derű­látó és borúlátó is. A lengyel kormányfő a nemzet­közi újságíró találkozó részvevői­vel folytatott beszélgetésében kije­lentette, hogy a Lengyelországba érkező információk szerint nem várható a fegyverkezési tervek módosítása, elsősorban nem az Egyesült Államokban. Jeruzelski tábornok az 1981 februárjában tartott első sajtóér­tekezleten kiemelte, hogy nem a Szovjetunió ügyvédje, mert an­nak nincs rá szüksége, majd el­mondta, hogy jól ismeri a Szov­jetuniót, és elsősorban a saját or­szágát, és tudja, hogy senki előtt sem hódolnak meg. (Tanjug) JAMANI: Jelentősen megdrágul az olaj Ahmed Zaki Jamani sejk, Szaúd-Arábia olajügyi mi­nisztere kilátásba helyezte a kőolaj árának jelentős emel­kedését, mivel egyre na­gyobb a kereslet. Kuvaiti sajtóértekezletén elvetette annak lehetőségét, hogy az OPEC tagállamai tovább csökkentsék a kitermelést, amely jelenleg napi 16 mil­lió barrel. ..A termelés to­vábbi csökkentése rendkívül kedvezőtlen lenne az olaj­piac számára” — hangsú­lyozta Jamani sejk. (AP) MAGYAR SZÓ KÜLPOLITIKA­­. Eredményes megbeszélések Moszkvában Moszkvában tegnap sikeresen befejeződtek az atomfegyverek terjesztésének meggátolásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások. Hi­vatalos hír szerint a felek egyetér­tettek abban, hogy a két nagyha­talom folytatja a véleménycserét „az atomfegyverek terjesztésének megakadályozására irányuló törek­vésekkel összhangban”. A szovjet külügyminisztérium szóvivője a hír közlése után kife­jezte Moszkva reményét, hogy kö­zös erőfeszítéssel egyetemessé te­szik az atomfegyverek terjesztésé­nek meggátolásáról szóló megálla­podást. (Tanjug) FRANCIAORSZÁG VESEKÖVE (Munkatársunk levele) Párizs, november 30. Franciaországban ma bombaként robbant a hír, hogy az új-kaledó­­niai lázadásnak halálos áldozata is van, hogy a fegyveres összetű­zésben egy személy, név szerint Emile Mezieres életét vesztette, öt pedig megsebesült. Tehát, amitől itt már napok óta tartanak, hogy a helyzet ennyire elmérgesedik, és hogy véres leszámolások, összetűzé­sek keletkezhetnek, íme, be is kö­vetkezett. S amíg a francia fővárostól 16 743 kilométerre levő Új-Kaledó­­niában pattanásig feszült a hely­zet, itt, Párizsban, a politikai pár­tok különböző megoldásokat java­solnak vagy követelnek a kor­mánytól. A jobboldal, mint szer­dán a nemzetgyűlés ülésén, majd a szenátus előtt is kifejtette, szi­gorú intézkedéseket követel. Ezt, Franciaország erélyes beavatkozá­sát, a lázadás fegyveres elfojtását a baloldal ellenzi, neokolonialista beavatkozásnak minősíti, és mint ilyent, ezt a lehetőséget elveti. Napilapok kommentárjai a leg­több esetben hangsúlyozzák, hogy az új-kaledóniai nem hasonlítható össze az algériai helyzettel, hiszen a szigetvilágban 13 974 európai fe­hér él, tehát csak néhány ezerrel kevesebb, mint melanéziai. Egyes jobboldali politikusok a kanakákat (melanéziai—polinéziai keverék) vádolják rasszizmussal, ismételik, hogy a karakák nem dönthetnek Új-Kaledónia sorsáról, hiszen csak a lakosság egy részét alkotják, igaz, a többséget, de nem a nagy többséget. Az esetleges népszavazásban pe­dig, fűzik hozzá, ha valóban min­denki szavazna, akkor állítólag a fehér lakosság a kisebbségek sza­vazataival együtt többségbe ke­rülne. A szenátusban a párt képviselői az új-kaledóniai helyzet miatt Mitterrand elnök felelősségét kö­vetelik. Jean Marie Le Pen, a szél­sőjobboldali párt vezetője pedig Franciaország tengerentúli terüle­tei államtitkárának lemondását. A kormány egyelőre a békés meg­oldást szorgalmazza rámutatva, hogy az erélyesebb beavatkozás még jobban kiélezné a viszályt, még több vér folyna. A francia lapok ott-tartózkodó tudósítói viszont mind nagyobb hangot adnak a francia lakosság követeléseinek, hogy a francia kormánynak köte­lessége megvédelmezni biztonságu­kat. A Kavics — mert a franciák évek óta csak ezen a néven neve­zik röviden Új-Kaledóniát — Fran­ciaország veseköve lett. Csakhogy az illetékes „belgyógyászok és se­bészek” nem döntöttek róla: ope­rálják-e, s hogyan, mikor, vagy megvárják, hogy a bántalmak el­múljanak. CSORBA Zoltán „Csak végszükség esetén” Weinberger az amerikai intervenció lehetőségéről Caspar Weinberger amerikai véderőminiszter meghatározta, hogy az amerikai katonai alakulatok milyen feltétellel avatkozná­nak be az Egyesült Államok határain kívül. Hangsúlyozta, hogy Washington ilyen lépésre csak végszükség esetén szán­ja el magát, illetve akkor, ha minden más lehetőséget kimerítettek. A közép-amerikai drámai hely­zetből kiindulva, — ahol a megfi­gyelők értékelései szerint legelőbb következhet be az amerikai kato­nai beavatkozás —, Weinberger ki­fejtette: Reagan kormányzata nem tűri el, hogy csapatai fokozatosan háborúba keveredjenek a világnak ebben a térségében. Hozzáfűzte, hogy ha „a következő hónapokban felélénkül a szovjet—kubai akció e térségben”, akkor a közép-amerikai katonai szövetségeseknek növelniük kell a gazdasági, katonai segélyt, nem kell egységeket küldeni. Weinberger azonban nem zárta ki amerikai csapatok bevetésének lehetőségét az ország határain kí­vül. Szerinte, ha Amerika úgy dönt, hogy valahol háborúzik, ak­kor ezt eltökélten kell megtennie, megfelelő felkészüléssel, azzal a céllal, hogy győztesként kerüljön ki. Szerinte akkor kell csapatokat bevetni az ország határain kívül, ha ezt a nemzeti létérdekek megkövetelik. Kifejtette, ha az amerikai kormányzat ilyen akció mellett dönt, számítania kell arra, hogy lépését bizonyos megértéssel fogadja az amerikai közvélemény és kongresszus, s ez nem mindig volt így a múltban. Megállapítot­ta, hogy a lépés megtétele előtt fel kell vetni a kérdést: vajon ez az USA nemzeti érdeke-e? Ha igez 1ő a válasz, akkor meg kell tenni. Weinberger kísérletet tett, hogy több módon feltételhez kösse az amerikai haderő esetleges beveté­sét az USA határain kívül. Ez azon­ban nem megnyugtató, mert már maga az a tény, hogy az amerikai­ak megkísérlik meghatározni a be­avatkozás feltételeit, elegendő ok az aggodalomra, hogy ilyen akció bekövetkezhet. (Tanjug) Ismét Arafat a PFSZ VB elnöke Szerdán ismét Jasszer Arafatot választották meg a PFSZ Végre­hajtó Bizottságának elnökévé, mi­után visszavonta lemondását. Am­­manban a Palesztin Nemzeti Ta­nácshoz közel álló körök Arafat leköszönését teátrális gesztusnak minősítették, mivel korábban is formálisan benyújtotta lemondá­sát, és utána ismét őt választot­ták meg a PFSZ vezetőjévé. Mindössze néhány órával Arafat lemondása után az ammani kong­resszusi épület előtt kisebb bom­ba robbant, nem követelt áldo­zatokat, nem okozott semmilyen kárt. A Palesztin Nemzeti Tanács 17. ülésszakán elfogadott politikai ha­tározat síkraszállt az Izrael el­leni fegyveres harc fokozásáért, a megszállt arab területek felsza­badításáért, hogy megalakítsák a független palesztin államot. A ha­tározat sürgette a palesztin nép és a PFSZ egységének megszilár­dítását. A határozat elfogadását 12 órás élénk, heves, egyszer­­smind felelősségteljes, érvszerű vi­ta előzte meg. NEW YORK. — Az ENSZ­ köz­­gyűlése elé Banglades, Kuba, In­dia, Indonézia, Jordánia, Malay­sia, Pakisztán, Vietnam és Jugo­szlávia három határozatot ter­jesztett be a Közel-Keletről. Meg­állapították, hogy Izrael „nem békeszerető állam, nem tartja tiszteletben az ENSZ alapokmá­nyából eredő kötelezettségeket”. A három határozat felkérte a világ­­szervezet tagjait, hogy szakítsák meg kapcsolatukat Izraellel, s szi­geteljék el minden területen. Semmisnek nyilvánította Izrael határozatát, hogy Jeruzsálemre ki­terjeszti jogi rendszerét, elítélte a palesztin, arab területek megszál­lását, követelte Izrael feltétel nél­küli kivonulását. (Tanjug, IPL) Amerikai bázis épül Hondurasban Honduras érdeke, hogy az USA állandó katonai támaszpontot lé­tesítsen a területén, és hogy a két ország hosszú távú szerződést kössön a kölcsönös együttműkö­désről és biztonságról — jelen­tették ki a hondurasi küldöttség tagjai, akik már negyedik napja Washingtonban tartózkodnak és amerikai tisztségviselőkkel tár­gyalnak. Efrain Gonzalez ezredes, a küldöttség vezetője kijelentet­te, hogy ez mindkét ország szá­mára hasznos lenne. (Tanjug) Társadalmi és gazdasági fejlődésünkről (Folytatás az 1. oldalról) • Az utóbbi időben a Jugoszláviáról szóló jelentésekben első helyet foglal el a hattagú csoport elleni bírósági tárgyalás. E csoportot politikai okok­ból vonták felelősségre. Mi a véle­ménye, vajon az eltérő nézet ellen bírósági eljárással kell-e harcolni? — kérdezte a kölni rádió újságírója. — Az utóbbi időben megnőtt a vi­­lágközvélemény érdeklődése Jugoszlá­via és a gazdasági nehézségek felszá­molásáért vívott harca iránt. Hangsú­lyoznom kell azonban, hogy a világ­ban bizonyos körök érdeklődése nem mindig jószándékú, s nem helyzetünk objektív értékelésén alapul, főleg, ha olyan intézkedésekről van szó, ame­lyet az alkotmány és a törvény alap­ján foganatosítunk olyan egyének el­len, akik forradalmunk alapértékei ellen léptek fel. Ismeretes, hogy a JESZ és egész társadalmunk fejlesz­ti a demokratikus társadalmi kritikát, hogy felszámolja a mulasztásokat, fo­gyatékosságokat, javaslatot tegyen az élet és a munka területén a további eredményes és hatékony fejlődésre. Hangsúlyozni szeretném, hogy már több hónapja tart az általános párt­vita társadalmi fejlődésünk összes dön­tő kérdéséről. A Központi Bizottság 13. ülésén indította meg e vitát, amely­ben a Kommunista Szövetség tagjai­nak, a dolgozóknak és a polgároknak a milliói vesznek részt. Ez is egyértel­műen bizonyítj­a a szabadságot és a demokráciát.­­ Egyébként is szocialista önigazga­tási demokráciánk kifejezésre jut a társadalmi termelőeszközöknek a milliós munkástömegek általi igazga­tásában. Ez minden egyén szabadsá­gának a lényege, felelősek vagyunk munkásosztályunknak, nemzeteinknek és nemzetiségeinknek, hogy eltökélten harcoljunk a forradalmunk alapérté­kei elleni összes támadás ellen. De­mokratikus és humánus társadalmunk nem engedheti meg az egyéneknek, hogy visszaéljenek a dolgozók, a pol­gárok tényleges szabadságával. Az újságíró megkérte Al Shukirut, hogy értékelje az egyéves megbízatás eredményét. Ismertette, hogy Tito kollektív munkára és felelősségre vo­natkozó kezdeményezésének érvénye­sítésében jelentős eredményt értünk el a társadalmi kapcsolatok demokra­tizálásában, a társadalmi közmegbíza­­tások valamennyi hordozója felelőssé­gének növelésében.­­ Meg kell érteni gyakorlatunkat is, amelyben a kollektív munka és felelősség mind nagyobb mértékben a szocialista önigazgatás további fej­lesztésért vívott mindennapi harc dön­tő elemévé válik. Ennek keretében a kérdés nem szűkíthető le csak szer­vezési módosításra és a megbízatás tartamára. Az egyéves megbízatás elve rendkívül jónak bizonyult a JKSZ KB Elnökségében. A kollektív munka, az elnökség minden tagja közös és egyé­ni felelősségének erősítésével feltéte­lek alakulnak ki arra, hogy az elnök eredményesen betöltse a statútumban meghatározott funkcióját. Az eddigi tapasztalatból kiindulva e gyakorlatot tovább folytatjuk. A mozgalom igazolta létjogosultságát . Az el nem kötelezettek mozgal­mát miként befolyásolja az olyan ki­magasló személyiségeknek, mint ami­lyen Tito, Nehru, Nasszer, Lukarno, Makariosz és Indira Gandhi távozása a történelmi színtérről? — Nem vitás, hogy az el nem kötele­­zettség jelentős személyiségeinek halá­la pótolhatatlan veszteség a mozgalom számára. Szem előtt kell tartani azon­ban, hogy egyáltalán nem véletlenül álltak éppen ilyen kimagasló szemé­lyiségek a mozgalom élén. Az el nem­­kötelezettség világunk igényeként szü­letett meg, hogy módosítsa a kialakult nemzetközi gazdasági és politikai kap­csolatok rendszerét és megteremtse az új nemzetközi kapcsolatokat, amelyek a szilárd békén, az egyenrangú együttműködésen, az összes ország és nép függetlenségén és biztonságán alapulnak. Ezzel összhangban az el­­nemkötelezettség politikája a tömbök­re osztottság és konfrontációval szem­beni történelmi alternatíva.­­ Az utóbbi negyed évszázad iga­zolta az elnemkötelezettség politikáját. A Belgrádban megtartott első csúcs­­találkozón 20 ország jelent meg, ma már száz tartozik a mozgalomhoz. Ta­gadhatatlan, hogy az elnemkötelezett­ség az igazságosabb nemzetközi kap­csoltok építésének tényezője, a né­pek sokoldalú emancipációjának hir­detője. Az említett jelentős személyi­ségek munkája mindig is az ihlet for­rása lesz az el nem kötelezettek moz­galma számára. Szerepének és jelentő­ségének köszönhetően a mozgalomnak a jövőben is lesznek nemzetközi te­,­kintcéljú személyiségei. Meggyőződé­sünk szerint az el nem kötelezettek­nek az eredeti elveken és célokon ala-­­puló folyamatos akciói lehetőséget te-­­remtenek a mozgalom szerepének nö­velésére a nemzetközi kapcsolatokban.­­ Eszméink nincsenek válság­­­­ban, ellenkezőleg . Vajon a JKSZ az 1976. évi berlini értekezlet után bizonyos érdektelensé­get tanúsított-e az eurokommunizmus iránt? — Ha maga a kifejezés nem is a legmegfelelőbb, az eurokommunizmust kedvezőnek értékeltük mint a demok­ratikus szocialista átalakulás saját, ön­álló útjának kutatását a fejlett tőkés társadal­omban. Tito például 1978 ele­jén e jelenséget haladónak minősítet­te mint a szocializmus új útjának ku­tatását. Néhány nyugat-európai euro­­kommunista párt jelentős sikert ért el gyakorlatában, s elősegítette a kap­csolatok további demokratizálását a nemzetközi munkásmozgalomban. — Mi nem hisszük, hogy a szocialis-­­­ta átalakulás demokratikus útjának­­ eszméje napjainkban válságba jutott.­­ Ellenkezőleg, jóval széleskörűbben el-­ fogadták, mint bármikor, s ez is bi­zonyítja a társadalmi-történelmi fejlő­dés marxista elemzésének tartós ér­tékét. Mi még 1941-ben elindultunk sa­­­­ját utunkon, s a nehézségek ellenére­­ az utóbbi évtizedekben kitartottunk ezen. A berlini értekezlet jelentősen hoz­zájárult a pártok közötti demokra­tikus kapcsolatok elmélyítéséhez, ön­állóságuk fejlesztéséhez. A JKSZ az előbbi értekezlet­ előtt, alatt és után maradéktalanul elősegítette a pártok politikai függetlenségének erősítését, önállóságra való joguk érvényesítését az adott társadalmi-történelmi helyzet­ben. A múlthoz hasonlóan ma is azt valljuk, hogy minden forradalmi párt és mozgalom céljainak teljesítéséért saját munkásosztályának és népének tartozik felelősséggé — hangsúlyozta végezetül Ali Shukriu, a JKSZ KB El­nökségének elnöke. (Tanjug) Denktas ki­fogadta a E­NSZ- főtitkár javaslatait Rauf Denktas ciprusi török ve­zető közölte, hogy teljes egészében elfogadta Perez de Cuellar ENSZ- főtitkár legújabb javaslatait, ame­lyek a ciprusi válság megoldására irányulnak. Denktas úgy látszik, elállt kö­vetelésétől, hogy Ciprus elnökét felváltva válasszák a két népkö­­zös­ségből. Denktas azonban köve­teli, hogy a ciprusi törököknek, mint kisebb közösségnek, legyen vétójoguk a közös kormány min­den határozatára, amellyel nem értenek egyet. (Tanjug) PARAGUAY Engedélyezték Mengele üldözésének megfigyelését A Paraguayban járt amerikai küldöttség tagjai közölték, hogy a rezsim végre megengedte a kül­földi megfigyelőknek, hogy fi­gyelemmel kísérjék a hírhedt ná­ci bűnöző, Josef Mengele utáni hajszát. Mengele a második világháború idején mintegy 400 000 embert küldött Auschwitz gázkamráiba. Két évtizede kutatnak utána, az­óta tudják, hogy Paraguayban él. Az amerikai küldöttség közölte: a paraguayi kormány beleegyezett, hogy a sajtó közzétette Mengele körözőlevelét, és azt ígérte, hogy a nyomravezető bőséges jutalom­ban részesül. (Tanjug) A La Manche alagút terve Franciaország és Nagy-Britannia úgy dönt­ött, hogy kinevez egy szakemberekből álló bizottságot, amely három hónapon belül el­készíti a két kormány számára a La Manche-csatorna alatti alagút végleges tervét. Párizs és London nagy jelentő­séget tulajdonít ennek az átjáró­nak, hangsúlyozzák a közös köz­leményben, amelyet a kilencedik francia—brit csúcstalálkozó végén adtak ki. Az alagút műszakilag kivitelezhető, és gazdaságos is lenne. (Tanjug) Ausztrália ma választ Ausztráliában befejeződött a nyolchetes választás előtti hadjá­rat, és ma, december 1-jén, meg­tartják a szövetségi parlament képviselőinek választásait; a több mint 9 millió ausztrál leadja sza­vazatát. Most dől el, melyik poli­tikai erő fogja a következő három évben irányítani az országot. A szakemberek jóslataiból és a köz­véleménykutatások eredményeiből ítélve Hawke kormányfő laburis­­tái a legesélyesebbek, sőt növelni fogják a konzervatív ellenzékkel szembeni előnyüket. A jelenlegi parlamentben a latouristáknak 25- tel több képviselőjük van, mint a liberális-nemzeti koalíciónak. Az új parlamentnek 125 helyett 148 képviselője lesz, és valószínű, hogy akár 50-re is növelik elő­nyüket. A laburisták esélyei any­­nyira kifejezettek, hogy még a ha­gyományosan konzervatív mel­­bourne-i Herald is Hawke-ot tart­ja a leendő győztesnek. (Tanjug) Ostromállapot Ch­ilében A kétnapos általános nemzeti tiltakozásból, s a rezsim által foga­natosított intézkedésekből ítélve, Chile visszakerült a 11 évvel ez­előtti állapotokba, amikor Pino­chet tábornok államcsínnyel ma­gához ragadta a hatalmat. San­­tiagóban ostromállapot uralkodik a többi város utcáin is harckocsik cirkálnak. Ennek következtében az utcai tiltakozások sokkal kisebb ará­nyúak voltak, mint eddig. A leg­hevesebb összecsapások az egye­temi központok táján voltak. Ál­lítólag 300 személyt letartóztattak. „Pinochet tábornok katonai si­kert aratott, de súlyos politikai vereséget szenvedett” — állapítot­ta meg a nemzeti tiltakozás után Ricardo Lagos, a Demokratikus Szövetség elnöke. Ez szervezte a tiltakozást a baloldali erőkkel és szakszervezetekkel együtt. (Tanjug)

Next