Magyar Szó, 1985. január (42. évfolyam, 14-29. szám)

1985-01-18 / 16. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kommunista A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG, A SZERB KSZ ÉS A VAJDASÁGI KSZ LAPJA / XVII. évfolyam ,81. szám Újvidék, 1985. január 18. КОМУНИСТ KOMMUNISTA К0МУНИСТ Kom V нист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ КОМУНИСТ KOMMUNISTA Komuništ Комунист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI KOMYHIiCT КШУНИСТ KOMMUNISTA KOMVHHCT Komunist Комунжст KOMUNIST Kommunista Régi új köntösben Mint valamilyen meghonosodott gya­korlat szerint januárt politikai szempont­ból tartalékolták az árakkal kapcsolatos tömeges vitára. Ez a központi t­éma, új bajok melegágya abban az évben, amelyet — legalábbis az üdvözletekben és a kö­szöntőkben — olyan jóindulattal mutat­tak be. Napjainkban azonban a legkiseb­bek sem hisznek a télapó létezésében, a felnőttek pedig még kevésbé valamilyen gyökeres fordulatban, abban a helyzetben, amikor valamennyi becslés, sőt a poli­tikai vezetőség tartózkodóan nyilatkozik. Tudjuk, hogy gazdasági válságba jutot­tunk, s nehezen, kínkeservesen jutha­tunk ki belőle. Ha azonban az 1985. évi határozat az­t írja, hogy az idén meg kell fékezni a­­nagy inflációt, s ha az év ele­jén ilyen nagyméretű az árrobbanás, ak­kor természetesen elvárható, hogy a leg­­felelősségteljesebb politikai tényezők más­képpen viszonyulnak e jelenség iránt. Az, hogy a szövetségi intézményekből utólagos magyarázat, ellenfonitika (a saj­tónak címezve), a januári infláció ellent­mondásos értékelése, politikai felhívások, a legújabb drágulással kapcsolatban elég­gé általános kommentárok érkeznek — arra vall, hogy nem zárható ki a gazda­sági helyzet bonyolódása nálunk. Minden­nek ellenére közelebb áll hozzánk a pesz­­szimista hangnem a viszonylag derűlátó értékeléstől és becsléstől, amelyet még a szövetségi kormány is kiadott. Ilyen hangnemben nyilatkozott Siniša Korica szövetségi kereskedelmi és gazdaságügyi titkár. Szerinte a legújabb áremelkedés után kialakult helyzet mentes a drámai elemektől. Valószínű, hogy az átlagpol­gár, főleg a munkás nyilatkozata nem állna összhangban a szövetségi miniszter véleményével. Azonban nem csak az el­térő vélemény okoz gondot, hanem a reá­lis helyzet következménye is. E következményt egyelőre a drágulás eltérő százalékában mutatják ki, attól függően, melyik intézet adta ki. Milorad Djeric, a Jugoszláv Gazdasági Kamara kereskedelmi és árügyi egyeztető bizott­ságának titkára úgy ítélte meg, hogy a december végi és január eleji drágulás miatt ebben a hónapban a kiskereskedel­mi árak 6, Siniša Korica szerint az SZVT úgy véli, hogy 2,3 százalékkal emelked­nek. Az átlagpolgár kinek higgyen, ha az országos szakszervezet ülésén azt állapít­ják meg, hogy az áremelkedés nincs összhangban az 1985. évi határozattal, az SZVT tagjai pedig az ellenkezőjét vall­ják, vagyis azt, hogy összhangban áll „a kijelölt akciókkal”. Az SZVT képviselői ezzel szemben megjegyzést tettek több olyan társultmunka­szervezet magatartá­sára, amelyek nem tartották tisztelet­ben az árak társadalmi ellenőrzéséről szóló törvényt, s a forgalmi alapadók nö­velését spanyolfalként használták ki a nagyméretű áremelésre. A történet nem lenne teljes, ha mellőznénk a nézetet a szövetségi költségvetés igényeinek kielé­gítéséről. Senki sem vitatja el, hogy az árak nagyméretű növelésének jó részét a szövetségi költségvetés okozta, amelyet az idén a tavalyihoz viszonyítva 56 száza­lékkal emeltek, de bírálat hangzott el amiatt is, hogy az adópolitika elsősorban nem a mélyebb zsebűeket sújtotta, illet­ve amiatt, hogy a költségvetés felhasz­nálói kellő mértékben nem méltányolják a társadalom anyagi lehetőségeit. Ebben a helyzetben nehezen várható el, hogy a számos adóval megterhelt gaz­daság fegyelmezett magatartást tanúsít. Illuzórikus a remény, hogy ez elérhető puszta politikai felhívással, a termelé­kenység növelésének, a költségek csök­kentésének sürgetésével stb., ha az utat nem gazdasági kényszerítő eszközzel je­lölik ki. A kényszert előtérbe helyezte a gazdasági stabilizáció hosszú távú programja is. Természetesen ennek átfo­gó, idejében meghozott, s megalkuvás nélkül végrehajtott intézkedéseken kell alapulnia. A helyzet alakulása alapján ítélve e követelések közül egyet sem teljesítettek. Néhány intézkedést elfogad­tak (a dinár reális árfolyamának politi­káját, a reális kamatlábakat), ám ez nem elegendő, s ezt nem követte a gazdasági rendszer módosítása, amely biztosító sze­rephez hasonlóan meggátolná néhány in­tézkedés kedvezőtlen hatását. Szemmel látható a következetlenség a hosszú távú program valóra váltásában, s emiatt nagy árat fizettünk, s kell-e meggyőzőbb bizo­nyíték erre a januári áremelkedésnél. Az SZVT által javasolt néhány intézkedés alkalmazásának elnapolása (a veszteségek fedezése tartalék eszközökből és az áru­tartalék hitelezése) szintén a habozásra vall a jól megfogalmazott magyarázat ellenére, hogy az intézkedéseknek átfo­­góa­knak kell lenniük. So­k mindent el­napoltak a társadalom minden szintjén, elsősorban ott, ahol a legfontosabb hatá­rozatokat meghozzák. Példaként ne is em­lítsünk mást, mint a köztársaságok és tartományok egymás közötti tartozásá­nak, követelésének jelentős kérdését, amelynek megoldása nélkül elképzelhe­tetlen a középtávú terv meghozatala. A minap a közvélemény körében olyan vélemények hangzottak el, hogy tavaly csak azokat az intézkedéseket hajtották végre, amelyeket az SZVT megígért a Nemzetközi Valuta Alapnak (a kamatlá­bak politikája, a dinár árfolyama és a fogyasztás csökkentése), s ha a Nemzet­közi Valuta Alap nem gyakorol nyomást, gazdasági politikánkban még ezeket a lépéseket sem tettük volna meg. Nehe­zen kérdőjelezhető meg e nézet logikája, s ha ez valóban így van, ak­kor ez ko­moly figyelmeztetés, amelynek jelentősé­ge egyre nagyobb, főleg az újabb inflá­ció fellendülése idején. Ellentmondásos azonban, hogy a Nemzetközi Valuta Alap követelésének nagyobb a súlya annál az igénynél, amely dolgozóink többségének és általában lakosságunk helyzetéből ered. Az összes statisztikai adat szerint, s a fejlemények szabad szemmel való kísérése­ alapján a helyzet végsőkig fi­gyelmeztető. Milyen az a politika, amely figyel­men kívül hagyja a lakosság legveszé­lyeztetettebb rétegének helyzetét, vagy még súlyosabb helyzetbe juttatja? Szem előtt tartva, hogy ilyen helyzetbe főleg dolgozók jutottak, közvetlen termelők, akiknek erőfeszítésétől döntően függ a hosszú távú program végrehajtása, akkor nem vitás, hogy a januári drágulási hul­lám közvetlen támadás a termelésben le­vő dolgozók cselekvőképessége ellen. Úgy tűnik, nem ez a legnagyobb probléma. Mintha az SZVT három éve csak azt ma­gyarázná, mi történik az árakkal, a pénzromlás pedig egyre nagyobb méretű. E tény elkedvetleníti az embereket, ked­vezőtlenül hat szerepváltásukra a stabili­zációs program valóra váltásában. A hely­zet súlyosságára vall a JKSZ KB Elnök­ségének a minap ismerteti álláspontja, amely előtérbe helyezte: megengedhetet­len az eltérés a stabilizációs programtól és mindenkinek vállalnia kell a teljes felelősséget az olyan kijelölt intézkedések mellőzése miatt, amelyeknek célja a pénzhígulás megfékezése. Slobodan KUJUNDŽIĆ КОМУНИСТ KOMMUNISTA К0МУНИСТ Komunist Комунист, KOMUNISTI Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ КОМУНИСТ KOMMUNISTA KOMVHHCT Komunist Комунист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ Megemlékezés lapunk jubileumáról Komunist 60 éve című kiállítás megnyitásával, valamint a munkásta­nács és a kia­dótanács együttes ülésével a belgrádi Hadseregotthonban ünnepélyesen megemlékeztünk a Komunist lap fennállásának 60. év­fordulójáról. A kiállítást január 16-án, szerdán, Marko Lolić, a JKSZ KB Elnökségének végrehajtó titkára nyitotta meg. A munkástanács és a kiadótanács január 17-i együttes ülésén felszólalt Dimcse Belovszki is, a JKSZ KB Elnökségének titkára és a Komunist Lapkiadó Munkaszervezet kiadótanácsának elnöke, valamint Veljko Miladinovic, a Komunist igazgatója és fő­-és felelős szerkesz­tője. Az ülésen átadták az idei elismeréseket is — a Komunist hagyományos plakettjében az alábbi személyek részesültek: Svetozar Gavric, Pero Rako­­čević, Rastko Jovetić, Osman Duši, Branko Škrinjar, valamint Milan Petič és dr. Ivo Perišin. Az újonnan létesített újságíródíjban Pancse Zafirovszki, a közös kiadások szerkesztőségének szerkesztője részesült. Belgrád után a Komunist jubileumáról ünnepélyesen megemlékeznek majd minden köztársaságban és tartományban is. A Komunist 60 éve című kiállí­tást Belgrád után (január 25-éig lesz nyitva), bemutatják a köztársaságok és tartományok fővárosaiban és nagyobb városaiban is. Belső oldalainkon részletesen tájékoztatunk a jubileumi ünnepségekről. A

Next