Magyar Szó, 1985. január (42. évfolyam, 14-29. szám)
1985-01-18 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kommunista A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG, A SZERB KSZ ÉS A VAJDASÁGI KSZ LAPJA / XVII. évfolyam ,81. szám Újvidék, 1985. január 18. КОМУНИСТ KOMMUNISTA К0МУНИСТ Kom V нист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ КОМУНИСТ KOMMUNISTA Komuništ Комунист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI KOMYHIiCT КШУНИСТ KOMMUNISTA KOMVHHCT Komunist Комунжст KOMUNIST Kommunista Régi új köntösben Mint valamilyen meghonosodott gyakorlat szerint januárt politikai szempontból tartalékolták az árakkal kapcsolatos tömeges vitára. Ez a központi téma, új bajok melegágya abban az évben, amelyet — legalábbis az üdvözletekben és a köszöntőkben — olyan jóindulattal mutattak be. Napjainkban azonban a legkisebbek sem hisznek a télapó létezésében, a felnőttek pedig még kevésbé valamilyen gyökeres fordulatban, abban a helyzetben, amikor valamennyi becslés, sőt a politikai vezetőség tartózkodóan nyilatkozik. Tudjuk, hogy gazdasági válságba jutottunk, s nehezen, kínkeservesen juthatunk ki belőle. Ha azonban az 1985. évi határozat azt írja, hogy az idén meg kell fékezni anagy inflációt, s ha az év elején ilyen nagyméretű az árrobbanás, akkor természetesen elvárható, hogy a legfelelősségteljesebb politikai tényezők másképpen viszonyulnak e jelenség iránt. Az, hogy a szövetségi intézményekből utólagos magyarázat, ellenfonitika (a sajtónak címezve), a januári infláció ellentmondásos értékelése, politikai felhívások, a legújabb drágulással kapcsolatban eléggé általános kommentárok érkeznek — arra vall, hogy nem zárható ki a gazdasági helyzet bonyolódása nálunk. Mindennek ellenére közelebb áll hozzánk a peszszimista hangnem a viszonylag derűlátó értékeléstől és becsléstől, amelyet még a szövetségi kormány is kiadott. Ilyen hangnemben nyilatkozott Siniša Korica szövetségi kereskedelmi és gazdaságügyi titkár. Szerinte a legújabb áremelkedés után kialakult helyzet mentes a drámai elemektől. Valószínű, hogy az átlagpolgár, főleg a munkás nyilatkozata nem állna összhangban a szövetségi miniszter véleményével. Azonban nem csak az eltérő vélemény okoz gondot, hanem a reális helyzet következménye is. E következményt egyelőre a drágulás eltérő százalékában mutatják ki, attól függően, melyik intézet adta ki. Milorad Djeric, a Jugoszláv Gazdasági Kamara kereskedelmi és árügyi egyeztető bizottságának titkára úgy ítélte meg, hogy a december végi és január eleji drágulás miatt ebben a hónapban a kiskereskedelmi árak 6, Siniša Korica szerint az SZVT úgy véli, hogy 2,3 százalékkal emelkednek. Az átlagpolgár kinek higgyen, ha az országos szakszervezet ülésén azt állapítják meg, hogy az áremelkedés nincs összhangban az 1985. évi határozattal, az SZVT tagjai pedig az ellenkezőjét vallják, vagyis azt, hogy összhangban áll „a kijelölt akciókkal”. Az SZVT képviselői ezzel szemben megjegyzést tettek több olyan társultmunkaszervezet magatartására, amelyek nem tartották tiszteletben az árak társadalmi ellenőrzéséről szóló törvényt, s a forgalmi alapadók növelését spanyolfalként használták ki a nagyméretű áremelésre. A történet nem lenne teljes, ha mellőznénk a nézetet a szövetségi költségvetés igényeinek kielégítéséről. Senki sem vitatja el, hogy az árak nagyméretű növelésének jó részét a szövetségi költségvetés okozta, amelyet az idén a tavalyihoz viszonyítva 56 százalékkal emeltek, de bírálat hangzott el amiatt is, hogy az adópolitika elsősorban nem a mélyebb zsebűeket sújtotta, illetve amiatt, hogy a költségvetés felhasználói kellő mértékben nem méltányolják a társadalom anyagi lehetőségeit. Ebben a helyzetben nehezen várható el, hogy a számos adóval megterhelt gazdaság fegyelmezett magatartást tanúsít. Illuzórikus a remény, hogy ez elérhető puszta politikai felhívással, a termelékenység növelésének, a költségek csökkentésének sürgetésével stb., ha az utat nem gazdasági kényszerítő eszközzel jelölik ki. A kényszert előtérbe helyezte a gazdasági stabilizáció hosszú távú programja is. Természetesen ennek átfogó, idejében meghozott, s megalkuvás nélkül végrehajtott intézkedéseken kell alapulnia. A helyzet alakulása alapján ítélve e követelések közül egyet sem teljesítettek. Néhány intézkedést elfogadtak (a dinár reális árfolyamának politikáját, a reális kamatlábakat), ám ez nem elegendő, s ezt nem követte a gazdasági rendszer módosítása, amely biztosító szerephez hasonlóan meggátolná néhány intézkedés kedvezőtlen hatását. Szemmel látható a következetlenség a hosszú távú program valóra váltásában, s emiatt nagy árat fizettünk, s kell-e meggyőzőbb bizonyíték erre a januári áremelkedésnél. Az SZVT által javasolt néhány intézkedés alkalmazásának elnapolása (a veszteségek fedezése tartalék eszközökből és az árutartalék hitelezése) szintén a habozásra vall a jól megfogalmazott magyarázat ellenére, hogy az intézkedéseknek átfogóaknak kell lenniük. Sok mindent elnapoltak a társadalom minden szintjén, elsősorban ott, ahol a legfontosabb határozatokat meghozzák. Példaként ne is említsünk mást, mint a köztársaságok és tartományok egymás közötti tartozásának, követelésének jelentős kérdését, amelynek megoldása nélkül elképzelhetetlen a középtávú terv meghozatala. A minap a közvélemény körében olyan vélemények hangzottak el, hogy tavaly csak azokat az intézkedéseket hajtották végre, amelyeket az SZVT megígért a Nemzetközi Valuta Alapnak (a kamatlábak politikája, a dinár árfolyama és a fogyasztás csökkentése), s ha a Nemzetközi Valuta Alap nem gyakorol nyomást, gazdasági politikánkban még ezeket a lépéseket sem tettük volna meg. Nehezen kérdőjelezhető meg e nézet logikája, s ha ez valóban így van, akkor ez komoly figyelmeztetés, amelynek jelentősége egyre nagyobb, főleg az újabb infláció fellendülése idején. Ellentmondásos azonban, hogy a Nemzetközi Valuta Alap követelésének nagyobb a súlya annál az igénynél, amely dolgozóink többségének és általában lakosságunk helyzetéből ered. Az összes statisztikai adat szerint, s a fejlemények szabad szemmel való kísérése alapján a helyzet végsőkig figyelmeztető. Milyen az a politika, amely figyelmen kívül hagyja a lakosság legveszélyeztetettebb rétegének helyzetét, vagy még súlyosabb helyzetbe juttatja? Szem előtt tartva, hogy ilyen helyzetbe főleg dolgozók jutottak, közvetlen termelők, akiknek erőfeszítésétől döntően függ a hosszú távú program végrehajtása, akkor nem vitás, hogy a januári drágulási hullám közvetlen támadás a termelésben levő dolgozók cselekvőképessége ellen. Úgy tűnik, nem ez a legnagyobb probléma. Mintha az SZVT három éve csak azt magyarázná, mi történik az árakkal, a pénzromlás pedig egyre nagyobb méretű. E tény elkedvetleníti az embereket, kedvezőtlenül hat szerepváltásukra a stabilizációs program valóra váltásában. A helyzet súlyosságára vall a JKSZ KB Elnökségének a minap ismerteti álláspontja, amely előtérbe helyezte: megengedhetetlen az eltérés a stabilizációs programtól és mindenkinek vállalnia kell a teljes felelősséget az olyan kijelölt intézkedések mellőzése miatt, amelyeknek célja a pénzhígulás megfékezése. Slobodan KUJUNDŽIĆ КОМУНИСТ KOMMUNISTA К0МУНИСТ Komunist Комунист, KOMUNISTI Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ КОМУНИСТ KOMMUNISTA KOMVHHCT Komunist Комунист KOMUNIST Kommunista KOMUNISTI КОМУНИСТ Megemlékezés lapunk jubileumáról Komunist 60 éve című kiállítás megnyitásával, valamint a munkástanács és a kiadótanács együttes ülésével a belgrádi Hadseregotthonban ünnepélyesen megemlékeztünk a Komunist lap fennállásának 60. évfordulójáról. A kiállítást január 16-án, szerdán, Marko Lolić, a JKSZ KB Elnökségének végrehajtó titkára nyitotta meg. A munkástanács és a kiadótanács január 17-i együttes ülésén felszólalt Dimcse Belovszki is, a JKSZ KB Elnökségének titkára és a Komunist Lapkiadó Munkaszervezet kiadótanácsának elnöke, valamint Veljko Miladinovic, a Komunist igazgatója és fő-és felelős szerkesztője. Az ülésen átadták az idei elismeréseket is — a Komunist hagyományos plakettjében az alábbi személyek részesültek: Svetozar Gavric, Pero Rakočević, Rastko Jovetić, Osman Duši, Branko Škrinjar, valamint Milan Petič és dr. Ivo Perišin. Az újonnan létesített újságíródíjban Pancse Zafirovszki, a közös kiadások szerkesztőségének szerkesztője részesült. Belgrád után a Komunist jubileumáról ünnepélyesen megemlékeznek majd minden köztársaságban és tartományban is. A Komunist 60 éve című kiállítást Belgrád után (január 25-éig lesz nyitva), bemutatják a köztársaságok és tartományok fővárosaiban és nagyobb városaiban is. Belső oldalainkon részletesen tájékoztatunk a jubileumi ünnepségekről. A