Magyar Szó, 1985. február (42. évfolyam, 30-44. szám)

1985-02-01 / 30. szám

985. február 1., péntek MAGYAR SZD, KÜLPOLITIKA Kapcsolataink példaként szolgálhatnak (Folytatás az 1. oldalról) K£RD£S: Úgy tűnik, az egyete­mes megoldás irányába halad a kétoldalú kapcsolatok egy nyílt kérdése, amelyre a jugoszláv né­pek különösen érzékenyek, éspedig az Olaszországban élő szlovén nem­zeti kisebbség helyzetének kérdése. Mit tervez az olasz kormány, hogy felgyorsítása a szlovén kisebbség egyetemes védelméről szóló tör­vényjavaslat rendkívül vontatottan haladó parlamenti procedúráját? VÁLASZ: Olaszország rendkívül nyílt politikát folyta­t a kisebbsé­gek iránt, s az alkotmány is elő­irányozta az etnikai csoportok ha­tékony védelmét a pluralista rend­szer keretében, amely széles körű individuális jótállást nyújt min­den polgárnak. A szlovén nyelvi kisebbség vé­delmét napjainkban két törvény szabályozza, az egyiket 1961-ben, a másikat 1973-ban hozták meg. Jelenleg a parlament megvitatja az e kérdésről beterjesztett tör­vényjavaslatot. A kormány ér­deklődéssel figyeli és értékeli e problémát, tervbe vette átfogóan elemzését, ho­gy minél előbb meg­határozza a procedúrát és állás­pontot, amely megfelel az érintett lakosság jogos elvárásainak és sa­játos követelményeinek. KÉRDÉS: Miniszterelnök úr, mi­ként értékeli a Kelet-Nyugat kap­csolatot Gromiko és Schultz minisz­ter genfi találkozója után? Vélemé­nyem szerint milyen lehetőséggel kecsegtet a tárgyalás kimenetele és tágabban tekintve, az enyhülés? VÁLASZ: Az a tény, hogy az amerikaiak és a szovjetek ismét tárgyalóasztalhoz ültek, önmagá­ban véve is nagyon fontos ered­mény. A Genfben kiadott közle­mény az aggodalom eltérő, ki­egyensúlyozott megfogalmazása, amelyet a két fél azonos erőfeszí­tése jellemez, hogy túljussanak az objektív és bonyolult problémá­kon. Ez kedvező jel, amely a kölcsönös igyekezetet tükrözi, hogy a tárgyalóasztalnál minél előbb szembeállítsák a két fél ér­tékeléseit. Ez bizonyítja a közel­múltban meghozott döntés, hogy március 12-én megkezdik a tár­gyalásokat, amelyek bizonyára nem lesznek sem könnyűek, sem zök­kenőmentesek. Mi arra törekszünk, hogy tá­mogassuk a Kelet és a Nyugat nyílt párbeszédét, gyakori, folya­matos kontaktust alakítottunk ki a keleti államokkal, hogy bátorít­hassuk a nyitás minden jelét, a bizalom összes tényezőit. Ezzel összhangban megelégedéssel üdvö­zöljük a genfi megbeszélés kime­netelét. Most olyan irányban kell tevékenykedni, hogy az annyira bonyolult tárgyalásokat folytathas­sák. Ha olyasmit közölhetünk, ami javít a bizalom légkörén, a kap­csolatokon, bátorítja a tárgyaláso­kat, akkor ezt nem mulasztjuk el megtenni. A­rra törekszünk, hogy fokozatosan felszámolják az ösz­­szes fegyverzetet mind a támadó, mind a védekező jellegűt, kezdve az atomfegyverektől. KÉRDÉS: Kormánya igyekszik nö­velni Olaszország szerepét a nem­zetközi színtéren. Mi e politika leg­közvetlenebb célja, s miben látja hazája tevékenyebb szerepét? VÁLASZ: Olaszország békesze­rető ország, amely békében kíván élni és dolgozni egy jobb világ kiépítése céljából, egy olyan világ kialakításán, amely egyre kevésbé alapul bizonytalan katonai erő­­egyensúlyon, s mind nagyobb mértékben a kölcsönös megértésen, bizalmon, készségen, hogy ser­kentsék a fejlődést, előrehaladást, s megteremtsék az emberiség igazságosabb jövőjét. Politikánk egyik tartópillére éppen Európa, az olyan Európa, amely nemcsak saját érdekeinek korlátozott hori­zontjára tekint, hanem nyitva áll a többi néppel való együttműkö­dés előtt. Olyan Európa, amely az együttműködés, a stabilitás és a béke egyre fontosabb tényező­jévé válik. E cél teljesítéséhez kormányom mélységes meggyőző­déssel közeledik, s erőfeszítéseket tesz, hogy tevékenyen hozzájárul­jon. Aggodalmunk és figyelmünk a Földközi-tenger térségére irányul. Senkit sem lepett meg, hogy az olasz kormány következetesen minden alkalommal, amikor ezt kérték tőle, hozzájárult a feszült­ség csillapításához és a békés meg­oldások kutatásához, tárgyalások útján. Olaszország hőn kívánja azt is, hogy é­píttő jellegű, békés kapcso­latokat alakítson ki szomszédai­val, hogy együttműködjön velük a barátság, a megértés és kölcsönös méltánylás légkörében. Ezzel kapcsolatban elmondha­tom, hogy példát mutat az együtt­működés modelljére kapcsolataink Jugoszláviával, amely hazánkhoz hasonlóan szintén szorgalmazza a biztonság növelését a Földközi­­tenger térségében. KÉRDÉS: A következő hat hó­napban Olaszország a koordinátor funkcióját tölti be az Európai Gaz­dasági Közösségben. Véleménye sze­rint mit kell tenni, hogy Európa — mind nyugati, mind keleti része, mind a semleges és el nem kötelezett or­szágok — tevékenyebb szerepet tölt­sön be a nemzetközi kapcsolatokban? VÁLASZ: Az európai országok szava tagadhatatlanul jelentős a nemzetközi kapcsolatokban, s rend­kívül nyíltnak kell lennie, függet­lenül attól, hogy valamelyik ország a nyugati vagy keleti szférához tartozik, semleges, illetve az el nem kötelezettek mozgalmának tagja. Hogy Európa „hangja” még meg­győzőbb legyen világviszonylatban, miinél egységesebbé kell válnia. Mindez megköveteli a­z európai országok közötti célszerű kontak­tusokat, függetlenül politikai cso­portosulásukhoz való tartozásuk­tól, hogy erősödjön az egyeztetés tényezője, s feltárják a közös ér­dekek új céljait. Az Európai Gazdasági Közösség keretében Olaszország a jövőben is arra törekszik, hogy mindent megtegyen elnökösködésének idő­szakában, hogy minél nagyobb egyetértés alakuljon ki a tízek kö­zött, és egyeztessék álláspontju­kat a külpolitikában­, elsősorban azokban a kérdésekben, amelyek a legnagyobb aggodalomra adnak okot, s ide tartozik a béke, a nagy regionális válságok­, a Kelet—Nyu­gat viszonyának kérdése, a lesze­relés problémája, az enyhülés, az Észak—Dél párbeszéd, az éhínség égető problémája és az elmaradott­ság a világban. KÉRDÉS: véleménye szerint mit kell tenni, felég a közös piac tag­országainak, hogy felújuljon Észak és Dél globális tárgyalása, s főleg azért, hogy könnyítsenek az eladó­sodott fejlődő országok óriási terhén? VÁLASZ: Mi úgy véljük, hogy az ipari demokráciák és a fejlődő országok szoros gazdasági kölcsö­nös függősége alapul szolgál a fejlődés kölcsönösen hasznos út­jának kutatásában. A gazdasági válságból nem lehet tartós a kiút, ha a problémákat és a fellendülés terhét másokra hárítják. N­em vitás, hogy napjainkban a pénzügyi kapcsolat fontos próba­tétel a tényleges együttműködési készségben, a törekvésben, hogy az egység, a kölcsönös megértés légkörében kijussanak a jórészt közös nehézségekből. Mindenkinek vállalnia kell a felelősség reá háruló részét, ugyanígy középtávú viszonylatban értékelni kell az Észak és a Dél közös érdekeit, s fel kell tárni az összehangolt és közös stratégiát. Úgy vélem, hogy az eladósodás problémáiról folytatott elmélyült párbeszéd serkentő, hasznos ha­tótényezővé válhat. Az előbbihez hasonlóan hasznosnak tartom az adósságok átütemezése újabb for­máinak kutatását, több éves táv­latban gondolkodva, hogy meg­őrizzék az eladósodott ország ter­melési lehetőségeit és képességét a gazdaság felújítására. K£RD£S: Kormánya milyen ál­láspontot képvisel majd Jugoszlávia és a Közös Piac küszöbönálló pénz­ügyi és gazdasági tárgyalásain? VÁLASZ: A Közös Piac és Ju­goszlávia ka­ccsanatainak legidő­szerűbb kérdése a pénzügyi jegy­zőkönyv felújítása. Abban az időszakban, amíg Olaszország elnököl a közösség­ben, arra fogunk törekedni, hogy a bizottságot minél előbb tárgya­lási megbízatással ruházzák fel, hogy a jegyzőkönyvet felújítsák, ha a jelenlegi érvényessége lejárt. Olaszország mindenesetre támo­gatja a pénzügyi szerepvállalás fokozását és azokat a javaslato­kat, amelyeket a brüsszeli bizott­ság megfogalmazott. Ami Jugoszlávia és az EGK legtágabb gazdaságii kapcsolatait érinti, úgy vélem, hogy az 1980. évi megállapodást kielégítő mó­don alkalmazták, s lehetővé tette, hogy csökkenjen Jugoszlávia ke­reskedelmi hiánya a közösség or­szágaival való globális árucsere­forgalomban. Úgy vélem, hogy az EGK ele­get tett Jugoszlávia kérdésének, rugalmas álláspontot képvisel az egyeztetett kereskedelmi megálla­podás alkalmazásában. Olaszország mindenképpen e rugalmasságot képviselte, noha Olaszország terü­lete olyan piac, amelyre a ju­goszláv export nagy része irányul. A szövetségesek nem tanúsítottak megértést Belgium kénytelen befogadni az eurorakétákat . Az első atomfegyverek már júniusban megérkeznek Olaszország, Nagy-Britanni­a és Hollandia után az NSZK sem tanúsított megértést Belgium óhaja iránt, hogy elhalasz­­sza a márciusban esedékes elsi tizenhat cirkálórakéta befo­gadását. Leo Tindemans belga külügyminiszter befejezte tehát konzultációit a NATO tagállamaival, amelyek összesen 572 Pershing-2 és cirkálórakétát fogadnak be. A szövetségesek nem értették meg Wilfried Martens kormá­nyának problémáit, amelyek a közvélemény rakétákkal szembeni ellenállásából adódna­k. Az USA brüsszeli nagykövete ugyanakkor kijelentette, hogy Belgium többé nem számíthat a szövetségesek megértésére, hogy elnapolj­a az első atomrakéták be­fogadását, ezért több megfigyelő arra a következtetésre jutott, hogy szinkronizált nyomásról van szó. Belgium partnereinek ked­vezőtlen reagálása Washington azon megállapításából ered, hogy­ a lojalitás szálainak lazítása gyengítené az USA pozícióját a genfi tárgyalások folytatásában, ezért száll szembe a NATO egy­ségesen a rakétatelepítés elha­lasztásával. Brüsszelben most az a véle­mény alakult ki, hogy a belga k­ormányt falhoz szorították, nem hátrálhat tovább, ha csak meg nem kockáztatja NATO-beli szö­vetségeseinek bizalmát. Más szóval egyre valószínűbb, hogy márciusban a kormány vég­re jóváhagyja az amerikai cir­­kálóra­kéták befogadását. Ilyen esetben az első rakéták június­ban érkeznének meg. Belgium ugyanis vállalta a kötelezettsé­get, hogy döntését a konzultáci­ók eredménye alapján hozza meg, a konzultációk pedig szinte parancsolóan a rakétákról szóló határozat realizálása mellett szól­nak. Tindemans figyelmeztetett, hogy ellenkező esetben a NATO kis országai elveszítik jelentő­ségüket, és többé nem számíta­nak rájuk. Nehéz megjósolni, hogy a ra­­kéták befogadásáról szóló dön­tés kedvezőtlenül hat-e a jelen­leg uralkodó koalíció népszerűsé­gére a következő parlamenti vá­lasztásokon (az év végén), de bizonyos, hogy a választási had­járat a rakéták jegyében telik el. Belgiumban már forr a politi­kai színtér, miután kiderült, hogy a kormány már 1979-ben bele­egyezett, hogy az idén márci­usban megkezdi a cirkálórakéták hadrendbe állítását, tehát még mielőtt végső döntés születne befogadásukról. Különösen a fla­­mand szocialisták viselkednek tá­madóan, követelik, hogy a par­lament alakítson különbizottságot az ügy kivizsgálására, mert ez a határozat tudomásuk nélkül született, noha akkor is tagjai voltak a kormánynak. A támadások célpontja Frank Svelen akkori véderőminiszter, a flamand keresztényszocialisták jelenlegi elnöke, akit viszont tá­mogatnak más pártok tagjai is, és a felelősség egy részét magukra vállalják. A szocialisták sorából azóta már távozott politikusok is azt állítják, hogy a kormány­ban minden koalíciós partner tu­dott erről. A vita olyan mérete­ket öltött, hogy a parlament va­lamelyik ülésszakát teljesen en­nek a kérdésnek fogja szentelni. (Tanjug) Üdvözölik a delhi felhívást Sajtóértekezlet a Szövetségi Külügyi Titkárságon „Nagy figyelemmel kísértük a hat állam-, illetve kormányfő delhi találkozóját. Mi már támo­gattuk első felszólításukat, és ennek szellemében kedvezően ér­tékeljük új felhívásukat, vala­mint a nukleáris leszerelésért tett fáradozásukat, mint ahogy min­den ilyen irányú kezdeményezést üdvözlünk” — jelentette ki Velj­­ko Jeglič, a Szövetségi Külügyi Titkárság szóvivője a hazai és külföldi újságíróknak adott saj­tótájékoztatón. Kijelentette: „Ezekért a célo­kért harcol az el nem kötelezet­tek mozgalma is, Jugoszlávia osztja e nézeteket, s ez megnyil­vánult a JSZSZK Elnökségének ú­jévi üzenetében is.” A Jugoszlávia nemzetközi tevé­kenységével kapcsolatos kérdésre Zeljko Jeglič a következő választ adta a szomszédos országok ki­emelkedő személyiségeinek eddigi és küszöbönálló látogatásairól, valamint jugoszláv személyiségek látogatásairól. „Az említett találkozók azok­nak a törekvéseknek a folytatá­sa, amelyek a jószomszédi együtt­működés fejlesztésére, a kapcso­latok fejlesztésére és egy állan­dó nyílt dialógus folytatására irányulnak, hogy így oldódjon meg minden kérdés, amely a szomszédokkal az egymás mellett élés viszonyaiból adódik.” A leszerelési és bizalomerősítő stockholmi értekezlettel kapcso­latos kérdésekre a Szövetségi Kü­l­ügyi Titkárság szóvivője azt válaszolta: „Miután a stockholmi értekez­let eddigi munkája során egyet­értettek az értekezlet szervezési és munka jellegű kérdéseiben, várható, hogy a küszöbönálló ötödik menetben tartalmas és el­mélyült véleménycsere alakul ki a beterjesztett javaslatokról.” Veljko Jeglic válaszolt a Pa­pandreu görög kormányfő felszó­lításával kapcsolatos kérdésre is. Papandreu tanácskozást javasolt, amelyen az atomfegyverek lesze­relésének problémáit vitatnák meg. A szóvivő válasza: „A kiemelkedő személyiségek találkozójának célja, hogy síkra­­szálljanak az atomfegyverek le­szereléséért, a hat ország delhi találkozójáról kiadott felhívás is erről tanúskodik. Elvi álláspont­jainkból kiindulva támogatunk minden építő jellegű kezdemé­­n­yezést, amely hozzájárulhat a leszerelési verseny megakadályo­zásához és a leszerelési tárgya­lásokhoz.” (Tanjug) Súlyos szerencsétlenség a török manővereken A török fegyveres erők vezérka­ra közölte, hogy szerdán az Égei­­tengeren a Tengeri farkas ’85 el­nevezésű hadgyakorlatok kereté­ben elsüllyedt egy hajó és har­minchét katona eltűnt. Csak két holttestet találtak meg, és az öt­­venfőnyi legénységből tizenegyet tudtak mindössze megmenteni. Az eltűntek után tovább kutatnak. A súlyos szerencsétlenséget a térségben már több napja fújó vi­haros erejű szél okozta. A kétéltű jármű öt mérföldre a parttól süly­­lyedt el, harckocsikat szállított a partraszállási gyakorlathoz. (Tan­jug) Lengyel ifjúsági küldöttség Újvidéken Tegnap Újvidéken járt a SZISZ Országos Választmányának vendé­geként hazánkban tartózkodó len­gyel küldöttség. Kazimierz Chrza­­nowski, a lengyel ifjúsági szerve­zet nemzeti tanácsának titkára, Ludwik Kuzynski, az ifjúsági lap fő- és felelős szerkesztője és Ma­rian Gromadski, a lengyel ifjúsá­gi szervezet nemzetközi együtt­működési szakosztályának vezető­je ellátogatott a SZISZ Tartomá­nyi Választmányának székházába. Zlatko Fišer, Jan Hlavati és Margusics Károly elnökségi tagok­kal és Jan Simák szakmunkatárs­sal az ifjúsági szervezetek szerve­zeti felépítéséről, valamint idei munka­tervéről beszélgettek. Ez­után a SZISZ újvidéki választmá­nyának képviselőivel vélemény­­cserét folytattak a Wloclawek lengyel város és Újvidék ifjúsági szervezetei közötti együttműködés­ről. A vendégek megtekintették a Novkabel munkaszervezetet és Új­­vidék nevezetességeit is. B. B. Csád panasza a BT előtt Líbia visszautasította az A Biztonsági Tanács szerda este megszakította a Csád panaszát megvitató ülését. Csád azt állítja, hogy Líbia a köztársaság elnöké­nek és a kormányfő eltávolítására törekszik, az ország északi vidékén széles övezetet megszállt, s beavat­kozik belügyeibe. Az új ülés idő­pontját utólag tűzik ki. A szerda esti ülésen Csád kül­ügyminisztere a panaszt a két or­szág közötti kapcsolat rövid tör­ténetével és azzal az adattal tá­masztotta alá, hogy Líbia még 1973-ban benyomult hazája terü­letére, s elfoglalt 114 000 négyzet­­kilométer területet. Hozzáfűzte, hogy napjainkban Líbia hozzáve­tőleg 550 000 négyzetkilométer terü­letet vont ellenőrzése alá. Líbia képviselője erélyesen el­utasította a csádi miniszter vádjait. Több mint egy évtizede Csád­­ban időszakonként nemcsak a tör­vényes kabinet és a lázadók kor­mányai, hanem a tárgyalások és a háborúzás is váltogatja egymást. Az elmúlt egy évtized világosan megerősítette, hogy sem a legko­molyabb (lagosi), sem a legünne­pélyesebb (Mitterrand és Kadhafi) megállapodás nem kelhet életre a szinte örökösnek tűnő belső meg­oszlás miatt. Bebizonyosodott, hogy a legjobb szándékú kísérletek is, mint ami­lyen az Afrikai Egységszervezet, kudarcra vannak ítélve, egyrészt a belső megoszlás, másrészt pedig az érintett felek jó szándékának, készségének hiánya miatt, hogy a megállapodást alkalmazzák. Csádban mindenféle megoszlás tapasztalható, kezdve az etnikaitól, a vallásitól a politikai és a gazda­sági megoszlásig. Egy részük régi keletű, másik részük újabban ke­letkezett és szították. Az olyan külső közvetítés, amely csak az egyik hadban álló fél támogatásá­ra számított, nem érhetett el si­kert, mert magára haragította a másik csoportot. Az előbbi tényt ,tíz év elteltével senki sem tagad­ ellene felhozott vádakat hatja, s ezért felmerül a kérdés: az első kísérlet után miért nem foly­tatják a közvetítést, mert akkor legalább kiderülne, hogy a kudar­cot a feladat bonyolultsága vagy a közvetítők felkészületlensége, eset­leg egyoldalúsága okozza-e. (Tan­jug) Kedvezőbb légkörben Nem sok eredményt várnak a bécsi tárgyalásoktól A Közép-Európában levő klasz­­szikus fegyverzet csökkentéséről szóló bécsi tárgyalások tegnapi folytatása alkalmából a NATO brüsszeli székhelyén úgy véleked­nek, hogy szinte semmilyen kilá­tás sincs a gyors megállapodásra, noha a tárgyalások jobb politikai légkörben folytatódnak az ameri­kai—szovjet tárgyalások miatt — jelenti a Tanjug. A bécsi tárgyalások új meneté­hez a Varsói Szerződés országai új javaslatot készítettek, jelenti a TASZSZ. Akciók és megtorlás (Folytatás az 1. oldalról) Jon, s felkészüljön Izrael kivonu­lására. Karame damaszkuszi látogatá­sának eredményéről beszámolt Amin Gemayel államfőnek. Más hír szerint egy nyugat-bejrúti nem azonosított csoport tegnap ismét kilenc ágyúgolyót lőtt ki a kereszténylakta Kelet-Bejrútra. A rendőrség közlése szerint nyolcan megsebesültek. WASHINGTON­­ Rabin izraeli véd­erőminiszter tárg­al­t Reagan amerikai e­lnökkel. Utána kijelentette, azzal a benyomással távozik a Fehér Házból, hogy az Egyesült Államok eleget tesz Izrael kérésének, s növeli a jövő évi katonai és gazdasági segélyt. ITanjug)

Next