Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)
1985-04-24 / 112. szám
1985. április 24., szerda MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉSE Astrid Lindgren kapja az idei Zmaj-oklevelet Az idei Zmaj elismerő oklevelet (Vladimir Bogdanovic festőművész alkotása) és Moják Aranka szobrát Astrid Lindgren svéd írónőnek adják át. Az oklevelet első alkalommal kapja külföldi író. A díjátadásra a 28. Zmaj Játékok ünnepélyes megnyitóján, június 4-én kerül sor. Astrid Lindgren ma a világ egyik legjelentősebb és legtermékenyebb írója, aki a gyermekek számára alkot. A 78 éves írónő több mint ötven regénnyel és képeskönyvvel, valamint sok filmforgatókönnyel örvendeztette meg a legkisebbeket. Legismertebb hőse a Hosszúharisnyás Pippi. Kalandjait ötven nyelven olvashatják a gyerekek. Hazánkban 1958-ban jelent meg először Astrid Lindgren egyik regénye — ebben az évben rendezték meg először a Zmai Játékokat is. R. E. A svéd írónő Nem felejtjük el vendégszeretetüket Tizenhárom külföldi egyetemistának átadták az elmúlt tanévben elért tanulmányi eredményért járó díjat A Nemzetközi Tudományi Művelődési és Oktatási Együttműködési Intézet nevében tegnap 13 Újvidéken tanuló külföldi egyetemista átvette az elmúlt tanévben elért tanulmányi eredményért járó díjat. Stevan Garabandic, az intézet titkára hangsúlyozta, hogy az oktatásnak ez a formája nagy mértékben hozzájárult hazánk és a fejlődő országok tudományos, kulturális és egyéb kapcsolatainak a kialakításához. Vajdaság egyetemén 1964-től eddig 1280 külföldi hallgató fejezte be tanulmányait. Ebből 196 tartományi ösztöndíjat élvezett. Az elmúlt 20 év alatt számottevő tapasztalatokat szereztünk ezen a téren, és büszkén mondhatjuk, hogy világszerte őszinte barátokra tettünk szert. Leopold Ngendakuman burundi egyetemista a díjazottak nevében megköszönte az elismerést, és kiemelte, hogy a jövőben is igyekeznek majd igazolni ezt a bizalmat. „Ha visszatérünk hazánkba, nem fogjuk elfelejteni azt, amit itt nyújtottak nekünk” mondta. Végezetül megemlítjük Ephrem Sahlu etiópiai másodéves orvostanhallgatót, aki az elmúlt tanévben 10-es átlaggal fejezte be tanulmányait. Christine Mary Anyait, ugandai egyetemista a mezőgazdasági kar harmadik évén 9,60 átlageredményt ért el. tt Elkötelezetten az oppozíció ellen A VKSZ TB Elnöksége illetékes bizottságának üléséről A VKSZ TB Elnökségének a kultúra eszmekérdéseivel foglalkozó bizottsága ülésezett tegnap Tomislav KETIG elnökletével. Azokról az eszmei elhajlásokról tárgyaltak, amelyek a gazdasági válság mélyülésével egyre inkább nekibátorodva keresik azokat a gyenge pontokat, amelyeken át befolyásolhatják a nyilvánosságot A kultúra az oppozíció érdeklődésének középpontjában áll. Az ülés előkészületei során Zdravko Mamnc vezetésével téziseket dolgozott ki egy erre megbízott munkacsoport, mely tézisek feltérképezik kulturális életünk eszmei áramlatait és vázolják a KSZ-tagok feladatait, melyeknek eleget téve folyamatossá válhat az oppozíció elleni harc. A vitaindítóban elhangzott többek között: a pluralizmust az esztétika területéről egyes művészeit megkísérlik átvinni az eszme terére is. Az „irodalmi” csoportosulások nem mindig az irodalmat, inkább politikai álláspontokat és célokat szem előtt tartva jönnek létre. A művészet elpolitizálódik, és a kritizőr hangnem az uralkodó. Habár a pártdokumentumokban (az AVNOJ-tól kezdve napjainkig) világosan benne foglaltatnak a kommunisták feladatai, mégsem ritka eset, hogy a tagság nem képes gyorsan reagálni az önigazgatás-, szocialista- és forradalomellenes erők kilengéseire. „A Kommunista Szövetség e téren gyakran nem áll történelmi feladata magaslatán, egyesek pedig a tagság soraiból még támogatják is ezeket a jelenségeket, mondván, hogy az „esztétikába” nem kell „beavatkozni”, habár lényegét tekintve nem esztétikáról, hanem politikáról van szó. Mások viszont passzívak, nemcsak az alkotók, hanem a politikai struktúrákhoz tartozók közül is. Korántsem egyezséges a jelenségek megítélése, sőt odáig jutottunk, hogy egyes környezeteket demokratikus, másokat represszív címkével látnak el, aszerint, hogyan vélekednek bizonyos jelenségekről” — áll a tézisekben. A tegnapi ülésen csaknem mindegyik felszólaló foglalkozott többek között az Újvidéken lezajlott IX. írókongresszussal. Stevan Vrebalov szerint a kongresszus jelentősége abban rejlik, hogy lehetővé tette a vélemények szembesítését. Megmutatkozott, az írók erélyesen szembehelyezkednek a dogmatikus bürokrata erőkkel, csakhogy kiderült: liberális, anarcholiberális pozícióból teszik ezt, figyelmeztetett Vrebaiov, majd rátért a Fehér Könyv körüli vitára is. Vrebatov szerint, akik a Fehér Könyv öszszeállítóit „rendőri” módszereik miatt vádolják, elterelik a figyelmet a lényegről, arról, hogy valójában miről is szólnak ezek a „kötetbe” foglalt szövegek. A „gyűjteménybe” senki szövege nem került kiforgatva, eredeti kontextusából kiszakítva és meg nem érdemelten sem. Pero Zubac szerint a pártaktívák hiánya is eszmei tisztázatlanságot okoz művészi körökben. Szerinte a DS írókongresszuson egyes kirohanásoktól eltekintve tanúbizonyságát tették az alkotók annak, hogy támogatják a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság önigazgatási politikáját. Ján Kmet felhívta a tegnapi ülés részvevőinek figyelmét arra, hogy: „anyagaink és a kérdésekhez való hozzáállásunk paranoiában szenvednek”. A fiatalok, ha elolvassák, hallgatják ezeket az „anyagokat” még nagyobb eszmei zűrzavar keletkezik a gondolkodásukban. Eszmei harc, dialógus csak kristálytiszta gondolatokkal lehetséges. Bányai János határozott értékrendszer kidolgozásának az igényével foglalkozott. Mint minden társadalomnak, a szocialista önigazgatásnak is ki kell dolgoznia a maga helytálló értékrendszerét kultúrájában. A Jugoszláv írószövetség IX. kongresszusáról szólva kifejtette, akkor válik indokolttá a metaforikus jelző, mely már az előkészületek során hozzá tapadt, „a remény” kongresszusa, ha a gyakorlatban megoldódnak azok a kérdések, amelyekről ott mint fontosakról szó esett. Művelődéspolitikánknak legfőbb tanulsággal a következő momentum szolgál a kongresszusról: minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megtartsuk, illetve visszaállítsuk az igazi irodalmi értékeknek a méltóságát. Livan Berisavletté kifejtette: mindaddig nem lehet hatékony a pártpolitika, amíg a tagság is nem angazsálja kellő mértékben és kellő módon magát. Az alkotói szabadságról többek között elmondta, nem engedhető meg, hogy ennek ürügyén ellenséges politikai nézetek kifejtését követeljék egyesek. Nincs demokrácia történelmi determináns nélkül. Mivel nem kommunisták kongresszusáról, hanem írókongresszusról volt szó, logikus, hogy a legkülönfélébb vélemények és nézetek jutottak kifejezésre rajta. A kongresszust abból a szempontból, hogy mit eredményezett, majd ezután fogják értékelni az egyesületekben, a Szocialista Szövetségben, a KSZ-alapszervezetekben. A VKSZ TB Elnökségének a kultúra eszmei kérdéseivel foglalkozó bizottsága következő ülésének napirendjén a filmgyártás és színházi életünk szerepel. B. G. Hazánk múltjának és jelenének jelképe Az Ivó Lola Ribar iskolák 13. találkozója Mire ezek a sorok megjelennek, a szabadkai Ivó Lola Ribar Általános Iskola 23 diákból és 4 pedagógusból álló különítménye már Szlavónbródban lesz: itt tartják az Ivó Lola Ribar nevét viselő iskolák 13. baráti találkozóját, amelyre hazánk egész területéről 25 iskola küldi el évről évre képviselőit. Az első találkozót 1973-ban, Ivo Lola Ribar halálának 30. évfordulóján Újvidéken tartották, a szabadkaiak 1977-ben voltak a találkozó házigazdái. Az elmúlt 12 év alatt kialakult a találkozók szokásrendje: a 20— 25 tagú küldöttségek minden évben magukkal visznek valamit az otthon légköréből, így a sok felől érkezett, sok nyelvet beszélő, de közös célok felé törekvő 500—600 részvevő közös műsora nem csupán a barátság, hanem egész hazánk múltjának, jelenének (és egy kicsit a jövőjének is) szimbólumává válik. A találkozók célját legszabatosabban a találkozók bulletinjében fogalmazták meg: „Az Ivó Lola Ribar nevét viselő iskolák egybegyűjtése, azoknak a dicső eszméknek az ápolása, amelyekért Lola küzdött — és amelyekért életét áldozta.. A már említett szokásrendnek megfelelően 15 iskola művelődési, 10 pedigSportműsorral készül, ezenkívül minden iskola elküldi tanulóinak legjobb irodalmi és képzőművészeti pályamunkáit. A szabadkaiak műsorát SÖRÖS Hona állította össze és KRNJASKI BANJEGLAV Angelina zenetanár realizálta. Vele beszélgettünk az indulás előestéjén. — A mi műsorunk címe Vajdaság a forradalomban; zenés irodalmi összeállítás, amely végigkíséri a népfelszabadító mozgalmat szűkebb pátriánkban, a márciusi „forró napoktól”, a megszállókkal és hazai szolgáikkal szemben kibontakozó ellenálláson keresztül a győzelem kivívásáig. Mozgalmi dalokba (köztük a vajdasági brigádok dalaiba) ágyazva dokumentumrészletek hangzanak el és dokumentumhitelességű versrészletek, az események időrendi sorrendjébe állítva. A 23 tagú együttes minden tagja részt vesz a műsorban, amit a műfaji sokoldalúság jellemez: 1, 2 és 3 szólamú (a capella és hangszerkíséretes) énekkari feldolgozásban csendülnek fel a dalok, szólisták és szavalókórus tolmácsolja a prózai és versrészleteket — két nyelven. Műsorunk fináléja — Vojvodina, divna zemljo... — már a győzelem örömének hangján zeng. A győzelmén, amelynek 40. évfordulója ennek a találkozónak a fő mozzanata. Ф Vett már részt korábban is ilyen találkozón? — Igen, tavaly, Gornji Vakufban volt a „tűzkeresztségem”. Az ott szerzett tapasztalatok birtokában indulok az idei találkozóra. Az 500—600 részt vevő tanulót mindig a vendéglátó iskola tanulóinál helyezik el. A vendégek és vendéglátók között nem ritkán olyan barátságok szövődnek, amelyek éveken át tartanak; sokan (a szülők is) személyes kapcsolatot tartanak fenn — és ez a találkozó kevésbé látványos, de emberileg sokkal többet mondó része. Ф Ismertetné az idei találkozó műsorát? — Hétfőn a kora délutáni órákban érkeznek a részvevők Szlavónbródba. Az elhelyezés után, délután 5 órakor nyitják meg ünnepélyesen a találkozót, ezt ismerkedési est követi a vendéglátó iskolában. Kedden délelőtt a várost és nevezetességeit nézzük meg, délután sportversenyek zajlanak, közben a művelődési műsorok főpróbáját tartjuk. Este 7 órakor kezdődik a részvevők ünnepi programja. Szerdán egész napos kirándulásra visznek bennünket Szlavóniába, este a Szlavón bródi hadseregotthonban szórakoztató műsort adnak a találkozó részvevőinek, ugyanekkor a felnőttek is társasesten vesznek részt. A találkozó csütörtökön, a részvevőik nagygyűlésével zárul. Itt fogadjuk el a további találkozók „menetrendjét”, amely az előre megadott javaslat szeriint a következő: jövőre Szarajevó, 1987-ben Veliko Građište, egy évvel később pedig Pula lesz a találkozó színhelye. -sy Krnjajski Banjeglav Angelina Az írástól vissza a mítoszig Ferdinand Kulmer szabadkai kiállítása Kulmer művészetének négy korszakát jól érzékelteti a Képzőművészeti Találkozó egymás melletti kis termeiben látható kiállítás. Opusa a következő korszakokra osztható: az évszakok változásai, mitologikus fázis, természeti és kalligrafikus korszak. A kalligrafikus fázisa az elsők közé tartozik, s így keletkezésének ideje szerint visszafelé haladunk, amikor a kiállítást megtekintjük. Ebben az opusban a kalligrafikus képek, vékony-vastag gördülékeny írásjelek a legszebb barokk-kort idézik fel, könnyedén, fordulatosan, hajlanak a vonalak és a foltok... Parádés fölvonulás ... négylovas hinták, kecses és erőtől duzzadó, büszke, visszatartott folyamatok és menetek ... de lehet másra is asszociálni: fejedelmi kancelláriákból kikerült írásjelek valamilyen pergamenen, melyeket történelmi személyek barokk stílusban szignáltak. Kulmer inspirációja az informel idejéből, a keleti kalligráfiából ered, melyet a nonfiguratív művészeten belül alakított ki, s tökéletes technológiával valósított meg. Finom, selyem felületeken vékony vonalak „cikázása” majd hirtelen kerek foltokká szélesednek és elegánsan vastagodó ritmusokban töltik ki a felületet. Három évtized műve... De egy spirituális és érzéki tartalom vonul végig, ami állandó jellegű és nagy lehetőségeket nyit meg. Kulmer művészeti életünk aktuális fázisait követte és eredetien értelmezte. Az „új művészet” vagy inkább „új kép” legjelentősebb képviselője nálunk a 80-as évek elején. Ez a válogatás antologikus jellegű és az aktuális művészetet időszerű problémákkal köti össze. Mind a négy fázis művészeti vitalitásnak a bizonyítéka. Kulmer a keleti kalligrafikus stílusában nem merevedett meg, hanem „áttelepült” az európai mitológia újabban fölújított világába. Eddig az informer és kalligráfia kettősségében alakította a jel rendszerét. Nem metaforikus és mégis valami imaginárius ragyogást érzünk, agnosztikus, de a létezés feltételeit kutatja. Nehéz eldönteni, hogy szerinte megismerhető-e a világ. Vagy csak elégedjünk meg a mozgással, ami valahová visz? A világ mint világ nem tudjuk, milyen, de alapvető tényezők mégis léteznek mint: brutalitás, mostohaság, lágy kellemesség, fordulatos ügyesség finom édesség (a csurgatott viaszszákra gondolunk a kévéin), mely csalogató és életet ígérő. . Ha tévedünk, akkor ne fogjuk a külső világra a bajok okait. Kulmer ugyanakkor művészetében bizonyítja, hogy a szubjektum az igazi létező, de ez nagy felelősséggel jár, ugyanakkor örömet is jelent. Kulmer festészete által felismerjük, hogy milyen is a világunk ... Egyelőre „rosszul állünk” a világgal. De a művészet valami elasztikus tulajdonságú jelenség, és ebből sok mindez alakulhat ki az igazi élet irányába: a növény, állat, ember és szervetlen világ közötti „tátongó űrt” valami békítse össze. A művészet mint „jóindulat” az ember szolgálatára van, de ebben nehezen hisznek ma. A dialektka értelmében a jóindulat nem létezik gonoszság nélkül, s Kulmer ezt nagyon mélyen átérezte, s az „ősi anyagot” változtatja, új expresszionista módszerrel, a mitológia segítségével elölről kezdi az életet. Drasztikus és hedonisztikus érzelmeket egyesít... A félelem és a jókedv együtt járnak. Kulmer filozófiájában: a lényeg az energia állandó megújulása, a mitologikus korba nyúlik vissza, hogy megtalálja az aktuális kérdésekre a választ. ÁCS József Ferdinand Kulmer alkotása