Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)

1985-04-24 / 112. szám

1985. április 24., szerda MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS­E Astrid Lindgren kapja az idei Zmaj-oklevelet Az idei Zmaj elismerő okleve­let (Vladimir Bogdanovic festőmű­vész alkotása) és Moják Aranka szobrát Astrid Lindgren svéd író­nőnek adják át. Az oklevelet első alkalommal kapja külföldi író. A díjátadásra a 28. Zmaj Játékok ünnepélyes megnyitóján, június 4-én kerül sor. Astrid Lindgren ma a világ egyik legjelentősebb és legtermé­kenyebb írója, aki a gyermekek számára alkot. A 78 éves írónő több mint ötven regénnyel és képeskönyvvel, valamint sok filmforgatókönnyel örvendeztette meg a legkisebbeket. Legismer­tebb hőse a Hosszúharisnyás Pip­­pi. Kalandjait ötven nyelven ol­vashatják a gyerekek. Hazánkban 1958-ban jelent meg először Astrid Lindgren egyik re­génye — ebben az évben rendez­ték meg először a Zmai Játékokat is. R. E. A svéd írónő Nem felejtjük el vendég­szeretetüket Tizenhárom külföldi egyetemistának átadták az elmúlt tan­évben elért tanulmányi eredményért járó díjat A Nemzetközi Tudományi Mű­velődési és Oktatási Együttműkö­dési Intézet nevében tegnap 13 Újvidéken tanuló külföldi egye­temista átvette az elmúlt tanév­ben elért tanulmányi eredmé­nyért járó díjat. Stevan Garabandic, az intézet titkára hangsúlyozta, hogy az ok­tatásnak ez a formája nagy mér­tékben hozzájárult hazánk és a fejlődő országok tudományos, kul­turális és egyéb kapcsolatainak a kialakításához. Vajdaság egyete­mén 1964-től eddig 1280 külföldi hallgató fejezte be tanulmányait. Ebből 196 tartományi ösztöndíjat élvezett. Az elmúlt 20 év alatt számottevő tapasztalatokat szerez­tünk ezen a téren, és büszkén mondhatjuk, hogy világszerte őszinte barátokra tettünk szert. Leopold Ngendakuman burundi egyetemista a díjazottak nevében megköszönte az elismerést, és ki­emelte, hogy a jövőben is igye­keznek majd igazolni ezt a bizal­mat. „Ha visszatérünk hazánkba, nem fogjuk elfelejteni azt, amit itt nyújtottak nekünk” mondta. Végezetül megemlítjük Ephrem Sahlu etiópiai másodéves orvos­tanhallgatót, aki az elmúlt tan­évben 10-es átlaggal fejezte be tanulmányait. Christine Mary Anyait, ugandai egyetemista a mezőgazdasági kar harmadik évén 9,60 átlageredményt ért el. tt Elkötelezetten az oppozíció ellen A VKSZ TB Elnöksége illetékes bizottságának üléséről A VKSZ TB Elnökségének a kultúra eszme­­kérdéseivel fog­lalkozó bizottsága ülésezett tegnap Tomislav KETIG elnökletével. Azokról az eszmei elhajlásokról tárgyaltak, amelyek a gazdasági válság mélyülésével egyre inkább nekibátorodva keresik azokat a gyenge pontokat, amelyeken át befolyásolhatják a nyilvánosságot A kultúra az oppozíció érdek­lődésének középpontjában áll. Az ülés előkészületei során Zdravko Mamn­c vezetésével téziseket dol­gozott ki egy erre megbízott mun­kacsoport, mely tézisek feltérképe­zik kulturális életünk eszmei áram­latait és vázolják a KSZ-tagok feladatait, melyeknek eleget téve folyamatossá válhat az oppozíció elleni harc. A vitaindítóban el­hangzott többek között: a pluraliz­must az esztétika területéről egyes művészeit megkísérlik átvinni az eszme terére is. Az „irodalmi” csoportosulások nem mindig az irodalmat, inkább politikai állás­pontokat és célokat szem előtt tartva jönnek létre. A művészet elpolitizálódik, és a kritizőr hang­nem az uralkodó. Habár a párt­dokumentumokban (az AVNOJ-tól kezdve napjainkig) világosan ben­ne foglaltatnak a kommunisták feladatai, mégsem ritka eset, hogy a tagság nem képes gyorsan rea­gálni az önigazgatás-, szocialista- és forradalomellenes erők kilengé­seire. „A Kommunista Szövetség e téren gyakran nem áll történelmi feladata magaslatán, egyesek pedig a tagság soraiból még támogatják is ezeket a jelenségeket, mondván, hogy az „esztétikába” nem kell „beavatkozni”, habár lényegét te­kintve nem esztétikáról, hanem po­litikáról van szó. Mások viszont passzívak, nemcsak az alkotók, hanem a politikai struktúrákhoz tartozók közül is. Korántsem egyez­séges a jelenségek megítélése, sőt odáig jutottunk, hogy egyes kör­nyezeteket demokratikus, másokat represszív címkével látnak el, asze­rint, hogyan vélekednek bizonyos jelenségekről” — áll a tézisekben. A tegnapi ülésen csaknem mind­egyik felszólaló foglalkozott töb­bek között az Újvidéken lezajlott IX. írókongresszussal. Stevan Vre­­balov szerint a kongresszus jelen­tősége abban rejlik, hogy lehetővé tette a vélemények szembesítését. Megmutatkozott, az írók erélyesen szembehelyezkednek a dogmatikus bürokrata erőkkel, csakhogy kide­rült: liberális, anarcholiberális po­zícióból teszik ezt, figyelmeztetett Vrebaiov, majd rátért a Fehér Könyv körüli vitára is. Vrebatov szerint, akik a Fehér Könyv ösz­­szeállítóit „rendőri” módszereik miatt vádolják, elterelik a figyel­met a lényegről, arról, hogy való­jában miről is szólnak ezek a „kö­tetbe” foglalt szövegek. A „gyűj­teménybe” senki szövege nem ke­rült kiforgatva, eredeti kontextu­sából kiszakítva és meg nem ér­demelten sem. Pero Zubac szerint a pártaktívák hiánya is eszmei tisztázatlanságot okoz művészi körökben. Szerinte a DS írókongresszuson egyes ki­rohanásoktól eltekintve tanúbi­zonyságát tették az alkotók annak, hogy támogatják a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság ön­­igazgatási politikáját. Ján Kmet felhívta a tegnapi ülés részvevőinek figyelmét arra, hogy: „anyagaink és a kérdésekhez való hozzáállásunk paranoiában szenvednek”. A fiatalok, ha elol­vassák, hallgatják ezeket az „anya­gokat” még nagyobb eszmei zűr­zavar keletkezik a gondolkodásuk­ban. Eszmei harc, dialógus csak kristálytiszta gondolatokkal lehet­séges. Bányai János határozott érték­­rendszer kidolgozásának az igé­nyével foglalkozott. Mint minden társadalomnak, a szocialista ön­igazgatásnak is ki kell dolgoznia a maga helytálló értékrendszerét kultúrájában. A Jugoszláv írószö­vetség IX. kongresszusáról szólva kifejtette, akkor válik indokolttá a metaforikus jelző, mely már az előkészületek során hozzá tapadt, „a remény” kongresszusa, ha a gyakorlatban megoldódnak azok a kérdések, amelyekről ott mint fon­tosakról szó esett. Művelődéspoli­tikánknak legfőbb tanulsággal a következő momentum szolgál a kongresszusról: minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megtart­suk, illetve visszaállítsuk az igazi irodalmi értékeknek a méltóságát. Livan Berisavl­­etté kifejtette: mindaddig nem lehet hatékony a pártpolitika, amíg a tagság is nem angazsálja kellő mértékben és kel­lő módon magát. Az alkotói sza­badságról többek között elmondta, nem engedhető meg, hogy ennek ürügyén ellenséges politikai néze­tek kifejtését követeljék egyesek. Nincs demokrácia történelmi de­termináns nélkül. Mivel nem kom­munisták kongresszusáról, hanem írókongresszusról volt szó, logikus, hogy a legkülönfélébb vélemények és nézetek jutottak kifejezésre rajta. A kongresszust abból a szem­pontból, hogy mit eredményezett, majd ezután fogják értékelni az egyesületekben, a Szocialista Szö­vetségben, a KSZ-alapszervezetek­ben. A VKSZ TB Elnökségének a kultúra eszmei kérdéseivel foglal­kozó bizottsága következő ülésének napirendjén a filmgyártás és szín­házi életünk szerepel. B. G. Hazánk múltjának és jelenének jelképe Az Ivó Lola Ribar iskolák 13. találkozója Mire ezek a sorok megjelennek, a szabadkai Ivó Lola Ribar Általános Iskola 23 diákból és 4 pedagógusból álló különítménye már Szlavónbródban lesz: itt tartják az Ivó Lola Ribar nevét vi­selő iskolák 13. baráti találkozóját, amelyre hazánk egész terü­letéről 25 iskola küldi el évről évre képviselőit. Az első találko­zót 1973-ban, Ivo Lola Ribar halálának 30. évfordulóján Újvidé­ken tartották, a szabadkaiak 1977-ben voltak a találkozó házi­gazdái. Az elmúlt 12 év alatt kialakult a találkozók szokásrendje: a 20— 25 tagú küldöttségek minden év­ben magukkal visznek valamit az otthon légköréből, így a sok felől érkezett, sok nyelvet beszélő, de közös célok felé törekvő 500—600 részvevő közös műsora nem csu­pán a barátság, hanem egész ha­zánk múltjának, jelenének (és egy kicsit a jövőjének is) szimbólu­mává válik. A találkozók célját legszabato­­sabban a találkozók bulletinjében fogalmazták meg: „Az Ivó Lola Ribar nevét viselő iskolák egybe­gyűjtése, azoknak a dicső eszmék­nek az ápolása, amelyekért Lola küzdött — és amelyekért életét áldozta.. A már említett szokásrendnek megfelelően 15 iskola művelődési, 10 pedig­­Sportműsorral készül, ezenkívül minden iskola elküldi tanulóinak legjobb irodalmi és képzőművészeti pályamunkáit. A szabadkaiak műsorát SÖRÖS Ho­na állította össze és KRNJASKI BANJEGLAV Angelina zenetanár realizálta. Vele beszélgettünk az indulás előestéjén. — A mi műsorunk címe Vaj­daság a forradalomban; zenés iro­dalmi összeállítás, amely végig­kíséri a népfelszabadító mozgal­mat szűkebb pátriánkban, a már­ciusi „forró napoktól”, a meg­szállókkal és hazai szolgáikkal szemben kibontakozó ellenálláson keresztül a győzelem kivívásáig. Mozgalmi dalokba (köztük a vaj­dasági brigádok dalaiba) ágyazva dokumentumrészletek hangzanak el és dokumentumhitelességű vers­részletek, az események időrendi sorrendjébe állítva. A 23 tagú együttes minden tagja részt vesz a műsorban, amit a műfaji sok­oldalúság jellemez: 1, 2 és 3 szó­­lamú (a capella és hangszerkísé­­retes) énekkari feldolgozásban csendülnek fel a dalok, szólisták és szavalókórus tolmácsolja a pró­zai és versrészleteket — két nyel­ven. Műsorunk fináléja — Voj­vodina, divna zemljo... — már a győzelem örömének hangján zeng. A győzelmén, amelynek 40. év­fordulója ennek a találkozónak a fő mozzanata. Ф Vett már részt korábban is ilyen találkozón? — Igen, tavaly, Gornji Vakuf­­ban volt a „tűzkeresztségem”. Az ott szerzett tapasztalatok birtoká­ban indulok az idei találkozóra. Az 500—600 részt vevő tanulót min­dig a vendéglátó iskola tanulói­nál helyezik el. A vendégek és vendéglátók között nem ritkán olyan barátságok szövődnek, ame­lyek éveken át tartanak; sokan (a szülők is) személyes kapcsola­tot tartanak fenn — és ez a ta­lálkozó kevésbé látványos, de em­berileg sokkal többet mondó ré­sze. Ф Ismertetné az idei találkozó műsorát? — Hétfőn a kora délutáni órák­ban érkeznek a részvevők Szla­­vónbródba. Az elhelyezés után, délután 5 órakor nyitják meg ün­nepélyesen a találkozót, ezt ismer­kedési est követi a vendéglátó is­kolában. Kedden délelőtt a várost és nevezetességeit nézzük meg, délután sportversenyek zajlanak, közben a művelődési műsorok fő­próbáját tartjuk. Este 7 órakor kezdődik a részvevők ünnepi prog­ramja. Szerdán egész napos kirán­dulásra visznek bennünket Szlavó­niába, este a Szlavón­ bródi hadse­­regotthonban szórakoztató műsort adnak a találkozó részvevőinek, ugyanekkor a felnőttek is társas­­esten vesznek részt. A találkozó csütörtökön, a részvevőik nagy­gyűlésével zárul. Itt fogadjuk el a további találkozók „menetrend­jét”, amely az előre megadott ja­vaslat szeriint a következő: jövőre Szarajevó, 1987-ben Veliko Gra­­đište, egy évvel később pedig Pula lesz a találkozó színhelye. -sy Krnjajski Banjeglav Angelina Az írástól vissza a mítoszig Ferdinand Kulmer szabadkai kiállítása Kulmer művészetének négy kor­szakát jól érzékelteti a Képző­­művészeti Találkozó egymás mel­letti kis termeiben látható kiál­lítás. Opusa a következő korsza­kokra osztható: az évszakok vál­tozásai, mitologikus fázis, ter­mészeti és kalligrafikus korszak. A kalligrafikus fázisa az elsők közé tartozik, s így keletkezésé­nek ideje szerint visszafelé hala­dunk, amikor a kiállítást megte­kintjük. Ebben az opusban a kal­ligrafikus képek, vékony-vastag gördülékeny írásjelek a legszebb barokk-kort idézik fel, könnye­dén, fordulatosan, hajlanak a vo­nalak és a foltok... Parádés föl­vonulás ... négylovas hinták, ke­cses és erőtől duzzadó, büszke, visszatartott folyamatok és mene­tek ... de lehet másra is asszo­ciálni: fejedelmi kancelláriákból kikerült írásjelek valamilyen per­gamenen, melyeket történelmi sze­mélyek barokk stílusban szignál­tak. Kulmer inspirációja az in­­formel idejéből, a keleti kalligrá­fiából ered, melyet a nonfigura­tív művészeten belül alakított ki, s tökéletes technológiával valósí­tott meg. Finom, selyem felülete­ken vékony vonalak „cikázása” majd hirtelen kerek foltokká szé­lesednek és elegánsan vastagodó ritmusokban töltik ki a felületet. Három évtized műve... De egy spirituális és érzéki tartalom vo­nul végig, ami állandó jellegű és nagy lehetőségeket nyit meg. Kul­mer művészeti életünk aktuális fázisait követte és eredetien ér­telmezte. Az „új művészet” vagy inkább „új kép” legjelentősebb képviselője nálunk a 80-as évek elején. Ez a válogatás antologi­­kus jellegű és az aktuális művé­szetet időszerű problémákkal köti össze. Mind a négy fázis művé­szeti vitalitásnak a bizonyítéka. Kulmer a keleti kalligrafikus stílusában nem merevedett meg, hanem „áttelepült” az európai mi­tológia újabban fölújított világá­ba. Eddig az informer és kallig­ráfia kettősségében alakította a jel rendszerét. Nem metaforikus és mégis valami imaginárius ra­gyogást érzünk, agnosztikus, de a létezés feltételeit kutatja. Nehéz eldönteni, hogy szerinte megis­­merhető-e a világ. Vagy csak elé­gedjünk meg a mozgással, ami valahová visz? A világ mint vi­lág nem tudjuk, milyen, de alap­vető tényezők mégis léteznek mint: brutalitás, mostohaság, lágy kellemesség, fordulatos ügyesség finom édesség (a csurgatott viasz­­szákra gondolunk a kévéin), mely csalogató és életet ígérő. . Ha tévedünk, akkor ne fogjuk a külső világra a bajok okait. Kul­mer ugyanakkor művészetében bi­zonyítja, hogy a szubjektum az igazi létező, de ez nagy felelős­séggel jár, ugyanakkor örömet is jelent. Kulmer festészete által felismerjük, hogy milyen is a vi­lágunk ... Egyelőre „rosszul ál­­lünk” a világgal. De a művészet valami elasztikus tulajdonságú jelenség, és ebből sok mindez alakulhat ki az igazi élet irányá­ba: a növény, állat, ember és szervetlen világ közötti „tátongó űrt” valami békítse össze. A mű­vészet mint „jóindulat” az em­ber szolgálatára van, de ebben nehezen hisznek ma. A dialekt­­ka értelmében a jóindulat nem létezik gonoszság nélkül, s Kul­mer ezt nagyon mélyen átérezte, s az „ősi anyagot” változtatja, új expresszionista módszerrel, a mi­tológia segítségével elölről kezdi az életet. Drasztikus és hedonisztikus ér­zelmeket egyesít... A félelem és a jókedv együtt járnak. Kulmer filozófiájában: a lényeg az ener­gia állandó megújulása, a mito­logikus korba nyúlik vissza, hogy megtalálja az aktuális kérdésekre a választ. ÁCS József Ferdinand Kulmer alkotása

Next