Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)
1985-04-24 / 112. szám
1985. április 24., szerda ÁLLATVILÁG | Felújítják az elefántversenyeket Az elefántszelídítésnek régi hagyománya van Vietnam soknemzetiségű körzetében, a Központi Fennsíkon. A hatalmas testű, erős állatok nemcsak a munkában segítik az embert, amikor terhet vontatnak, erdőt irtanak, hanem kedvesen behemót játszótársak is. Ezek a viszonylag könnyen szelídíthető, meglehetősen jámbor lények vadászatokon, sőt versenyeken is részt vesznek Az elefántverseny ősi szórakozás, amely egy időre feledésbe merült, de a legutóbbi holdújévi ünnepségeken ismét megrendezték, s mondani senk kell — óriási sikere volt! A starthelyet már napokkal a verseny kezdete előtt előkészítik. A versenyzők nehéz dzsungelterepen több ezer méteres tévét tesznek meg. Az elefántok mindegyike több száz kiló súlyú farönköt húz maga után. Valamennyi állat hátán ott ül a mamát, az elefánt irányítója. A mahut öltözéke csupán egy ágyékkötő, de a fölszerelése már jóval gazdagabb. Oldalán nádból font kosarat hord, amelyben bozótvágó kést és — serkentő céllal — bételborsot tart. A késsel nyesi le az útban levő növényeket, liánokat, az elefántot pedig hosszú, hajlékony bambuszpálcával tereli. Amikor jelt adnak az indulásra, a különben lassú járású elefántok a nézők lekés kiáltozása, a dobok, a gongok vad ricsaja közepette sebes ügetésbe kezdenek. A kijelölt célpontot elsőnek elérő elefánt megtisztelő címet kap. ..lovasa”, a mahut pedig bronz- vagy ezüstszobrot, esetleg egy rég szép brokálszövetet. Miután az utolsó elcsigázott állat is beporoszkál a célba, megkezdődik a lakoma. Helyezésre való tekintet nélkül valamennyi behemót versenyző bőséges ..prémiumot.” kap — olyan elefántnak való — ínyencfalatokból, mint a cukornád levele vagy a banánfa-csemete. A manutok borral, roston sült pecsenyével és gyümölccsel megrakott tálak mellett vitatják meg a verseny izgalmas eseményeit. (VNY) Hamarosan kipusztulnak a kenguruk? Az ausztráliai Új-Dél-Wales állam hatóságai megtiltották a kenguruk vadászatát. A döntésre a természetvédők tiltakozása nyomán került sor. Ugyanezek azt is követelik, hogy a vadászati tilalmat terjesszék ki a földrész-állart többi szövetségi államára is, mert — mint megállapították — a kenguruk eddigi 12 milliós létszáma most már 8 millióra apadt A terv ellenzői azzal érvelnek, hogy a létszámot nem a vadászok, hanem a szárazság apasztotta le, és hamarosan, újabb esőzések után az állatok száma ismét növekedni fog. Új-Dél-Walesben tavaly a kenguruállomány 40 százalékkal csökkent, de más áramokban ilyen nagyarányú csökkenés nem figyelhető meg. A farmerok azonban továbbra is kártékony állatként bánnak a kenguruval, rendszeresen irtják, sőt egyes cégek a bőre és húsa miatt is vadásszák ezerszámra. Az állatvédők szerint hamarosan úgy kipusztulnak, mint a koalamackók, ha nem helyezik őket szigorú védelem alá. (Widnokregi) MAGYAR SZÓ RIP KIRBY RÉGÍtSZKEDIK (7.) SZERZŐ: JOHN PRENTICE KIRBY CSOPORTU6 hajnalban ötmű te INDULT.. Hn elindultok: űzök a szélhámosok: / MONTE. ADUNK NEKIK E&Y Kié FORT azután utánuk: EREDÜNK... LEGALÁBB NYOMOT НЛСУМАК MO&UK HTON ŰZ АКЛНУЗбyryyy m a KERESNEK Rejtélyek a szívinfarktus közi Hagyományos és újkeletű kockázati tényezők Gelsenkirchen, Maritim Szálló, délelőtt fél tíz. A 211-es szobában csöng a telefon. Hosszú ideig csöng. De senki sem veszi fel a hallgatót. A 211-es szobában Günter Stoll színész lakott. Előző este közölte, hogy fél tízkor keltsék. Röviddel tíz óra előtt kinyolták a szobáját. Günter Stoll felhúzott lábakkal feküdt az ágyban, a jobb kezét a mellére szorította. Az arca halványszürke, az ajka kékes volt Günter Stollt halva találták Szívinfarktus, állapította meg az orvos. Günter "Stollhoz hasonlóan évente 350 000 ember hal meg az NSZK-ban. 1948-ban, amikor még nagy volt a nyomorúság, nem vol elég élelem, az embereknek nem volt rendes ruhájuk, s rossz volt a fűtés, mindössze 2600-an haltak meg infarktusban. Ebből levonhatjuk a következtetést: minél jobban megy nekünk, annál rosszabbul megy a szívünknek. Azaz: egyes kockázati tényezőket mi magunk produkálunk életmódunkkal. Itt van először is a dohányzás Az Egészségügyi Világszervezet számára készült tanulmányban olvasható: „Hatszorosára nő a szívinfarktus veszélye azoknál, akik naponta több mint húsz cigarettát szívnak, szemben a nemdohányzókkal. A nikotin miatt felgyorsul a szívverés. A szívnek több oxigénre van szüksége, a vér folyékonysága csökken, és ezzel akadályozza az oxigén továbbítását. A nikotin károsítja az ereket, és előmozdítja az arterioszklerózist.” Túlsúly: az NSZK ban minden második felnőtt túlsúlyos. A németeknek 1948 ban napi 1700 kalóriával kellett megelégedniük, napjainkban az átlagfogyasztás 3000 kalória. Az alkoholfogyasztás az ötszörösére, a zsírfogyasztás több mint kétszeresére növekedett. A túlsúly növeli a szív vér- és oxigénszükségletét. Egy ötévi vizsgálaton alapuló holland tanulmány kimutatta, hogy az infarktusok 81 százaléka túlsúlyos férfiaknál következett be. A szeretet hiánya is gyilkolhat Mozgáshiány: 1700 londoni köztisztviselő életformájának tanulmányozásából kiderült, hogy azok a férfiak, akik ülő munkájuk ellensúlyozásául sportolnak, 70 százalékkal kevésbé infarktusveszélyeztetettek, mint azok, akik lusták mozogni. Ha kikapcsoljuk ezeket a veszélyeztető tényezőket, tehát egyáltalán nem vagy csak keveset dohányzunk, ésszerűen étkezünk és eleget mozgunk, mintegy 40 százalékkal csökkentjük a szívinfarktus elszenvedésének veszélyét. A fennmaradó 60 százalék azonban bizonyítja, hogy egymagában azoknak a kockázati tényezőknek a megszüntetése, amelyekért magunk vagyunk felelősek, nem szavatolja az infarktus fölötti győzelmet. A negyedik tényező, a stressz ellen alig tudunk védekezni. Amikor napjainkban már hároméves gyermekeknél is kimutathatók azterioszklerotikus elváltozások a szívkoszorúerekben, akkor nem tehetjük ezért felelőssé a nikotint vagy a mozgáshiányt, hanem sokkal inkább a szeretet hiányát. Ki tudja, hányszor szorult össze a szívünk elhagyatottságunkban, hányszor kerültek görcsös állapotba szívkoszorúereink. S ami érvényes a fiatalokra, sokkal inkább érvényes az öregekre. Két San Franciscó-i szívspecialista, dr. Meyer Friedman és dr. Ray Rosenman, aki már sok ezer szívbeteget kezelt, megállapította, hogy betegei többségénél a hagyományos kockázati tényezők egyike sem szerepelt. Nagy részük nem volt kövér, több mint egyharmaduk nem dohányzott, több mint kétharmaduknak kielégítő volt a vérnyomása, és a legtöbben első szívrohamuk előtt fizikailag aktívak voltak. Egyikük sem származott olyan családból, amelyben ez a betegség krónikus volt. A két kutató viszont más egybehangzásokat talált. Ezek az arckifejezésre, a beszéd tempójára, bizonyos gesztusokra és testmozgásra vonatkoztak. Följegyezték, mi az, ami betegeiken — bankigazgatók, rendőrök, kézművesek, fémipari munkások köztisztviselők — különösen feltűnt nekik. Például, hogy ujjhegyeikkel az asztallapon dobogtak, arckifejezésük kényszeredett volt, és mindig arra törekedtek, hogy percre pontosak legyenek. A teljesítménykényszer veszélye A két orvos világosan látta hogy mindezek a megnyilvánulások állandó feszültséget rejtenek. Azokat az embereket, akikre illettek a fenti jelzések, A-típusúaknak nevezték el. A többieket, akik nyugodtabban élték életüket, B-típusú megjelöléssel illették. Az A-típus legfőbb jellegzetességei: Mindig időhiányban szenved, mindig pontos akar lenni. Képtelen nyugodtan ülni és tétlen maradni. Gyakrabban jár és gyorsabban eszik mint mások. Gyakran több dologgal foglalkozik egyidejűleg. Gesztusokkal ad hangsúlyt kijelentéseinek, idegesen dobol ujjaival az asztalon. Kemény a nevetése. Gyakran szorítja ökölbe a kezét. Könnyen válik izgatottá, nagyra törő, a szakmai érdeklődésen alig terjed túl a kíváncsisága Elrejti igazi érzéseit. Türelmetlen, nem tud várni! Elméletük alátámasztása Friedman és Rosenman 3000 fiatal, szemmel láthatóan egészséges férfit interjúvolt meg Kaliforniában. Törekvéseik, szakmai elkötelezettségük és magánéletük alakítása alapján a tesztszemélyeket az A- vagy B-típusba sorolták. A megkérdezettek egészségi állapotát évtizedeken át ellenőrizték. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. Már nyolc és fél év után kétszer annyi A-típusú kísérleti személy szenvedett el szívinfarktust, mint B-típusú. Emellett a hagyományos kockázatok, a nagy vérnyomás, a nikotin és a túlsúly mindkét csoportban egyformán szerepeltek. Rosenman és Friedman kutatási eredményei jogos kételyeket ébresztettek abban a vonatkozásban, hogy a szívinfarktustól elsősorban, illetve csak a hagyományos kockázatok szenvedő alanyai a veszélyeztetettek. Ma már föltételezzük, hogy sok, látszólag meggyőző kísérleti eredmény csak a fizikailag mérhető tényezőkre támaszkodott, és figyelmen kívül hagyta a lelki, írmgartartási jellegzetességeket. Az orvostudomány újabb kockázati tényezőt fedezett föl: „a túlzott versengést” (excessive competitive drive). A legtöbb orvos meggyőződése ma már, hogy a teljesítménykényszer, a kapkodó sietség, a türelmetlenség, az agresszivitás és a nyugtalanság erősebben támadja a szívet, mint bármelyik hagyományos kockázati tényező. (Bunte) PORTYA------