Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)
1985-04-25 / 113. szám
11 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1985. április 25., csütörtök Ők is jóravaló, okos gyerekek Homogén vagy vegyes tagozatokat — Átfogó intézkedésekre van szükség — A cigánygyerekek oktatásának időszerű kérdései Tartományunk általános iskoláiba több mint 2200 cigánygyerek jár. Felkarolásukra, oktatásukra egyre nagyobb figyelmet fordítanak, eredmények is születtek, de sok helyen a megoldatlan problémák sokasága hátráltatja a munkát.. Előítéletek, anyagiak, tanerő, tankönyvek, tapasztalat hiánya, a gyerekek általában rossz anyaga és szociális helyzete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy eléggé szerények az eddigi eredmények. Apatinban nemrég tanácskozásra gyűltek össze 27 vajdasági község és a tartományipedagógiai intézetek, valamint az általános iskolák és a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya oktatásügyi szakosztályának képviselői, hogy a cigánygyerekek oktatásának időszerű kérdéseiről tárgyaljanak. A tanácskozás részvevői számos adattal bizonyították, hogy társadalmunk egyik fontos kérdéséről van szó, melynek számos vetülete van, megoldása nem tűr halasztást. Csakis hatékony szociális nevelési és oktatási intézkedésekkel lehet elmozdulni a holtpontról. Akik nem járnak óvodába Köztudomású, hogy a cigánygyerekek általában rossz feltételek között nevelkednek, nehéz körülmények között élnek. Általában a településeken kívül laknak, ahol se út, se víz, se villany nincs. Adatok bizonyítják, hogy például Gomboson az iskolás gyerekek szüleinek mindössze 3 százaléka, az apatini községben 12 százaléka van munkaviszonyban, de máshol sem sokkal jobb a helyzet. Legtöbben alkalmi munkából, esetleg napszámból élnek igen szűkös körülmények között. A családok zömében együtt vannak ha szülők, nagyszülők, dédszülők, gyerekek, néha még a rokonság is. A gyerekek többségének kezébe talán sohase kerül játék, meséskönyv, és mivel nagy többségük nem jár óvodába, nem is csoda hogy emiatt és a korábban felsorolt okok miatt már iskolába induláskor jókora, legtöbbször behozhatatlan hátrányban vannak. Az elmúlt iskolaévben Vajdaságban csak 39 cigánygyerek járt óvodába. Pedig éppen az apatini tapasztalatok mutatják, hogy ennek milyen nagy a jelentősége. Az Apatin mellett levő Újtelepen 1700 cigány él. Három évvel ezelőtt nyitották meg az óvodát. Kezdetben csak négy gyerek járt, most pedig 40-en játszanak, énekelnek, tanulnak a két óvónő felügyelete alatt. Azokat a gyerekeket, akik egy évig jártak óvodába, és ezután ültek be az iskolapadba, öszsze sem lehet hasonlítani azokkal, akik nem jártak óvodába. Megtanulták a szerrbhorvát nyelvet, kialakultak munkaszokásaik, szokásukká vált a rendszeres tisztálkodás. Az eredmény szembeötlő, ezt a szép és jó példát másoknak is követni kelene. Homogén vagy vegyes tagozatok a jobbak Az apatini tanácskozáson arról is sok szó esett, hogy az általános iskolákban homogén vagy vegyes tagozatokon kell-e oktatni a cigány gyerekeket. Mindkét változatnak voltak szószólói, azzal érvelve, hogy a homogén osztályban nagyobb a cigány diákok munkakedve, könnyebben affirmálódnak a jobbak, kisebb a lemorzsolódás. Köztudomású, hogy a cigánygyerekek jó része sohasem fejezi be a nyolcadik osztályt. Sokan közülük már az első vagy a harmadik, esetleg az ötödik osztály után abbahagyják a tanulást. Habár e téren valamelyest javult a helyzet, az adatok még mindig lesújtóak. Az ötödik osztály után például az elmúlt iskolaévben a diákok 16 százaléka nem tanult tovább. Szintén az elműnt iskolaévben a diákoknak mindössze 2,6 százaléka ért el kitűnő tanulmányi eredményt, legtöbbjük (24,2 százalékuk) jó eredménnyel végezte el az osztályt. Tehát majdnem mindegyik cigánygyerek hátára veszi az iskolatáskát, elindul az iskolába, de csak kevesen jutnak el a nyolcadik osztályig. Apatinban e téren is valami érdekes, új történék. Amióta ugyanis homogén osztályokba járnak, azóta kevesebben maradnak fel, sőt ebben az iskolaévben két nyolcadik osztály végzős diákjai ballagnak majd a Marko Zrenjanin Általános Iskolából. Milorad Bakic igazgató éppen a homogén osztályokka magyarázza a Viszonylag jó eredményt. Ezzel kapcsolatban a tanácskozás részvevői abban maradtak, hogy az úgynevezett apatini kísérlettel kapcsolatban további felmérésekre, kutatásokra van még szükség. A szülők szociális anyagi helyzetének javítása, a gyerekekről való fokozottabb társadalmi gondoskodás nélkül nehezen hihető, hogy belátható időn belül jelentősebb eredményeket érhetnek el a cigánygyerekek oktatása terén. Több helyen azonban a könynyebb megoldást választják. A cigánygyerekeket speciális iskolába küldik, mondván, hogy csak azt tudják befejezni. Az iskolák egy részében a cigánygyerekekkel foglalkozó pedagógusok munkáját nem értékelik kellőképpen. A jelenlegi helyzet megváltoztatása szükségessé teszi a tartományi és a község szociális- és gyermekvédelmi, valamint oktatásügyi érdekközösségek, pedagógiai intézetek szorosabb együttműködését. KŐVÁRI Árpád Az Apatin mellett levő újtelepi óvodások. (ZÁMBÓ Illés felvétele) Képekben megjelenített múlt A szabadkai Városi Könyvtárban szerteágazóbb dinamikusabb élet vette kezdetét. Ennek az előremutató és felfrissült művelődésterjesztésnek egyik színfoltja Ivica Bešlić kiállítása. A földművescsaládból származó autodidakta festő 1977 óta foglalkozik komolyabban festészettel. Eddig két önálló kiállítása volt: egyik Bajmokon, a másik Szabadkán. Közös tárlatokon rendszeresen vesz részt. Festészete bizonyos szociális jelleggel is bír. Életképei, falusi és tanyai motívumai közvetlen fűződnek a Bajmok környéki parasztság múltjához. Így mondhatjuk, hogy témáit a származásból meríti. Olajjal üvegre festve mintegy dokumentumként örökíti meg azokat a ma már bontásra ítélt tanyákat, faluvégi kis házakat, amelyekben a földmunkásság élt. De nem idegen számára a tájfestészet sem, amely eltéphetetlen összetevője e vidék természetvilágának. Ezt a valóságábrázolást egyrészt a naiv festészet eszmeiségében, anyagszerűségében, másrészt a naturalizmus formanyelvével oldja meg. Alkotásai nem zsánerképek. Nem célja a föld népének hazug vagy eszményi bemutatása. Nyugodt hangulatot árasztó képein a hideg és a meleg színek új tartalmi értéket kapnak, mert mondanivalóját amá a formákkal, mind a színekkel igyekszik kifejezni. Festészete őszinte valóságábrázolás, amely a múltból ered, de egyben a jövőbe is utal, mert ezzel emléket állít a népi életnek és építészetnek, oly módon, hogy azt a maga természeti környezetéből nem szakította ki. Mondanivalóját a színek és a belső formák tartalmi kiemelésével fejezi ki. Festészetében kifejezett hangsúlyt kapott a szín, a vonal és a forma. Ennek segítségével viszi üveglapjára az egyéni megfogalmazású, festőiséggel és vidékszeretettel telített témáit. A festészet számára egy olyan produktum, amellyel nemcsak kifejez, megörökít, hanem képzelettel átalakít, jellemez. Ebből származóan alkotói képzelete sajátos és eredeti. Kiállítása képekből felépített képrendszer, egy egységbe öszszevont téma. Bennük fennállnak a valóság összefüggései, amelyben a bemutatás új funkciót is kapott. Voltaiképpen innen jutott tovább egy egyszerű zsánerbemutatásnál. Ivica Bešlić formannyelvét egyrészt köthetjük a naiv festészet stílusához, de inkább a múltbeli valóság ábrázolásához áll közel. Alkotói tevékenységének valódi értéke is ebből fakad, ebben rejlik. GYERMÁN Tibor BELGRÁDI BEMUTATÓK Nagy horderejű művészi tett A Borisz Godunov újra a Nemzeti Színház műsorán A fővárosi kulturális életnek vitathatatlanul egyik legjelentősebb eseménye Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának nemrégi bemutatója volt. A néhány éve nagy anyagi és személyzeti nehézségekkel küzdő operaháznak sikerült felülkerekednie az akadályokon, miután saját erejéből kettős szereposztásban és új színpadi köntösben színre vitte Muszorgszkij remekét. A szerzője szerint zenés népdráma bőven nyújt alkalmat az intim magánjelenetek és a széles tömegtablók szembeállítására. Mladen Sabljić rendező és munkatársai, Vladimir Marenić színpad- és Ljiljana Dragovir jelmeztervező érzésünk szerint inkább a kettő kiegyensúlyozására törekedett, sikerrel. A koncepcióban azonban akadt egy melléfogás is. Dramaturgiaitag ugyanis indokolatlan a koronázási és a cellajelenet sorrendjének fölcserélése. Az előadásban néhány szembeötlő elem hívja magára a figyelmet. A proszcéniumot és a színpadot elválasztó függöny betöltötte, ,,iránytű" szerepét, a nézőt még egy-egy kép megszólalása előtt elkalauzolja az orosz, illetve a lengyel földre. A díszletek és a jelmezek bősége szokatlan volt, a „haladó” operarendezési elv gyakorlati eredményeként sivár és üres színpadra edzett látószerveinknek. A másik „szokatlanság” a mű teljes, vagyis tíz képből álló eredeti változatának a színpadra állítása volt. Ily módon a zenedráma időtartamban már-már Wagneri méreteket öltött (az előadás négy órát tartott), s a vezénylő Oskar Dánon jó tempóvételeinek hála, mégsem tűnt hosszúnak. A produkció fő erőssége a mindig homogénül hangzó kórus volt, amit gyermekkar egészített ki. Kifejező erejük csúcsát a zárókép, a Kromy melletti erdőjelenetben érték el. Ezen az esten (a dalmű harmadik előadásán) Franjo Petrucanec zágrábi vendégművész alakította a hálás és színészi szempontból rendkívül igényes címszerepet. Szögezzük le: kissé világos színű, magas basszusával adósunk maradt a koronázási jelenetben. Később, legyőzve talán saját megihletettségét, mind jobban uralni kezdte a színt, és vokális meg színészi szempontból megfelelő eszközöket talált a lelkiismeretfurdalástól gyötört cár megrajzolásához. Sorsának közvetlen irányítói az alattomos Sujszkij herceg és az agg krónikás, Pimen, Predrag Profié, illetve Aleksandar Djokić tolmácsolásában, az est másik két hiteles figurája volt, Grigorijt, a későbbi Dimitrij cárevicset, Zvonimir Kmnete énekelte, eléggé telt hangon, Breda Kalef Mariája (Xenia dajkáját is énekelte ezen az esten), színpadilag jól kidolgozott figura, énekesi szempontból viszont kissé kopottnak tűnt. Nebojša Maričić Rangoni szerepében eléggé fakó volt. A maga nemében nagyszerű karakterfigurákat keltettek életre Variam és Miszail szökött szerzetesekként Dusan Popovic és a veterán Stjepan Andrašević; szívszaggatóan szólt hozzánk a falu balgájának éneke Ilija Nikolic tenorinóján; megkapóak voltak Xenia és Fjodor figurái Svetlana. Bojcevic és a gyermek Aleksandar Nikolé személyében. Habár kísért a múlt emléke — ennek az operaháznak, a Borisz, Miroslav Cangalovictyal a címszerepben, parádés előadása volt, mellyel beutazták egész Európát — és az összehasonlítások elkerülhetetlenek, a belgrádiak új produkciója nagy horderejű művészi tett. FÜLÖP György A büntetés nem használ Az iskolakerülés egyre kifejezettéül probléma Becse községben Becse község területén úgyszólván minden feltétel megvan ahhoz, hogy a gyerekek meghatározott idő alatt 15 éves korukig elvégezzék az általános iskola nyolcadik osztályát. Mégis évről évre nő a hiányos általános iskolai végzettségű fiatalok, vagy ahogyan gyűjtőnéven nevezi őket a hivatalos statisztika, az írástudatlanok száma. Az 1981. évi népszámlálás adatai, amelyek szerint több mint ezer volt a 30 évesnél fiatalabb írástudatlan, megdöbbenést váltottak ki. Számottevő előrehaladás azonban még a felnőttképzésben sem történt. A munkásegyetem felnőttképző tagozataira egyre kevesebben iratkoznak be. Az emberek a pénzkereséssel, a megélhetéssel vannak elfoglalva, nincs idejük a tanulásra. Az általános iskola elvégzése egyébként sem biztosít közvetlen előrehaladást a munkahelyen. Közvetlent nem, de az általános iskolai végzettség köztudomásban egyik előfeltétele a szakmai továbbképzésnek. A felnőttképzés terén az idén egy újítással próbálkoztak a szervezők. A klasszikus oktatási mód helyett megszervezték az esti iskolás felnőttek felkészítését és vizsgáztatását. Ilyen körülmények között az előadások látogatása nem kötelező, csak az a lényeg, hogy a vizsgán tudja az előírt anyagot a jelölt. Ily módon remélhetőleg többen érdeklődnek majd a felnőttképzés iránt. Térjünk azonban vissza eredeti témánkhoz, annak a boncolgatásához, hogy miért nem végzik el idejében a fiatalok az általános iskola nyolc osztályát. Ezt a kérdést nemrégiben a becsei I. helyi közösség küldöttsége is felvetette. A küldötteket a községi szabálysértési bíróság tavalyi tevékenységéről szóló jelentés késztette gondolkodásra. A jelentésből ugyanis kiderült, hogy az 1982/83- as tanévben 269 feljelentés érkezett olyan gyermekek szülei ellen, akik nem jártak rendszeresen iskolába. Az 1983/81-es tanévben 111 volt a nyilvántartott iskolakerülők száma, az idén viszont csak március 15-éig már 130 iskolakerülő gyermek szülője ellen érkezett feljelentés a szabálysértési bíróhoz. Az oktatási-nevelési törvény 366. szakasza alapján a szabálysértési bíró 5000-től 20 000 dinárig terjedő pénzbüntetést, illetve 30 napig terjedő elzárást róhat ki azokra a szülőkre, akiknek a gyermekei nem járnak rendszeresen iskolába. Ezt mondja a törvény, de mit mutat a gyakorlat? A községi szabálysértési bíróság vezetőjének, Boško MILOVÁNOVNAK szavaiból kiderül, hogy ilyen esetekben bizony nincs könnyű dolga a bírónak. A gyerekek többsége ugyanis igen súlyos szociális helyzetben levő családokból kerül ki, ahol a kilátásba helyezett pénzbüntetés vagy a kenyérkereső elzárása csak tovább súlyosbítja a család anyagi helyzetét. Vannak azután olyan esetek is, amikor a kiskorú gyermek is egyheti napszámmal megkeresi a büntetés összegét, így azután a szülők is könnyen nyugtáznak: inkább keressen, mint tanuljon a gyerek. Az ilyen hozzáállásnak viszont, nem vitás, később mindenképpen a gyerek issza meg a levét. Mindent összevetve tehát a represszív intézkedés, a büntetés több okból sem használ. A hangsúlyt mindenképpen a megelőző intézkedésekre kell helyezni. Az iskolákból érkező jelentések ugyan arról számolnak be, hogy az osztályfőnökök vagy osztálytanítók minden hónapban felkeresik az iskolakerülő tanulók szüleit, sőt a helyi közösségek illetékes bizottságaival is felveszik a kapcsolatot, nem nagy eredménnyel, így azután, élve a törvény adta lehetőséggel, megteszik a feljelentést a községi szabálysértési bírónál. A probléma viszont, láthatjuk, sokkal összetettebb annál, érintsem hogy osztályfőnök—szabálysértési bíró vonalon megoldható lenne. A társadalmi-politikai tényezők (beleértve a helyi közösséget és a szociális védelmi központot is) összefogására van szükség, és sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a cigányok helyzetének, mivel az iskolakerülő gyerekek nagy hányada épp a cigánycsaládokból kerül ki. A szórványos próbálkozások ellenére ugyanis a községben még nemigen volt olyan átfogó akció, amellyel sikerült volna tömegesebben felölelni az iskolaköteles cigánygyerekeket, és még mindig ritkaságszámba megy azoknak a száma, akik elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, és még ritkább azoké, akik középiskolában, főiskolán vagy egyetemen folytatják tanulmányaikat. A községi képviselő-testület küldöttei ezért habár tudomásul vették az I. helyi közösség küldöttsége észrevételére tett hivatalos magyarázatot, nincsenek megelégedve a helyzettel. Akciót követelnek, amelyben a lehető legpontosabban meghatározzák valamennyi tényező feladatát és a határidőket is, mert szerintünk ez az egyedüli módoa a probléma átfogó megoldásának. LAJBER György