Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)

1985-04-25 / 113. szám

11 MŰVELŐDÉS MAGYAR SZÓ 1985. április 25., csütörtök Ők is jórav­aló, okos gyerekek Homogén vagy vegyes tagozatokat — Átfogó intézkedésekre van szükség — A cigány­gyerekek oktatásának időszerű kérdései Tartományunk általános isko­láiba több mint 2200 cigánygye­rek jár. Felkarolásukra, oktatásuk­ra egyre nagyobb figyelmet for­dítanak, eredmények is születtek, de sok helyen a megoldatlan prob­lémák sokasága hátráltatja a mun­kát.. Előítéletek, anyagiak, tanerő, tankönyvek, tapasztalat hiánya, a gyerekek általában rossz anyaga és szociális helyzete is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy eléggé szerények az­ eddigi eredmények. Apatinban nemrég tanácskozásra gyűltek össze 27 vajdasági község és a tartományi­pedagógiai inté­zetek, valamint az általános iskolák és a Szocialista Szövetség Tarto­mányi Választmánya oktatásügyi szakosztályának képviselői, hogy a cigánygyerekek oktatásának idő­szerű kérdéseiről tárgyaljanak. A tanácskozás részvevői számos adattal bizonyították, hogy társa­dalmunk egyik fontos kérdéséről van szó, melynek számos vetülete van, megoldása nem tűr halasz­tást. Csakis hatékony szociális ne­velési és oktatási intézkedésekkel lehet elmozdulni a holtpontról. Akik nem járnak óvodába Köztudomású, hogy a cigány­­gyerekek általában rossz feltéte­lek között nevelkednek, nehéz körülmények között élnek. Álta­lában a településeken kívül laknak, ahol se út, se víz, se villany nincs. Adatok bizonyítják, hogy például Gomboson az iskolás gyerekek szüleinek mindössze 3 százaléka, az apatini községben 12 százalé­­ka van munkaviszonyban, de más­hol sem sokkal jobb a helyzet. Legtöbben alkalmi munkából, esetleg napszámból élnek igen szűkös körülmények között. A családok zömében együtt vannak ha szülők, nagyszülők, dédszülők, gyerekek, néha még a rokonság is. A gyerekek többségének kezébe talán sohase kerül játék, mesés­­könyv, és mivel nagy többségük nem jár óvodába, nem is csoda hogy emiatt és a korábban felso­rolt okok miatt már iskolába in­duláskor jókora, legtöbbször be­hozhatatlan hátrányban vannak. Az elmúlt iskolaévben Vajda­ságban csak 39 cigánygyerek járt óvodába. Pedig éppen az apatini tapasztalatok mutatják, hogy en­nek milyen nagy a jelentősége. Az Apatin mellett levő Újtelepen 1700 cigány él. Három évvel ezelőtt nyitották meg az óvodát. Kezdet­ben csak négy gyerek járt, most pedig 40-en játszanak, énekelnek, tanulnak a két óvónő felügyelete alatt. Azokat a gyerekeket, akik egy évig jártak óvodába, és ez­után ültek be az iskolapadba, ösz­­sze sem lehet hasonlítani azokkal, akik nem jártak óvodába. Megta­nulták a szerrbhorvát nyelvet, ki­alakultak munkaszokásaik, szoká­sukká vált a rendszeres tisztálko­dás. Az eredmény szembeötlő, ezt a szép és jó példát másoknak is követni kel­ene. Homogén vagy vegyes tagozatok a jobbak Az apatini tanácskozáson arról is sok szó esett, hogy az általá­nos iskolákban homogén vagy ve­gyes tagozatokon kell-e ok­tatni a cigány gyerekeket. Mindkét válto­zatnak voltak szószólói, azzal ér­velve, hogy a homogén osztályban nagyobb a cigány diákok munka­kedve, könnyebben affirmálódnak a jobbak, kisebb a lemorzsolódás. Köztudomású, hogy a cigánygye­rekek jó része sohasem fejezi be a nyolcadik osztályt. Sokan közü­lük már az első vagy a harma­dik, esetleg az ötödik osztály után abbahagyják a tanulást. Habár e téren valamelyest javult a hely­zet, az adatok még mindig lesúj­­tóak. Az ötödik osztály után pél­dául az elmúlt iskolaévben a diá­kok 16 százaléka nem tanult to­vább. Szintén az elműn­t iskola­évben a diákoknak mindössze 2,6 százaléka ért el kitűnő tanulmá­nyi eredményt, legtöbbjük (24,2 százalékuk) jó eredménnyel vé­gezte el az osztályt. Tehát majdnem mindegyik ci­gánygyerek hátára veszi az isko­latáskát, elindul az iskolába, de csak kevesen jutnak el a nyolca­dik osztályig. Apatinban e téren is valami érdekes, új történék. Amióta ugyanis homogén osztá­lyokba járnak, azóta kevesebben maradnak fel, sőt ebben az isko­laévben két nyolcadik osztály vég­zős diákjai ballagnak majd a Mar­­ko Zrenjanin Általános Iskolából. Milorad Bakic igazgató éppen a homogén osztályokka­ magyarázza a Viszonylag jó eredményt. Ezzel kapcsolatban a tanácskozás rész­vevői abban maradtak, hogy az úgynevezett apatini kísérlettel kap­csolatban további felmérésekre, kutatásokra van még szükség. A szülők szociális anyagi hely­zetének javítása, a gyerekekről való fokozottabb társadalmi gon­doskodás nélkül nehezen hihető, hogy belátható időn belül jelen­tősebb eredményeket érhetnek el a cigánygyerekek oktatása terén. Több helyen azonban a köny­­nyebb megoldást választják. A ci­gánygyerekeket speciális iskolába küldik, mondván, hogy csak azt tudják befejezni. Az iskolák egy részében a cigánygyerekekkel foglalkozó pedagógusok munkáját nem értékelik kellőképpen. A jelen­legi helyzet megváltoztatása szük­ségessé teszi a tartományi és a község szociális- és gyermekvé­delmi, valamint oktatásügyi ér­dekközösségek, pedagógiai intéze­tek szorosabb együttműködését. KŐVÁRI Árpád Az Apatin mellett levő újtelepi óvodások. (ZÁMBÓ Illés felvétele) Képekben megjelenített múlt A szabadkai Városi Könyvtár­ban szerteágazóbb dinamikusabb élet vette kezdetét. Ennek az előre­mutató és felfrissült művelődés­­terjesztésnek egyik színfoltja Ivica Bešlić kiállítása. A földművescsa­­ládból származó autodidakta fes­tő 1977 óta foglalkozik komolyab­ban festészettel. Eddig két önálló kiállítása volt: egyik Bajmokon, a másik Szabadkán. Közös tárlato­kon rendszeresen vesz részt. Festészete bizonyos szociális jel­leggel is bír. Életképei, falusi és tanyai motívumai közvetlen fűződ­nek a Bajmok környéki parasztság múltjához. Így mondhatjuk, hogy témáit a származásból meríti. Olaj­jal üvegre festve mintegy doku­mentumként örökíti meg azokat a ma már bontásra ítélt tanyákat, faluvégi kis házakat, amelyekben a földmunkásság élt. De nem idegen számára a táj­festészet sem, amely eltéphetetlen összetevője e vidék természetvilágának. Ezt a valóság­­ábrázolást egyrészt a naiv festészet eszmeiségében, anyagszerűségében, másrészt a naturalizmus forma­nyel­vével oldja meg. Alkotásai nem zsánerképek. Nem célja a föld népének hazug vagy eszményi bemutatása. Nyugodt hangulatot árasztó képein a hideg és a meleg színek új tartalmi értéket kapnak, mert mondanivalóját amá a for­mákkal, mind a színekkel igyekszik kifejezni. Festészete őszinte való­ságábrázolás, amely a múltból ered, de egyben a jövőbe is utal, mert ezzel emléket állít a népi életnek és építészetnek, oly mó­don, hogy azt a maga természeti környezetéből nem szakította ki. Mondanivalóját a színek és a belső formák tartalmi kiemelésével fejezi ki. Festészetében kifejezett hangsúlyt kapott a szín, a vonal és a forma. Ennek segítségével viszi üveglapjára az egyéni megfogal­mazású, festőiséggel és vidékszere­tettel telített témáit. A festészet számára egy olyan produktum, amellyel nemcsak kife­jez, megörökít, hanem képzelettel átalakít, jellemez. Ebből szárma­zóan alkotói képzelete sajátos és eredeti. Kiállítása képekből felépí­tett képrendszer, egy egységbe ösz­­szevont téma. Bennük fennállnak a valóság összefüggései, amelyben a bemutatás új funkciót is kapott. Voltaiképpen innen jutott tovább egy egyszerű zsánerbemutatásnál. Ivica Bešlić formannyelvét egyrészt köthetjük a naiv festészet stílusá­hoz, de inkább a múltbeli valóság ábrázolásához áll közel. Alkotói te­vékenységének valódi ért­éke is eb­ből fakad, ebben rejlik. GYERMÁN Tibor BELGRÁDI BEMUTATÓK Nagy horderejű művészi tett A Borisz Godunov újra a Nemzeti Színház műsorán A fővárosi kulturális életnek vitathatatlanul egyik legjelentő­sebb eseménye Muszorgszkij Bo­risz Godunov című operájának nemrégi bemutatója volt. A né­hány éve nagy anyagi és sze­mélyzeti nehézségekkel küzdő operaháznak sikerült felülkere­kednie az akadályokon, miután saját erejéből kettős szereposz­tásban és új színpadi köntösben színre vitte Muszorgszkij reme­két. A szerzője szerint zenés nép­dráma bőven nyújt alkalmat az intim magánjelenetek és a széles tömegtablók szembeállítására. Mladen Sabljić rendező és mun­katársai, Vladimir Marenić szín­pad- és Ljiljana Dragovir jel­meztervező érzésünk szerint in­kább a kettő kiegyensúlyozására törekedett, sikerrel. A koncepció­ban azonban akadt egy melléfo­gás is. Dramaturgiaitag ugyanis indokolatlan a koronázási és a cellajelenet sorrendjének fölcse­rélése. Az előadásban néhány szembeötlő elem hívja magára a figyelmet. A proszcéniumot és a színpadot elválasztó függöny be­töltötte, ,,iránytű" szerepét, a né­zőt még egy-egy kép megszólalá­sa előtt elkalauzolja az orosz, il­letve a lengyel földre. A díszletek és a jelmezek bősége szokatlan volt, a „haladó” operarendezési elv gyakorlati eredményeként si­vár és üres színpadra edzett lá­tószerveinknek. A másik „szokatlanság” a mű teljes, vagyis tíz képből álló ere­deti változatának a színpadra ál­lítása volt. Ily módon a zene­dráma időtartamban már-már Wagneri méreteket öltött (az elő­adás négy órát tartott), s a ve­zénylő Oskar Dánon jó tempó­vételeinek hála, mégsem tűnt hosszúnak. A produkció fő erős­sége a mindig homogénül hang­zó kórus volt, amit gyermekkar egészített ki. Kifejező er­ejük csú­csát a zárókép, a Kromy mellet­ti erdőjelenetben érték el. Ezen az esten (a dalmű harma­dik előadásán) Franjo Petrucanec zágrábi vendégművész alakította a hálás és színészi szempontból rendkívül igényes címszerepet. Szögezzük le: kissé világos szí­nű, magas basszusával adósunk maradt a koronázási jelenetben. Később, legyőzve talán saját meg­­ihletettségét, mind jobban uralni kezdte a színt, és vokális meg színészi szempontból megfelelő eszközöket talált a lelkiismeret­­furdalástól gyötört cár megrajzo­lásához. Sorsának közvetlen irá­nyítói az alattomos Sujszkij her­ceg és az agg krónikás, Pimen, Predrag Profié, illetve Aleksan­­dar Djokić tolmácsolásában, az est másik két hiteles figurája volt, Grigorijt, a későbbi Dimitrij cá­­revicset, Zvonimir Kmnete éne­kelte, eléggé telt hangon, Breda Kalef Mariája (Xenia dajkáját is énekelte ezen az esten), színpa­­dilag jól kidolgozott figura, éne­kesi szempontból viszont kissé kopottnak tűnt. Nebojša Maričić Rangoni szerepében eléggé fakó volt. A maga nemében nagyszerű karakterfigurákat keltettek életre Variam és Miszail szökött szerze­tesekként Dusan Popovic és a veterán Stjepan Andrašević; szív­­szaggatóan szólt hozzánk a falu balgájának éneke Ilija Nikolic tenorinóján; megkapóak voltak Xenia és Fjodor figurái Svetlana. Bojcevic és a gyermek Aleksan­­dar Nikolé személyében. Habár kísért a múlt emléke — ennek az operaháznak, a Borisz, Miroslav Cangalovictyal a cím­szerepben, parádés előadása volt, mellyel beutazták egész Európát — és az összehasonlítások elke­rülhetetlenek, a belgrádiak új produkciója nagy horderejű mű­vészi tett. FÜLÖP György A büntetés nem használ Az iskolakerülés egyre kifejezettéül­ probléma Becse községben Becse község területén úgyszól­ván minden feltétel megvan ah­hoz, hogy a gyerekek meghatá­rozott idő alatt 15 éves korukig elvégezzék az általános iskola nyolcadik osztályát. Mégis évről évre nő a hiányos általános isko­lai végzettségű fiatalok, vagy aho­gyan gyűjtőnéven nevezi őket a hivatalos statisztika, az írástudat­lanok száma. Az 1981. évi nép­­számlálás adatai, amelyek sze­rint több mint ezer volt a 30 évesnél fiatalabb írástudatlan, megdöbbenést váltottak ki. Szá­mottevő előrehaladás azonban még a felnőttképzésben sem tör­tént. A munkásegyetem felnőtt­képző tagozataira egyre keveseb­­­ben iratkoznak be. Az emberek a pénzkereséssel, a megélhetéssel vannak elfoglalva, nincs idejük a tanulásra. Az általános iskola elvégzése egyébként sem biztosít közvetlen előrehaladást a munka­helyen. Közvetlent nem, de az általános iskolai végzettség köz­­tudomásban egyik előfeltétele a szakmai továbbképzésnek. A felnőttképzés terén az idén egy újítással próbálkoztak a szer­vezők. A klasszikus oktatási mód helyett megszervezték az esti is­kolás felnőttek felkészítését és vizsgáztatását. Ilyen körülmények között az előadások látogatása nem kötelező, csak az a lényeg, hogy a vizsgán tudja az előírt anyagot a jelölt. Ily módon re­mélhetőleg többen érdeklődnek majd a felnőttképzés iránt. Térjünk azonban vissza eredeti témánkhoz, annak a boncolgatá­sához, hogy miért nem végzik el idejében a fiatalok az általános iskola nyolc osztályát. Ezt a kér­dést nemrégiben a becsei I. helyi közösség küldöttsége is felvetette. A küldötteket a községi szabály­sértési bíróság tavalyi tevékeny­ségéről szóló jelentés késztette gondolkodásra. A jelentésből ugyanis kiderült, hogy az 1982/83- as tanévben 269 feljelentés érke­zett olyan gyermekek szülei ellen, akik nem jártak rendszeresen is­kolába. Az 1983/81-es tanévben 111 volt a nyilvántartott iskola­kerülők száma, az idén viszont csak március 15-éig már 130 is­kolakerülő gyermek szülője ellen érkezett feljelentés a szabálysér­tési bíróhoz. Az oktatási-nevelési törvény 366. szakasza alapján a szabálysértési bíró 5000-től 20 000 dinárig terjedő pénzbüntetést, illetve 30 napig terjedő elzárást róhat ki azokra a szülőkre, akiknek a gyermekei nem járnak rendszeresen isko­lába. Ezt mondja a törvény, de mit mutat a gyakorlat? A községi szabálysértési bíróság vezetőjének, Boško MI­LOVÁNOVNAK szavai­ból kiderül, hogy ilyen esetekben bizony nincs könnyű dolga a bí­rónak. A gyerekek többsége ugyanis igen súlyos szociális hely­zetben levő családokból kerül ki, ahol a kilátásba helyezett pénz­­büntetés vagy a kenyérkereső el­zárása csak tovább súlyosbítja a család anyagi helyzetét. Vannak azután olyan esetek is, amikor a kiskorú gyermek is egyheti nap­számmal megkeresi a büntetés összegét, így azután a szülők is könnyen nyugtáznak: inkább ke­ressen, mint tanuljon a gyerek. Az ilyen hozzáállásnak viszont, nem vitás, később mindenképpen a gyerek issza meg a levét. Mindent összevetve tehát a represszív intézkedés, a büntetés több okból sem használ. A hang­súlyt mindenképpen a megelőző intézkedésekre kell helyezni. Az iskolákból érkező jelentések ugyan arról számolnak be, hogy az osz­tályfőnökök vagy osztálytanítók minden hónapban felkeresik az iskolakerülő tanulók szüleit, sőt a helyi közösségek illetékes bizott­ságaival is felveszik a kapcsola­tot, nem nagy eredménnyel, így azután, élve a törvény adta lehe­tőséggel, megteszik a feljelentést a községi szabálysértési bírónál. A probléma viszont, láthatjuk, sokkal összetettebb annál, ér­int­sem hogy osztályfőnök—szabály­sértési bíró vonalon megoldható lenne. A társadalmi-politikai té­nyezők (beleértve a helyi közös­séget és a szociális védelmi köz­pontot is) összefogására van szük­ség, és sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a cigányok helyze­tének, mivel az iskolakerülő gyerekek nagy hányada épp a cigánycsaládokból kerül ki. A szórványos próbálkozások ellené­re ugyanis a községben még nem­igen volt olyan átfogó akció, amellyel sikerült volna tömege­sebben felölelni az iskolaköteles cigánygyerekeket, és még mindig ritkaságszámba megy azoknak a száma, akik elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, és még ritkább azoké, akik középiskolá­ban, főiskolán vagy egyetemen folytatják tanulmányaikat. A községi képviselő-testület küldöttei ezért habár tudomásul vették az I. helyi közösség kül­döttsége észrevételére tett hivata­los magyarázatot, nincsenek meg­elégedve a helyzettel. Akciót kö­vetelnek, amelyben a lehető leg­pontosabban meghatározzák vala­mennyi tényező feladatát és a határidőket is, mert szerintünk ez az egyedüli módoa a probléma át­fogó megoldásának. LAJBER György

Next