Magyar Szó, 1985. április (42. évfolyam, 104-117. szám)

1985-04-28 / 116. szám

XLII. évf., 116. (13619.) szám 1985. április 28., vasárnap Ára 30 dinár Megfontoltan és felelősségteljesen A JSZSZK Elnöksége a külföldi látogatásokról Veselin Djuranovic vezetésével ülést tartott a JSZSZK Elnöksége és megvitatta a hazánk idei évi nemzetközi tevékenységével össze­függő­­kérdéseket, ennek kapcsán a külföldi látogatások és találkozók programját és annak megvalósu­lását. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a látogatásoknak összhangban kell lenniük hazánk államérdekei­vel, politikai és gazdasági szükség­leteivel. Noha erre a problémára már többször i­s figyelmeztettek, a gya­korlatban mégis fogyatékosságok és következetlenség tapasztalható, ami a megállapított politika tel­jesítését illeti. Ez azt jelenti, hogy túl sok a külföldi látogatás, és ez nem áll mindig arányban orszá­gunk tényleges szükségleteivel. Ezek a fogyatékosságok minden szinten megfigyelhetők,­­valameny­nyi társadalmi, politikai és gazda­sági szervezetben és közösségben, kezdve a föderációtól a köztársasá­gokon és tartományokon keresztül egészen a társult munkáig. Emiatt kiváltképpen napjaink­ban, amikor a gazdasági stabilizá­ciós program megvalósításán fá­radozunk, fokozni kell hazánk nemzetközi tevékenysége vala­mennyi szubjektumának felelőssé­gét és a látogatásokat általában társadalmunk és külön-külön min­den szervezet és közösség tényle­ges szükségleteinek keretei közé kell szorítani, külpolitikánk elvei­ből és céljaiból kimúlva. Ez sem­miként sem jelentheti a társadal­mi és önigazgatási szubjektumok kezének megkötését, amelyek kül­politikánk és külgazdasági kapcso­lataink alapvető céljainak teljesí­tésén és érdekeinek valóra váltá­sán munkálkodnak. (Tanjug) Kiállta az első u­tok­át Ellentétes vélemények a készülő devizagazdálkodási tör­vényről — Alaptalan-e az exportőrök félelme? — Csök­­kenhet-e a kivitel iránti érdekeltség? Két véglet között ingadozott a gazdaság képviselőinek első hiva­talos reagálása a készülő devizatörvényről. Voltak akik tapsoltak, hogy igen, ez kell, erre vár a társult munka, mások viszont alapjai­ban rossznak minősítették, mert megszakítja a szoros kapcsolatot a termelői láncban, csökkenti a kivitel iránti érdekeltséget, egyszó­val, az exporteredményeket is­. A devizatörvény, amely a jelenlegi áldatlan helyzeten kíván változtatni, nem aratott osztatlan sikert a gazdaságban. Annál inkább furcsa ez, mint a­ jelenlegivel már nagyon régóta, azt is mondhatnánk meghozatalá­nak pillanatától, nem ért egyet a gazdaság, arra hivatkozva, hogy sok rosszna­k, nehézségnek az oko­zója. Fölösleges most ismételgetni mindazt, amiről már annyiszor hallhattunk különösen az utóbbi két három évben. S most mindezt mintha elfelejtették volna, a Ju­goszláv Gazdasági Kamarában a héten megtartott nyilvános vitán, gyakran következtethettünk a fel­szólalásokból, még ez a jelenlegi is jobb annál amit kínál a szövet­ségi kormány. Lesz-e a tőzsdén mindig elég deviza? Mi az ami olyan nagyon meg­ijesztette a gazdaságot? Mint vár­ható is volt, elsősorban az expor­tőrök vitatták el a rendelkezések helyességét. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat: megszűnnek a de­vizafolyószámlák, az exportőrök csak úgy mint a gazdaság többi ága a devizatőzsdén lesz kénytelen megvásárolni a nélkülözhetetlen és a terv szerint is idei eredmé­nyek alapján kiszámított­ deviza­­összeget. S mi történik akkor, ha nem lesz éppen abban a pillanat­ban valuta a tőzsdén, amikor szüksége van rá az exportőrnek? Márpedig nem lesz — állította Igor Vrlola, a Szlovén Vasművek vezérigazgatója — mert csökkenni fog a kivitel. Ezzel beismerte azt is, hogy kizárólag csak a deviza­szerzés (mert ez számtalan előnyt szavatolt) ösztönözte kivitelre a termelőket. Ezek után már nem a devizáért kell harcolniuk, hanem a megvásárlási jogokért. Nem győznek majd ennek ügyében ki­lincselni a szövetségi szerveknél. Mindegy, hogy az elosztási köz­pont hol lesz a kamarában, a kor­mányban vagy másutt. A törvény hibáinak keresői szerint nem vál­toztat a lényegen az, hogy meg­szűnik a külgazdasági érdekközös­ség, ahol az újratermelési szükség­leteket, a devizajogokat meghatá­rozták, ha az egész procedúra ma­rad, csak másik házba költözik. Még a jelenleginél is nagyobb lesz az adminisztrálás, a centraliz­mus. A társult munkának hatáskö­réből teljesen átveszi a devizabe­vétel iránti felelősséget a bank, amely félő — hangsúlyozták töb­ben is —, hogy engedve a helyi hatalmasok befolyásának annak adja a devizát, akinek az illetéke­seknél a „legjobban áll a szénája". Azon sem csodálkoznék, ha a mi devizánkat, melyre nekünk van jo­gunk — mondta Dragutin KOSO­­VAC az Energoinvest igazgatója — másnak adnák el. Nem osztható a gazdaság exportőrökre és a hazai piacra termelőkre Többen tehát, most amikor a de­vizaszámla megszüntetésének ve­szélyét érzik közeledni, nagyvona­lúan úgy nyilatkoztak, hogy az lé­nyegében egy szükséges rossz (most már nem hivatkoztak alkot­mányos és önigazgatási jogokra, mint azon kimerítő egyezkedések során amikor e megszüntetés le­hetőségéről folyt a vita), s csak a biztonságot szavatolta a számok­ra. Ha lesz biztonság a tőzsdén, akkor nincs senkinek oka vissza­sírni a számlát. A másik érdekes mozzanata az elhangzott véleményeknek, hogy egész sor olyan rendelkezést vet­tek védelembe, amelyek a jelenle­gi devizagazdálkodási rendszernek a kinövése, amelyre még a közel­múltig olyan sokat panaszkodtak. Ez most az együttműködés, a de­vizabevétel érdekében történő e­sz­­köztársítás kezdeti eredményeit egyszeriben megsemmisíti. Mert miért is kényszerülne például a nyersanyagtermelő — szerintük — eszköztársításra az exportőrökkel, amikor az új rendszerben minden nehézség nélkül, a kasszán meg­veheti a devizát. És még kockáz­­tania sem kell. Elpattan tehát egy fontos láncszem, amelyet olyan nehéz volt megteremteni. Ennek (Folytatása a 1. oldalon) Ronald Reagan amerikai elnök kijelentette, hogy „szívesen” talál­kozna Gorbacsovval. Ha a szovjet vezető a jelzések­­szerint szeptem­berben valóban New Yorkba utaz­na, hogy beszédet mondjon az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, akkor­­ „összehangolhatja programját ez­zel a látogatással”. A szovjet—ame­rikai csúcstalálkozónak — Reagan szerint — a nyílt véleménycserét és a jobb, kölcsönös megértést kellene szolgálnia. Az amerikai elnöknek ez a kije­lentése NSZK-beli, nagy-britanniai, francia, olasz, kadanai és japán újságírók jelenlétében hangzott el. Azokról az országokról van szó te­hát, amelyek az USA-val együtt részt vesznek a május 2-a és 4-e között Bonnban megtartandó nyu­gati gazdasági csúcsértekezleten. Az interjút a Die Welt című bonni napilap közli tegnapi számában. Reagan nem volt hajlandó kom­­mentárt fűzni küszöbönálló NSZK- beli látogatásához, illetőleg ahhoz, hogy ellátogat a második világ­­háborús német katonai temetőbe. (Folytatása a 2. oldalon) WASHINGTONI KEZDEMÉNYEZÉS Reagan elnök szívesen találkozna Gorbacsovval Folytatják a Pershing II. típusú rakéták telepítését - Botránnyá fajul a boitburgi koszo­rúzás? — A németeken kívül senki sem helyesli az amerikai elnök szándékát A szenátus Bitburg ellen Az amerikai szenátus ICO tagja közül 80 fogadta el azt a határozatot, amely kéri Reagan elnököt, hogy a jövő hónap 5-én kezdődő NSZK- beli látogatása során ne ke­resse fel a bitburgi katona­­temetőt, ahol 47 SS-tiszt földi maradványai nyugsza­nak. A Robert Doyle, a szená­tus republikánus többségé­nek vezetője által beterjesz­tett határozat kéri az el­nököt, Bitburg helyett láto­gasson el olyan helyre amely a „demokratikus Né­metországot jelképezi". Az amerikai kormánynak le kell rónia kegyeletét az ártatlan polgári személyek iránt, to­vábbá az amerikai katonái­ és a szövetségesek katonái ezrei iránt, akik a fasizmus áldozatai lettek. (AP) Mennyire indokolt a kötelező magáneszköz-hozzá­­járulás a társadalmi lakásépítésben? (9. oldal) • Változékony, száraz idő Mai számunkból: ф Nem lesz többé „Ingyenlakás”? ф Mit ígér a szakirányú oktatás megismételt reformja? Interjú Vojislav Arsenijevictyel, a Tartományi Szak­irányú Oktatási Önigazgatási Érdekközösség titkárával (15. oldal) Időjárásjelentésünk a 17. oldalon Palics várja a jubileumi nagygyűlés részvevőit A munka ünnepe alkalmából Radovan Vlatkovic mond beszédet Palics és egész Szabadka várja a május elsejei, vajdasági köz­ponti ünnepi rendezvény részve­vőit, akiknek száma minden bi­zonnyal több tízezer lesz. A für­dőhelyen úgyszólván minden ké­szen áll a rendkívül gazdag ün­nepi műsor lebonyolítására és a sok-sok vendég fogadására. A szép sétányok és az egész tele­pülés ünnepi köntösbe öltözik, hogy méltó vendéglátója legyen az április 30-ától május 5-éig tar­tó ünneplésnek. A hazánk felszabadításának, to­vábbá a fasizmus feletti győze­lem, az egységes szakszervezetek megalakításának negyvenedik, va­lamint az önigazgatás bevezetésé­nek harmincötödik évfordulója jegyében megrendezésre kerülő ünnepség legjelentősebb rendez­vénye az ünnepi nagygyűlés lesz amelyen Radovan Vlatkovic, a JSZSZK E­lökségének alelnöke mond beszédet. A nagygyűlés a palicsi parkban a tóparton fel­állított díszemelvénynél lesz 10.331 órakor. Azt megelőzően a sza­badkai művelődési egyesületek népitánc-csoportjai Palics-szerte bemutatót tartanak nemzeteink és nemzetiségeink táncaiból és dalai­ból, majd a nagygyűlés népi tánc­­csokorral fejeződik be. Az ünne­pi rendezvénysorozat keretében tíz sportágban és sportüdülési ágban szerveznek tornákat és ver­senyeket, többnyire nemzetközi jellegűeket. A Népi Technika szakosztályai is bemutatót ren­deznek a tóparton. A szervezők ingyenes közleke­désről, jó falatokról és a fel­soroltakon kívül még sok más szórakoztató műsorról is gondos­kodtak. Szabadka dolgozóin és polgárain kívül látogatókat várnak a kör­nyékbeli helységekből, s mintegy 120 vendéget hívtak meg a fö­deráció és köztársaság, valamint Kosovó legmagasabb rangú szer­veiből a vonzónak ígérkező ren­dezvényekre. V. I. SZÁNDÉK ÉS NEM LEHETŐSÉG Felhívás a katonai tömbök megszüntetésére Húsz évvel meghosszabbították a Versói Szerződés érvényességét A Varsói Szerződés érvényessé­gét további húsz évvel meghosszab­bították, ezenfelül további tíz évig érvényben marad, ha a tagorszá­gok valamelyike nem kér másmi­lyen megoldást. Aláírva a katonai tömb érvényességének meghosszab­bításáról szóló jegyzőkönyvet, a tagországok, akárcsak 30 eszten­dővel ezelőtt, megismételték, hogy síkraszállnak mind tulajdon szö­vetségi rendszerük, mind a NATO feloszlatásáért, és mindkét blokk fegyvereinek leszereléséért. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pohárköszöntőjében a fentieket inkább mint szádékot, s nem mint reális lehetőséget emle­­gette. Hozzátette, hogy a NATO- nak nem volt és nincs is szándé­kában megszűnni, s ez a kelet­­urópai szövetségeseket a Varsói Szerződés további megszilárdításá­ra készteti. Rámutatva arra, hogy a jelen­legi szövevényes nemzetközi hely­zetből csakis az összes államok kölcsönös párbeszéde révén lehet olyanformán kijutni, hogy az em­beriség elkerülje a nukleáris ka­tasztrófát. Gorbacsov a követke­zőképpen fogalmazott: ha folyta­tódnak a csillagháborús előkészü­letek, nem marad más választá­sunk, minthogy ellenintézkedése­ket foganatosítsunk, ideértve nyil­vánvalóan nukleáris ütőképessé­günk erősítését és műszaki tökéle­­t■esítését. A szovjet pártvezető ugyanakkor felhívta Washington és szövetsége­sei figyelmét a legújabb szovjet kezdeményezésekre, mindenekelőtt a rakéták telepítésére vonatkozó egyoldalú moratóriumra, mondván, hogy nagyobb figyelemmel és ko­molysággal tanulmányozzák, tanú­sítsanak nagyobb mértéktartást az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésében. Gorbacsov szerint ezáltal lehetőség nyílna arra, hogy a genfi tárgyalásokat a gyakorlati megoldások útjára irányítsák, s ennek folytán számos szövevényes problémát meg lehetne oldani. Megismételve, hogy a világűr militarizálása destabilizálná a nemzetközi kapcsolatok egé­sz rendszerét, s az eddiginél még in­kább kiélezné a helyzetet politi­kai és gazdasági síkon. Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjetunió ezt egészen másként közelíti meg. Nem lenne szabad újabb világűri támadó fegyvereket alkotni, a meglevő rendszereket pedig le kellene szerelni. Megismételte a nukleáris fegyverzetek radikális csökkentésére tett korábbi szovjet javaslatot, ugyanakkor tovább ment, s kijelentette: a szovjet fél­nek nem lenne ellenvetése azzal, hogy a kölcsönösség elve alapján több mint egynegyedével csökkent­sék a stratégiai támadófegyver­­rendszerek mennyiségét. Arra kel­lene továbbá törekedni —­ mondta —, hogy a nukleáris fegyvereket teljesen kiiktassák a hadseregek arzenáljából. A szovjet pártvezető precíz fej­tegetésében nem hagyott semmi­féle kétséget. Megismételte a Szov­jetunió készségét a Washingtonnal való párbeszédre, ugyanakkor ér­tésre adta, hogy a másik fél min­den lépésére Moszkva ellenintéz­kedéssel válaszol. A felhívások és a figyelmeztetések eme egymást követő sorozatában Gorbacsov Wa­­­hrrintont hibáztatta a fegyverke­­zési versen­yért, nem vélve, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagországai nem akarnak versen­geni abban, hogy ki építi maga­­­eddig a nukleáris falat, ám nem fogják megengedni, hogy a katonas stratégiai egyensúly felboruljon. Ez a hangvétel jellemző a politi­kai tanácskozó testület ü­lésezésé­­ről kiadott hivatalos közleményre is. Az okmány utólag megerősíti a legutóbbi szovjet javaslatokat, ugyanakkor bátorító, hogy megis­métli a Varsói Szerződés készsé­gét a tárgyalásokra. A négyórás, zárt ajtók mögötti megbeszélésről kiadott, hivatalos közlemény az, amit a Varsói Szerződés jelen pil­lanatban a világnak nyújtani tud. (Tanjug) Gorbacsov meghosszab­bította varsói látoga­tását Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testülete pénteken véget ért ülésezése után meghosszab­bította lengyelországi tartóz­kodását. Ezt hivatalosan nem erősí­tették meg, ám pénteken el­hagyta a lengyel fővárost a szovjet delegáció többi tag­ja, Nyikolaj Tyihonov kor­mányfő, továbbá Szergej Szokolov honvédelmi mi­niszter. Eszerint Gorbacsovon kívül Varsóban maradt még Andrej Gromiko külügymi­niszter és Konsztantyin Ru­­szakov, az SZKP KB titkára. (Tanjug)

Next