Magyar Szó, 1985. május (42. évfolyam, 118-131. szám)
1985-05-07 / 123. szám
1985. május 7., kedd A páratlan év előnye A hazai film rejtvényét (vagy rejtélyét) eddig még senki sem fejtette meg. Minden ilyen kísérlet megbukott, mert amikor úgy látszott, hogy a fáradozás eredménnyel kecsegtet, mindig felvetődött még egy megoldatlan kérdés. A feltevéseknek, a találgatásoknak se vége se hosszú. A hazai filmkörökben a pénzhiány után valószínűleg a paradoxon a legtöbbet emlegetett szó. Minden szakmabeli megesküszik rá, hogy a hazai filmpiacon egyetlenegy produkció sem fizetődhet ki. A gyártási költségek, a mozik száma, a belépőjegyek ára és a nézettség alapján egyszerű számtani művelettel be is tudja ezt bizonyítani. Mégis a világon sehol el nem adható filmjeink bevételéből újabb produkciók készülnek. Tíz évvel ezelőtt, amikor még híre-hamva sem volt a gazdasági válságnak, s a társadalmi juttatás nagyobb, a „filmdinál” értékesebb volt, minden jelentősebb összejövetelen az alkotók és a producerek az évi negyven film forgatását utolérhetetlen vágyálomként emlegették. Azóta a filmgyártás helyezte néhány éves stagnálás után állandóan roszszabbodott, a produkció pedig egyre növekedett. A pulai fesztivál igazgatóságától kapott adatok szerint az idén a már befejezett, forgatásban levő és az előkészületeknél tartó filmek száma eggyel túlszárnyalja az egykori álmok netovábbját. Negyvenegy film (az év végéig lehet, hogy még több) készül az országban, amikor a producerek kórusban siránkoznak, hogy az érdekközösségektől kapott pénz egyre kisebb arányban fedi a gyártási költségeket, a jelenlegi mozijegyárak mellett a legnagyobb közönségsiker esetében sem akkora a bevétel, hogy elegendő legyen a különbözetre. A devizában fizetendő nyersanyag gondjairól, az elviselhetetlen inflációról beszélnek. A filmesek nyilvánvalóan nem tartoznak azok közé, akik tettek helyett csak beszélnek, vagy azok közé, akik semmit sem csinálnak, amíg a szájuk jár. A bajban összefogtak: sok filmet közösen forgatnak. A forgalmazók is támogatják a hazai filmgyártást. Sokszor maguk a filmesek is. Mégsem lehet pontosan tudni, hogy sikerül ilyen pénzínséges időkben negyvenegy filmet készíteni. Szerbiában tizenöt, Horvátországiban tizenkettő, Bosznia- Hercegovinában öt, Szlovéniában három, Macedóniában kettő, Kosovóban kettő. Vajdaságban szintén két produkciót gyártanak, Crna Gorában az idén egyet sem. Mivel Belgrádban készülnek — rendkívüli lemondások árán — a legkisebb költségvetésű filmek az országban, érthető, hogy az idén is a szerbiai produkció a legnagyobb. Az egész ország filmterméséhez viszonyítva azonban az arányok eléggé megváltoztak: az elmúlt években a hazai filmek felét vagy kétharmadát forgatták Belgrádban, az idén pedig csupán valamivel több mint egyharmadát. A horvátországi produkciók száma egy kicsit meglepő, hisz Zágrábban „gazdasági áron” készül minden film, és az utóbbiidőben újra sokat emlegetik a problémákat. A szlovén filmgyártás, úgy látszik, a legstabilabb: Ljubljanában minden évben három-négy filmet forgatnak. A bosznia-hercegovinai és a macedóniai (különösen az előbbi) nyilvánvalóan kilábalt a válságból, a kosovói és a vajdasági film helyzete viszont változatlan. A filmek jegyzéke ígéretes. Számos jeles rendezőnek adatott meg újra a lehetőség, hogy filmet alkosson. Köztük található Rajkó Grlic (Három kell a boldogsághoz), Emir Kustiurica (Apa szolgálati úton), Srdjan Karanovic (Jagode u grlu), Goran Markovic (Tajvani kanaszta), Hordan Zafranovic (Esti harangszó), Zelsmir Zilnnik (Női zenekar), Branko Baletté (Idénymunkásnők), Veljko Bulajic (Az ígéret földje — Menetrend nélküli vonat II.), Matjaz Klopčič (Örökég) és Kiril Cevevszki (Csomó). Noha Goran Paskaljevic, Puriša Djordjević, Alaksandar Petrović, Zika Mitrović és még néhány tekintélyes alkotó neve nem fog szerepelni egyetlen film főcímén sem, mégis megvan rá az esély, hogy igazuk lesz azoknak, akik az utóbbi húsz év tapasztalata alapján azt a következtetést vonták le, hogy a pulai fesztivál a páratlan években jó, a párosokban gyatra. Tavaly mindenesetre rossz volt. Biztató, hogy az idén sok év után a napokban kezdődő cannes-i fesztivál versenyműsorában újra szerepel jugoszláv film, Emir Kusturica Apa szolgálati úton című alkotása. Ezenkívül a Bizonyos szempont című műsorban be fogják mutatni Matjaz Klopčič filmjét, az Örökséget is. A pulai verseny színvonalának előfeltétele azonban, hogy a beharangozott filmek legnagyobb hányada időre kész legyen. A producerek és az alkotók fontosnak tartják a pulai fesztivált, de a körülmények olyanok, hogy terveiket nem mindig sikerül valóra váltani. A problémák az egyre növekvő produkció ellenére a páros és a páratlan évekre való tekintet nélkül mindinkább sokasodnak. Az utóbbi években rendszerint kevesebb film készült el, mint ahányat előrejeleztek. LÁDI István MAGYAR SZÓMŰVELŐDÉS Nem ellenük, értük haragszom Beszélgetés Becker Edittel, a muzslyai Petőfi Sándor ME tánccsoportjának szakvezetőjével . A muzslyai műkedvelők körében elsősorban a színjátszás a népszerű. De jó ideje a népi táncok, a folklórhagyományok iránt is fölébredt az érdeklődés. Ebben a munkában és igényteremtésben Becker Edit tanítónő is alaposan kivette a részét, örömmel, igyekezettel és kellő rátermettséggel, szaktudásal. Hiszen két évig maga is táncolt, három évig pedig rendszeresen járt arra a folklórtanfolyamra, amelyet a zrenjanini amatőr szövetség szervezett. Egy zágrábi szemináriumon is részt vett, ahol Európa országainak népi táncait tanulták. A muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportja, ez alatt a négy év alatt, amíg Becker Edit szakvezetésével dolgozott, számos figyelemre méltó eredményt ért el. De nemrég, körülbelül egy hónappal ezelőtt, törés állt be a munkában. Hogy miért? — az eredményeket és a körülményeket is ismertetve — arról beszélt a fiatal tanítónő. — Hatévi szünet után nehéz volt a fiatalság körében népi táncosokat toborozni — mondta Becker Edit. — Mert, ki tudja méért, sokan szégyellnek táncra járni. Az elmúlt négy év alatt mégis összehoztam 60—70 általános iskolás, középiskolás és munkás fiatalt, akiket lejegyzett koreográfiák alapján, muzslyai és más forrásokból, valamint a saját koreográfiám szerint magyar és jugoszláv népi táncokra tanítottam. Karikázók, leánytáncok, ugróstáncok, botozók, körbeforgók, körtáncok szerepeltek műsorainkban, de ott volt a kalocsai, a lakodalmas és a májusfa-tánc is. És nem egy népi gyermekjátékot is feldolgoztunk. Ezekkel az összeállításokkal, műsorszámokkal nemcsak helyben léptünk fel, hanem a községi és a körzeti versenyekre is eljutottunk mindig. A csantavérin kívül a Gyöngyösbokráta ünnepségeken is ott voltunk. Máig sem tudom elfelejteni, hogy mekkora örömet és boldogságot jelentett mindanynyiunknak, amikor alig néhány hónapos munka után ott lehettünk Topolyán! Akkor úgy látszott, hogy Muzslyán is gyökeret ver a folklór és feltámad ez a nemes népi hagyomány. Azóta tartottuk az elért szintet, sőt valamelyest még tán fejlődtünk is —, de most, ha nem változik meg a helyzet, nem sok jót remélek. — Keserűség bujkál a hangjában. Miért? — Mert az eredmények lábán egy kis megértést, figyelmességet vártam volna az elnökségi tagok részéről. Meg segítséget. S tudja mit kaptam? Azt vágták a fejemhez, hogy konok és nagyigényű vagyok. Csak azért, mert azt állítottam, hogy állandó zenekar nélkül és jobbára fűtetlen teremben nem lehet próbálmi, jelentősebb eredményeket elérni. Azt mondták: oldjam meg lemezjátszóval és play bank-kel, lánc közben meg úgyis átmelegszenek a fiatalok... Én ezt az érvelést nem tudtam elfogadni, mivel a népi tánc nem modern tánc, nem ritmikai mutatvány és nem breakdance! Itt melegségre, közvetlenségre van szükség, és nem gépi zenére, csinnadrattára. Mis nem lehetne azt a fűtést is megoldani télvíz idején? Tiszteljük és becsüljük mi a színjátszókat, akik főképp az idősebbek közül kerülnek ki —, de hegyék el nekünk, hogy azért mi, fatalok is szeretnénk valamit felmutatni, új színt és hangulatot hozni Muzslya művelődési életébe. Talán azzal is, hogy megpróbáljuk begyűjteni a helyi hagyományokat, népszokásokat. Jó néhány érdekességet szalagra készítettem már én is. — Ha jól értem, akkor most hátat fordított a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek? — Dühömben és elkeseredésemben: igen. Mert nem tehettem mást. De most, hogy lehiggadtam, azt szeretném elmondani mégis, hogy nem ellenük, hanem értük haragszom! Mert én a körülmények és a munkai áttételek tartós rendezését akarom. A nagyobb igény megteremtését, a még színvonalasabb munkát. Márpedig, szerény tiszteletem ellenében, könnyűszerrel állandó zenekarhoz, lényegesen jobb munkafeltételekhez juthatnánk. S a fűtésinek sem kellene gondot okoznia!... Néha azonban érthetetlenek az emberek. Segítség helyett inkább akadékoskodnak, gáncsoskodnak. Kár volna, ha ilyen okokból több esztendős gyekezetünk kárba vesznie. — Nem sajnálja a fiatalokat? — De, nagyon is. Meg a szülőket is, akik például annyi pénzt áldoztak a legkisebbek ruháira. Mert velük, a pionírokkal is én dolgoztam. Hiszen szerettem volna idejekorán utánpótlást nevelni. Ezt mondta Becker Edit tanítónő, a muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportjának önkéntesen félreállt szakvezetője. De elhatározása, úgy látszik, mégsem végleges, mert a napokban izgulva és szorongva nézte táncosait a trenanini válogató versenyen. Ott, ahol az idei tordai Gyöngyösbokrétán való fellépésre is jogot szerezhettek. És talán szereztek is. Hiszen a muzslyaiak, a nehézségek ellenére is, jók voltak, szép sikert, arattak. Egyelőre még viszi őket a lendület. Jó volna ha a keserűségeket, szakvezetőinkkel együtt, mielőbb elfelejthetnék! . . Azért kár volna szárnyát szedni azoknak, akik dolgozni akarnak. S-fITCS Imre Becker Edi. Pillangókisasszony Splitben Április utolsó péntekjén a Spliti Opera kirobbanó sikert aratott idényzáró bemutatójával, Giacomo Puccini Pillangókisasszonyával. Az 1979-ben felújított, és hazánk egyik legszebb színházterme az utolsó helyig megtelt, és a hálás spliti közönség szűnni nem akaró vastapssal köszönte meg az élményt, amelyet a lelkes és kitűnő együttes nyújtott. Hogy éppen a Split Opera bemutatójáról írok, csak annyiban különös, hogy szerencsés véletlen folytán pont Splitben tartózkodtam a bemutató napján. Az azonban már nem véletlen, hogy hazaérkeztemkor már Újvidéken is hallottak a kitűnő előadásról, amelynek sikere legfőképpen Cynthia Hansell-Bakiénak köszönhető. Tisztán csengő hangja tökéletesen párosul színészi tehetségével. Kifogástalan megjelenése, könnyed és biztos mozgása, szuggesztív játéka magával ragadta a közönséget. Alakításában az érzéki Cio Cio San valóssá vált a színpadon és hangja nem egy nézőt érzékenyített el. Constantin Cepraga Pinkerton szerepében méltó párja volt Cio Cio Sannak. A román tenor állandó tagja a spliti operának, és most is mint már annyiszor bebizonyította, hogy gyakorlott és biztos énekes. Az előadás sikere kétségkívül kellejük érdeme, amelyet az egész együttes kitűnő összjátéka egészített ki. Említésre méltó még a cseh vonósokkal felerősített zenekar jó játéka is, Vjekoslav Sutej fiatal karmester erélyes és szenvedélyes vezényletével. Nem általános jelenség ugyan, de a vajdasági közönségnek csak ritkán van alkalma más köztársaságok kiemelkedő énekeseit hallani, látni. Kár, hogy a távolságok, vagy inkább a köztársaságok határai bezárkózottságra ítélik színházainkat, így érdeklődésünk és igényeink, leszámítva néhány külföldi vendégszereplést, legfeljebb csak 100 kilométeres távolságra terjedhetnek ki. Kár pedig, mert feltételezhető, hogy az újvidéki operakedvelő közönség szívesen venne egy élményszámba menő frissítést. LAZURICS Anna Jelenet a Spliti Opera Pillangókisasszonyából. MÁJUS 26-ÁTÓL JÚNIUS 2-ÁIG Művelődési napok Tordán Az idén először kerül sor művelődési napok szervezésére Tordán — mondta minapi beszélgetésünk alkalmával SZŰCS István, a XXII. Gyöngyösbokréta szervező bizottságának elnöke. Hogy a Gyöngyösbokréta minél ünnepélyesebb legyen, és nogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját is minél gazdagabb művelődési műsorral ünnepelje meg a falu, május 26-ától június 2-áig művelődési napokat szerveznek. A falu már nagyban készül a szocialista ünnepre, a művelődési napokra és a Gyöngyösbokréta fogadására. A falu szocialista ünnepe május 18-án és 19-én lesz, a művelődési napok május 26- ától június 2-áig tartanak, a Gyöngyösbokrétára pedig június 1-jén és 2-án kerül sor. Ebből is kitűnik, hogy a mintegy 2500 lakost számláló falu polgárai május második felében és június első napjaiban gazdag műsorban válogathatnak. A rendezvénysorozatra mindenki nagyban készül. Azt mondhatjuk, hogy mind a 980 házat bemeszelik, a kapukat átfestik, az utcákat rendbe hozzák, a fákat és villanykarókat bemeszelik, a társadalmi épületeket a szorgos helybeli kőműves- és mázolómesterek a többi polgár segítségével újjávarázsolják. Szinte újjáépül a falu. Ha nem is lenne a Gyöngyösbokréta, akkor is megérné a nagy igyekezet, mert az itt élő szorgos földművesek és dolgozók szebbé, kellemesebbé teszik a mindennapi falusi életet. A művelődési napok május 26- án a helyi és vidéki amatőr festők, szobrászok és keramikusok kiállításával kezdődik. Kiállítanak még a nőszervezet tagjai is, akik már eddig is szép sikereket értek el kézimunkáikkal. Bemutatásra kerül a helyi tájmúzeum legértékesebb gyűjteménye, valamint a Forradalmi Múzeumnak a Vajdasági Antifasiszta Nők Szervezete első ülése kapcsán készült anyaga. Ugyanezen a napon délután a sportpályán sor kerül a zrenjanini ifjúsági otthon balettszakosztályának bemutató előadására, amelyen mintegy 150 pionír és ifjú (4-től 17 évesig) vesz részt. Ez lesz az első ilyenfajta bemutató a faluban. Május 27-én író—olvasó találkozó lesz amelyen ’részt vesz Bogdánfi Sándor, Gion Nándor, Fehér, Ferenc. Ebből az alkalomból a művelődés, otthonban eladással egybekötött könyvkiállítást is szerveznek. A könyvek árusítása egész héten tart. Május 28-án a SZISZ szervezete ad műsort, amelyen részt vesz egy vajdasági ismert együttes is. Május 29-én, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervez szórakoztató estet. Délután pedig Jung Károly és Kalapis Zoltán tart szakelőadást a magyar kultúra hagyományának ápolásáról. Ezen az előadáson részt vesznek a Gyöngyösbokrétára benevezett egyesületek képviselői is. Május 30-án a szomszédos községek és falvak művelődési egyesületei tartanak előadásokat a testvériségi egység elmélyítése, a különböző nemzetek és nemzetiségek együttműködése jegyében. Május 31-én a szervező bizottság fogadja a magyarországi vendégeket, akik részt vesznek majd a Gyöngyösbokrétán. A Gyöngyösbokrétára érkező vendégeket június 1-jén 10 órakor fogadják a falu lakói. A Durindó résztvevői délután 36 órakor lépnek fel a művelődési otthonban az első előadással, a második előadásra pedig 10.30 órakor kerül sor. Június 2-án délelőtt 10 órakor az érkező vendégek fogadása, délután 13 órakor díszfelvonulás a sportpályáig és 14 órakor kerül sor a Gyöngyösbokréta ХХЏ. szemléjének megnyitására A találkozón részt vesznek a Vajdaság területéről benevezett együttesek de a magyar népi táncosokon kívül jelen lesznek Vajdaság nemzetteinek és nemzetiségeinek képviselői is. A falu életében eddig nem volt ilyen gazdag művelődési megmozdulás, így nem is csoda, hogy már néhány hónapja a falu minden polgára lázasan készül a rendezvényre. Hadd tegyük még hozzá, hogy már a falu szocialista ünnepére átadják a forgalomnak az új 5,5 méter széles aszfaltutat, amely összeköti Tordát Basahíddal. A szemle kezdetéig pedig az Ady Endre utcában is elkészül az új aszfaltút Az elmúlt esztendőben adták át az új utat a Zarko Zrenjanin utcában, itt vonul majd a sportpályára a díszmenet. DOBAI József