Magyar Szó, 1985. május (42. évfolyam, 132-147. szám)

1985-05-25 / 141. szám

I KÜLPOLITIKA MAGYAR SZÓ 1985. május 25., szombat A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM MÁRTÍRJAI MATTEOTTI MEGGYILKOLÁSA A fasizmus színre lépése Olaszországban AZ EMLÉKEZÉS NAPJAI: SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT született — 1885. május 22-én — Giacomo Matteotti olasz szocialista képviseli­, akit azért tart számon a nemzetközi munkásmozga­lom, mert ő volt az agresszív olasz fasizmus első kiemelkedő áldozata. Két esztendeje volt már Polesine képviselője az olasz képviselőházban a 36 esztendős Giacomo Matteotti, ami­kor az első nagy beszédét mondta a fasiszta bandák ellen, 1921 januárja volt. A képviselő azt javasolta, hogy a parlament ítélje el a kormányt, amely mit sem tesz a dolgozó embe­rekkel szemben mind vadabb, ember­telenebb terrorral fellépő fasiszta bandák ellen. Ebben az időben Olaszországban kezdett kibontakozni annak veszedel­me, hogy a kis, szétforgácsolt jobb­oldali csoportocskákból félelmetes, tá­madásra kész szervezett mozgalom lesz. Erre figyelmeztetett állandóan Matte­otti. Még ugyanabban az esztendőben a májusi választásokon (1921) Giacomo Matteotti újra képviselő lett. Kiemel­kedő szerepe volt azok között a szo­cialisták között, akik küzdöttek a megalkuvás, a fasisztákkal való meg­egyezés, paktálás ellen. Március 10-én újra kemény antifasiszta beszédet mondott a parlamentben, felsorolva mindazokat a gaztetteket, amelyeket a fasiszták választókerületében elkö­vettek. Azt mondta: miközben kímé­letlenül fellép a szocialista munkás­mozgalom ellen, a kormány szótlanul tűri a fasiszta bandák tetteit, sőt, ha a munkások védekeznek, a kor­mányzat a szélsőjobboldal mellé áll. Nem sokkal később a milánói La Li­­bertá című lap szerkesztőségének írt levelében így figyelmezteti a lapot: „Az egyik pont, amire önöknek nyo­matékosan rá kellene mutatniuk, az az alábbi egyenlet: Mussolini * fasiz­mus , erőszak.” Június első napjaiban híre kelt, hogy Matteotti új nagy beszédre ké­szül, és ebben olyan üzleti, gazdasági visszaélésekről beszél, amelyeket a fasiszta vezérkar egyes tagjai követ­tek el. Június 3-án, amikor a fasisz­ta bandák ellepték a parlament épüle­tének környékét, az épületből kilépő Matteotti mellé szegődött a fasiszta alelnök, Giunta, ugyanaz, aki hordá­nak nevezte a baloldalt. Figyelmeztet­te Mattteottit: ne járkáljon egyedül. . . Június 10-én délután egy fekete Lancia állt meg a Lungotevere Arnal­­do di Brescia és az Antonio Scialoja utca sarkán. Matteotti fél 5 tájban kilépett háza kapuján, és a Lungote­­vere felé indult, a szemtanúk szerint a rakparton a Tevere-korlát felé tar­tott. A kocsiban ülő hat férfi kö­zül négy elindult Matteotti felé, egy az autónál, egy az autóban maradt. Négyen támadtak rá, egyikük gyom­ron vágta a szocialista képviselőt. Megragadták Matteottit, majd a ko­csi hangosan tülkölve , azért tülkölt a vezető, hogy senki meg ne hallja az elhurcolt férfi segélykiádásait — elrobogott. Négy órával később Matte­otti holttestét a fővárostól 23 kilomé­ternyire, egy szénégető gödörbe rej­tették. A MATTEOTTI-GYILKOSSÁG sú­­LYOS VÁLSÁGBA sodorta a fasiszta partot, de Mussolininak sikerült úrrá lennie a helyzeten, és a perben, ame­lyet előre úgy szerveztek meg, hogy csak azok kerüljenek vád alá, akiket Mussolini feláldoz, elítélték a fasiszta gyilkosokat, de megmenekültek a szer­vezők és a felbujtók. Sz Helyreigazítás A csütörtöki számunkban, a második oldalon, az Ezrek tüntettek Havanná­ban című jelentés második bekezdésé­ben sajnálatos fordítói hiba csúszott. A kérdéses mondat helyesen így hang­zik: ,,A Marti rádió működése elleni tiltakozáshoz csatlakoztak azok a ku­baiak is, akiket érint Havanna és Wa­shington bevándorlási egyezményén­ek a felfüggesztése, mert az USA-ban élő kubaiak most nem látogathatták otthon élő rokonaikat.” Olvasóink elnézését kérjük. KÉT FRONTON IS Fegyverszüneti megállapodás, további véres összecsapások A bejrúti zöldvonalnál és a palesztin menekülttáboroknál is harcolnak Csütörtök késő éjszaka szíriai közvetítéssel az Amal síita szer­vezet és a palesztinok képviselői Damaszkuszban fegyverszüneti megállapodást kötöttek, ennek el­lenére a libanoni főváros déli ré­szén levő Szabra, Satila és Bourg­ es Barajnek palesztin me­nekülttáborok körül tegnap to­vább tartottak a harcok. Lezárták a repülőteret Ezzel egyidejűleg megszólaltak a fegyverek a Bejrútot kettéosz­tó zöldvonal mentén. A keresztény jobboldali Libanoni Erők és a muzulmán milíciák időnként lőt­ték egymást. Mindez növeli a fe­szültséget a fővárosi front mentén, a két városrész közötti átkelőhe­lyeket még három héttel ezelőtt lezárták. A két fronton folyt harcok mi­att ideiglenesen lezárták a bejrúti repülőteret, mert péntekre virra­dóra aknák csapódtak be a kifu­tópályákra, s megrongálták. Meg­sebesült két tisztviselő is. Tegnap teljesen megszakadt Bejrút kap­csolata a világgal. Feszültség Dél-Libanonban Mélyül a feszültség Dél-Liba­nonban is, egyre gyakoribbak az incidensek a reguláris hadsereg és az Izrael zsoldjában álló Dél-li­banoni Haderő quisling osztag kö­zött. A libanoni nemzeti rádió tegnapi híre szerint hat katona elesett, 15 pedig megsebesült, mi­után csütörtök éjszaka Jezzine vá­ros közelében a quisling katonák rajtaütésszerű támadást intéztek ellenük. A libanoni, damaszkuszi, más arab politikai és diplomáciai akció homlokterében továbbra is az Amal és a palesztinok heves har­ca áll. Damaszkuszi közbenjárás Csütörtökön késő éjszaka Da­maszkuszban Khaddam szíriai al­elnök közvetítésével megállapod­tak a fegyvernyugvásban. Da­maszkuszi jelentés szerint előirá­nyozták, hogy azonnal véget vet­nek a harcoknak, a mentőcsapa­toknak lehetővé teszik a mene­külttáborokba való bejutást, hogy elszállítsák a halottakat és a sebe­sülteket, a palesztinoknak pedig át kellett volna adniuk fegyverei­ket a libanoni hadsereg 6. brigád­jának, amely később gondoskodott volna a tábor biztonságáról. A megbeszéléseken részt vettek az Amal, az úgynevezett Palesztin Nemzetmentő Front képviselői, amely tömöríti a Szíria-párti sza­­kadár palesztin frakciókat, ame­lyek harcosai Arafat bizonyos számú hívével együtt védik a tá­borokat. Több mint kétszáz halott, ezer sebesült A tegnap már 5. napja tartó ádáz harcokban kétszázan életüket vesztették, csaknem ezren megse­besültek, csak a tábor körül és azokban a bejrúti külvárosokban, ahol főleg síiták élnek. Még nin­csenek adatok arról, hányan estek áldozatul a táborokban. Az újabb értesülés szerint a pa­lesztinok nem hajlandók átadni fegyvereiket a 6. brigádnak, mert azzal vádolják ezt az elsősorban síitákból álló reguláris alakulatot, hogy az Amal oldalán harcol. A muzulmánlakta Nyugat-Bej­­rút lakossága továbbra is az ágyúk árnyékában él. E városrész elnéptelenedett, szünetel az okta­tás, a közhivatalok nem tartanak nyitva, megbénult az élet. Az ágyúk dübörgése miatt a lakosság álmatlanul tölti az éjszakát, hosz­­szú órákra a pincékbe, óvóhelyek­re húzódnak, s elveszítették remé­nyüket, hogy vége szakad az esz­telen öldöklésnek és rombolásnak (Tapjug) M­INTHA NEM TUDNA MIT KEZDENI önmagával az emberiség. Az idénre meg­hirdetett ifjúsági nemzetközi évvel kapcsolatban megdöbbentő statisz­tikai adatokat olvashattunk. A munkanélküliségről, amely elsősor­ban a fiatalokat sújtja, Franciaor­szágban egymillió, Olaszországban 1,5 millió 23 évnél fiatalabb mun­kanélküli van, Nyugat-Német­országban számuk az utóbbi öt év­ben megháromszorozódott, nem is szólva arról, hogy Brazíliában 12— 18 millióra becsülik a fiatal mun­kanélküliek számát. Vagy arról, hogy milliók ülnek az iskolapadban anélkül, hogy a társadalom az elhe­lyezkedés, az érvényesülés lehetősé­gét tudná szavatolni nekik. Egyip­tomban ma például 9 millió fiatal tanul minden távlat nélkül. Legkönnyebb fiatalos lendülettel lármázni, hogy az idősebbek adják át helyüket, hagyják érvényesülni a fiatalokat, engedjék át a munka­helyet, a vezetést, ne állják útját a fiataloknak. Nem reális ez a handabandázás, nemcsak azért, mert nem a hely átengedéséről, hanem a társadalom korlátozott lehetősé­geiről van szó, még inkább arról, hogy a társadalom az öregekkel sem tud mit kezdeni. Elég csak arra gondolnunk, hogy nem is olyan régen még annyi volt az át­lagos életkor, amennyire az ember­nek ma szüksége van ahhoz, hogy a munkára, hivatásra felkészüljön. És nemcsak az az emberiség ener­giájának hihetetlen pazarlása, hogy a tettrekész, lelkes fiataloknak nem tud még csak munkát sem, nem hogy energiájukhoz méltó felada­tot adni, hanem az is, hogy a meghosszabbodó átlag életkorral annyi tudást és tapasztalatot szorít a nyugdíjas tengődés magánéleté­nek társadalomból kiszakított ke­retei közé. NEM ÁTMENETI VÁLSÁGRÓL, még csak nem is pusztán az elhú­zódó gazdasági nehézségek egy sa­játos velejárójáról van szó, hanem az emberiség egzisztenciális prob­lémájáról, arról, hogy olyan sajá­tos átmeneti korszakba jutott, amelyben nem tud mit kezdeni sem a fiatalokkal, sem az öregekkel. Az elhúzódó gazdasági válság mind jobban megérleli a teoretikusok által már régen megfogalmazott tételt, hogy több évszázados fej­lődés jutott olyan pontra, amely­ről már nem lehet tovább menő. A mostani gazdasági válság­o­n legfeljebb azt emlegették a teoreti­­kusok, hogy az ember nem tud túl kezdeni a szabad idejével, állan­dóan ott él abban a dilemmában hogy a munka lélekölő jellemvoná­sának tudatára ébredt, de a mun­kán kívüli életével még kevésbé tud mit kezdeni. A válságos na­pokban viszont már mind többet írnak arról, hogy az egész fejlő­dés mélyre nyúló nehézségéről van szó. A társadalom eddigi fejlődésére ugyanis az volt jellemző, hogy szubjektíve és objektíve leépítette a termelést és a termelő foglalko­zásokat. Szubjektíve olyképpen, hogy minden fiatal ambíciójává tette más foglalkozás találását, ob­jektíve pedig olyképpen, hogy a termelőfoglalkozások részarányát az aktív lakosság egyharmadára szorította, miközben a szolgáltatá­sok már az aktív lakosságnak csaknem felét foglalkoztatják. A mostani válság azt tudatosítja, hogy a társadalom túl drága lett, mert az egyedül értéket termelő gazdaságra elburjánzó felépítmény lakott. A kereskedelem, a bankok, a reklám stb. gazdasághoz kapcso­lódó tevékenységétől, a kiegészítő vagy csak kényelmet nyújtó szol­gáltatásokon át az oktatás, az egészségügy, a szórakozás, a poli­tika stb. mind költségesebb vál­tozataiig. Az új technológiai for­radalom nemcsak a termelőfoglal­kozások termelékenységét akarja növelni az automatizálódással, hanem olcsóbbá akarja tenni eze­ket a szolgáltatásokat is, sőt még az oktatást, az egészségügyet is a személyi számítógépek ügyévé akarja tenni. Csak éppen mit kezd az ily módon fölszabaduló hatalmas emberi energiával? MILYEN SORS VÁR EBBEN a helyzetben a fiatalságra? Az emberiség már eddig is nemegy­szer szemben találta magát annak súlyos problémájával, hogy a fia­talok energiája teret nem találva romboló erővé vált. Vagy a társa­dalomtól való elfordulás minden­féle mozgalmi, esetleg a kábító­szer-fogyasztás formájában, vagy pedig abban a formában, hogy a jobboldali vagy baloldali radika­lizmus — például terror — egy­formán a fiatalokban találta meg tömegbázisát. A szembefordulásnak ezeket a hosszabb-rövidebb időszakait né­ha az intenzív politikai tevékeny­ség korszakai váltják fel, mint 1968-ban az egész világon átcsapó ifjúsági tömegmozgalmak idején volt, vagy most újabban a béke és környezetvédelmi mozgalmak fel­lángolásának időszakában. Egye­sek azt jósolgatják, hogy a világ új 1968 előtt áll, vagyis a gazda­sági nehézségekkel halmozódó elégedetlenség kirobbanása előtt. Ezek a jóslatok azonban nem ve­szik figyelembe, hogy még sem­mi sem cáfolta a tömegmozgalmak­nak Engels által felállított sza­bályát: a robbanás nem akkor kö­vetkezik be, amikor a helyzet a legrosszabb, hanem amikor javul­ni kezd. Márpedig most még nem­igen látszik ez a javulás. A fiatalok nemzetközi évének létrehozói mindenképpen úgy kép­zelték el, hogy ebben az évben az emberiség fokozottabban elgon­dolkozzon ezekről a problémák­ról, a fiatalok egész kérdéskomp­lexumáról. A nemzetközi év jel­szava a leglényegesebb problémá­kat igyekszik azonosítani: Részvé­tel (a fiatalok bevonása a társa­dalmi ügyek intézésébe, bekap­csolódás mindenféle folyamatba) — Fejlődés—Béke (a szükséges feltételek megteremtése). Számos vonatkozásban foglalkoznak a tagállamok képviselői ezekkel a problémákkal. Mindez persze csak a problémák bizonyos fokú tudatosodásához elegendő. De az emberiség fejlődésének eddig még minden problémáját megol­dotta, most, nagykorúsodásának ezzel az átmeneti korszakával is biztosan megbirkózik majd. BÁLINT István Mégis a fiataloké a jövő „Nukleáris vazallusok” A TASZSZ és a Pravda a NATO véderőminiszteri ülésszakáról A Pravda, az SZKP sajtószerve szerint a NATO-tagországok véd­­erőminisztereinek ülésszaka bizo­­nyította a nyugati katonai tömb eltökéltségét, hogy „Európát kato­nailag felkészítik a hagyományos és atomháború esztelen forgató­­könyve szerint”. Az előbbi kom­mentárt fűzte a Pershing—2 és a cirkálórakéták további nyugat­európai telepítéséhez és a NATO hagyományos és vegyi fegyverze­tének korszerűsítéséhez. A nyugatnémet Sternre hivat­kozva, a TASZSZ távirati iroda mindehhez hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok az NSZK terü­letén a korábban előirányzott 108 helyett, 258 rakétakilövőt állít hadrendbe. A TASZSZ megemlítette, hogy ez „hivatalosan meg nem erősí­tett hír”, de elfogadja, mert sze­rinte korábban is előfordult, hogy a sajtó leleplezte a Pentagon tit­kait. A hírügynökség emlékezte­tett az NSZK-ban tavaly kipat­tant botrányra a nukleáris aknák miatt, amelyeket az új atomhábo­rúban az ellenség mögöttes terüle­tein helyeznek majd el. Végezetül a TASZSZ leszögezte, hogy a NATO európai tagországai ,,az USA nukleáris vazallusává” vál­nak, mivel Washington nem tartja kötelezőnek, hogy tájékoztassa a veszélyről azt az országot, amely­nek területén katonai támaszpont­ja van. A NATO tavaszi ülésszakával egyidejűleg tartott ülést a Varsói Szerződés katonai tanácsa Buda­pesten. A TASZSZ jelenti, hogy a két ország vezérkari főnökei elemezték a világhelyzet problé­máit, továbbá e katonai szövetség közös fegyveres erői vezénylése tökéletesítésének „néhány kérdé­sét”, a Politikai Tanácskozó Tes­tület és a honvédelmi miniszterek bizottsága határozatainak végre­hajtását. (Tanjug). NYUGATNÉMET POLITIKAI KRÓNIKA Urait az SPD élén­ marad Célja győzelemre vinni pártját az 1987. évi választásokon Willy Brandt tegnap először hangsúlyozta félreérthetetlenül, hogy a Szociáldemokrata Párt (SPD) élén marad 1986 után is, il­letve, hogy a párt következő kongresszusán újból jelölteti ma­gát erre a tisztségre. Brandt 1964 óta áll a párt élén. A kölni Expressnek adott inter­jújában Brandt hangsúlyozta: tet­len, akkor az SPD-nek 1987- ben „jó kilátásai” lesznek. Augusztusban kezdődik Lambsdorff pere A bonni bíróság közölte, hogy Lambsdorff gróf, volt gazdaság­­ügyminiszter perét — з Flick mágnástól elfogadott csúszópénz miatti botrány ügyében — augusz­tus 29-ére tűzték ki. Elődjét, Friedrichset és Flick volt mened­zserét,, Brauhitschet is bíróság elé állítják. Az NSZK legnagyobb korrupci­ós botránya, amely a legnagyobb politikai afférrá is fajult, már három és fél éve húzódik. (Tan­jug) Brandt tárgyal Gorbacsovval Willy Brandt ,a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke a hónap végén Moszkvában talál­kozik Mihail Gorbacsovval, a Szovjet KP KB főtitkárával. Nem hivatalos körök Bonnban közölték a hírt, és emlékeztet­nek arra, hogy Brandt moszk­vai látogatását februárra ter­vezték, de Konsztantyin Cser­­nyenko akkori állami és párt­­vezető betegsége miatt elhalasz­­tották. Moszkvában még nem erősí­tették meg Brandt érkezésének hírét. (Tanjug) ...Egészségem tekintetében jobban érzem magam, mint tíz évvel ez­előtt, és szeretném megérni a pártban a nemzedékcserét, továb­bá azt, hogy az SPD újból hatal­mon legyen Bonnban”. Nem tit­kolta, hogy reméli, már 1937-ben a következő parlamenti választá­sokon erre sor kerül. A párt nagy választási győzelme után — Saarlandban, valamint Észak-Rajna-Vesztfáliában abszo­lút többséget ért el — Brandt re­méli, hogy Bajorországban és Ba­­den-Württembergben, illetve a dé­li országrészben lesz fontos az erőviszonyok alakulása. Ha ezek­ben a tartományokban a követke­ző két év alatt megszerzik a Ke­resztény Unió és a zöldek válasz­tóinak 2 százalékát, ami nem lehet jég) Mamula hazatért Franciaországból Branko Mamula flottatenger­nagy, szövetségi honvédelmi titkár tegnap befejezte hivatalos, bará­ti munka jellegű franciaországi lá­togatását. Ott-tartózkodása alatt tárgyalt vendéglátójával, Charles Hernu francia véderőminiszterrel. Megvitatták az európai bizton­sági helyzetet Jugoszlávia és Franciaország fegyveres erői együttműködésének további fej­lesztését. A M­H küldöttsége Ma­mula vezetésével felkereste a fran­cia fegyveres erők néhány alaku­latát és intézetét. A batajnicai repülőtéren a szö­vetségi honvédelmi titkár üdvöz­lésére megjelent Petar Gračanin vezérezredes, a M­H vezérkari fő­nöke, Slobodan Alagić vezérezre­des, a légihaderő és a légvédelem parancsnoka, Sveto Letica vezér­alezredes, dr. Svetislav Popovic vezéralezredes, továbbá Francia­­ország belgrádi nagykövete. (Tan­

Next