Magyar Szó, 1985. május (42. évfolyam, 132-147. szám)
1985-05-28 / 144. szám
11 MŰVELŐDÉS XXVIII. MÁJUSI JÁTÉKOK Kirándulás a színes képzeletvilágba Az újvidéki Makszim Gorkij Művelődési Egyesület és a szabadkai Ivo Lola Ribar Általános Iskola diákszínjátszóinak hétfő délelőtti előadásai révén a színes mesevilágba, a képzeletszülte csodás környezetbe tehetett kirándulást a XXVIII. Májusi Játékok közönsége. Az újvidéki ruszin művelődési egyesület kisszínjátszóinak előadása, annak ellenére, hogy a közönség többsége nemigen értette a nyelvet, nagy érdeklődést váltott ki, és a nagyon is időszerű mondanivalót — a környezetvédelemről, pontosabban a madárvilág oktalan pusztításáról szólt — mindenki megértette. Vera Gudák rendező és segítőtársai káprázatos világot varázsoltak a színpadra, ebben a környezetben a kisszínház játszók igen természetesen mozogtak, és a nézőnek az a benyomása támadt, hogy a madárvilág csivitselését, beszélgetését hallgatja, gondjaikkal ismerkedhet. Kiválóak voltak a jelmezek, és a kísérőzene is nagymértékben hozzájárult a mondanivaló kidomborításához. Az előadásnak voltak csúcsai és mélypontjai is, több figyelemreméltó gyermekalakítást láthattunk, így például Peter Besaermenyi, a Veréb szerepében feledhetetlen élményt nyújtott. A szabadkai ivó Lola Ribar Általános Iskola Harasztkó Ilona vezette kisszínjátszói már többször szerepeltek a Májusi Játékokon, s ezúttal is kellemes meglepetést okoztak. Harasztkó Ilona most olyan mesejátékot írt és rendezett, amelyben a jó és a rossz harcába sikerült bekapcsolni a közönséget is. A teremben levő mintegy négyszáz gyermek lényegében együtt játszott a szereplőkkel. Igen hatásos volt az egyszerű, de igen kifejező színpadkép, és a kollektív játékból mindenképpen kiemelkedett a bohócot játszó Dósa Roland. Hétfőn délután a zombori Nikola Vukičević Általános Iskola színjátszói Dusán Radovic Hogyan keletkeztek a csúnya szavak című összeállítását mutatták be, majd a kiszácsi gyerekek egy bájos mesejátékkal lépteti fel. Ma délelőtt a zrenjanini Pedagógiai Akadémia hallgatói bábjátékot adnak elő, majd a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola színjátszói Kókity Rozália rendezésében Mándy Iván Csak egy ugrás című színművét mutatják be. Délután az uzdiniak lépnek színpadra, majd az indjijai Petar Kočić Általános Iskola tanulói egy antimesét adnak elő. L. Gy. Becse egy hétig a gyermekek és a fiatalok városa. Mileva Džakulin, a községi képviselő-tester elnöke átadta a város kulcsát Vladimir Pavkov II. osztályos tanulónak. A gyerekek kedvence, a tréfáiról ismert harcos, Nikoletina Bursac (Torna Kuruzovic) ezúttal is több ezres tömeget nevettetett meg a város főterén. (LAZUKICS Anna felvételei) Gyermekmunkák kiállítása Poroszlón Az Iskolarádió kéthetenként jelentkezik a Mesevilág-Gyermekvilág című sorozatával. Ebben sok-sok mese hangzik el az Újvidéki Rádió színművészeinek előadásában. Az adásoknak nagyszámú hallgatóközönsége van. A gyerekek nagy része beleéli magát a mesébe, azonosul a szereplőkkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kisiskolásoktól nap-nap után érkező levelek, visszajelzések. Ebből kiindulva az Iskolarádió szerkesztősége a folyó iskolaévre pályázatot írt ki meseillusztrációk, rajzok, mesebábuk készítésére. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. Vajdaság iskoláiból több száz gyermekmunka érkezett a rádióba. Most, év végére egy egész kiállításra való anyag állt össze. Az Iskolarádió a beérkezett munkákat a legtömegesebben jelentkező iskolákban kiállítja. Kanizsa után ma Doroszlón, a Petőfi Sándor Általános Iskolában, déli 12 órakor nyílik meg Mesevilág-Gyermekvilág címmel a pályázatra beérkezett gyermekmunkák kiállítása. A kiállítást Németh István író nyitja meg, иг-ajd Fischer Károly, a Rádió színművésze olvas fel két mesét az egybegyűlt gyerekeknek. A kiállítás a hét végéig tekinthető meg. SZERDÁN BECSÉN Ladik Katalin előadói estje Szerdán este Becsén 20.30 órai kezdettel az ifjúsági otthon kistermében rendezik meg Ladik Katalin előadói estjét A művésznő saját verseit, továbbá monológokat ad elő. A belépődíj 50 dinár. MAGYAR SZÓ 1985. május 20., kedd Tordán mindig telt ház van Sikeres a helybeli művelődési egyesület vendégszereplése is . Az idei Gyöngyösbokrétán három idős táncospár is fellép Amikor a félig üres színháztermekről, az előadások gyér látogatottságáról beszélünk, vetélytársként a világot otthonunkba varázsló tévét szoktuk emlegetni igazolásként (a magunk és mások számára), takarózóként pedig a rohanó életmód szolgál. Ritkaságszámba megy ugyan, de van még hely, ahol a közönség nagy része a színháztermen kívül reked, ahol délutáni előadást is kell szervezni, hogy nem minden érdeklődő, de leglább nagy része megnézhessen egy-egy vendégszereplést, vagy a helybeliek fellépését. Tordán a szombat vagy vasárnap esti előadásra már hétfőn tíz órára elkel minden jegy. A fiatalabbak a sorok mellett állva nézik végig az előadást. Ez nem rendkívüli eset. Csaknem minden előadás alkalmával így van ez Tordán. Igaz, az 1982-ben épült új Művelődési Otthonban mindössze 224 ülőhely van — kicsi ez, tudják a tordaiak is, de amikor építették (a helyi járulék eszközeiből), akkor több pénzünk nem volt. Nem csoda, hogy ilyen lelkes közönsége van Tordának, hisz a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület 12 faluval, várossal (Szabadka, Törökbecse, Kupuszina, Debelyacsa stb.) tart fenn állandó kapcsolatot. Az idén a szlovéniai Lendvával is megkezdik az együttműködést. A tordai Művelődési Egyesület egyik legjobban működő szakosztálya a színjátszó és a népitánc-csoport. Számos elismerés van már tarsolyukban, és olyan elejtett, fél füllel hallott szavak, mint amilyent a közelmúltban Becsén kaptak: „Akkor látunk jó előadást, ha a tordaiak jönnek. Mikor látjuk magukat ismét?” Nyersanyag a padlásról Mi a siker titka? A munka és fegyelem — mondta Tápai Pali bácsi, az egyesület elnöke, a színházi előadások rendezője. Az egyesület hozzávetőlegesen 90 tagot számlál. Persze a munka oroszlánrészét télen végzik, amikor alszik a határ, nincs munka. Pali bácsi 32 éve tagja az egyesületnek. Sok évi rendezői munka áll mögötte. Mint mondja, jó lenne most már, ha valaki átvenné tőle a rendezést. Lenne is utánpótlás, csak egy kicsit irányítani kell őket. A legnagyobb probléma a nyersanyag beszerzése. — Két éve az amatőr rendezők és művelődési dolgozók Kanizsán megtartott összejövetelén indítványoztuk, hogy hozzunk létre egy kölcsönzőközpontot, ahol összegyűjtenék a színpadi műveket. Sajnos, eddig ez nem jött létre pedig nagy szükség lenne rá, mert én is úgy jutok a szövegekhez, hogy szüntelenül járom a padlásokat és keresem az 1800-as években kiadott Színházi élet folyóiratot. Hiszem, hogy más községekben is küzdenek ilyen gondokkal. Naponta siránkozunk, hogy egyre inkább terjed az álirodalom, a közízlés a kereslet-kínálaton alapul (és tudjuk, mit adnak ki a kiadók, látjuk, mit olvasnak nagyrészt az autóbuszokban a fiatalok és idősek egyaránt). Pedig, ha létrejönne a kérdéses kölcsönzőközpont, nemcsak abban segítenénk a művelődési dolgozókon, hogy könnyebben jutnának nyersanyaghoz, hanem irányíthatnánk is, hogy értékes művek kerüljenek színpadra. Ez pedig mindannyiunk ügye, célja. A tordai dohánybál A Gyöngyösbokréta olyan csokor, melyben a művelődési egyesületek tánccsoportjai egy-egy virág. A tordai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület tánccsoportja sem kíván hervadtabb, színtelenebb virág lenni ebben a bokrétában, annál is inkább, mert ők a házigazdái a XXII. Gyöngyösbokrétának. Nagy hagyománya van ebben a bánáti kis faluban a népitánc művelésének. A Gyöngyösbokrétán kezdettől fogva részt vesznek. Az idei fellépésen 14 pár ropja majd a táncot, mutatja be az eltelt egy év munkáját. — A szemlére a tordai dohánybálát készítjük. Jártuk a falut, és felkutattuk azokat az időseket akik még emlékeznek arra, hogyan kell járni a tordai rezgős csárdást, a frisses-forgóst, a forgós-eleresztést. Nagy megértésre talált kezdeményezésünk és a szemlén három idős házaspár is fellép majd. Tehát 15-től 60 évesig alakul a táncosaink életkora — mesélte Tápai Ibolya, a táncok egyik betanítója. A Vajdasági Múzeum segített a tordaiaknak a népviselet kidolgozásában. A terveket és a szakvéeményt Sonja Nonin Klein adta. A dohánybálat Mavrák Júlia koreográfiája alapján játják majd el június 2-án. A lelkes fiatalokat és kevésbé fiatalokat Tápai Ibolya és Fáy Rozália tanította be. A talpalávalót pedig Samu Zoltán citerazenekara húzza. KABÓK Erika Az új Symposion jubileumi tárlata Ma 12 órakor az újvidéki Ifjúsági Tribün galériájában megnyílik az úfj Symposion társadalmi, művészeti és kulturális folyóirat jubileumi tárlata, amelyre a folyóirat megalapításának 20. évfordulója alkalmából kerül sor. A kiállításon megtekinthetők a lap egykori és mai grafikai szerkesztőinek — Papp Miklósnak, Baráth Ferencnek, Maurits Ferencnek, Szombathy Bálintnak és Stefán Oszkárnak —, valamint azoknak a képzőművészeknek az alkotásai, akik az elmúlt két évtized folyamán legszorosabban kötődtek a folyóirat művészeti hitvallásához (Sáfrány Imre, Leonid Lejka, Kerekes László és Bada Tibor). A rövid alkalmi műsorral egybekötött megnyitón a kiállítás szervezői szívesen látják a folyóirat egykori s mai munkatársait, olvasóit, valamint minden érdeklődőt. Tegnap délelőtt Szabadkán Szabó Béla, a szegedi Bartók Béla Művelődési Központ igazgatója és Bea Kukac, a szabadkai Népkor Művelődési Egyesület elnöke aláírta a két szervezet hosszú távú együttműködéséről szóló megegyezést, amelynek célja, hogy tovább gazdagítsa Szabadka és Szeged testvérvárosi kapcsolatait. Ezzel egyidejűleg írták alá az idei együttműködési tervet is, amelynek értelmében köcsönös vendégszereplésre kerül sor: júniusban a tápéi népi együttes látogat Szabadkára, a szabadkai amatőrök pedig szeptemberben viszonozzák vendégszereplésüket Szegeden. (-sy) (KISS Ágnes felvétele) Hagyatékunk feltárása Művészettörténészeink szarajevói kongresszusáról A jugoszláv művészettörténészek IV. kongresszusát a közelmúltban tartották meg Szarajevóban. Az első napon az elnökség tagjai beszámoltak az elmúlt három év munkájáról. Ezt követően könyvkiállítás nyílt, amelyen az eddig megjelent szakirodalmat mutatták be. A kongresszus a továbbiakban szekciókban folytatta a munkáját. Az első szekció előadásai Bosznia-Hercegovina középkori művészeti hagyatékait tárták fel. Előtérben szerepelt a középkori síremlékek kutatása, annak kibontakozására, a rurális építészet, majd később a városi architektúra hatása a formák és a stílusok kibontakozására. A második szekcióban a Bizánckort követő periódust vizsgálták. Az előadások a 17. és a 18. századi művészettel foglalkoztak, illetve annak szintézisét adták. A harmadik szekcióban a jugoszláviai reneszánsz művészet tárgykörét dolgozták fel. Az előadók igyekeztek tisztázni a négyszáz év kronológiáját és abban felderíteni a szociológiai kérdéseket. A 15. és a 16. században már kivirágzott a reneszánsz, és a művészetek minden területén klasszikus értékeket hozott. Gazdag szellemi és anyagi produktuma hazánkban is bőven fellelhető. Hatása is nagy volt. A negyedik szekcióban az iszlám művészet volt a térne A mintegy fél évezredes török hódoltság, új szellemi felfogással termékenyítette meg a művészeteket. A kutatásba igen aktívan bekapcsolódtak az orientalisták. Ennek a kornak a feldolgozása inkább egyéni érdeklődésből fakadt. A kutatómunkából hiányzott a tematikai öszszehangolás. Az ötödik szekció munkája a Művészet ’08 megnevezéssel folyt A hatvanas évek modern, avangarde törekvéseit sokan kutatják, és vitatják, vagy értékelik. A Nyugatról jött szellemi áramlat hatása pontosan követhető. Az új művészeti felfogás és szemlélet hazánkban önállósodik, sőt kiemelkedő helyet foglalt el. Ennek átfogó értékelése még nem történt meg. A hatodik szekció bevezető előadása az időszerű művészettörténeti kutatások eredményeit ismertette. A hozzászólók átfogóan bemutatták az egész országban elért idevágó eredményeket. Végül Ante Topic Mimara hagyatékának a bemutatásával zárult a szekció munkája. A kongresszus hiányossága volt, hogy a következő hároméves időszakra nem határozta meg a főbb kutatási irányzatokat, de az összehangolt módszerről sem esett szó. Egyébként a rangos összejövetelen több határozat született. Azzal kapcsolatosan is, hogy az új iskolareform a képzőművészetet, iletve a művészettörténetet mint tantárgyat teljesen törölni akarja. Ezzel viszont a marxista esztétikára és a humanizmusra való neveléstől fosztanánk meg a következő nemzedékeket. Ha ez megvalósul, akkor minek a kutatás, kinek a kiadványok? GYERMÁN Tibor