Magyar Szó, 1985. május (42. évfolyam, 132-147. szám)

1985-05-28 / 144. szám

11 MŰVELŐDÉS XXVIII. MÁJUSI JÁTÉKOK K­irándulás a színes képzeletvilágba Az újvidéki Makszim Gorkij Művelődési Egyesület és a szabad­kai Ivo Lola Ribar Általános Is­kola diákszínjátszóinak hétfő dél­előtti előadásai révén a színes mesevilágba, a képzeletszülte cso­dás környezetbe tehetett kirándu­lást a XXVIII. Májusi Játékok kö­zönsége. Az újvidéki ruszin művelődési egyesület kisszínjátszóinak előadá­sa, annak ellenére, hogy a közön­ség többsége nemigen értette a nyelvet, nagy érdeklődést váltott ki, és a nagyon is időszerű mon­danivalót — a környezetvédelem­ről, pontosabban a madárvilág oktalan pusztításáról szólt — min­denki megértette. Vera Gudák rendező és segítő­társai káprázatos világot varázsol­tak a színpadra, ebben a környe­zetben a kisszínház játszók igen természetesen mozogtak, és a né­zőnek az a benyomása támadt, hogy a madárvilág csivitselését, beszélgetését hallgatja, gondjaikkal ismerkedhet. Kiválóak voltak a jelmezek, és a kísérőzene is nagy­mértékben hozzájárult a mondani­való kidomborításához. Az előadásnak voltak csúcsai és mélypontjai is, több figyelemre­méltó gyermekalakítást láthattunk, így például Peter Besaermenyi, a Veréb szerepében feledhetetlen él­ményt nyújtott. A szabadkai ivó Lola Ribar Ál­talános Iskola Harasztkó Ilona ve­zette kisszínjátszói már többször szerepeltek a Májusi Játékokon, s ezúttal is kellemes meglepetést okoztak. Harasztkó Ilona most olyan mesejátékot írt és rendezett, amelyben a jó és a rossz harcába sikerült bekapcsolni a közönséget is. A teremben levő mintegy négy­száz gyermek lényegében együtt játszott a szereplőkkel. Igen hatá­sos volt az egyszerű, de igen kife­jező színpadkép, és a kollektív já­tékból mindenképpen kiemelke­dett a bohócot játszó Dósa Roland. Hétfőn délután a zombori Ni­kola Vukičević Általános Iskola színjátszói Dusán Radovic Hogyan keletkeztek a csúnya szavak című összeállítását mutatták be, majd a kiszácsi gyerekek egy bájos me­sejátékkal lépteti fel. Ma délelőtt a zrenjanini Peda­gógiai Akadémia hallgatói bábjá­tékot adnak elő, majd a szabadkai Jovan Jovanovic Zmaj Általános Iskola színjátszói Kókity Rozália rendezésében Mándy Iván Csak egy ugrás című színművét mutat­ják be. Délután az uzdiniak lépnek színpadra, majd az indjijai Petar Kočić Általános Iskola tanulói egy antimesét adnak elő. L. Gy. Becse egy hétig a gyermekek és a fiatalok városa. Mileva Džaku­­lin, a községi képviselő-tes­­ter elnöke átadta a város kulcsát Vla­dimir Pavkov II. osztályos tanulónak. A gyerekek kedvence, a tréfáiról ismert harcos, Nikoletina Bursac (Torna Kuruzovic) ezúttal is több ezres tömeget nevettetett meg a város főterén. (LAZUKICS Anna felvételei) Gyermekmunkák kiállítása Poroszlón Az Iskolarádió kéthetenként je­lentkezik a Mesevilág-Gyermek­világ című sorozatával. Ebben sok-sok mese hangzik el az Újvi­déki Rádió színművészeinek elő­adásában. Az adásoknak nagyszá­mú hallgatóközönsége van. A gye­rekek nagy része beleéli magát a mesébe, azonosul a szereplőkkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kisiskolásoktól nap-nap után érkező levelek, visszajelzé­sek. Ebből kiindulva az Iskola­rádió szerkesztősége a folyó isko­laévre pályázatot írt ki meseil­lusztrációk, rajzok, mesebábuk ké­szítésére. A felhívás nem maradt visszhang nélkül. Vajdaság isko­láiból több száz gyermekmunka érkezett a rádióba. Most, év végé­re egy egész kiállításra való anyag állt össze. Az Iskolarádió a beér­kezett munkákat a legtömegeseb­ben jelentkező iskolákban kiállít­ja. Kanizsa után ma Doroszlón, a Petőfi Sándor Általános Iskolá­ban, déli 12 órakor nyílik meg Mesevilág-Gyermekvilág címmel a pályázatra beérkezett gyermek­­munkák kiállítása. A kiállítást Németh István író nyitja meg, иг-­ajd Fischer Károly, a Rádió színművésze olvas fel két mesét az egybegyűlt gyerekeknek. A ki­állítás a hét végéig tekinthető meg. SZERDÁN BECSÉN Ladik Katalin előadói estje Szerdán este Becsén 20.30 órai kezdettel az ifjúsági otthon kister­mében rendezik meg Ladik Kata­lin előadói estjét A művésznő sa­ját verseit, továbbá monol­ógokat ad elő. A belépődíj 50 dinár. MAGYAR SZÓ 1985. május 20., kedd T­ordán mindig telt ház van Sikeres a helybeli művelődési egyesület vendégszereplése is . Az idei Gyöngyösbokrétán három idős táncospár is fellép Amikor a félig üres színházter­mekről, az előadások gyér látoga­tottságáról beszélünk, vetélytárs­­ként a világot otthonunkba va­rázsló tévét szoktuk emlegetni igazolásként (a magunk és mások számára), takarózóként pedig a rohanó életmód szolgál. Ritkaságszámba megy ugyan, de van még hely, ahol a közönség nagy része a színháztermen kívül reked, ahol délutáni előadást is kell szervezni, hogy nem minden érdeklődő, de leglább nagy része megnézhessen egy-egy vendégsze­replést, vagy a helybeliek fellépé­sét. Tordán a szombat vagy va­sárnap esti előadásra már hétfőn tíz órára elkel minden jegy. A fiatalabbak a sorok mellett állva nézik végig az előadást. Ez nem rendkívüli eset. Csaknem minden előadás alkalmával így van ez Tordán. Igaz, az 1982-ben épült új Művelődési Otthonban mind­össze 224 ülőhely van — kicsi ez, tudják a tordaiak is, de amikor építették (a helyi járulék eszközei­ből), akkor több pénzünk nem volt. Nem csoda, hogy ilyen lelkes közönsége van Tordának, hisz a helybeli Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesület 12 faluval, várossal (Szabadka, Törökbecse, Kupuszi­­na, Debelyacsa stb.) tart fenn ál­landó kapcsolatot. Az idén a szlo­véniai Lendvával is megkezdik az együttműködést. A tordai Művelődési Egyesület egyik legjobban működő szak­osztálya a színjátszó és a népi­­tánc-csoport. Számos elismerés van már tarsolyukban, és olyan elejtett, fél füllel hallott szavak, mint amilyent a közelmúltban Becsén kaptak: „Akkor látunk jó előadást, ha a tordaiak jönnek. Mikor látjuk magukat ismét?” Nyersanyag a padlásról Mi a siker titka? A munka és fegyelem — mondta Tápai Pali bácsi, az egyesület elnöke, a szín­házi előadások rendezője. Az egye­sület hozzávetőlegesen 90 tagot számlál. Persze a munka oroszlán­­részét télen végzik, amikor alszik a határ, nincs munka. Pali bácsi 32 éve tagja az egyesületnek. Sok évi rendezői munka áll mögötte. Mint mondja, jó lenne most már, ha valaki átvenné tőle a rende­zést. Lenne is utánpótlás, csak egy kicsit irányítani kell őket. A legnagyobb probléma a nyersanyag beszerzése. — Két éve az amatőr rendezők és művelődési dolgozók Kanizsán megtartott összejövetelén indítvá­nyoztuk, hogy hozzunk létre egy kölcsönzőközpontot, ahol össze­gyűjtenék a színpadi műveket. Sajnos, eddig ez nem jött létre pedig nagy szükség lenne rá, mert én is úgy jutok a szövegekhez, hogy szüntelenül járom a padlásokat és keresem az 1800-as években kiadott Színházi élet fo­lyóiratot. Hiszem, hogy más köz­ségekben is küzdenek ilyen gon­dokkal. Naponta siránkozunk, hogy egy­re inkább terjed az álirodalom, a közízlés a kereslet-kínálaton ala­pul (és tudjuk, mit adnak ki a kiadók, látjuk, mit olvasnak nagyrészt az autóbuszokban a fia­talok és idősek egyaránt). Pedig, ha létrejönne a kérdéses kölcsön­zőközpont, nemcsak abban segí­tenénk a művelődési dolgozókon, hogy könnyebben jutnának nyers­anyaghoz, hanem irányíthatnánk is, hogy értékes művek kerüljenek színpadra. Ez pedig mindannyiunk ügye, célja. A tordai dohánybál A Gyöngyösbokréta olyan cso­kor, melyben a művelődési egye­sületek tánccsoportjai egy-egy vi­rág. A tordai Petőfi Sándor Mű­velődési Egyesület tánccsoportja sem kíván hervadtabb, színtele­nebb virág lenni ebben a bokré­tában, annál is inkább, mert ők a házigazdái a XXII. Gyöngyösbok­rétának. Nagy hagyománya van ebben a bánáti kis faluban a népitánc mű­velésének. A Gyöngyösbokrétán kezdettől fogva részt vesznek. Az idei fellépésen 14 pár ropja majd a táncot, mutatja be az eltelt egy év munkáját. — A szemlére a tordai dohány­­bálát készítjük. Jártuk a falut, és felkutattuk azokat az időseket akik még emlékeznek arra, hogyan kell járni a tordai rezgős csárdást, a frisses-forgóst, a forgós-eleresztést. Nagy megértésre talált kezdemé­nyezésünk és a szemlén három idős házaspár is fellép majd. Te­hát 15-től 60 évesig alakul a tán­cosaink életkora — mesélte Tápai Ibolya, a táncok egyik betanítója. A Vajdasági Múzeum segített a tordaiaknak a népviselet kidolgo­zásában. A terveket és a szakvé­­e­­m­ényt Sonja Nonin Klein adta. A dohánybálat Mavrák Júlia koreog­ráfiája alapján játják majd el június 2-án. A lelkes fiatalokat és kevésbé fiatalokat Tápai Ibolya és Fáy Rozália tanította be. A talp­­alávalót pedig Samu Zoltán citera­­zenekara húzza. KABÓK Erika Az új Symposion jubileumi tárlata Ma 12 órakor az újvidéki Ifjú­sági Tribün galériájában megnyí­lik az úfj Symposion társadalmi, művészeti és kulturális folyóirat jubileumi tárlata, amelyre a fo­lyóirat megalapításának 20. évfor­dulója alkalmából kerül sor. A ki­állításon megtekinthetők a lap egykori és mai grafikai szerkesz­tőinek — Papp Miklósnak, Ba­­ráth Ferencnek, Maurits Ferencnek, Szombathy Bálintnak és Stefán Oszkárnak —, valamint azoknak a képzőművészeknek az alkotásai, akik az elmúlt két évtized folya­mán legszorosabban kötődtek a folyóirat művészeti hitvallásához (Sáfrány Imre, Leonid Lejka, Ke­rekes László és Bada Tibor). A rövid alkalmi műsorral egy­bekötött megnyitón a kiállítás szervezői szívesen látják a folyó­irat egykori s mai munkatársait, olvasóit, valamint minden érdek­lődőt. Tegnap délelőtt Szabadkán Szabó Béla, a szegedi Bartók Béla Mű­velődési Központ igazgatója és Be­a Kukac, a szabadkai Népkor Művelődési Egyesület elnöke aláírta a két szervezet hosszú távú együttműködéséről szóló megegyezést, amelynek célja, hogy tovább gazdagítsa Szabadka és Szeged testvérvárosi kapcsolatait. Ezzel egy­idejűleg írták alá az idei együttműködési tervet is, amelynek értel­mében köcsönös vendégszereplésre kerül sor: júniusban a tápéi népi együttes látogat Szabadkára, a szabadkai amatőrök pedig szep­temberben viszonozzák vendégszereplésüket Szegeden. (-sy) (KISS Ágnes felvétele) Hagyatékunk feltárása Művészettörténészeink szarajevói kongresszusáról A jugoszláv művészettörténészek IV. kongresszusát a közelmúltban tartották meg Szarajevóban. Az első napon az elnökség tagjai be­számoltak az elmúlt három év munkájáról. Ezt követően könyv­kiállítás nyílt, amelyen az eddig megjelent szakirodalmat mutatták be. A kongresszus a továbbiakban szekciókban folytatta a munkáját. Az első szekció előadásai Bosz­nia-Hercegovina középkori művé­szeti hag­yatékait tárták fel. Elő­térben szerepelt a középkori sír­emlékek kutatása, annak kibonta­kozására, a rurális építészet, majd később a városi architektúra hatá­sa a formák és a stílusok kibonta­kozására. A második szekcióban a Bizánc­­kort követő periódust vizsgálták. Az előadások a 17. és a 18. szá­zadi művészettel foglalkoztak, il­letve annak szintézisét adták. A harmadik szekcióban a jugo­szláviai reneszánsz művészet tárgy­körét dolgozták fel. Az előadók igyekeztek tisztázni a négyszáz év kronológiáját és abban felderíteni­­ a szociológiai kérdéseket. A 15. és a 16. században már kivirágzott a reneszánsz, és a művészetek min­den területén klasszikus értékeket hozott. Gazdag szellemi és anyagi produktuma hazánkban is bőven fellelhető. Hatása is nagy volt. A negyedik szekcióban az iszlám művészet volt a térne A mintegy fél évezredes török hódoltság, új szellemi felfogással termékenyítet­te meg a művészeteket. A kutatás­ba igen aktívan bekapcsolódtak az orientalisták. Ennek a kornak a feldolgozása inkább egyéni ér­d­eklődésből fakadt. A kutatómun­kából hiányzott a tematikai ösz­szehangolás. Az ötödik szekció munkája a Művészet ’08 megnevezéssel folyt A hatvanas évek modern, avan­­garde törekvéseit sokan kutatják, és vitatják, vagy értékelik. A Nyu­gatról jött szellemi áramlat hatása pontosan követhető. Az új művé­szeti felfogás és szemlélet hazánk­ban önállósodik, sőt kiemelkedő helyet foglalt el. Ennek átfogó ér­tékelése még nem történt meg. A hatodik szekció bevezető elő­adása az időszerű művészettörté­neti kutatások eredményeit ismer­tette. A hozzászólók átfogóan be­mutatták az egész országban elért idevágó eredményeket. Végül Ante Topic Mimara hagyatékának a be­mutatásával zárult a szekció mun­kája. A kongresszus hiányossága volt, hogy a következő hároméves idő­szakra nem határozta meg a főbb kutatási irányzatokat, de az össze­hangolt módszerről sem esett szó. Egyébként a rangos összejövete­len több határozat született. Azzal kapcsolatosan is, hogy az új is­kolareform a képzőművészetet, il­­etve a művészettörténetet mint tantárgyat teljesen törölni akarja. Ezzel viszont a marxista esztéti­kára és a humanizmusra való ne­veléstől fosztanánk meg a követ­kező nemzedékeket. Ha ez megva­lósul, akkor minek a kutatás, ki­nek a kiadványok? GYERMÁN Tibor

Next