Magyar Szó, 1985. június (42. évfolyam, 163-177. szám)
1985-06-18 / 165. szám
MAGYAR SZÓ 15 15*85. Június 18., kedd NYUGDÍJASOK OLDALA " SZERKESZTI: SZABÓ GIZELLA Akkor szép ez élet, ha kapik Szép példa erre Kovács István nyugdíjas élete Az ember nem is gondolná, hogy a kishegyesi ifj. Kovács István élete milyen változatos. Erre csak akkor döbben rá, ha hosszassan elbeszélget vele. Diákkorában a Spartacus ökölvívója volt középsúlyban. Később ennek a híres szabadkai egyesületnek az ificsapatában rúgja a bőrt. Ezután önkéntes katona, ejtőernyős. Kishegyesen , a tekézők sorába lépett. Itt szerbiai , ligás csapatban játszott. Egerben egy versenyen egyéni második helyezett 789 fával. Egy évig vitorlázórepülős volt. Kell e ennél több? — kérdezhetjük. Bizony van még miről beszélgetni, hátra van még a műkedvelő színjátszás. — Amint tudjuk, Kishegyesen: igen nagy hagyománya volt a műkedvelő színjátszásnak. Édesapám Kovács István Tatus néven vált ismertté a faluban, de a környéken is. A negyvenes évek elejétől mintegy harminc évig rendezett színdarabokat a faluban. Ezért megkapta Kishegyes község októberi díját. Természetesen engem is elkapott a láz, apám belémpalántálta a színház szeretetét. Jól emlékszem, 1951-ben léptem fel először a Sárga csikó című népszínműben, Peti gyermekszerepében. — Kik voltak abban az időben a nevesebb színjátszók? — Jól emékszem Juhászné Tóth Máriára, Komárominé Paróczi Margitra, Maronka Antalra (egy időben a szabadkai színházban játszott), Sípos Bélára, Síposné Molnár Zsuzsára. Tíz évvel később színre került a Kintornás családt Samu szerepében léptem fel Kitűnt Süveges Eta (ma a szabadkai színház tagja), Kiss Feri, Dudás Lajos, Skallákné Dudás Júlia Ácsai Mária, Király Károly. Ezzel a darabbal második díjat szereztünk az amatőr színjátszók fesztválján. — Volt-e még sikeres rendezvényük? — Még egyet kell megemlíteni : Juhász legény, szegény juhász legény című darabot, ahol a címszerepet játszottam, partnernőm Palócz Erika volt. Kitűnő alakítást nyújtott Dudás Lajos is. Ezzel a színművel 1968 ban másodikak lettünk a bajmoki fesztiválon. Sokszép é menyem fűződik a színjátszáshoz. Rengeteg tapsot kaptunk, no meg jó vacsorát. Telt házak alőtt jászottunk. Vendégszereplésökre mentünk Zentára, Fekét i...•e, Moravicára, Csantavérre, Bajára, és még más helyekre . A szórakoztatás terén igen erediényesek a kishegyesi nyugdíjasok. Miért került háttérbe a színátszás? — Amikor édesapám elköltözött Kishegyesről, akadozni kezdett a munka. Voltak ugyan próbálkozóak, de nem sok eredménnyel. Véleményem szerint a faluban nincs szakember, aki foglalkozna a fiailókkal. Ezt a problémát összefogással lehetne megoldani, talán ha a feketicsiekkel együttműködnének az illetékesek. Itt kell megemlíteni, hogy a falu kultúrpolitikája sem a legmegfeleőbb, mert kellő hozzáállással segíteni lehetne a bajokon. — Tapasztaltával hajlandó lenne-e segíteni? — Természetesen, annak idején apám is felajánlotta segítségét és jött volna rendezni, csak az út .költség megtérítését kérte. Segített volna nekem is abban, hogy a műkedvelő színjátszás hagyományait tovább ápoljuk és fejlesszük Kishegyesen. Abban biztos vagyok hogy a hozzáértő nyugdíjasaink támogatnák ezt a munkát. MARONKA János Ki szeret rejtvényt fejteni? A nyugdíjasok szűkebb körében támadt egy olyan ötlet, hogy sokaknak kellemes időtöltést, szórakozást, tanulást nyújthatna a hobbitnak is beillő rejtvényfejtés. Hisszük, hogy sokan hódolnak ennek a sok sikerélményt, izgamat nyújtó, látókört bővítő időtöltésnek. Az igazi rejtvényfejtő még a keményebb diák előtt sem torpan meg. Ha megszakításokkal is, de megfejti. Maga a rejtvény végeredménye kíváncsivá teszi megfejtőjét, annyira, hogy nem adhatja fel, míg a megoldáshoz nem jut. Különösen érdekesek lehetnek az aforizmák, életbölcseletek, melyeket híres tudósaink, politikusaink, íróink vallottak. Szellemesek, öregkacagtatók a karkától - rákkal illusztrált megfejtési eredmények is. Ezeket az eredményeket gondosan összegyűjthetjük, csoportosíthatjuk, és adott alkalommal, kisebb-nagyobb társaságban nagyon jól elszórakozhatunk rajtuk. Ma már a klasszikus keresztrejtvényeken kívül nagyon sok fajtája van a különböző rébuszoknak, melyek mad fejleszthetik a logikai készségeket, ami még a nyugdíjasok korában is igen előnyös. Különböző lexikonok, szótárak használata is lényegesen bővítheti az ismereteket. Mindezt miért mondtuk el? Szeretnénk kapcsolatot teremteni akár a nyugdíjasok rovatán keresztül, akár egyéni levelezés útján olyan rejtvényszeretőkkel, akik akár kezdő szinten is, de szeretnek hódolni ennek a kellemes szórakozásnak. E cserélhetnénk tapasztalatainkat, gazdagíthatnánk egymás gyűjteményét magunk is próbálkozhatnánk keresztrejtvény összeállításával. Aki kedvet érezne hozzá, még verenyezhetne is társaival rejtvényfejtésben, hasonlóképpen, mint a Magyar Televízióban is a Keresztkérdés vagy Kapcsoltam című műsorokban. Úgy gondoljuk, hogy míg ilyesmire is van közösségi igény, addig mi, nyugdíjasok sem vagyunk túl az aktivizálhatóság korhatárán. A nyugdíjas egyesületek tagjai egymás között beszéljék meg ezt az újabb kapcsolatteremtés: lehetőséget ne írjanak Míg rejtvényt fejtünk, addig sem nyomaszt bennünket az infláció terhe. FEHÉR Rózsa, Szabadka Első fecskék a tengeren Ha késve is, de megérkezett a jó idő, a nyárias kánikula. Természetes hát, hogy ilyenkor az emberek, felocsúdva a téli fásultságból, nekifognak valami nagy dolognak, amit csak nyáron lehet megtenni. Ezek közé tartozik a mezőkön folyó munka, de a nyaralás is ilyenkor foglalkoztatja az érdekelteket. Siper István, a temerini belügyi osztály nyugdíjasa már hazaért kétneves tenger, nyaralásról. Erről beszélgettünk vele nemrég. — Immár húsz éve nyugdíjas vagyok, másodízben nyaralok a Harcos Szövetség szervezésében. Temerinből az eső csoporttal ketten mentünk. Különösen Újvidékről indult el két autóbusz, az utasok Vajdaság egész területéről sereglettek össze. Május tizedikén indultunk a meseszép Igalóba és Hercegnoviba. — Induláskor elnéztem az embereket, feltűnően sápadtak voltak, szinte beteg ember benyomását keltette mindegyik, köztük az asszonyok is. Hazafelé jövet már egészen más véleményt alkottam róluk. — Mondhatom: újjászületett emberekké tértem haza. Lebarnulva, felfrissülve, testileg, lelkileg vidáman térek otthonukba. Igazán meglepődtem, hogy ekkora hatása van a tengervíznek, a levegőnek. Számomra felejthetetlen élmény ez a nyaralás. Eleinte csak a bátrabbak merészkedtek a vízbe, de csak a kezdet nehéz, később már minden megy simán. Az ellátás kitűnő volt. Az üdülést nem kellett fizetni, különben vajmi kevés nyugdíjas látná meg a tengert a mai csillagászati árak mellett . Itthon a horgászás a legnagyobb szenvedélyem, főképp a Jégricskán horgászom csónakba, kiebb-nagyobb sikerrel, de lekö , és hát a zsákmány sem elvetni való. Különben titeli születésű ,,gyerek” vagyok, így a vizek ismerőseként jó pár személyt kimentettem már a biztos fulladástól — fejezte be Sipter István nyugdíjas rendőr. E. I. Vékony lesz a boríték Az adai Obnova Építőipari Munkaszervezetben csaknem másfél évtizede üzemel a menzai konyha. A város központjában levőknek kellemes pincehelyiségben szolgálják fel a meleg ételt, a 14 építőtelepre és a Moholon levő üzemrészlegbe pedig időre elszállítják a kalóriadús, ízes üzemi kosztot. A munkásétkezde konyhájának dolgozói valóban minden dicsérő szót megérdemelnek, mert csak jót hallottunk róluk. A mai időben nem mindegy naponta elkészíteni a bőséges egytálételt 350— 360 dolgozó számára. A késő délutáni órákban vetődtünk be az é kezdébe, ahol még ott találtuk OPRA Terézt, a szakácsnők egyikét. Aznapra bablevest főztek, csülökkel. — Készülődöm a nyugdíjas életre — mondta Teréz néni. — Az Obnovában 13 esztendőt fűtöttem el a konyhán, s ennek előtte az adai Cseh Károly Általános Iskola konyháján dolgoztam. — Hogyan sikerül összeálltani az étlapot, hogy ne érje szó a ház elejét? Vannak ugyanis válogatósak, nem lehet mindenki szájaíze szerint főzni sem. — Naponta kétféle étel van. Az egyiket vrdiétásnak nevezzük, vagyispéldául főtt virsli tojással és mustárral. Ez volt a napokban és sertéspörkölt tarhonyával. Amikor azt mondtam, hogy diétás, akkor nem is annyira a gyomorbántalmakban szenvedőkre gondoltunk, hanem inkább a változatosságra. Igazán diétás üzemi kosztot nem könnyű manapság előállítani. — A hús mellé mit tudnak felzolgálni? — Bizony a téli hónapok nehezek, mert akkor csak bab, káposzta, borsó és zöldbab járja. Ám igyekszünk jóféle savanyúságról gondoskodni, amit mi készítünk el télire. Tudja, más annak az íze, mint a konzervgyárinak, meg aztán olcsóbban is kijövünk így— Mi lesz, ha nyugdíjba vonul? — Betöltöttem a hatvan évet, sajnos nagyon kevés évet tudok majd fölmutatni a nyugdíj ügyében. Mindössze tizenöt évem lesz. Tanyasi lány voltam, aztán kerültem be a városba, férjhez mentem. Nyugdíjasként is lesz dolgom, mert ott vannak az unokák. Férjem is nyugdíjas, azaz leszázalékolták krónikus betegsége miatt. Még az NSZK-ban történt ez Ha nem rokkantnyugdíjas, akkor szépen fizetne a német nyugdíjalap is, de hát így ... — Mennyi most a keresete? — Úgy huszonötezer dinár. Bizony nagyon vékony lesz a nyugdíjas boríték. Minden évem fölértékeltek már, de hát az iskolában is nagyon gyengén fizettek, meg kevés a szolgálati éveim száma. No, de elleszünk valahogy. Most is munkaidő után, dél, fél egykor megyek haza, még főzni szoktam, mire megérkeznek három órára a gyerekek a munkából. Majd ezt csinálom ezután is, meg, mint mondottam, ott vannak az unokák. K. O. Opra Teréz, az adai Obnova szakácsnője. A HÉTEN Országos találkozó és tartományi választmányi ülés Újvidéken Két nagy esemény színhelye lesz a héten a tartományi főváros. Június 18-án itt tartják meg a Nyugdíjasok Szövetsége Tartományi Választmánya értekezletét és Újvidék lesz a vendéglátója a nyugdíjasok III országos találkozójának. Erre érthető okokból rendkívül nagy előkészületek folynak. A Tartomány Választmány küldöttei felmérikaz elmúlt egyéves munka eredményeit, meghozzák a következő időszak tevékenységi programját és elfogadják a szövetség új statútumát. Június 21-én sor kerül a nyugdíjasok III. országos találkozójára, amelyen mintegy ötezer részvevőre számítanak. Az újvidéki szervezők mindent megtesznek, hogy a vendégek jól érezzék magukat Újvidéken és a tartomány más helységeiben, ahova esetleg ellátogatnak. Csupán Szerbiából ezer nyugdíjas jelentette be érkezését. A találkozó lebonyolítását a Tartományi Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Érdekközösség 500 000 dinárral támogatta és ezenkívül 25 000 alkalmi jelvényt készítettek. Ebből is származik némi jövedelem a találkozó tartalmasabb műsorára. A találkozóra a vajdasági községek is meghívót kaptak, ugyanakkor az újvidékiek megjelenését is szívesen veszik. A találkozó június 22-én délelőtt tíz órakor kezdődik az újvidéki sportközpontban. (Sz. G.) A III. országos találkozó műsorában a szabadkai egyesület férfi kara is fellép, magyarul énekli a szerzeményeket. k adai Sólya utcéban születtem... PINTÉR József adai nyugdíjas házatáját nyolc életerős, terebélyes eperfa árnyékolja be. A fákat még harminc évvel ezelőtt, házának építésekor ültette, azzal a számítással, hogy majd ha idővel nyugdíjas lesz, legyen egy kis nyugdíjpótló eperpálinkája eladásra is. És ez az előreáló gondoskodás valóban meghozta gyümölcsét. Évente 120—140 liter kitűnő minőségű eperpálinkát főz a ,,szívéhez nőtt" sperlak gazdag terméséből. — Az adai proletárnegyedben, a Gödrökben születtem, vályogverő szegény szülők gyermekeként 1917- ben. Kilencen voltunk testvérek a mi utcánkat a sok gyerek miatt hivatalosan is Gólya utcának nevezték. Arrafelé akkoriban majd minden családban 8—14 gyerek volt. Gyerekkoromban, az a szólásmondás járta. .,Minél több a házban a gyerek, annál nagyobb a családban az egymás közötti szeretet!” És ez így is volt! Nálunk is sokan lévén a családban, mihelyt kijártam az elemi iskola IV. osztályát, szüleim szolgálni adtak az adai tanyavilágba, Dósa József csanalasi tanyájára. Ott, míg nagyobbacska nem lettem, a seréseket, teheneket őriztem, az istállóban segédkeztem Később pedig már minden paraszti munkát rám bíztak a gazdámék. Alvóhelyem az istállóban, a lovak falánál levő, deszkákra helyezett kenderpokróccal letakart priccser volt. Ám nemcsak én háltam az istállóban. Olyan volt a családregula, hogy velem aludt a gazdám két kisebbik fia: János és István is. Nekik is szintén úgy kellett dolgozniuk, akárcsak nekem, a szolgának. Ennél a 60 holdas gazdánál szolgáltam egész 1938-ig, vagyis míg be nem rukkoltam katonának. Megemlítem, hogy akkoriban a napszám 10 dinár volt. Emellett jogot kaptam arra, hogy nála részes aratást is végezhessek. Emlékszem, 1983-ban 12 kaszás és megannyi marokszedő dolgozott a Dósa tanyán, és a csaknem egy hónapig tartó aratás alatt személyenként megkerestük az 5—6 mázsa búzát. Amit természetben kerestem, azt haza kellett adnom a szüleimnek, mert már decemberben jött édesapám ki a tanyára mondván: — Adjál, édes fiam búzát, mert amit bekerestem a nyáron, mind elfogyott, nincs mit ennünk, a gyerekek meg éhesek, sírnak, kérik a kenyeret...! A jugoszláv királyi katonaságnál két évet szolgáltam Nišben. Mikor már úgy volt, hogy leszereltük, kitört a háború, és én sok bajtársammal együtt a Niš körüli harcokban német hadifogságba kerültem. Innét pár nap múlva Bulgárián, Románián és Magyarországon át Németországba vittek, s onnét csak több hónapos keserves fogság után kerültem haza. 1943-ban felségül vettem az adai Dobai Máriát, s mivel mindketten szegények voltunk, a téglagyárban dolgoztunk. A felszabadulás Adán ért. Akkor sok fiatal társammal együtt én is beálltam önkéntesen a Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregbe, a partizánokhoz, katonának. Apatinban ültünk dereglyére, és Eszék fölött Josipovácnál tettek partra bennünket, innét aztán nyomultunk előre, egész az ausztráliai Slambergig. Május 9-én, mikor Németország kapitulált, éppen ч Varažđinske Toplice-i gyógyfürdőben voltunk. Örültünk, hogy vége a háborúnak. Pedig utána még egy hétig dörögtek nálunk a fegyverek. Sok fiatal bajtársam halt meg hősi halált azok közül, akikkel május 9-én együtt örültünk életbenmaradásunknak, s a háború végének ... Miután 1945 őszén leszereltem, hazajöttem Adára. Több vállalatban is dolgoztam mint jószággondozó kocsis stb. Nyugdíjba 1978. februárjában kerültem. Első nyugdíjam havi összege 2560 dinár volt. Jelenleg 15 300 dinárt kapok. Nem éppen sok, de hát ebből is meg kell élnünk feleségemmel együtt. Gyermekeink már nagyok, családot alapítottak, s örülök, hogy nekik már könnyebb az életük, mint az enyém volt fiatalkoromban. Most látom csak, hogy milyen jót tettem, amikor 30 évvel ezelőtt ezeket az udvari eperfákat elültettem. Sajnos,az eperfák lassan errefelé is már eltűnnek a bácskai tájból. Pedig hát minden évben gazdagon megtalálják a velük vaó törődést. Jól ellátnak bennünket a kis adagban fogyasztva „orvosságnak” számító, zamatos eperpálnkával._ BENCZE Sándor