Magyar Szó, 1985. augusztus (42. évfolyam, 224-239. szám)
1985-08-21 / 229. szám
KÜLPOLITIKA NICARAGUAI HELYZET Meghiúsított támadás A sandinista hadsereg harci sikerei Az Amerika-barát nicaraguai ellenforradalmárok csoportja az elmúlt hétvégén ismét megpróbálta átcsoportosítani erőit és tömeges támadást végrehajtani Estella tartomány ellen, mintegy 100 km-re Managuától. A sandinista néphadseregnek sikerült meghiúsítania a próbálkozást. Mintegy ezer ellenforradalmár vett részt a támadásban. Hondurasi támaszpontból hatoltak be Nicaraguába. A tartomány központjában elterülő Trinidad városában az egybegyűlt nép előtt mondott beszédében Daniel Ortega nicaraguai elnök az amerikai kormányt vádolta a támadás anyagi támogatásával. „A békéért harcolunk, de az amerikai kormány nem hagy nyugton, még lélegzetvételnyi időt sem hanem kitartóan küldi a banditákat, bűnözőket és gyilkosokat’, mondta Ortega. Elmondta, hogy Trinidad, amely az utóbbi több mint tíz nap alatt a hadüzenet nélküli háború legnagyobb terhét viseli, a nicaraguai nép ellenállásának jelképévé vált egy olyan háborúban, amelyet sem a sandinista kormány, sem a sandinista nemzeti felszabadítási front nem óhajt, s még kevésné a nicaraguai nép. A nép hősies ellenállása és a sandinista néphadsereg nagy áldozatai ellenére nem lanyhulnak az ellenforradalmárok akciói. A legújabb információk a kontrák újabb erőösszpontosításáról számolnak be. Várható, hogy a következő napokban még egyszer megpróbálnak fordítani a számukra kedvezőtlen helyzeten, hogy valamilyen minimális pozíciókból várják a Contadora, valamint a cartagenás csoport képviselőinek összejövetelét. Carter bírálja az USA középamerikai politikáját Jimmy Carter volt amerikai elnök kijelentette, hogy az USA Közép-Amerikával szembeni politikája észrevehetően különbözik Mexikó közép-amerikai politikájától, és veszélyezteti a kért ország kapcsolatait. A Contadora-csoport tagjainak külügyminiszterei augusztus 23- án és 24-én tartják meg az első munka jellegű összejövetelt az úgynevezett támogató csoporttal, amelynek Brazília, Argentína, Peru és Uruguay a tagja. A találkozót a kolumbiai Cartagena de Indias városban tartják meg azzal a céllal, hogy még egyszer megvizsgálják a közép-amerikai tengerjogi, biztonsági és együttműködési megállapodás legújabb, negyedik változatát, amelyet a Contadora, valamint a közép-amerikai országok kormányainak nemrég megtartott konzultációja alapján készítettek elő. Százezer hektár erdő semmisült meg Hatalmas károkat okozott az erdőtűz Görögországban Százezer hektárnyi erdő égett le az idén Görögországban. Ennek fele a jelenlegi erdőtűzhullámosban semmisült meg, amelyről a kormány azt állítja, hogy szándékosan idézték elő. Csak a jelenlegi erdőtüzek következtében több mint 45 ezer hektár erdő lett a lángok martaléka, kétszer annyi, mint amennyi évente átlag megsemmisült Görögországban, jelentette ki a Reuter hírügynökségnek Dimitrisz Kanelopulosz, az Európai Erdészeti Szövetség alelnöke. Elmondta, hogy a jelenlegi és a júliusi erdőtüzek több mint százezer hektárra terjedtek ki, s ezáltal megdőlt az 1981. évi dicstelen rekord, amikor 80 ezer hektár erdő égett le az országban. Csak az utóbbi egy hét alatt hatvan erdőtüzet észleltek Ezenkívül még kilenc erdőtűz dúl Thászosz szigetén. Még nem fékezték meg a lángokat, amelyek felperzselték a sziget fenyőerdejének felét. Az egyik erdőtűzben hat személy vesztette életét. Mariesz falu lakosságát kénytelenek voltak kilakoltatni. Erdőtüzek dúltak Korinthosz környékén, valamint az északi országrészben elterülő Grámmosz-hegyзégben is. 9. E hatnapos háború egy időre jelentős mértékben visszavetette az ENSZ békefenntartó szerepének fontosságát hangsúlyozó országok törekvéseit, és egyúttal alapul szolgált a főtitkárt ért bírálatokra. A háborút megelőzően ugyanis U Thant egyiptomi kérésre visszavonta az 1965 óta a határ egyiptomi oldalán állomásozó világszervezeti békefenntartó egységeket (UNEF). Hirtelen kiderült, hogy az eddigieknél sokkal világosabban kellene meghatározni az ilyen világszervezeti békefenntartó egységek viszonyát magához az ENSZ-hez, szerveihez, a főtitkárhoz csakúgy, mint a fogadó országhoz, illetve országokhoz. A Biztonsági Tanács úgy döntött, a főtitkár nevezzen ki különleges megbízottat, hogy közreműködjék a békés rendezés érdekében. U Thant másnap kinevezte e feladatkörre Gunnar Jarringot, Svédország moszkvai nagykövetét... ... Az 1971. év utolsó napján U Thant második ötéves megbízatása is lejárt. A főtitkár azonban nem térhetett vissza hazájába, pedig vele együtt feleségének is ez volt a vágya. Burmában ugyanis korábban katonai hatalomátvételre került sor, s U Nu miniszterelnököt megdöntötték. U Thant azonban hűséges maradt régi barátjához, s ezt az új vezetés nem tudta neki megbocsátani. Ezért U Thant a New York mellett rendezkedett be, s emlékirataival foglalkozott. Három év múlva bekövetkezett haláláig senkinek sem adott már interjút, és senkit sem fogadott. Visszavonultan élt feleségével, leányával, annak családjával, négy unokájával. 1974 novemberében a világszervezet közgyűlése gyászülés keretében emlékezett meg U Thantról, a volt főtitkárról. Második ötéves megbízatásának lejárta előtt, 1670. január 23-án U Thant hivatalosan bejelentette, hogy semmilyen körülmények között nem vállal még egy főtitkári mandátumot. Negyvenéves az Egyesült Nemzetek Szervezete. A világszervezet legfőbb végrehajtó tisztségviselője a főtitkár, ő a nemzetközi szervezet első számú diplomatája. A főtitkárt a Biztonsági Tanács ajánlására a közgyűlés nevezi ki. Az ENSZ negyedik főtitkárává Kurt Waldheim osztrák diplomatát választották. 1971. december 21-én a Biztonsági Tanács két jelentős kérdésben foglalt állást: Bangladessel kapcsolatban utolsó döntését hozta meg, és Kurt Wahlheimet ajánlotta a közgyűlésnek új főtitkárként. Amikor a közgyűlésen a soros elnök szavazásra tette fel a kérdést, az osztrák diplomatát közfelkiáltással megválasztották. A világszervezet protokollfőnöke kíséretében azután Waldheim az emelvényre ment, majd az elnök hivatalosan tájékoztatta, hogy 1972. január 1-jétől megbízatást kapott a főtitkári funkció betöltésére 1976. december 31-éig. Az eskütétel után az elnök felkérte az új főtitkárt, tegyen nyilatkozatot. Waldheim rövid nyilakozatát angol nyelven kezdte el, majd franciára váltott át, végül pedig ismét angolul beszélt. Hangsúlyozta, hogy ezt a nagy bizalmat a hazájának, Ausztriának nyilvánított bizalomként tekinti, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy legjobb képességeinek megfelelően és pártatlanul lássa el feladatát. A jelenlevő U Thant köszönetet mondott a tagállamoknak azért a támogatásért, amelyet főtitkárságának 3702 napja során nyújtottak, és egyúttal üdvözölte és méltatta utódját. Kurt Waldheim 1918-ban született, akkor, amikorvéget ért az első világháború és szétesett az Osztrák—Magyar Monarchia, s létrejött a súlyos belső nehézségekkel küszködő Osztrák Köztársaság. Apja tanító volt, és csekély keresetéből nagy gondok között bevette három gyermekét. Valamennyien diplomás emberek lettek. Kurt Waldheim 1936- ban érettségizett, bevonult katonának majd egyidejűleg beiratkozott az egyetem jogi karára és a híres bécsi konzuli főiskolára. Abban az időben Ausztriában nagy, nemegyszer véres küzdelem folyt a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták között. A Waldheim családot is érintette ez a küzdelem: a családfő keresztény szocialista volt, "aktívan részt vett pártja ügyeiben. Fia, Kurt azonban akkor és azóta is magát hívő katolikusnak tartotta, nem csatlakozott egyik politikai párthoz sem. Későbbi megnyilatkozásai szerint már akkor az ország tragédiájának tartotta a két politikai párt egyre fokozódó ellentéteit, ugyanis — szerinte is — nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az osztrák fasiszták egyremásra hódítsanak el különböző posztokat és idővel a német nácikkal összejátszva elérjék az ország függetlenségének feladását, a Németországhoz való „csatlakozást Ausztriának tartományi szintre süllyesztését a Harmadik Birodalom keretei között. Az Anschlusst követően apját rövid időre letartóztatták, majd neki is kellemetlenségei támadtak, de tanulmányait tovább tudta folytatni. Hamarosan azonban besorozták katonának a német hadseregbe. Amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a keleti frontra küldték, de megsebesült és hazakerült. Bécsben ismét folytathatta tanulmányait, s ezen a címen egyelőre mentesítették a katonai szolgálat alól. Az egyetemen ismerkedett meg későbbi feleségével, ugyancsak jogot hallgatott. 1944 augusztusában összeházasodtak, s kislányuk néhány héttel azt követően született meg, hogy a szövetséges erők felszabadították Ausztriát. (Folytatjuk) ENSZ-főtitkárok a világpoltában Kurt Waldheim Figyelmeztetett, hogy számos ország úgy tekint Washington politikájára, mint arra irányuló egyoldalú próbálkozásra, hogy megbuktassák a nicaraguai kormányt, ha kell, esetleg katonai eszközökkel is. A volt amerikai elnök az USA és Mexikó technológiacseréjéről tartott értekezleten szólalt föl. (Tanjug. AP) Robbanások Santiagóban Nagy anyagi kárt okozott a tegnapra virradó éjszaka Santiagóiján bekövetkezett két robbanás. Emberéletet nem követelt. Az első robbanás a carabinieiek egyik állomásának garázsában, a másik pedig a Providencia lakónegyedben történt, a légierő emlékművének közelében. Az utóbbi egy hónap alatt több hasonló robbanás történt a chilei fővárosban. Többségükért a betiltott Manuel Rodriguez hazafias front vállalta a felelősséget. (AFP) MAGYAR SZÓ 1985. augusztus 21., szerda Elvetették Artuković fellebbezését A Los Angeles-i szövetségi bíróság megerősítette a korábbi döntést, hogy a háborús bűnöst kiadják Jugoszláviának . Még az államtitkár aláírása hiányzik Manuel Reel, a Los Angeles-i szövetségi bíróság elnöke elvetette Andrija Artukovic náci háborús bűnös, az úgynevezett Független Horvát Állam usztasa kormánya egykori belügyminisztere ügyvédjének fellebbezését. Artukovic a bíróság azon döntése ellen fellebbezett, hogy kiadják Jugoszláviának, amely az ötvenes évek eleje óta követeli kiszolgáltatását. A Los Angeles-i bíróság alaptalannak ítélte meg Artukovic védelmének fellebbezését, s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy megerősítette a szövetségi bíróság ez év március 4-i döntését, hogy Ante Pavelác egykori miniszterét kiadják Jugoszláviának, hogy abban az országban feleljen szörnyű bűncselekményeiért, ahol elkövette őket. A bíróság visszautasította Artukovic védőinek azon követelését is, hogy óvadék ellenében bocsássák szabadon a kiadatásról szóló döntés törvényerőre emelkedéséig, s ezzel szintén megerősítette az amerikai igazságszolgáltatási szervek határozott álláspontját, hogy végre pontot tegyen az Artukovicügyre. A bíróság visszautasította még a védelem valamennyi fő érvelését is, miszerint védencét szabadon kell bocsátani, mert tettei állítólag politikai, nem pedig bűncselekmény jellegűek. Ezt a követelését a védelem az amerikai bíróságnak az ötvenes években hozott döntésére alapozta, amikor is sok jogi fondorlat és az ügyvédek politikai manőverei után megakadályozta Artukovic kiadatását, noha a bíróság elé akkor is minden kétséget kizáró bizonyító anyagot tártak Artukovic második világháborús bűncselekményeiről. A bíróság nem vette figyelembe a védelem azon tézisét sem, hogy Artukovic bűncselekményei elévültek, mert abból az álláspontból indult ki, amelyet az ez év februárjában megtartott tárgyaláson alakított ki, hogy népirtásról van szó, s az ilyen bűncselekmények sohasem évülhetnek el. A Los Angeles-i bíróság mostani döntése után a kiadatási folyamat a zárószakaszba lépett. Ha csak nem tárnak fel valamilyen újabb jogi útvesztőt, már csak az marad hátra, hogy George Shultz amerikai államttiitkár aláírja a kiadatásról szóló döntést. Artukovic a Los Angeles melletti szövetségi börtönben várja a bírósági eljárás befejezését. Tavaly november 14-én tartóztatták le, amikor az amerikai igazságügymimisztérium felújította kiadatási eljárását. (Tanjug) A DÉL-AFRIKAI KÉRDÉS ÉS A LUANDA ÉRTEKEZLET sem csak szolidaritást várnak a mozgalomtól Az el nem kötelezett országok támogatják a jogfosztott fekete többség harcát A pretoriai fajüldöző rendszer már évtizedek óta kizsákmányolja a kontinens déli részén élő négereket, s az elnyomott négerek nemcsak hogy számítanak az el nem kötelezett mozgalom maradéktalan szolidaritására, hanem szeretnék, ha a mozgalom körvonalazná annak távlatait, miként szabadulhatnak meg ettől a nyomasztó tehertől. Lényegében véve így foglalható össze hivatalos angolai funkcionáriusok egyöntetű nézete. Angola — mint ismeretes — szeptember 2-ától 7-éig vendégül látja a mozgalom miniszteri értekezletét. A Dél-afrikai Köztársaságot az utóbbi időben belülről megrázó események megmutatták, hogy a rasszizmus utolsó fellegvárának alapjain mély repedések keletkeztek, az afrikai lakosság túlnyomó többsége minden eddiginél határozottabban szembe helyezkedik Botha rezsimjével. Csupán ebben az esztendőben 600 fekete afrikai vesztette életét, ám a nyomásgyakorlás és az erőszak csak megerősítette a többségi lakosság elszántságát, hogy a leghatározottabban felveszi a harcot az apartheidi politikájával. A dél-afrikai felszabadítási hullám — vélik Luandában — minden bizonnyal szolidaritásra és támogatásra talál az el nem kötelezett országok luandai miniszteri értekezletén. Rajiv Gandhi indiai kormányfő, a mozgalom elnöklője hétfőn a nemzetközi közvéleményre apellált, hogy fokozza nyomását Pretoriára és szigetelje el a fajüldöző rendszert. Julius Nyerere tanzániai elnök hétfőn úgyszintén közölte, hogy ami Dél-Afrikában az utóbbi időben történik, az a faji megkülönböztetés és fajgyűlölet politikájának végét jelzi. Az el nem kötelezettek már megalakulásuk óta a lehető leghatározottabban elítélték a fajüldözést és a fajüldözés okozta súlyos problémákat. A dél-afrikai fekete tömegeknek nyújtót feltétel nélküli támogatás magából a mozgalom gyarmati uralom- és raszszistaellenes jellegéből fakad. Egyébként a mozgalom első belgrádi csúcsértekezletén nyomatékkal szólítottak fel arra, hogy ezt a politikát azonnali hatállyal ki kell iktatni a gyakorlatból. A későbbi csúcsértekezleteken — emlékeztetnek rá Luandában — az el nem kötelezettek egyhangúan olyan határozatokat fogadtak el, amelyekkel a legerélyesebben követelték az apartheid embertelen rendszeének megszüntetését rámutatva, hogy a fajok különválasztott fejlődése folytán a dél-afrikai többségi lakosság nem élvezheti az alapvető emberi, politikai és egyéb szabadságjogokat. A legutóbbi, az 1983 márciusában Delhiben tartott 7. csúcsértekezlet megerősítette a mozgalom mélységes aggodalmát, hogy a XX. században az emberiségnek ez a szégyene még mindig létezik. A Delhiben hozott kettő híján 200 határozat csaknem egyhatoda közvetlenül vagy közvetve a délafrikai helyzetre vonatkozik. (Bora VOJNOVIC felvétele A gazdasági hatalom és a pénz a kisebbségben levő fehérek kezében összpontosul. A képen a johannesburgi üzleti négyet! s Felhívás a dél-afrikai indiaiakhoz Az indiai parlament akóháza egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben felszólította a Dél-Afrikában élő indiai származásúakat, hogy a fekete lakossággal együtt fokozza harcát a pretoriai rasszista rezsim hatalmának megdöntésére. A határozatot két és fél órás vita után fogadták el, miután Rajiv Gandhi indiai kormányfő kijelentette, hogy a már huzamosabb ideje tartó zavargások Dél-Afrikában az apartheid rendszer végének kezdetét jelzik. (Tanjug) Luandában az az általános vélemény, hogy a miniszteri értekezlet nem csak támogatásáról és szolidaritásáról fogja biztosítani a faji egyenlőségért és jogáért küzdő dél-amerikai feketéket, hanem újabb ösztönzést ad a felszabadító mozgalmaknak, amelyek e szégyenteljes politika ellen emeltek fegyvert. (Tanjug)