Magyar Szó, 1985. augusztus (42. évfolyam, 224-239. szám)

1985-08-21 / 229. szám

KÜLPOLITIKA NICARAGUAI HELYZET Meghiúsított támadás A sandinista hadsereg harci sikerei Az Amerika-barát nicaraguai ellenforradalmárok csoportja az el­múlt hétvégén ismét megpróbálta átcsoportosítani erőit és tömeges támadást végrehajtani Estella tar­tomány ellen, mintegy 100 km-re Managuától. A sandinista néphad­seregnek sikerült meghiúsítania a próbálkozást. Mintegy ezer ellen­­forradalmár vett részt a támadás­ban. Hondurasi támaszpontból ha­toltak be Nicaraguába. A tarto­mány központjában elterülő Trini­dad városában az egybegyűlt nép előtt mondott beszédében Daniel Ortega nicaraguai elnök az ame­rikai kormányt vádolta a támadás anyagi támogatásával. „A békéért harcolunk, de az amerikai kor­mány nem hagy nyugton, még lé­legzetvételnyi időt sem hanem kitartóan küldi a banditákat, bű­nözőket és gyilkosokat’­, mondta Ortega. Elmondta, hogy Trinidad, amely az utóbbi több mint tíz nap alatt a hadüzenet nélküli háború legna­gyobb terhét viseli, a nicaraguai nép ellenállásának jelképévé vált egy olyan háborúban, amelyet sem a sandinista kormány, sem a san­dinista nemzeti felszabadítási front nem óhajt, s még kevésné a nica­raguai nép. A nép hősies ellenállása és a sandinista néphadsereg nagy áldo­zatai ellenére nem lanyhulnak az ellenforradalmárok akciói. A leg­újabb információk a kontrák újabb erőösszpontosításáról számolnak be. Várható, hogy a következő na­pokban még egyszer megpróbál­nak fordítani a számukra kedve­zőtlen helyzeten, hogy valamilyen minimális pozíciókból várják a Contadora, valamint a car­tagenás csoport képviselőinek összej­öve­te­lét. Carter bírálja az USA közép­amerikai politikáját Jimmy Carter volt amerikai el­nök kijelentette, hogy az USA Közép-Amerikával szembeni politi­kája észrevehetően különbözik Mexikó közép-amerikai politiká­jától, és veszélyezteti a kért ország kapcsolatait. A Contadora-csoport tagjainak külügyminiszterei augusztus 23- án és 24-én tartják meg az első munka jellegű összejöve­telt az úgynevezett támogató csoporttal, amelynek Brazília, Argentína, Peru és Uruguay a tagja. A találkozót a kolum­biai Cartagena de Indias vá­rosban tartják m­eg azzal a céllal, hogy még egyszer meg­vizsgálják a közép-amerikai tengerjogi, biztonsági és együtt­működési megállapodás leg­újabb, negyedik változatát, amelyet a Contadora, valamint a közép-amerikai országok kor­mányainak nemrég megtartott konzultációja alapján készítet­tek elő. Százezer hektár erdő semmisült meg Hatalmas károkat okozott az erdőtűz Görögországban Százezer hektárnyi erdő égett­ le az idén Görögországban. Ennek fele a jelenlegi erdőtűzhullámosban semmisült meg, amelyről a kor­mány azt állítja, hogy szándékosan idézték elő. Csak a jelenlegi erdőtüzek kö­vetkeztében több mint 45 ezer hektár erdő lett a lángok martalé­ka, kétszer annyi, mint amennyi évente átlag megsemmisült Görög­országban, jelentette ki a Reuter hírügynökségnek Dimitrisz Kane­­lopulosz, az Európai Erdészeti Szö­vetség alelnöke. Elmondta, hogy a jelenlegi és a júliusi erdőtüzek több mint száz­ezer hektárra terjedtek ki, s ez­által megdőlt az 1981. évi dicstelen rekord, amikor 80 ezer hektár er­dő égett le az országban. Csak az utóbbi egy hét alatt hatvan erdő­tüzet észleltek Ezenkívül még ki­lenc erdőtűz dúl Thászosz szigetén. Még nem fékezték meg a lángo­kat, amelyek felperzselték a sziget fenyőerdejének felét. Az egyik er­dőtűzben hat személy vesztet­t­e életét. Mariesz falu lakosságát kénytelenek voltak kilakoltatni. Erdőtüzek dúltak Korinthosz kör­nyékén, valamint az északi ország­részben elterülő Grámmosz-hegy­­зégben is. 9. E hatnapos háború egy időre jelentős mértékben visszavetette az ENSZ béke­­fenntartó szerepének fontosságát hangsú­lyozó országok törekvéseit, és egyúttal ala­pul szolgált a főtitkárt ért bírálatokra. A háborút megelőzően ugyanis U Thant egyiptomi kérésre visszavonta az 1965 óta a határ egyiptomi oldalán állomásozó vi­lágszervezeti békefenntartó egységeket (UNEF). Hirtelen kiderült, hogy az eddi­gieknél sokkal világosabban kellene meg­határozni az ilyen világszervezeti béke­­fenntartó egységek viszonyát magához az ENSZ-hez, szerveihez, a főtitkárhoz csak­úgy, mint a fogadó országhoz, illetve or­szágokhoz. A Biztonsági Tanács úgy döntött, a fő­titkár nevezzen ki különleges megbízot­tat, hogy közreműködjék a békés rende­zés érdekében. U Thant másnap kine­vezte e feladatkörre Gunnar Jarringot, Svédország moszkvai nagykövetét... ... Az 1971. év utolsó napján U Thant második ötéves megbízatása is lejárt. A főtitkár azonban nem térhetett vissza ha­zájába, pedig vele együtt feleségének is ez volt a vágya. Burmában ugyanis ko­rábban katonai hatalomátvételre került sor, s U Nu miniszterelnököt megdöntöt­ték. U Thant azonban hűséges maradt régi barátjához, s ezt az új vezetés nem tudta neki megbocsátani. Ezért U Thant a N­ew York mellett rendezkedett be, s em­lékirataival foglalkozott. Három év múl­va bekövetkezett haláláig senkinek sem adott már interjút, és senkit sem foga­dott. Visszavonultan élt feleségével, leá­nyával, annak családjával, négy unoká­jával. 1974 novemberében a világszervezet közgyűlése gyászülés keretében emlékezett meg U Thantról, a volt főtitkárról. Második ötéves megbízatásának lejárta előtt, 1670. január 23-án U Thant hiva­talosan bejelentette, hogy semmilyen körülmények között nem vállal még egy főtitkári mandátumot. Negyvenéves az Egyesült Nem­zetek Szervezete. A világszervezet legfőbb végrehajtó tisztségviselője a főtitkár, ő a nemzetközi szerve­zet első számú diplomatája. A fő­titkárt a Biztonsági Tanács aján­lására a közgyűlés nevezi ki. Az ENSZ negyedik főtitkárává Kurt Waldheim osztrák diplomatát választották. 1971. december 21-én a Biztonsági Ta­nács két jelentős kérdésben foglalt ál­lást: Bangladessel kapcsolatban utolsó döntését hozta meg, és Kurt Wahlheimet ajánlotta a közgyűlésnek új főtitkárként. Amikor a közgyűlésen a soros elnök szavazásra tette fel a kérdést, a­z osztrák diplomatát közfelkiáltással megválasztot­ták. A világszervezet protokollfőnöke kíséretében azután Waldheim az emel­vényre ment, majd az elnök hivatalosan tájékoztatta, hogy 1972. január 1-jétől megbízatást kapott a főtitkári funkció betöltésére 1976. december 31-éig. Az eskütétel után az elnök felkérte az új főtitkárt, tegyen nyilatkozatot. Waldheim rövid nyilakozatát angol nyelven kezdte el, majd franciára vál­tott át, végül pedig ismét angolul be­szélt. Hangsúlyozta, hogy ezt a nagy bizalmat a hazájának, Ausztriának nyil­vánított bizalomként tekinti, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy legjobb képességeinek megfelelően és pártatlanul lássa el feladatát. A jelenlevő U Thant köszönetet mon­dott a tagállamoknak azért a támogatá­sért, amelyet főtitkárságának 3702 napja során nyújtottak, és egyúttal üdvözölte és méltatta utódját. Kurt Waldheim 1918-ban született, ak­kor, amikor­­véget ért az első világhá­­ború és szétesett az Osztrák—Magyar Monarchia, s létrejött a súlyos belső nehézségekkel küszködő Osztrák Köztár­saság. Apja tanító volt, és csekély kere­setéből nagy gondok között bevette há­rom gyermekét. Valamennyien diplomás emberek lettek. Kurt Waldheim 1936- ban érettségizett, bevonult katonának majd egyidejűleg beiratkozott az egye­tem jogi karára és a híres bécsi konzuli főiskolára. Abban az időben Ausztriában nagy, nemegyszer véres küzdelem folyt a ke­­resztényszocialisták és a szociáldemokra­ták között. A Waldheim családot is érin­tette ez a küzdelem: a családfő ker­esz­­tény szocialista volt, "aktívan részt vett pártja ügyeiben. Fia, Kurt azonban ak­kor és azóta is magát hívő katolikusnak tartotta, nem csatlakozott egyik politikai párthoz sem. Későbbi megnyilatkozásai szerint már akkor az ország tragédiájá­nak tartotta a két politikai párt egyre fokozódó ellentéteit, ugyanis — szerinte is — nagymértékben hozzájárultak ah­hoz, hogy az osztrák fasiszták egyre­­másra hódítsanak el különböző poszto­kat és idővel a német nácikkal össze­játszva elérjék az ország függetlenségé­nek feladását, a Németországhoz való „csatlakozást Ausztriának tartományi szintre süllyesztését a Harmadik Biro­dalom keretei között. Az Anschlusst követően apját rövid időre letartóztatták, majd neki is kelle­metlenségei támadtak, de tanulmányait tovább tudta folytatni. Hamarosan azon­ban besorozták katonának a német had­seregbe. Amikor Németország megtámad­ta a Szovjetuniót, a keleti frontra küld­ték, de megsebesült és hazakerült. Bécs­­ben ismét folytathatta tanulmányait, s ezen a címen egyelőre mentesítették a katonai szolgálat alól. Az egyetemen ismerkedett m­eg későbbi feleségével,­­ ugyancsak jogot hallgatott. 1944 augusz­tusában összeházasodtak, s kislányuk néhány héttel azt követően született meg, hogy a szövetséges erők felszaba­dították Ausztriát. (Folytatjuk) ENSZ-főtitkárok a világpo­ltában Kurt Waldheim Figyelmeztetett, hogy számos or­szág úgy tekint Washington politi­kájára, mint arra irányuló egyol­dalú próbálkozásra, hogy megbuk­tassák a nicaraguai kormányt, ha kell, esetleg katonai eszközökkel is. A volt amerikai elnök az USA és Mexikó technológiacseréjéről tartott értekezleten szólalt föl. (Tanjug. AP) Robbanások Santiagóban Nagy anyagi kárt okozott a teg­napra virradó éjszaka Santiagó­iján bekövetkezett két robbanás. Emberéletet nem követelt. Az első robbanás a carabinie­­iek egyik állomásának garázsában, a másik pedig a Providencia la­kónegyedben történt, a légierő emlékművének közelében. Az utóbbi egy hónap alatt több hasonló robbanás történt a chilei fővárosban. Többségükért a betil­tott Manuel Rodriguez hazafias front vállalta a felel­ősséget. (AFP) MAGYAR SZÓ 1985. augusztus 21., szerda Elvetették Artuković fellebbezését A Los Angeles-i szövetségi bíróság megerősítette a korábbi döntést, hogy a háborús bűnöst kiadják Jugoszláviának . Még az államtitkár aláírása hiányzik Manuel Reel, a Los Angeles-i szövetségi bíróság elnöke elvetet­te Andrija Artukovic náci háborús bűnös, az úgynevezett Független Horvát Állam usztasa kormánya egykori belügyminisztere ügyvéd­jének fellebbezését. Artukovic a bíróság azon döntése ellen felleb­bezett, hogy kiadják Jugoszláviá­nak, amely az ötvenes évek eleje óta követeli kiszolgáltatását. A Los Angeles-i bíróság alap­talannak ítélte meg Artukovic vé­delmének fellebbezését, s ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy meg­erősítette a szövetségi bíróság ez év március 4-i döntését, hogy Ante Pavelác egykori miniszterét kiad­ják Jugoszláviának, hogy abban az országban feleljen szörnyű bűn­­cselekményeiért, ahol elkövette őket. A bíróság visszautasította Artu­kovic védőinek azon követelését is, hogy óvadék ellenében bocsás­sák szabadon a kiadatásról szóló döntés törvényerőre emelkedéséig, s ezzel szintén megerősítette az amerikai igazságszolgáltatási szer­vek határozott­ álláspontját, hogy végre pontot tegyen az Artukovic­­ügyre. A bíróság visszautasította még a védelem valamennyi fő ér­velését is, miszerint védencét sza­badon kell bocsátani, mert tettei állítólag politikai, nem pedig bűn­­cselekmény jellegűek. Ezt a követelését a védelem az amerikai bíróságnak az ötvenes években hozott döntésére alapoz­ta, amikor is sok jogi fondorlat és az ügyvédek politikai manőverei után megakadályozta Artukovic kiadatását, noha a bíróság elé ak­kor is minden kétséget kizáró bi­zonyító anyagot tártak Artukovic második világháborús bűncselek­ményeiről. A bíróság nem vette figyelembe a védelem azon tézisét sem, hogy Artukovic bűncselek­ményei elévültek, mert abból az álláspontból indult ki, amelyet az ez év februárjában megtartott tárgya­láson alakított ki, hogy népirtásról van szó, s az ilyen bűncselekmé­nyek sohasem évülhetnek el. A Los Angeles-i bíróság mostani döntése után a kiadatási folyamat a zárós­za­kaszba lépett. Ha csak nem tárnak fel valamilyen újabb jogi útvesztőt, már csak az marad hátra, hogy George Shultz ameri­kai államttiitkár aláírja a kiadatás­ról szóló döntést. Artukovic a Los Angeles mellet­ti szövetségi börtönben várja a bí­rósági eljárás befejezését. Tavaly november 14-én tartóztatták le, amikor az amerikai igazságügy­­mi­misztérium felújította kiadatási eljárását. (Tanjug) A DÉL-AFRIKAI KÉRDÉS ÉS A LUANDA­ ÉRTEKEZLET sem csak szolidaritást várnak a mozgalomtól Az el nem kötelezett országok támogatják a jogfosztott fekete többség harcát A pretoriai fajüldöző rendszer már évtizedek óta kizsákmányol­ja a kontinens déli részén élő né­­gereket, s az elnyomott négerek nemcsak hogy számítanak az el nem kötelezett mozgalom mara­déktalan szolidaritására, hanem szeretnék, ha a mozgalom körvo­nalazná annak távlatait, miként szabadulhatnak meg ettől a nyo­masztó tehertől. Lényegében véve így foglalható össze hivatalos an­golai funkcionáriusok egyöntetű nézete. Angola — mint ismeretes — szeptember 2-ától 7-éig vendé­gül látja a mozgalom miniszteri értekezletét. A Dél-afrikai Köztársaságot az utóbbi időben belülről megrázó események megmutatták, hogy a rasszizmus utolsó fellegvárának alapjain mély repedések keletkez­tek, az afrikai lakosság túlnyomó többsége minden eddiginél hatá­rozottabban szembe helyezkedik Botha rezsimjével. Csupán ebben az esztendőben 600 fekete afrikai vesztette életét, ám a nyomásgyakorlás és az erő­szak csak megerősítette a többsé­gi lakosság elszántságát, hogy a leghatározottabban felveszi a har­­cot az apartheidi politikájával. A dél-afrikai felszabadítási hul­lám — vélik Luandában — min­den bizonnyal szolidaritásra és tá­mogatásra talál az el nem köte­lezett országok luandai miniszteri értekezletén. Rajiv Gandhi indiai kormányfő, a mozgalom elnöklője hétfőn a nemzet­közi közvéleményre apellált, hogy fo­kozza nyomását Pretoriára és szige­telje el a fajüldöző rendszert. Julius Nyerere tanzániai elnök hét­főn úgyszintén közölte, hogy ami Dél-Afrikában az utóbbi időben tö­r­ténik, az a faji megkülönböztetés és fajgyűlölet politikájának végét jelzi. Az el nem kötelezettek már megala­kulásuk óta a lehető leghatározottab­ban elítélték a fajüldözést és a fajül­­dözés okozta súlyos problémákat. A dél-afrikai fekete tömegeknek nyújtót feltétel nélküli támogatás magából a mozgalom gyarmati uralom- és rasz­­szistaellenes jellegéből fakad. Egyébként a mozgalom első belg­rádi­ csúcsértekezletén nyomatékkal szólítottak fel arra, hogy ezt a politi­kát azonnali hatállyal k­i kell iktatni a gyakorlatból. A későbbi csúcsértekezleteken — em­lékeztetnek rá Luandában — az el nem kötelezettek egyhangúan olyan határo­zatokat fogadtak el, amelyekkel a leg­erélyesebben követelték az apartheid embertelen rendszeének megszünteté­sét rámutatva, hogy a fajok különvá­lasztott fejlődése folytán a dél-afri­kai többségi lakosság nem élvezheti az alapvető emberi, politikai és egyéb szabadságjogokat. A legutóbbi, az 1983 márciusában Delhiben tartott 7. csúcsértekezlet meg­erősítette a mozgalom mélységes ag­godalmát, hogy a XX. században az emberiségnek ez a szégyene még min­dig létezik. A Delhiben hozott kettő híján 200 határozat csaknem egyhato­­da közvetlenül vagy közvetve a dél­afrikai helyzetre vonatkozik. (Bora VOJNOVIC felvétele A gazdasági hatalom és a pénz a ki­sebbségben levő fehérek kezében össz­pontosul. A képen a johannesburgi üzleti négyet!­ s Felhívás a dél-afrikai indiaiakhoz Az indiai parlament akóháza egyhangúlag határozatot foga­dott el, amelyben felszólította a Dél-Afrikában élő indiai származásúakat, hogy a fekete lakossággal együtt fokozza har­cát a pretoriai rasszista rezsim hatalmának megdöntésére. A határozatot két és fél órás vita után fogadták el, miután Rajiv Gandhi indiai kormányfő kijelentette, hogy a már huza­mosabb ideje tartó zavargások Dél-Afrikában az apartheid rendszer végének kezdetét jel­zik. (Tanjug) Luandában az az általános véle­mény, hogy a miniszteri értekez­let nem csak támogatásáról és szolidaritásáról fogja biztosítani a faji egyenlőségért és jogáért küz­dő dél-amerikai feketéket, hanem újabb ösztönzést ad a felszabadí­tó mozgalmaknak, amelyek e szé­gyenteljes politika ellen emeltek fegyvert. (Tanjug)

Next