Magyar Szó, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-254. szám)
1985-09-01 / 240. szám
XLII. évf., 240. (13743.) szám 1985. szeptember 1., vasárnap Ára 30 dinár Eddig több mint kilencven ország jelezte részvételét Luandában, Angola fővárosában minden az el nem kötelezett országok holnap kezdődő miniszteri értekezletének jegyében történik. Eddig több mint 99 ország jelezte részvételét, de mivel a mozgalom egyetlen tagországa sem jelentette, hogy távolmarad, várható, hogy ez a szám tovább növekszik. Lima (1975-ben), Belgrád (1978- ban) és Delhi (1981-ben) volt a vendéglátó. Az előző miniszteri értekezletekhez hasonlóan, a luandainak is az a célja, hogy biztosítsa az el nem kötelezettek folyamatos akcióját e politika eredeti elveivel összhangban. Jóllehet a részvevők figyelme egészében véve az el nem kötelezetteknek a nemzetközi viszonyokban elfoglalt helyére és szerepére összpontosul, több időszerű problémát külön megvitatnak. Ezek közé tartoznak a válsággócok, a nemzetközi gazdasági viszonyok krízise, amely egyre inkább rányomja bélyegét az általános nemzetközi helyzetre. Tekintettel az Afrika déli részén uralkodó súlyos politikai helyzetre, már maga a tény, hogy az értekezletet Angola fővárosában tartják, azt bizonyítja, hogy a mozgalom aktívart foglalkozik Namíbia kérdésével, a Dél-afrikai Köztársaság agresszívpolitikájának és a fajüldözésnek a leküzdésével, a faji megkülönböztetés elleni harccal. Mint ismeretes, áprilisban Delhiben az el nem kötelezettek koordinációs bizottsága rendkívüli ülésén foglalkozott Namíbiával. A mozgalom 86 tagországának is kéviselői messzeható támogatásukról biztosították Namíbia népét és a Kétségtelen, hogy az értekezlet az el nem kötelezett politika és mozgalom idei legfontosabb eseménye. Az el nem kötelezett országoknak a két csúcsértekezlet között tartandó szokásos találkozójáról van szó. Ez a gyakorlat a lusakai csúcsértekezlet után kezdődött, eddig Georgetown (1972-ben), dél-afrikai felszabadító mozgalmakat, de a pretoriai rezsim tovább folytatja elnyomó politikáját. Tekintettel a legújabb fejleményekre, Luandában minden bizonnyal megerősítik a delhi állásfoglalásokat, támogatják Namíbia dekolonizálását és függetlenségét. Várható, hogy a miniszterek megkísérlik konkrétan kijelölni azokat a lépéseket, amelyeket a szövevényes nemzetközi helyzetben serkentenék és segítenék a béke, az enyhülés, a leszerelés és a fejlődés folyamatait. Ezek egyébként megkerülhetetlen témái az el nem kötelezettek minden összejövetelének. Luandában döntés várható a mozgalom jövőjét és az eredeti elveken, a legfontosabb célokon és stratégiai prioritásokon történő folyamatos tevékenységét illető néhány igen fontos kérdésről. Ennek meg kell erősítenie a mozgalmat, mint a világfolyamatok független és megkerülhetetlen tényezőjét. Az egyik kulcskérdés a nyolcadik csúcsértekezlet színhelyéről és időpontjáról való döntés. A csúcsértekezletet jövőre kelleneirtani, akkor ünnepeljük a ban megtartott első csúcsértekezlet negyed évszázados évfordulóját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében nem kételkednek abban, hogy az el nem kötelezett országok Luandában — ugyanúgy, mint annyiszor eddig — teljes szolidaritást vállalnak a dél-afrikai név folytatása a 2. oldalon) Luandában miimden készen áll az el nem kötelezett országok holnap kezdődő miniszteri értekezletére. A részt vevő több mint 100 ország külügyminiszterei számos fontos problémát vitatnak meg: az aggasztó politikai világhelyzetet, a válsággócokat (a közel-keleti helyzetet, az iráni—iraki háborút, a dél-afrikai helyzetet), a kontinens éhezőinek problémáját, a fejlődő országok csillagászati összegű adósságait. Az előkészítő bizottság már elkészítette a politikai és gazdasági nyilatkozatot, amelyeket az értekezleten kell jóváhagyni. Az el nem kötelezett országok az angolai fővárosban minden bizonnyal maximális erőfeszítéseket tesznek, hogy megszilárdítsák a kapcsolatokat a mozgalmon belül és hogy az egész haladó világot a nemzetközi viszonyok demokratizálása felé irányítsák. Az el nem kötelezettek üdvözlik az amerikai—szovjet tárgyalások felújítását, egyszersmind figyelmeztetik a nagyhatalmakat, hogy ez nem elegendő, még tartoznak a világnak azzal, hogy elismerjék igazi szükségleteit és érdekeit, el kell fogadniuk minden ország egyenjogú részvételét a feszültség enyhítésének folyamatában. Képünkön Angola fővárosa, Luanda. (Tanjuig fotó) Dizdareviá elutazón Luandába Tegnap reggel elutazott Luandába Rail Dizdarević szövetségi külügyi titkár, a jugoszláv küldöttséget vezeti az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek holnap kezdődő értekezletén. A luandai értekezleten részt vevő küldöttség tagjai Ignac Golob, hazánk állandó ENSZ-képviselője, Živojin Jazić és Dragoslav Fajic külügyi segédtitkárok, Ivo Kuštrak, hazánk angolai ■nagykövete és mások. A belgrádi repülőtéren Budimir Lončar szövetségi külügyi titkárhelyettes vett búcsút Raif Dizdarevictől és a küldöttség tagjaitól. (Tanjug) * Mai számunkból: ф Súlyos vasúti szerencsétlenség Franciaországban (2. oldal) ф Átengedett föld, nyugodt öregkor (9. oldal) m Mérsékelten felhős, de meleg idő Időjárás-jelentésünk a 17. oldalon Grljcskov Kragujevacon Dr. Alekszandar Grlicskov, a Szocialista Szövetség Országos Választmányának elnöke és dr. Bogdan Trifunović, a Szocialista Szövetség Köztárasasági Választmányának elnöke tegnap Kragujevacon járt. Délelőtt megbeszélést folytattak a községi képviselő-testület és a társadalmi-politikai szervezetek képviselőivel az időszerű társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekről, délután pedig részt vettek a Szabadság Népfrontjának jubileuma alkalmából rendezett ünnepségen. A Szabadság Népfrontjának gyűlését 50 évvel ezelőtt, 1935. augusztus 25-én tartották meg Kragujevacon. A jubileum alkalmából emlékművet lepleztek le és dokumentumkiállítás nyílt. Az esti díszülésen dr. Alekszandar Grlicskov mondott beszédet. (Tanjug) Vlajkovic üdvözlete Kadhafinak Líbia nemzeti ünnepe allkalmából Radovan Vlajković, a JSZSZK Elnökségének elnöke az Elnökség nevében üdvözlő táviratot küldött Moammer El Kadhafi ezredesnek, a líbiai forradalom vezetőjének. (Tanjuig) Csengőszó előtt Vannak állandósult fogalomkapcsolatok, amelyek már-már közhelyszerűen hatnak, így kapcsolódik az újévhez a Télapó, a Péter- Pálhoz élz aratás kezdete, szeptemberhez az első csengőszó . .. Első, második, sokadik? - talán nem is lényeges. Egy évforduló mégis idekívánkozik (mert az évfordulók az idő mérföldkövei): negyven évvel ezelőtt, 1945 szeptemberében kezdődött meg az első tanév az új Jugoszlávia új iskolájában. Miben volt új ez az iskola? — Talán még emlékeznek rá, akik akkor még kisdiákként tétováztak az iskola kapujában, de akik holnap talán nagyapaként, nagyanyaként unokáikat kísérik iskolába vezető első útjukon, egy kissé tartalmában, egy ?Kissé szellemében volt más ez az iskola a korábbinál. Akik erről a leghitelesebben tudnának beszélni — a negyven év előtti tanítók —, azok közül aligha találnánk ma már bárkit is az isitorban. És velük együtt elbúcsúztak a pályától az első iskolareformok megalkotói és kivitelezői is, az új iskola új didaktikájának, tartalmának, formájának úttörői. Mi, akik ezeket a reformokat diákként éltük át, csak elfogadtuk, hogy míg korábban proletár rohambrigádokról és a Petőfi brigádról tanultunk, most ifjúsági brigádokról hallunk, olvasunk, hogy a korábbi dalszövegek mellé - „Rohamozzunk, partizánok!" — újabbak kerülnek a füzetekbe: ifjúságunk jól tudja, hogy a munka most a harc .. . Akkori értelmünkkel persze nem foghattuk fel: a harcban született országot munkával lehet, kell megtartani, felvirágoztatni. A későbbi iskolareformokban — beleértve a legutóbbit, a tíz év előttit is — mind nagyobb hangsúlyt kap a munkára nevelés. És itt mintha valamiféle rövidzárlat következett volna be, ellentmondás támadt a társadalmilag meghirdetett (és az oktatáspolitikai dokumentumokban rögzített) elvek és a mindennapi oktatási gyakorlat között. Tudjuk és elfogadjuk, hogy ez a nevelési folyamat egészére kiterjedő tevékenység, melynek eredménye az aktív, kezdeményező, alkotó ember, aki tud, szeret és akar is dolgozni, aki fogékony az új iránt és nemcsak hogy széles körű általános műveltsége van, hanem azt is tudja, hol találhatja meg azt, amit nem tud. Nem a munkára nevelés korszerű értelmezésében van a hiba, hanem ennek az értelmezésnek az iskolai (és társadalmi) érvényesítésében és értékrendjében. Tanulóinkra nap nap után olyan szótömeget, információmennyiséget zúdítunk, mintha nyiladozó értelmüket válogatás nélkül rögzítő magnótekerccsé akarnánk tenni. Szünet nélkül tanítjuk őket: az iskolában, otthon, a szakkörben, az egyesületekben. Ismeretek és szabályok bástyáit emeljük köréjük, ahelyett, hogy hajlandóságot alakítanánk ki bennük, hogy tudjanak és akarjanak őszintén érdeklődni, hogy képesek legyenek szeretni a jót és gyűlölni a rosszat, hogy töméntelen tudásukat (mert jóval többet tudnak, mint mi az ő korukban) alkalmazni is tudják. Harcolunk jobb jövőjükért és közben nem jut időnk arra, hogy élni, örülni, hinni és kételkedni is megtanítsuk őket. • A munkára nevelés ott kezdődik, hogy az ismereteket aktívvá tesszük a tanuló alkalmazni tudja őket. Ehhez olyan oktatásszervezési formák és olyan didaktikaimódszertani megoldások szükségesek, amelyek nemcsak lehetővé teszik, hanem ösztönzik is az alkotó munkát, a tanulói kezdeményezést, az elmélet és a gyakorlat, a szellemi és a fizikai munka összekapcsolását a nevelési folyamat egészében, minden tantárgyban. Mert a munkára nevelés nem egy tantárgy vagy tantárgycsoport, hanem valamennyi tantárgy egybehangolt tanításának korszerű követelménye - régi tanterveinkben csakúgy, mint az újakban. Ezzel szorosan összefügg egy olyan funkció is, amely végre viszszakerül oda, ahova természeténél fogva tartozik az általános iskolához, ez pedig a pályaválasztásra való felkészítés, a pályairányítás. Sokan hajlamosak mellékes kérdésként kezelni, pedig ... Az űrrakéta felgusulása az indulás utáni néhány percben megy végbe: ez alatt a rövid idő alatt kell elérnie azt a sebességet, amely a kívánt pályára viszi és létezése végéig mozgásban tartja. Ha nem éri el ezt a sebességet (ma már a gyerekek is tudják az első kozmikus sebességet), feldobott kőként visszahull a földre. Még nagyobb kezdősebesség szükséges ahhoz, hogy kiszakadhasson bolygónk vonzerejéből és csak az ún. harmadik kozmikus sebesség nyitja meg előtte a világegyetem ma még ismeretlen mélységei felé vehető u* * *at. Valami hasonló történik (kell hogy történjon) az iskolában is: a nyerekben feszülő roppant energiát hosszú ideig — egy életen át — ható mozgási eneralóvá kell alakítania. helyes irányt szabva pályájának, hogy minél kevesebb legyen a szárnyaszenett madárként visszahulló, vagy a téves irányítás miatt önmenát elégető, megsemmisítő, ese*leg a világban célját vprrtve bn'vonzó fiatal. U*nt nyi*ni és utat mutatni — ez az iskola legnemesebb, társadalmilag legértékesebb funkciója. SZÖLLŐSY VÁGÓ László