Magyar Szó, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-254. szám)

1985-09-14 / 253. szám

18 KILÁTÓ • A LONDONI British Museum­ban kiállítás nyílt Buddhizmus, művészet és vallás címmel. Je­lentőségénél fogva a tárlatot va­lószínűleg besorolják az év leg­jelentősebb kulturális rendezvé­nyei közé. A szervezők dokumen­tumok felhasználásával illuszt­rálják a buddhizmus egész törté­netét. Kétezer év Indiától Japá­nig 400 kiállítási tárgy kalauzo­lásával. A legrégibb dokumentum egy az időszámításunk kezdete előtti 3. évszázadból származó indiai kőfelirat. A legújabb pe­dig egy japán xilográfia a legis­mertebb tokiói buddhista szen­télyről. • A SAN SEBASTIAN-i és a SANTANDERI nemzetközi Zenei fesztiválon (a közelmúltban már hírt adtunk róla) Mozart Varrázs­­fuivolája és Wagner Walkürje páratlan sikert aratott. Ezzel igencsak kérdésessé vált a spa­nyol zenei szakembereknek az az állítása, hogy a spanyolokat nem érdekli az opera. ф A LONDONI Nemzeti Szín­házban december 4-én tartják Peter Shaffer Yon a dalt című, legújabb drámájának a bemuta­tóját, amelynek keretében ismét együtt lesz a Shaffer (író), Peter Hall (rendező) és John Bury (díszlettervező) összetételű párat­lan trió, amely az immár legen­dás Amadeust 1979-ben London­ban és 1980-ban a Brodwayen egyedülálló sikerre vitte. A Yo­­nada'b egy az időszámításunk kezdete előtt 1000 évvel Jeruzsá­lemben megtörtént eseményt dol­goz fel, amikor Dávid király egyetlen lányát, Tamást, testvér­bátyja, Amnon megerőszakolta. Shaffer darabjának főszerepeit Alan Bates, Leigh Lawson és Wendy Morgan alakítja. • OLASZORSZÁGBAN — amint egy hete már hírt adtunk róla — nagyszabású ünnepségeket szer­veznek Pier Paolo Pasolini neves filmrendező és költő halálának tizedik évfordulója alkalmából. Az ünnepségsorozat keretében Alberto Moravia, Pasolini egykor Panorámáj­a--------------------------------------A­ k­ kebelbarátja, november elején néhány nagyszabású rendezvényt szervez. Moravia elmondta, hogy Pasolini a XX. század második felének legjelentősebb olasz köl­tője, aki a legnagyobb megbecsü­lést érdemli meg.­­ KÍNÁBAN hamarosan bemu­tatják Szabó István magyar ren­dező Mephisto című Oscar-díjas film­jét. A kínai lapok beszámol­tak a film eddigi, sikereiről, is­mertették tartalmát és a filmben történtek szempontjából lényeges történelmi eseményeket. Џ­ MEXIKÓBAN szeptember ele­jén tartották meg a Latin Ame­­rika-i őslakosság első filmfesz­tiválját, amelyen mintegy 120 filmet és videofelvételt mutattak be. A rendezvény elsődleges cél­ja egy filmtár létrehozása az Amerikai Államok Szervezetének An­erik­a-közi Néprajzi Intézete védnöksége alatt.­­ A ZÜRICH kantonbeli win­­terthuri Kunstmuseum gyűjtemé­nye a hazai mesterek, Böcklin, Weltl, Ferdinand Hodler, Hofer és Anker művein túl felöleli az európai piktúra kiemelkedő alko­tóinak több jelentős művét a XVIII. század végétől a két vi­lágháború közötti korszakig. A múzeum legutóbbi, A realizmus­tól az impresszionizmusig című kiállítása keresztmetszetét adja e gazdag gyűjteménynek, s azt is bemutatja, hogyan változott a realizmus fogalma százötven év alatt.­­ Charles Dickens káprázatos gyorsasággal írta regényeit, sok­szor egyszerre kettőn is dolgo­zott. Am­ikor a Pickwick Klub utolsó fejezeteit vetette papírra, amelyből havonta 12 000 szavas részleteket kellett leadnia az egyik folyóiratnak, már hozzálá­tott új regényének, a Twist Oli­vérnek megírásához, s azt egy másik folyóirat közölte folytatá­sokban. Vállalt kötelezettségeinek teljesítésében nemcsak kimerít­hetetlen fantáziája, találékonysá­ga segítette, hanem­­az a tudat is, hogy az olvasók izgatottan vár­ják történeteinek újabb fordula­tait. A BBC a szerző munkatem­pójához méltó gyorsasággal viszi filmre folyamatosan regényeit. Az utóbbi három esztendő alatt elkészítették a Dombey és fia, a Nickolas Nickleby, a Szép remé­nyek, a Közös barátunk és a Pickwick Klub tévéváltozatát. Májusban fejezték be az Örökö­sök forgatását, s máris készül a Twist Oliver című regényen ala­puló film, amelyet az év végén tekinthetnek meg az angol tévé­nézők.­­ MOSZKVÁBAN a minap meg­nyílt a hagyományos nemzetközi könyvkiállítás, amelyen 102 or­szág mintegy 2700 kiállítója vesz részt. A sorrendben ötöd­ször megrendezett nemzetközi könyvszemlén csaknem 1 200 000 címszót állítottak ki. A BALTIMOORE-ban megnyílt a Szíriai művészet kiállítása, amelyen a legértékesebb asszír műtárgyak kerültek a történelem során először az amerikai közön­ség elé. Láthatóak itt ékírásos agyagtáblák, antik szobrok, aranytárgyak, fegyverek és más műtárgyak. A PEKING jövőre megrendezi a fiatal hegedűművészek első nem­zetközi vetélkedőjét. Az ötlet Yehudi Menuhin neves hegedű­­művésztől ered. A vetélkedő első díja 8000 yüan (2700 dollár) lesz. A vetélkedőt 1986. szeptember 18-a és 29-e között tartják m­­g. _Úszik a képzelet Az Újvidéki Rádió kedd reggeli híreiben elte­mette, a Hangveremben meggyászolta Ringó Start. Holott mint a délutáni műsorban, az Újdonságok a Duna utcából címűben kiderült, mindössze arról van szó, hogy Ringó Star nagyapa lett. (Hiába, az angol nyelv talányai kiismerhetetlenek.J így van ez, ha megöregszenek a rockerek, már csak nagy­apaságukról és halálukról értesítenek bennünket a hírügynökségi irodák, mert miről is másról. Ringo Star, a dobos, a Beatles együttes széthullásával megszűnt jelentősnek lenni, még Paul McCartney­­nál, az édeskés dalok szerzőjénél is hatástalanabb a mai rockzenében, szinte nem is létezik, ezért volt tulajdonképpen helyénvaló a Hangverem gyászkiadása. Azért nagyapának, avagy nagyanyának, de még néninek lenni sem utolsó dolog, főleg, ha élénk fantáziájú — és melyik nem az — gyerekek kö­zött töltendő be ez a tisztes szerep. Nem kell ok­vetlenül gyászzenének bevezetni a nagyapaságot, mert nem okvetlenül jelent kivonulást az életből, még ha a dad és a dead szó oly közeli is az an­golban. Bizonyíték erre szintén az Újvidéki Rádió, csak ebben az esetben a hang­játékműsor. Mirjana Stefanovic Mit érdemel az a bűnös című költőien szép és szokatlan képekből építkező hangjátéká­nak főhőse, a Néni, alighanem élete legmozgalma­sabb fejezetét éli át attól kezdve, hogy vacak kis zálogának a kiváltásáért a gyerekek nem mást követelnek tőle a társasjáték hevében, mint hogy lovagolja meg a kék kakast, ügessen vele Dubrov­nikbe, ott szedjen cseresznyét, és hozza haza a gyümölcsöt. Nem véletlenül írtam, hogy gyönyörű képek sorából áll ez a Brasnyó István által ava­­tottan magyarra fordított hangjáték. Chagall és a szürrealisták és a naiv Rousseau, a vámos kép­zelete munkál mögöttük félreismerhetetlenül, no, és legfőképpen a gyermekrajzok világa, mely kon­venciókat és lehetetlent nem ismer, jóllehet élet­hűségre törekszik. Az öreganyó sámliján kuporog az út mellett, várja a kék kakast, de hiába. Meg­áll mellette egy közönséges kakas, mely hajlandó az öreganyó által kékre festetni magát — azaz belépni a mese világába. A kakas nemcsak a kép­zelet kék virágának a színét nyeri el, hanem még gólyalábakat is kap — koturnust. Így indul el, hátán a fekete kis öregasszonnyal Dubrovnik felé. A város meg kikötőstül menekül előlük, mert egé­szen odáig eljut a híre a Néni rigolyáinak, gyer­mekkínzó tízparancsolatainak. A képi ihletésű hangjátékot nem volt könnyű kizárólag hang segít­ségével visszaadni. De Hernyák György rendező­nek és a színészeknek, a főszerepben N. Kiss Jú­liának (Néni) és Ferenczi Jenőnek (Kakas) ez si­került. A fragmentáris dramaturgián alapuló for­­dulatos, ritmusban és hangszínekben gazdag já­tékon jól szórakoztunk, a mű olyan felszabadult állapotba hozta a hallgatót, melyben szabadon és bátran úszik a képzelet. BARTUC Gabriella MAGYAR SZÓ 1985. szeptember 14., szombat Tévéjegyzet A televízió ...bármennyire prüszkölünk is ez ellen a meg­állapítás ellen, s rójuk fel neki rendületlen mind­azokat a hibákat, amelyekért végső fokon mikro- és makrométerekben mindannyian felelősek va­gyunk. A szűkebb vidéki környezettől országos mé­retekig, de planétánk szintjén is. Mint ahogyan érdemünknek tekinthetünk minden értékes és rendhagyó pillanatot is, amit a televízió jóvoltá­ból érünk meg a napi és heti tévéműsor csúcsai­ban két elszomorító hullámvölgy között. A tükörképünk akkor, amikor kuszált, hibás mondatok hangzanak el a Napjainkban, amikor a kérdezett és a kérdező (akinek a beszéd a mes­tersége és kenyere pedig) egyaránt hibát hibára halmoz, s akkor is, ha egy rendhagyó, jól megkom­ponált, sikeres, írói portréműsort sugároz, mint a Literatúra legutóbbi adásában Juhász Erzsébetről. Vagy országos méretekben: tükörkép, amikor a hirdetőműsorban rendületlenül sulykolja a műnép­­zene „csillagainak” fülünket és jóízlésünket sértő­­karistoló nótácskáit, s akkor is, amikor a Pénte­ken 22 órakor című adásában elhunyt nagy szí­nészünkről, Zoran Radmilovicról emlékezik meg — méltó módon nagy egyéniségéhez, vagy az újvidé­ki stúdió művelődési szemléjében a nemzetközi ve­lencei filmfesztiválról ad körképet, megszólaltatva Zanussit és Xanescót. . A hírműsorok és helyszíni közvetítések világ­méretekben adnak kör- és körképet bolygónk lako­sairól, akiket röviden emberiség néven tartunk számon: a nagyméretű béketüntetésekről és a dél­­afrikai fajüldöző rendszer kegyetlenkedéseiről, a labdarúgó-stadionban örjöngőkről vagy az afrikai éhezők megsegítéséért tartott világméretű rock­hangversenyről beszámolva. A „közízlést” igyekszik szolgálni a televízió ak­kor is, amikor a szirupos-butító vég nélküli Di­nasztiát sugározza (mert bármeddig szidják is a kritikusok, nézettségét tekintve rekordokat dönt), s akkor is — nemes értelemben — amikor az Eu­rópai zene évében olyan sorozatokat és filmeket tűz műsorára, mint az NDK Televízió Bachról ké­szült sorozata, vagy Tony Palmer Händelről szóló, csiszolt, finom kis remekműve, az áradó és megne­­mesítő zenére épülő szabad, költői képi asszociációk gyöngyfüzére. Trevor Howard remekül formálta­­meg a tépelődő-cinikus-rezignált-hivő-alkotó öreg Handelt, aki élete utolsó napjaiban igyekszik ön­maga és a világ számára is összegezni: mit alko­tott, kinek, milyen erővel és milyen tartósan, vé­gül is megnyugodva, hogy sikerült túlnőnie önma­gán és korán is. P. KECZELI Klára Jegyzet A MAGYAR IRODALOM EGYIK hajnal­ szép pillanatának, volt különös tanúja Todor Manojlovic. Az időszak, a nagyváradi holnaposok jelentkezése, s a szavahihető tanú, jó barát — a nagy tudású, európai látókörű szerb társ, Todor Manojlovic, a nagy­­váradi társaság közkedvelt Theója. Érdekes, hogy miközben az évtizedek során megannyi tanulmány, könyv született a magyar irodalomnak erről a megújhodást jelentő, modern kori mozgalmá­ról, valahogy megfeledkeztek az illetékesek a megláttatásnak, a múltidézésnek egy igen érdekes lehetőségéről — Todor Manoj­­lovic „vallatásáról”. No hiszen beszélt ő szívesen a nagyváradi napokról, s akik látogatói lehettünk zrenjanini otthonában — föl is jegyeztük sebtében a hallottakat. Ő maga is többször hangoz­tatta, hogy rövid lélegzetű emlékezéseit belefoglalja majd egyszer egy könyvbe. Ahogy egy szerb, költő látta őket! — ez a könyv talán még így is összeállítható lesz a holnaposokról . .. Elég talán, ha csak egypár vonatkozást ragadunk ki a meg­közelítés sokféle lehetőségéből. A legfrissebbel kezdjük, Todor Manojlovicnak egészen a közelmúltig ismeretlen naplójegyzetei­vel. A német nyelvű följegyzések között első nagyváradi éveire (1907—1909) vonatkozó, irodalomtörténeti érdeklődésre számot tartó fejezetek is vannak. Föltételezhetően első ízben találkozott Adyval, amikor ezeket írta naplójába: „1908. február 27. Szép nap. Dél­után Dutkával, Juhásszal és a professzorokkal kávéházban vol­tam . .. Utána a Francia Klubba mentünk. Este a kávéházban Adyval együtt volt Dutka, Juhász, Udvari, Kalanyi és a profesz­­szorok. Fél négyig maradtunk. Ady elbűvölő. Gyönyörű, felejthe­tetlen éj volt. Elővettem a verseit és néhányat közülük lefordí­tottam.” Valamivel később: „1908. április 3. (...) Vidám éjszaka. Ének és zene. Ady elmondta két versét, én szintén néhány köl­teményt, fordításban. Hajnali fél ötkor szétszéledtünk. Gyönyörű tavaszi hajnal és reggel. Juhásszal még sokáig beszélgettünk.” A Holnap Társaság zászlóbontása után Temesváron is cso­portosulni kezdtek Ady költészetének ifjú hívei, s Franyó Zoltán és Todor Manojlovic voltak a kezdeményezők. A Temesvári Hír­lap hasábjain jelentek meg a Dél fiatal írói, s a nagybecskereki származású szerb költő egyike volt a legszorgalmasabb munka­társaknak. Franyó Zoltán állította róla egyik visszemlékezésében, hogy a nagyváradi Holnap és a temesvári Dél között ő vállalta az összekötő diplomata szerepét, s még idejét is­ megosztotta a két város, illetve a két fiatal írócsoport között. Ady temesvári matinéján Todor Manojlovic, Juhász Gyula, Em­őd Tamás, dr. Nagy Mihály és a festő Tibor Ernő képviselte a nagyváradi Hol­nap Társaságot. JUHÁSZ GYULÁVAL IS 1908-BAN ismerkedett meg Manoj­lovic. Közelhozó érzékletességgel írt erről a váradi emlékeiben (HÍD, 1959. 11. sz.): „Abban az időben olyan rajongó hittel tudott be­szélni a ’hellén derűről’, Horatius kortól, bölcsességtől és nemes római büszkeségtől áradó poéziséről, vagy a reneszánsz hősies és mámoros életigenlésről. Gyönyörűen tudott lelkesedni. És annyi dolog volt, annyi ’szép minden’, amiért lelkesedett: a mitológia, a történelem és a modern világ halhatatlan alakjaiért, a klasszi­kus és a modern költészet és művészet nagy alkotásaiért és szent helyeiért, Athénért, Rómáért, Firenzéért, Párisért. Különösen és mindenekfölött Párisért. Baudelaire, Flaubert, Verlaine, Rimbaud (...) Párisáért, amelyet akkor Ady Endre olyan varázslatosan tárt fel és világított meg előttünk mámorító verseiben, de baráti be­szélgetésekben is. Ady Endre Párisa! Akkor valahogy mi is ben­ne éltünk, barangoltunk boldogan és szinte otthonosan — bár akkortájt valójában sem Gyula, sem szerény magam még nem kerültünk volt nyugatabbra Budapestnél. De a Paris az én Ba­­konyom, Egy Párisi hajnalon, A Gare de l’Est-en vagy a Párisban járt az Ősz szárnyain akárhányszor könnyűszerrel átröppentünk a Szajna partjára (...) Babits Mihály verseit Juhász Gyula hozta először nyilvánosságra, amennyiben már nyilvánosságnak lehet ne­vezni azt a néhány fiatal nagyváradi írót, költőt, akik elsőknt hal­lották őket tőle ott, az Emke Kávéház híres újságíróasztalánál, vagy valami napsütötte tavaszi délutánon, a Köröspart egy pad­ján. Ez a Köröspart egyetlen hosszú öreg fasor, kis folyó menti parkkal, amelynek abban az évadban nyíló különös, sápadt-lilás és rózsaszínű virágai valami kábítóan édes illatot árasztottak. Gyula sajátosan szuggesztív, skandáló, elringató recitálásában csodásan csengett, zengett és ellenállhatatlanul lelkünkbe hatolt a Babits­­versek titokzatos varázsa (...) Mikor aztán szóba került az első Holnap-antológia megjelentetése, megint Gyula volt az, aki mind­nyájunk kérésére rábeszélte, rávette Babitsot, hogy álljon a Hol­naposok közé és küldje el néhány versét antológiájuk részére...” MANOJLOVIC — ZRENJANINI találkozásainkkor — gyak­ran emlegette Dutka Ákossal kapcsolatos emlékeit, s említést tett levelezésükről is. Nagy meghatottsággal mesélt a Magda-versek­­ről, de Dutka legszebb versei közé sorolta az Ady szobra előtt c. költeményt is. Az lett volna a hasonlíthatatlan élmény: hallani a remetei otthonban, amint a régi, drága társ, a „szakállas törpe”, olvassa, mondja a szerb barátnak ezt a verset: Tekints le rám most bronzszemeddel, a váradi, a régi nagy hiteddel, pajtásod áll most ím előtted kivel a holnap szent frigyét kötötted. Bálvánnyá válva, fejni ragyogva nézhetsz ma már a csillagokba. A „Három hollótól” egész idáig nagy volt az út a büszke máig. Magyar sorsunknak pirkadásán fellobbanó tűz: Te ősi Sámán maradj így itt e forgatagban s maradjunk egyek a Te szavadban, hogy visszahullve mind e vögre magyarok maradjunk mindörökre. Én az maradtam, é­s hozzád kiáltva vallom a magyar sors hajnalába, amit Te hoztál: forradalmat, hitet, lelket az új szavaknak megőrizzük, röpítve fennen, hozzád méltóbban, lelkesebben, hogy úgy nézhessünk bronzszemedbe: Sámánunk maradtál, Ady Endre. Talán elkészül egyszer irodalmi kapcsolatainknak, emlékeink­nek az a különös nyelve, amelyben egymást kiegészítően fényleni kezdenek majd Todor Manojlovic nagyváradi emlékei és az ő meg­látásában kelnek életre a holnaposok árnyalakjai! FEHÉR Ferenc

Next