Magyar Szó, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-254. szám)
1985-09-14 / 253. szám
18 KILÁTÓ • A LONDONI British Museumban kiállítás nyílt Buddhizmus, művészet és vallás címmel. Jelentőségénél fogva a tárlatot valószínűleg besorolják az év legjelentősebb kulturális rendezvényei közé. A szervezők dokumentumok felhasználásával illusztrálják a buddhizmus egész történetét. Kétezer év Indiától Japánig 400 kiállítási tárgy kalauzolásával. A legrégibb dokumentum egy az időszámításunk kezdete előtti 3. évszázadból származó indiai kőfelirat. A legújabb pedig egy japán xilográfia a legismertebb tokiói buddhista szentélyről. • A SAN SEBASTIAN-i és a SANTANDERI nemzetközi Zenei fesztiválon (a közelmúltban már hírt adtunk róla) Mozart Varrázsfuivolája és Wagner Walkürje páratlan sikert aratott. Ezzel igencsak kérdésessé vált a spanyol zenei szakembereknek az az állítása, hogy a spanyolokat nem érdekli az opera. ф A LONDONI Nemzeti Színházban december 4-én tartják Peter Shaffer Yon a dalt című, legújabb drámájának a bemutatóját, amelynek keretében ismét együtt lesz a Shaffer (író), Peter Hall (rendező) és John Bury (díszlettervező) összetételű páratlan trió, amely az immár legendás Amadeust 1979-ben Londonban és 1980-ban a Brodwayen egyedülálló sikerre vitte. A Yonada'b egy az időszámításunk kezdete előtt 1000 évvel Jeruzsálemben megtörtént eseményt dolgoz fel, amikor Dávid király egyetlen lányát, Tamást, testvérbátyja, Amnon megerőszakolta. Shaffer darabjának főszerepeit Alan Bates, Leigh Lawson és Wendy Morgan alakítja. • OLASZORSZÁGBAN — amint egy hete már hírt adtunk róla — nagyszabású ünnepségeket szerveznek Pier Paolo Pasolini neves filmrendező és költő halálának tizedik évfordulója alkalmából. Az ünnepségsorozat keretében Alberto Moravia, Pasolini egykor Panorámája--------------------------------------A k kebelbarátja, november elején néhány nagyszabású rendezvényt szervez. Moravia elmondta, hogy Pasolini a XX. század második felének legjelentősebb olasz költője, aki a legnagyobb megbecsülést érdemli meg. KÍNÁBAN hamarosan bemutatják Szabó István magyar rendező Mephisto című Oscar-díjas filmjét. A kínai lapok beszámoltak a film eddigi, sikereiről, ismertették tartalmát és a filmben történtek szempontjából lényeges történelmi eseményeket. Џ MEXIKÓBAN szeptember elején tartották meg a Latin Amerika-i őslakosság első filmfesztiválját, amelyen mintegy 120 filmet és videofelvételt mutattak be. A rendezvény elsődleges célja egy filmtár létrehozása az Amerikai Államok Szervezetének Anerika-közi Néprajzi Intézete védnöksége alatt. A ZÜRICH kantonbeli winterthuri Kunstmuseum gyűjteménye a hazai mesterek, Böcklin, Weltl, Ferdinand Hodler, Hofer és Anker művein túl felöleli az európai piktúra kiemelkedő alkotóinak több jelentős művét a XVIII. század végétől a két világháború közötti korszakig. A múzeum legutóbbi, A realizmustól az impresszionizmusig című kiállítása keresztmetszetét adja e gazdag gyűjteménynek, s azt is bemutatja, hogyan változott a realizmus fogalma százötven év alatt. Charles Dickens káprázatos gyorsasággal írta regényeit, sokszor egyszerre kettőn is dolgozott. Amikor a Pickwick Klub utolsó fejezeteit vetette papírra, amelyből havonta 12 000 szavas részleteket kellett leadnia az egyik folyóiratnak, már hozzálátott új regényének, a Twist Olivérnek megírásához, s azt egy másik folyóirat közölte folytatásokban. Vállalt kötelezettségeinek teljesítésében nemcsak kimeríthetetlen fantáziája, találékonysága segítette, hanemaz a tudat is, hogy az olvasók izgatottan várják történeteinek újabb fordulatait. A BBC a szerző munkatempójához méltó gyorsasággal viszi filmre folyamatosan regényeit. Az utóbbi három esztendő alatt elkészítették a Dombey és fia, a Nickolas Nickleby, a Szép remények, a Közös barátunk és a Pickwick Klub tévéváltozatát. Májusban fejezték be az Örökösök forgatását, s máris készül a Twist Oliver című regényen alapuló film, amelyet az év végén tekinthetnek meg az angol tévénézők. MOSZKVÁBAN a minap megnyílt a hagyományos nemzetközi könyvkiállítás, amelyen 102 ország mintegy 2700 kiállítója vesz részt. A sorrendben ötödször megrendezett nemzetközi könyvszemlén csaknem 1 200 000 címszót állítottak ki. A BALTIMOORE-ban megnyílt a Szíriai művészet kiállítása, amelyen a legértékesebb asszír műtárgyak kerültek a történelem során először az amerikai közönség elé. Láthatóak itt ékírásos agyagtáblák, antik szobrok, aranytárgyak, fegyverek és más műtárgyak. A PEKING jövőre megrendezi a fiatal hegedűművészek első nemzetközi vetélkedőjét. Az ötlet Yehudi Menuhin neves hegedűművésztől ered. A vetélkedő első díja 8000 yüan (2700 dollár) lesz. A vetélkedőt 1986. szeptember 18-a és 29-e között tartják mg. _Úszik a képzelet Az Újvidéki Rádió kedd reggeli híreiben eltemette, a Hangveremben meggyászolta Ringó Start. Holott mint a délutáni műsorban, az Újdonságok a Duna utcából címűben kiderült, mindössze arról van szó, hogy Ringó Star nagyapa lett. (Hiába, az angol nyelv talányai kiismerhetetlenek.J így van ez, ha megöregszenek a rockerek, már csak nagyapaságukról és halálukról értesítenek bennünket a hírügynökségi irodák, mert miről is másról. Ringo Star, a dobos, a Beatles együttes széthullásával megszűnt jelentősnek lenni, még Paul McCartneynál, az édeskés dalok szerzőjénél is hatástalanabb a mai rockzenében, szinte nem is létezik, ezért volt tulajdonképpen helyénvaló a Hangverem gyászkiadása. Azért nagyapának, avagy nagyanyának, de még néninek lenni sem utolsó dolog, főleg, ha élénk fantáziájú — és melyik nem az — gyerekek között töltendő be ez a tisztes szerep. Nem kell okvetlenül gyászzenének bevezetni a nagyapaságot, mert nem okvetlenül jelent kivonulást az életből, még ha a dad és a dead szó oly közeli is az angolban. Bizonyíték erre szintén az Újvidéki Rádió, csak ebben az esetben a hangjátékműsor. Mirjana Stefanovic Mit érdemel az a bűnös című költőien szép és szokatlan képekből építkező hangjátékának főhőse, a Néni, alighanem élete legmozgalmasabb fejezetét éli át attól kezdve, hogy vacak kis zálogának a kiváltásáért a gyerekek nem mást követelnek tőle a társasjáték hevében, mint hogy lovagolja meg a kék kakast, ügessen vele Dubrovnikbe, ott szedjen cseresznyét, és hozza haza a gyümölcsöt. Nem véletlenül írtam, hogy gyönyörű képek sorából áll ez a Brasnyó István által avatottan magyarra fordított hangjáték. Chagall és a szürrealisták és a naiv Rousseau, a vámos képzelete munkál mögöttük félreismerhetetlenül, no, és legfőképpen a gyermekrajzok világa, mely konvenciókat és lehetetlent nem ismer, jóllehet élethűségre törekszik. Az öreganyó sámliján kuporog az út mellett, várja a kék kakast, de hiába. Megáll mellette egy közönséges kakas, mely hajlandó az öreganyó által kékre festetni magát — azaz belépni a mese világába. A kakas nemcsak a képzelet kék virágának a színét nyeri el, hanem még gólyalábakat is kap — koturnust. Így indul el, hátán a fekete kis öregasszonnyal Dubrovnik felé. A város meg kikötőstül menekül előlük, mert egészen odáig eljut a híre a Néni rigolyáinak, gyermekkínzó tízparancsolatainak. A képi ihletésű hangjátékot nem volt könnyű kizárólag hang segítségével visszaadni. De Hernyák György rendezőnek és a színészeknek, a főszerepben N. Kiss Júliának (Néni) és Ferenczi Jenőnek (Kakas) ez sikerült. A fragmentáris dramaturgián alapuló fordulatos, ritmusban és hangszínekben gazdag játékon jól szórakoztunk, a mű olyan felszabadult állapotba hozta a hallgatót, melyben szabadon és bátran úszik a képzelet. BARTUC Gabriella MAGYAR SZÓ 1985. szeptember 14., szombat Tévéjegyzet A televízió ...bármennyire prüszkölünk is ez ellen a megállapítás ellen, s rójuk fel neki rendületlen mindazokat a hibákat, amelyekért végső fokon mikro- és makrométerekben mindannyian felelősek vagyunk. A szűkebb vidéki környezettől országos méretekig, de planétánk szintjén is. Mint ahogyan érdemünknek tekinthetünk minden értékes és rendhagyó pillanatot is, amit a televízió jóvoltából érünk meg a napi és heti tévéműsor csúcsaiban két elszomorító hullámvölgy között. A tükörképünk akkor, amikor kuszált, hibás mondatok hangzanak el a Napjainkban, amikor a kérdezett és a kérdező (akinek a beszéd a mestersége és kenyere pedig) egyaránt hibát hibára halmoz, s akkor is, ha egy rendhagyó, jól megkomponált, sikeres, írói portréműsort sugároz, mint a Literatúra legutóbbi adásában Juhász Erzsébetről. Vagy országos méretekben: tükörkép, amikor a hirdetőműsorban rendületlenül sulykolja a műnépzene „csillagainak” fülünket és jóízlésünket sértőkaristoló nótácskáit, s akkor is, amikor a Pénteken 22 órakor című adásában elhunyt nagy színészünkről, Zoran Radmilovicról emlékezik meg — méltó módon nagy egyéniségéhez, vagy az újvidéki stúdió művelődési szemléjében a nemzetközi velencei filmfesztiválról ad körképet, megszólaltatva Zanussit és Xanescót. . A hírműsorok és helyszíni közvetítések világméretekben adnak kör- és körképet bolygónk lakosairól, akiket röviden emberiség néven tartunk számon: a nagyméretű béketüntetésekről és a délafrikai fajüldöző rendszer kegyetlenkedéseiről, a labdarúgó-stadionban örjöngőkről vagy az afrikai éhezők megsegítéséért tartott világméretű rockhangversenyről beszámolva. A „közízlést” igyekszik szolgálni a televízió akkor is, amikor a szirupos-butító vég nélküli Dinasztiát sugározza (mert bármeddig szidják is a kritikusok, nézettségét tekintve rekordokat dönt), s akkor is — nemes értelemben — amikor az Európai zene évében olyan sorozatokat és filmeket tűz műsorára, mint az NDK Televízió Bachról készült sorozata, vagy Tony Palmer Händelről szóló, csiszolt, finom kis remekműve, az áradó és megnemesítő zenére épülő szabad, költői képi asszociációk gyöngyfüzére. Trevor Howard remekül formáltameg a tépelődő-cinikus-rezignált-hivő-alkotó öreg Handelt, aki élete utolsó napjaiban igyekszik önmaga és a világ számára is összegezni: mit alkotott, kinek, milyen erővel és milyen tartósan, végül is megnyugodva, hogy sikerült túlnőnie önmagán és korán is. P. KECZELI Klára Jegyzet A MAGYAR IRODALOM EGYIK hajnal szép pillanatának, volt különös tanúja Todor Manojlovic. Az időszak, a nagyváradi holnaposok jelentkezése, s a szavahihető tanú, jó barát — a nagy tudású, európai látókörű szerb társ, Todor Manojlovic, a nagyváradi társaság közkedvelt Theója. Érdekes, hogy miközben az évtizedek során megannyi tanulmány, könyv született a magyar irodalomnak erről a megújhodást jelentő, modern kori mozgalmáról, valahogy megfeledkeztek az illetékesek a megláttatásnak, a múltidézésnek egy igen érdekes lehetőségéről — Todor Manojlovic „vallatásáról”. No hiszen beszélt ő szívesen a nagyváradi napokról, s akik látogatói lehettünk zrenjanini otthonában — föl is jegyeztük sebtében a hallottakat. Ő maga is többször hangoztatta, hogy rövid lélegzetű emlékezéseit belefoglalja majd egyszer egy könyvbe. Ahogy egy szerb, költő látta őket! — ez a könyv talán még így is összeállítható lesz a holnaposokról . .. Elég talán, ha csak egypár vonatkozást ragadunk ki a megközelítés sokféle lehetőségéből. A legfrissebbel kezdjük, Todor Manojlovicnak egészen a közelmúltig ismeretlen naplójegyzeteivel. A német nyelvű följegyzések között első nagyváradi éveire (1907—1909) vonatkozó, irodalomtörténeti érdeklődésre számot tartó fejezetek is vannak. Föltételezhetően első ízben találkozott Adyval, amikor ezeket írta naplójába: „1908. február 27. Szép nap. Délután Dutkával, Juhásszal és a professzorokkal kávéházban voltam . .. Utána a Francia Klubba mentünk. Este a kávéházban Adyval együtt volt Dutka, Juhász, Udvari, Kalanyi és a profeszszorok. Fél négyig maradtunk. Ady elbűvölő. Gyönyörű, felejthetetlen éj volt. Elővettem a verseit és néhányat közülük lefordítottam.” Valamivel később: „1908. április 3. (...) Vidám éjszaka. Ének és zene. Ady elmondta két versét, én szintén néhány költeményt, fordításban. Hajnali fél ötkor szétszéledtünk. Gyönyörű tavaszi hajnal és reggel. Juhásszal még sokáig beszélgettünk.” A Holnap Társaság zászlóbontása után Temesváron is csoportosulni kezdtek Ady költészetének ifjú hívei, s Franyó Zoltán és Todor Manojlovic voltak a kezdeményezők. A Temesvári Hírlap hasábjain jelentek meg a Dél fiatal írói, s a nagybecskereki származású szerb költő egyike volt a legszorgalmasabb munkatársaknak. Franyó Zoltán állította róla egyik visszemlékezésében, hogy a nagyváradi Holnap és a temesvári Dél között ő vállalta az összekötő diplomata szerepét, s még idejét is megosztotta a két város, illetve a két fiatal írócsoport között. Ady temesvári matinéján Todor Manojlovic, Juhász Gyula, Emőd Tamás, dr. Nagy Mihály és a festő Tibor Ernő képviselte a nagyváradi Holnap Társaságot. JUHÁSZ GYULÁVAL IS 1908-BAN ismerkedett meg Manojlovic. Közelhozó érzékletességgel írt erről a váradi emlékeiben (HÍD, 1959. 11. sz.): „Abban az időben olyan rajongó hittel tudott beszélni a ’hellén derűről’, Horatius kortól, bölcsességtől és nemes római büszkeségtől áradó poéziséről, vagy a reneszánsz hősies és mámoros életigenlésről. Gyönyörűen tudott lelkesedni. És annyi dolog volt, annyi ’szép minden’, amiért lelkesedett: a mitológia, a történelem és a modern világ halhatatlan alakjaiért, a klasszikus és a modern költészet és művészet nagy alkotásaiért és szent helyeiért, Athénért, Rómáért, Firenzéért, Párisért. Különösen és mindenekfölött Párisért. Baudelaire, Flaubert, Verlaine, Rimbaud (...) Párisáért, amelyet akkor Ady Endre olyan varázslatosan tárt fel és világított meg előttünk mámorító verseiben, de baráti beszélgetésekben is. Ady Endre Párisa! Akkor valahogy mi is benne éltünk, barangoltunk boldogan és szinte otthonosan — bár akkortájt valójában sem Gyula, sem szerény magam még nem kerültünk volt nyugatabbra Budapestnél. De a Paris az én Bakonyom, Egy Párisi hajnalon, A Gare de l’Est-en vagy a Párisban járt az Ősz szárnyain akárhányszor könnyűszerrel átröppentünk a Szajna partjára (...) Babits Mihály verseit Juhász Gyula hozta először nyilvánosságra, amennyiben már nyilvánosságnak lehet nevezni azt a néhány fiatal nagyváradi írót, költőt, akik elsőknt hallották őket tőle ott, az Emke Kávéház híres újságíróasztalánál, vagy valami napsütötte tavaszi délutánon, a Köröspart egy padján. Ez a Köröspart egyetlen hosszú öreg fasor, kis folyó menti parkkal, amelynek abban az évadban nyíló különös, sápadt-lilás és rózsaszínű virágai valami kábítóan édes illatot árasztottak. Gyula sajátosan szuggesztív, skandáló, elringató recitálásában csodásan csengett, zengett és ellenállhatatlanul lelkünkbe hatolt a Babitsversek titokzatos varázsa (...) Mikor aztán szóba került az első Holnap-antológia megjelentetése, megint Gyula volt az, aki mindnyájunk kérésére rábeszélte, rávette Babitsot, hogy álljon a Holnaposok közé és küldje el néhány versét antológiájuk részére...” MANOJLOVIC — ZRENJANINI találkozásainkkor — gyakran emlegette Dutka Ákossal kapcsolatos emlékeit, s említést tett levelezésükről is. Nagy meghatottsággal mesélt a Magda-versekről, de Dutka legszebb versei közé sorolta az Ady szobra előtt c. költeményt is. Az lett volna a hasonlíthatatlan élmény: hallani a remetei otthonban, amint a régi, drága társ, a „szakállas törpe”, olvassa, mondja a szerb barátnak ezt a verset: Tekints le rám most bronzszemeddel, a váradi, a régi nagy hiteddel, pajtásod áll most ím előtted kivel a holnap szent frigyét kötötted. Bálvánnyá válva, fejni ragyogva nézhetsz ma már a csillagokba. A „Három hollótól” egész idáig nagy volt az út a büszke máig. Magyar sorsunknak pirkadásán fellobbanó tűz: Te ősi Sámán maradj így itt e forgatagban s maradjunk egyek a Te szavadban, hogy visszahullve mind e vögre magyarok maradjunk mindörökre. Én az maradtam, és hozzád kiáltva vallom a magyar sors hajnalába, amit Te hoztál: forradalmat, hitet, lelket az új szavaknak megőrizzük, röpítve fennen, hozzád méltóbban, lelkesebben, hogy úgy nézhessünk bronzszemedbe: Sámánunk maradtál, Ady Endre. Talán elkészül egyszer irodalmi kapcsolatainknak, emlékeinknek az a különös nyelve, amelyben egymást kiegészítően fényleni kezdenek majd Todor Manojlovic nagyváradi emlékei és az ő meglátásában kelnek életre a holnaposok árnyalakjai! FEHÉR Ferenc