Magyar Szó, 1986. január (43. évfolyam, 1-13. szám)
1986-01-08 / 6. szám
KUTATÁSOK Ajzószer — avagy egészségvédelem? Több endokrinológiai vizsgálat arra mutat, hogy nem volna helyes, ha a sportolók az ajzószerdoppingjogos tilalma miatt semmilyen körülmények között sem juthatnának — gyógyszer alakjában — hím nemi hormonhoz, tesztoszteronhoz. Ez az eddigi közfelfogástól merőben eltérő nézet e vizsgálatoknak abból a felismeréséből fakad, hogy az erős és tartós igénybevételnek kitett személyekbena hím nemlibommon mennyisége erősen csökken. A versenyekre való pihenés nélküli felkészülés ideje alatt ugyanis a szervezetnek — úgymond — nincs módja arra, hogy tesztoszteronveszteségét pótolja, s ezért a sportolók olyan körülmények között végeznek megfeszített munkát, amelyben hiányuk van ebből a hormonból. Ezért tehát ha belőle — kívülről — napi néhány mg-hoz hozzájutnak, az az egészségüket szolgálja. Ha ez a felismerés helyes, két kérdés vetődik fel. Az első gyakorlatias. Ha elfogadják, hogy a tesztoszteron pótlása rendben levő, megengedhető dolog, ki fogja eldönteni a helyes adagolás mértékét. Nyilvánvalóan az orvosok. De vajon itt vagy ott nem nehezedik-e rájuk olyan nyomás, amelynek engedve több hormont juttatnak a sportolóba, mint amennyi szükséges az egyensúly helyreállításához? A másik kérdés elméletibb jellegű. Vajon a versenyek nem éppen arra hivatottak-e, hogy férfiak, illetőleg nők képességeit tegyék próbára, függetlenül attól, hogy hormonháztartásuk veszteségeit iszan vedlatt-e, vagy sietni? Végül is a sport más szempontokból is áldozattal jár!" Ebből a zsákutcából valószínűleg az lesz a kiút, hogy a sportolók továbbra is szednek majd hormonhatású szereket, de közben ügyelnek arra, hogy mire eljön a doppingvizsgálat ideje, azok kimutatható mennyisége ne haladja meg az engedélyezettet. (Science et Vie) A „zúzódásos tünetegyüttes” ellenszere Az összeomlott épületek romjai alól kiszabadított emberek közül sokan — ha látszólag nem szenvedtek is súlyos sérülést — meghalnak az úgynevezett zúzódásos tünetegyüttes következtében. Ezt először a második világháború alatt, a London elleni villámtámadás idején figyelték meg. Az az oka, hogy az összezúzott izmokból nagy mennyiségben jut a vesékbe mioglobin, ez a működő izmokhoz oxigént szállító, a hemoglobinnal rokon vörös színű fehérje. A mioglobin eltömíti a vesék járatait, ez veseelégtelenséget okoz, s végül a szerencsétlenül járt ember halálára vezet. Izraeli orvosoknak sikerült a libanoni Tyr város egyik összeomló épületének roncsai alól kiemelt három embert úgy életben tartaniuk, hogy egy eddig nem alkalmazott eljárással megvédték veséjüket a „zúzódásos tünetegyüttes”-től. Mialatt a mentőosztagok kiszabadították őket a romok alól, bikarbonátoldatot fecskendeztek beléjük, hogy a vérüket lúgossá tegyék. Ezt az eljárást eddig veszélyesnek tartották. Kiegészítésképpen vizelethajtóikat és kalciumot is juttattak a szervezetükbe, de ezek nem bizonyultak hatásosnak a mioglobinmérgezés ellen. Tovább keresve az életmentés módját, rájöttek: a már hozzáférhető emberekbe infúzió alakjaiban folyadékokat kell bejuttatni, hogy amikorra a végtagjaik kiszabadultak, a vérnyomásuk ne csökkenjen. Kitűnt ugyanis, hogy a mioglobin csak akkor kezd kijutni az izmokból, amikor csökken a végtagokra nehezedő nyomás. (New Scientist) Nagy mínusz dioptriájú, mégis lapos! Minnél gyöngébb valakinek a látása, különösen ha rövidlátó, aminál finaistaigabb és nehezebb szemüveget kell viselnie. Ez sok ok miatt hátrányos és kellemetlen, nem utolsósorban esztétikailag: a napjainkban divatos szemüvegkeretek az ilyen üvegek számératúlságosan nagyok. Segít ezen a bajon a Lentilux márka nevű új szemüveganyag és csiszolású eljárás. Az illyen szemüveg szélvastagsága — mínusz 8 dioptriától mínusz 20 dioptriáiig — nem érti el a 4,4 mm-t. Az újfajtalencseanyag a szokásosnál jóval tömörebb, ezért nagyobb a törésmutatója (1,706), mint a hagyományos szemüvegeké (1,525). A csiszolásában pedig az a sajátosság, hogy a középen erősen homorú lencse a szélei felé a szférikusan ellaposodhik, ígyelkerülik a nagy negatív dioptriájú szemüvegeket elcsúfító kör alakú csiszolást peremet (a „disznószemet”). A lencseanyag nagyobb tömörségének ára a nagyobb fajsúly. De mert a hagyományostól eltér a csiszolása, ez a szemüveg a szokásosnál — különösen a szélein — jóval keskenyebb. A nagy fénytörő képességű és sok ólom-oxiidot tartalmazó Úgynevezett flintüvegesének az a hiáltirányuk, hogy könnyein karcolódnak. (Hobby) Ugyanakkora dioptriájú „disznoszemű és lentilux márkájú szemüveg és egy ugyanakkora dioptriájú hagyományos szintén nagy törésmutatójú ntilux üveg oldalról nézve_________ Mikroprocesszoros érzéstelenítés A baselikanton kórházában mikroprocesszorok vezérelte, csaknem teljesen önműködő érzéstelenítő rendszert fejlesztettek ki. Az eddigi berendezések is fejlettek, de mechanikai úton működtetik őket. Ezekben a rendszerekben a biztonság okából a betegeket csak friss gázkeverékkel altatják, s ez gazdaságtalan, mert a szervezet e gáznak csak mintegy a 10 százalékát használja fel. Az új svájci rendszer révén az érzéstelenítést végző orvos pontosan szabályozhatja az érzéstelenítő gázok töménységét, s így a mindenkori betegre szabottan ellenőrizheti az érzéstelenítés mélységét. Mivel a kilélegzett gázokat — kellő tisztítás után — újra felhasználják, a beteg az altatógázokat többnyire saját meleg és nedves levegőjével lélegzi be ismét. Ezzel elkerülhető az, hogy a légutak kihűljenek és kiszáradjanak. Mivel így kevesebb gáz fogy, sok költséget is megtakarítanak. Számítógépes járványfigyelés Francia telefonelőfizetők a Minitel nevű kisméretű számítógép-végberendezéssel a telefonhálózaton át érdeklődhetnek telefonszámok vagy az előfizetők címe után a központi számítógéptől. Ezt a végberendezést (terminált) most arra használták fel, hogy vele kipróbáljanak egy járványtani vizsgálatokat szolgáló és a járványok terjedésének meggátlására irányuló rendszert. A sikeres kísérleti időszakiban száz körzeti orvos adta meg ezen keresztül négy járványos betegségre — köztük az influenzára — vonatkozólag betegeinek kórisméjét, életkorát és nemét. A tapasztalatok szerint a járványok terjedésének érdemleges figyeléséhez Franciaországban mintegy ötszáz orvosi rendelőt kell a rendszerbe bekapcsolni. További előrelépés lesz, amikor — miként tervezik — ezen a módon a helyi egészségügyi hatóságokat, a határátkelőhelyek egészségügyi ellenőrző pontjait, az Egészségügyi Világszervezetet és még más szervezeteket és intézményeket is bevonnak majd a járványfigyelő hálózatba. VIRÁGSAROK Téli virágok őrzői Télen különösen kevesek a szirmaikat éppen ekkor bontogató cserepes virágok. Közülük is méltán legnépszerűbb — az iyenkor adódó ünnepek alkalmából virágas óvidékkéntis — a sajátos szépségű ciklámen, akár „mini” változatban. Nem kevésbé kedveltek a gyakran havasszépének is nevezett azálea, továbbá a mikulásvirág és a cserepes flamingóvirág. De amennyire szép lehet ezek bármelyike, annyira érzékeny (csaknem kivétel nélkül) mindegyik a túl melegre és még inkább a kiszáradásra valamint a kemény és már lúgos kémhajtású öntözővízre. Közülük egy ok is kiváltója lehet a napokon belüli rohamos és szinte meg sem állítható pusztulásuknak. A károkozás megelőzésére viszont van mód, csak élni kell vele. Virágtarló Elsősorban a cikláment és az azáleát helyezhetjük el célszerűbben a közvetlen tűző napfénytől védett és eléggé tágas ablakközben. Az ablakközbe szánt növények cserepei viszont a szárny és a tok közötti alsó rések fölé kerüljenek. Evégett mindegyiket legalább néhány centiméter magasalátétre tegyük. A külső hideg levegő ellen védelem céljából a cserépalátét és az ablaküveg közé állítsunk deszkalapot (1. ábra). A növények leveleit is távol tarthatjuk a rendszeresen lehűlő külső ablaküvegtől. E célból az üvegre feszítsünk átlátszó, tiszta műanyagfólia-ívet. A fóliáit a külső ablakszárnyak belső felén, rajzszegekkel, esetleg csak ragasztással rögzítsük a keretfához. Kevésbé feltűnő és nem is annyira sötétítő hatású megoldás, ha fóliáiból körülbelül öt centiméter szélesre vágott, megnedvesített csíkokat feszítünk ki, s azokat rácsszerű elrendezésben és ugyancsak rajzszegekkel vagy ragasztással rögzítjük a belső keretrészhez. Vízmegtakarítók A kiszáradás elkerülésének egyik legbiztosabb módja, hogy az erre érzékeny növényeket — különösen ha a vizet áteresztő égetett agyagcserépben vannak — cserepükkel együtt víztartó közegbe süllyesztjük. Ehhez keressünk körülbelül arasznyi oldalmagasságú, vizet megtartó széles edényt, például kellő méretű műanyag tálat (ha szükséges, többet is). Az aljára terítsünk olyan vastagon rostos tőzeget (ennek hiányában apróra tépdesett tiszta csomagolópapírt), hogy a növény cserepét félig, kétharmadáig belesüllyeszthessük. Töltsünk annyi állott vizet a tőzegre (papírra), hogy az teljesen átnyirkosodjék, sőt kevés még össze is gyűlhet az edény alján. Amíg ez a víztartalék és a tőzeg-, illetve papírrétegbe felszívódott víz el nem párolog, az ilyen módon tartott növények egyike sem szenved a szárazságtól, nem pusztul el (2. a ábra). Kiszáradást gátló hatású és egyben légpárát növelő lehet az is ha az ezt kívánó növényt tartó cserép alsó részénél sokkal nagyobb átmérőjű, lapos víztartó tálat megtöltünk csaknem színültig tört faszéndarabokkal vagy koksszal, esetleg kavicsosal, és azt itatjuk át vízzel, még a cserép ráállítása előtt. Öntözések alkalmával ezt a víztartó és párologtató réteget ugyancsak mindig teljesen telítsük vízzel, hogy folyamatosan „működőképes” legyen. A cserepek alja azonban ez esetben se álljon közvetlenül vízben, mert gyökérrothadást okozhat (2. b ábra). Vízjavítás A tisztaesővíz, esetleg a felolvasztott hólé éppen a közel semleges kémhatása miatt, lehet különösen jó, az ezt kedvező, sőt igénylő növények öntözéséhez. Az ilyen víz hőmérséklete is szobahőfokú legyen. A vízvezetéki városi víznek a klórtartalma is káros a növényekre. Emellett meszes, illetve kemény is lehet, akár olyan mértékben, hogy már a szappan sem habzik benne. Forralással a vízből az úgynevezett változó keménységet okozó kalcium és magnézium hidrokarbonátok válnak ki, fehér csapadék formájában. Ezáltal a vízlágyabb lesz. Ennek eléréséhez tiszta, zománcozott edényben forralható a víz, majd kihűlés után akár csak szűrőpapíron átengedve válik öntözésre felhasználhatóvá. A csapvíz hígítással lágyítható többször átszűrt, ikáros szennyeződéseket nem tartalmazó esővízzel, hólével, esetleg desztilált vízzel is. A desztiláltvíz a legmegbízhatóbb, de a legköltségesebb sómenites és semleges kémhatású víz. Műanyag palackban vagy zöld falú üvegben tárolható. A színtelen vagy kékes üvegpalackokból a benne tárolt desztillált víz lúgokat és kálciumot oldhat ki, és emiatt az eredeti nulláról 1—2 nko-ra keményedhet. Előkezelhető az öntözéshez a víz savanyú kémhatású rostos kertészeti — osli — tőzeggel is. Ha ezt a szokásos, kartondobozos csomagolásban sikerül beszerezni, egy-egy csomagja mintegy öt liter csapvízhez elegendő „lágyítószer”. A tőzeget tépdessük-morzsoljuk a vízbe, és utána alaposan keverjük el (3. a ábra). Több óra elteltével bekövetkezik a leülepedés. Ekkor öntözéshez a vizet egyszerűen leöntjük vagy leszűrjük. A visszamaradó tőzeg még újra felhasználható, és háromszor-négyszer önthető fel ismét vízzel, a savanyítása érdekében. Ha kimért, zsákos savanyú kémhatású, rostos tőzeghez jutunk, abból száraz állapotban 1 kg szükséges tíz liter víz lágyításához. Más esetben citromsavnak, illetve -lének adagolásával is savanyítható a víz, hogy kémhatása kedvező értékre csökkenjen. (3. b ábra). Kiöntözése előtt a víz még Sequestrente vagy Kloroferm 4-gyel, esetleg imás vaskeláttal, vigső esetiben vasgánccal is kezelhető. Ezek bármelyikéből 1,5 g-ost oldjunk fel egy liternyi vízben. Ezáltal a még különösen kemény víz is megfelelőnek bizonyulhat az öntözéshez. A vizet gombabetegségek miatt tő- és levél-, illetve virágkezdemény-pusztulások megelőzésére fertőtlenítő hatásúvá is tehetjük. Ennek elérése érdekében, legalább egy-másfél hetes időközökkel, az öntözővíz minden liternyi mennyiségébe még körülbelül egy gramm, illetve egy miliolitelt gombaölő készítményt is tegyünk. ötletek, tanácsok • Bevált csomagolási módszer: a szoknyát keménypapír rolnira felcsavarva bőröndibetenni. Rolni híján sodortukuk össze szorosan egy ív csomagolópapírt, és arra tekerjük. • Márvány lapot, márványlapú asztalt óvjunk minden savas, savanyú anyagtól. Soha ne tegyünk rá forró tárgyat (vasalót, edényt). Szép lesz a márvány, ha időnként padlóviasszal vékonyan bekenjük, és puha ruhával átdörzsölve fényesítjük. • Azokat a gombokat, amelyek rendkívül nagy igénybevételnek vannak kitéve, varrjuk cérna helyett damilszállal. • Vízkövet merülőforralókról, fazekakból, kávéfőzőből, elektromos vízmelegítőkből ecetes vízzel távolíthatunk el. Az arány három rész ecet, egy rész víz. Ezt a keveréket forraljuk fel az edényben, majd hűtsük le. Ismételjük a műveletet, amíg a vízkődarabkák leoldódnak. ______________________11