Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 58-72. szám)

1986-03-05 / 62. szám

é Tánc, ének, vidámság Elindult útjára a Hórukk! tévé­koktél Vasárnap este szűknek bizo­nyult a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színházter­me, akkora érdeklődés előzte meg a Négyesfogat bemutatóját Bez­dán, Nemesmildtics, Telecska és Zalabor lelkes műkedvelőinek részvételével. Vidám zenés szóra­koztató műsort láttunk, mintegy 130 szereplő lépett színre. A zombori Szlákó Margit mu­tatkozott be először diszkótánccal, Kálóci Orchidea és Farkas Tibor működött még közre. A televízió­ból ismert esti­ mese mintájára következett a bezdáni Váci Judit, Kollár Xénia és Nagy György előadása, majd a híradó műsora tréfás hírekkel. Szép sikerrel mutatkozott be a telecskai Menyecskekórus. Népda­lokat adtak elő Kormányos Géza vezényletével, a kórust öttagú ci­­terazenekar kísérte. Utána két szavalatot hallottunk a nemesmi­­liticsiek előadásában. Bújdosó Szilvia Váci Mihály: Miatyánk, Kanyó Géza pedig Radnóti Mik­lós: Köszöntsd a napot! című ver­sét szavalta el. Fölüdülést jelentett a zombori művelődési egyesület modern tán­cosainak előadása. Különben Ro­­moda Erika tett ki magáért és nagy tapsot kapott. Jót derült a közönség a telecs­kai Rócsind Ilona vidám mono­lógja, utána pedig a militicsiek népitánc-csoportjának műsorát él­vezhette. Báthori Katalin szakava­tott irányításával kötették magu­kért a lányok és fiúk. Következett a Riport egy agg asszonnyal, akit nagyszerűen személyesített meg a bezdáni Szélig Ilona. A riporter, tartott Radics Márta volt. Hatalák László mond Divatsikoly című monológja is érdekes volt. Külön színt jelentettek a mű­sorban a milisticsi vegyeskórus tagjai. Fölelevenítették a régi szép szokást, a szomszédolást a hosszú téli esteken, amikor az asszonyok varrtak, a férfiak kártyáztak. Nem hiányzott a töpörtyűs pogácsa meg a bor, és a jó hangulat kö­vetkezménye a dalolás. A bezdáni Sál Ferenc énekszá­ma következett, majd Fasza Me­litta és Szlákó András spanyol tánca zárta a műsor első részét. A zombori művelődési egyesület modern zenekara­ vezette be a második részt és ezt követően a telecskai Takács Zoltánnak és Égető Tibornak a jelenetén de­rülhetett a közönség. Újra a mi­liticsi népi táncosok jöttek a szín-­s padra horgosi ugrás táncokkal. A telecskai Móric István a Kék fény Rab Robija volt, majd nagy si­kerrel mutatott be modern tánco­kat Petes Szilvia, Bujdosó Szilvia és Hegedűs Ferenc.­­ Tréfás nyaralási ajánlatot­­olva­sott föl a telecskai Bart­a Edit és­­ Kabók Lajos. Ezt a karcagi csár­dás követte, még egyszer láthat­­­­tuk a militicsieket. Göre Gábor és társai következ­tek a bezdáni Foki István, Neveda Ferenc és Horvát Sándor előadá­sában, a riporter dr. Pfaff Mihály volt. Hat csinos bezdáni kislány föllépése zárta a műsort. A műsorvezető Andrek Andrea és Kanyó Géza volt, a zenei kí­séretet Povazsán László szolgáltat­ta, a rendezők pedig helységen­ként a következők: dr. Pfaff Mi­hály (Bezdán), Bál Júlia (Nemes­­madtics), Égető Károly (Telecska), Kiskároly Klára (Zombor). H. A. A Hórukk! tévékoktél szereplői a műsor befejezésekor Régen volt már ennyi néző a m­űvelődési egyesület színháztermé­ben Változik a Hórukk menetrendje A Hórukk tévékoktél sorozatelőadá­­sána­k menetrendje változik — hallot­tuk dr. Pfaff Mihály rendezőtől. A si­keres zombori bemutatkozás után a tervek szerint szombaton Nemesmi li­ftesen kellett volna fellépni, de a s­emesmiliticsiek elnapolják az elő­adást. A bezdáni előadásra március 16-án kerül sor. Nemesm­ Jiticsen 22-én vagy 23-án mutatkoznak be, a záró­­ünnepség pedig április 5-én Telecskán Lesz. M. I. Svájcba készül a Vasárnap délelőtt értekezletet a­d orosztól Móricz Zsig­ Művelődési Egyesület vá- Gyöngyösbokréta Megszépítik a menyasszonyszobát lasztmánya, amelyen az egyes szak­osztályok tevékenységének értéke­lése mellett az egyesület tavalyi zárszámadása is napirenden sze­repelt. Mint megtudtuk, az egyesü­letnek tavaly 935 000 dinár bevé­tele volt, a kiadás 723 000 dinárra rúg. A választmány egyöntetű véle­ménye szerint az idei zenészbál megrendezése a várakozásnak megfelelően jól sikerült, a szerve­zőket külön dicséret illeti. A Né­­gyesfoga­t műsora ugyancsak jól sikerült. A Györngyösbokréta népi tánc­együttest újabb elismerés érte. Má­jus elsején a zombori Vladimir Naizor Művelőd­ési Egyesület tánc­­csoportjával Svájcban vendégsze­repelnek, ahol a­­közös előadásuk alkalmával a kint dolgozó jugo­­szlávok Svájcban működő klubjai­ban mutatkoznak be. A választmány tagjai március 9-én,, vasárnap ellátogatnak a ta­gokhoz a tagsági díj begyűjtése végett. Az évi díj 100 dinár. Az í­gy összegyűjtött pénzből és az esetleges önkéntes adományból — a korábbi tényekre hivatkozva erre is számítanak — az úgyneve­zett menyasszonyszobát, illetve bú­torzatát szeretnék felújítani. D. Z. J. PERIC Az idén ünnepeli­­fennállásának 15. évfordulóját a Horvátországi Magyarok Szövetségének központi tánccsoportja. 1911-ben alakult meg, és eddig több mint 200 fellépése volt hazánk sok falvában, Magyarországon is vendégszerepelt. A lányok és fiúk, összesen negy­venen, Baranya 12 falvából járnak be próbákra és a fellépésekre. Ez jelenti a legnagyobb gondot a munkában, valamint a helyiséghiány. A Horvátországi Magyarok Szövetségében azonban meg vannak győ­ződve arról, hogy ezt is megoldják még az idén DUNATÁJ Bosnyák Virág Jolán kiállítása Hódságon Március 8-a, a nemzetközi nő­nap alkalmából a zombori Bos­nyák Virág Jolán műkedvelő fes­tő, az önigazgatók klubja képző­­művészeti szakosztályának kiváló tagja Hódságon állítja ki harminc olajfestményét. A sorrendben he­tedik önálló kiállításán egyaránt láthatók lesznek tájképek és port­rék. A kiállítást a hódsági Népegye­tem szervezi, megnyitására pedig holnap, csütörtökön tizenhét óra­kor kerül sor a hódsági Branko Radičević Városi Könyvtárban. Számadás Szombaton, március 8-án a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színháztermében Számadás címmel a­­ szabadkai Szabó István és a zombori­­ Györfi Sándor jubileumi műsorát lát­­­­hatja a közönség. Az est vendégei: Huszár Elvira, a szabadkai zene­sko­­la tzmára, énekes, Kiskároly Klára, a zombori Petőfi Sándor Művelődési egyesület színjátszója, szabó Aranka,­­ az Újvidéki Rádió magánénekese, nóta­­énekes, Rom­oda Erika zombori disz­­kótáncos, Ivánovity Erzsébet, a cso­­nkolyai Arany János egyesület szín­játszója. Dunai Dénes, a zombori Pe­tőfi Sándor egyesület színjátszója, Koncz István, a kanizsai Amatőrszín­­ház igazgatója, rendezője. Lackó Illés koreográfus, a szabadkai Népkör Mű­velődni Főverám művészeti vezetője. Közreműködik: Megyeri Lajos zene­tanár zongorám és a csi­non­vas tánc­­együttes. Rendező: Koncz István. Az pikadás este fél 8-kor kezdődik belépőd­­r dinár. Jegyei elővétel­ben a zombori művelődési egyesület I irodáján kaphatók. H. A. 1986. március 5., szerda Dr. Pfaff Mihály érdemes művelődési dolgozó A Vajdasági Művelődésü­g­yi Kö­­­zösség a napokban odaítélte a­ Kultúra szikrái nevű hagyományos tartományi díjat az érdemes mű­velődési dolgozónak. Az ama­tőrizmus fejlesztéséért ezt a díjat dr. Pfaff Mihály bezdáni közéleti dolgozó is megkapta. Nevének említése nélkül szin­te lehetetlen beszélni Bezdán mű­­kedveléséről, színjátszásáról. Már jó ideje ő a művelődési élet első számú embere, lelkes, önzetlen szervezője. Nemcsak rendező, ha­nem szerepel a színpadon is, sőt gyakran az előadásra kerülő da­rabokat is ő állítja össze igen nagy sikerrel. Bezdán jórészt neki köszönheti a művelődési élet föllendülését. Mi­után leégett a művelődési ház, ti­zenkét év elmúlt­ával korszerű színházterem született, és újra megindulhatott a színházi élet. Dr. Pfaff a régi szereplők mellett újak után nézett, és a fiatalok be­vonásával öt évvel ezelőtt bemu­tatták Molnár Ferenc Doktor úr című darabját. A vezetése alatt tevékenykedő műkedvelő gárda fellépései iránt annyira megnöve­kedett az érdeklődés, hogy hatszor is be kell mutatni helyben egy­­egy darabot. A bezdáni műkedvelők általában az úgynevezett könnyű műfajt kedvelik. Kielégíthetik-e ezzel a közönség igényeit? Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával dr. Pfaff Mihály erről a következő­ket mondta: — Kétségtelen, hogy a közön­ség ízlése sokat fejlődött, de más az igénye a színházban, mint amit nagyon sokan elvárnak tőle. Úgy látom, a színházat a szakemberek­nek csináljuk, nem pedig azért, hogy, a közönség élvezze. Nem a bezdáni műkedvelők feladata, hogy Brechtet játsszanak, hanem inkább az, hogy a helyi közösséget odavonzzák, odakössék a színház­hoz. Ha rendezünk egy zenés da­rabot, hatszor bemutatjuk. Ha nem neveljük a közönséget, hogy színházba járjon, akkor üresek maradnak a színháztermek. Nemcsak rendez, ennél jobban szeret játszani, de gondoskodik a zenei kíséretről és mindenről, ami szükséges egy darab előadásához. Elfoglaltsága mellett arra is telik erejéből, hogy a zenés darabokat átformálja, a mai időkhöz igazítsa, ha kell, muzsikál is ... Legutóbb tegnapelőtt láttuk Zomborban a Négyesfogat rendez­vényen. Ő volt a bezdáv­iak mű­sorának rendezője, de a színpadon is megjelent, villanyorgonán is játszott. Sok sikert hívnunk további munkájában ennek a lelkes, Bez­dán művelődési élete első számú önzetlen szervezőjének, aki nem véletlenül kapta meg az érdemes művelődési dolgozónak járó a Kultúra szikrái nevű tartományi díjat. H. A. Pfaff Mihály ■ I­ost már világos előttem, /1/7 azért alakult úgy az éle-­­ v­i­tem, ahogy alakult. Egé­szen tisztán látom, hogy történt minden, miért került sor válás­ra. Ne gondolja, hogy regénybe illőnek hiszem esetemet, de a ta­pasztalat, amit e házasság után levonhat az ember, valóban ta­nulságos. A fiú, akivel jártam, bevonult katonának. A művészetről, meg a szerelemről írt nekem szép sza­vakat, levélben is udvarolt, fő­leg azért tette, hogy felejtsem el azt, akivel őelőtte jártam, és aki sokat jelentett nekem. Én itthon, amíg ő katona volt, meg­köttettem életünket, esetünket, elküldtem neki az író naplóját, hogy ő is olvassa el. Levélben megírtam neki, hogy író és fe­lesége a kályha mellett ültek és egymásnak olvastak fel részlete­ket könyvekből. Az író is szen­vedett, meg a felesége is, ha nem voltak együtt. Szóval, meg­­költöttem magamban viszonyun­kat és elhatároztam, hogy amint hazajön a fiú, hozzá megyek fe­leségül, hiszen én is szeretnék boldogan a kályha mellett ül­dögélni valakivel és felolvasni könyvekből. Mert a fiú szerette a művé­szetet, meg engem is nagyon szeretett és ő is olyan magányos vett, mint én, felnézett és hall­gatott is rám. Valóban összeházasodtunk. Megkezdődött a kitervezett re­génynek a szerepkiosztása, most már az élő viszony újraköltése. Most valami új lényeggel kel­lett kitölteni viszonyunkat, éle­tünket, ám én az első pillanat­ban láttam, hogy ez nem nekem való, nincs szükségem a fiúra, ezért kezdődött el a póz­élet, amelybe annyira beleéltem ma­gam, hogy nem is vettem észre, mennyire szerepelek, főleg ma­gam előtt. Már-már kezdtem el­hitetni magammal, hogy boldog is vagyok, az egészhez pedig hozzá tartozott egy megjátszott szenvedélyes ragaszkodás, ez is hozzá tartozott a képhez, amit az író vázolt fel nekem. Nem emlékszem már pontosan, mit is mondtam egy este fér­jemnek az ágyban, de láttam, nagyon elszomorodott, komoly tények lehettek azok, ekkor el­határoztam, hogy ha már én nem tudok boldog lenni, leg­alább őt azzá teszem. Napokig, tatán, hetekig sikerült is fősze­repben lennem, de amikor ta­lálkoztam korábbi barátommal, fiammal, akkor teljesen össze­roppantam és elhatároztam, hogy megmondom férjemnek, ami a szívemen van. Nem sze­retem — és kész! Kicsúszott lábam alól a talaj egy pillanatra, úgy éreztem, hogy nincs már megoldás a bol­dogságra, nem tudtam úgy gon­dolkodni és dolgozni, mint ré­gen, órákon át forgolódtam az ágyban, álmatlanul­­ a válás miatt, azután azonban minden rendeződött. Egészen csendben váltunk el egymástól, a körülöttem élő em­berek pedig természetesnek tar­tották, hogy erre sor került, hi­szen mindenki látta, csak talán a férjem nem, hogy nem egy­másnak valók vagyunk. ■ t­ost már nyugodtan élek. /1/7 Az életben talán szeretni *­t a legszebb, az idő, a mú­ló idő pedig a legnagyobb ellen­sége e szép emberi érzésnek, a szerelemnek és ezért is örülök, hogy idejekorán elváltunk. TÓTH László Petar Gugleta szövegrajza

Next