Magyar Szó, 1986. március (43. évfolyam, 73-88. szám)
1986-03-16 / 73. szám
Kezdődik a negyedik forduló XLIII. évf., 73. (13935.] szám 1986. március 16., vasárnap Ara 50 dinár (Nyereményszelvény a 10. oldalon) Mai számunkból: ф Az adósok lázadása Megtagadják a megalázó feltételek t<?]esítését (3. oldal) Egyre kevesejll a gazdag, egyre több a szegény A személyi jövedelem alakulása Vajdaság gazdaságában (7. oldal) Mérsékelten felhős, száraz idő Időjárás-jelentésünk a 15. oldalon Fordulóponthoz érkeztünk Kicsit furcsállottuk, de azért megértettük a Belgrádi Televízió híradós szerkesztőjének igyekvését, amikor csütörtökön este bejelentette, hogy Vajdaság vezet, igaz, nem nagy különbséggel, csak néhány százalékkal a küldöttválasztásokban. Furcsállottuk, mert érzésünk szerint nem sokat, talán semmit sem bizonyít egy-egy társadalmipolitikai közösség dolgozóinak és polgárainak helytállásáról, öntudatáról és elkötelezettségéről, hogy a választásokon 91 vagy éppen 93 százalékban vettek részt. Nyilvánvaló, hogy amikor kilencven százalékot is meghaladó eredményt érnek el valahol, akkor a sorrendet csak lényegtelen apróságok befolyásolhatják. Szóval ezért furcsállottuk a választások olyan beállítását, mintha versengésről lenne szó. A régi hagyományokkal azonban nagyon is összeegyeztethető az ilyen viszonyulás, mert hát valamikor valóban az határozta meg a rendszer melletti kiállást, hogy mennyire volt tömeges a választópolgárok részvétele a szavazásban. Ma már nemigen tehetünk egyenlőségjelet a rendszer melletti elkötelezettség és a választásokon való részvétel közé, hiszen a felszabadulás óta eltelt évtizedekben számtalanszor bebizonyítottuk, hogy csak ezt és az ilyen Jugoszláviát tudjuk elfogadni, hogy csak az egyenjogú nemzetek és nemzetiségek testvériségére és egységére, a köztársaságok és tartományok egyenjogúságára, a munkásosztály hatalmára és a Kommunista Szövetség vezető szerepére, a szocialista önigazgatásra és hazánk el nem kötelezett külpolitikájára alapozott Jugoszláviát tekintjük a magunkénak. S erről még szavazni sem kell. Annyira nyilvánvaló és egyértelmű dolgok ezek, hogy még a napjainkra jellemző válsághelyzetben (a gazdasági életünkre jellemző gondok közepette) sem történhet meg, hogy valaki vagy valakik a siker legkisebb reményében is megtámadhatják forradalmi vívmányainkat és alkotmányos alapelveinket. Ennek az országnak a dolgozói és polgárai egyöntetűen és visszavonhatatlanul elkötelezték magukat vívmányaink és értékeink mellett, s ezt a tényt sohasem szabad szem elől téveszteni. Még akkor sem, amikor ugyanezek a dolgozók és polgárok sürgős változtatásokat is követelnek a rendszer működésében, amikor például azt követelik, hogy a küldöttrendszer az eddiginél hatékonyabban és eredményesebben, nem utolsósorban felelősségteljesebben töltse be alkotmányos szerepét. Ez a két dolog — az alapelvek megerősítése és a továbbfejlődést szavatoló változtatások megkövetelése — jellemezte a mostani küldöttválasztásokat is. Nyilvánvaló tehát, hogy fordulóponthoz érkeztünk fejlődésünkben, amikor már nem elégedhetünk meg a régi, sokszor terméketlennek bizonyuló megoldásokkal, amikor már alapvető követelmény, hogy a káderpolitika alakításában sokkal bátrabban és következetesebben forduljunk a fiatalokhoz, elsősorban a képzett és a kor kihívásait értő fiatalokhoz. Az ezredforduló küszöbén, amikor a világ legfejlettebb államai már az újabb ipari forradalom szellemében dolgoznak, mi sem engedhetjük meg magunknak, hogy megrekedjünk a válsághelyzet leküzdésénél; nem engedhetjük meg, hogy a válságtudat uralkodjon el rajtunk, még akkor sem, ha gondjaink valóban súlyosak. Csütörtökön és pénteken, de ma is, amikor a helyi közösségekben bonyolítják le a küldöttválasztásokat, már ennek a követelménynek a szellemében igyekeztünk megtalálni a legjobbakat és a legbecsületesebbeket a jelöltek között, akik azután valóban képesek lesznek (a munkásosztály napi, de történelmi érdekeit is figyelembe véve) a mostani válsághelyzetünk leküzdésére, illetve ezzel egyidejűleg feltételeket teremteni ahhoz, hogy csatlakozni tudjunk az ipari és technológiai forradalom legújabb szakaszához. Persze, ez csak akkor képzelhető el, ha a küldöttrendszer intézményei az eddiginél jóval nagyobb hajlandóságot és felkészültséget mutatnak a kezdeményezésre, mert eddig sajnos az volt a gyakorlat, hogy a községektől kezdve és a föderációval bezárólag a különféle végrehajtó szervek kezdeményeztek, a küldöttrendszer intézményei pedig áldásukat adták ezekre az elképzelésekre. Mondanunk sem kell, hogy ez a gyakorlati összeegyeztethetetlen a küldöttrendszer szellemével, mint ahogyan az is képtelenség, hogy a küldöttekbőlkülön elemzést igénylő okok miatti képviselőket csinálunk. Márpedig ezt tesszük, amikor a választások után megfeledkezünk küldöttségeinkről és küldötteinkről, s ahelyett, hogy feltételeket teremtenénk a munkájukhoz, inkább szidjuk őket. Szidjuk őket, hogy nem az úgynevezett bázis érdekeit tolmácsolják és érvényesítik, noha ezeket az érdekeket a legtöbbször meg sem fogalmazzuk a kívánt határozottsággal. Sokat várnánk a küldöttektől és a bázistól? Igen, sokat. De kérdés, hogy szabad-e alacsonyabbra állítani a mércéket, hogy beérhetjük-e kevesebbel? Ha csak egy kicsit is belegondolunk a ránk váró munka milyenségébe, akkor a válaszunk nem lehet más, csak az, hogy kevesebbel nem érhetjük be. S hogy most éppen a küldöttrendszert neveztük meg fejlődésünk pillérének, más tényezőket pedig csak utalásokban említettünk, az azért van, mert éppen most választjuk az új küldötteket és küldöttségeket. Jogos bizakodással tölt el bennünket az a tény, hogy a mostani választásokra a megfontolt komolyság jellemző, hogy valóban lehetőség nyílt a demokratikus jelölésre és választásra is, tehát azokat a társainkat tüntethettük ki bizalmunkkal, akikről hisszük, hogy ezekben a nehéz időkben is megállják a helyüket. FEHÉR István Választások ’86 -a• Választások ’86 ★ Választások ’86 Kiváló eredményei országszerte Küldöttválasztások Crna Gorában, Kososában, Szerbiában, Szlovéniában és Vajdaságban A VAJDASÁGI társult munka küldöttségeinek 70 332 tagjára a társadalmi-politikai közösségekben és az érdekközösségekben a tartomány ötven községében nyilvántartott 205 ezer választópolgár 90,3 százaléka szavazott. A jelölőgyűléseken a dolgozók élesen bírálták a társadalmunkban jelentkező fogyatékosságokat. Ugyanakkor készségüket fejezték ki, hogy elszánt akciót indítanak a gazdasági stabilizáció valóra váltása érdekében, harcot indítanak a rendszer deformálódása, a nacionalizmus felélesztésére irányuló próbálkozások és más, a JKSZ politikájával ellentétben álló jelenség ellen. Vajdaság ötven községe közül mindössze 11-ben szavazott a választópolgárok 90 százalékánál kevesebb. A leggyengébb eredmény Indiján és Pazován született, ott a választópolgárok 83 százaléka szavazott. Kishegyesen a választók 98 százaléka szavazott. Hasonlóan jó a választási eredmény a lemenni községben, ott a polgárok 97,1 százaléka, a beocsini községben 96,6 százaléka, a žitišteiben 96,5, a perinciben 95,7 százaléka jelent meg a szavazóhelyeken. Vajdaság ipari központjaiban is nagyszámú dolgozó adta le szavazatát, így például Titoverbászon a választók 93 százaléka, Mitrovicán 92,9, Szabadkán 92, Zrenjaninban 90,6, Pancsován 90 százalék. A munkaszervezetekben lefolytatott választások eredményeinek statisztikai feldolgozása folyamatban van és a végső eredmények az idei küldöttválasztások végén lesznek ismeretesek CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN Szerbiában a választók 86,2 százaléka adta le voksát. A köztársasági választási bizottság adatai szerint a tartományok nélküli Szerbiában a választók 84,1 százaléka tett eleget kötelezettségének, Vajdaságban 90,3 százalék, Kosovóban pedig 88,5 százalék, összegezték az eredményeket a köztársaság egyes körzeteiben is. A belgrádi körzetben a választók 82,3 százaléka, a zajecariban 83,9, a leskovaciban 76,4, a kraljevóiban 86,4, a nišiben 83,9, a valjevóiban 87, a smederevóiban 90,4, a Titovo Užiceiben 84,1, a kragujevaciban a bejegyzett polgárok 86,3 százaléka szavazott. SZLOVÉNIÁBAN Ma a 4500 szavazóhelyen a helyi közösségekben körülbelül egymillió-háromszázezer választópolgárnak kell megjelennie, akik a társadalmi-politikai közösségekbe és érdekközösségekbe választanak küldötteket. A számítások szerint ma Szlovéniában összesen 5600 küldöttséget választanak meg. A szavazóhelyek reggel 7-től 19 óráig lesznek nyitva. Ljubljanában a 133 helyi közösség 425 választóhelyén a köztársaság választópolgárainak egyötöde adja le szavazatát, vagyis összesen 240 800-an. A választóknak kiküldött értesítéseiken a társadalmi-politikai szervezetek emlékeztetik a dolgozókat és a polgárokat, hogy a munkaszervezetekben csütörtökön lefolytatott (Folytatása a 6. oldalon) Hozzájárulás küldöttrendszerünk kiteljesedéséhez Eltemették Petimét A szertartáson utolsó búcsút vettek tőle Svédország és a világ kiemelkedő személyiségei Tegnap délután eltemették Olof Palma svéd kormányfőt, a Szociáldemokrata Párt elnökét, aki február 28-án esett ismeretlen tettesek merényletének áldozatául. A temetési szertartást a stockholmi városháza kék termében tartották. A vörös rózsákkal borított fehér koporsó körül összegyűltek az államférfiak, Palme tisztelői, barátai Svédországból és az egész világból. Svédország és a világ kiemelkedő személyiségei mondtak gyászbeszédet, vettek utolsó búcsút a tekintélyes és megbecsült politikustól. XVI. Gusztáv Károly svéd király kijelentette, hogy Palme halála nemcsak azt jelenti, hogy Svédország elveszítette kormányfőjét. Olyan embert veszítettünk,aki demokratikus elvekért és eszmékért harcolt. Távozásával el-s halkult az a hang is, amelyetmindenki hallgatott, s amelyet mindig felemelt az erőszak, a nyomás ellen, a békéért, a szabadságért az igazságért és a kis népek jogaiért. Ma az egész világ érzi, hogy ez a hang elnémult. Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke hangsúlyozta, hogy Palménak, a Szocialista Internacionálé alelnökének munkája ihletet ad. — Fokozzuk tevékenységünket az apartheid ellen, tovább kutatjuk a megoldást a Kelet—Nyugat, az Észak—Dél ellentétekre, még hangosabbak leszünk, hogy a telvverkezés helyett a világ a éhínség felszámolásán munkálkodjék. (Folytatása a 2. oldalon) Franciaország szavaz Sikerül-e a baloldalnak megőriznie a parlamenti többséget? — Jobboldali győzelmet jósolnak (Különtudósítónk telex jelentése) Franciaország szavazópolgárai ma az urnák elé járulnak, hogy leadják voksukat az új nemzetgyűlési képviselőkre, és hogy megválaszszák a képviselőket a megyei tanácsokba. A második világháború utáni 11., az ötödik köztársaság történelmében sorrendben a 8. parlamenti választás ez, az öt éve hatalmon levő baloldal számára létfontosságú, szinte történelmi jelentőségű próbatétel, amely majd választ ad arra a kérdésre, hogy sikerül-e a francia baloldalnak megőriznie a parlamenti többséget, vagy az ellenzéki, jobboldali parlamenti többséggel megkezdődik a jobboldal hatalomra való visszatérése. Választási módszer A mai parlamenti választásokat az előbbiektől eltérően új választási módszerrel, az úgynevezett proporcionális vagy arányos választási módszerrel ejtik meg. Megváltozik a nemzetgyűlés képviselőinek száma is, az eddigi 491 képviselő helyébe ma ötéves megbízatással 577 új parlamenti képviselőt választanak. Az eddigi kétfordulós választási rendszerben a második fordulóban csak azok a jelöltek maradtak, akik az első fordulóban abszolút vagy relatív előnyt szereztek. Akikről az első fordulóban bebizonyosodott, hogy nincs esélyük a másodikban a szavazattöbbség megszerzésére, visszaléptek. A szavazópolgárokat pedig, akik az előfordulóban ezekre szavaztak, általában arra szólították fel, hogy a versenyben maradt jelöltek közül a hozzájuk legközelebb állóra (Folytatása a 2. oldalon)