Magyar Szó, 1986. május (43. évfolyam, 132-147. szám)

1986-05-21 / 137. szám

1986. május 11., szerda Minden tanulónak lesz helye Legtöbben a fémiparra pályázhatnak Baranyában a községi képvi­selő-testület elfogadta az idei be­iratkozási tervet a szakirányú ok­tatásban. Legtöbb tanulót, mint­egy százat, a fémipari szakra vesznek fel, ezen a területen van ugyanis legjobb kilátás arra, hogy mielőbb elhelyezkedhessenek a szakmunkások. Hatvan tanulót vesznek fel a textilszakra. Figyelembe véve az eddigi helyzetet az idei beiratkozási ter­vet a középiskola a társult mun­­kával egyetemben megfelelően ál­lította össze. A tanulók zöme a fémiparban és a textiliparban helyezkedhet el, ahol eddig is legtömegesebb a munkaerő-keres­let. Az elmúlt két évben ugyanis a község fémipara ugrásszerűen fejlődött, aminek következtében szinte minden fémipari munkás állásba mehetett. Hasonló a helyzet a textilipar­ban is. Noha ezt a területet a lányok szakmájának tartják, ál­talában van elegendő jelentkező. A tanulók számára ugyanis bizto­sítékot jelent, hogy abban a mun­kaszervezetben végzik a gyakor­lati oktatást, amelyben majd egy­szer alkalmazzák őket. A fém­iparon kívül a textiliparnak van­nak legjobb távlatai a kivitelre való termelésben. Ezért az új munkaerő alkalmazása folyamatos a Sutjeska Készruha- és Kötöttáru­­gyárban. Az eddigi gyakorlattól eltérően tömeges lesz a mezőgazdasági szak is. A pélmonostori központ­ban 74 tanuló felvételét terve­zik mezőgazdasági szakra, nö­vénytermelő, illetve állattenyésztő­­ területre. A szakembereket ezek­ben az osztályokban nemcsak a társadalmi szektor számára képe­zik. Nagy lehetőség, sőt szükség van arra, hogy a magánszektor­ban is képzett földművesek, il­letve állattenyésztők dolgozzanak. Mind többen kényszerülnek ugyan­is otthon maradni a faluban és úgy átszervezni a mezőgazda­­sági termelést, hogy az biztosítsa a fiatalabb nemzedék számára is a megélhetést. A villamossági és közlekedési szakra harminc diá­kot vesznek fel. A dárdai tagozatokba az idén 150 tanuló számára van hely a mezőgazdasági, építőipari, textil- és fémipari szakon. Mind jelentősebb a középisko­lai központ magyar tagozata. Míg korábban csak a baranyai ma­gyar tanulók beiskolázásának volt hivatott eleget tenni, ma mind több a bennlakó diák Bácskából és Szlavóniából. Az idei évi beiratkozási terv­ből kitűnik, hogy mind nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a nem elméleti szakoknak. A pedagógia, informatika, közgazdasági és köz­­igazgatási szakokra mintegy 120 tanulót vesznek fel. Az elméleti szakirányt végzett tanulóknak ugyanis lényegesen kevesebb eré­lyük van az elhelyezkedésre, il­letve átképzésre, valamint a gaz­daságban az a törekvés érvénye­sül, hogy az új munkaerőt inkább a termelőmunkában alkalmazzák Az egyetemre irányuló fiataloknak pedig nem kell feltétlenül az el­méleti szakról kikerülniük. A pélmonostori középiskolai központ beiratkozási időpontját is megállapították a képviselő-testü­let ülésén. Az idén nyáron is há­rom időpontban történik a be­iratkozás. Az első június 23-a és 24-e, a második július 10-e és 11-e, a harmadik beiratkozási időpont pedig augusztus 29-e és 30-a. M. V. HÉTKÖZNAPOK Félek az üres lakástól Emlékszem, akkor is egyedül voltam, amikor először látogattál el hozzám. Már elhullottak a virágok, a termés kialakulóban volt a fákon. Az udvaron csak serkent a fű, mert a szünetben játszó gyerekek letaposták, örül­tem neked, mikor meglátogattál, pedig sem rokonom, sem közeli ismerősöm nem voltál, csak egy látogató, aki a falu nagy csend­jébe bekopogtatott. Ilyenkor na­gyon kihalt a falu. Reggel a gyerekek egyedül kelnek, nem készíti senki őket iskolába, mert szüleik már akkor a földeken vannak. Dehogy érnek rá szom­­szédolni. Valahogy most is úgy érzem magam, vagy még elhagyatot­­­tabbnak, mint akkor, húsz év­vel ezelőtt. Pedig azóta sokat, változott az életem. Kijutott nekem is az, mint másnak. Férj­hez mentem, gyerekeket szültem, közben házat építettünk, férjem meghalt. Ilyen röviden lehetne jellemezni a két évtizedet, mire újra egyedül maradtam. Már nem kérek számon semmit. Örö­zök annak, amim van, a gyere­keknek. Ha a fiam és a lányom mellettem van, nem érzem az ürességet, csak akkor riasztó, ha elmennek egy-két napra. Akkor visszajön az a régi félelem, és kezdek számot vetni. Talán ak­kor nem tűnt ilyen félelmetes­nek a jövőm, mert azért re­méltem, annak ellenére, hogy a faluban nehéz a fiatal tanítónő­nek gyökeret ereszteni, családot alapítani. Hadd javítsam ki, csak nehéz volt, akkoriban. Ma más a helyzet. Több az iskolázott fiatal, jobban el lehet szórakoz­ni. Meg tudják találni a közös témát a fiatalok. Szabadabban élnek, mozognak. Amikor én ideköltöztem, az egész falu sze­me rajtam volt. Sokat kínlód­tam az egyedüllét miatt. A két gyerek megnőtt. Fiam mind kevesebbet van itthon, ta­nul. Lányom még utazik a kö­zépiskolába, de egyszer annak is vége lesz, és elmegy ő is egye­temre. Most egyik sincs itthon, és én kétségbe vagyok esve, mi lesz, ha elmennek tőlem. Az rendben van, hogy élik a maguk életét, de mi lesz velem? Ön­­zés-e, hogy magamra gondolok? Egyedül maradok újra a lakás­­t­an, és még csat. au a si.ni gon­dolhatok, hogy nem lesz ez mindig így, más az élet­ rendje. Nos, hát ez az élet rendje, hogy a fiatalok elmennek, mi meg maradunk. Mi jöhet? Mit tarto­gathat az élet számunkra, negy­venen felül. Tapasztatta­bbak, óvatosabbak lettünk. Egy újabb házasság talán újra egésszé ten­né életemet­, de hányféle aka­dálya van annak. Már nem olyat­ könnyű életközösségre lépni mint fiatalon, amikor könnyű az alkalmazkodás, az új élet kezdése. Az ember a régi életét nem számolhatja fel. Tar­tozunk az emlékeknek, a gyere­keinknek, annak ellenére, hogy ők nem kívánják meg tőlünk, hogy egyedül éljünk. Furcsák a mai fiatalok. Azt hisszük, hogy megértőbbek, nagyvonalúbbak, mint mi vol­tunk. Többet megengednek szü­leiknek, hiszen egész életformá­juk azt bizonyítja. Közben nem így állunk. Egyelőre ez az elő­­érték, de a saját édesanyja le­gyen példa a többi előtt. Hát így állunk. Egyelőre ez az éle­tem, a várakozás, a rettegés. Talán, ha a gyerekeim révbe jutnak, kinövik ezt a forrongó szakaszt, velem is elnézőbbek lesznek. Csakhogy akkorra már én is megszokom az egyedüllé­tet,­­megalkuszom a sorsommal, megszűnik a várakozás, megle­lem a nyugalmamat. M. V. DUNATÁJ BULI '86 A Jó Pajtás gyermeklap szer­kesztősége minden évben képző­művészeti és irodalmi pályázatot hirdet az általános iskolák alsós és felsős tagozatainak diákjai ré­szére. Az idén BULI ’86 elneve­zéssel indították a vetélkedőt, amelyet először az iskolákban, házibajnokságokon szerveztek meg. A vetélkedő az első és második osztályosok részére iskolai szinten be is fejeződött, míg az időseb­bek legjobbjait a Jó Pajtás bí­rálóbizottsága, mint az iskolák képviselőit értékelte. Nemesmili­­ticsen ez alkalommal is részt vet­tek a versenyben az alsósok és felsősök egyaránt. Szombaton, Palicson adták át a tartományi döntő legjobbjainak a díjakat. Horváth Ódry Márta magyarta­nár hetedikes tanulója, Kocsis Annamária Ipi-apacs fogalmazá­sával, valamint Pribilla Ágnes ta­nítónő diákja, Stefkó Hilda Nagy­mamám csutkababéja írá­s­val har­madik helyezést ért el. Mindket­ten 2000-2000 dináros könyves­utalványt nyertek. P. M. Nem módosul a kórógyi Petőfi zászlóalj Általános Iskola státusa Mivel az utóbbi években mind kevesebb a tanuló a vínkevei közö­­­ség általános iskoláiban, mind­­ időszerűbb lett a meglevő általános­­ iskolák egyesítése, jobb kihaszná­lása. Ennek érdekében a község illetékesei kidolgozták a község általános iskolai hálózatának új tervezetét. Ennek a tervezetnek az értelmében, ha­­későb­b elfogadásra kerül, több általános iskolának módosulni fog a jelenlegi státusa, jogállása. Mivel a kórógyi általános isko­lában az oktatás magyar tannyel­vű, az új rendezéstervezet ennek az iskolának eddigi jogállásában nem irányoz elő semmiféle válto­zást, módosítást. Ez az iskola to­vábbra is teljesen önálló státussal fog rendelkezni, s tekintet nélkül a tanulók számának további ala­kulására, az oktatás továbbra is magyar nyelven folyik. R. S. A múlt hét végén tartotta az iskola napját a zombori Testvériségi egység Általános Iskola. Az ünnep­séget az intézmény megalakításának 30. évfordulója jegyében rendezték meg. Részt vettek a prilepi Kampó Levkata és a bajai Dózsa György Általános Iskola pedagógusai is. A Kiss Ernő Pionírcsapat díszülésén átadták a legjobb végzős tanulóknak az okleveleket, jutalmakat. Négyen részesültek elis­merésben. Szép képzőművészeti és műszaki alkotásokat láthattak az érdeklődők a hagyományos kiál­lításon. Az Ifjúsági Otthonban alkalmi művelődési műsort adtak, majd átnyújtották a Testvériség­­egység díját az iskola legjobb pedagógusainak. A két iskola képviselőivel ellátogattak a batinai em­lékmúzeumba, Kopácsra és Eszékre P. M. . A kétnyelvű közösségekben egy­re inkább teret hódít az a tudat, hogy a gyerekek anyanyelvük mellett tudják azt, amit környeze­tükben naponta hallanak. Monostorszegen mind az anya­­nyelvápolás, mind a környezet­nyelv tanítása már bejáratlan do­log, több évi múltra tekint vissza. Most Petrovac Margit osztálytaní­tó a pedagógus, eredményei fi­gyelemre méltóak. — Egy csoportba járnak a szerbhorvát gyerekek, akik a ma­gyart mint környezetnyelvet ta­nulják azokkal a diákokkal, akik vegyes vagy tiszta magyar család­ból valók. Ilyenkor az a fő fel­adatom, hogy megkülönböztessem tudásuk szintjét és ehhez alkal­mazzam a tanítási módszereket. Ez alapvető, hiszen az előtudásra épül a módszertan, hogy az előre­haladás minél gyorsabb, zökkenő­­mentesebb legyen — mondja a tanítónő, aki immár negyedik nemzedéket tanít magyar nyelvre Monostorszegen az Október 22. Általános Iskolában. — Milyen módszert tart a leg­hatásosabbnak? — A csoportos módszert alkal­mazom. Egyszerre minden gyerek­kel nem foglalkozhatom, mert tu­dásuk, érdeklődési körük eltérő. Az azonos előtudásúak képeznek egy-egy csoportot. Hozzájuk ido­mítom a tananyag összetettségét, tartalmát. Például azoktól sokkal többet követelek, akik magyar vagy vegyes családból, házasság­ból valók. Ez nyilvánvaló, hiszen ők már otthon, ha elvétve is, de beszélik a magyar nyelvet. Tőlük tehát többet követelek, ez a meg­felelő haladás feltétele. — Mennyire kitartók a gyere­itek, van-e lemorzsolódás év köz­ben? — Mire a felső osztályokba ér­nek, bizony sokan kiiratkoznak, nehezükre esik, ugyanis ez egy tantárggyal többet jelent a töb­biekhez viszonyítva. Sajnos, erre az is kihat, hogy a környezetnyel­vet csak osztályozzuk, de nem szá­mítódik bele az általános év végi eredménybe. Ez kissé könnyelmű­vé, meggondolatlanná teszi a gye­rekeket. Monostorszegen segítségül hív­ták a játékot, zenét és éneklést. Mindez megkönnyíti a néha-néha igazán nehéznek bizonyuló leckék elsajátítását. Játékosság is ered­ményhez vezethet, állítja Petrovac Margit. — Három csoportba jár kilenc­ven gyerek. Ez tekintélyes szám, mert az iskola diákjainak létszá­ma valamivel több mint négyszáz, tehát minden ötödik tanulja a magyar nyelvet. Ez már önmagá­ban szép példája a nyelv elsajá­tításának. Kár, hogy év közben többen kimaradnak és később nem tudnak bekapcsolódni a mun­kába. Djordje Lukic igazgató igazán jó véleménnyel van az anyanyelv­­ápolásról és a környezetnyelv ta­nításáról. Igyekeznek a jövőben is megtartani a csoportokat, nem számolják fel őket, sőt ha a szü­lők érdeklődnek, ki is bővítik őket. P. M. Az otthonról hozott nyelvtudás sokat segít Hogyan tanít Petrovac Margit környezetnyelvet Petrovac Margit (ZAMBÓ Illés felvétele) Az elmúlt héten adták át rendeltetésének a zombori Veljko Pet­­rovic Gépészeti, Közlekedési és Fémipari Központ új iskolamű­helyét. Ezt a műhelyt együtt használják majd a Veljko Vlahovic természettudományi és műszaki középiskola diákjaival, az új mű­helyre 20 millió dinárt fordítottak, főleg helyi járulékból, 9 szak­tantermet, emellett pedig szerelőcsarnokot, autóparkolót is épí­tettek. Jók a feltételek most itt arra, hogy munkára oktassák a fiatalokat. Az építkezést a zombori Dušan Staničkov vállalat vé­gezte. Felvételünk az új iskolaműhely megnyitásán készült

Next