Magyar Szó, 1986. szeptember (43. évfolyam, 255-269. szám)

1986-09-20 / 259. szám

196. szeptember 20., szombat MAGYAR SZÓ MŰVELŐDÉS Az együttműködés eredményei A szakirányú oktatás vajdasági, szerbiai és kosovói illetékeseinek becsei megbeszéléséről Hol tartunk a szakirányú oktatás küszöbön álló reformjának előkészítésével? Erre a kérdésre kerestek és adtak választ tegnap Becsén Vajdaság, Szerbia és Kosovo oktatásügyi szakemberei. Az együttes megbeszélésen egyebek között részt vett Vladislav Radakovic, a Vajdasági Oktatási Művelődési Bizottság elnöke, Milomir Petrovic, a Szerbiai Oktatásfejlesztő Bizottság elnöke és Ejup Ilamiti, a Kosovói Oktatási Művelődési Bizottság elnöke is. A két tartomány és a köztársaság együttműködésének eredményei figyelemreméltóak — szögezték le a tegnapi megbeszélésen —, ám még jócskán akad tennivaló az új tantervek és óratervek alkalmazásáig, az 1987/88- as tanévben. Ezért az ülés egyik határozata, hogy mielőbb készítse el mindkét tartomány és a köztársaság is a még elvégzendők ütemtervét és a lehető legpontosabban tartsa be mindenki a határidőket. Vajdaságban a harmadik és negyedik fokozat tanterveit már elfogadták, és szeptember végéig elő is készítik kiadásra, hogy a jövő év januárjában már a középiskolákba kerülhessen ez az alapdokumentum. Szerbiában szintén elfogadták a tantervek nagy részét kivéve a földrajz és marxizmus tantárgyakét, valamint a képzőművészeti és pedagógiai szakirányok tanterveit. Kosovo tartományban most bocsátották társadalmi vitára a szaktantárgyak tanterveit, az általános műveltséget nyújtó tantárgyak tanterveit pedig (négy kivételével) a napokban fogadja el az oktatásügyi tanács. Szemmel látható, hogy továbbra is különböző fázisban vannak az előkészületek, ám az is vitatható, hogy pillanatnyilag jóval kisebb az időbeli különbség a tevékenységek között, mint az egy évvel ezelőtt tapasztalható volt. A tanácskozás résztvevői továbbra is az eredményes együttműködést szorgalmazzák és remélik, hogy különösebb nézeteltérések ezúttal sem lesznek, s sikeresen megoldják a középiskolai reformot is, mint ahogyan az általános iskolák tantervei egységes törzsanyagának kidolgozása is a sikeres együttműködés eredménye. K-k Fogós kérdések A Szarajevói Televízió vetólkedőműsoráról Az Utazás a tudás középpontja felé című televíziós kvízműsor zsűrijének kétszer is közbe kellett volna szólnia. A legutóbbi, csütörtök esti utazás ugyanis nem mindig a tudás középpontja felé vezetett. Két helyen is mellé szaladt. A műsor nézése közben jutott eszembe egy régi favicc, így szól: Találd ki mi az: fán lóg, zöld és fütyül? A megfejtés: hal. Azért lóg, mert felakasztották, azért zöld, mert zöldre festették és azért fütyül, hogy nehezebb legyen kitalálni. Komolyra fordítva: A tévés kvízműsor egyik feladata az volt, hogy egy utazásrólszóló történet alapján ki kell találni, melyik országban járt a mesélő. Támpontból nem volt sok: a Csendes-óceánon túli (tehát Amerika), spanyolul beszélnek (tehát Latin-Amerika), és el nem kötelezett spanyol hivatalos nyelvű latin-amerikai) ország (tehát lehet Kuba, Peru, Bolívia, Ecuador, Kolumbia, Nicaragua, Panama vagy Argentína). Lehetne még szűkíteni a kört (jelentős sportesemény színhelye volt az idén!), de felesleges: a megfejtés ugyanis (s mind a három versenyző kitalálta!) Mexikó volt. Csak az a bibi, hogy Mexikó nem tagja az el nem kötelezettség mozgalmának. Soha nem is volt. Megfigyelőként vesz részt az értekezleten. Így kétségkívül jóval nehezebb volt a feladat, de mégis mindenki kitalálta. Egy másik kérdés teljesen egyértelmű, világos választ várt. Melyik országot vették fel legutóbb az el nem kötelezettek mozgalmába, tehát melyik a legfiatalabb tagország? Három lehetséges válasz közül kellett kiválasztani az igazit. Már nem tudom hány versenyző hibázott rá, de a helyes megfejtés Pápua Új-Guinea volt. Illetve helyes megfejtés lett volna, ha Pápua Új-Guinea tagja lenne a mozgalomnak. De nem az. Marad egyelőre a 101 tagország és nem 102. (A Szarajevói Televízió mentségére mondva mások is már tévedtek éppen ebben.) Az ilyen kvízműsorok szerepe azon kívül, hogy szórakoztatnak, az is, hogy a néző ismereteit gyarapítsa, tudását bővítse. Ez az elmebajnokság az utóbbinak enyhén szólva nem tett maradéktalanul eleget. S. I. IN MEMÓRIÁM Ugray Adél „ . .. dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Így oktatott és nevelt bennünket az az Ugray néni, akinek hosszú és súlyos betegségéről, ugyanúgy, mint tegnap bekövetkezett eltávozásáról fájdalommal értesültünk. Ugray Adélnak, a zombori gimnázium nyugalmazott tanárnőjének halálával sorainkból a középiskolai oktatás és nevelés kiemelkedő egyénisége távozott el örökre. Ugray Adél három évivel megelőzve századunkat a felvidéki Homonnán született. 1908-ban költözködött át szüleivel Újvidékre. A tanárképzőt Debrecenben kezdte, majd párhuzamosan Szabadkán és Budapesten folytatta. 1922-ben került Zomborba, ahol férje elmeneteléig kezdő tanárnőként dolgozott. Férje kívánságára megszakította hőn szeretett tanári pályáját és egész énjét családjának szentelte. A nemes hivatás iránti szeretetét sikerült átmentenie lányaira és némely unokájára is, akik rendre a tanári—tanítói pályát választották élethivatásul. 1941-ben került vissza ismét az oktatásba, s 1959-ben bekövetkezett nyugdíjaztatáséig történelmet, magyar nyelvet és irodalmat tanított a zombori általános iskolában és a gimnáziumban. A zombori gimnázium ebben azidőtartamban érettségizett nemzedékeiben kitörölhetetlen emlékként él szeretett tanárnőjük, osztályfőnökük. Am Urray néni többet jelentett számunkra, egy tanárnőnél, osztályfőnöknél. A szeretet, amelylyel diákjait körüllengte, szinte sugárzott belőle és nem maradhatott egyoldalú. Diákjai szeretetét, tiszteletét és megbecsülését nemcsak a virágcsokrok tömege, a látogatások és a találkozások bizonyítják, hanem mindenekfelett azok a diákévek utáni hosszú és meghitt beszélgetések is, melyeket csak vele folytathattunk. Számára ez jelentette a legnagyobb elismerést. Példamutató akaraterejét és munkaszeretetét szinte észrevétlenül ültette át diákjaiba. Ez bennünk már csak jóval később — felnőtt korunkban — tudatosodott, amikor szülőkként vagy tanárként, oktatóként nevelőkké váltunk. Szigorú tanárnőként, megértő osztályfőnökként ismertük Ugray nénit. Legnagyobb érdeme, hogy elhitette bennünk a magyar nyelv teljes szépsége, szabatossága és pontossága iránti állandó kutatás csíráit. Nyelvművelő igényeink kielégítésére és anyanyelvünk ápolására az általa nagy figyelemmel, gonddal szervezett és vezetett önképzőkörök adtak lehetőséget. Ezeknek az önképzőköröknek az emléke el nem halványodóan él bennünk, s nem kétlem, hogy ebben kell sok diákja tanári pályára való lépésének okát keresni. Nyelvtanból, irodalomból az előírt tantervén felül idejét nem kímélve sokkal többre tanított meg bennünket. Itt és így ismerkedtünk meg a magyar és világirodalomnak avval a sok költeményével és regényével, melyekkel nélküle talán sohasem találkozhattunk volna. Az irodalmi művek megválogatásánál az oktatás szerepe mellett, nagy súlyt helyezett a nevelőhatásra is. Így szívlelte meg növendékeinek legnagyobb hányada a fentebb idézett József Attila-sorokban rejlő üzenetet is. A legutóbbi, negyed évszázados érettségi találkozóra egészégügyi okokból már sajnos nem tudott eljönni. Az osztály otthonában, családi körben kereste fel osztályfőnökét. Ugray nénit igen jó hangulatban találtuk. A rengeteg közös téma, emlék felelevenítése alatt elcsodálkoztunk, hogy mennyire tartósan tárolta memóriája a legapróbb részleteket is. Személyiségének varázsa ezúttal (számomra legutoljára) is lenyűgöző volt. Ugray Adél távozása mély űrt hagyott bennünk. Emléke azonban tartósan fog élni tanítványaiban és tanítványainak tanítványaiban is. Dr. MOLNÁR Imre Nemzeti önirónia és romantikus pátosz Dusán Kovačević történelmi drámájának — Szent György megölé a sárkányt — bemutatója a Szerb Nemzeti Színházban, Egon Savin rendezésében Szó szerint, az első világháború előestéjén, a szarajevói merénylettől a ceri csatáig, játszódik a vígjátékíró Dusan Kovačević első komoly művének, a Szent György megölé a sárkányt c történelmi drámának három szálon vezetett cselekménye. Sajátos, hogy a három cselekményszál mindegyike más drámai formát igényel és kap, de ezzel nem bomlik meg a mű egysége. Az egyik történet melodráma, szerelmi háromszög, melynek szereplői Katarina, a városi kereskedő szép lánya, férje — Djordje, a zsandár — és Gavrilo, a félkezű hadirokkant, az asszony egykori kedvese. A köztük játszódó féltékenységi és hűtlenségi, illetve szerelmi jelenetek a műfaj klaszszikus alaprajzát követik. Több meglepő részletet tartalmaz az a falusi életkép — szereplői sorsukkal, életükkel egy-egy ismert magatartásformát képviselnek, egy világ jellegzetes típusai —, melynek közös, általános zői az idill helyett a maradiság, a középkori szemléleti és viszedési formák, az aljasság és a szegénység. Az emberek ittnem szerelemből, egymásért, hanem a házért, a földért és az állatokért házasodnak. Érzékenyebbek és hirtelenebb haragúak, mint másutt, gondolkodás nélkül élnek. Orvosok helyett borbélyokkal, kuruzslókkal gyógyíttatják magukat, tudósaik helyett harambasáikat, hajdukjaikat, áskokjaikat tartják számon és csodálják. Ezen utóbbi ismérve a vidéknek és népének a dráma harmadik cselekményszálát előlegezi és magyarázza : a történelmet. Azt az évszázados harcot, amelynek szükségszerű folytatására utalva jegyzi meg egyikük, hogy míg az egész világban természeti szépségük folytán ismertek a hegyek, a rétek, a folyók, addig itt a csaták és halottak száma teszi őket nevezetessé. Itt háborútól háborúig, csatától csatáig éltek az emberek. Ahogy a ceri ütközetre készülve a „bocskoros zászlóalj” előtti buzdító beszédében a darabbeli Tasić hadnagy mondja, itt évszázadok óta harctéren és lövészárkokban folyik az élet, miközben Európa épült, virult, gazdagodott, mulatott, harácsolt, pusztított — természetesen más, szegény népek és nemzetek kárára. Érthető, hogy a csodatevő, a sárkányölő Szent György itt a védszent, ha benne hisznek, őt várják. Három, jellege szerint igencsak különböző szálból fonja — vallomása szerint immár hat éve hordott, érlelt — drámájának anyagát Kovačević, akinek azért sikerült szerves egésszé komponálnia a különféle elemeket, mert egyrészt mindegyik szálon határhelyzeteket jelenít meg, másrészt, mert ezeket a vidék és — főleg — a történelmi pillanat, a készülőben levő háború, a veszély érzése fogja át, határozza meg. A határhelyzetek, amelyekbe óriási szenvedély, gonoszság, kétségbeesés, végső elszánás és remény szorult s munkál, lehetővé teszik, hogy együtt, egymást kiegészítve funkcionáljon az önirónia és a pátosz, a nemzeti önvizsgálat és önsajnálat. Ezek a szélsőséges, egymást lényegében kizáró szemléleti formák Kovacevicnál, talán mert vígjáték-íróként — ahogy ezúttal is kiderül — erősebb, mint tragédiaíróként, nem egymás mellett, hanem egymásba fonódva, egymást föltételezve, kölcsönösen életre híva léteznek. Egyetlen példa ennek az egységnek a bizonyítására: azt követően, hogy Tasié hadnagy gyújtó beszédét elmondja, melyben a biztos halál tudatos vállalására készíti fel katonáit, akik valójában már nem is léteznek, hiszen apáik és fiaik közötti senkiföldje az övéké, megtudja, hogy az otthonmaradt alkalmatlanok, a sánták és púposok a katonafeleségeket vigasztalják, mozgósítja , a frontvonalba küldi őket, pusztuljanak, még ha ezzel a honvédő háború magasztos képére néhány fintor is kerül. . Az előadás, Egon Savin rendezésében azzal fejezi ki legteljesebben Kovacevic szövegének összerettségét, hogy az irónia mellett a pátoszt is meri vállalni. A Geroslav Záric tervezte dimbes-dombos játéktér, melyet olykor gomolyigó köd áraszt, el, ,a csupasz szikvafáklkail és a kopár, kiégett földdel a történelmi múlt és jelen pontos képeként azt az alaphangot üti le, amely a kezdői mondatokká előrehozott szövegrészlettel óriási sötétségben élünk— az előadás önvizsgálati rétegét működteti. A tompított kontrafénnyel árnyékszerűvé vált szereplők és a végtelenül hatásos, kifejező gehe (Ksanija Zecevic szerzeménye) viszont a pátoszt segítették érvényesülni. A háttérfénynek a látvány kiteljesítése mellett fontos drámai funkciója is van, a dombokon túlról, a folyó felől dereng, onnan, ahol a választóvonal, húzódik, ahonnan a veszély érkezik, s ahol az a magát Európának nevező világ kezdődik, amelyről a hadnagy beszélt. Ahogy a színpadkép, a látvány egyszerre tartalmazza az irónia és a pátosz elemeit, annak megfelelően a szereplők is vagy az egyik, vagy a másik szőrmélét homozai. Egon Savin értő és magabiztos rendezői irányítása mellett a legerőteljesebb vonalakkal Josif Tátié rajzolódik elénk a megcsalt férj szerepében. Beiso fasziuitaéggel í telítve hilenesre formálta a történet egyetlen pozitív hősét, emberivé tette a szenvedést és a tisztaságot, s ennek fogytán tragikuma valóban megrázó. Mellette Katarinaként valamivel halványabb, de kellően szép Ljubica Katié, mag Gavrilóként Mihajlo Preskonjié inkább kalandvágyó siiheder, mint egy szerelmi haromiszegnek a tebujekkel egyértékű tagja. Jeliemaiprazgló ereju viadislav KacanSiti sosarcu santa énekese, akárcsak Mirko Petkovic forrasa,mar tanítója, akinek feljesenése alól kisszerűsége is elővalan. Figuraként remek Stevan Gardinovaoiti mankosha£U- rokitantja, Stevan Sanajié görög orvosának pedig szerepe hatásos. A többiek, a népes együttes azzal tölti be szerepét, hogy kiegészíti, teljessé teszi ■ a drámai tablót, amelynek a közönség szempontjából legvonzóbb alakját, Tasic hadnagyot, tapsra ingerlőhatással Radoslav Milenkovic kelti életre. S végezetül szólni kell a fogadtatásról is. Régen volt ilyen aktív a Szerb Nemzeti Színház bemutató-közönsége, amely a ráismerés szintjén reagált az iróniára és mintha romantikus történelmi filmet nézne, olyan lelkesedéssel tapsolt a pátosznak, mintegy jelenidejűsítve így a történelmi drámát. GEROLD László (ÖTOS András felvétele) Tegnap délben Újvidéken, a városi képviselő-testület tanácstermében Boško Petrov városelnök fogadta a 37. Dubrovniki Nyári Játékokon tartományunkat képviselő operatársulat küldöttségét: Radmila Iakocevic és Viktor Bašljeta opera énekeseket, Toplak Imre karmestert és Zoran Lazint. A fogadás apropója a most kezdődő operaidény, valamint a Dubrovnikben előadott Puccini-opera, a Turandot szép sikere volt. A rövid, szívélyes beszélgetés során szó esett a társulat mostani munkájáról, az operaéletet kísérő számos problémáról, a további munka távlatairól. Egyébként tegnap este a Szerb Nemzeti Színházban bemutatták a nyári játékokon is színre vitt Turandotot. De erről majd a következőkben részletesebben is Válaszd a legszebb verset! Szeptember 23-án tartják az Aranyeső szavalóversenyt Kishegyesen az idén tizennegyedik alkalommal tartják a Csépe-napot. A rendezvényen fellépnek a legjobb szavalók is. A község általános és középiskoláinak mintegy 500—600 tanulója kapcsolódik be évente az Aranyeső versenybe. Az általános iskolások három, a középiskolások pedig egy csoportban versenyeznek. Az osztály- és iskolabajnokságok után, összesen tizenheten jutnak el a szeptember 23-án, Csépe Imre költő születésnapján megtartandó községi döntőre. Az idén szabad versválasztás van az Aranyesőn. Mindenki a számára legszebb verset mondja el, azt, amelyben megleli önmagát. Számos szavaló és nyelvművelő vetélkedő van tartományszerte, ahol az általános vagy középiskolások megcsillogtathatják tehetségüket és tudásukat. Ezek a versenyek általában témához kötődnek, s ez bizonyos mértékben korlátokat szab a versmondó számára. A Csépe Imre Emlékbizottság úgy határozott, hogy a több éven át megadott témakörök után a versválasztás jogát az idén teljesen átruházza a szavaiéra. Ez a bizalom feltételezi azt, hogy a háromtagú bírálóbizottság (Vígh Rudol, Farkas Zsuzsa és Juhász Erzsébet), valamint a nagyszámú közönség a szép versek közül is a legszebbeket hallgathatja meg. HAJDÚ Anasztázia G. T. 11 Akvarellkiállítás Écskán Ma délelőtt 11 órakor az écskai Képtárban megnyílik az Écskai Művésztelep tavalyi részvevőinek második kiálítása, amelyen az akvarellfestők legsikeresebb alkotásait mutatják be, megtekinthetők többek között Slobodan Filpovszki (Szkopje), Dara Panka (Belgrád), Miroslav Bilać (Szarajevó) és Livojin Miškov (Újvidék) festménye. A kiállítás isrésze az Écskai Művésztelep harmincéves fennállására rendezett ünnepségnek, megnyitásával megkezdődik az.. Écskai Művésztelep akvarellfestőinektalálkozója, amely szeptember 29-éig tart. K. I.