Magyar Szó, 1986. november (43. évfolyam, 316-328. szám)
1986-11-16 / 316. szám
XLIII. évf., 316. (14178.) szám 1986. november 16., vasárnap Ara 70 dinár Korszerűbb fejlesztési stratégia Megkezdődött a vita Vajdaság 1987. évi gazdaságpolitikai határozatáról Elkészült Vajdaság 1987. évi gazdaságpolitikai határozatának tervezete, amelynek az a rendeltetése, hogy megjelölje a célokat és feladatokat a gazdaságirányítás és -fejlesztés szempontjából. Ez a dokumentum a napokban már a Tartományi Képviselőház küldöttei elé került megvitatás végett. A határozat tulajdonképpen szűkszavúan, tőmondatokban ugyan, de világosan meghatározza azt, mit kell elérni és megtenni az elkövetkező évben a gazdaságnak, tehát a társult munka szervezeteinek, a felépítménynek, s nem utolsósorban azoknak a szerveknek, testületeknek és intézményeknek, amelyekre a gazdasági élet irányítása, megszervezése, előrelendítése tartozik, úgy is mint hatáskör, s úgy is mint vele járó felelősség. Ezt a lakonizmust semmiképpen sem szabad felrón a tervezőknek vagy a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak, amely útjára bocsátotta ezt az okmányt. Talán a vita folyamán felvetődhet majd az, hogy esetleg valami kimaradt a célok és a feladatok lajstromából, de ezen könnyen lehet segíteni. Lehet vagy nem lehet Már az első lépésben felmerült azonban a kétely, hogy lehet-e majd teljesíteni azt a termelési szintet, amelyet a tervezők kiszámoltak és javasoltak. Az elképzelések szerint ugyanis jövőre Vajdaságban a társadalmi termés 4,3 százalékkal fog növekedni, mégpedig az ipari termelés 4 százalékos és a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, továbbá a termelékenység és a foglalkoztatottság 2—2 százalékos növekedése következtében. Már most, a határozat megvitatásának legelején többen felvetették, hogy a jelenlegi körülmények között ez az előrejelzés túlságosan derűlátó, jórészt alaptalan. Főként ha azt vesszük, hogy a tervezők a kivitel 12 és a beruházások 4,6 százalékos növekedését irányozták elő. Az igazság az, hogy a jelenlegi és az előrevetített gazdálkodási feltételek között ezeket a célokat szinte sehogyan sem lehet elérni. Az igazság másik felén azonban ott áll hogy ennyit feltétlenül teljesíteni kell Vajdaság gazdaságának, különben teljes megrekedés, lemaradás fog beállni. A zsákutca elkerülése végett kétségtelenül az eddiginél frissebb, korszerűbb, rugalmasabb és aktívabb gazdaságfejlesztési politikát kell kialakítani és alkalmazni minden ponton, a gazdasági élet minden vágányán Ez az üzenet, talán nem elég közvetlenül és nyíltan, hanem inkább szégyenlősen, de benne van a határozattervezetben is. Ez jelenti azt, hogy sokkal felkészültebben és tevékenyebben síkra kell szállni a gazdálkodási feltételek megváltoztatásáért, jelenti azt, hogy sokkal szakszerűbben kell vezetni a gazdaságot tartományi, községi, vállalati és alapszervezeti szinten. Az a bizonyos jelenlegi helyzet az, hogy az egész gazdasági életünkben alaposan megrekedt a stabilizáció, ami tűrhetetlen, s ezen túlmenően olyan gazdálkodási feltételek keletkeztek, amelyek rendkívül károsak a sajátos (mezőgazdasági) szerkezetű vajdasági gazdaság számára. Ezt meg tetőzte az, hogy a termelés és az értékesítés megszervezésével, a tudományos és műszaki vívmányok alkalmazásával Vajdaság éppenséggel nem dicsekedhet. Nyilvánvaló tehát, hogy a további fejlődés új stratégiát, újszerű felzárkózást, jobb káderpolitikát követel. Nem leplezhetjük a mulasztásainkat Ez gyakorlatilag például annyit tenne, hogy ha a stabilizációs program és minden más országos érvényű politikai és gazdaságfejlesztési határozat a mezőgazdaság arányos fejlesztését tűzte ki feladatul, s a tudomány is megerősítette azt, hogy ennek a szektornak a fejlesztése aránylag kevés befektetés és behozatal mellett sokat lendíthet a termelésen, a kapacitások kihasználásán, a foglalkoztatás növelésén, a behozatal (Folytatása a 9. oldalon) Nem bocsátják szabadon a túszokat A Dzsihad figyelmeztetése — újabb részletek a titkos amerikai—iráni kapcsolatokról Az Iszlám Szent Háború (Dzsihad) az Irán-párti síita szélsőségesek libanoni szervezete tegnap felhívta a figyelmet, hogy a még fogva tartott amerikai túszok közül egyet sem bocsát szabadon, amíg az USA nem tesz eleget a szervezet minden követelésének. Az egyik nyugati távirati irodához küldött arab nyelvű közleményében, amelyhez mellékelték Terry Anderson elrabolt amerikai újságíró fényképét, hangsúlyozzák, hogy az amerikai kormányzatnak tudnia kell, a túszok kérdése nem oldódhat meg mindaddig, amíg nem teljesíti a szervezet követeléseit, amelyből egy tapodtat sem engednek. A követelésekről a közleményben nem esik szó, de a Dzsihad (Folytatása a 2. oldalon) Még nincs hivatalos közlemény örök nyugalomra helyezték a pénteki vasúti szerencsétlenség áldozatait Aleksa Santićon Tegnap, 13 óra 30 perckor gyászszertartás volt a zombori községhez tartozó Aleksa Santic Mezőgazdasági Munkaszervezet dolgozói közösségében, a helyi szakszervezeti otthon épületében ravatalozták fel azt a nyolc személyt, akik pénteken reggel 1 óra 05 perckor életüket vesztették abban az autóbuszban, amely a munkhelyükről szállította őket haza. A helyi közösségben, a zombori községben, de Vajdaság-szerte él, országszerte is mély fájdalommal vették tudomásul azt, hogy a sűrű köd, a sorompó nélküli vasúti átjáró és egyrészt az emberi figyelmetlenség újabb nyolc emberáldozatot követelt. Mint már beszámoltunk róla, nyolcan vesztették életüket abban a szerencsétlenségben, amely során az autóbuszba futott a Szarajevó —Zombor—Szabadka vonalon közlekedő gyorsvonat. Életüket vesztették: Jósa Popadic (1938), Ivan Petrovic (1945), Drágán a Zgela (1958), Branko Zgela (1958), Mile Persa (1960), Cvija Skukan (1957), Milka Vučić (1955) és Drágán Krizanovic (1970). A gyászülésen a helyi közösség, a mezőgazdasági kombinát és a társadalmi-politikai szervezetek képviselői mondtak búcsúztatót, majd pedig pontosan 14 órakor örök nyugalomra helyezték a nyolc áldozatot. A zombori közvélemény nagy érdeklődéssel várja a vizsgálat eredményeit, mivel még semmilyen hivatalos közlemény nem látott napvilágot, azzal kapcsolatban, hogy a sűrű ködben a sorompó nélküli vasúti átjáróhoz érkezett autóbuszból kiszállt-e valaki megnézni a vonat esetleges közeledését, azt sem tudni, hogy ki volt az az egyén, és hová tűnt. Nagy megelégedéssel vette tudomásul a zombori közvélemény, hogy Marko Turkálj, az egyetlen életben maradt munkás, a szabadkai kórházban már túl van az életveszélyen. Valószínűleg a körülmények pontos megvilágításában sokat segít majd a vizsgálatot vezető szakembereknek. Összesen 11 gyermek maradt árván a nyolc haláleset után, mind a Zombori Mezőgazdasági Kombinát, mind az Aleksa Šantié-i Mezőgazdasági Munkaszervezet gondoskodik majd az árvákról. T. L. Branko Mikulic részvéttávirata Branko Mikulic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke az Aleksa Santicnál történt súlyos közlekedési szerencsétlenség alkalmából az SZVT és a maga nevében részvéttáviratot küldött Ion Srbovannak, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnökének és az áldozatok családjának. (Tanjug) NYEREMÉNYSZELVÉNY A 8. OLDALON Mai számunkból: ф INGEM, HA MONDJUK Egy hét a viágpolitikában (3. oldal) Ф BECSÖPPENTÜNK A SZTRÁJKBA Egy szlovéniai látogatás élményei (7. oldal) ® MIÉRT A NYÍLT LEVÉL? A buránysori lakosok kérelme nyomán (11. oldal) © NAPKÖZBEN TOVÁBBRA IS MELEG, DERŰS IDŐ VÁRHATÓ Időjárás-jelentésünk a 15. oldalon Jövőre két új erőmű A munkálatok késése úgy hozta, hogy a drmnói és a zrenjanini erőmű üzembe helyezése is 1987 második felében esedékes késéssel ugyan, de halad azoknak a villamosenergia termelő létesítménynek az építése, amelyek Vajdaság áramellátásának folytonosságát biztosítják. A legnagyobb kerékkötő a pénzhiány, amely nem annyira azért keletkezett, mert előre nem gondoskodtak előteremtéséről, hanem inkább azért, mert a nagyfokú infláció, a munkálatok ugrásszerű drágulása mindig újaknál, újabb összeget igényel, és új megoldásokat kell találni ezeknek az összegeknek az előteremtésére. Jelenleg két nagy áramipari beruházást végez Vajdaság. Az egyik a drinói szénbánya és erőmű, a másik pedig ,a zrenjanini hőerőmű. A drinói szénbánya évente 5,5 millió tonna szén kitermelésére lesz alkalmas és két, egyenként 348,5 megawatt teljesítőképességű áramfejlesztő szolgáltatja majd az áramot. Az év első felében még bízni lehetett abban, hogy a tervezett időre, vagyis az idei év végén üzembe lehet helyezni az erőmű egyik áramfejlesztőjét. Néhány hónappal ezelőtt azonban, amikor már látszott, hogy nincs elég pénz, illetve lassabban folyik be, mint kellene, nem lehet üzemibe helyezni a tervezett időpontban. Sőt ahogy jelenleg áll a helyzet, minden bizonnyal csak jövő őszre lehet elindítani az első áramfejlesztőt. A Szerbia villanygazdasági közössége és az Elektrovojvodina, mint ismeretes, 50—50 százalékban járul hozzá a beruházáshoz, de már az idei év elején látszott, hogy pénzügyi gondok lesznek, mert Szerbia villanygazdasága csak 13 milliárd dinárt helyezett kilátásba, vagy ennyivel tud hozzájárulni az építkezéshez, Vajdaság pedig 18milliárd dinárt tervezett erre a célra, és az hozzávetőleg elég is lett volna ahhoz, hogy a legfontotosabb munkálatokat elvégezzék. Tartományunk 16,3 milliárd dinárt fektetett be október derekáig, és az év végéig vagy még előbb teljesíteni tudja vállalt kötelezettségét. A probléma abból adódik, hogy Szerbia villanygazdasági közössége eddig alig több mint 50 százalékban teljesítette vállalt kötelezettségét, vagyis mintegy 6,7 milliárd dinárral járult hozzá az építkezéshez, ami azt jelenti, hogy valamilyen forrásból az év végéig összesen mintegy 10 milliárd dinárt kellene előteremteni ahhoz (Folytatása a 9. oldalon) (Bora VOJNOVIC felvétele) Ezekben a hetekben kellett volna üzembe helyezni a drinói erőmű első áramfejlesztőjét, de most már biztosra vehető, hogy ezzel csaknem egy évet kell még várni A ksisicsicsibőiég átka Hogyan vált politikai kérdéssé mezőgazdaságunk 1,5 millió dollárt érő tengeri termése? — Branislav Mitovanovic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének tagja mondja a kukoricaprobblémáról Minden idők legnagyobb kukoricatermését takarítottuk be az idén, ami meghaladta talán a 12 millió tonnát is, ebből tartományunkban 5 millió 250 ezer tonna termett. Az össz kukoricatermés értéke Vajdaságban 630 millió dollárra, az országban pedig 1,5 millió dollárra tehető. Emiatt az óriási érték miatt fáj most a fejünk. Átkozzuk a természetet, hogy ilyen gazdag terméssel áldott meg bennünket. A termelők nem tudnak mit kezdeni a kukoricával, a drága termény senkinek sem kell. Ahelyett, hogy boldogok lennénk, hiszen a termés deviza értéke vetekszik az idegenforgalom idei devizabetételével, a kukoricaprobléma, mint az) a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének legutóbbi ülésén megállapították már annyira elmérgesedett, hogy súlyos politikai kérdéssé vált a falun. • Hogyan és miért történhetett meg, hogy legértékesebb terményünk, a nem is olyan régen vajdasági aranynak titulált kukorica egyszeribe ekkora gond lett? — Már jó előre tudtuk, hogy az idén jóval nagyobb lesz a kínálat kukoricából mint a korábbi években, mert kiválónak ígérkezett a termés — ez be is vált —, mert megfogyatkozott az állattenyésztés, mert a földművesek többségének szinte kizárólag a kukorica jelent jövedelmet, éppen az állattenyésztés válsága miatt. Idejében megállapodtunk itt, Vajdaságban a felvásárlási feltételekben és kidolgoztuk az erre vonatkozó programot is — mondta Branislav Milovanovic, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének tagja, aki egyben a mezőgazdasági és agrárpolitikai szakosztály elnöke is, és nemrég járt le megbízatási ideje a Vajdasági Szövetkezeti Szövetségben, ahol az elnöki tisztséget töltötte be. — Most már mindenki tudja, hogy mi lett ennek a programnak a sorsa: szinte minden illetékes, akinek kötelessége lett volna tenni valamit, egyszerűen szemet húnyt a probléma felett. A Vajdasági Árutartalékok Igazgatóságán kívül, amely 250 000 tonna átvételére kötött szerződést, egyetlen egy sem reagált, jóllehet kötelessége lett volna. Persze, az alacsony visszleszámítolási hitel miatt pénzhiány is előfordult, amit befolyásolt a nagy kamat és az állattenyésztés helyzete. Ezek objektív okoknak tekinthetők, de még emellett is többet tehettünk volna, mi, itt, Vajdaságban is. A kukoricaprobléma tehát jórészt szervezetlenségünk képe. A földművesektől így a termésnek még a 10 százalékát sem vettük át, alig többet mint, 350 000 tonnát és a felkínált mennyiségnek is esetleg csak az egyharmadát. Ezzel sok mindent elkártyáztunk. — A kiváló termés, amely 9,4 százalékkal haladja meg a tavalyit, semmiképpen sem ok arra, hogy a felvásárlás ekkora gondot okozzon és ilyen lassan haladjon. Ellenkezőleg. Ez alkalmat nyújtott arra, hogy még a tervezettnél is többet átvegyünk a termelőktől, mégpedig védőáron, ami rendkívül kedvező körülmény, és ahelyett hogy kihasználtuk volna végeláthatatlan vitába kezdtünk még Vajdaságban is, hogy vajon kire érvényes és kire nem a védőár, mi a védőár, meg kell-e fizetni a termelőknek. A megegyezéseik ellenére tartományunkban sem mindenütt fizetik meg a védőárat, hogy a többi vidék felvásárlóiról ne is beszéljünk. Pontosabban, amit az árutartalékok számára vásárolnak fel az védőáron történik, a többi pedig sok esetben olcsóbban. Ez, mondani sem kell mennyire visszataszító dialog. Olyan híreket is hallani, hogy a tartalékok által már kifizetett terményért sem kapták még meg sok helyütt a pénzt a termelők. — Sajnos, ez is előfordul. A munkaszervezetek, nyilván a saját hasznukra előbb megforgatják a pénzt és majd ezután fizetik ki a termelőt. Ez elfogadhatatlan viszonyulás, amikor a földművesek jövedelem nélkül maradtak, amikor nincs miiből beszerezni a következő termeléshez szükséges termelési anyagokat, amikor nem tudják törleszteni adósságaikat, amelyekre még hatalmas kamatot is kötelesek fizetni. A Szocialista Szövetség a maga részéről síkra(Folytatása a 9. oldalon)