Magyar Szó, 1987. február (44. évfolyam, 30-44. szám)
1987-02-04 / 33. szám
6 Mit finanszíroz a művelődési érdekközösség? Pénzhiány mindenütt. Főleg a társadalmi tevékenységekben, még akkor is, ha a zombori községben az elmúlt években sokat tettek a felépítmény anyagi helyzetének javításáért. Éppen ehhez alkalmazkodik a zombori községi művelődési érdekközösség is 1987- ben, mert tudják, hogy csakis időszerű, takarékos gazdálkodással lehet megtartani az elért művelődési szintet, aminek sorsáért sokan aggódnak. Tegyük hozzá: joggal. Jó lesz ha sikerül megóvni a hivatásos intézmények és az amatőrizmus anyagi helyzetét a további visszaeséstől. A középtávú fejlesztési tervhez idomul a művelődési érdekközösség idei munkaterve is. Biztosítják az anyagiakat a művelődési intézmények munkájához, a közművelődési közösségnek az anyagiak alakulásától függően olyan eszközöket juttatnak, amelyek a művelődési egyesületek munkáját segítik. Hogy ez mekkora lesz? Ezt nem tudni, mert a tartomány gazdaságának jövedelme határozza meg. Alapvetőnek tartják a kultúrházak karbantartását, főleg téli üzemeltetésüket, ami a legtöbb gondot jelenti. Szeretnék, ha életbe lépne az az önigazgatási megegyezés, ami a művelődési házak fönntartását szabályozza és a szükséges anyagiak közös előteremtésében részt vennének mindazok, akik azt bármilyen módon használják! Nem maradt ki a programból a tartományi jellegű rendezvények finanszírozása sem, amit vajdasági eszközök támogatásával szerveznek az idén is. Hozzájárulnak a népzenészek, táncosok és színjátszók munkájának finanszírozásához. Külön figyelmet fordítanak a képzőművészeti, zenei és színművészeti rendezvényekre, a könyv népszerűsítésére. Anyagi erejüktől függően segítik a Bieliczky Károly Városi Könyvtár kiadótevékenységét. Szeretnék, ha a községben a kultúra továbbra is részét képezné a dolgozók, polgárok hétköznapi életének. Ehhez azonban nemcsak pénzre van szükség, hanem az amatőrizmussal foglalkozók erkölcsi elismerésére is, ugyanis egyre jobban megcsappan a számuk. Ilyenkor pedig hiába a minimális pénz, ha egyáltalán nincs ember, aki vezeti, mozgatja a dolgokat, ő a művelődés istápolója. És a végén szerintem a legfontosabb: kicsi korban kell felhívni a gyerekek figyelmét a szépre, annak fölismerésére, ami már nem csupán pénz kérdése. P. M. Évi közgyűlés, este bál A doroszlói önkéntes Tűzoltótestület szombaton délután 2 órai kezdettel tartja évi közgyűlését az otthon nagytermében. Az évi munka- és pénzügyi beszámolók után a testület meghozza idei költségvetését és meghatározza munkatervét. Az évi közgyűlés után este 7 órai kezdettel kerül sor a hagyományos tűzoltóbálra. A belépődíj vacsorával 2500 dinár személyenként. A mulatságra egyébként a helyi művelődési egyesület nagytermében kerül sor. D. Z. Kiváló hangulatban A doroszlói Móricz Zsigmond Művelődési Egyesület az elmúlt szombaton este rendezte meg a hagyományos egyesületi bálát. A mintegy 200 főnyi vendéget dr. Rohacsek Sándor helybeli orvos, az egyesület elnöke köszöntötte. A vendégek rendkívül jó hangulatának megteremtéséhez igencsak hozzájárult a Csernicsek József által vezetett tánczenekar. A rendezvény keretében szervezett tombola főnyereményét — egy mixert — Vujeviy Irén Zomborról érkező vendég nyerte meg. D. Z. Fiataljaink szórakoztatják önöket Bemutató a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Holnapután újabb bemutató lesz a zombori Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben. Farkas Tibor rendezésében tarka műsorösszeállítást láthat a közönség, elsősorban fiatal műkedvelők közreműködésével. Jó részük először lép fel közönség előtt. Színre kerül többek között három egyfelvonásos jelenet, továbbá amatőr költők verseit, cigánynótákat, slágereket adnak elő. Föllép: Gerstmajer Imre, Kollár Béla, Székely Beáta, Szlákó Josip, Nagy Daniella, Takács János, Rezícska László, Horváth Attila, Dováth Arisztid, Marásek Ildikó, Sarsanszki Zita, Gertner Angéla, Benya Emese, Kovács Géza, Mérei Róbert. A zenekar tagjai: Orsóval Viktor, Szabó Márton, Sztojkó István, Lakatos Rózsi. Az előadás pénteken este fél 3- kor kezdődik. Jegyek elővételben az egyesület titkárságán kaphatók. H. A. Monostorszeg Megjelent Milenko Beljanski zombori publicista legújabb könyve Monostorszeg (Bački Monostor) 1801-től 1920-ig címmel. A szerző előzőleg már két könyvet írt erről a faluról, most mintegy kiegészíti őket 70 oldalon. Semmi jelentősebb esemény nem történt, hogy ez a könyv külön fontossággal bírna. De nincsenek is olyan ambícióim,, hogy ilyen értelemben írjak. Az adatszegénység azonban nem ok arra, hogy feledésbe merüljön az a „kevésbé fontos” is, mert itt éltek és dolgoztak. Ha nem lett volna egyházi és iskolai élet, Monostorszegen kevés esemény lenne figyelemre méltó. Nem szabad azonban lebecsülni például a Ferenccsatorna kiásását 1793-tól 1802-ig, figyelemre méltóak voltak továbbá a társadalmi viszonyok is a faluban az 1860-as évekig, amíg a föld nem a parasztok birtokában volt. Másik jellegzetesség a monostorszegi határ túlnyomó részében a nagybirtokok létesítése. 1801-től 1920-ig ami a lakosság szociális rétegeződéséhez vezetett. Kisiparosokat, kereskedőket is emlegetnek már akkor. A monostorszegiek között sok volt a napszámos is. Nos, róluk van szó ebben a könyvemben — mondja a szerző az előszóban. A könyv a zombori munkaszervezetek és a községi képviselőtestület költségén jelent meg 1500 példányban, a zombori Prosveta Nyomdában készült. H. A. DUNATÁJ Moszkva szívében január 23-án nyílt meg és február 15-éig tart Moszkva központjába®, a Gorkij utca 25. alatt Milan Konjović retrospektívállítása. A szovjet képzőművészek kiállítóterme közvetlen a Csajkovszkij fconcertterem és a Forradalmi Múzeum közelében adott helyet Konjović 50 festményének. Lang Irma, a zombori képtár igazgatója válogatta és rendezte el a képeket a helyszínen. A kiállítás keltette benyomásokról érdeklődtünk nála. — Mintegy kétszázra becsülöm azok számát, akik a megnyitón megjelentek, köztük a szovjet kulturális élet kimagasló egyéniségei is, mint például G. A. Ivanov művelődési miniszterhelyettes, a jugoszláv művelődési és oktatásügyi bizottság elnöke, ő mondott bevezetőt. A kiállítást Milan Veres, hazánk moszkvai nagykövete nyitotta meg. A szovjet tévé mintegy 7 perces beszélgetést vett fel vele Milan Konjovic festészetéről. De a többi tájékoztatási eszköz képviselői is megjelentek. Ige, szép színes katalógust, meghívót és plakátot nyomtattak, amivel mindannyiunkat meglepték. Volt időnk több kiállítást is megtekinteni Moszkvában, megállapítottuk, hogy még mindig a szocialista realizmus az uralkodó irányzat a képzőművészetben, s felvetődött benneim a kérdés, nem volt-e túl korai Konovic bemutatkozása Moszkvában. Z. I. Lakásszövetkezet alakul A Bellyei Kombinátban folyamatban vannak az intézkedések, egy lakásszövetkezet létesítésére. A község legnagyobb munkaszervezete évente több száz millió dinárt választ ki, hogy dolgozói lakásgondját segítsen megoldani. A lakások azonban mind drágábbak, így mind kevesebb dolgozó jut hozzá. A lakásépítési törekvések községi szintűek, nemcsak a lakást igénylők gondjainak megoldására, de a nagyobb foglalkoztatás érdekében. Szó van arról is, hogy akik mielőbb lakáshoz szeretnének jutni, vegyenek részt a költségek fedezésében. M. V. Évi közgyűlés Kupuszinán A kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szombaton 18 órai kezdettel tartja meg évi közgyűlését a Juhász-féle vendéglőben. Napirenden szerepel egyebeik között a múlt évi tevékenységről szóló beszámoló, valamint az egyesület 1987. évi munkaterve. A múlt hét végén Zomborban a Bicsicki Károly könyvtárban, a zombori írók klubjának szervezésében megtartották Stevan Mišo Bredalov kisregényének A Bezdna (Bezdan) bemutatóját. A katinai ütközetet megelőző három-négy napot dolgozta fel az író. A könyvet Vujica Rešin Tudé ismertette, majd a szerző olvasott fel részleteket regényéből Z. 1. 1987. február 4., szerda Hullámvölgyben a színjátszás? A műkedvelők alig hallatnak magukról Valamikor vidékünkön igencsak tevékenyek voltak az amatőr színjátszók. Szinte elképzelhetetlen volt, hogy a tél folyamán egyikmásik művelődési egyesület színjátszói ne mutatkozzanak be valamilyen színdarabbal, zenés vígjátékkal vagy valamilyen népszínművel. Javában tart a színházi évad, s alig hallunk valamit a műkedvelők munkájáról. A Dunatáj múlt heti számából értesülhettünk, hogy még Bezdánban sem mutatnak be egyetlen színművet sem, talán csak a kupuszinai amatőrök lesznek azok, akik egy zenés vígjátékkal lépnek föl. Sokan a fűtési gondokra hivatkoznak, mondván, nem várható el, hogy a műkedvelők hideg termekben tartsák a próbát. S ebben igazuk van. Ezérttalán több helyen, így Bezdánban is, a nyár folyamán kerül sor a tervezett bemutatóra. Ám önkéntelenül is felvetődik a kérdés: hogyan lehetett még a közelmúltban is a színházi évad, a tél folyamán bemutatni színműveket? Akkor nem voltak hidegek a színpadok? Vagy meg lehetett oldani a fűtési gondokat? Hogyan lehetett, hogy nem is olyan régen még a vidékünk valamennyi településén bemutattak egy-egy darabot a műkedvelők? A doroszlói fiatalok talán nem is tudnak arról, hogy valamikor a falu műkedvelői Ibsen Nórájával is megbirkóztak. A gombosiak meg alighanem nem is tudnak visszaemlékezni, hogy színjátszói, mikor mutattak be egy háromfelvonásos színművet a nagyon is hálás közönségüknek. Sajnos, a zombori műkedvelők sem szorgalmasak ezútal (jelenleg az ifjúság készül ugyan valamire), pedig a közelmúltban nagyon is figyelemre méltó eredményeket tudtak felmutatni. De napjainkig még nem mutatkoztak be. Szilágyin a tánckultusz nagyon szép eredményekettudott és tud felmutatni, a színjátszás viszonylatában azonban a faluban csend honol, pedig a színdarabokat ebben a kis faluban mindig nagyon szerették. S ha már Vajdaságban is hullámvölgybe került ez a valamikori nagyon is szép kultúrtevékenység, mégsem volna szabad megengedni, hogy ilyen nagy hullámvölgybekerüljön, mint amilyenben jelen pillanatban van. Ha nem lenne vidékünkön a két FOGAT műsora, hát aligha tudnának valamit is felmutatni művelődési egyesületeink műkedvelői. Kár lenne e szép kultúrtevékenységet megszüntetni. Valamilyen tettre, cselekedetre lenne szükség, mielőtt e szép művelődési munka teljes egészében megszűnne vidékünkön. BALÁZS László eggel pontosan fél hétkor találkoztak egymással. A leány szüleivel úgy tudatta, hogy ezen a napon vonattal utazik el a fővárosba, a korai indulás megfelel neki, mert ha délelőtt döcög is a vonattal, délután már otthon lesz, tanulhat, megrendezheti albérleti lakását is a városban. A vasútállomás irányába indult, majd pedig balra fordult, ahol már várta a fiú az autójában. — Jó reggelt, mit álmodtál az éjjel? — kérdezte tőle a fiú meleg hangon. — Nem emlékszem már pontosan, de azt hiszem, hogy valamilyen szép álmom volt, talán folyóparton sétáltunk együtt. A motor jól indított, halkan zúgott, a személygépkocsi pedig nyelni kezdte a kilométereket. Percekig nem szóltak egymáshoz, a fiú megfogta az ülésen a leány kezét, gyengéden simogatta, közben vigyázott, hogy bal kezével szabályosan irányítsa a sebesen száguldó járművet. — Férjhez menésre kényszerítenek szüleim. Azt mondják, hogy jó partit csinálhatok, ha azt a fiút választom, akit kiszemeltek nekem. Nem adtam választ unszolásukra, de nem is törődöm vele, hiszen napok óta csak arra gondolok, hogyan és mikor lehetnék veled együtt minél többet. Néha az ember úgy van egyes dolgokkal, hogy nem is engedi eljutni a tudatáig, nem is fogja fel, mi történik körülötte, mert egyszerűen nem akarja. Mondhattak tehát nekem, amit csak akartak, én már gondolatban itt ültem ebben az autóban és veled voltam .. . Meleg volt a reggel. Jávában tartott a miár, a határban pedig mélységes volt a csend, ilyenkor reggel még csak a madarak, meg a vadak hangja hallatszik. — Mit gondolsz, miért kényszerítenének férjhez menésre? — mondta a fiú majdnem közömbösen. — Biztosan azért, mert a felnőttek megszokták, hogy a fiatalabbak sorsát irányítsák, ha pedig nem szólhatnak bele életükbe, akkor önmaguk hatalmát és erejét sem tartják teljesnek. Azt mondják, jót akarnak nekem, ám hálátlan dolog mások nevében, mások helyett megállapítani és kimondani, hogy mi az, ami jó. Mindenki nyugodt és biztonságos házaséletre vágyik, de ha az ember a maga szemszögéből nézi, akkor jogában áll a választás. Nekem pedig e jog nem adatik meg a jelek szerint, viszont családi szokásunk olyan, hogy hallgatni kell a szülőkre. — De hát ellenkezni is szabad az életben, vagy nem? — mondta a fiú, miközben lekanyarodott a csatorna felé az útról. A leány nem válaszolt, csak intett a kezével, hogy álljanak meg sétálni. A meleg víz felületét békalencse borította, alóla pedig fel-felbukkant egy-egy hal. A nagy melegben és az erős kipárolgásban mintha már a vízből is elfogyott volna az oxigén. TÓTH László Petar Gugleta illusztrációja Harcos napi pályázat A Jugoszláv Harcosszövetség határozata alapján a vajdasági bizottság az idén is megjelentette a Jovan Popovic elnevezésű irodalmi és képzőművészeti pályázatot. Ez alkalommal is eredeti alkotásokkal lehet pályázni, amelyek 1980-banláttak napvilágot és a felszabadító háború eseményeivel, a békés építőmunkával foglalkoznak. A legjobb egyéni alkotásokat pénzjutalomban részesítik, míg a munkaszervezetek és intézmények emlékérmet, oklevelet kapnak. Legkésőbb március 30-áig kell beküldeni a pályamunkákat a Harcos Szövetség Vajdasági Bizottsága címére: 21000 Újvidék PO SUBNOR Bujevar M. Tita 6-1. Az eredményhirdetést július 4-ére tűzték ki.