Magyar Szó, 1987. május (44. évfolyam, 118-131. szám)
1987-04-30 / 118. szám
XIIV. évi, 118. (14339.) szám 1987. április 30., május 1., 2. Ara 100 dinár Az úton Mikor mifelénk — Szabadkán, Újvidéken és az akkori Becskereken — először ünnepelték május elsejét, a nyolcórás munkanapot követelték a munkások, pedig akkor még vasárnap is dolgozniuk kellett. A jelszó és az adott társadalmi helyzetben megvalósítható lehetőségek között hatalmas eltérés. Az idő mértékével mérve ötven esztendő. És ebben az ötven esztendőben két világháború volt, forradalmak és folytonos küzdelem az emberségesebb életért. Az őrzött rend viaskodása a felismert és akart célokkal. Talán ezzel lehetne jellemezni ünnepünk eredetét, történetét, fejlődését. Talán... A küzdelem fejlődését a májusi jelszavak szaporodása és változásai is mutatják. A nyolcórás munkanap emlegetéséhez a béremelésre, majd a munkakörülmények javítására vonatkozó követelések kapcsolódtak. Később jött a negyvenkét órás munkahét, szabad szombat, meg ilyesmi. A múlt század végén, a tiltott májusok korában, gyülekezési jogot és szólásszabadságot követeltek a munkások. Az általános, egyenlő és titkos választójog évtizedeken át szerepelt a transzparenseken. És sorolhatnánk tovább a jelszavak módosulásait a társadalmi és nemzeti felszabadulásig és azon túl a szocialista önigazgatásig. Szabadkán, Újvidéken és az akkori Becskereken — kilencvennyolc évvel ezelőtt — kevés munkás vállalkozott még a tüntetésre. A tilalmak megtörése után azonban egyre népesebbek a körmeneten, felvonulások, kirándulások. A májusi menetben senkitől sem kérdezték, milyen vallású és nemzetiségű. Ez a mozgalom magában hordozta a testvériségi egység csíráját, amelyet Jugoszlávia Kommunista Pártja Josiet Broz Tito vezetésével hívott életre. ■ A májusi felvonulások történetéhez tartozik még a munkásokhoz csatlakozó zsellérek, földművesek, diákok, értelmiségiek tömegének fokozatos gyarapodása. Így vált ez a szép tavaszi nap, kemény küzdelmekben és véres harcokban, minden haladó ember ünnepévé. Minden dolgozó ember ünnepévé, mondhatnánk, és ezt nem is kell történelmi tényekkel bizonyítani. Meggyőződhetünk róla az utcákon, ligetekben, kirándulóhelyeken ... De az a nagy eltérés, amit kezdetben észleltünk a jelszó és a valóság között, nem szűnt meg, az most is érzékelhető, mert hozzátartozik ünnepünk természetéhez. Talán csak annyi változott, hogy mostanában kevésbé tömören és más szavakkal fejezzük ki a felismert és akart célokat. A küzdelem tart, folytatódik, mert a megvalósult eszmények után mindig új, másmilyen vágyak, igények jöttek, meg gondok is bőven. Alighanem még sokáig így lesz. Az úton vagyunk. PETKOVICS Kálmán Beszámoló a JKSZ Központi Bizottságának 7. üléséről Egyesítsük erőnket az önigazgatás és a szocialista demokrácia erősítésében! A JKSZ Központi Bizottsága Belgrádban megtartott kétnapos ülésén az időszerű eszmei-politikai áramlatokról és a KSZ-nek a szocialista önigazgatás és demokrácia erősítésében való feladatairól folyó maratoni vitában a felszólalók ettől az elválástól vezérelve bíráló hangnemben, kendőzés nélkül szóltak a társadalmi-gazdasági élet visszásságairól, a politikai életben tapasztalható megalkuvó magatartásról, egyúttal rámutatva arra is, mit kell tenni a KSZ akciókészségének, vezető szerepének fokozásáért. Az ülés első napján, kedden és a tegnapi vitában is a Szövetségi Képviselőhöz nagytermének szónoki emelvényén egymás után peregtek a bírálatok, a gazdasági élet ellentmondásaival kapcsolatos elemzésnek beillő felszólalások, a politikai helyzet, elsősőrban a Kosovóban kialakult viszonyok bírálata, a KSZ-ben tapasztalható mozgások szemléltetése, az egyegy állásponttal, véleménnyel kapcsolatos polemizálás, de számos konkrét válasz is elhangzott a hogyan tovább kérdésére. Még az ülés kedd esti vitájában emelte ki Borisz Sztankovszki, hogy a munkások sokat várnak a Központi Bizottságtól, mert helyzetük javítására hiába tettünk erőfeszítéseket, napjainkban a munkásosztály a puszta lét peremére került. Dugan Dragosavac ugyancsak konkrét javaslattal állt elő: a gazdasági stabilizációs program teljesítése során felül kell vizsgálni a külföldi adósságok visszafizetésével kapcsolatis álláspontokat, pénzügyi reformot kell végrehajtani, a KSZ- nek a nemzeti kérdéseik rendezésébő is abból az alapvető álláspontból kell kiindulnia, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet szavazattöbbséggel eldönteni, s végül azt is javasolta, ha sürgősen nem tudjuk megoldani a kosovói problémákat, hívjanak össze rendkívüli kongresszust, szervezzenek szabad választásokat több jelölttel, hogy a felelős tisztségekre olyan emberek kerüljenek, akik le tudják küzdeni a genocídiumot. Akcióegység a felelősség kiélezésével Az ülés tegnapi vitája a gazdasági stabilizációs program megvalósítására irányuló feladatok felvázolásával kezdődött. Dobrivoje Vidic azt követelte, hogy a JKSZ KB foglaljon állást a program teljes megvalósítása mellett. Javasolta, hogy a JSZSZK Képviselőháza minél előbb állapítsa meg, melyek a kulcsfeladatok a program valóra váltásában, az alkotmánymódosítás során pedig olyan megoldást találjon, amely lehetővé teszi, hogy a jövedelemről szóló társadalmi döntéshozatal kulcskérdései a társult munkába helyeződjenek át, háttérbe szorítva az államot. Ehhez kapcsolódnak Boškó Kránnénak a szavai is, hogy a fejlődés radikális változásai vezetnek a nagyobb termeléshez és az önigazgatási viszonyok fejlesztéséhez. Nálunk nem a koncepció, hanem a felelősség van válságban, főként ott, ahol nagyobbak a kötelezettségek. Ezért az akcióegységhez, vezető út a felelősség kiélezésén keresztül halad. Nikola Stojanović még konkrétabb javaslatot tett: szerinte először is mindent meg kell tenni, hogy megvalósuljon az idei gazdaságfejlesztési határozat, hogy módosítsuk az alkotmányt és a társult munka törvényét. Másodszor, a kommunistáknak minden környezetben támogatniuk kell az SZVT-sek a stabilizációs programból eredő intézkedéseit, harmadszor, a köztársaságok és tartományok felelősségének kiélezésével biztosítani kell, hogy gazdaságpolitikájuk összhangban legyen a föderációéval, negyedszer pedig, biztosítani kell, hogy az illetékes szervek (munkástanácsok, önigazgatási szervek stb.) felelősséggel végezzék munkájukat, és hogy megvalósuljanak a JKSZ KB 24. ülésénél a dolgozók alkotmányos helyzetére vonatkozó határozatai. Stefan Korošec is megállapította, hogy csupán bírálattal nem várható el a dolgozó emberek mozgósítása. Ezért konkrétan kell cselekedni. Elsődleges feladat az infláció leküzdése, amelynek egy része a gazdaság szerkezetéből, fe(Folytatása a ti. oldalon) Nagy Perge Gézának, a szabadkai Jovan Miklc iskola tanulójának grafikája Olvasóinknak-----kellemes ünnepeket kíván**TM-* Lapunk legközelebbi száma május 3-án, vasárnap jelenik meg Jobban és felelősebben A szövetségi társadalmi-politikai szervezetek május elseji kiáltványa Negyvenkét éve élünk és dolgozunk szabadságban. Fáradságos munka évtizedei állnak mögöttünk, amelyek során megváltoztattuk hazánk arculatát, megteremtettük közös életünk és fejlődésünk munka-, élet- és társadalmi feltételeit, érvényesítettük a szocializmust, az önigazgatást és az el nem kötelezettséget mint jelenünk és jövőnk tartós alapját. Az idei ünnep alkalmat nyújt arra, hogy visszatekintsünk, mit értünk el, de ugyanakkor arra is kötelez, hogy megvizsgáljuk: mit kell még tennünk azért, hogy közös erőfeszítésekkel leküzdjük a gazdasági és társadalmi válságot, amelybe az utóbbi években kerültünk. Ne engedjük meg fejlődésünk eddigi eredményeinek lebecsülését. A válság ne homályosítsa el horizontunkat, és ne legyen kerékkötője a történelmi és jelenlegi céljaink valóra váltására irányuló kezdeményezéseinknek. Használjuk fel az eddigi szocialista országépítésben a Jugoszláv Kommunista Szövetség vezetésével elért nagy tapasztalatokat és eredményeket. Lehetőségeink nagyok, hiszen korszerű termelőeszközökkel, káderekkel, az önigazgatás mellett elkötelezett munkásosztállyal rendelkezünk és kijelöltük további fejlődésünk útját. Felelősségteljesebb és jobb munkával el fogjuk érni a célokat, amelyek felé törekszünk. Fejlesszük nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét és egységét, forradalmunk e legfontosabb vívmányát. Méltóságteljesen és ihletetten emlékezzünk meg az 30. évfordulójáról annak, hogy Tito a JKP élére állt. Munkásosztályunk mindig a munkából, a szolidaritásból, a szervezettségből és az arra való készségéből merítette erejét, hogy vállalja a felelősség reá háruló részét és határozottan harcoljon a haladásért. Mindannyian saját környezetünkben végezzük felelősségteljesen munka- és társadalmi kötelezettségeinket, támaszkodjunk mindenekelőtt saját erőnkre, a munkásosztály minden dolgozó alkotókészségére és határozottan hajtsuk végre a JKSZ XIII. kongresszusának határozatait és a hoszszú távú gazdasági stabilizációs programot. Mindez fokozottabb készültséget igényel a szervezett szocialista erőktől és a társadalom minden potenciáljától, újabb ismereteket, korszerű tudományos és technológiai megoldásokat és ezek alkalmazását az élet minden területén. Ezt az önigazgatási szervek, küldötti képviseleti testületek, állami szervek, társadalmipolitikai és egyéb társadalmi szervezetek nagyobb felelősségével, az önigazgatási, politikai és egyéb társadalmi tisztségek viselői feletti fokozottabb társadalmi ellenőrzéssel valósíthatjuk meg. Ily módon tettekkel bizonyítjuk egységünket, megingathatatlanságunkat a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejlesztésében és határozottságunkat mindazzal szemben, ami veszélyezteti az ország integritását, önigazgatási szocialista fejlődését. Vállaljunk szerepet a szocialista önigazgatás gazdasági és politikai rendszerének továbbfelesztésében. Legyünk szolidárisak mindazokkal, akik a világon az alapvető munkásjogokért, emberi és népi jogokért, az osztály-, faji- és politikai diszkriminációtól mentes szabad életért és arra való jogukért vívott harccal ünnepük május elsejét, hogy élvezzék munkájuk gyümölcseit. Emeljük fel szavunkat a háború és a nukleáris esztelenség ellen, a békéért, szabadságért és egyenjogúságért, az olyan világért, amelyben minden tudás és gazdagság az emberiséget, minden ember és nép haladását és boldogságát szolgálja. Nyissunk új távlatokat a gyorsabb ütemű anyagi fejlődés, a gyorsabb foglalkoztatás előtt, a szocialista önigazgatás erősítése, a társadalmi viszonyok további demokratizálása, az ország védelmi képességeinek erősítése, nemzeteink és nemzetiségeink testvérisége és egysége, következetes el nem kötelezett és független politikánk előtt, mert ettől függ jelenünk és szebb jövőnk. Kellemes május elseji ünnepeket kívánunk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság minden dolgozójának és polgárának! A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Országos Választmányának Elnöksége A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának Elnöksége A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának Elnöksége . A Jugoszláv Harcosszövetség Országos Bizottságának Elnöksége A Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség Választmányának Elnöksége A JSZSZK Elnökségének rendelője A JSZSZK Elnöksége Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából az alábbi rendeletet adta ki: Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából 1987. április 30-án Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában 24 tüzérségi lövegből 15, Zágrábban, Ljubljanában, Szarajevóban, Szkopjéban és Titogradban, a szocialista köztársaságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lövegből 10 díszlövést kell leadni. Sinan Hasani, a JSZSZK Elnökségének elnöke