Magyar Szó, 1987. május (44. évfolyam, 132-147. szám)
1987-05-27 / 143. szám
-------MŰVELŐDÉS-------------------------------------------------------------------Magyar Sió Antagonisztikus frontok, különböző hitek, doktrínák, ideológiák türelmetlen ütközésében, a tolerancia teljes hiányában élünk olyan világban, amelyben minden életjelenséget a brutális haszonelvűség prizmáján keresztül szemlélnek, még a legnaivabb felismerést, a legintimebb sóhajt is Minden az egyre inkább növekvő megszállott hatalomvágy (ahogy Nietzsche mondaná) eszköze, s az is — amit valamikor büszkén kultúrának neveztünk — csak egy instrumentuma ennek a kíméletlen politikai arroganciának. Hogy a kultúráról alkotott felfogást a kissé illedelmesebb, toleránsabb emberek közötti kommunikációra szűkítettük, az már általános tény mindennapi világunkban. És nem szükséges a világot nyugatira és keletire, kapitalista és szocialista táborra osztani, mert a kultúrát sajátos humánus lényegiségében nem lehet, nem is lehetett ezekkel a számára teljesen idegen fogalmakkal, jelzőkkel behatárolni. A színház esetében — amely a kultúra egyik megnyilvánulási formája, fenoménje — éppen annak specifikusságára való tekintettel, talán a legszembetűnőbben tükröződik ez a nagy és általános szellemi válság. A színházművészet a szellem látványos megnyilvánulása, a spektákulumnak egy olyan jellegzetes formája, amely egyfajta izgalmat vált ki bennünk. Nem akármilyen izgalmakról van szó, nem olyanokról amelyeket a szellemi szféra határán túl a sportrendezvények, a szurkolói kedv, vagy esetleg a doktrinális, erre vagy arra az ideológiára, az úgynevezett ,,világszemléletre” vonatkozó izgalmak kényszerítenek ki belőlünk. Ezek az izgalmak egy maximális angazsáltságra kényszerítenek, ez teljesen kimeríti szabadságunkat, holott a szabadság a művészi ráhangoltság alapvető feltétele. Az az izgalom, amelyet a színház kivált bennünk, többé-kevésbé rafinált vagy primitív módon történhet, de mindig feltételez egy spontán meghatározást, amely az abszolút szabadság állapotából indul ki. Nemcsak esszenciális meghatározásunk következik szabadságunk állapotából, hanem az ezt az állapotot lehetővé is teszi, sőt gazdagítja, fokozza addig az émelyítő katartikus tudatig, amely a szabadság nélkülözhetetlen voltára döbbent rá bennünket. Világosabban fogalmazva, mi a tragédiát nézve, abból az esszenciális emberi meghatározásból kiindulva, amely szabadságunk állapotának záloga, mindig a gyengébbek pártján állunk. Rendíthetetlenül mindig Antigonéval szimpatizálunk, ICreónnal szemben. Még azt is merném állítani, hogy a rendőrfőnök. Antigonét nézve, biztos Antigoné pártján áll. Ellenkező esetben gépembernek kellene lennie, aki annyira rabja rendőri mivoltának, hogy saját tragikus megindultságát is bilincsbe veri. A vígjáték megítélésünk szerint teljesen különbözik a fenn elmondottaktól, így a megszokott gondolkodásmód alapján úgy hiszszük, az lényegesen eltér a tragédia meghatározásától; a komédia esetében rendre az „erősebb” oldalán állunk, a bajkeverők, csalók, csábítók, hazudozók rablók, kelepcébe csalók, csúfot űzők oldalán, és ha belegondolunk az egészbe az a benyomásunk támad, hogy egyszerre lemondtunk szabad választásunk jogáról, mintha egyszerűen elfogadnánk a „rossz társaságot”. No, de amíg nevetünk, ezt a társaságot nem tartjuk rossznak, egyszerűen nem tulajdonítunk nekik nagyobb fontosságot, nem illetjük meg erkölcsi előítéletekkel, úgymond egy etikai vákuumban vagyunk, az axiológiai értékek gravitációs erején kívül; nem értékelünk, egyszerűen csak nevetünk. Élvezzük a kacajt, azt, amit az élet kimeríthetetlen, nagy repertoárjából nyújt képzeletünk számára. Egy felszabadult állapotba kerülünk, lerázzuk a lét komolysága iránt érzett gátlásainkat, s teljesen átengedve magunkat ennek az érzésnek, a szabadság és az élet feletti hatalom bűvkörébe esünk. Élvezzük azt a hatalmat, szellemünk felsőbbrendűségét az abszurd, tipizált, kategorizált ,,berendezett” valóság felett, amely a bolondság koncepciójára épül. Ilyen vagy olyan módon azért a tragédiákat is élvezzük, annak szörnyűségeit, a szereplők szenvedéseit. Ezek az élvezetek azonban minőségileg igen különböznek az előbbiektől és csak a megszokás folytán helyezik őket ellentétbe, mint „az élet két oldalát", mint ugyanannak a valóságnak a két arcát, amely közül az egyik sír, a másik nevet, ahogyan azt Pirandello is megállapította. No, nem a különbségekről kívánunk értekezni, hanem a tragikus és komikus befogadásakor tapasztalt válságról. Úgy tűnik, az ember az empirikus értelemben vett valóság banális formáinak belefáradt, alacsonyabb rendű lénye lett. Az embert körülveszi egy, az életet megsemmisítő hatalmas kelléktár, az egyén a doktrinális rezervátumokba kényszerül még ott is, ahol abban a hitben él, hogy szabad, s képtelen a szellem szféráiban adódó izgalmak befogadására. Nemcsak a tragikum átélésének a képességét veszítette el, hanem szenvedélyektől telítve, a humor iránti fogékonyságát agresszív fegyverként egy meghatározott „ellenség” felé irányítja. Ha egy ilyen lény kacajra fakad, az csak a megvadult arc fintora, amely azt szeretné hinni, hogy a színpadon látott verés és fájdalom valós, igazi. Kíséreljünk meg legalább ezen az ünnepnapon egy kis szabadságot kaparintani és elhinni a shakespeare-i verések szimbolikus voltát, próbáljunk együttérezni Oidipusszal, Antigonéval, Filokrécesszel, Learrel, Hamlettel, mert a tragikus hős a tragédiájét rajtunk, nézőkön kívül senkivel sem tudja megosztani. Ez nekünk szól, mint egy imádság, bölcs és tehetetlen isteneknek, akik ..mindent” értenek, de semmin sem tudnak változtatni. Iz XXXII. STERIJA JÁTÉKOK A színművészet a szellem látványos megnyilvánulása Részlet Ranko Marinkovicnak, a megnyitó ünnepségen elhangzott üzenetéből, amelyet a drámaművészet napja alkalmából Josip Pejakovic olvasott fel Pannóniai antik üveg Könyvbemutató a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémián A Vajdasági Múzeum jubileuma alkalmából — ez az intézmény ugyanis az idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját —, tegnap a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémián könyvbemutatót tartottak. Dr. Vesna Saranovic-Svetek Pannóniás antik üveg című könyvét ismertették az érdeklődőikkel. A kiadvány az újvidéki Vajdasági Múzeum gondozásában jelent meg. A könyv különös jelentőségű, mivel hasonló témakörben hazánkban nemigen jelent meg tudományos munka. A könyv szerzője 185 antik üvegműalkotást értékelt, amelyek az I.—V. századból származnak Szerémségből, Baranyából, illetve Szlavónia keleti részéből. A műalkotásokat a vajdasági múzeumokon kívül az eszéki, vinkovci, djakovóci és a zágrábi múzeumok őrzik. Olyan edényfajták is tudományos elemzés alá kerültek, amelyek sem nálunk, sem pedig külföldön nemigen fordulnak elő. Egyben a könyv szerzője feltérképezte a kor kereskedelmi és gazdasági helyzetét, továbbá az egykori Pannónia Inferior, azaz a Pannon-síkság déli részének anyagi, szellemi és esztétikai jellemzőit. Dr. Vesna Šaranović-Svetek műve gazdag tipológiát, katalógust is tartalmaz, és így vitathatatlanul hasznos olvasmánya lesz a régészettel foglalkozó szakembereknek, de a szélesebb olvasóközönségnek is. Na XXX. MÁJUSI JÁTÉKOK A pancsovai fiatalok, színházának agilis rendezőjét, Stojan Risticet jól ismeri már a Májusi Játékok közönsége, mivel igen jól összeszokott szereplőgárdája van, és alapos rendezői tudásával eddig rendre figyelemre méltó előadásokkal jelentkezett. Az idei rendezvény nyitóelőadásával, ha nem is okozott mérhetetlen csalódást, de sajnos nem érte el azt a sikert, amit eddigi munkássága fémjelezett. Vuk Stefanovic Karadzic gazdag néphagyomány-gyűjtésének színpadra állítása valószínűleg a hivatásos társulásoknak is nagy fejtörést okozott volna. Arra való törekvésében, hogy minél többet nyújtson Vük munkásságának gyümölcséből, szem elől tévesztette azt, ami korábbi előadásainak erénye volt: a gyerekjáték, a gyereköröm szabadjára engedése. A szöveg kötöttsége folytán ennek lehetőségét még ott sem aknázta ki, ahol erre mód lett volna, így az előadás egyfajta szavalókórus jelleget kapott és a gyerek közönség figyelmét csak rövid időre tudta lekötni. Az előadás utáni kerekasztalértekezleten Miron Kanjuh író, Buja Doina színházi szakember, Ana Njegora újságíró, Milivoje Radakovic rendező és Soltis Lajos színész összetételű bírálóbizottság és a Slobodan Preradović vezetésével tevékenykedő gyermekzsűri, amelynek tagjai Ferenci Andrea, Szabolcski Szilvia, Aleksandra Nikolic és Bednárik Éva (Becse), Lippai Edit (Horgos), Márva István (Törökkanizsa), Ivan Acić, Sandra Blažev és Dušica Zsivadinović (Indjija), Magdalena Djuričin (Apatin), Svetlana Zakić, Zelimir Ilic és Adam Civnik (Kovačica), is hasonló véleményt fejtett ki a rendezőnek. A rendezvény egyébként az óvodás színjátszók hétfő délelőtti bemutatkozását követően este 6 órakor a versenyen kívüli kategóriában is hozott egy előadást. Az ugyancsak régi ismerős Hartig Sándor meseszép bábjaival és rendezésében a kikindai Egység Művelődési Egyesület vitte színre A piros esernyő című bábjátékot. A gyenge szöveg miatt a legnagyobb élményt az ötletes bábok és kiváló technikájú .Mozgatásuk nyújtotta. így- Vuk Stefanovic Karadžić jegyében Iskolások honvédelmi versenye Négy nyugat-bácskai község legjobb általános és középiskoláinak honvédelmi csapatai versenyeztek a napokban a zombori Sikara kiképzőközpontban az általános honvédelmi körzeti versenyen. Több mint hatvan zombori, apatini, hódsági és bácsi fiatal bizonyította felkészültségét. A vetélkedőt az általános iskolások csoportjában a szerbmiliticsiek, a középiskolásoknál pedig a zombori Veljko Petrovic Gépészeti és Fériipari Középiskola nyerte. Ez a két csapat képviseli Nyugat- Bácskát a tartományi vetélkedőn. P. M. Díjátadás A Vajdasági íróegyesület elismerését Tolnai Ottó és Boško Ivkov veszi át Újvidéken ma este hét lírakor a Matica srpskában ünnepélyesen átadják a Vajdasági íróegyesület évi díját, amelyet az 1988-ban megjelent legjobb könyv és fordításkötet szerzőjének ítéltek oda. Az elismerést Tolnai Ottó Gyökérrágó című verseskötetéért és Boško Ivkov Homok és kor (Pesaki dóba) címűfordításkötetéért érdemelte ki. Ivkov Juliján Tamás ruszin költő verseit ültette át szerbhorvát nyelvre. A díj pénzjutalomból és elismerő oklevélből áll. 1987. május 27., szerda Kezdődhet a tánc Muzslyán minden készen áll a Gyöngyösbokrétára és a Durindóra Szombaton és vasárnap (május 30-án és 31-én) Muzslyán tartják meg a Durindót és a Gyöngyösbokrétát. A csaknem féléves előkészületek befejeződtek, Muzslya felkészülten várja a népitánc-csoportokat, a vendégeket. — A szervezőbizottság és titkársága, a 11 munkacsoport valamint a helyi társadalmi-politikai szervezetek és egyesületek szerteágazó, felelősségteljes munkát végeztek az elmúlt néhány hónapban — mondja Patai János, a Gyöngyösbokréta szervezőbizottságának elnöke. — Nagyjából minden a terv szerint alakult. Elsőként az emberek megértését, összefogását emelném ki. Mindenki kivette részét a munkából, mindenki tudása legjavát nyújtotta. A rendezvényre minden készen áll, most már csak az időjárástól függ, hogy milyen benyomással távoznak a szemle részvevői és a vendégek kicsinosított helyi közösségünkből. Az előkészületek során nagy munkát végeztünk, remélem, a befejező rész is sikeres lesz. Palatínus János, a szervezőbizottság titkára arról számolt be, hogy az év elején jóváhagyott pénzügyi tervet módosítani kellett, mert Zrenjanin gazdasága rendkívül súlyos helyzetben van, az előirányzott költségeknek csak egy részét vállalhatta magára. — Időközben lemondtunk a moziépülettel kapcsolatos beruházási tervről. Úgy terveztük, hogy a moziépületet mintegy 200 négyzetméterrel kibővítjük, s a követelményeket kielégítő színpadot és mellékhelyiségeket építünk. Erre azonban nem futotta erőnkből. Becslésünk szerint az előirányzott 80 millió helyett, 60—65 millió dinárt fordítunk a kétnapos rendezvényre. Ez az összeg lényegében az elvégzett munka értékét és a szemléhez fűződő közvetlen kiadásokat foglalja magában. Nagyon sok munkaszervezet ugyanis képtelen volt pénzt elkülöníteni erre a célra. Ehelyett a kollektívák vállalták a középületek festését, meszelését, a járdák, a műutak javítását, a sportközpont kivilágítását, a részt vevő együttesek élelmezését stb. Ha mindezt felszámítjuk, s hozzáadjuk a szabadtéri színpad felújításának, a plakettek, díszoklevelek, jelvények és az emléktárgyak elkészítésének költségét, akkor a fenti összeget kapjuk meg. Maga a rendezvény egyébként mintegy 15 millió dinárba kerül — hallottuk a titkártól. A Durindón (szombaton 16 órakor) a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület színháztermében 19 népzenei csoport, valamint 5 vendégegyüttes, illetve szólista lép fel. A hivatalos rész után a legjobb 10 együttes 20 órakor a sportközpontban tart gálaestet. A Gyöngyösbokrétán (vasárnap 16 órakor) tizenkilenc népitánccsoport és hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek táncait ápoló hat vendégegyüttes lép a sportközpont közönsége elé. Mindkét napon megtartják a részvevők díszfelvonulását is. H. A. A munkahelyi légkör hatása a tanulókra Pályavonzás és pályataszítás a szakmai gyakorlatok tükrében, szabadkai középiskolások szemével A munkapszichológia és a szociálpszichológia egymástól függetlenül bebizonyította, hogy az egyegy munkahelyen dolgozók egymás közötti kapcsolata, a vezető személyisége, valamint a munkahely anyagi és tárgyi feltételei nagy hatással vannak a munkateljesítményre. A munkahelyi légkör még nagyobb jelentőséghez jut az olyan munkaköröknél, ahol a dolgozók munkájuk végzése közben külső személyekkel tartanak fenn kapcsolatot; ilyen például a kereskedelem. A kereskedelemben dolgozók munkájának természetes velejárója a közvetlen kapcsolat nemcsak eladó és vevő, hanem eladó és eladó, vezető és beosztott között. Akár azt is mondhatnánk, hogy az eladók magatartását (elégedettségét vagy elégedetlenségét) a bolt pszichoszociális klímája határozza meg. A kereskedelemlélektani kutatások feltárták azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek az eladóknál (bolti dolgozóknál) elégedettséget, illetve elégedetlenséget váltanak ki. Felnőtt kereskedelmi dolgozókkal végzett vizsgálatok alapján az elégedetlenséget kiváltó tényezők rangsora a következő: pszichikai fáradtság, alacsony fizetés, a vevők magatartása, fizikai fáradtság, a szakma helytelen értékelése a közvélemény részéről, rossz munkafeltételek (hideg, zaj, zsúfoltság stb.), a szakmai előrehaladás hiánya, anyagi felelősség, unalmas munka, rossz munkatársi viszonyok, a munkaszeretet hiánya. Mi a szabadkai Bosa Miličević Középiskola III. TB (kereskedelmiszakos) osztályának tanulóit kértük meg arra, hogy rangsorolják a fenti tényezőket. (Egy éve járnak szakmai gyakorlatokra, volt tehát alkalmuk „puskaport szagolni”.) A tanulók válaszai alapján öszszeállított rangsor néhány lényeges pontban eltér a felnőttekétől: a negatív tényezők közül magasan a munkaszeretet hiányát emelték ki első, a rossz munkatársi viszonyokat a második helyre (erre a két tényezőre esik a kapott válaszok majdnem fele). Az alacsony kereset a harmadik, a rossz munkafeltételek a negyedik helyen kiemelt tényező. Egy-két tanulónál találkoztunk csak az unalmas munkára, a fizikai fáradtságra, az előrehaladás hiányára, a szakma helytelen értékelésére vonatkozó utalásokkal. Amit a negatív tényezők rangsora csak sejtet, azt a pozitív tényezőkkel kapcsolatos rangsor megerősíti. Mi az, ami vonzóvá teszi számodra a pályát? — tettük fel a kérdést ugyanennek az osztálynak. A válaszok nyomán kirajzolódik egy fokozatosan tudatosodó vonzódás a választott pálya iránt, amiben feltétlenül részevan az egyéves (jóllehet csak hetenként egyszeri) szakmai gyakorlatnak is A három legfontosabb tényező (legalábbis a fiatalok szemében a legfontosabb a jó munkafeltételek, a bolti munka szeretete és a jó munkatársi viszonyok. A magas fizetés, mint pályavonzó tényező a negyedik helyre szorult, a változatos munka, a bolt belső esztétikája, az önigazolás, a különböző emberek megismerésének lehetősége és a munka újszerűsége társaságába. Mindössze három pontot kapott a könnyű munka és egyetlenegyet sem a munka önálló jellege. Mindenként komolytalan dolog lenne egy ilyen körkérdés alapján messzemenő általánosításokat levonni, de szembetűnő, hogy a megkérdezettek többsége nagyobb jelentőséget tulajdonít a magasabb rendű igények kielégítésének. A szakma elsajátítása szempontjából ennek azért, tulajdonítunk különösen nagy jelentőséget, mert ezek azok a tényezők, amelyek elősegítik a munkavégzés szempontjából pozitív eladói magatartások kialakulását, elősegítik a választott szakmával való azonosulást. A kereskedelemlélektap helyet kapott a jövő kereskedőinek szakmai felkészítésében , mint elméleti tantárgy. A kereskedelemben hasznosítható pszichológiai tanulságoknak szemmel láthatóan helye van a szakmai gyakorlatokban is, nem elsajátítandó ismeretanyagként, hanem gyakorlati oktatás megszervezésében. - sy